Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-27 / 49. szám
1991. február 27. • PETŐFI NÉPE • 3 EMBEREMLÉKEZET ÓTA NEM VOLT GYILKOSSÁG A FALUBAN Tragédia Drágszélen (Folytatás az 1. oldalról) Bagó Kálmán 61 éves nyugdíjas ezen a reggelen feltehetően mindenre elszánta magát. Mint a szomszédok és az utcabeliek mondják: mostanság törékeny volt a családi béke, gyakran feleseltek egymással. De nem gondolták volna, hogy tragédia lesz a vége. A rendőrségre hétfőn fél tízkor érkezett a bejelentés. Ekkor már felbolydult a szörnyű hír hallatán Drágszél apraja- nagyja. Ebben a négyszáz fős faluban emberemlékezet óta nem volt gyilkosság, békében éltek az emberek. A kecskeméti nyomozókkal egy időben érkezünk a helyszínre. A forró nyomos csoport azonnal ténykedésnek látott. Hosszú várakozás, órákba telő precíz nyomozómunka után kérdeztük Horváth István századost, a stáb parancsnokát az elkövetés közvetlen körülményeiről. — Négyszer ütött a félj. A szerencsétlen asszonyt mindannyiszor a fején találta el. Két ütés hatalmas volt, roncsolta a koponyacsontot, de az agyvelőt is. A bal mellkason mélyen szúrt sebet találtunk. Nem lehet még most tudni, milyen sorrendben ütött és szúrt, azt sem, hogy esetleg külön- külön halálosak voltak-e a sebek. Megtaláltuk az eszközt is, feltehetően embertől származik a rajta lévő vér. Mindenesetre alkalmas arra, hogy valakit agyonveije- nek vele. Mint megtudtuk, a kórházban eszmélethez tért Bagó Kálmán. A nyomozókkal való beszélgetés során beismerte tettét. Dr. Sahin Tóth Lászlótól, a kalocsai kórház ügyeletes sebészorvosától azt a tájékoztatást kaptuk, hogy Bagó Kálmán tette elkövetése után tizen- hatszor szúrta magába a kést. Állapota életveszélyes, rengeteg vért vesztett, de operációra egyelőre nincs szükség. Azt is megtudtuk: Bagó Kálmán egyszer már ölt embert. Még 1956 tavaszán történt, amikor Miskén összeszólalkozott egy helybéli fiatalemberrel. Bagó nem teketóriázott, meggyilkolta a férfit. Akkor 12 évre ítélték, nyolc év után szabadon engedték. Harmincöt év után sem tudott uralkodni indulatain, újból emberéletet oltott ki... Zs. Kovács István Bravúros nyomozás a jánoshalmi benzinkútrablás ügyében JLfyr Tegnapi számunkban olvashatták elsőoldalas bűnügyi tudósításunkat a jánoshalmi benzinkútrablásról. Hírt adtunk róla, hogy a kútkezelő bátorságának köszönhetően csupán tízezer forintnyi zsákmánnyal tudott elmenekülni a fegyveres támadó. A hölgy, akinek helyén volt a szíve, nemcsak a kétszázezer forint bevételt mentette meg, hanem értékes segítséget is adott a rendőrségnek a rabló pontos személyleírásával. Ennek, valamint a kiskunhalasi rendőrkapitányság nyomozócsoportja bravúros nyomozásának köszönhetően, több tanú vallomása alapján nem egészen 24 óra alatt lakat alá került a tettestárs, Kolompár János. A csúfnevén „Vas Zolinak” becézett férfi csupán útbaigazítást nyújtott, s ellátta a „figyelőszolgálatot” a rablónak, akit meg is nevezett sógora, Sárközi Sándor mélykúti lakos személyében. A büntetett előéletű férfi nemrég szabadult feltételesen, jelenleg szökésben van. Mivel alaposan gyanúsítható a fegyveres rablás elkövetésével, elfogató parancs alapján keresi a rendőrség. Sárközi Sándor 35 éves, 175 cm magas, vékony termetű, arca sovány, beesett. A bűncselekmény elkövetésekor viselt ruházata: sildes, piszkosfehér színű prémes sapka, piros-fekete-fehér kockás sál, világos, ballonszerií kabát, sötét nadrág. Tudatunk torzulásai Avagy: Marist megerőszakolták, elvitték a tehénkét meg a kakukkos órát! Bibó István Eltorzult magyar alkat című tanulmányában külön figyelmet érdemlő elemzést ad arról, hogy a mohácsi vész óta milyen, identitástudatunkat, etikai tartásunkat torzító sebeket kapott nemzetünk. De ne menjünk ilyen messzire! Maradjunk az utóbbi négy évtizednél, s emlékezzünk például a történelemkönyvünkre — nagy ég, hány generációt butítottak hasonló kiadványokkal! —, s arra a rajzra, amelyiken a felszabadító szovjet katona kenyeret nyújt a virágcsokrot szorongató kislánynak. Mire otthon a nagymama vagy az anyuka csak legyintett, mondván, hogy nem kenyeret adtak azok, hanem elhajtották az egyetlen tehénkét, elvitték a kakukkos órát, a szomszéd Marist pedig hatan is megerőszakolták. „De erről nehogy szólj az iskolában, mert letépem a füled!” — hangzott a szülői intelem. Nem csupán a történelemkönyvvel kapcsolatban; a különböző kül- és belpolitikai események nagy részét tekintve is eltérő véleménnyel voltak őseink, mint amilyen a hivatalos, azután a lelkünkre kötötték, hogy miről hogyan beszélhetünk, ha kilépünk a szülői ház kapuján, különben nagyon nagy baj lesz. — így tanultunk meg alakoskodni, kétszínűs- ködni, hazudni. Az egyik generáció a másik után. Talán azok a gyerekek jártak legjobban, akiknek hithű kommunistákból állt a famíliájuk, hiszen ugyanazt a „nótát” hallották fújni otthon is, mint az iskolában, vagy a tévé és a rádió előtt üldögélve. Bár az értelmesebbjének minden bizonnyal sokszorta nagyobb pofonként csattant a későbbi felismerés. És lehetetlen, hogy ez is ne ejtett volna sebet a tudatukon ... Vajon mikorra tűnnek el ezek a torzulások? Mikorra szabadul meg egy nép a rossz beidegződésektől, reflexektől, a rákényszerített szerepjátszások jellemtorzító hatásaitól? Amik a rendszerváltás ellenére ma is megfigyelhetők, tetten érhetők, nemcsak az egyszerű polgárok életében, de a demokratikusan választott Országgyűlésben, önkormányzati testületekben, illetve a kisebb-nagyobb hivatalok új vezetőségében ténykedők magatartását tekintve is. Az ember már csak elkeseredetten legyint — mint hajdan nagyanyáink, a történelemkönyv kenyérosztó szovjet katonája láttán —, amikor politikusok alakításait figyelheti a közélet porondján, akik mellüket döngetik, múltjukat kozmetikázzák, sárba taposva másokat. Igen, magyarázható mindez az elmúlt évtizedek jellemtorzító hatásaival. De ha belegondolunk, a Rákosi-diktatúra nyalizó, felfelé kapaszkodó szájhőseinek, karrieristáinak ugyanez volt a módszerük. S mint becsapott, éjszakába tévedt gyermek, félénken lopakodik az újabb kérdés: vajon természetes az, hogy a régi rendszer gyűlölt módszereit átvegye az új is? — Torzult tudat ide vagy oda, erre á kérdésre röhejes lenne igennel válaszolni. És mégis, a gyakorlat rendre mást mutat. . . Az elmúlt hét végén például, ismét hallatott magáról a kisgazdák szócsöve, Torgyán úr, ez alkalommal kaposvári közönség előtt produkálva — a szem- és fültanúk szerint változatlanul demagóg — kirohanásait. Igaz, sok bűnt, igazságtalanságot elkövettek az elmúlt évtizedek pártvezérei, de Torgyán úr miért nem akkor szónokolt így a népnek? Egyszerű: mint annyian, ő is kompromisszumokra vagy hallgatásra kényszerült. Mert ha a jogi egyetemen, mondjuk a jogtörténeti vizsgán, nem úgy értékelte a nagy októberi szocialista forradalom történelmi jelentőségét, ahogy elvárták, akkor sosem szerzett volna jogi diplomát. Mindez, persze, nem bűn. Torzult tudattal nőttünk fel, vagyis természetessé vált, hogy szerepeket játsszunk, hogy úgy mondjunk véleményt dolgokról, ahogyan elvárták. De ezen nem lehet változtatni azzal, hogy másokra mutogatunk. Minden nagykorúnak vennie kellene a bátorságot, s racionálisan átgondolni saját múltját, személyiségét, hogy felfedezhesse a torzulásokat. Csak így szabadulhatunk meg a rossz beidegződésektől, reflexektől is, nem úgy, ha gyáván mások bűnei, vagy a miénkhez hasonló kompromisszumai mögé bújva mutogatunk. Csak így van remény arra, hogy a torzulások helyére egy európaibb szemlélet és magatartásforma kerüljön. Aki pedig képtelen a racionális önkritikára, az ne vállaljon szerepet a közéletben, mert igaz, hogy más ideológiát követve, de ugyanolyan diktátorrá, demagóggá, bürokratává válik, mint oly sokan a letűnt rezsim vezetői közül, s addig lehetetlenség normálisan gyakorolni egy társadalomban a demokráciát. Legfeljebb megerőszakolni lehet, mint a szomszéd Marist az oroszok .. . Koloh Elek A MEGYEI KÖZGYŰLÉS NAPIRENDJÉN: Újabb vita a rendőr-főkapitányi pályázatról Az Alkotmánybírósághoz fordultak (Folytatás az 1. oldalról) Ezután a testület megerősítette csatlakozását a Megyei Önkormányzatok Szövetségéhez, majd sor került, immár másodszor, a megyei rendőr-főkapitányi pályázattal összefüggő kinevezési javaslat megvitatására. Ennek keretében bemutatkozott a három jelölt, hogy elképzeléseikről is képet kaphasson a közgyűlés. Dr. Kocsis Attila, jelenleg a főkapitányság titkárságvezetője, kifejtette: számára is kellemetlen, hogy az ügy politikai felhangokat kapott. Majd, eddigi pályafutásának felvázolása után, ismertette a rendőri végrehajtó állományban szerzett tapasztalataira épített, szakmai koncepcióját, amelynek megvalósításától a hatékonyabb rendőri munkát várja. Dr. Lovas József, a gazdaságvédelmi osztály vezetője, szakmai bemutatkozását követően, a rendőrség és az ön- kormányzatok kapcsolatrendszerérői szólt, és kimerítően taglalta azon összefüggéseket, elsősorban jogszabályi hiányosságokat, amelyek akadályozzák a rendőri munkát, bizonytalanságot okoznak az állományban, s a konfliktushelyzet elkerülésére ösztönöznek. Dr. Tóth Antal jelenlegi megyei főkapitány, az országos rendőrfőkapitány egy kérdésére válaszolva, számolt be arról a 15 évről, amelyben vezető volt, s amely idő alatt jónak, ha nem is problémamentesnek ítélték a Bács-Kiskun megyei rendőri munka színvonalát. Míg tavaly 12 ezer 400, ismeretlen tettes ellen indult eljárásból 5551 volt eredményes, s ez 44,8 százalék, másik, hasonló megyében az arány 24 százalék. Ezután ismertette az új helyzetben, általa, legfontosabbnak tartott feladatokat, a végrehajtásra vonatkozó elképzeléseket. Dr. Kacziba Antal kijelentette: bárki pályázhatott, aki a feltételeknek megfelelt, s azért is cseng össze a Kocsis- és a Tóth-féle koncepció, mert az adott körülmények között jórészt meghatározottak a feladatok és a megoldásokhoz szükséges lehetőségek. Mint a bírálóbizottság tagja nem akar titoksértést elkövetni, de azt kijelenti: szakmailag egyetért az országos rendőrfőkapitány dr. Kocsis Attila kinevezésére tett javaslatával, s ezt is képviseli itt. Mihó János képviselő viszont nem értett egyet dr. Szabó Győző véleményével, indokai nem győzték meg, s megkérdezte: ki a döntésképesebb, az 52 tagú testület itt, vagy dr. Szabó Győző Budapesten? Aranyi János, meggyőző indoklás híján, nem tudta elfogadni az országos rendőrfőkapitány szempontjait, dr. Tóth Antal kinevezése mellett foglalt állást, javasolta, hogy a közgyűlés forduljon az Alkotmánybírósághoz a megyei önkormányzat számára sérelmes, alkotmánysértő törvény megváltoztatását kérve. Dr. Bak István mint a bírálóbizottságba delegált megyei tag kijelentette: nem történt indiszkréció, az ügy akkor került nyilvánosságra, amikor a megyei közgyűlés dr. Szabó Győző javaslatához magyarázatot kért. Akkor pedig az hangzott el, hogy a szakmai bizottság, amelynek dr. Kacziba Antal is tagja volt, 5—0 arányban dr. Tóth Antal kinevezése mellett voksolt. Dudás Ferenc az egész pályázati rendszert rossznak minősítette jelenlegi formájában, dr. Szenohradszky Béla pedig ismertette Zombori Mátyás országgyűlési képviselő parlamenti interpellációját. (Lapunk mai parlamenti tudósításában olvasható.) Dr. Balogh László ugyancsak a véleményezési jog és az egyetértési jog különbözőségéből fakadó alkotmánysértésre mutatott rá, s indítványozta, hogy forduljanak az Alkotmánybírósághoz, ugyanakkor kérjék az országos rendőr- főkapitányt, hogy a döntésig halassza el a kinevezést. Dr. Wicker Julianna indítványa: a közgyűlés ne véleményezze a javaslatot, mivel azt csak akkor vennék figyelembe, ha egyezne az előterjesztéssel. Sárosi László pedig azt hangsúlyozta: a közgyűlés erősítse meg a legutóbbi ülésen hozott döntését, miszerint nincs indok a szakmai bírálóbizottság javaslatának mellőzésére. Dr. Kacziba Antal tiltakozott az ellen, hogy bárki statisztaszerepre kényszerítené a közgyűlést, s kijelentette: igenis igénylik a javaslattal kapcsolatos véleményt. Ezután került sor a határozati javaslat megszavazására, amelyet az országos rendőrfőkapitánynak küldött levél szó szerint tartalmaz. Végezetül kinevezték a megyei könyvtár új igazgatóját Ramháb Mária személyében, s támogatják dr. Arvay Árpád megyei vb- titkár korengedményes nyugdíjba vonulását. V. T. A megyei közgyűlés levele az országos főkapitányhoz Tisztelt Szabó Úr! A Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés 1991. jan uár 29-én tartott ülésén tiltakozását fejezte ki a főkapitányi pályázatokat elbíráló szakmai bizottság egyöntetű véleményének mellőzése miatt. Főkapitány Úr 1991. február 7-én kelt levelében foglaltakkal sem értett egyet a testület, ezért 1991. február 26-i ülésén 26/1991. Kgy. sz. határozatában az alábbiakról döntött: Bács-Kiskun megye Közgyűlése a megyei rendőrfőkapitány kinevezésével kapcsolatos álláspontját a következők szerint rögzíti: 1. A Megyei Közgyűlés nem vitatja, hogy az országos rendőrfőkapitány — a vonatkozó belügyminiszteri rendelet szerint — jogosult a pályázatokat szigorúan szakmai szempontok alapján elbíráló bizottság javaslatától eltérő személyt rendőrfőkapitánnyá kinevezni. 2. A testület ugyanakkor nem ért egyet azzal, hogy a pályázati feltételek nem tartalmazták mindazokat a kritériumokat, melyek alapján a végleges döntés megszületik, ez az eljárás ugyanis a közvéleményt különféle találgatásokra készteti és megkérdőjelezheti a kinevezést megelőző folyamatban akár közvetve is részt vevők korrektségét. 3. A Megyei Közgyűlés kijelenti, hogy a megyei rendőrfőkapitány kinevezésével kapcsolatos véleményezési jogával élni nem kíván. A Közgyűlés a ren- dőrfőkapitányi kinevezéssel kapcsolatos jogszabályok rendelkezéseiből azt a következtetést vonta le, hogy véleményének a kinevezés kapcsán jelentősége nincs, ha az a kinevezésre jogosult - jelen esetben az országos rendőrfőkapitány — álláspontjával nem egyezik, úgy az mellőzhető. A Megyei Közgyűlés azzal, hogy véleményezési jogával nem él, kifejezi azt az álláspontját, hogy ez a jogi szabályozás ellentétben áll a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bekezdésével, amely az ön- kormányzatok feladatává teszi a köz- biztonság helyi feladatairól történő gondoskodást, kifejezi egyszersmind a Közgyűlés azt is, hogy nem a személyek közötti választást, hanem a pályázati rendszer tisztaságát és a nyilvánosság biztosítását tekinti elsődlegesnek. 4. Mindezekre tekintettel a Megyei Közgyűlés felkéri a megyei rendőrfőkapitányt, hogy a városi rendőrkapitányi állásokra kiírt pályázat tartalmazza az elbírálás minden kritériumát és a kinevezésnél nyilvánosságra nem hozott szempontokat ne vegyenek figyelembe. 5. A Megyei Közgyűlés felkéri továbbá a települési önkormányzati testületeket és azok tisztségviselőit, hogy a rendőrkapitányi kinevezésekhez egyetértési joguk gyakorlásakor a megyei rendőrfőkapitány kinevezésével kapcsolatos ellentmondások ne akadályozzák és ne nehezítsék a közbiztonság, a rendőri munka javítása terén megkezdődött átalakulást. 6. A Megyei Közgyűlés tiltakozik az ellen, hogy a testületet a jogszabályok olyan hatáskörrel ruházzák fel és ezzel olyan-helyzetbe hozzák, melynek következtében csak látszólagosan gyakorolhatja jogosítványait. A Megyei Közgyűlés az Alkotmány 43. § (2) bek. alapján az Alkotmánybírósághoz fordul és kéri, hogy minősítse alkotmányellenesnek az 1990. évi LXXXII. törvénnyel módosított 1971. évi 10. sz. tvr. 23/C. §(1) bekezdésében foglaltakat és azt visszamenőleges hatállyal semmisítse meg. 7. A Közgyűlés felkéri az Országos Rendőrfőkapitányt, hogy az Alkotmánybíróság állásfoglalásáig ne nevezzen ki új megyei rendőrfőkapitányt. Kőtörő Miklós, a Megyei Közgyűlés elnöke Minden bajai fizeti A Szegedi Távközlési Igazgatóság bajai üzeme negyven korszerű nyilvános készüléket szerelt fel a városban és a környező községekben. Az újvárosi lakótelepen a múlt éjszaka a második telefont tették tönkre, így a mentőket, tűzoltókat legfeljebb a központból értesíthetjük, ha ott találunk ép telefont. A képen a tízemeletes épület melletti fülke látható. A barbár módon letépett telefon értéke 37 ezer forint. A költségeket mindannyian fizetjük! (Gál Zoltán felvétele)
