Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-04 / 29. szám

1991. február 4. • PETŐFI NÉPE • 5

• FÉMSZOBROK SORSA. Az épületeket, szobrokat — földrajzi helyzetüktől függően is — igen sok tényező: a légkör szennyezettsége, eső, szél, fagy, algák, moszatok, baktériumok stb. károsítják. A tudomány és a technika számára elsősorban a szabadban lévő épületek, szobrok és egyéb műemlékek megmentése a nehezebb feladat.

Legnagyobb veszélyben, természetesen, a fémszobrok vannak, hiszen köztudott, hogy a korrózió legfeljebb a nemesfémeket kíméli meg, márpedig a köztéri műalkotások nem ilyen anyagokból készülnek. Sokkal inkább a szobrok klasszikus anyagából, bronzból, mely az egyik legrégibb, ember megmunkálta fém (illetve fémötvözet). A bronz fő alkotója a réz, amelyhez a régi hagyományoknak megfelelően 5-6 százalék ónt adagolnak.

A fémszobrok megmentésére általában kémiai módszereket alkalmaznak. A meglévő fémmagot akként óvják meg a teljes pusztulástól, hogy a korróziós okokat megszüntetik. Ha viszont a fém pusztulása már nagyon előrehaladott, nincs más megoldás, mint hogy a fémet az erre a célra kikísérletezett, jól kötő, tartós műanyaggal itatják át.

Képünkön Marcus Aurelius római császár bronzszobrát és a hozzá tartozó lovat láthatjuk. Az 1800 éves, kéttonnás műalkotáson kilenc évig tartó restaurálási munkát végeztek, mígnem visszaállíthatták régi helyére, a római Capitoliumra.

Róma

kételkedik

Mi az igazság a jugoszláviai Má- ria-jelenések körül? Valóban a Madonnát látták a pásztorgyereket Medjugorje faluban? A kérdést a La Repubblica tette föl abból az alkalomból, hogy 1990-ben máraz egymilliót is meghaladta a zarándokok száma, akiknek hitéből és kíváncsiságából igen jól élnek az utazási irodák is. A lap szerint ezzel függ össze, hogy Rómában nyilvánosságra hozták a jugoszláv püspöki kar november 28-án elfogadott állásfoglalását, melyet a Vatikán mindeddig bizalmasan kezelt. „Az eddigi vizsgálatok alapján nem lehet állítani, hogy természetfölötti jelenésről, vagy kinyilatkoztatásokról lenne szó” — szögezték le a püspöpök. Nem jelent volna meg a Madonna? A gyerekek tíz év óta folyamatosan megtévesztik a világot? Például Bush amerikai elnököt is, aki jó húsz percig beszélt az egyikükkel.. . Nos, ezt nem mondja az egyházi hatóság. „Vigyázat! A jelenések természetfölötti volta nem bizonyított, de ki-sem zárható” — idézi a La Repubblica René Laurentin, a jelenésekkel foglalkozó egyháztudós véleményét. Rómában úgy tudják, hogy a pápa közismert Mária-tisztelete kedvező lehet a jugoszláviai jelenések megítélésében. Ezzel kapcsolatban egyébként az olasz újság fontosnak tartja, hogy a természetfeletti jelenségek, elfogadásában a hagyományhű (tradi- cionalista) katolikusok állnak az élen. Akik eleinte nagy jelentőségűnek vélték, hogy a Madonna éppen egy kelet-európai országban jelent meg, talán éppen azért, hogy siettesse a kommunizmus bomlását. Ma viszont, amikor már nem kell tartani a kommunistáktól, a természetfölöttit azért fogadják el. mert elősegíti a társadalmi egyetértés kialakulását — irta a római újság.

• FOGAMZÁSGÁTLÁS, BÍRÓI ÍTÉLETRE. Hivatalosan zásgátlót! Igen ám, de a sajtó fontosnak tartotta, hogy az ítéletet még nem létezik, de már magasra, csapnak az érzelmek az új fehér bíró hozta egy fekete asszony ügyében. A Philadelphia Inquifogamzásgátló körül az Egyesült Államokban. S hozzá nem is rervezércikkbenszögeztele,hogyaszertelsősorbananégernőknél

valláserkölcsi alapon, hanem jogi szempontból. Mint a magyar kívánatos alkalmazni. Aztán, a fölzúdulás miatt, a lap helyreigazíszaksajtó is beszámolt róla, az amerikai kutatók olyan fogamzás- tásra kényszerült... A Washington Postban maga a Norplant

gátlót ajánlanak, amely a bőr alá beültetve (a felsőkarba) öt évig egyik fölfedezője minősítette elhibázottnak a fogamzásgátló erőbiztositja a fogamzásképtelenséget. A vitákat azonban nem a szakos alkalmazását. Arthur Caplan bioetikai szaktekintély szeNorplant várható esélyei váltották ki, hanem egy bírói döntés. Az rint: „Nyugtalanító, hogy a szaporodási képesség akadályozása a

egyik kaliforniai bíróság ugyanis gyermekeinek elhanyagolása, az büntetés egyik formája legyen." Johnson asszony egyébként a táranyaságra méltatlan magatartása miatt úgy ítélkezett, hogy az gyalás során beleegyezett a sterilizációba. Ügyvédje szerint azért,

egy év börtönön kívül Darlene Johnson asszony esetében „meg mert „fogalma sem volt róla, hogy miről is van szó. Hiszen sem ő,

kell akadályozni az ötödik, hatodik, netán a hetedik gyereke sem én nem hallottunk még erről a csodaszerről.”

világra hozását.” És ezért be kell ültetni szervezetébe az új fogam- Amit egyébként februártól már árusítani fognak Amerikában.

TUDOMÁNYOS KISHlREK

KÉK FÉNYŰ FÉLVEZETŐ LÉZER

Az IBM kutatólaboratóriumában kék fényt kibocsátó félvezető lézert fejlesztettek ki. Eddig kék fényű lézer nem létezett, mert az optoelektronikai félvezetők — például a gallium-arzenid — infravörös vagy vörös fényt bocsátanak ki. A kék fényű lézer azért fontos, mert rövidebb hullámhosszon nagyobb az optikai adattároló kapacitása, és a lézernyomtató írási sebessége.

Kék félvezető lézerként néhány kristályt, például kálium-nióbium-oxidot használnak, amely megfelezi a beeső fény hullámhosszát. így lesz a gallium-arzenid dióda 856 nanométeres infravörös fényéből egy ilyen kristályon átvezetve 428 nanométeres kék fény.

A fotonkihasználás hatásfoka — kék fényre vonatkoztatva nagyon kicsi, mert a kristály visszaveri az .infravörös sugarak nagy részét. Ezért a kék félvezető lézernél a visszavert fényt többször átvezetik a kristályon. Az IBM laboratóriumában így 10 százalékos hatásfokot sikerült elérni.

A kék lézer tehát hatásosabb a szokásos gázlézernél, amely a kiindulási energiának csak 1 százalékát alakítja fénnyé.

KÍSÉRLETEK ALLERGIAELLENES OLTÓANYAGGAL

Brit orvosok szerint talán belátható időn belül valóság lesz az allergiás megbetegedések elleni védőoltás. A Birminghami Egyetem immunológusai

patkányokkal végzett kísérleteikre alapozzák reményüket. Rágcsálókat immunizáltak egy rövid, fehérjeszerű molekulával. Az immunizált patkányok antitesteket termeltek, amelyek kísérleti körülmények között erősen gátolták a hízósejtek aktivitását. További kísérletek megmutatták, hogy a kombinált fehérje nemcsak lombikban hatékony, hanem a patkányokat is megvédi az allergiától. Ezután már csak azt kell megvizsgálni, hogy ez az eljárás emberen alkalmazva is hatékony-e.

AZ EMBRIÓK UJJSZOPÁSA ír pszichológusok vizsgálatai szerint már születése előtt eldől, hogy jobb- vagy balkezes lesz-e az ember. A kutatók 224 embrió viselkedését figyelték meg a terhes-előgondozásnál rutinszerűen alkalmazott ultrahangtechnika segitségével.

Azt tapasztalták, hogy 95 százalékuk a jobb hüvelykujját szopta, a többi a balt. Ez az arány megfelel a jobb- és balkezesek népességen belüli eloszlásának. A kutatók véleménye szerint ez a megfigyelés azt a felfogást támasztja alá, hogy a jobb- és a balkezesség genetikailag meghatározott. Egy géntermék — így az elképzelés — szabja meg a normális jobbkezesség kialakulását. Amennyiben ez a géntermék például mutáció következtében hiányzik, úgy a véletlen dönti el a jobb- vagy balkezességet. Lehetséges, hogy mindig ugyanannak a hüvelykujjnak a szopása különbözően ingerli a két agyféltekét, és így fokozza az agy aszimmetriáját.

Esztelen éhezés

A mértéktelen táplálkozásból eredő elhízás legalább annyira veszélyes, mint a hiúságból folytatott, eltúlzott fogyókúra. Ez utóbbi az aneroxia nervosa betegségbe csaphat át, mely mind több gondot okoz világszerte (főként pedig az Egyesült Államokban). Kiváltképp a kamaszlányok közt lett divatos a beteges éhezés, a mind valószínűtlenebb karcsúságra való törekvés. A „soványkórban” szenvedők közül azután már csak minden harmadikat lehet igazán meggyógyítani, tíz százalékuk kínkeserves hónapok után meg is hal.

A másik, gyakran előforduló táplálkozási rendellenesség a bulémia, amely szintén a túlzásba vitt radikális fogyókúra

— önhánytatás, túlzott testedzés, vízhajtó vagy nyugtatószerek szedése

— következtében alakul

ki. A bulémiások közül sokan belátják, hogy állapotuk kóros, de szégyellik betegségüket, és nem fordulnak orvoshoz.

Az aneroxiások ellenben' nem ismerik fel, milyen kárt okoznak maguknak azáltal, hogy felborítják a szervezet kényes kémiai egyensúlyát.

Képünkön szomorú példáját láthatjuk az esztelen éhezésnek, illetve koplalásnak. A csont és bőr leány tragédiája akkor kezdődött, amikor radikális fogyókúrába kezdett, hogy a vékony fotómodellekhez legyen hasonlatos. Néhány év alatt 61 kilóról 32 kilóra „sikerült” csökkentenie a testsúlyát, ekkor szállították kórházba, ahol alig tudták megmenteni az életnek. Végül is túlélte a szörnyű fogyókúrát, s 53 kilóra „állították be” az orvosok a testsúlyát. Ő már biztosan nem fog belefogni egy újbóli esztelen éhezésbe.

URBÁN ANTAL:

Ugye, Józsikám, megbocsátod...?

Cudar világ járt a harmincas évek elején, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, amit úgy emlegettek, hogy gazdasági válság. Ebből mi, kis nebulók csak annyit értettünk, hogy kisebb karéj kenyeret kaptunk reggelenként, amikor az iskolába indultunk, mint amikor még nem járta az a két szó, hogy gazdasági válság. Szalonnát a kenyér mellé viszont csak valamicskét. De az sem volt ritka eset, hogy szalonna helyett csak pár szem kockacukrot, vagy néha csak só, kenyér volt a reggelink.

Még elképesztőbb volt a sorsa az én Nagy Jóska barátomnak, akivel együtt ballagtunk az iskolába, utat törve a nagy hóban az utánunk libasorban haladó kisebb pajtásainknak.

Egyszer Jóska azt mondja: Tudod, hogy nekem még kockacukrot sem adhatott édesanyám ? Mint egy felnőtt, elkezdett beszélni, hogy az édesapja megvette a mellettük lévő két holdföldet, és amikor megvette, harminc pengő volt egy mázsa búza, most meg csak hat pengő, és a bo- letta ... De mindezt nem zúgolódva, hanem megértőén és az apja iránti tisztelettel mondta. Tíz órakor ki lehet menni — szólt az igazgató úr. De azon a napon senki sem ment ki, mivel nagy pelyhekben hullott a hó. A kályha mellé álltunk és ott fogyasztotta ki-ki az élelmet, amit az édesanyja csomagolt. Volt ott lekváros, zsíros, tejfölös kenyér, és ki tudja, még mi nem, csak Jóska

evett háromfélét: kenyeret, haját, bélét — mint ezt Móra Ferenc írta. Illetve mégsem azt evett Jóska, hanem kenyeret és szalonnát. De ezt ő a kis falusi paraszt koponyájában úgy oldotta meg, hogy tört egy kicsi kenyeret és azt kinevezte szalonnának. Rátette a nagyobbik darab kenyérre és vidáman mosolygott, hogy a szája a füléig ért, és így hencegett, hogy ő bizony kenyeret, szalonnát eszik.

Meglátta ezt Ágoston László igazgató úr, és tágra nyílt szemekkel nézte a kisfiút. Másnaptól kezdve mindig akadt az én Jóska barátomnak valami munka. Hol gyújtást hasogatott, hol a járdát söpörte le, néha vizet vitt az ártézi kútról az igazgatónénak. Munkadíjul nagy karéj kenyér és hozzávaló volt a jutalom, melyből Jóska néha haza is vitt a testvérkéinek, ahogyan ő ezt emlegette.

Az évek múltak, Jóska megértőén fogadta akkor már betegeskedő apja kérését. Szegődj el, fiam, segíted kifizetni az adósságot, és majd tiéd lesz a föld. Majd letöltőd a katonaidőt, megnősülsz, házat építesz rá és a magadéban laksz. Már a negyedik évet töltötte Jóska az egyik gazdánál, ahol mások legföljebb négy-öt hónapig bírták a szekatúrát. Nemcsak az adósságot fizette ki, hanem egy gyönyörű vadonatúj kerékpárja is lett, amit készpénzért vásárolt, a vázán aranyozott betűkkel ez állt: „Csoda kerékpár”. No, meg karórája is volt.

Egy szomorú, esős őszi reggelen a postás behívót adott át Jóskának, amikor éppen az itatóvályútól a lovakkal az istálló felé tartott — mégpedig a huszárokhoz. En ez időben ritkán láttam Jóskát, mivel Budapestre kerültem, és ha akartam is vele beszélgetni néha-néha, mikor hazamentem, láttam rajta a kisebbségi érzést. Átöleltem, barátkoztam vele, de ő idegenkedett tőlem. De csodák csodája, egy helyre rukk- koltunk be! Beírták a nevünket a nagykönyvbe, sorakoztunk és kaptuk a ruhát, egy pár csizma, egy zubbony, egy nadrág, egy sapka, sarkantyú, kard stb. Megszűnt Jóskában a kisebbségi érzés, éppen úgy festett ő is az angyalbőrben, mint én. Egymás mellé kerültünk még aludni is. Első este elmesélte, hogy a karóráját elhozta, csak jó lesz tudni, hogy hány óra, éjjel is, ha felébred, no, mert világítás számlapja van. Nézd csak! -és mutatta, fél tizenegy volt. Én álmos vagyok, mondtam neki, öfelelte: én sohasem feküdtem le a gazdámnál tizenegy óra előtt és reggel ötkor mindennap keltünk.

O tovább mesélt, én aludtam. Másnap megkérdezte, meddig hallgattam őt az este, hallottam-e azt, hogy a biciklijét hova tette, és a szép civil ruháit, megcsináltatta az esküvői ruháját iS. Es bizony ő azonnal megnősül, ha leszerel. De azt sohasem árulta el, hogy kit szemelt ki.

Nyolc hónapos újonckiképzés után kivittek a harctérre és ott is

nemcsak egy századba, hanem még egy rajba is kerültünk. En voltam a rajparancsnok, ő a helyettesem. Telt az idő, már nyolc hónapja voltunk kint. A hadiszerencse kedvezett, kitüntetést kaptam, ő is. A pótkeretből jeltöltés érkezett a halottaink, sebesültjeink helyébe. Huszonnégy katonát pedig kétheti szabadságra engedtek. A névsorban mindkettőnk neve benne volt, három nap múlva indulhatunk haza.

Az örömünk nem tartott sokáig: riadókészültség, és egy óra múlva már indultunk is. A következő órában szembenéztünk az ellenséggel. Megálltunk, a századparancsnok két önként jelentkezőt kért, hogy derítsék fel, mi van az erdőszéli házban. A mondat el sem hangzott, négy fiú keze egyszerre emelkedett a fejek fölé. A parancsnok kijelölte a négy közül a kettőt, Jóska volt az egyikőjük.

Szép lassan az erdő felé lovagoltak, már egész közel voltak a házhoz, amikor golyószóró-sorozat verte fel a csendet, Jóska lefordult a lóról, a másik honvéd megsarkan- tyúzta a lovát és-balra vágtatott. Távcsövön figyeltem, és amikor megláttam, mi történt, elkiáltottam magamat: ellentámadás! Megfeledkezve arról, hogy nem én vagyok a századparancsnok. M eg lepődtem, de a parancsnok helyeslőén bólintott, és már vágtáztunk is. Az aknavetőink működésbe léptek, ennek fedezete alatt egész közel lóra szállva, gyalogos harcban közelítettük meg, és foszforos lövedéktől lángra borult az erdőszéli viskó. Az ellenség eltűnt ~a sűrű erdőben, hátrahagyva négy halottat és több sebesültet. Az egészségügyi baj társak már Jóskát is hátravitték , és ő engem akart látni.

Odamentem, megcsókoltam, ő alig hallható hangon így szólt hozzám: „En nem megyek szabadságra, én meghalok. Csatold le a karórámat és vidd haza édesanyámnak, a bicikli és az összes ruhám az én drága jó Pista öcsémé. Az életem a hazámé, lelkem az Istené, testem a földé.”

Próbáltam erős lenni, vigasztaltam, nem csatoltam le az óráját. O erre azt felelte, jó, nem bánom, majd ha meghalok, de nehogy eltemessétek velem, inkább legyen a tiéd.

Másnap nemzetiszín zászlóval takartunk le egy rögtönzött koporsót ... Én harmadnap, húsz bajtársammal, szabadságra indultam. Nem tudtam, hogyan is adjam át az órát és a hivatalos írást, amit a tábori lelkész küldött a szülőknek. Nem aludtam, csak töprengtem. Örültem, mert láthatom az édesanyámat, testvéreimet, a régi pajtásokat. Az utcát, ahol tapostuk a havat, az iskolát, templomot, szép, akácos kis falunkat. Lélekben sírtam, mert Jóska nem jön velem.

Megérkeztem, és néhány óra múlva az egész falu tudta, hogy otthon vagyok. De nem mertem a szülőknek elmondani a tragédiát, hanem a helybeli lelkésznek adtam át a hivatalos igazolást. Ő egy órahosszáig harangoztatolt. Jóska volt az első hősi halott ebből a faluból. Másnap reggel nyolckoporsós szentmisét tartottak a templomban. Én a gyászoló családdal ültem az első paciban. A hátam mögött Ágoston igazgató út törölgette szemeit, mellette a családja. A templom zsúfolásig megtelt.

Visszaindulásom előtt a csomagok felét sem tudtam elfogadni.

Ismerősök, jó barátok hozták őket, hogy vigyem ki a frontra a bajtár- saimnak. Jóska édesanyja, Tériké néni egy csokor virágot küldött fia sírjára, a konotopi temetőbe. Mikor visszaérkeztem, az első utam a temetőbe vezetett, Jóska sírjára tettem a virágot, kezemmel kapartam gödröt és beletettem a száraz csokrot.

Harminc évvel később Ausztráliából érkeztem haza Magyarországra. Tériké nénit is meglátogattam: hajlott hátú öregasszony, kilencvenéves. Frissen sült kalácsot és bort tett az asztalra. Beszélgettünk; még mindig Jóskát emlegette. Búcsúzáskor egy virágcsokrot adott át, hogy vigyem el fia sírjára. Meglepődtem és el akartam magyarázni, hogy én izé, hát.. .de a lánya intett, ö megértette, mit akartam mondani. Intett, hogy vegyem csak el a csokrot. Majd odasúgta, hogy az édesanyja Jóska halála óta nem mindig beszámítható . . .

Én a csokrot nejlonzacskóba tettem, nem tudtam, mit is kezdjek vele. A bőröndömbe helyeztem; ösz- szetört a szárazvirág, de én vittem, mint harminc évvel azelőtt, keletre, azt a másik csokrot. A magyar határnál a vámőr megforgatta a szárazcsokrot és csak úgy, félvállról kérdezte: „Hát ezzel mit akar?” Visszadobta a bőröndbe, még jobban összetört.

A második hazámban elvittem le, délre, Melbourne-be; a kartoni temetőben lévő magyar hősi emlékműhöz tettem. Akkor nem volt ott ünnepély, csak mi ketten voltunk, én és Jóska lelke.

Ugye, Józsikám, megbocsátod, hogy nem a konotopi temetőben, a sírodra tettem a virágot... ?