Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-28 / 50. szám

1991. február 28. • PETŐFI NÉPE • 5 • A tükörteremben rendszeresen gyakorolnak a táncosok. HÁZAK, OTTHONOK, GYEREKEK Kecskemét • Varga Mihály- né több csoport­ban is foglalkozik a legkisebbekkel. • Az Otthon Bábszínház társulata rendszeresen jelentkezik új bemutatóval, az ifjú nézők nagy örömére. A gyermekek és fiatalok épülé­sére életre hívott házak sorában megyénkben a kecskeméti a legtá­gasabb, és kétségtelenül a legszebb is. Nem lehet más, hiszen a század- forduló utáni években a hírős vá­ros mesterei remekbe készítették, mintegy vizsgáztak szakmájukból az iparosotthon építésénél. Az eklektikus épületben termé­szetesen van színházterem, díszte­rem, több műhely, kiállítóhelyiség. Mindez mit sem érne, ha nem ke­resnék fel a gyerekek és a fiatalok. De, szerencsére, sokan és gyakran felkeresik, jönnek tanulni, szóra­kozni, együtt lenni. A profilváltás mégis egyértelműen érezhető. — Mi változott, mi módosult? — kérdezem a ház igazgatójától, Burján Sándornétól. — Igazán nagy változtatást nem kellett csinálnunk, hiszen eddig is nyitottak voltunk, vártuk a város­ban és a környéken élő fiatalokat. Most kimaradt programunkból a mozgalmi képzés, helyébe a veze­tő- és a mentálhigiénés képzés lé­pett! Természetesen kiemelt figyel­met fordítunk a gyerekek és fiata­lok szabad idejének hasznos és szervezett eltöltésére. Amikor idáig jutunk a beszélge­tésben, óvodások érkeznek a ház­ba. Megtudom, hogy a város min­den pontjáról a nagycsoportosok iskolára való felkészítésre jönnek el, és különböző, de főként manuá­lis foglalkozások keretében ügyes­kednek, majd Dóbiás Péter zeneta­nár ismerteti meg őket a hangsze­rekkel, mutatja be a fúvós, ütős és billentyűs hangszerekből kiváltha­tó hangokat. A kicsinyek napokig beszélnek az ilyen foglalkozásról, több alkalommal ilyenkor döntik el — és kérik otthon —, hogy hangszeres zenét tanulhassanak. — Mondjuk ki, mi most az intéz­mény célja. — A művészeti nevelés, az isme­retterjesztés és az egészségre neve­lés, hogy csak a legfontosabbakat említsem. — Nyelvtanfolyamok? — Tizennyolc tanfolyamunk van, folyamatosan. Logi-klubunk reggeltől estig oktatja az általános iskolásokat, középiskolásokat. Nagy népszerűségnek örvend a Lutra-klubunk, a huszonhárom képzőművészeti csoportunk. És a tánccsoportok! Harmincnégy ver­senytáncosunk van, a közelgő ta­vaszi fesztiválon pedig módot kap­tunk a bemutatkozásra. — Mennyiből gazdálkodnak? — Évi 13,3 millió forintból. Eb­ből az összegből a munkabér a leg­kisebb tétel. Egyébként százan dolgoznak nálunk tiszteletdíjas­ként. — Két színjátszó csoport is van . .. — Az Otthon Bábszínház, ahol gyerekek adják elő a darabokat, és a Deszka Színpad, melynek művé­szeti vezetője Ács Tibor. Nálunk próbál a városi leánykar, Szabó Sándor vezetésével. Az egészségne­velési program keretében a pin­cénkben kondicionálót akarunk berendezni, gyorsan hozzáteszem: pályázaton elnyert pénzből. Mivel kiemelten fontosnak ítéljük az egészséges életmódra való neve­lést, folyamatosan szervezünk ter­mészetjárást. Az elmúlt évben ti­zennyolc, többnapos — sőt, -hetes — túrát indítottunk. — Jelentkeztek-e új ifjúsági szervezetektől, hogy itt akarnak otthont kapni? — Igen. Itt van a Fidesz Na­rancs Klubja, itt tartott vásárt a Kedisz, és a jehovista fiatalok a mozitermet igényelték tőlünk. Selmeczi Katalin • Agyagformálás — alapfokon. (Straszer András felvételei) A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FOLYÓIRAT Forrás 1991/2. A Forrás legújabb számában Gion Nándor írót Mák Ferenc kö­szönti 50. születésnapján. „Talán ő volt az egyetlen, aki a bácskai le­gendánkból megalkotta a maga tündérhonát, gazdagabbnak ál­modva a szántóföldek termését és a szellem színes ragyogását, mint az a valóságban bármikor is léte­zett volna.” — olvasható a Fölfelé menekülő lélekkel című írásban. Gosztonyi Péter Hitler idegen hadseregei című könyvéből A ke­leti arcvonalon című fejezetet közli a folyóirat. A kötet 1976-ban Düs­seldorfban jelent meg, idén ősszel pedig már magyar nyelven is olvas­ható lesz a Zrínyi Katonai Könyv­kiadó jóvoltából. Bács-Kiskun megye érdekviszá­lyairól abból az érdekszociológiai kutatási anyagból találunk szemel­vényeket, amely három megyét ha­sonlít össze, s ami az MTA és a Soros Alapítvány támogatásával kötetben is megjelenik a közeljö­vőben. A Gergely András írásának címe Alföldi érdekek, konok kun koponyák. Károlyi Júlia Kecskemét képző­művészeti életének néhány megha­tározó személyiségét mutatja be az olvasóknak. így Molnár Péter és Pócs Péter grafikusművészeket, Szilágyi V. Zoltán grafikus és ani­mációs filmrendezőt, Benes József festő- és grafikusművészt, Gerle Margit keramikusművészt, Kal- márné Horóczi Margit festőmű­vészt, Eskulits Tamás szobrászmű­vészt, valamint Probstner János keramikusművészt. FILM Saint Tropez-i leánykereskedők Az új, francia erotikus filmről sokat elárul, hogy rendezője az is­mert divatfotós: Jean Rougeron. Ennyiből is tudható, hogy a pro­dukció részleteiben és egészében is szebb, illetve szépelgőbb az átla­gosnál, a rendező a szokásosnál is nagyobb gondot fordított arra, hogy minden szereplő az előnyö­sebb profilját fordítsa akció köz­ben a néző felé. Erősen kellett fi­gyelnie, mert hálószobákban és egyéb színtereken folytatott moz­galmas jelenetekben nincs hiány. A mozidarab ugyanis a többi kö­zött abban különbözik az Emma- nuelle-széria ugyancsak esztétikus képviselőitől, hogy az elegáns la­kóterekben és tengerpartokon megejtett esztétizálás egy krimi vá­zára épül. Főhőse Tony, a párizsi arany if­jú, aki utasításba kapja a divatcég álcája alatt tevékenykedő szerve­zettől, hogy csábítsa el a jól szitu­ált polgári családok szépséges tiné­dzseréit. Persze, nemcsak úgy Tart pour Part, hanem abból a célból, hogy megfelelő jutalék ellenében átadja őket a szervezetnek. A srác nagy ambícióval lát a megbízás tel­jesítéséhez. Nem válogatós, min­denféle típust egyformán kitüntet érdeklődésével. Bekövetkezik azonban az első „baleset”; a meg­szédített lányka (amint az lenni szokott) megosztja barátnőjével is a titkot. Eszében sincs, hogy nemet mondjon udvarlójának, amikor az arra kéri, hogy menjen vele Saint Tropez-be, divatfotózásra. Egyet kér csak, hogy ne szóljon erről sen­kinek. A meghívást a többi jól ne­velt hölgy is megkapja, természete­sen más-más időpontra. Mindany- nyian odavannak a lehetőségért, hogy a divatszakmában kamatoz­tathassák adottságaikat. Nem sej­tik, hogy ezek a fotózások arra teremtenek alkalmat, hogy az arab megrendelőket „friss hússal” ellátó felhajtok megtekinthessék és kivá­laszthassák a kínálatból a legmeg­felelőbbeket ... G. T. T. — k — ASA1MTR0PEZ-I íiÁNYKKRESKEDOK $:!'« MI MARAD A PEDAGÓGIAI INTÉZETBŐL? Csupán a tanártársadalom a megmondhatója, mennyire megoszlanak a vélemények a megyei pedagógiai intézetről, annak eredményes vagy eredménytelen működéséről, fon­tosságáról, s általában a vele szemben támasztott elvárások­ról. Egyesek elégedettséggel, mások aggódással figyelik a napokban zajló változásokat. A megyei közgyűlés legutóbbi tanácskozásán ugyanis mérlegre került a pedagógiai intézet. Azóta mindenki azt találgatja: mi lesz a sorsa? Mi is erről kérdeztük az intézet igazgatóját, Major Imrét. — Ha a kérdést szakmai oldalról nézzük, nagyon pozitív módon értékelem az intézmény jövőjét. Az a folyamat, amely az oktatási reformmal, a fenntartás szempontjából plurális, tartalmi szempontból alternatív oktatási intézmé­nyek létrejöttével, a közigazgatás átszervezésével létrejött, egyértelműen szükségessé teszi a módszertani fejlesztést. Az előkészítés alatt álló nemzeti alaptanterv csupán a tananyag felét jelöli majd meg, a többit a pedagógusoknak kell prog­ramtervként kidolgozni. Egy-két év múlva bevezetik az isko­lákban az egységes tudásszintmérést, a kötelező vizsgarend- szert. Ezekhez a feladatokhoz ma még nem elég felkészültek a tanáraink. Mi azonban segítséget tudunk ebben nyújtani. Indítottunk már különböző tanfolyamokat, nagyon nagy az érdeklődés ... Szükség van tehát egy szakmai-szolgáltató intézetre. Az már egy másik dolog, hogy milyen a pedagógiai intézet jövője a jelenlegi gazdasági-anyagi viszonyok között. A megyei önkormányzat hivatalosan tájékoztatott bennün­ket arról, hogy múlt évi költségvetésünket idén nem tudja biztosítani, csupán az összeg 1 /5-e áll majd rendelkezésünk­re. Ez azt jelenti, hogy tevékenységi körünk ugyanilyen arányban szűkül. Az intézet megmarad, de mint önmagának a roncsa, mely a működőképességi szint alatt vegetál, s csupán mindennapi tűzoltó munkákra vállalkozhat. — A költségvetés radikális csökkentése milyen konkrét változtatásokat idéz elő az intézet szerkezetében? — Kényszerű módosításokat kellett végrehajtanunk. Mint már utaltam rá, a megváltozott feladatrendszer más, szolgál­tató, fejlesztő jellegű felépítést kíván. Költségvetésünk csök­kentésének azonban súlyos személyi konzekvenciái vannak. Szaktanácsadói hálózatunkat ennyi pénzből nem tudjuk to­vább működtetni. így külső munkatársaktól március elsejé­től meg kell válnunk, noha tudjuk, hogy év közben nehéz visszaállniuk a teljes óraszámú tanításra, s az komoly gondo­kat okoz majd nekik is, iskoláiknak is. A leépítések sora azonban ezzel nem ért véget. Főállású dolgozóink számát is csökkentenünk kellett: a jelenlegi harminckét emberből tizenötnek végképp búcsút mondunk. — Ezek a folyamatok mennyiben érintik az iskolai könyv­tárhálózat központját? — Pedagógiai szakkönyvtárunk megmarad, de minden­képpen nehézségeket okoz majd a könyvtáros szaktanács­adók funkciójának megszüntetése. Az az élő szakmai­módszertani kapcsolat szakad meg ezzel, amely intézetünk és az iskolai könyvtárak között már régóta sikeresen műkö­dik. Ettől függetlenül a kölcsönzés nem szűnik meg, az újon­nan megjelenő könyvekből továbbra is ajánlást adunk ki, bibliográfiákat állítunk össze. — S mi lesz a pályaválasztási tanácsadóval? — Ez egy olyan területünk, amelynek kérdése évek óta rendezetlen volt, s ma is az. A feladat óriási, ha arra gondo­lunk, milyen nagy mértékben nő a munkanélküliség, milyen nehéz a pályakezdők elhelyezkedése. Nagyon fontos, hogy a gyerekek már az általános iskolában helyes pályaorientáci­ót kapjanak, s így minél gyorsabban, biztosabban megtalál­ják a helyüket az életben. A létszámcsökkentés azonban a pályaválasztási tanácsadót is érinti, a négy jelenlegi dolgozó közül csupán egyetlenegy marad arra, hogy a korábbi fel­adatokat ellássa. Itt egyértelművé vált, hogy már nem éssze­rű leépítésről van szó, hanem csorbulásról, visszaesésről. — Elegendő lesz-e az idei költségvetési összeg arra, hogy tovább bővítsék az intézet eszköztárát? — Műszaki fölszereltségünket tekintve eddig az ország legjobban ellátott intézményei közé soroltak bennünket. Nyomdánk van, videokameránk, képmagnónk, korszerű számítógépeink ... Mostantól kezdve még a legegyszerűbb taneszközöket sem tudjuk beszerezni. * * * — Milyen feladatot szán a megyei önkormányzat a pedagó­giai intézetnek? — kérdeztük Kőtörő Miklóst, a megyei köz­gyűlés elnökét. — Ezt pontosan csak a szakma tudja megfogalmazni, akár illetékes bizottságunk tagjairól, akár a szóban forgó intézet dolgozóiról van szó. Elfogadom a szakemberek véleményét, természetesen leginkább a művelődési minisztériumét, s amit ők fontos és szükséges oktatási tevékenységnek tartanak, azt én is annak tartom. Az, persze, más kérdés, hogy ezeket a feladatokat a pedagógiai intézet milyen intézményi formá­ban, kinek a fenntartásában fogja elvégezni. Sorra alakultak már a kormány megyei szervezetei, hivatalai, közülük csu­pán kettő maradt ki: az oktatással és a sporttal foglalkozó hivatal. Ilyen szervnek kellene gondoskodni például a fenti intézetről, anyagi szempontból is. Amíg azonban erre nem kerül sor, addig a művelődési bizottságunk által lényegesnek ítélt oktatási funkciókat mi finanszírozzuk. Hogy ez mégis milyen tevékenységi kört érint, azt a napokban állapítják meg testületünk hozzáértő tagjai. A kérdésben konkrét dön­tés még nem született. — Ezek után már meg sem kellene kérdeznem, miért került sor a pedagógiai intézet költségvetésének drasztikus csökken­tésére. Abban valamennyi szakemberrel egyetértünk, hogy a jelenleginél jóval kisebb létszámú csoportnak kell ellátnia a korábbiak közül megmaradó fontos feladatokat. Kevesebb funkcióra kevesebb pénz kell. Egyébként egy állami rendelet mondja ki, hogy idén a megyék is jóval kevesebb pénzzel gazdálkodhatnak. így mi csupán egytized részét kapjuk a tavalyi támogatá­sunknak. Ebből az összegből azonban finanszírozni fogjuk az intézetet... egészen addig, amíg nem vállalja át ezt tő­lünk valaki más. Fejes Mária Kevesebb feladat — kevesebb pénz

Next

/
Thumbnails
Contents