Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-26 / 48. szám

1991. február 26. • PETŐFI NÉPE O 3

NEM TARTOZIK ILLETÉKESSÉGI KÖRÉBE...

Szakszervezeti tusa Kiskoroson

(Folytatás az 1. oldalról)

— Amikor áprilisban bejelentették, hogy megalakult a független szakszervezet, nem emeltem semmilyen kifogást, tudomásul vettem — mondta Janik József. — Havonta egy alkalommal mind a két szakszervezettel leülünk megbeszélni a problémákat, azt hiszem, megfelelően tudunk együttműködni. Kisebb vitánk akkor volt, amikor a független szakszervezet felmondta a kollektív szerződést.

— Miért?

— Volt egy olyan követelésük, amit a vállalat nem tudott teljesíteni. Összehívtam a dolgozókat és elmondtam, mivel jár, ha felmondják a kollektív szerződést. Végül is elálltak ettől. Időközben napirendre került az átszervezés kérdése, ami gyakorlatilag az adminisztratív létszám csökkentését jelenti. Harminchét embertől kell megválnunk, közöttük van Bodor Jenő is, aki termelésirányítóként dolgozik nálunk, a szőlőtermesztési ágazatban.

— A szakszervezeteknek mi a véleménye az átszervezésről és az ezzel járó létszámleépítésről?

— Tárgyaltunk a szakszervezeti vezetőkkel, megértették, hogy ez szükséges lépés, és támogatásukról biztosítottak. Kivéve Bodor Jenőt, aki nem értett egyet az ő munkaterületén végrehajtandó átszervezéssel. A szőlőtermesztési ágazatban három területet vonunk össze, és három irányító helyett csak egyet alkalmazunk. Bodor Jenő és Nagy B. István — ő a független szakszervezet másik ügyvivője — a vállalati tanács ülésén kifejtették, hogy szerintük szakmailag nem megalapozott a döntés, azt a három területet egy ember nem tudja irányítani. Én erre azt válaszoltam, hogy egy átszervezés szakmai megítélése nem tartozik a szakszervezet illetékességi körébe. A vállalat vezetősége úgy Ítéli, hogy egy ember is meg tud birkózni a feladattal. Bodor Jenőt illetően tartottuk magunkat a jogszabályokhoz. A munka törvény- könyve előírja, hogy a szakszervezet képviselőit munkajogi védelem illeti meg, a felettes szakszervezeti szerv hozzájárulását kell kérni az elbocsátáshoz vagy áthelyezéshez. Levélben fordultam a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájához, az átszervezéssel kapcsolatos anyagot is mellékeltem. Azt a választ adták, hogy köszönik a tájékoztatást és időt kérnek, mert a másik felet is meg akarják hallgatni.

— Mi q véleménye ezekről a tiltakozásokról ?

— Mindegyikre válaszoltam és megmagyaráztál ^ lépésünket. ,

* * *

Bodor Jenő fiatal kertészmérnök, a Kiskőrösi Állami Gazdaság az első munkahelye.

— A vállalat vezetősége május végén kötötte meg az új kollektív szerződést a régi szakszervezettel — mondta. — Bennünket azért nem hívtak meg, mert még mindig nem volt cégbírósági bejegyzésünk. Levelezgettünk az igazgatóval, gyakorlatilag két és fél hónappal a megalakulásunk után került sor a személyes kapcsolatfelvételre. Tulajdonképpen a kollektív szerződés felmondása teremtett alapot, hogy az igazgató egyáltalán szóba álljon velünk. A módosítási javaslatunk az volt, hogy az illetményföld-megváltást, amit 1986-ban megvontak a dolgozóktól, állítsuk vissza. Az igazgató összehívta a független szakszervezet tagjait és elmagyarázta, milyen hátrányokkal jár a kollektív szerződés felmondása. Azt mondta: akkor külön szerződést kell kötnie mindenkivel, és jól gondolják meg, mert lehetnek olyanok, akikkel nem fog. Később hazugsággal vádolt bennünket, a független szakszervezet vezetőit. Szerinte ugyanis visszavontuk a javaslatot, tehát később már nem volt alapunk újra előállni vele. Holott mi csak arra tettfink ígéretet, hogy egyelőre elállunk tőle és visz- szatérünk rá, ha félévkor már látjuk, milyen eredménnyel gazdálkodik a vállalat. Most, a vezetőség döntése szerint, mégis megkapják az illetmény 50 százalékát a dolgozok, tehát nem volt a mi javaslatunk olyan megalapozatlan. A másik javaslatunk az volt, hogy a tíz főnél több embert foglalkoztató részlegek átszervezésébe konzultatív jelleggel vonják be a szakszervezeteket. De nem hiszem, hogy ez most már belekerül a kollektív szerződésbe.

— Ön nem ért egyet a saját területének átszervezésével?

— Mi, hogy úgy mondjam, szakmailag meditáltunk azon, hogy egy ember elég-e az irányításhoz. 280 hektáron nagyon sok a munka, gyakran hét végén is dolgozni kell, nem beszélve a szüreti időszakról. A kerületben van hetven fizikai dolgozó is. Félek, hogy az ő munkahelyük is veszélybe kerül, mert a gazdaság részes művelésbe akarja kiadni a területet. Ha vállalhatnak is részes művelést, a munkaviszonyuk akkor is megszűnik, és elég bizonytalan helyzetbe kerülnek.

— És a többiek, akiknek szintén menniük kell az átszervezés miatt?

— Szerintem az egész átszervezés átláthatatlan, én ezt rögtön mondtam. Senkinek az érdekében vagy senki ellen nem tudunk tenni, mert egyszerűen nem látjuk át, mi van a személyi döntések hátterében. A mi területünkön például az eddigi műszaki igazgatóhelyettes lesz a kerületi igazgató, a jelenlegi kerületi igazgatóból az ágazatvezető. A volt ágazatvezetőnek, úgy tudom, felajánlották a termelésirányítást, de nem vállalta. Szerintem a kollektív szerződésbe feltétlenül bele kell venni, hogy átszervezések vagy a vállalat privatizálása esetén mi lesz a dolgozókkal, mibe és hogyan lehet esetleg beleszólásuk.

— Magával mi lesz, ha el kell mennie?

— Megélni szeretnék, mint bárki más. Azt a féléves munkát, amit beleöltem a független szak- szervezetbe, sajnálnám veszni hagyni, bár kétséges, hogy eredményes volt-e egyáltalán. Én azelőtt is dolgoztam a szakszervezetben és megtanultam: ha az ember tisztességgel akarja végezni ezt a munkát, fel kell vállalnia a konfliktusokat. Korábban az emberek azt mondogatták a szakszervezetről: nem csinál mást, csak a vállalat vezetése előtt tapossa az utat. Most nem mondanak semmit, elbizonytalanodtak, és hallgatnak. De azért mégiscsak tudják’ miről vari szó, és várnak valamit a szakszervezettől. Mindegy, hogy azt hogy hívják.

* * *

Ez a két beszélgetés még tavaly decemberben zajlott. Aztán vártunk mind a hárman; vártuk a liga állásfoglalását. Végül megérkezett: nem járulnak hozzá Bodor Jenő elbocsátásához. Ennek ellenére az ügyvivőnek mennie kellett. A vállalati munkaügyi döntőbizottság nem találta jogtalannak a felmondást, az ügy tovább vándorol a munkaügyi bíróságra. Közben Bodor Jenő felmondási ideje már letelt, a munkaközvetítőbe nem mehet sem munkáért, sem pedig segélyért, hiszen a felmondás jogosságát nem ismeri el. Vele mindenesetre nagyvonalúbbak „volt” vállalata vezetői, mint egyik kecskeméti kollégájával: ő legalább beléphet a gazdaság területére és foglalkozhat, ahogy tud, a független szakszervezet ügyeivel.

Persze, lehet, hogy Bodor Jenő alkalmatlan termelésirányítónak. Áz is lehet: merőben véletlen, hogy ez pont akkor derült ki, amikor szakszervezeti tisztségviselővé választották. És amikor ez kiderült, akkor éppen átszervezés előtt állt a cég. A véletlenek furcsa összjátéka. Vagy esetleg: a szükséges lépések összehangolása?

Magyar Ágnes

FOKTŐ:

Falugyűlés — kellemetlen közjátékkal

Pénteken este a művelődési házban mintegy kétszáz foktői szánta rá magát, hogy megbeszélje a falu ügyes-bajos dolgait.

Búkor Lajosné, a helyi Vöröskereszt vezetője köszöntötte elsőként a hallgatóságot, s emlékplaketteket adott át a legjobb véradóknak. Ezután következett Gombos János polgármester beszéde. A polgár- mester szomorkásán ecsetelte a falu jelenét és várható jövőjét. Mint mondotta: még mindig jellemző a széthúzás, a személyeskedés, a csak azért is ellentmondás, a fölösleges ellenzékieskedés. Hivatala nevében kifejtette, hogy a legjobb tudásuk szerint akarják szolgálni a helybélieket, s vállalnak minden nehézséget ennek érdekében.

Gombos János beszédét kellemetlen közjáték követte. Egy fiatalember szólásra jelentkezett, mondván, hogy közérdekű bejelentést kíván tenni. Előadta, hogy véleménye szerint a polgármester ittas, márpedig ebben az állapotban nem vezetheti le a falugyűlést. Erre azután többen felfortyantak, némelyek rágalmazást, személyeskedést kiabáltak és tüntetőleg elhagyták az üléstermet. Gombos János, válaszként, elmondta, hogy azon a napon valóban hivatalos volt a helyi téesz vezetőségi ülésére, s az ünnepi ebéd mellé lecsúszott egy-két fröccs is, de ez nem azt jelenti, hogy ittas lenne. Sokan helyeselve bólogattak a polgár- mester válaszára, s tapssal kísérték a replikát.

Tóth Gáborné iskolaigazgató az intézmény munkáját ismertette. A jelen levő hallgatóság elismerését fejezte ki az általános iskolában folyó színvonalas oktatómunkáért. Ugyanakkor felvetődött az is, hogy a gyermekek napközis étkeztetése nem kifogástalan, többen az egyhangú menüre, a kis adagokra hivatkoztak. Azt is megtudhattuk, hogy az óvodában létszámleépítés lesz, ezzel évi 400-500 ezer forintot tudnak megtakarítani.

A lakossági hozzászólásokból kiderült: a kalocsai Démász nem javítja időben az utcai világítással kapcsolatos hibabejelentéseket. Többen sürgették a még hiányzó járdák építését, néhány utca szilárd burkolatú utat követel. Mások a buszjáratok sűrűsége miatt emeltek kifogást, ugyanis a Kunság Volán több rendszeres járatot kiiktatott az utóbbi időben. A polgármester arra tett ígéretet, hogy az önkormányzat autóbuszt fog vásárolni, hogy áthidalják a nehézségeket.

Nehéz megjósolni, hogy mire futja majd Foktő önerejéből a jövőben. Ánnyi azért letisztázódott, hogy itt is félve nyúlnak a helyi adókhoz, mert a lakosság teherbíró képessége, bizony, már a türelmi határon mozog. A polgármester megértést és támogatást kért, cserébe a helyi nép szolgálatát, szakmai tudásuk legjavát ajánlotta, ami alapja lehet a közösségi konszenzusnak. _ „ .

FALUGYŰLÉS IMREHEGYEN _________

„

Nyolcszáz forinton nem múlhat a falu sorsa ’

Közmeghallgatásra és falugyűlésre hívta lmrehegy polgárait a helyi önkormányzat. A kívülállónak úgy tűnt: jó ideig két nyelven beszéltek vezetők és vezetettek.

Takács Jánosáé polgár- mester kényes feladatot vállalt magára: ismertetni testületé elképzeléseit a helyi adózás bevezetésével kapcsolatban. Mondandóját hogy tudniillik a jövő évtől. 1992-től kezdődően, a kormány intézkedéseinek függvényében esetleg helyi adók bevezetése válik szükségessé — kellő indoklással és körültekintő magyarázattal adta elő. Felsorolta a kiszabható adónemeket, amelyek közül a legméilányo- sabbat, a kommunális adót választotta a képviselő- testület, annak is inkább jelképes összegét, az évi 200 —800 forintig terjedő lakossági terhét. Többször is hangsúlyozta, hogy mindez

feltételesen értendő, csak - akkor kerül sor a kiszabására, ha az állami támogatás folyósitásául a helyi tehervállalást köti ki a kormány.

Szavai azonban úgyszólván süket fülekre találtak, csakúgy, mint a többi szenátoré vagy a körjegyzőé. A csaknem százfőnyi hallgatóságot nem volt könnyű meggyőzni, annál is inkább, mert alighanem ez volt az a napirendi pont, amely leg- többüket idehozta a fórumra. A rohamosan emelkedő árakkal, az amúgy is elviselhetetlen adóterhekkel vagy a munkanélküliség megnyomorító gondjaival szemben, amely a hozzászólók keserű szavaiból áradt, a normatívák hangoztatása, a finanszírozás megvonására, az intézményi üzemeltetés ellehetetlenülésére való hivatkozás kínai nyelvű érvelésnek tetszett,

—- Volt a községfejlesztési

hozzájárulás, aztán jött a te- ho. Fizettünk szó nélkül — mondta egy asszony. — Akkor volt miből fizetni. De most szanaszét vagyunk hullva, nincs munkánk, nincs miből adni. Adjanak előbb munkát, aztán adóztassanak bennünket!

Mi tagadás: a tolmács szerepére sem szívesen vállalkoztam volna. Egyfelől a település fenntartásának szorító felelőssége, másfelől az egyéni lét kilátástalansága. Talán az alpolgármester hozzászólása volt a fordulópont, amikor hitelt kaptak a szavak.

— Egy éve munkanélküli vagyok. A nyugdíjas anyám tart el, s az egyetlen gyerekem családi pótlékjából fogom fizetni az adót, ha kell. Mert azon a nyolcszáz forinton nem múlhat az óvoda, az iskola, a falu sorsa.

Amikor voksolásra került a sor, elfogadta a falu a tervezett elképzelést.

H. T.

Mi történt a megyei kórház urológiai sebészeti osztályán ?

A rendőrség megkapta a szakvéleményt!

A napokban érkeztek meg a megyei rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztályára a Szegedi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetétől azok a boncolási jegyzőkönyvek és szakvélemények, amelyeket az életvédelmi alosztály kérésére készítettek a kecskeméti megyei kórház urológiai sebészeti osztályán történt rendkívüli halálesetek ügyében. (A témáról lapunk február 4-ei számában közöltünk írást.)

Amint azt a rendőrség illetékeseitől megtudtuk: a hozzátartozók bejelentései alapján indítottak államigazgatási eljárást Varga Gábor és Nyilasinc Vo- zár Erzsébet halálokának felderítésére. A megyei kórház urológiai sebészeti osztályán dr. Tóth Csaba osztályvezető főorvos, kandidátus bőrön és májon keresztüli, katéteres epekő-eltávolítást végzett mindkét betegen. A műtét után azonban szövődmények jelentkeztek, s végül —- néhány hét után — mindkét beteg meghalt.

A múlt héten kiadott szakvélemények egyértelműen bizonyították, hogy a halál oka mindkét esetben septico- toxémia (baktériumtól származó vérmérgezés) volt.

Nyilasiné Vozár Erzsébet ügyében dr. Virágos Kiss Erzsébet egyetemi adjunktus, állandó igazságügyi orvos szakértő, illetve dr. László András intézeti orvos, eseti igazságügyi orvos szakértő jegyezte az elemzést. Megállapításuk szerint Nyilasiné kórházi gyógykezelése, a szövődmények elhárítására irányuló orvosi tevékenység megfelel az orvostudomány mai állásának. Foglalkozási szabálysértés nem állapítható meg.

Varga Gábor tragikus halálának vizsgálatát dr. Kiss Lajos egyetemi tanársegéd, állandó igazságügyi orvos szakértő, valamint Hegedűs Gyula állandó igazságügyi orvos szakértő végezte. A rendkívül részletes elemzés összefoglalójából kiderül: a szabályszegés vagy mulasztás véleményezéséhez — a késői boncolás miatt — a műtétet végző orvosok orvos szakértő előtti meghallgatása is szükséges még.

Szappanos András rendőr alezredes, az életvédelmi alosztály vezetője véleménye szerint az ügy vizsgálatát még nem zárják le; újabb szakértők bevonására tesznek javaslatot. Bíznak azonban abban, hogy néhány hét elteltével végleges választ adhatnak minden, eddig még nem tisztázott kérdésre.

A témára hamarosan mi is visszatérünk.

F. P. J.

KÖMPÖC—SOLT—BÁCSALMÁS

Önkormányzatok kutyaszorítóban ?

(Folytatás az 1. oldalról)

két el kell látnunk. Tulajdonképpen örülünk, ha Kömpöcön stagnálásról beszélhetünk. Pedig volna mire költenünk. Az iskola teteje cserére szorul, ami legalább egymillió forintba kerül. A kultúrházban a villany- vezeték életveszélyes állapotban van. Meg kell csináltatnunk, mert nálunk ez az épület szolgál tornateremként az iskolásoknak. Azután említhetném még a tűzoltóságot: motorra és fecskendőre lenne szükség. Soroljam még? Inkább azt kérdezem: miből? A 15 millió forint jó, ha az intézmények fenntartására elég lesz. Nem ártana már tisztán látni: mi is az ön- kormányzat vagyona. De a törvény, ugyebár, még nem készült el. S ha lesz is, a vagyon kezelése újabb kérdéseket vet majd föl.

— Mi is tulajdonképpen a központi normatív támogatásra számítunk — mondja Németh József solti polgármester. — A képviselő-testület nem tervezi helyi adó bevezetését. Azt a megoldást választottuk, hogy a héten közmeghallgatáson döntsenek majd az emberek: többet akarnak-e fejleszteni, vagy sem? Ha igen, úgy a terheket vállalniuk kell. Égyébként szűkösen élünk, csak minimális fejlesztésre gondolhatunk. Mindenesetre, amire csak pályázatot hirdetnek, mi jelentkezünk. így a tervbe vett, s már nem odázható kútfúrásnál is élünk ezzel a lehetőséggel. Hátha olcsóbban megússzuk. Az önkormányzat intézményeiben is folyamatosan nőnek a kiadások, amelyeket előre jósolni sem lehet. Most itt van a pedagógusbér-emelés. A sajtó 30 százalékról cikkezett, s én magyarázzam itt el, hogy ez a valóságban 20 százalékot jelent, plusz tíz százalék dologi kiadást? Ez persze hogy kevés az iskoláknak! De az önkormányzat keze is meg van kötve.

.

Egyébként öt utcát szeretnénk lekövezni, ami az érintett családoknak 8500 forintba kerül. A járdaépítésnek pedig már hagyománya van Solton. Mi adjuk a cementet, a sódert, a munkát pedig az ott lakók végzik el. Szóval, nagyon reménykedünk a pályázatokban, amiket a kútfúráson kívül könyvtárra és tornateremre is beadtunk. Ösz- szességében azt mondhatom: kutyaszorítóban vagyunk.

— A túlélés a cél — nyilatkozta — Tóth Árpád, Bácsalmás polgármestere. — Szerencse, hogy jó az önkormányzat adósságállománya: 900 ezer forint kamatozik 25-27 százalékkal, míg 10 millió három és féllel. A nadrágszíjat mindenképpen össze kell húznunk, s takarékosan, némi fejlesztéssel átvészelni ezt az évet. Elég feladatot nyújt nekünk az intézmények karbantartása. A vágyaink nagyobbak, mint a lehetőségeink. Az elmúlt években több fejlesztésbe kezdett a település, s ebből maradt mára is. Készül a gyógyszertár, s az épület tetején lakások lesznek, amelyek finanszírozása az önkormányzatra hárul. Elkészült a szakközépiskola, de a foglalkoztatásra is gondolnunk kell: szükség lenne tanműhelyre. A felső tagozatos általános iskolára 46 millió forint kellett, amiből még maradt tartozás. S a tartalékalap képzését sem hanyagolhatjuk el. Feszített, de viszonylag biztos gazdálkodásra rendezkedünk be. Helyi adó bevezetése — véleményem szerint — kész ön- gyilkosság lenne. Ezt már nem bírnák el az emberek. Elég volt nekik a kamatadó is. Én úgy látom, nem adóztatni kell, hanem megkérdezni a bácsalmásiakat: milyen fejlesztést tartanának fontosnak. így minden bizonnyal hozzájárulnának. A szennyvízcsatorna és szilárd burkolatú út építése égető feladat. Egyébként szennyvízcsatorna létesítésére pályázatot adtunk be, hátha megnyerjük, s a terhek csökkennek.

Bencz.e Andrea