Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-28 / 50. szám
^ ® PETŐFI NÉPE 9 1991. február 28. Rosszkedvűnk telén Rosszkedvűnk telén hosszan tűnődöm, a sok lehetséges téma közül vajon melyiket érdemes leírnom. Nézegetem céduláimat, a rövid mondatokat, a dühös felkiáltójeleket és a fáradt kérdőjeleket. Közben, persze, hallgatom a híreket, fáj a gyomrom, rosszul érzem magam. Gyöngének és kiszolgáltatottnak érzem magam. Persze, mindenről van véleményem, de régebben sokkal magabiztosabban fogalmaztam meg. Csodálkozom, mennyire hajlok újabban a szélsőségek felé. Ingerült vagyok. Nem tudok elvonatkoztatni saját problémáimtól. Nem tudok tárgyilagos lenni. Nem vagyok igazi újságíró, hát nem is muszáj. Csak egy író vagyok, aki évek óta nem képes befejezni egy regényt, csak egy költő vagyok, aki hónapok óta nem tud leírni egyetlen sor verset sem. Ha panaszaimmal pszichiáterhez fordulnék, valószínűleg hosszabb időre kórházba utalna. Kialhatnám magam. Kibeszélhetném magam, bolond a bolondok között. Együtt lehetnék azokkal, akik mindent értenek, és semmit sem értenek. De félek ettől is. A beismeréstől, a vallomástól, a leleplezéstől. Tartom magam. Viselkedem. Néha mosolygok is. Családom van. Kötelességeim vannak. Felnőtt, büntetlen előéletű, pártonkívüli, egyetemet végzett, köztiszteletnek örvendő . . . Jaj, ne! Az nem lehet, hogy én is olyan vagyok, mint ők ... azok. Nem tudom eltanulni tőlük, hogyan kell mostanában gondolkodni. Hallgatom a politológust, aki hithű marxistaként ontotta évtizedekig kártékony zagyvaságait, s most ismét tanít, arról beszél, hogy a nagytőkések szerepe mennyire fontos az új rend kialakulásában. Politológusok, akadémikusok. Talán még undorítóbbak, mint a visszabábozódott gyilkosok, tolvajok. A tehetségtelennek könnyebb megbocsátani: ő csak a becsületét bocsáthatja áruba. De mihez kezdjünk a tehetséges árulókkal, a mosolygó szörnyetegekkel, akik hazát, tudományt, irodalmat, művészetet, jogot és közgazdaságot fecséreltek el, és fosztottak ki kutatóintézetekben, színházakban, szerkesztőségekben, bíróságokon, mindenütt, ahol fizettek? Először volt kommunizmus, aztán szocializmus, aztán szocialista demokrácia, most demokrácia, aztán kapitalizmus, aztán feudalizmus, aztán rabszolgaság, ősközösség. Nem is bánnám. Tragikus látvány, amint a hódítók önként elvonulnak, és feltör a szenny, előbújnak a patkányok. Egy tökéletesen elnyomorított, megzavart néptömeg maradt itt Európa közepén, amely már nem kell Keletnek, de még nem kell Nyugatnak sem. Egy kilencvenháromezer négyzetkilométeres börtön, melyet a parancsnokság elhagyott. Udvarán együtt ődöngnek smasszerek és rabok, új játékokat találnak ki. Választanak és szavaznak, tiltakoznak és felszólalnak, rengeteg börtönújságot szerkesztenek, és persze, pártokat alapítanak. Európa, Európa! Ezt kiáltozzák. De igazából nem kellenek senkinek. Tranzitország. Útjain átmenő forgalom zajlik, öt világrész kalandorai, gyanús egzisztenciái jönnek a dögszagra. Báva, csalódott lakói máról holnapra tengődnek, akár maga az ország. Rogerius mester kellene ide, aki számba vette a nyomorúságot a tatárjárás után. De a tatárok legalább nem sokat vacakoltak. Nem maradt utánuk más, csak romhalmaz. Nem volt szükség békés átmenetre. Nem voltak laktanyáik, nem kellett gondoskodnunk haza- szállításukról. Á, hagyjuk. Tudom, olajcsap, döglött oroszlán. Reméljük, döglött. Rosszkedvűnk telén így fortyog egy magyar író, aki restelli, hogy ilyen borúlátó sorok teltek csak tőle. De mivel az író ír, már ebből kifolyólag is reménykedik, akárcsak az a tízmillió ember, aki működteti jól-rosszul ezt az egész verklit, káromkodva és fogcsikorgatva, és ebben a haláltáncos, bizarr, tragikomikus működésben benne vannak a pályaudvari hajléktalanok éppúgy, mint a rózsadombi villatulajdonosok, a guberáló nyugdíjasok és a hétmilliós kocsival furikázó téeszelnök is — de hát vagyunk, akik vagyunk, és ennél jobb hírrel feltehetőleg jövőre sem szolgálhatok. 1945-től körülbelül 1984-ig úgy éltünk, hogy helyzetünk ugyan rossz volt, de egy kicsit mindig jobb lett. 1984 óta fordított a helyzet. Nehéz hozzászokni. És nagyon remélem, nem is érdemes beletörődni. A mindenkori kormányzat figyelmébe a négy égbekiáltó bűn közül csupán a negyediket ajánlanám: „Szolgák és munkások bérének visszatartása vagy megrövidítése.” Igaz, a harmadik sem felejtendő: „Szegények, özvegyek és árvák nyo- morgatása”. Járkálunk a börtönudvaron, Európa közepén, felszabadultunk, de nincs hová mennünk. Várjuk a segélyeket, és beszélünk, beszélgetünk. Mint most én magam is. Bocsássanak meg nekem, rosszkedvűnk telén. Szentmihályi Szabó Péter INKÁBB ISKOLÁBA, MINT SEGÉLYÉRT JÁRJON! Egyre több az állástalan fiatal A munkanélküliség farkasa, amivel olyan sokáig riogattuk egymást, most már valóban itt ólálkodik közöttünk. S úgy jártunk, mint a mesében: nem akarjuk elhinni, hogy valóban nagy veszély fenyeget minket. A bajba került családok, persze, már bőrükön érzik, mit jelent a tegnap még biztosnak hitt állás, a havi kereset elvesztése, ám a közvélemény egésze nemigen tud mit kezdeni e kérdéssel. Úgy fogja fel, mint az influenzajárványt: jön, kellemetlen, elmúlik. Nagyobb baj, hogy a szakemberek, a hivatalok sem járnak sokkal előrébb. Az egyre magasabbra szökő adatsorokon kívül arról, hogy az utcára kerültek milyen jövőben bízhatnak, alig esik szó. Aggasztó csodavárás Különösen aggasztó a csodavárás, ha a mai és leendő fiatal munkanélküliekről van szó. Az elmúlt év végén a munkanélküliek között ötször annyi volt a 20 év alatti, mint a keresők között, és a nyugati adatok is előrevetítik a tömeges ifjúsági munkanélküliség képét. Magyarországon is létezik az a fajta munkanélküliség, amely a megfelelő szakmával rendelkező, de a korábbi munkahely megszűnésével átmenetileg az állás nélkül levőket sújtja. Ők számíthatnak arra, hogy előbb-utóbb egy másik vállalatnál az eredeti vagy egy aránylag gyorsan kitanulható új szakmában el tudnak helyezkedni. Máris többen vannak azok az állástalanok, akik szakképzettség vagy éppenséggel az elemi iskolai ismeretek hiányában kerültek az utcára, illetve pályakezdőként még sosem kaptak munkát. Ennek a mind nagyobb létszámú rétegnek már most is alig-alig van, és egyre csökken az elhelyezkedési esélye. Azaz, a munkanélküli-sereg nem egyszerűen azért gyarapszik ma nálunk, mert pang a gazdaság, hanem azért is, mert az iskolából kikerülő fiatalok jelentős része lényegében semmihez sem ért. Olyan konjunktúra valószínűleg sohasem lesz ebben az országban, amely ennyi „vattaembert” felszív. Rejtett analfabetizmus A most felnövő nemzedékek megfelelő képzése előbbre való kellene hogy legyen, mint a munkanélküliség „kezelése”. De legalábbis egyforma fontosságú mindkét kérdés. Az iskolából ma kilépő szakképzetlen, esetleg írni, olvasni alig tudó tizenéves ugyanis holnaptól csaknem biztosan munkanélküli lesz. Amit ma oktatásra költenénk, azt holnap nem kellene segélyre fordítani. A szakemberek nyugati tapasztalatokat idézve arra hívják fel a figyelmet: ha a négyéves középiskolai képzésben az érintettek mintegy 90 százaléka részt venne — ez megfelel a fejlett országok átlagának —, az hazánkban évi 8-10 milliárdos többletkiadással járna. Ám ez egyúttal jelentősen csökkentené a munkanélküliséggel kapcsolatos költségeket, ugrásszerűen javulna a fiatal nemzedék képzettsége. További praktikus ok, amely a mainál hosszabb középiskolai képzés mellett szól, az a felismerés, hogy a modern munkaszervezetek alig képesek hasznosítani a 18 évnél fiatalabbak munkaerejét. Márpedig manapság nálunk az egyes évjáratokban a gyerekek alig több mint egyharmada jár négyéves középiskolába, gimnáziumba vagy szakközépiskolába. Szomorú tény, hogy a katonaságnál a csupán nyolc osztályt végzettek egyharmada nem tud folyékonyan olvasni. Például a finnek Ennek a nagyszabású közoktatási programnak manapság nem hogy a körvonalai nem látszanak, még a szükségességéről is alig-alig esik szó. A számtalan napi gond szorításában ez tulajdonképpen érthető, jóllehet, el nem fogadható. Annál kevésbé fogadható el, hiszen unos-untalan ismert tények, hogy az elmúlt egy-két évtized gazdasági csodáit, akár Finnországban, akár a távol-keleti „kistigriseknél” egy hatalmas, több évtizedes népoktatási kampány vezette be. Akkor ezek az országok még igencsak szegények voltak, ám az állam és a szülők felismerték és vállalták a mai áldozatokat a jövőért. Szinte biztos, hogy a magyar közoktatás a hagyományos elosztási, költségvetési alapon képtelen lenne egy ilyen radikális minőség- javításra. Ezért elkerülhetetlen és sürgető, hogy szakítsunk a már eddig is jórészt a családok egyéni áldozatvállalására épített, „ingyenes” oktatás képmutató rendszerével. Ha megfelelő állami támogatással sikerülne kombinálni a családok már ma is igen jelentős, privát oktatási kiadásait — amely elsősorban a nagyon alacsony hatékonyságú magánórák megvételére szorítkozik —, milliárdokra tehető összegek szabadulnának fel. Ha a gyerekek iskoláztatására fordított pénz a szülők és társadalom számára is beruházásként jelenne meg, és megfelelő — például adózási — kedvezményekkel járna, akkor talán már a most felső tagozatosok legnagyobb részét is megmenthetnénk az alig felmérhető veszélyekkel járó ifjúsági munkanélküliségtől. TEXTILANYAGOK festése, víz-, rothadásálló impregnálása, ruházati szövetek mérettartó kikészítése, fehérítés, appretálás, lángmentesítés dekorációs anyagokra és munkavédelmi textíliákra. Ponyvakikészítés. Cím: Újszegedi Szövőipari Vállalat, 6726 Szeged, Alsókikötő sor 11. Telefon:62/54-244, kikészítöüzem-vezetó, 62/54-796, termelésiosztály-vezetó Telex: 82-254 Fax: 62/54-826 Ha [ amarosan lecserélhetjük régi személyi igazolványunkat, április elsejétől ugyanis új formátumú, a jelenleginél kisebb alakú és kevesebb adatot tartalmazó, a Magyar Köztársaság felirattal és címerével ellátott okmány kerül forgalomba. A hazai szakembereket már régóta foglalkoztatja, hogy milyen legyen az európai normákhoz közelítő, könnyen kezelhető, csak a valóban fontos adatokat tartalmazó, de nem túl költséges igazolvány. Most megszületett egy változat, amit azonban a szakemberek már most sem tartanak véglegesnek. A még forgalomba sem került igazolványt ugyanis átmeneti személyi igazolványnak tekintik, mivel sokak szerint a végleges megoldás még ennél is egyszerűbb, vélhetően, egy egylapos igazolvány lesz. Kérdés, hogy addig is, amíg ez elkészül, miért nem maradhatott forgalomban a régi könyvecske. Azért, mert az 1954-ben rendszeresített, vastag borítólappal ellátott „telefonkönyv” sem küllemében, sem az adatai alapján nem felelt meg a korszerű követelményeknek — tudtuk meg Borsányné dr. Czégény Juliannától, az Országos Rendőr-főkapitányság főosztályvezetőjétől. Milyen lesz az új személyi igazolvány? A régi típusú személyi igazolvány azonban április elseje után is érvényben marad, mindaddig, amíg érvényességi ideje nem jár le, vagy nem rongálódik meg annyira, hogy cseréje szükségessé válna. Az érvényességi időn belül tehát a személyi igazolvány tulajdonosa maga dönthet arról, kicseréli-e újra az igazolványát. Akit nem zavar a régi címer, a megkopott borítás, annak nem kell semmit tennie. Ha azonban a személyi igazolvány érvényességi ideje lejárt, a meghosszabbításra szolgáló hely betelt, vagy a meghosszabbításra nem alkalmas, megrongálódott, adatai olvashatatlanná váltak, a személyi igazolványt a rendőrhatóságnak külön kérés nélkül — hivatalból — ki kell cserélnie. Az új típusú igazolványra az állampolgár akkor is igényt tarthat, ha éppen nincs különösebb indoka, csupán az új formátumú igazolványt szeretné. Természetesen mindkét esetben a régi igazolványt egyidejűleg le kell adni a lakóhely szerint illetékes városi (budapesti kerületi) rendőrkapitányságokon. Ezek a szervek jogosultak továbbra is a személyi igazolvány kiállítására, cseréjére, az érvényességi idő meghosszabbítására, továbbá a különleges bejegyzések megtételére. Különleges bejegyzés a bíróság által kiszabott kitiltó és a pártfogó felügyelet lehet. A 14 éves tanuló első személyi igazolványát az iskola működési helye szerint illetékes rendőrkapitányságok állítják ki, és azt iskolai ünnepélyen kapja meg, díjmentesen. Nekik a postahivataloknál beszerezhető és kitöltött adatlapon, és a 2-3 hónapnál nem régebbi, felismerésre alkalmas 2 db 4 x 4-es fekete-fehér, vagy színes igazolványképen kívül be kell szerezniük a születési anyakönyvi kivonatot, valamint a „Személyi lap”-ot. Ez utóbbit az önkormányzatok szakigazgatási szervei állítják ki. A személyi igazolvány cseréjéért, amennyiben arra azért kerül sor, mert érvényessége lejárt, 30 forintos okmánybélyeggel, a kérelemre, tehát még érvényességi időn belüli csere esetén 80 forintos okmánybélyeggel kell fizetni. Az első, 14 éves korban kapott igazolvány díjtalan. Az új igazolvány előállítási költsége egyébként darabonként 85 forint. Barna színű, kisebb formájú és sokkal kevesebb lapból áll, mint a régi. Tartalmazza a családi és utónevet, nőknél a házasságkötés után viselt nevet, a születési helyet, időt, a személyi számot, az anya családi és utónevét, a magyar állampolgárságot, az állandó és ideiglenes lakcimet, a személyi igazolvány érvényességi idejét, valamint tartalmaz „különleges bejegyzéseket”. Nem tartalmazza tehát többek között a munkahelyváltozásokat, a családi állapotot, az anyakönyvi részt, a szakképzettségre vonatkozó, valamint a katonai bejegyzéseket. Jó tudni még, hogy az igazolványt továbbra is köteles mindenki magánál tartani, érvényességét figyelemmel kísérni, illetőleg a bekövetkezett adatváltozásokat bejegyeztetni. Az igazolványt meg kell őrizni, és felhívásra hivatalos személynek át kell adni. Amennyiben a személyi igazolvány elveszett, megsemmisült, a rendőrkapitányságon be kell jelenteni. Továbbra is tilos azt másra átruházni, és abba bármit beírni és törölni. H. M. , r . E V I R E N D E S K Ö z G Y u L S' E S l "• T'F ' ■ * ■' .. A DÉLTEXKER Kereskedelmi Rt. 1991. március 29-én de. 9 órára összehívja éves rendes közgyűlését A közgyűlés helye: Szeged, Kossuth L. sgt. 17. (tanácsterem) A közgyűlés napirendje: I Tájékoztató Fodor Géza részvényes törvényességi felülvizsgálati kérelméről. 5 A DÉLTEX Kereskedelmi Vállalat előterjesztése az alapítói vagyon leszállítására. 3 Az SZMS/4.2.1. pontjának megtárgyalása. 4 Az összeférhetetlenség megtárgyalása. 5 Az igazgatóság létszámának kiegészítése. S Az ügyvezető igazgató személyének kérdése. 1 A felügyelőbizottság elnökének visszahívása, új felügyelőbizottsági tag választása. 8 Javaslat Kómár János igazgatósági tag visszahívására. S Az alapítói okirat módosítása. 10 Az igazgatóság jelentése a részvénytársaság vagyoni helyzetéről, üzletpolitikájáról. I ' A felügyelőbizottság jelentése. 15 A könyvvizsgáló jelentése. 13 Az 1990. évi mérleg jóváhagyása és az éves nyereség felosztása. 14 A tisztségviselők díjazása. Felhívjuk részvényeseinket, hogy részvényeiket a közgyűlés napja előtt legalább három nappal az rt. székhelyén, a pénzügyi osztály vezetőjénél helyezzék letétbe. A társaság 1990. évi mérlegének főbb adatai: mérleg fő összege mérleg szerinti eredmény alapítói vagyon 881 millió Ft 121 millió Ft 384 millió Ft DÉLTEXKER Kereskedelmi Rt. igazgatósága 668 604 Pusztai Éva
