Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
1991. február 9. • PETŐFI NÉPE • 3 HAZÁNK EGYIK LEGSZEBB TÁJÁN SZEMÉTTELEPEK Gemenci séta • A halász előkészíti az óriásvarsát. A kézzel kötött sok ezer csomón mindig van igazítanivaló. Felső Barnabás természetvédelmi őr és Papp Attila erdőmérnök — száz színes fotóval, három nyelvű szöveggel, — albumot készített Gemencről. Nem a szép könyvnek akarok reklámot csinálni, hiszen előjegyzésben elkelt valamennyi példány. Inkább annak igyekeztem utánajárni, valóban olyan csodálatos-e még ez a világ, mint amilyennek nemrég mégifj. Éber Sándor, a Duna festője vagy most az említett munka szerzői látták. A múlt hét egyik nagyon hideg napján jártam, na nem az erdőt, hanem a mindenki számára szabadon megközelíthető parti sávot. Megörökitettem néhány képpel, hogy mit tapasztaltam hazánk egyik legszebb vidékén. (Rövidesen arról is hírt adunk, hogy a néhány hete ott kutató Cousteau-expedíciónak mi ugyanerről a véleménye.) Tavasszal megéreznek majd a kempingezők az aranyló homokfövenyre. A tavalyiak után maradt: ócska cipő, lekváros üveg, szardíniásdoboz, tubus... A motorcsónakban cserélték az olajat — maradt a kanna. Műanyag zacskó, éjjeliedény, lyukas vödör. Akár egy szeméttelepen érezheti magát az ember. Talán az egyetlen különbség: a rengeteg ép sörös, kólás, üdítős üveg... (Kép és szöveg: Gál Zoltán) • A kőhányás úgy alakítja a folyó medrét, hogy biztonságosan közlekedhessenek a hajók. A kövek tetejére, nyilván magasításul, homokzsákokat helyeztek. A műanyag zsákok idővel felszakadtak, a homokot elvitte a víz. Talán évezredekre szóló emlékül megmaradt a rengeteg, eredetileg műtrágyát tartalmazó fólia. • Most üresek a házikók. Talán utódaink megérik, hogy az egész Duna-part beépül a barátságos kis horgásztanyákkal, nyaralókkal. AZ OLVASÓ HANGJA Rémületben vagyunk Tisztelt Főszerkesztő Úr! Elkeseredésemben és felháborodásomban írok, mivel sok családot érint egy betegség, a leukémia, ami most már nagyon terjedőben van, ami nem mást jelent, mint csontvelőrákot. Soha egy szó, egy sor írás nem szól erről a gyógyíthatatlan betegségről. Én elhiszem, hogy sokan kíváncsiak az Öböl-háború eseményeire, meg a kormány irányítására, annak döntéseire, mert az újságban mást sem olvashatunk. Igaz, az eseményeket már tudjuk, mivel előző este a tv már bemutatja, de nagyon elfeledkeznek az emberek, gyerekek súlyos betegségeiről, ami nagy veszélyt jelent a jövő nemzedék számára. Ők is szeretnének ám majd családot alapítani, nyugdíjasok lenni! Az én kislányom novemberben, 7 évesen, a betegség korai felismerése hiányában, szinte egyik napról a másikra Szegeden, a gyermekklinika hematológiai osztályán meghalt. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyi gyerek meghalt már ebben a betegségben, és látja, hogy zsúfolva vannak a szobák leukémiás gyerekekkel. Felháborodással olvassuk az AIDS-beteg- ségről szóló cikkeket, hogy mennyit foglalkoznak vele, az a sok reklám, propaganda, hogy az embereket óvják tőle, pedig ezt feltehetően emberek terjesztik. Ezek a gyerekek pedig ártatlanok és mégis szenvedő alanyai ennek a betegségnek. A szülői fájdalomról nem is szólva, hogy akinek a gyermeke meghal, mit kell átélni, egyáltalán: mindezt túl lehet-e élni? Alapítványokat hoznak létre, mindenfelé jutott a nagy költségvetésből, fizetjük a sok járulékot, de ha egy ilyen szülő bajba jut és csontvelő-átültetésre szeretné kivinni külföldre gyermekét, mert ugye az az utolsó esély az életben maradásra, arra meg úgy kell kéreget- ni az ország lakosságától, reménykedve abban, hátha összejön a sok millió forint. Nem vagyok soviniszta, nemzetiségi gyűlölő, de tudomásunk van róla, hogy külföldről hoznak be beteg gyerekeket gyógyítani, taníttatni, a mi gyerekeink meg gyógyszer és vér hiánya végett az orvosok keze alatt meghalnak, mivel a magyar orvostudomány még itt tart, hogy a rákos sejteket már tudja ölni, ha a beteg szervezete bírja, de kigyógyítani soha nem birják, és ha meghal, a magyarázat csak annyi, hogy csodákra ők sem képesek. Talán több ráfordítással kellene keresni ennek a betegségnek az eredetét, mi okozza. Több információval szolgálna az egészségügy e téren a tünetekről, esetleg hogyan táplálkozzunk, mit tegyenek azok a szülők, akikre még ezután vár ez a szörnyű tragédia. Törvényt kellene hozni erre is, hogy minden évben vérvételre kellene vinni a gyerekeket, mivel túlnyomórészt ők vannak nagy veszélyben, és csak a vérvétel mutatja ki ezt a betegséget. Persze nagyjából már tudjuk, hogy honnan ered, és hogy sugárfertőzésről van szó, itt-ott már orvosok is ki merik mondani a leukémia miértjét, de még most is tiltott dolog beszélni róla. Ha az egészségügyi miniszterünk megnézné a klinikákat, kórházakat, azoknak is a hematológiai osztályát, az ott meglévő statisztikát, bizonyára megrémülne és mielőbb intézkedne ez ügyben. Rémületben vagyunk mi is, hogy ezek után, akinek még lehetősége van, merjen-e vállalni másik gyereket! Vagy már az is úgy születik, mert már a szülők is fertőzöttek?! Kisvárosban, mint Félegyháza, egy hónap különbséggel három gyerek halt meg leukémiában, köztük az én kislányom is, sőt egymás mögött is van a sírjuk, előtte évben két kisgyerek halt meg. Hát ezen valakinek el kellene gondolkodni. És még nem késő mielőbb intézkedni ez ügyben, ha már az ország helyzete ilyen kilátástalan, legalább a gyerekek egészségével többet törődjünk! Levelem kissé hosszúra nyúlt, de kérem közöljék le teljes egészében, névvel és címmel ellátva, megértve felháborodásomat, mélységes fájdalmamat, amit érzek! Tisztelettel: Klementné Túri Terézia 6100 Kiskunfélegyháza, Justh Gy. u. 28. Féltem a munkám Legalább húsz éve vagyok lapjuk előfizetője és olvasója. Soha még nem „vetemedtem” arra, hogy reagáljak valamelyik cikkükre. De én is a BRG dolgozója vagyok immár húsz éve, hosszú évekig dolgoztam a gyárban, most mint bedolgozó, családi körülményeim miatt. A bedolgozás soha nem volt felemelő dolog. Nekünk csak hallgatni lehetett, ha a normát felvitték, ha nem volt munka, ha most újabban nem kapunk nyereséget! Ezt mindig csak bejelentették, soha meg nem kérdezték, soha össze nem hívtak bennünket, ezt ezért és ezért csináltuk. Tudták, hogy mi nem szólhatunk, mert valamennyien rá vagyunk arra kényszerítve, hogy úgy dolgozzunk, mert az egyik a szüleit ápolja, a másik a gyerekét, a harmadik saját maga beteg. Most olvastam, hogy egyik lakatos azt mondta, hogy a bedolgozókat kell megszüntetni. Miért ránk van a legkevesebb gondja a gyárnak, munkaruha, fizetés, pótszabadság stb. még a munkát sem kötelesek biztosítani mert nem vagyunk biztosított dolgozók. Igazán utálom a mocskoló- dást, az egymásra mutogatást, de míg mi számtalanszor alig keressük meg a 4-4 és fél ezer forintot, addig több főnök felesége másodállásban, valaki nevén, többet keres, mint mi, akik csak ebből próbálunk megélni! Igazán jó lenne, ha egyszer beszélnének a bedolgozókkal is, és azok is elmondhatnák sérelmüket. Engem nem érdekel, hogy az igazgató mivel jár, tegyenek róla azok, akiknek ez a kötelességük lenne, de arról is, hogy meg tudjunk élni. Kérem, nézzék el nekem, hogy név nélkül írom ezt a pár sort, de féltem a munkám, még ha bármi kevés is, amit itt keresünk. Üdvözlettel: Bedolgozó 1991. II. 4. Ugye, milyen vicces? Egy olyan epizódot tudok megírni, ami velem történt meg, éspedig abban az úgynevezett gyalogos-aluljáróban! Kecskeméten 1991. február 4-én 20.45 h-kor munkába siettem. Az aluljáró hunyadi városi vége felé két fiatalember jött velem szemben. Az egyik kb. 190 cm magas, soványnak mondható, szőke fiatalember, amikor egymás mellé érkeztünk, teljes erővel nekem jött! A nálánál kb. tíz évvel idősebb ezen jót derült, valamint a fiatalember azon megjegyzésén, hogy mi van, te meg akarsz halni?! Mivel időre mentem, meg hogy ők ketten életerősek voltak, én gyorsan tovább folytattam az utamat. Én már az aluljáró vége felé voltam, ez a sporttáskás fiatalember még mindig azt kiabálta, hogy az ürge meg akart halni! Ugye, milyen vicces? Csak azt tudnám, hogy ilyen és hasonló esetekben mi, békés gyalogosok mivel és hogyan védekezzünk ezek ellen az embernek nem mondható lények ellen? Mit használhat az ember önvédelemből? Azt már tudjuk, hogy legjobb, ha elhordja magát! De ha mégis elkezdik ütni? Ez az ember annyit kapkodott a zsebéhez, hogy el tudtam képzelni, hogy esetleg még fegyver is van nála! Vagy netán egy legújabb típusú gázspray! Azt szeretném megkérdezni, hogy mi történne akkor, ha egy szép kis műanyag flakon sósavat öntene az ember védekezésképpen ezen útonállók szemébe? Ez, gondolom, megoldaná a menekülést az agyon veréstől. Még valamit! Messzemenően ajánlom a rendőrségnek a terület ellenőrzését! Üdvözlettel: Örökös olvasójuk B. A. Kecskemét Érdemesebb betörőnek lenni Én Kiss Istvánné, Soltvadkert, Holtai utca 15/A szám alatti lakos vagyok. 1989. június 5-én betörtek a lakásomba, míg a szőlőben dolgoztunk. Elloptak 60 000 forint készpénzt és sok ékszert. Már második éve, hogy sem a biztosító, sem az ügy nem mozdul sehova, egy pár fülbevaló megkerült, ki is választottam, de vissza még nem kaptam. Legalább háromszor jártam Kiskunhalason érdeklődni az ügyben. Azt mondta az ügyész, hogy elfogult a betörő, várni kell. Hát könyörgöm, én még az életemben büntetve nem voltam, alacsony nyugdíjúak vagyunk a férjemmel, hát éntőlem senki sem kérdezi meg, hogy én nem vagyok elfogult? Mit gatyáznak már ennyi ideig, így nem győzök járni a biztosítóhoz, idéznek, hogy mikor zárhatnánk már le az ügyet. A mai világban érdemesebb betörőnek lenni, mint rendes állampolgárnak. Hát miért nem ők állítják helyre az ország gondját, ha olyan sok becsületük van, hogy most 2 hónapot szünetelnek a tárgyalással, mert elfogultak. A helyesírási hibáért elnézést kérek. Megkérem a szerkesztőséget, legyenek szívesek utánanézni, mert nekem nem telik pénzem, hogy utánajárjak. Kiss Istvánné Soltvadkert, Holtai út 15/A. „A Petőfi Népe előfizetője vagyok 20 ®ve- Köszönöm » ü tt tt tt » tt tt tt tt tt » tt tt tt tt tt tt tt tt tt ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ NYULTENYESZTŐK, FIGYELEM! A Bácska Agrár-Ipari Részvénytársaság, Vaskút értesíti a nyúlteny észtöket, hogy 1991. január 20-ától az I. osztályú húsnyúl kg-onkénti felvásárlási árát 130 Ft-ra emelte Keresse környezetében a Bácska Rt., Vaskút termeltetőpartnerét, felvásárlóhelyét, felvásárlóját. Bővebb felvilágosítás: Levélcím: 6521 Vaskút, Kossuth u. 105. Telefon: 79/23-011. Telex: 81-281 Telefax: 79/24-225 321 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Csengődi Aranyhomok Mg. Szakszövetkezet pályázatot hirdet kereskedelmi ágazatvezető borászati ágazatvezető munkakörök betöltésére A munkakörök betöltésének feltételei: — szakirányú felsőfokú végzettség legalább 5 éves szakmai gyakorlat Kereskedelmi áeazatvezető feladatai: ► gyümölcsfelvásárlás, értékesítés megszervezése, irányítása, ► belföldi borértékesítés Borászati ágazatvezető feladatai: ► szóló-, borfelvásárlás, -értékesítés A pályázathoz csatolni kell: ► diploma hiteles másolatát ► szakmai elképzelések vázolását ► az eddigi szakmai tevékenység dokumentálását ► önéletrajzot. A pályázat benyújtásának határideje: 1991. február 28. Cím: Aranyhomok Mg. Szakszövetkezet 6222 Csengőd, Dózsa Gy. u. 21. Ktottnuunttntxnununnttnttnttnu ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ********************************************** * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Bács-Kiskun Megye Közgyűlése g*rr • rr • z f f z a főjegyzői állásra szóló pályázat benyújtásának határidejét 1991. március 1-jéig meghosszabbítja. A pályázati feltételek: 0 állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazda képesítés; • államigazgatási szervnél legalább 5 évi államigazgatási gyakorlat; • erkölcsi bizonyítvány; • diplomamásolat benyújtása; • részletes szakmai tevékenységet is bemutató önéletrajz; • a pályázat tartalmazza a pályázó szakmai koncepcióját is. A Megyei Önkormányzati Hivatal Titkárságán lehet betekinteni a közgyűlés ideiglenes Szervezeti és Működési Szabályzatába, a közgyűlési hivatal ideiglenes szervezeti felépítéséről és a közgyűlés bizottságainak feladatköréről, személyi összetételéről hozott döntésekbe. A pályázatot a Megyei Közgyűlés elnökéhez (Kecskemét, Május 1. tér 3.) 1991. március 1-jéig lehet benyújtani. 437 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * **********************************************
