Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1991. február 5. A Fidesz elutasítja a kárpótlást (Folytatás az I. oldatról) kérik. Megítélésük szerint szükséges az a ki­vizsgálás, amelyre a kormány Ígéretet tett, viszont nem nyújthat megfelelő információ­kat a képviselők számára. A képviselő ugyanis úgy vélekedett, hogy szerencsésebb, ha nem az ügyben érintett kormányzati kép­viselőktől kap tájékoztatást a parlament, ha­nem egy szuverén'országgyülési testület vizs­gálja meg a történteket. Kövér László ugyanakkor azt is nehezmé­nyezte, hogy a fegyvereladás ügyében a kor­mány nem tartotta fontosnak a parlament tájékoztatását. Mindehhez hozzátette, hogy a vizsgálatnak mindenképpen választ kell adnia arra, hogy az üggyel kapcsolatos ma­gyar lépések megfelelnek-e a Magyar Köz­társaságjogrendjének, valamint a nemzetkö­zi kapcsolatok magatartásnormáinak. Ugyancsak e témára reagált napirend előt­ti felszólalásában Szent-Iványi István. A sza­baddemokrata képviselő úgy vélekedett, hogy az ülésteremben senki sem rendelkezik kellő információkkal a történtekről — így a kormány tagjai sem. — Annyi azonban bizo­nyos —szögezte le —, hogy az ügy káros külpolitikai hatásokkal jár, emellett pedig rontja a kormány szavahihetőségét is. Amennyiben pedig a kormány nem tudja megnevezni a személy szerinti felelősöket — vetette fel —, az esetben egyértelműen a kormány fejét terheli a felelősség. Az ügy kivizsgálására, mint mondta, ugyancsak par­lamenti vizsgálóbizottság felállítását kérik, de — szemben a fiatal demokraták erőviszo­nyok alapján szervezendő bizottságával — paritásos alapon alakuló testület létrehozá­sát javasolják. Antall József az elhangzottakra reagálva kijelentette: az előtte felszólaló képviselőkkel szemben fenntartja álláspontját, hogy az üggyel ne külön ad hoc bizottság, hanem — utalt egy minisztertanácsi rendeletre — a Honvédelmi és a Külügyi Bizottság együtte­sen foglalkozzon Hozzátette azt is: vélemé­nye szerint nem vonták kétségbe a kormány szavahihetőségét. Eörsi Mátyás SZDSZ-képviselő határo­zottan felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy az Antall József által idézett miniszter- tanácsi rendelet nem korlátozhatja az Or­szággyűlés szuverenitását. Ennek megfelelő­en a javasolt, parlamenti ad hoc bizottság felállítása mellett foglalt állást. Szűrös Mátyás (MSZP) óvott az újabb külpolitikai bonyodalmaktól, és egyetértett az Antall József által javasoltakkal, hogy a két szakbizottság foglalkozzon az üggyel. A bizottságok pedig majd további javaslato.- kat tesznek az Országgyűlésnek. A napirend előtti vitát lezárva Szabad György bejelentette, hogy a kormányfő által kért közös bizottsági ülés összehívásáról már intézkedett. Ezt követően a képviselők újabb törvény- javaslatok tárgyalásáról döntöttek. A kárpótlásról szóló törvényjavaslatot Balsai István igazságügy-miniszter terjesztet­te elő a kormány nevében. Elöljáróban leszögezte: elégtételt kell nyújtani azoknak, akiket az ejmúlt rendszer­ben igazságtalanság ért. Tökéletes kárpótlást 40-50 év elteltével azonban nem lehet nyújta­ni, mindenképpen kompromisszumos és részleges megoldásra kell törekedni. A miniszter kijelentette, hogy e kompro­misszumok óhatatlanul akadályozzák • az elérni kívánt cél tökéletes teljesítését: az el­vett vagyont nem lehet eredeti formájában visszaadni. Nem lehet, mert annak nagy ré­sze már nincs meg, vagy időközben jóhisze­mű tulajdonosok alapvető változásokat haj­tottak végre rajta, nem lehet, mert sok egy­kori tulajdonos nem él már, illetve nem tud­na élni vagyonához fűződő jogaival és köte­lezettségeivel, S' azért sem, mert a -nemzet teherbíró képessége ezt nem teszi lehetővé. Balsai István elmondta, hogy a törvényja­vaslat csak az 1949. június 8-a után megho­zott jogszabályok alapján okozott sérelmek kárpótlását teszi most lehetővé, de egyúttal kimondja: az ezen időpontot megelőzően okozott károk kárpótlására az e törvényben meghatározott elvek szerint, a későbbiek­ben, külön törvény rendelkezései alapján ke­rül sor. A miniszter részletesen szólt a kár­pótlásra jogosultak köréről, megemlítve, hogy azok a magyar állampolgárok is jogo­sultak lesznek, akik a sérelem elszenvedése­kor magyar állampolgárok voltak, vagy őket az állampolgárságuktól való megfosztással összefüggésben érte vagyoni sérelem. Balsai István a kárpótlási jegy bevezetése mellett érvelve elmondta, hogy az bemutató­ra szóló, szabadon forgatható értékpapír, végső soron az állami tulajdon értékesítése során vagyontárgyak, illetve meghatározott körben termőföld megszerzésére használha­tódéi. A miniszter a kárpótlások összegét 70 milliárd forintra becsülte, amelyből 40 milli­árd jutna a termőfölddel kapcsolátos igé­nyek kielégítésére. Az-igazságügyi tárca ve­zetője leszögezte: a magánszemélyek tulajdo­ni sérelmeit a tulajdonos személyétől és a tulajdon tárgyától függetlenül azonos mó­don, azonos elvek figyelembevételével kell orvosolni. Ennek megfelelően a termőföldek volt tu­lajdonosai — a többi tulajdonossal egyezően -— kárpótlási jegy formájában és a lényegét tekintve azonos módszerekkel számított ér­tékhányadig részesülnek kárpótlásban. A kormányzat az igazságosságra törekszik, ezért a ma is a mezőgazdaságból élő, de a termőföld tulajdonától megfosztott agrárla­kosság számára módot és lehetőséget ad ar­ra, hogy a kárpótlásként kapott kárpótlási jegyet ismét termőföldre válthassa — han­goztatta a miniszter. Az igazságügy-miniszter beszéde végén 1 bejelentette: még ez év tavaszán egy olyan általános, átfogó állami kárfelelősségi tör­vényt terjeszt az Országgyűlés elé, amely tisz­tességes koncepciójával és szigorú szabályai­val a jövőre nézve egyszer s mindenkorra kizárja annak a veszélyét, hogy Magyaror­szágon az állam által okozott károk megíté­lésénél igazságtalanságok történjenek. Balsai István arra kérte a képviselőket, hogy dönté­süket ne az érzelmek motiválják, hanem a nemzet felemelkedése iránti felelősségérzet alapján alkossák meg a jogszabályt. Balsai István expozéját követően Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője elmondta: az MDF megítélése szerint a kárpótlási jegy megfelelő technikát biztosít a vagyonelvéte- lekkel okozott sérelmek igazságos megoldá­sára. A szabaddemokraták vezérszónokaként felszólaló Soós Károly Attila elöljáróban a rendszerváltás fordulópontjának minősítette az egykor elvett tulajdonért történő kárpót­lást, ám hozzátette: az SZDSZ hibás részme­goldásnak tartja a kormány által beterjesz­tett kárpótlási törvény tervezetét.‘A vezér­szónok szavaiból kiderült, hogy a szabadde­mokraták nem fogadják el azt az elvet, amely kizárólag a volt tulajdonosokat kívánja kár­pótolni. Soós Károly Attila hangsúlyozta: az SZDSZ a kárpótlást állampolgári jogon járó vagyonjegy formájában szeretné a társada­lom egészére kiterjeszteni. Éppen ezért java­solta, hogy 20 ezer forint értékű vagyonjegy állampolgári jogon mindenkit illessen meg. A szabaddemokraták képviselője több részletkérdésben is vitatta a törvénytervezet­ben foglaltakat. így például helytelenítette a kárpótlás ötmilliós felső értékhatárát, vala­mint a kárpótlási jegyek állami vagyonra való átváltásának korlátozását. Mindezen túl arra is felhívta a figyelmet, hogy a tör­vénytervezetben foglaltak szerinti vagyon­jegy-forgalmazás az infláció felgyorsulásá­nak veszélyével fenyeget. A képviselő helytelenítette a kormány elő­terjesztésében jelzett 1949 júniusi időpontot. ' Úgy vélte ugyanis, hogy ezt .megelőzően is sor került olyan államosításra, amelyért el­maradt a kárpótlás. Emellett a kárpótlásra jogosultak körében említette a kitelepített és így tulajdonuktól megfosztott németeket, valamint, az 1948 előtt igazságtalanul elítélteket. Végezetül javasolta, hogy a kormány ter­vezete csupán egyfajta kerettörvény, azaz egy privatizációs csomagterv előkészítése le- i gyen. Torgyán József, a kisgazdák vezérszónoka leszögezte: a jelenlegi tulajdonrendszert erő­szakosan hozták létre. így a törvényjavaslat elemzése során nem lehet arról vitatkozni, hogy megilleti-e a parasztokat a föld vagy sem, avagy hogy részleges, illetve teljes kár­talanítást adjanak. A tárgyalási alap csak az lehet: ugyanolyan állapotot kell teremteni, mint amilyen a jogellenesség — az ingatla­nok elvétele — előtt volt. Végezetül arra kérte képviselőtársait: az előttük fekvő törvénytervezetet ne fogadják el. Szavazzák meg viszont a kisgazdák által előterjesztett módosításokat, amelyek önma­gukban egy teljes törvényt alkotnak. Nyers Rezső az MSZP véleményét tolmá­csolva kijelentette, hogy pártja elfogadja: er­kölcsi és anyagi kárpótlást kell kapniuk azoknak az állampolgároknak, akik az álla­mosítások jogfosztott áldozataivá váltak. A kormány kárpótlási koncepciójával kap­csolatban három kérdésben hangsúlyozta pártja fenntartását: az anyagi, pénzügyi ki­hatásokkal; a szövetkezetek demokratikus jogainak tiszteletben tartásával; valamint a kárpótlásban nem részesülő munkavállalók igazságérzetével kapcsolatban. Csak akkor fogja az MSZP a törvényjavaslatot megsza­vazni, ha ebben a három kérdésben kedvező megoldás születik. A Fiatal Demokraták Szövetségének frak­ciója elutasítja a kárpótlás gondolatát, a kor­mánynak más irányban kellene keresnie a megoldást — hangsúlyozta felszólalásában Orbán Viktor, a Fidesz vezérszónoka. Véle­ménye szerint a koalíciós pártoknak fel kelle­ne adniuk a (öld burkolt reprivatizációjára . vonatkozó álláspontjukat. , Használják-e hazánk légterét a szövetségesek? (Folytatás az 1. oldalról) miszerint az Öbölbe tartó amerikai katonai repülőgé­pek több száz alkalommal átrepültek Cseh-Szlovákia légterén. Érdeklődtek, a kül­ügyi szóvivő tudomása sze­rint az átrepülésekkor hasz­nálták-e hazánk légterét is. Herman János azzal hárítot­ta el a kérdést, hogy e témá­ról nem rendelkezik ismere­tekkel, s ez ügyben felhatal­mazása sincs nyilatkozatra. (MTI) A Fidesz-frakció álláspontja a többi párt­tól alapvetően eltér: az igazi kárpótlás nem lehetséges, ezen az úton az ország nem juthat el a fiatal demokraták által is kívánt, műkö­dőképes; magántulajdonra épülő gazdaság­hoz. A Fidesz elveti a törvényjavaslatot is, mert az nem tesz eleget a legminimálisabb kodifikációs elvárásoknak sem. A társadal­mi igazságosság mellett szóló érvek kétségte­lenül súlyosak — mondta a szónok —, ám nem szabad szem elől téveszteni: mások éle­tében is okozott tragédiát a bolsevik diktatú­ra, nemcsak a volt tulajdonosokkal szemben . történtek igazságtalanságok az elmúlt évtize­dekben. Orbán Viktor annak a véleményé­nek is hahgot adott, hogy a kárpótlást mér­hetetlenül igazságtalan lenne a kisajátítások­ban teljesen vétlen nemzedékek rovására végrehajtani. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a kárpótlás költségei nem az államot, hanem az egyre rosszabbul élő adófizető állampol­gárokat terhelnék. Orbán Viktor szerint külön kellene válasz­tani a privatizáció és a jóvátétel kérdését. A frakcióvezető úgy vélte: a volt tulajdono­sok vagyonhoz jutását nem kárpótlással, ha­nem néhány fennálló törvény gyorsan elvé­gezhető módosításával lehetne elindítani. E folyamat a szövetkezeti törvények, a társa­sági törvény, illetve az átalakulási törvény néhány szakaszos módosításával vehetné kezdetét. Ezzel egyidejűleg — a Fidesz meg­ítélése szerint — deklarálni kellene: a tulaj­dontól való megfosztás egyike volt az elmúlt rendszer emberi életeket derékba törő intéz­kedéseinek. A kormánynak ezért múlhatatlan feladata az átfogó jóvátételi törvény kidolgozása, amely a volt hadifoglyokon, politikai üldö­zötteken, kívül a még élő, volt tulajdonoso­kat is bevonja a jóvátételre jogosultak köri­be. Ajövátétellnértékének megállapításában azonban ne az egykori tulajdon nagysága, hanem a jelenlegi élethelyzet legyen a mérva­dó — hangoztatta Orbán Viktor. A Kereszténydemokrata Néppárt vezér­szónokaként Füzessy Tibor már elöljáróban hangsúlyozta, hogy frakciójuk tagjai nincse­nek minden kérdésben azonos állásponton, ezért a második tárgyalási menetben a ki­sebbségi álláspontot fejtik majd ki. A több­ségi álláspontot tolmácsolva a képviselő * hangsúlyozta: a törvényben mindenképpen kifejezésre kell juttatni, hogy csupán az első ütemről van szó. Arra hivatkozva, hogy a törvénytervezetben sincs szó a kárpótlás egyértelmű lezárásáról, a kereszténydemok­rata képviselő amellett érvelt, hogy a jövő­ben — amennyiben az ország gazdasági hely­zete ezt lehetővé teszi — további kárpótlás­ban részesüljenek az egykor sérelmet szenve­dettek. Az időközi választások rendje változatlan marad. A képviselők erről az esti órákban döntöttek, elvetve több SZDSZ-es képviselő indítványát, amelyek az országgyűlési képvi­selők váiasztásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módositását kívánták elérni. A ja­vaslatok részletes vitájában új érvek már nem hangzottak el. Utolsó napirendi pontként a Magyar Vö­röskereszt költségvetési támogatásának ren­dezéséről szóló országgyűlési határozati ja­vaslatot tárgyalta meg a plénum. Mint Horváth József, a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásával foglalkozó ide­iglenes bizottság elnöke elmondta: a közel­múltban elfogadott országgyűlési határozat nem lehet érvényes a Magyar Vöröskereszt­re, mivel az nem bejegyzett társadalmi szer­vezet, így nem részesülhet a 400 milliós alap­ból sem. Ezért az ideiglenes bizottság beter­jesztett egy külön országgyűlési határozatot, amelyben a parlament felszólítja a kormányt a Magyar Vöröskereszt anyagi finanszírozá­sának megoldására. A képviselők kedden a kárpótlási törvény vitájával folytatják a munkát: a törvénytervezet tárgyalásának második fordulójában a frakciók további vezető szónokait hallgatják meg. (MTI) Munkanélküliség Magyarországon (Folytatás az I. oldalról) A korábbi években a munkanél­küliség alapvetően a képzetleneket érintette leghátrányosabban, múlt évben viszont már egyre több szak­munkás, egyetemi és főiskolai vég­zettségű ember maradt munka nél­kül. Az állást keresők között a szellemi foglalkozásúak aránya meghaladta a 20 százalékot. Leg­nagyobb részük ügyviteli alkalma­zott és ügyintéző, de sokan vannak közöttük a vezetők, irányítók is. A munkanélküliség rátája a leg­magasabb, 6,2 százalék a segéd­munkásoknál, 1,5 százalék a szak- és betanított munkásoknál, 1,1 százalék a szellemi foglalkozású­aknál. Az év folyamán —- hosszabb- rövidebb ideig — 85 495-en része­sültek segélyben, és a segélyezés egyéves időtartama után 3777-en kaptak átmeneti munkanélküli­járadékot. Az év utolsó napján 58 406 segélyezett és 3241 járadé­kos kapott ellátást. A segélyezet­tek 18 százaléka, a járadékosok csupán 6 százaléka tudott ismét munkába állni. Év közben 1714 munkanélkülitől megvonták a tá­mogatást az együttműködés hiá­nya miatt, több mint 10 ezer segé­lyezettnél a nyugdíjjogosultság vagy más ok miatt szűnt meg vagy szünetelt a támogatás. A segélye­zettek átlagosan 139 napig vették igénybe ezt az ellátást, a kifizetett havi bruttó segély átlaga 5886 fo­rint, az átmeneti munkanélküli já­radék összege átlagosan havi 4183 forint volt. (MTI) Irán kész közvetíteni A teheráni vezetés az Öböl-válság megoldása érdekében kész tárgyalá­sokat kezdeni mind Száddám Huszeinnel, mind az Egyesült Államokkal, de Irán minden körülmények között fenntartja semlegességét — hangsú­lyozta hétfői teheráni sajtóértekezletén Ali Akbar Hasemi Rafszandzsani iráni köztársasági elnök. Irán mindeddig kizárta az amerikai vezetéssel folytatandó tárgyaláso­kat, ám az elnök most első ízben kijelentette: — Ha kezdenek kirajzolód­ni a béke lehetőségei, és szükségessé válik, akkor természetesen tárgyaló- asztalhoz ülünk az amerikaiakkal. Hozzáfűzte, hogy konkrét határozat még nem született e kérdésben, mivel a döntés joga Szajed Ali Hameneit, Irán legfőbb vallási és politikai vezetőjét és a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot illeti meg. Elmondta azon­ban, hogy az utóbbi napokban Svájc teheráni nagykövetségének közvetí­tésével „több alkalommal kapcsolatba léptünk az amerikaiakkal”. Rafszandzsani közölte, hogy kész személyesen találkozni Szaddám Húszéin iraki elnökkel, ha tárgyalásaikkal megmenthetik Irak és a térség muzulmán népét. Az iráni államfő elmondta az újságíróknak, hogy a hét végén az Öböl-háború befejezésével kapcsolatos javaslatokat juttatott el Szaddám Huszeinhoz. Hozzátette: ha Bagdad elfogadja eszméit, akkor gyakorlatilag élvezni fogja minden érintett fél jóváhagyását, és ennek alapján már kész béketervet lehet kidolgozni. Iraknak még legalább ötszáz gépe maradt A francia vezérkari főnök szerint Iraknak még legalább ötszáz harci repülőgépe van bevetésre alkalmas állapotban. Maurice Schmitt tábornok közölte, hogy hitelt érdemlő adatok szerint a koalíció (égi ereje eddig csak mintegy hatvan iraki harci repülőgépet tudott megsemmisíteni. Elmodta azt is: úgy tudja, hogy Bagdad körülbelül nyolcvan gépet menekített Iránba. — Mivel Irak légiereje meghaladta a hatszáz repülőgépet, körülbelül 450-500 gépe maradhatott a különböző föld alatti tárolókban. A koalíciónak számolnia kell azzal, hogy adott esetben Bagdad ezeket bevetheti a harcokban — jelezte. A francia tábornok igen óvatosnak bizonyult az olyan becsléseket ille­tően, hogy milyen eredményt értek el a koalíció eddigi légitámadásai az iraki szárazföldi erők élleni akcióikkal. Szerinte csupán az iraki kapacitás mintegy tíz százalékát sikerült megsemmisiteni: 400-500 harckocsit és 350- 400 löveget. Közölte, hogy a koalíció légiereje 27 gépet vesztett. Az iraki emberveszteségekről szólva Maurice Schmitt tábornok har­mincöt halottat és mintegy 400 foglyot említett (a foglyok között tudomása szerint huszonöt tiszt van). Banditáknak nézte a tanárokat (Folytatás a 1. oldalról) A dulakodásra megjelent az emeleti lakó is — egy idősebb hölgy —, aki K. P. kérésére kujesra zárta a kaput. Az emlí­tett lakótárs egyébként később a rendőrség kérdésére — így mondják az érintettek — nem emlékezett semmire. Rövidesen megérkezett a ba­rátnő és K. A., a lányok osz­tályfőnöke, hogy tisztázzák a helyzetet. Erre azonban nem kerülhetett sor — emlékezik vissza a fiatal tanárnő —, mivel rögtön a bemutatkozás után egy jól irányzott ütés szegte sza­vát. Ez meggyőző érv volt: nincs mit tárgyalniuk. így fogta volna tanítványát, hogy együtt távozzanak, ám most már mindketten foglyok voltak a lépcsőház zárt ajtaja mögött. Erősítésért újra az iskolába rohant a megszeppent barátnő, s most már Magos András igaz­gatóval s Major Pálné tanárnő­vel térnek vissza a helyszínre. A fogva tartottakban tolvajt szimatoló K. P. Majomét been­gedte, ám az igazgató jelenlété­re nem talált elfogadható indo­kot. Magos András — mint mondja — nem értékelte fiziku­mát kellőképpen nyomós érv­nek, a rendőrséghez fordult te­hát, így a helyszínre siető jár­őrök vetettek véget a nem túlsá­gosan mulatságos komédiának. * Nem kis félelemmel csönget­tem be K. P. ajtaján. Eszembe jutott főnököm, aki szerint egy széles vállú férfiembert azért hozhattam volna magammal. Egy pillanatig komolyan ag­gasztott, hogy nem fogadtam meg tanácsát. Néhány perc múlva azonban már túl voltunk K. P.-vel a kézszorításon, s megnyugvásomra cseppet sem tűnt agresszívnek, sokkal in­kább bűnbánónak. Az ő megközelitésében egy másik történet kerekedett a csütörtöki afférból. Ő ugyanis a lépcsőházban történt eddigi lo­pások tetteseit vagy azok cin­kosait véli a két diáklányban. Úgy meséli, hogy tettlegességre nem került sor. Ő nem ütött meg senkit, mindössze kabáton ragadta az egyik gyereket, aki társa után kiáltott: „menj, szólj a bandának!” Ezután jött a ta­nárnő — az ő kilétét ekkor még nem tudta —, aki nekiesett, s cibálni, ütni kezdte: engedje el a gyereket! K. P. úr bizonyíték­ként a jobb hüvelykujján látha­tó vékony hegre mutat. Amikor lecsillapodtak a kedélyek, s megtudta, hogy az illető hölgy­ben leánya történelemtanárát tisztelheti, bocsánatot kért. — Közben jó néhányan ösz- szesereglettek a ház előtt — em­lékezik K. P. —- s kórusban, csürhe módjára ordítoztak. Csavargónak, mocskos strici­nek neveztek. Csak később tud­tam meg, hogy az iskola igazga­tója és a technikatanár volt. Az előbbi azzal is megfenyegetett, hogy lecsukat. — Ha tudtam volna, hogy nem a tolvaj bandával, hanem a lányom nevelőivel állok szem­ben, talán minden másként ala­kul. Sajnálom az esetet, de nem én idéztem elő. Annak ellenére, hogy magamat tartom a sértett félnek, hajlandó vagyok nyilvá­nosan megkövetni az érintette­ket. Úgy vélem azonban, visel­kedésük nem volt pedagógus­hoz méltó. K. P. úr meggyőződése, hogy a két diáklány rossz szándékkal tért be a lépcsőházba. Magán­laksértés miatt csak azért nem tesz feljelentést — mondja —, mert úgy érzi, elismeréssel, nem pedig bosszúsággal tartozik lá­nya tanárainak, akiket — s döntse el mindenki maga belá­tása szerint, hogy kinek a hibá­jából — banditáknak nézett. K. P. mentségére szolgáljon, hogy rokkantnyugdíjas, ezért felesé­ge tartja leánya tanáraival a kapcsolatot. K. A. tanárnő egyébként többször is nyomatékkai hang­súlyozta, hogy az őt ért sérelem nem befolyásolja K. P. úr leá­nyával kapcsolatos tanár-diák viszonyát. Megítélésében e kije­lentés is segíthet. Magos András igazgató köz­feladatot ellátó személy elleni erőszak miatt feljelentést tett a városi rendőrkapitányságon. A folytatásra — amely tarto­gathat még tanulságokat — visszatérünk. G. Tóth Tímea Támadás amerikai busz ellen Ismeretlen fegyveresek a szaúd- arábiai Dzsiddában vasárnap tüzet nyi­tottak egy amerikai katonákat szállító autóbuszra. A támadásban két amerikai katona és egy szaúdi biztonsági tiszt könnyebben megsebesült. Hatósági közlés szerint a támadók egy roncstelepen elrejtőzve várták a busz ér­kezését, és lövéseikkel, bezúzták a jármű ablakait. A helyszínen kilenc milliméte­res töltényhüvelyeket találtak, de szakér­tőkre vár annak megállapítása, hogy mi­lyen típusú fegyverből származtak a lö­vések. Amerikai katonai források nem zár­ják ki, hogy terrortámadásról van szó. Ez esetben a szaúdi királyságban megin­dult az Irak által a háború kitörése után ígért terrorakciók sorozata. Brit légitámadások A brit légierő Jaguar típusú harci gépei iraki laktanyákat, lőszerraktára­kat és hidakat támadtak hétfőn, s bom­bázták a kínai gyártmányú, Selyemher­nyó típusú rakéták támaszpontjait is — közölte a sajtóval egy brit katonai szóvivő Szaúd-Arábiában. A hajók ellen bevethető Selyemher­nyó típusú rakéták jelentik a legna­gyobb veszélyt az Irak-ellenes nemzet­közi koalíció hadihajóira nézve, s egy kuvaiti partraszállás legnagyobb aka­dályai lehetnek. A brit katonai szóvivő szerint a meg­szállt Kuvait keleti partvidékén számos rakétatámaszpont van. A hétfői cél­pontok a tengerparton voltak, Kuwait- város és a szaúdi határ között. A szóvivő beszámolt arról is, hogy a brit légierő Tornado és Buccaneer típu­sú bombázói hidakat romboltak le hét­főn Irak középső részén, a Kuvaitban állomásozó iraki csapatok létfontossá­gú utánpótlási útvonalán. Mint mondta, az iraki légierő nem tanúsított ellenállást. Az iraki légvédel­mi tüzérütegek föld-levegő rakétákkal tűz állá vették ugyan a támadó brit gépeket, de a bevetésben részt vett kö­telék veszteség nélkül tért vissza tá­maszpontjára. Kedvezőtlen kilátások a mezőgazdaságban (Folytatás az 1. oldalról) Annyi bizonyos, hogy lényege­sen kedvezőtlenebb lenne a helyzet abban az esetben, ha az erős lehű­lés történetesen február dereka tá­ján, egy feltételezett felmelegedés után következett volna be. Jelenleg a búza az úgynevezett mélynyugal­mi állapotban van, és ilyenkor a fagyok viszonylag közömbösek a növényállomány számára. Termé­szetesen jól jött volna már koráb­ban is a jótékony hótakaró, már csak azért is, mert a téli aszály jelei mutatkoznak. Úgy tűnik, folytató- • dik a tavaly nyári—őszi idény szá­raz periódusa, ami legalább annyi­ra káros lehet a búzára, mint az éjszakai fagyok. Azzal kapcsolatban, hogy a je­lenleg termesztett búzafajták any- nyira télállóak-e, mint a korábbi évtizedek sikernövénye, a szovjet eredetű Bezosztája búza volt, az FM szakemberei elmondották: a jelenleg köztermesztésben lévő bú­zafajták provokációs kísérletei megfelelő eredményt hoztak, azaz — a kísérletek tanúsága szerint — ezek a kalászosok is kellőképpen hidegtűrőek. Ám ezek a búzák a szántóföldön gyakorlatilag az idén vizsgáznak először fagyállóságból, hiszen az elmúlt években jelentő­sebb téli lehűlésre nem volt példa, így hát az igazi próbatétel ideje 1991. február elején következett el. A gyümölcsöskertekben és a sző­lőkben a nagy hideg miatt átmene­tileg leálltak a metszési munkákkal. A hajtatóházakban viszont javá­ban tart a tavaszi készülődés, itt rö­videsen hozzálátnak a vetéshez. Ausztria-lottó A Lottó Unió Kft. közlé­se szerint az 5. heti osztrák lottó nyereményei az illeték levonása után a következők: hattalálatos 2 darab, nyere­ményük egyenként 6 783 258 ATS, öt plusz egy találatos 6 darab, nyeremé­nyük egyenként: 753 695, öttalálatos 592 darab, nye­reményük egyenként: 11 458 négytalálatos 25 918 darab, nyereményük egyenként 348 háromtalálatos 424 618 da­rab, nyereményük egyen­ként 26 ATS. A dzsóker­számra fizetett nyeremény 3 014 135* ATS. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents