Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-27 / 49. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1991. február 27. „A TEMETÉSEN NÉHÁNY SZOVJET TÁBORNOKON KÍVÜL SENKI NEM EJTETT KÖNNYET” A VSZ katonai feloszla fásának sajtóvisszhangja BONN. — A keddi német lapok, a tv- és rádióállomá­sok egy része történelmi ese­ménynek, a sztálinista ural­mi korszak nyilvánvaló lezá­rulásának tekintette, hogy Budapesten aláírták azt a dokumentumot, amely a Varsói Szerződés katonai szervezetének feloszlatásá­ról rendelkezik. A Frankfurter Allgemeine Zeitung rövid kommentár­jában arról értekezett, hogy érdemes az elképzelhetetlent elképzelni. — A Lengyelországtól Bulgáriáig húzódó állam­láncolat április elsejétől ka- tonapolitikailag ténylegesen „köztes Európává” válik, az államláncolat jövőjéről való gondolkodás (azonban) már régen megkezdődött. A bonni General-Anziger szerint „Varsóban, Prágá­ban, Budapesten vagy Szófi­ában új biztonsági rendszer gondolatával foglalkoz­nak”. — A kelet-európai ál­lamok támaszszükségletét természetesen nem csak biz­tonságpolitikai okok moti­válják, ez egyúttal általános érvényű vótum is Európa mellett — véli a lap. PÁRIZS. — Az Öböl­háború rengeteg fejleménye ellenére is bőséges terjede­lemben foglalkozott a fran­cia sajtó kedden, a Varsói Szerződés katonai szerveze­tének feloszlatásával. A Libération budapesti tudósítása, felidézve a szer­ződés feloszlatása körüli vi­tákat, aláhúzza, hogy ezt a lépést a leghatározottabban Magyarország és Csehszlo­vákia követelte. A katonai szervezet feloszlatása után azonban még nyitott kérdés a politikai szervezet meg­szüntetése. Ugyanakkor a leszerelési tárgyalásokon új helyzet áll elő: az egyik oldalon a NA­TO, a másik oldalon a Szov­jetunió ül az asztal mellett, s köztük néhány „üres tere­pet” jelentő ország, amely viszont már a NATO-val ro­konszenvezik. — A szovjet katonai veze­tés most attól tart, hogy így teljesen elszigetelődik, s va­lószínűleg ezért nem tesz ele­get a párizsi szerződésben vállalt leszerelési kötelezett­ségeinek — állapítja meg a cikk. BÉCS. — A Varsói Szer­ződés feloszlása logikus kö­vetkezménye annak az új vi­lágrendnek, amelyet a szu­perhatalmak az 1989-es for­radalmak után elhatároztak — írja keddi számában a bé­csi Der Standard cimű napi­lap. A cikk szerint a varsói paktum katonai szövetségé­ről való lemondással a Szov­jetunió végül is csak egy amúgy sem tartható terüle­tet adott fel Budapest, Prága és Varsó között. A Standard rámutat: George Bush és Mihail Gor­bacsov elnök 1989. decem­beri máltai csúcstalálkozója óta, amelyen kijelölték a to­vábbi európai enyhülés út­ját, a leszerelési tárgyaláso­kon nincs szó többé Keletre és Nyugatra felosztott világ­ról, hanem eltérő hatalmi helyzetű államok csoportjai­ról. LONDON. — Ünnepé­lyesen örök nyugalomra he­lyezték a Varsói Szerződést Budapesten azzal, hogy a hat tagállam védelmi és kül­ügyminisztere megegyezett a moszkvai katonai parancs­nokság feloszlatásában — jelentette kedden a The Times című brit napilap. A The Guardian arra em­lékeztetett, hogy a VSZ so­hasem lőtt az „imperialis­tákra”, a szervezetet a belső elnyomás eszközéül hasz­nálták. MOSZKVA. — A kelet­európai államoknak kétolda­lú szerződéseikben kötele­zettséget kell vállalniuk arra, hogy nem vesznek részt olyan szövetségben, amely a térség más országainak érde­kei ellen irányul, s nem enge­délyezik területükön idegen haderő állomásoztatását — hangsúlyozta a Pravda. A szovjet központi párt­lap a Varsói Szerződés bu­dapesti értekezletéről közölt keddi beszámolójában úgy véli, hogy a VSZ katonai szervezetének feloszlatása nem a Szovjetunió meghát­rálását, vereségét jelenti, sokkal inkább az új politikai gondolkodás európai meg- gyökeresedését. Az írás felhívja a figyel­met arra, hogy a VSZ-hez hasonló alternatív katonai­politikai szövetségek létre­hozása megingatná az euró­pai stratégiai helyzetet. A lap egyúttal reményét fejezte ki, hogy a budapesti találkozót a NATO követen­dő példának fogja tekinteni. Kuvait felszabadult (\ Az iraki csapatok elhagyták Ku­vait várost, amelyet jelenleg a kuva­iti ellenállás erői ellenőriznek. A kuvaiti főváros repülőterén már megjelentek az első amerikai tenge­részgyalogos egységek is. A kuvaiti emír szaúd-arábiai főhadiszállásán kiadott rendeletében három hónap­ra rendkívüli állapotot rendelt el országa egész területén. A lakosok beszámolója szerint a megszálló erők hétfőn este, helyi idő szerint 9 óra után kezdték meg a kivonulást a városból, s éjféltájt az utolsó egység is távozott. A fej­vesztett menekülés közben a meg­szállók lövegeket, katonai járműve­ket hagytak hátra, s több iraki ka­tona lemaradt egységétől — őket az utcákon hátrahagyott bombák után kutató kuvaiti ellenállók fog­ságba ejtették. Mint a CNN amerikai hírtcleví- ziónak egy helyi lakos elmondta: az (Folytatás az 1. oldalról) 1,5 milliárd forintot biztosít a költségvetés a leginkább rászo­rultak támogatására. Számítá­saik szerint a magasabb kama­tot fizetők 40 százalékánál ad­hatnak segítséget így az önkor­mányzatok. Egy másik lehető­ség a támogatásra, hogy az adósok többféle tartozás esetén az azonos célra nyújtott köl­csönöket összevonhatják, és csak kölcsönfajtánként kell megfizetniük az 1500 forintot. A tájékoztató után a testület azt a munkavállalói javaslatot tárgyalta meg, amely szerint a irakiak három nappal ezelőtt tan­kokkal és tüzérségi lövegekkel kezdték rombolni a kuvaiti középü­leteket, szállodákat, kormányzati épületeket. Ezreket fogdostak össze az utcákon, s voltak, akiket a me­csetek elől hurcoltak el kivégzésre. A város műjégpályáján holttestek tömegét találták. Dzsábir el-Ahmed el-Dzsábir esz-Szabah kuvaiti emír kedden a szaúd-arábiai Taifból, az emigrá­cióban lévő kormány rádióadásán keresztül, három hónapra rendkí­vüli állapotot rendelt cl Kuvait egész területére. Az uralkodó Szaad el-Abdullah esz-Szalem esz- Szabah trónörökös miniszterelnö­köt nevezte ki katonai kormányzó­vá, s megbízta azzal, hogy koordi­nálja a kuvaiti fegyveres erők és az ország felszabadításában részt ve­vő ellenálló osztagok tevékenysé­gét. munkaadók munkabérelőleg­gel segítsék dolgozóikat a lakás­hitelek visszafizetésében. A munkabérelőleg összegének a jelenlegi rendeletek szerint nincs felső határa, és a törlesztés fu­tamideje is szabadon határoz­ható meg. Azoknak a vállala­toknak, amelyeknek az ilyen munkabérelőleg fizetéséhez hi­telt kell felvenniük, a javaslat szerint a költségvetés kamattá­mogatást nyújtana. Ugyancsak segítséget kérnének ahhoz, hogy a költségvetési munkaterülete- kenhasonlómunkabérelőlegek- hez juthassanak a dolgozók. MDF­sajtótájékoztató a Parlamentben Az Országgyűlés keddi munkanapjá­nak délutáni szünetében a Magyar De­mokrata Fórum képviselői számoltak be elmúlt héten tett litvániai látogatá­sukról. Kozma Huba elmondta, hogy a négytagú delegáció átadta Szabad György házelnök üdvözletét, s egyben meghívta a litván parlament küldöttsé­gét Magyarországra, baráti látogatás­ra. Az MDF-es képviselők a Sajudis delegációját meghívták a nyár elején Szegeden rendezendő magyar—litván barátsági napokra is, amelyet kiállítás­sal szeretnének egybekötni. Kozma Huba szólt arról, hogy a mostani látogatás is megerősítette azt a hitüket: a két nép közelmúltjának történelme párhuzamos sínen fut, Lit­vániában Magyarország múltja látható viszont. A képviselők meggyőződése szerint ezért ami ma Litvániában ját­szódik, az sokkal fontosabb, mint ami a Közel-Keleten történik. Az MDF-es delegáció találkozott Vytautas Lands- bergissel, a Litván Köztársaság elnöké­vel, s a miniszterelnök-helyettessel, aki­vel elsősorban arról beszéltek: milyen lehetőségek vannak a két ország közöt­ti közvetlen gazdasági kapcsolatok ki­építésére. A képviselők az ő kérését tolmácsolják megfelelő kormánykö­röknél, miszerint a litvánok szeretnék, ha a Magyar Köztársaság kereskedel­mi irodát állítana föl Vilniusban. Koz­ma Huba elmondta, hogy találkoztak a litván parlament frakcióinak vezetői­vel, s megdöbbenve tapasztalták, hogy a litván képviselőket ugyanazok a gon­dok foglalkoztatják, mint a magyar parlament tagjait: ott is napirenden van a kárpótlási törvény. Kozma Huba egy kérdésre válaszol­va elmondta, hogy a szovjetunióbeli jobbratolódástól a litvánok is tarta­nak. A helyzet a vihar előtti csendhez hasonló. A központi vezetés litván „Trianont” igyekszik előkészíteni az­zal, hogy a lengyelek lakta litván vidé­keknek autonómiát kíván adni. A moszkvai vezetés ilyen módon igyek­szik nyomást gyakorolni a litván parla­mentre és a litván kormányra. A Saju­dis aktivistái ezekben a napokban jár­ják e vidékeket, s igyekeznek meggyőz­ni az ott élő lengyeleket arról: az ő érdekük is az, hogy a független Litváni­ához csatlakozzanak, s ne hagyják el­szakítani magukat e területtől. (MTI) LAKÁSHITEL Az adósok fele fizeti vissza tartozása felét A PARLAMENT DÖNTÖTT A ZÁRT ÜLÉSRŐL Törvényesen tudhatjuk, amit eddig is tudtunk A törvénytervezet általános vitájá­ban felszólalók pártállásra való tekin­tet nélkül egyöntetűen kifogásolták, hogy a törvényjavaslat a tervezetthez képest több hónapos késéssel került a Ház elé. Megoszlottak viszont a néze­tek a tekintetben, hogy e késedelemért kit terhel a felelősség. Székelyhídi Lász­ló (MDF) a parlamentben helyet fogla­ló szocialista képviselőket — személy szerint Csehák Juditot, Németh Mik­lóst és Szűrős Mátyást — okolta, akik megítélése szerint „szelektív amnéziá­ban szenvednek”. Nem tárták fel a bir­tokukban lévő adatokat, s így hátrál­tatták a törvényhozók munkáját. Az ellenzék soraiban ülők — így Darvas Iván (SZDSZ), Frajna Imre (Fidesz), Schiffer János (MSZP) szerint viszont a kormány tehető felelőssé, hisz amennyiben elfogadja a szociális bi­zottság tavaly novemberben megfogal­mazott javaslatát — miszerint bontsák ketté a tervezetet, s a valamennyi párt konszenzusát biró első paragrafust, az állami vezetők nyugdíjának reális szintre való csökkentését foglalják tör­vénybe — e tekintetben már négy hó­napja nyugalom uralkodna. Az elhangzottakra reagálva szólalt fel Csehák Judit. A szocialista képvise­lőnő elsőként bejelentette: pártja egyet­értett azzal a szándékkal, hogy meg­szüntessék a privilégiumokat, s minden információt, amit az MSZP-től kértek, megadtak. Kétségtelen — ismerte el —, aggodalmukat fejezték ki, hogy a kezelésükben levő irattárakból nem áll majd módjukban prezentálni azt a tel­jes körű dokumentációt, amelynek alapján újra kiszámíthatóak lennének a nyugdíjak. Mégpedig azért, mert az MSZP nem ismeri teljeskörűen az irat­tár anyagát. De minden adatot közre­adnak — húzta alá —, ha a parlament ilyen határozatot hoz. Majd szólt arról, hogy szociális és egészségügyi miniszterként — de, mint hangsúlyozta, csak akként — a felelős­ségi körébe tartozott bizonyos nyugdí­jak méltányosságból történő felemelé­se. A 7,6 millió forintot, többnyire szak- szervezetek és tanácsi szociális osztá­lyok javaslatára, 300-1000 forintos nyugdíjemelésre, környezettanulmá­nyok alapján, főként szociális célú nyugdíjemelésekre költötte. A képviselők ezután rátértek az Or­szággyűlés 1990. december 18-ai zárt ülésével kapcsolatos intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalására. A külügyi és a honvé­delmi bizottság együttes önálló indítvá­nya — amelyet a jegyző ismertetett a Házzal — megállapítja, hogy a zárt ülésen született országgyűlési határo­zat nem minősül titkosnak. Horn Gyula a külügyi és a honvédel­Bács-Kiskun megyei interpellációk Zombori Mátyás (SZDSZ) a belügyminiszter állásfoglalá­sát kérte a rendőr-főkapitányi pályázatok elbírálásának mód­járól. A képviselő sérelmezte, hogy az országos rendőrfőkapi­tány olyanokat is kinevez, aki­ket egyébként a pályázatok bí­rálóbizottsága nem javasol. Zombori Mátyás szerint a nap­jainkban magasra csapó bűnö­zési hullám idején a rosszul fize­tett rendőrség helyzetét rendkí­vül megnehezíti az ilyen stílusú vezetőváltás. Boross Péter bel­ügyminiszter leszögezte, hogy a jogszabályok nem adnak lehe­tőséget a tárca vezetőjének a beavatkozásra a rendőrfőkapi­tányok kinevezésébe. Ennek el­lenére tájékozódása alapján úgy vélte: az országos rendőrfő­kapitány minden esetben az al­kalmasnak minősített szemé­lyek közül jelölt. A miniszteri választ az interpelláló képviselő elutasította; az Országgyűlés el­fogadta. Nagy Attila (MSZP) a mi­niszterelnökhöz interpellált a demokrácia néhány alapkérdé­sével kapcsolatban. A képviselő úgy vélte: egyfajta „kvázi de­mokrácia” tünetei jelentkeznek az országban; ami azt jelenti, hogy a mindennapi életben nem működik a demokrácia. Ez vi­szont valóságos emberi életeket sodor katasztrofális helyzetbe. Az elmondottak alapján Nagy Attila a kormányfő demokrá­ciaképéről szeretett volna halla­ni. A távol lévő Antall József helyett Boross Péter a kormány nevében közölte: az interpellá­cióra 30 napon belül írásban válaszolnak. mi bizottság közös előadójaként beje­lentette, hogy a kormány tájékoztatása szerint elhárultak azok a nemzetközi jogi és politikai akadályok, amelyek korábban a zártság fenntartását indo­kolták. Ezért a két bizottság egyhangú­an úgy döntött: javasolja a Háznak a december 18-ai határozat nyilvános­ságra hozatalát. A plénum egyetértett ezzel a javas­lattal, majd öt nem szavazattal és négy tartózkodás mellett elfogadva a bizott­sági indítványt, a zárt ülésen hozott határozat közzététele mellett döntött. Szabad György ezután ismertette a december 18-ai zárt ülésen hozott hatá­rozatot. Eszerint „az Országgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy az Öböl­válságban érintett amerikai és európai országok fegyveres erőinek kötelékébe tartozó légi járművek, repülőgépek és személyzet az Öböl-válság rendezésével összefüggő nemzetközi kötelezettség­vállalás körében a Magyar Köztársa­ság légterét igénybe vegyék, illetve szükség esetén a magyar repülőtereken le- és felszállhassanak. Az Országgyű­lés továbbá hozzájárul ahhoz, hogy a magyar fegyveres erők kötelékébe tar­tozó, önként jelentkezőkből álló jelké­pes egészségügyi kontingenst küldje­nek az érintett térségbe a nemzetközi haderő elé tűzött feladatok megvalósí­tása elősegítésére. Az Országgyűlés fel­kéri a kormányt, hogy a határozatban foglaltakról tájékoztassa a szomszédos államok kormányait”. A parlament a kora esti órákban úgy határozott, hogy 1991. szeptember 30- áig meghosszabbítja az ideiglenes va­gyonpolitikai irányelvek időbeni hatá­lyát. A kormány eredetileg április 30- áig kívánta kiterjeszteni a határidőt. Gaál Gyula SZDSZ-es képviselő javas­lata ezt további öt hónappal módosí­totta, s az indítvánnyal a téma előter­jesztője, Szabó Tamás pénzügyminisz­tériumi államtitkár is egyetértett, mert a kárpótlási törvény vitája ma is tart, s számos kérdés még tisztázatlan a pri­vatizáció ügyében. A képviselők módosították a külföl­diek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvényt is. Az általános és a részletes vitában senki sem kért szót, s gyakorlatilag egyhan­gúlag, mindössze két tartózkodással fogadták el a gazdasági bizottság indít­ványát: a külföldiek a vállalkozási nye­reségadó-törvényben meghatározott általános adómérték szerint adózza­nak, vagyis ugyanazon vállalkozói kör­re azonos nyereségadó-mérték érvé­nyesüljön. A képviselők az ülésnap végén lezár­ták a társadalmi szervezetek kezelői jo­gának megszüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvény módosításával foglalko­zó törvényjavaslat általános vitáját. (MTI) Lesz-e pénz nyugdíjra és egyéb ellátásra? Mit mondtak a társadalombiztosítás adósai? A nyugdíjak és egyéb ellátások legutóbbi emeléséről, az új nyugdíj- rendszer előkészítéséről, a társada­lombiztosítás szervezetének terve­zett változásairól, valamint a társa­dalombiztosítás kint lévő milliárd- jai behajtásának lehetőségéről ren­dezett konzultációt tegnap Buda­pesten, a sajtószékházban a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetsé­gének levelezési szakosztálya. A kérdésekre szakemberek — közöttük dr. Botos József államtit­kár, az Országos Társadalombizto­sítási Főigazgatóság vezetője, Bá- lintné Füleky Jolán, a Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóság vezetője és dr. Lapp Jenő, a Bács-Kiskun Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetője — válaszoltak. Az adósok sorában a Gamma Művek, a Ma­gyar Optikai Művek és a Tarcali Tokajhegyaljai Tsz képviselői tájé­koztatták a résztvevőket arról: mi­ért nem tettek eleget a társadalom- biztosítási járulékbefizetési kötele­zettségüknek. Az őszinteség és a nyíltság jegyé­ben lezajlott beszélgetésen figyelmet érdemlő megállapítások hangzot­tak el a társadalombiztosítás na­gyon nehéz jelenlegi helyzetéről, s arról: lesz-e pénz a közeljövőben nyugdíjra és egyéb ellátásra? A részletekre lapunk egyik későbbi számában térünk vissza. Velkei Árpád Új piac, szociális foglalkoztató Halason Elfogadta az 1991. évi költségvetést az önkormányzat (Folytatás az I. oldalról) Dr. Nagy Lajos (MDF) és Pajor Kálmán képviselők a bevételi forrá­sok elemzése kapcsán hiányolták, miért nem számolt az előterjesztés az üzemek, vállalatok privatizációs átalakulása során keletkező jöve­delmekkel, illetve az ingatlanok hasznosításából származó várható bevételekkel. Tóth Zoltán (SZDSZ) polgár- mester válaszában utalt rá, hogy ennek legfőbb oka a hiányzó kor­mányrendeletekben rejlik, jelenleg ugyanis nincs határozott informáci­ója a városnak, mekkora vagyon felett is rendelkezik. Ezért azután irreálisnak, nem utolsósorban lehe­tetlennek tartaná, hogy ezek tétele­sen szerepeljenek a pénzügyi tervek között. A vita során egyre nyilvánvalób­bá vált, hogy a költségvetés elfoga­dásához előbb az adózás ügyében kell állást foglalnia a testületnek. Egyrészt a már említett céltámoga­tások pályázatának lehetőségét megteremtendő, másrészt a dr. Vár­nai László (MSZP) képviselő javas­latában szereplő, egyezreléknyi iparűzési adó nem elhanyagolható forrása lenne a városnak. A vitában néhányan éltek a maliciózus szójá­tékkal, hogy tudniillik ezt inkább „iparelűzési” adónak kellene nevez­ni. Többen -— így Marton Elek (SZDSZ) képviselő is — ezzel kap­csolatban a lakosságra való áthárí­tás veszélyeire figyelmeztettek, amennyiben az ipart adózásra kényszerítik. A minden ezerforint­nyi bevételből egyetlen forint adó azonban olyan jelentéktelen tétel, amelynek áthárítása a lakosságra több energiát igényelne a vállala­toktól, mint maga a befizetés. így vélekedett Vass Benő (SZDSZ) al­polgármester is, aki az adónem be­vezetése mellett érvelt. Hosszas értelmezés és vita után, végül, név szerinti szavazással a tes­tület úgy döntött, hogy 1991-ben lakossági adót nem vet ki, elfogadja azonban az egyezreléknyi iparűzési adó bevezetését. Akik nemmel sza­vaztak: dr. Papp László, Németh B. László, Marton Elek, Réz István (SZDSZ). Ezt követően a város költségve­tése is elfogadásra került, annak is a pályázati úton elnyerhető forrá­sokkal bővített változata. Újabb nagy vita övezte a családi intézet városi finanszírozását, amelynek májusi határidővel való megszüntetését végül elvetette a képviselő-testület, s egy rugalma­sabb határidővel a vállalkozássá való átszervezés megvizsgálását tűzte ki feladatul. Az egyéb ügyekre éjfél után ke­rült sor, amelyek között egy újabb piac kialakításáról döntöttek a sze­nátorok. A Bem utcai parkoló terü­letének jobb kihasználtsága várha­tó e döntéstől. (Erről a lakosságot is meg fogják kérdezni.) A Szilády Áron utcai bölcsőde épületének gazdaságosabb kihasználása érde­kében pedig ötvenszemélyes szociá­lis foglalkoztató létesítéséről hatá­rozott a képviselő-testület. H. T. (Folytatás az 1. oldalról)

Next

/
Thumbnails
Contents