Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
4 • PETŐFI NÉPE *1991. február 9. • • Osszeomlik-e a hazai bútorpiac? A drasztikus anyagáremeléssel nem lehet lépést tartani Az emberek mostanság csupán nézegetik a kirakatokban elhelyezett bútorokat, s vásárlás helyett legfeljebb ször- nyülködnek az égbe szökött árak láttán. Vajon miért ilyen drága a bútor, meddig lehet még fizetőképes keresletet találni, s miképpen bírja a terméket előállító vállalat az inflációval való versenyt? Ezekre az égető kérdésekre kértünk választ Kiss Imrétől, a kecskeméti Glória Bútoripari Részvénytársaság igazgatójától. — Az elmúlt év első négy hónapja nagyon jó eredményeket hozott. A piac élt, s ezt ki is használtuk, ugyanis 24 százalékos növekedést értünk el a termelésben és az értékesítésben egyaránt. A második félévben a piac beszűkült, július - szeptember között annyira csökkent a belföldi vásárlás, hogy a termelést vissza kellett fogni. Mondanom sem kell, ez kihatott az eredményességre, s gyakorlatilag az év végéig csak az első félév termelésének eredményét sikerült megtartani. Ezzel biztosítottuk a 10 százalékos osztalékot, ami 14 milliós adózott nyereséget jelent az 530 milliós termelési értékből. A belföldi piac felvevőképességének csökkenését, a termelés visszafogását a rendkívüli anyagárváltozások is indokolták, annak ellenére, hogy a gyár ezt áraiban csak októberben tudta érvényesíteni. A szövet 25, a bútorváz 23, a fenyő fűrészáru 20, az acélhuzal 54, a ragasztó 25—50, a habanyag ára 14 százalékkal emelkedett, de két alkalommal is felemelték a villamos energia költségét is. Ez összesen 35 milliós többletkiadást okozott. Ugyanakkor a nagykereskedelem is „belejátszott” a termelés csökkentésébe, ugyanis a kereskedelmi árrést 20 százalékkal (?) emelte. A kereskedelem tehát megoldotta saját gondját, kisebb forgalom mellett jobb eredményt ért el. A gyár azonban csak október 1-jétől emelte termékeinek árát, mindössze 6,2 százalékkal. Az ez évi áremelések drasztikusak. A fűrészelt fenyő bútoralkatrészek 57, a habanyag 30, a farostlemez ára 53-64 százalékkal emelkedett a múlt év végétől, illetve január 1-jétől. A múlt évi induló áraknál az idei két és félszer nagyobb, s előreláthatóan az anyagárváltozások mintegy 60 milliós többlet- kiadást jelentenek az első negyedévben. Április 1-jétől újabb 30-40 százalékos anyagáremelésre lehet számítani. Eljutottunk oda, hogy negyedévenként rögzített áron adjuk el termékeinket, de így is saját kockázatunkra állítjuk elő gyártmányainkat. A nagykereskedelem ugyanis arra törekszik, hogy a termelői ár alatt vásárolja meg a bútorokat, hogy még nagyobb árrést tudjon magáénak. A gyárban, a termelésben érezhető, hogy a vásárlóerő csökken, mert az árak tovább emelkednek. Ha ez a tendencia a jövőben érvényesül, hasonló marad, akkor ez nemcsak a hazai bútorpiac összeomlásához, de a bútorokat előállító gyárak kapacitásának csökkenéséhez is vezet. S ez alól a Glória sem kivétel. — A múlt évben a termelés 12 százaléka került exportra, főként dollárelszámolású piacra, bár adtunk el a szovjeteknek is. Sajnos, a szovjet féllel nem tudunk üzletet, szerződést kötni, ezért az idén a tőkéspiac felé nyitunk. Mintegy 250-300 millió forintnyi bútort küldünk Németországba, illetve Svájcba, ami a termelésnek 50 százalékát adja. Az itthoni igények növekedésére, a bútorpiac fellendülésére aligha számíthatunk — az árak tovább emelkednek —, ezért tovább növeljük az exportot, illetve csökkentenünk kell a termelési költségeket, ami csak modernizálással, belső átszervezéssel érhető el. A költségek csökkentése, az intenzitás fokozása azzal járt a Glória Bútoripari Rt.-nél, hogy az eddig alkalmazott nyugdíjasok szerződését erre az évre már nem hosszabbították meg, s a nyugdíjba vonulók helyét nem töltik be. Ez kényszerű lépés volt, hiszen a múlt évben végzett 34 ipari tanulót nem akarták elbocsátani. A gyár vezetői úgy gondolkodnak, hogy munkát kell szerezni, s nem létszámot csökkenteni, bár.. . — Ha a hazai bútorpiac összeomlik, akkor létszámleépítésre kell számítani, ugyanis a gyár teljes exporttermelésre való átállásához jelentős beruházásra lenne szükségünk. A létszámcsökkentés elkerülése érdekében megpróbálunk saját, olcsóbb értékesítést. A jelenlegi mintaboltunk mellett Budapesten is megnyitunk egy minta utáni értékesítő irodát. Sajnos az infláció, a különböző egyéb terhek a munkások bérét is alaposan megcsapolják. Tavalya tervezett 20 százalékos bérfejlesztés csak 17 százalékra sikeredett, igaz, ebédhozzájárulásként 500 forintot adtunk mindenkinek. Az idén is akarunk bért fejleszteni, és ha a pénzügyi kormányzat nem alkalmaz büntető szankciókat, ennek mértéke elérheti a 20-25 százalékot. Ennek a fedezetét azonban meg kell teremteni termeléssel, a megrendelések teljesítésével. Hozzáteszem: ez az ösz- szeg nem fedezi az inflációs rátát, de megtermelni a jelenlegi alapanyagárak mellett, s a bejelentett árváltozások miatt nem lesz könnyű ... Gémes Gábor Privatizálás — játékszabályok nélkül Medosz-javaslat a nemkívánatos következmények ellen Gyökeres változásokat hozó folyamat zajlik az országban: magán-, illetve társas vállalkozásba kerül az állami tulajdon. Privatizálunk. Erre gazdaságilag szükség, társadalmilag igény van. Csakhogy az átalakítás feltételeit nem teremtettük meg, a változásra fogadóképesek sem vagyunk: nem alkottuk meg a privatizálás játékszabályait. A vállalatok átalakításával települések maradnak munkahely nélkül, emberek kerülnek utcára, kilátástalan helyzetbe. Sokan a munkanélküliség helyett, kényszerből vállalkoznak. Az egyének nemcsak a körülményeiknek, hanem egymásnak is kiszolgáltatottjai lesznek. A tulajdonviszonyok átrendeződnek, munkaadó és munkavállaló között minden eddiginél élesebbek lesznek az ellentétek. A feszültségek feloldására nincsenek eszközeink: sem szociális háló, sem érdekvédelem. Az elégedetlenség, az elkeseredettség a robbanásig fokozódhat... Ha már a gazdaság átalakításában a nyugati példát követjük, a változás társadalmi vonzatára is tekintettel kellene lennünk. Arra is, hogy a jól működő demokráciákban annyira erős az érdekvédelem, hogy az ilyen szervezetek egyetértése nélkül nem születhetnek a munkavállalókat is érintő, lényeges gazdasági döntések. A maga területén a Medosz — a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízgazdálkodási Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége — próbál most felvállalni hasonló szerepet. * * * A Medosznak tapasztalatai is vannak az állami gazdaságok privatizálásának nemkívánatos következményeiről, meg konkrét elképzelésük is ezek megoldására. Javaslataikat a döntéshozók elé kívánják terjeszteni, végleges stratégiájukat azonban az érdekeltekkel, érintettekkel együtt akarják kialakítani. Ilyen megfontolásból invitálta megbeszélésre a megyei bizottság kezdeményezésére a két gyorsított privatizációra kijelölt állami gazdaság — a bajai és a hosszúhegyi —, valamint az utóbbi bácsszőlősi leány- vállalatának gazdasági és szakszervezeti vezetőit. Meghívták a konzultációra a Földművelésügyi Minisztérium, az Állami Vagyonügynökség és több érdekvédelmi szervezet — köztük az Agrárkamara megyei igazgatóságának — vezetőit. Egyedül az ÁVÜ nem képviseltette magát a megbeszélésen, pedig lett volna mit hallgatnia. Czirmay Tibor, a Medosz főtitkára sietett leszögezni: szervezetük nem a privatizálással, hanem annak megvalósításával nem ért egyet. A szövetkezeti törvény hiánya, a kárpótlási törvény vitathatósága, a föld ügy rendezetlensége megnehezítik a váltást és bizonytalanná teszik az eredményt. Meggyőződésük, hogy a nemkívánatos következmények, a kiélezett társadalmi konfliktusok elkerülése érdekében a privatizációnak a kormányzat, a munkaadók és a munkavállalók konszenzusa alapján kell végbemennie. Ezért elengedhetetlen a végrehajtásban a munkavállalók érdekképviselete. A Medosznak meggyőződése amint azt Takács György, a szervezet privatizációs szakértője kifejtette —, hogy ami ma az országban privatizáció címén folyik, az nem a technika, technológia vállalkozásba adása, hanem az államkassza bevételeinek gyarapítása. Az állam mint tulajdonos elrendeli, az ÁVÜ pedig végrehajtja a privatizálást. Akiket érint, semmiről meg nem kérdezik, jogaik nincsenek, érdekeiket figyelembe sem veszik. De a változás következményeit nekik kell viselniök. Azzal kellene kezdeni, hogy mielőtt a vagyonügynökség belépne az ügybe, a tulajdonosnak, tehát az államnak és az értékesítésre kerülő cégnek, szerződést kellene kötnie, a jog- és a dologbiztosításra alapozva. Azaz, tisztázni a cégnél dolgozók érdekeit: a felmondás, a munka alóli felmentés feltételeit; ki kell harcolni a végkielégítés, a segélyezés lehetőségét, a vagyontárgyak elővásárlási jogának bevezetését. Tisztázni szükséges a privatizálás alá eső vagyon körét, s kihagyni abból például a szociális célú ingatlanokat, a társadalmi igény szerint dönteni azok sorsáról stb. Szóval: játékszabályok kellenek. Ha csak ennyit sikerülne a Medosznak elérnie, már az is áttörést jelentene. Hiszen a játékszabályok birtokában már „csak” a betartásra- tartatásra kellene ügyelnie mindkét félnek. De vajon lehet-e remélni ilyen értelmű megegyezést? Nos, a megbeszélésen részt vevő minisztériumi munkatárs megnyilatkozása nem sok jóval kecsegtetett. Mondhatni, visszautasította, elhárította az igényelt megegyezésnek a lehetőségét is, abból kiindulva: bár a körülmények megváltoztatására, a nemkívánatos következmények kivédésére kevés a lehetőség — nincs pénz, fentről szinte semmi segítség nem várható —, a privatizációt mé,gis végre kell hajtani. így igaz, de hát ez is éppen azt erősíti, hogy szükség van az érdek- védelemre. Almási Márta Látogatóban Palotáséknál Palotás János 1955-ben Budapesten született. 1980- ban szerzett közgazdászdiplomát a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen. Kezdetben számítás- technikával és szervezéssel foglalkozott, majd 1982-ben bekapcsolódott a kibontakozó hazai vállalkozások szervezésébe. 1988-ban alakulhatott meg a Vállalkozók Országos Szövetsége, ahol először társelnökké, majd 1989- ben elnökké választották. 1980-ban feleségül vette évfolyamtársnőjét, aki jelenleg a Kompasz Marketing Kft. ügyvezető igazgatója. Egy fiuk és egy lányuk van. (MTI-fotó — Hámor Szabolcs) • A család. • A számítógépnél. • Ajándékba kapott cso- komyakkcn- dőkkel. A KISZOLGÁLTATOTT VÁSÁRLÓ Primitív csalások — ismétlődő szabálysértések „A kistelepülések lakossága különösen kiszolgáltatott helyzetben van, mert előfordul, hogy a legközelebbi városi szervizből csak hetente egyszer indítanak túrajáratot... Gyakran megesik, hogy a bejelentések nagy száma miatt a megrendelő csak a legközelebbi alkalommal kerül sorra.” A részletet abból a jelentésből idéztük, amelyet az Országos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőség készitett, „A villamos háztartási gépek jótállási időn túli javítása és alkatrészellátása” témakörében. A vizsgálat résztvevői: a Borsod, Bács, Csongrád, Győr, Komárom, Nógrád, Pest, Somogy, Szabolcs, Tolna, Veszprém megyei, valamint a Budapesti Kereskedelmi és Piacfelügyelőség. Nem zártak könnyű évet azok a szakemberek, akik hivatásul választották a fogyasztók érdekvédelmét. Ez derült ki abból a beszélgetésből, amelyet Mátrai Lajossal, az OKPF vezetőjével folytattunk. — Sajnos, nemritkán vissza kell kullognia a pénztártól a kispénzű vásárlóknak, mert hiányos az ártájékoztatás — mondja Mátrai Lajos, Kiválasztanak egy cikket, nem tudják az árát, és a pénztárnál megszégyenülnek. Az sem ritka, hogy a gyomrunk ellen követnek el merényletet a boltokban, amikor a különböző húsrészeket nem az értékük szerint árusítják. A bontásnál igen sokat csalnak, a sertés- és marhahús pedig egyre drágább! Ezek valójában a primitív vevőkárosításhoz sorolhatók, mégsem hunyhatunk szemet felettük. — Leginkább a kereskedelem, a vendéglátás átalakulása foglalkoztatja az embereket. Van remény változásra? — Tavaly Baranya, Győr-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun, Szolnok, Somogy, Szabolcs, Tolna, Vas, Veszprém megyékben, a helyi, valamint a Budapesti Kereskedelmi és Piacfelügyelőség tagjai 304 élelmiszer-, 63 ruházati, 107 vegyesiparcikk-boltot, 235 vendéglátóegységet kerestek fel. Néhol már érzékelhető a kereskedelmi morál javulása,: de negatív--példákkal sajnos bővebben szolgált a vizsgálat. Sok az elhanyagolt, vakolatlan üzlet. A feliratok gyakran olvashatatlanok, a kirakatok, közterületek tisztasága is bőven hagy kívánnivalót. A világítás a boltok zömében nem megfelelő. A bútorok kopottak, kicsi a hűtőkapacitás. Sűrűn előfordul, hogy lejárt szavatosságú és lejárt fogyaszthatósági idejű termékeket tárolnak, kínálnak eladásra. — A vevők naponta a saját bőrükön érzik, hogy az eladók személy szerint nem vagy alig érdekeltek a forgalom növelésében. Szívesebben fecsegnek egymással, a vevő szinte zavarni látszik őket. Megérjük-e, hogy nem érezzük felesleges tárgynak magunkat az üzletekben? — Talán a privatizációval hosszabb távon javulni fog a kereskedői magatartás, és nő az eladók szaktudása is. Egyelőre viszont az a helyzet, hogy a privatizáció nem minden területen előnyös a vásárlónak. A magánkereskedők között nem ritka az olyan, aki a gyors gazdagodás reményében szemérmetlenül károsítja meg a vevőket. Erről is képet adott egyik vizsgálatunk, amelyet tavaly az idegenforgalmi főszezonban végeztünk el. Az elvégzett 572 próbavásárlás során az esetek 28 százalékánál hamis mérést, illetve számolást észleltünk. A tévedések nagyobb hányada (85 százalék) a vásárlók kárára történt. Kiemelkedően magas, 33 forint volt a hamis számolásból eredő vásárlói megkárosítások átlaga Heves megyében. Békés megyében ki kellett vonni a forgalomból kilenc darab hitelesített mérőt, mert azokat a fogyasztók megtévesztése céljából szándékosan behorpasztották. — A szabad árak mennyiben teremtettek verseny helyzetet? — Erről is furcsa tapasztalatokkal bírunk. Debrecen egyik új lakótelepén a II. osztályú Fehér Holló sörbárban egy üveg hűtött Spaten sör — a vizsgálat idején — 42 forintba került, míg a város használtcikk-piacán egy magán- kereskedő büféjében az állóvendégeknek ablakon át kiadott, meleg, élvezhetetlen Dreher sör 45 forintot kóstált. — Van-e a vásárlónak napjainkban lehetősége a pontos tájékozódásra, az eligazodásra, hogy melyik áru milyen színvonalú? — Sajnos, egyre szűkülnek az erre szolgáló információs csatornák. Megszűnt például a Nagyító című lap, amely értékesíthető teszteket közölt jó néhány árucikkről. A vevő pedig egyre tanácstalanabb, hogy a gazdag kínálatból melyik a jó áru, mit válasszon. Különösen így van ez a műszaki cikkeknél, amelyek kínálata európai nivójú, de szervizelésük már korántsem'.-ih£h isi olyan fogyasztóióidekvétíclnni terület, amelyet szeretnénk feltárni. Az alkatrészellátás ugyanis valójában tragikus helyzetben van. — Ezek szerint az idén sem szűkölködnek feladatokban. Milyenek ehhez a feltételek? — Funkciónk bővülésének szükségességével minden illetékes fórum egyetért, éppen ezért tervezzük a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség megalakítását, amely jogutódja lenne a mostani szervezetnek. A kialakított munka- módszereket hasznosítaná, s talán hevíthetné a szűkös személyi feltételeket. Moldován Ibolya FEBRUÁR KÖZEPÉRE VÁRHATÓ Az Egzisztencia Hitelről szóló kormányrendelet Február közepére várható, hogy a kormány elfogadja az Egzisztencia Hitelről szóló kormányrendeletet. Az ilyen típusú hiteleket állami tulajdon megvételére lehet felhasználni, azaz állami vagyon vagy vagyonrészek vásárlására lehet felvenni, de értékpapírok vásárlására nem lehet majd fordítani. Az E-hiteleket a kiskereskedelmi és szolgáltató egységek előprivatizációjára is igénybe lehet venni. A kormányrendeletet előkészítők elképzelése szerint e kiskereskedelmi egységek árverése anonim módon, névtelenül történne úgy, hogy az árverés előtt 30 nappal a pályázók már egyeztethetnék hitel- felvételi lehetőségüket a kereskedelmi bankokkal. Az árverésen a résztvevők név nélkül, azonosítószámmal indulnának. Az állami Vagyonügynökség egy dolgot ír elő a jelentkezőknek, azt, hogy az árverés előtt nyolc nappal jelentkezzenek, vagyis helyezzék letétbe az úgynevezett bánatpénzt. A bánatpénz a kereskedelmi egységek esetében mindenkor a kikiáltási ár 5 százaléka lesz. Akik nem nyertek, az árverés után visszakapják a bánatpénzt, az üzletet vagy kereskedelmi egységet elnyerő személy vagy személyek csak akkor, ha az árverés után 15 napon belül megkötik az adásvételi szerződést az ÁVÜ szakembereivel. Az E-hitelek feltételei a kölcsönök nagyságától függően a következőképpen alakulnak: 5 millió forintig terjedő hiteleknél 2 százalék saját erőforrással kell rendelkeznie a vállalkozónak, eddig az összegig a hitel futamideje hat év, egy év türelmi idővel. Tízmillió forintig terjedő E-hite- leknél 15 százalék saját erőforrással kell rendelkeznie a hitelt felvevő személynek, ekkor a hitel futamideje 8 év, 1 év türelmi idő beszámításával. 50 millió forintig terjedő hiteleknél a saját erőforrás nagyságának már 25 százaléknak kell lennie. Ekkora összegű hiteleknél a futamidő 10 év, türelmi idő 2 év. A hiteleket többször is igénybe lehet venni, azonban az egyes hitelek összeadódnak a kormányrendelet tervezete szerint, így, ha valaki már felvett egy 5 millió forintos hitelt, és egy másik vétel kapcsán 50 millió forintot igényelne, csak 45 milliót vehet fel. A hiteleket az Országos Kisvállalkozási Iroda tartja majd nyilván. A hitelek kamata a mindenkori jegybanki alapkamatlábhoz igazodik, annak 75 százaléka lesz, a ki- közvetítés során a pénzintézetek által felszámított kamat ennél 4 százalékponttal lehet magasabb.
