Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-04 / 29. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. február 4. Iskola a (lét)határon A kecskeméti Jókai Mór Általá­nos Iskola az államosítás óta mű­ködik a jelenlegi helyén. Amint az országban változni kezdtek a viszo­nyok, tudomásul vette, hogy az épületből majd költöznie kell. Meg­értette, egy percig sem vitatta az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény jogosságát. Két évvel ezelőtt, amikor a Pia­rista Gimnázium első fejlesztési igé­nyeivel fellépett, az akkori tanácsi vezetés készséges segítséget ígért, a Jókai-iskola elhelyezéséért azonban egy lépést sem tett. A Jókai pedig zsugorodni kezdett. Először átala­kították a tanári szobát, majd a szolgálati lakás helyiségeit adták át, önként. A Piarista Gimnázium azonban idén szeptembertől egy új, 35 fős osztállyal akarja bővíteni ta­nulócsoportjainak számát. Ehhez azonban újabb tantermeket igé­nyelt vissza az általános iskolától. A régi vezetők helyén azóta már újak ülnek. Elgondolásuk szerint a piaristák visszakapják a szükséges négyzetmétereket, onnan a Jókai- iskola alsós osztályai ideiglenesen áttelepülnének a református Ókol­légium épületébe, a többiek még maradnak. Majd két év múlva, amikor elkészül az új széchenyivá- rosi iskola, ott egyesülnének új­ból ... Nem túlzás a hasonlat: az ötlet, szerintem, leginkább egy kártya­várra emlékeztet. Nemcsak azért, mert még az Ókollégium sem igazi Ókollégium, épületében a Berkes Ferenc szakközépiskola működik egészen addig, amíg a Homokbá­nyára költözik, persze, csak akkor, ha költöznek onnan az oroszok, és ha lesz idő az ottani épületeket idő­re rendbe hozni. Az önkormányzat ötlete máshol is sántít. A széchenyi- városi iskola a környék régóta hú­zódó közoktatási gondjait hivatott megoldani. Mit keresnének itt még a jókais gyerekek is, akik egyébként sem ezen a környéken laknak? Nekünk senki nem szólt — Mély megrökönyödéssel oh vasfűk a Kecskeméti Lapok hasáb­jain, hogy az önkormányzatnak mi­lyen „tervei” vannak az iskolákkal kapcsolatban — mondja Pap Gézá- né, a Jókai-iskola igazgatója. — Minket erről nem értesítettek, így jócskán meglepődtünk azon, hogy ötszáz gyerek, ezer szülő és negy­venöt dolgozó sorsáról így kell érte­sülnünk. A cikk megjelenése után konzultáltunk az oktatási bizottság vezetőjével és az alpolgármester úr­ral, s az elhangzottak egyértelművé tették számunkra: az önkormány­zat a Piarista Gimnázium fejleszté­sének lehetőségét a Jókai-iskola kettészakításában látja, a végleges megoldást illetően pedig nincs reá­lis és biztos elképzelése. Ez az út az iskolánk lassú, de egyértelmű pusz­tulásához vezet... Pedig ez az in­tézmény igen nagy kiterjedésű és eléggé elhanyagolt városrészt szol­gál — tisztességgel. Tahulóink két­harmada él a közvetlen vonzáskör­zetben, az iskola és a Bethlen körút környékén, valamint a Vacsi köz, a Talfája köz, a Ceglédi út bal oldala által határolt, a város széléig húzó­dó területen. A csaknem ötszáz kis­diák közül 167-en vannak testvé­rek, nyolcvanketten az alsóban, nyolcvanötén a felsőben. Ezért az alsósok elköltöztetése családi szem­pontokat is sért. Kilenc napközis csoportunk van, de a jelenleginél sokkal több tanulónknak lenne szüksége egész napos gondoskodás­ra, mert iskolánkban sok a veszé­lyeztetett gyerek. A kettészakításos „megoldás” gondokat okozna az itt dolgozóknak is, főleg a pedagógu­soknak, akik közül sokan alsóban is, felsőben is tanítanak. Nekik a szünet tíz percében kellene — teljes felszereléssel, segédeszközökkel szaladgálniuk a Jókai-iskola és az Ókollégium között. Amúgy is na­gyon rosszak a tárgyi feltételeink, de így ezután képtelenség lenne ta­nítani. És képtelenség lenne szabad­idős programokat, szakköröket szervezni,... pedig tehetséggondo­zó köreinkkel, énekkarunkkal már sokszor szereztünk jó hírnevet a vá­rosnak. — Hogyan fogadták a hírt a szü­lők? — Az összehívott rendkívüli ér­tekezletre nagyon sokan eljöttek. Nem csoda, hogy aggasztja őket az iskola sorsa. írásos állásfoglalásu­kat — amelyben kijelentik, hogy a teljes iskola egyszeri, végleges és a környéken történő elhelyezéséig ra­gaszkodnak a jelenlegi körülmé­nyekhez — 252 aláírással elküldték Hideg Antal alpolgármesternek. Az érdekegyeztetés, amit a törvényter­vezet az egyházi ingatlanok tulaj­donának rendezésével kapcsolat­ban megfogalmaz, még utólag sem jött létre, mivel az önkormányzat illetékesei (tisztelet a néhány kivé­telnek), csak a többlépcsős elgon­dolásban képesek gondolkodni, s nem keresik azt a megoldást, amely a gyerekeknek, a szülőknek és a nevelőknek megfelel. Elodázott megszüntetés? — Mi történik, ha február negye­dikén az önkormányzat kimondja az ítéletet: az iskola alsó tagozatának költöznie kell?-— Akkor az iskola elpusztul. Há­rom éve dolgozunk a bizonytalan jövő tudatával, szűkös működési feltételek között. A tizenhat osz­tályhoz, a kilenc napközis csoport­hoz mindössze tizenöt tantermünk van. A negyvennyolc, kötelező test- nevelési órából csak tizennyolcat tudnak „ tornateremben tartani. A gyerekek nagy mozgási igényü­ket az utcán vezetik le, ez a játszóte­rük. Ilyen feltételek mellett adtunk át át az elmúlt években egy-egy tan­termet a piaristáknak. A gimnázi­um további bővítéséhez már nem' tudunk összébb zsugorodni... Az alsósok, akik már eltöltöttek ná­lunk legalább egy évet, új helyre kerülnek, új tanárhoz, majd két év múlva — a határidő lejártával megint új tanár, új iskola... bár azt még nem tudni, hogy ez hol lesz. Ha ebbe egy szülő belegondol, azonnal keresni kezd a gyerekének egy fix iskolát. De az új elsősöket sem fogják beíratni egy bizonytalan jövőjű intézetbe. Ez a legfontosabb, de nem az egyetlen tényező, ami a Jókai szétesését okozhatja. — Mi lenne tehát az igazi megol­dás? — A törvénytervezet tíz évet ad az egyházi ingatlanok visszarende­ződéséhez. A két iskola eddigi tisz­tességes együttélésének még egy-két évig ki kellene tartania. Egészen ad­dig, amíg lehetőség lesz arra, hogy a teljes Jókai-iskola egyszerre és végleg áttelepülhessen egy jelenlegi körzetének területén lévő épületbe. Addig az önkormányzat csak újabb sérelmekkel tudná gyógyítani a ré­gen ejtett sebeket. Arra várunk mindannyian, hogy tisztességes megoldást adjanak, ne ígéretekkel, hanem racionális tettekkel ismerjék el a Piarista Gimnázium igényét. Hadd bírjuk ki még az egy-két évet — persze, csak ha valóban egy-két évről van szó, és nem egy elodázott „kivégzésről”. Játsszunk végre nyílt lapokkal. Hideg Antal úr egy alka­lommal kijelentette, hogy sok az általános iskola a város központjá­ban. Én bűnnek érzem, ha valaki így, matematikai nyelven gondol­kodik a gyermekoktatásról... Ha az illetékesek úgy vélik, hogy nincs szükség a Jókaira, akkor számolják azt fel, jogutód nélkül. Ez még min­dig tisztességesebb, mint lassú pusz­tulásra ítélni egy iskolát. Azért, per­sze, mindannyian abban szeretnénk bízni, hogy az önkormányzatban is vannak olyan emberek, akik racio­nálisan mérlegelnek ... Egy iskola — egy zsák krumpli? — Mi, szülők, nagyon felhábo­rodtunk az önkormányzat elképze­lését hallva — mondja Szentesi Zol­tánná, a szülői választmány képvi­selője. Három éve tudjuk, hogy az épületet vissza kell adni a piaristák­nak, az általános iskola szívesen költözne is, ha lenne hová. Én azonban nem vagyok nyugodt ad­dig, amíg a két iskolás gyermekem sorsát biztosítva nem látom. Az ön- kormányzat „ötlete” nemcsak lég­ből kapott, hanem embertelen is. Az illetékes urak december óta be­szélnek összevissza, feltételes mód­ban. Mi pedig járunk iskoláról is­kolára, próbáljuk máshol elhelyez­ni gyermekeinket, de sehol nem fo­gadják őket, kevés a férőhely a vá­rosban. A Jókai jövője felől érdek­lődve mindig azt a rövid választ kapjuk az illetékesektől, hogy a kérdésben a végső döntésig nem nyilatkoznak ... Mintha nem is gyerekek, hanem egy zsák krumpli felett döntenének ... Döntésre várva Szerettem volna leírni a másik fél álláspontját is, de a Piarista Gimná­zium igazgatója nem adott interjút. Nem is tehette, mert az oktatási bizottság valóban elhatározta: a február 4-ei döntéséig az ügyben senkinek sem nyilatkozik. Márpe­dig a Piarista Gimnázium igazgató­ja az oktatási bizottság tagja.. Fejes Mária Mit mond az alpolgármester? — A Jókai-iskolával kapcsolatos kötelezettségek szerződésben rögzí­tettek, ezeket a mostani önkor­mányzat a korábbi tanácsi vezetés­től örökölte — szögezte le elöljáró­ban Hideg Antal alpolgármester. — A piarista renddel kötött szerző­dés alapján egy termet már tavaly, továbbiakat pedig az idén kell meg­üríteni. Az óra régóta ketyeg tehát, és ezt legjobban nyilván a Jókai- iskola tantestülete tudja. — Az adott helyzetben van-e ön- kormányzati ten a helyzet rendezés sere ? — E pillanatban aligha látunk két esztendőnél előbbre, és erre az időszakra van elképzelésünk. Esze­rint a Jókai-iskola alsó tagozatából az első három osztály szeptember­től az Ókollégiumba költözne. Tud­ván tudom, hogy ez gondokat okoz, elsősorban a tanárok számá­ra. Ugyanakkor Kecskeméten — sajnos — ez meglehetősen ismert megoldás: a Vásárhelyi-iskola sem egy épületben működik, és a példá­kat tudnám még sorolni. Hátrány, hogy a nagyobb gyerek nem tudja közvetlenül ugyanabból az épület­ből hazakísérni öccsét vagy húgát. Ezzel szemben igen nagy előny, hogy az Ókollégiumban végre lenne tornaterem a kicsiknek is — most az alsó tagozatosoknak az anyais­kolában egyáltalán nincs. —- Mi a garancia, hogy mindez valóban megvalósulhat? A homokbányái iskola, ame­lyet a kivonuló szovjet alakulatok hagytak maguk után, igen jó álla­potban van. Ott kisebb javításra, karbantartásra van szükség, a Ber­kes tehát mindenképpen megkezd­heti ott az új tanévet szeptember­ben, s így, az Ókollégiumban bizo­nyosan lesz hely a jókaisoknak. — Mi lesz két év múlva? — Az állami költségvetés ad pénzt az önkormányzatoknak, hogy pótolni tudják az egyháznak visszaadott ingatlanok hiányát. Hogy ebből az összegből pontosan hol épül iskola, az persze még kér­déses, ám egyáltalán nem biztos, hogy szükség legjobban a belváros­ban van rá. Lehet, hogy inkább A Vacsihegy térségében lenne na­gyobb igény — ezt pontosan meg kell vizsgálni. — És konkrétan a Jókai-iskola? Fennmarad? — Azt határozottan kijelentem, hogy az iskola tantestületére szük­ségünk van. Ám hogy magára az iskolára ott lesz-e feltétlenül igény, ahol most működik, azt csakis ké­sőbb dönthetjük el. Mindenesetre az önkormányzat nyitott az elkép­zelésekre, én magam legalább há­romszáz szülő előtt ismertettem a helyzetet, és mondhatom, hogy fo­lyamatos a kapcsolat a szülők kép­viselői és az önkormányzat szakbi­zottsága között. SAJTÖPOSTA MIT ÉR A JOG, HA NINCS LEHETŐSÉG? Hátrányos helyzetben vannak a legifjabb munkanélküliek Sajtóposta rovatunkban egy héttel ezelőtt egy Lajosmizsén élő édesanya panaszát tettük közzé: a tavaly nyáron építőipari szakmunkás-bizonyítványt szerzett tizenéves fia máig nem tudott elhelyezkedni, s e célból a munkaügyi hatóság sem volt képes segíteni. Noha kis jövedelmű szülei szinte emberfeletti erőfeszítések árán képesek csak a fiatalember legelemibb szükségleteit ki­elégíteni, ő mégsem jogosult munka­nélküli-segélyre, mert nincs másfél éves munkaviszonya. Cikkünk nyomán sokan telefonon, mások személyesen mondták el hason­ló sajnálatos esetüket. Ehhez egyesek némi megoldást is javasoltak, többen a vonatkozó jogi előírás betarthatatlan­ságára mutattak rá, illetve a jogszabály módosítását sürgették. íme egy csokor­ra való a figyelemre méltó visszhangból (olvasóink kérték a nevük mellőzését): „ Úgy hozta a sors, hogy régóta neve­lem az unokámat,> aki fényképész lett. A hozzáértők szerint ügyes kislány, de hónapok óta nem talál magának biztos állást. Más életpálya után is nézelődik jó ideje, hiába. Az ilyen fiatalnak, e bi­zonytalan helyzetben is kellene valami támogatást kapnia. Esetleg a korábbi tanulmányi eredménye, vagy a volt ösz­töndíja arányában járhatna neki annyi összeg, hogy ne kelljen koldulnia ...” — mondja a bajai idős néni, aki jára­dékból él. „Nagyon szeretek fával dolgozni, ezért is lettem kárpitos. Csak nem kel­lek egyik munkáltatónak sem. Gyakor­lat híján, s főleg tőké nélkül aligha kezd­hetek magánvállalkozásba. A kezdő szakember érdekeivel senki sem törődik. Legalább méltányosságból kaphatna valamennyi ideig segélyt az, aki az élet­hivatását munkanélküliként kezdi. . — hangsúlyozza a kiskunfélegyházi fi­atalember, akit mindössze félévi mun­kaviszonya után tettek utcára. „Köztársaságunk alkotmányában ol­vasom: nálunk mindenkinek joga van a munkához. Sokra megyek e joggal, ha nincs lehetőségem állásba kerülni. Na­gyon ideje olyan szervezetnek alakulnia, amely a legifjabb munkát keresők ügye rendezését vállalja fel...” — mondja a Kecskeméten lakó, 19 éves lakatos, aki immáron tíz hónapja kilincsel az első alkalmazását remélve. „Dísznövénykertész vagyok, s e kép­zettség megszerzése óta állástalan, meg pénztelen. Szerintem a pályakezdő szakemberek első foglalkoztatását kö­telezően kellene előírni. Amíg valahol nem kerülnek munkaviszonyba, addig, de maximum a letöltött tanulmányi ide­jük feléig — ez másfél esztendőnek felel meg — járhatna nekik a mindenkori legkisebb bértétel 75 százaléka ...” — állítja a huszadik életévében járó kiskő­rösi lány. Nos, az idézett sorok mondanivalója így summázható: a legifjabb munka- nélküliek hátrányos helyzetben van­nak. Legalábbis a 114/1988. (XII. 31.) MT rendelet szerint, amely kimondja: a munkanélküli-segélyre jogosultság egyik alapfeltétele a 18 hónap munka- viszony. Lesz-e italbolt vagy sem? „Bajbajutottak” jeligével érkeztek la­punkhoz az alábbi sorok: Italárusító hely építését tervezi az egyik vállalkozó községünkben, ahol pe­dig egyáltalán nem kevés a kocsma, illet­ve az olyan más kereskedelmi egység, melyben bor, sör, pálinka, konyak stb. kapható. Az új italbolt az óvodától alig 50 méterre működne majd. Szerintünk az efféle vállalkozásra sem­miféle szükség nincs nálunk, hiszen mos­tanság sem kevés a nap mint nap alko­holtól támolygó ember. És sok az olyan család, ahol a rendszeres perpatvar oko­zója éppen az italozás. Egyébként az óvodáskorú gyermekeink igencsak rossz példát látnának, ha az intézménybe me­net és jövet, az italbolt mellett elhaladva, rendszeresen találkoznának részegekkel. Mi, a környékbeliek 70 aláírást tartal­mazó levelet juttatunk el a helyi önkor­mányzathoz, tiltakozva az italbolt létesí­tése ellen. Nem tudjuk, mi lesz ez ügyben az álláspontjuk, s azt sem, hogyha szá­munkra kedvezőtlenül határoznak, hová lehet ez ellen fellebbezni... * * * Őszintén reméljük, hogy a nép bizal­mából létrejött önkormányzati testület megérti, s méltányolja az emberek véle­ményét és kérését, tehát kellő megfonto­lás után dönt. (Megjegyezzük itt: az ál­lampolgárok részt vehetnek az önkor­mányzat ülésén, ha az nincs zárttá nyilvá­nítva.) Elmondjuk még: bizonyos ügyekben a polgármesternek vagy a jegyzőnek van elsőfokon döntési jogköre. Ha az ennek alapján meghozott határozatával nem ér­tenek egyet az érintettek, akkor a szegedi központtal működő köztársasági megbí­zotthoz fordulhatnak, aki másodfokon gyakorol hatósági jogkört. Ha története­sen az önkormányzat valamelyik bizott­sága hozta az el nem fogadható határo­zatot, ellene a testülethez lehet fellebbezni jogorvoslatért. E testület döntését azon­ban csak bíróság vizsgálhatja felül, még­pedig jogszabálysértés esetén. Szélmalomharc — ügyfél és biztosító között 1990. október 21-én nagy szélvi­har tombolt Nyárlőrincen. Az íté­letidő alaposan megtépázta a Rá­kóczi utca 49. szám alatt lakó Ba­lázs József házát is, melynek falá­ról lepergett a kőpor. A károsult nyomban jelentette az esetet a Hungária Biztositó te­rületi fiókjánál, amellyel „Otthon” elnevezésű biztosítást kötött. A cégtől egy hónapig feléje sem néztek, majd a reklamálására vég­re a helyszínre ment egy megbízott, aki közölte, ilyen kár esetén sem­mit sem fizetnek. Olvasónk ezek után egy kár­szakértő kiküldését sürgette, amelyre a biztosító egyáltalán nem válaszolt. Idén január 3-án levelet írt a biztosító vezetőjének, újból kérve a szakértői ellenőrzést. 10 nap elteltével ismét tiszteletét tette a háznál a biztosító egyik embere — a tulajdonos nem tudta kideríte­ni, szakértő volt-e vagy sem —, aki közölte: a kárt műszaki hiba idézte elő, ami után nem jár térítés. Erről nyilatkozatot akart aláíratni a ház gazdájával, aki erre nem volt haj­landó. » Balázs József továbbra is kitárt amellett, hogy szélvihar az okozója az ő kárának. A biztosító mást ál­lít, amiről azonban nem tudta meggyőzni ügyfelét. Egyelőre te­hát az ügyben csupán szélmalom­harc van a két fél között. Nekünk, persze, nem feladatunk e vitát eldönteni, kötelességünk azonban elmondani az alábbiakat: Az otthonra vonatkozó épület­biztosítási szabályzat valóban biz­tosítási eseményként tartja nyilván az olyan vihart, vagyis légmozgást, amelynek sebessége eléri óránként az 54 kilométert. Hogy azon idő­pontban a konkrét nyárlőrinci te­rületen volt-e ilyen idő, azt a mete­orológiai szakemberek igazolhat­nák. Mint ahogy hozzáértőre len­ne szükség annak kiderítéséhez is: műszaki hiányosság miatt hul­lott-e le a kőpor a falról vagy sem? Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 ÜZENJÜK Csősz Pálnénak, Orgoványra: A Pe­tőfi Népe január 5-ei számában tettük közzé a lakáshitelkamatok emelésével foglalkozó pénzügyminisztériumi köz­leményt, amely többi között leszögezi: e változások életbe lépésével — azaz január I-jétpl - megszűnt az a lehető­ség, hogy a teljes tartozás visszafizeté­sekor 25 százalékot elenged az állam. Mindez azokra is — közöttük Önre — vonatkozik, akik e hónap első nap­jaiban már befizették a tartozásuk 75 százalékát. Tehát a fennmaradó hitel­rész nem törölhető, ehelyett a pénzinté­zet visszaadja tőketartozás felén fölül befizetett összeget, s az így maradt hitel nő majd meg a lakáscélú bankkölcsö­nök mindenkori kamatával, ami jelen­leg 32 százalék. Ez ügyben mielőbb szí­veskedjék felkeresni a lakóhelyileg ille­tékes OTP-fiókot, ahová vigye magá­val az 1990. szeptemberi számlazáró egyenlegértesítőt. „Hunyadivárosi lakos” jeligére, Kecs­kemétre: Lapunkhoz küldött levelében Ön azt írta, hogy gyakran dolgozik éj­szakai műszakban, s utána odahaza nappal szeretne pihenni-aludni, amire, sajnos, nincs lehetősége, mert a lakásbe­li szomszédjának kutyái állandóan ugatnak a közvetlen közelben. Mivel emiatt hiába fejezte ki nemtetszését a gazdinak, tőlünk vár megoldási ötletet a vitás ügyben. Nos, áttanulmányozva a megyeszékhely belterületére jelenleg is hatályos állattartási rendeletet, arról tá­jékoztatjuk: az ebtartás például attól függően is szabályozott, hogy házőrző­ről, vagy úgynevezett luxuskutyáról van-e szó. Csak hát e régi, s már igen­csak korszerűsítésre szoruló előírás egy­általán nem tartalmazza, hogy a külön­féle kutyák tartása korántsem járhat a szomszédok érdekeinek sérelmével. Te­kintettel arra, hogy az állattartási sza­bályozásnál alapelvként kell érvénye­sülnie a követelménynek, miszerint az állattartás a környezetben lakók nyu­galmát nem zavarhatja, s míg e vonat­kozású új rendelkezést nem hoz a helyi önkormányzat, azt tanácsoljuk Önnek: a szabálysértési kódex csendháborítási szakaszára hivatkozással kérjen jogvé­delmet a polgármesteri hivataltól. Menyheinének, Lajosmizsére és Ma­joménak, Kunadacsra: Aki vegyiáru- kereskedést szándékozik nyitni, szak- képesítéssel vagy legalább hároméves szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie. E magánkereskedők a nagykereskede­lemtől és a raktáráruházaktól, esetleg közvetlenül a gyártóktól is beszerezhe­tik az árusítandó termékeiket. Ha e vállalkozásról még többet szeretnének megtudni, forduljanak bizalommal a kiskereskedők megyei szervezetéhez, amelynek címe: 6000 Kecskemét, Klapka u. 35. Nagy Jenőnek, Kecskemétre: Az elő­fizetett Petőfi Népe — tavaly decem­berben tapasztalt — kézbesítési hiá­nyosságainak okozója a körzetben he­lyettesítő postás volt, aki késve, illetve tévedésből más címre vitte ki az újságo­kat. Az 1. sz. kecskeméti megyei posta- hivatal vezetője, Növök Rostás Sándor a történtekért elnézését kéri, s egyidejű­leg ígéri: a jövőben — a hasonló kelle­metlenségek elkerülése végett — foko­zottabban ellenőrzi a lapkézbesítőket helyettesítők munkáját. Pirtyi Lászlónak, Homokmégyre és másoknak: Az Országgyűlés tavaly de­cember 22-ei ülésén határozott arról, hogy olyképpen módosul január 1-jétől a társadalombiztosítási törvény: az öz­vegyi nyugdíjra való jogosultságnál egyazon feltételek vonatkoznak mind­két házastársra. Információnk szerint pár napon belül megjelenik a jogszabáy pontos szövege a Magyar Közlönyben, amelynek ezzel kapcsolatos részleteiről mi is beszámolunk e hasábokon. Amint ismertté válik ezen módosított törvény, azt követően jól teszik Önök, ha a me­gyei társadalombiztosítási igazgatóság­hoz fordulnak a konkrét kérelmükkel. „Sürgős” jeligére, Tiszakécskére: Az öröklésnél megjelölt haszonélvező sze­mély e jogának gyakorlása során a ren­des gazdálkodás gyakorlatát köteles folytatni, amit a polgári törvénykönyv szabályoz. Ennek értelmében felelős a gondjaira bízott ingatlan és más érté­kek megóvásáért, a keletkezett károkat — ha azok önhibáján kívüli okokból származnak — köteles megjavíttatni, s az indokolt karbantartásokat is elvé­geztetni. Aki ezen kötelezettsége teljesí­tését elmulasztja, számolhat azzal, hogy az érintett tulajdonos bírósághoz fordul annak érdekében: a haszon­élvezetijoggal rendelkező tegyen eleget az anyagi felelősségének. T. J.-nek, Kalocsára: Dr. Csaba György orvos biológus szerint — az e tárgyú teljes cikk az Élet és Tudomány tavalyi, 50. számában megtalálható — az abortusz nem az ember találmá­nya. Tudniillik a megtermékenyült em­beri petesejtek 30—50 százaléka min­den külső beavatkozás nélkül elpusztul és az anya szervezetéből kilökődik, pél­dául egy megkésett havi vérzés formá­jában. Á szervezet ugyanis szelektál a fejlődő embriók között, s a genetikai­lag hibásakat kiveti magából, aminek köszönhető, hogy viszonylag kevés kó­ros egyed születik meg. Az abortusz­nak ezt a formáját, vagyis az egészséges utógenerációk létrejövetelét az úgyne­vezett biológiai mechanizmus segíti, amely az anyai szervezetben működik. Az efféle biológiai szempontokat a mesterséges terhesség-megszakítás nem veszi figyelembe. Ilyen témakörben az elmúlt évek során számos, figyelmet érdemlő szakkiadvány jelent meg, ame­lyeket fellapozhat nagyobb könyvtá­rakban, s esetleg beszerezhet nagyobb könyvesboltokban. „Urbán testvérek” jeligére, Kiskun­félegyházára: Tavaly október közepé­től bővült a lakbértámogatásra jogo­sultak köre. A vonatkozó jogszabály szerint például a gyógyszerrel nem be­folyásolható veseelégtelenségben és a vérképzőrendszer rosszindulatú beteg­ségében szenvedők is igényelhetik e tá­mogatást. Az igénylést — az ilyen célra rendeltetett formanyomtatványon — a helyi önkormányzat jegyzőjéhez kell átadni. E laphoz elegendő mellékelni a lakbérértesítő lapot. Visszamenőleg legkorábban 1990. február 1-jéig érvé­nyesíthető ezen igény. Vörös Imrének, Bajára: Azon gépjár­művel, amelynek megengedett együttes tömege a 3500 kilogrammot, s a hosz- szúsága a 7 métert meghaladja, lakott területen kívül másik autó mögött olyan követési távolságot kell tartani, hogy a két jármű közé legalább egy személyautó besorolhasson. A KRESZ e szabályát sokan nem tartják be, emi­att válnak gyakran balesetveszélyessé az előzések.

Next

/
Thumbnails
Contents