Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-26 / 48. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1991. február 26. A parlament napirendjén a kárpótlás (Folytatás a: 1. oldalról) A képviselők folytatták a kárpótlásról szóló törvényjavas­lat vitáját. Elsőként Torgyán József (FKgP) kért szót, aki tulajdonképpen viszontválasszal élt. Az elmúlt héten ugyanis Ader János (Fidesz) kifogásolta a sztálinista alkotmánnyal kapcsolatos megnyilatkozását. A kisgazdapárti frakcióveze­tő újólag leszögezte: tulajdont sokféleképpen lehet szerezni, de lopással és rablással nem. Ezt még a sztálinista alkotmány sem teszi lehetővé. Kállay Kristóf független képviselő annak a véleményének adott hangot, hogy a jelenlegi, tisztázatlan tulajdonviszonyok elbizonytalanítják a hazai és a külföldi vállalkozókat. A kárpótlás körét illetően úgy vélte, hogy tekintettel kell lenni az ország teherbíró képességére, s szerinte különben sem forintosíthatók az elveszett hónapok. Zsupos Lajos (MDF) a kisgazdapárt, a Fidesz és az SZDSZ nézetét vetette egybe. Az FKgP álláspontját igazsá­gosnak nevezte, de azt nem tartotta kivitelezhetőnek, a Fi­desz véleményét megvalósíthatónak, de nem igazságosnak ítélte, az SZDSZ indítványa pedig szerinte se nem igazságos, se nem kivitelezhető. Eörsi Mátyás (SZDSZ) a pártok nevé­ben felszólalóktól becsületességet kért, annak kimondását, hogy milyen konzekvenciái vannak a pártelképzeléseknek az ország lakosságára nézve. A képviselő elismerte, hogy az SZDSZ részben megváltoztatta álláspontját 1989 tavasza óta, ezt azonban — mint mondta — kényszerből tette. Azért döntött így, mert lassan zajlik a privatizációs folyamat, s ezt nemcsak a hazai és külföldi szakértők vélik így, de Kupa Mihály pénzügyminiszter is ezen az állásponton van. Eörsi Mátyás felhívta a figyelmet arra is: a kormány előterjesztése sem zárja ki, hogy az országnak korábban kárt okozó szemé­lyek is kaphassanak kárpótlási jegyet, ha volt valamilyen tulajdonuk a szóban forgó időszakban. Mizsei Béla (FKgP) hangoztatta: minden olyan törekvés, amely arra irányul, hogy adják vissza a parasztságnak a földet, elsősorban a termelés érdekét szolgálja. A délutáni szünet után Daróczy Zoltán (MSZP), a Balsai István igazságügy-miniszter által beterjesztett adatok alap­ján néhány számtani műveletet végzett el, amely szerint egy hektár föld kárpótlására 10 ezer forint jutna, egy lakás, illetve üzlethelyiség kárpótlására 50 ezer forint, amíg egy ipari üzem után 2,5 millió forint. Omolnár Miklós (FKgP) azon felszólalásához kapcsolód­va, hogy progresszív vagyonadót kellene kivetni a kárpótlás finanszírozására, közölte: ezzel sokan egyetértenének, ha kimondanák, hogy ebből az ország modernizációját és adós­ságállományának csökkentését finanszíroznák. Szájer József (Fidesz) szerint a közvélemény egy része pozitívan fogadta pártja javaslatát. A Fidesz szerint a tulaj­doni bizonytalanságot csakis a parlamenti vita kelti, hiszen minden tulajdonnak megvan a gazdája. Visszautasította azokat az érveket, hogy a Fidesz-korosztály véleményének az az alapja, hogy még nem élt az igazságtalanságok elköve­tésének idején. Ezzel a Fidesz morális alapját kérdőjelezik meg. Hosszan fejtegette, hogy a kárpótlás politikai kérdés, amely rendkívül sok gazdaságossági, igazságossági és jog­szerűségi problémát vet fel. A tulajdonhoz való jog alanyi szabadságjog, és az állam nem rendelkezhet mások tulajdo­nával. A Fidesz ezért is vállalta a kárpótlási gondolat elvetését. Lehetetlennek nevezte, hogy a mai visszaigénylők vissza­menőleg bizonyítsák: jogos tulajdonukat jogos módon sze­rezték meg. A tulajdonjog eszméje, megítélése szerint, renge­teg érvet ad az ellenzők kezébe is. Emiatt a Fidesz azt kéri, hogy a törvényjavaslatot ne bocsássák részletes vitára, és kifejtette, hogy abban a Fidesz nem kíván részt venni. Pálos Miklós (KDNP) szerint ez a törvény mint „az érzel­mek és indulatok törvénye” kerül majd be a történelembe. 1945 az az időpont, amelynek tulajdoni állapotát — bizo­nyos felső határral — vissza kellene állítani. Az elnöklő Szűrös Mátyás felhívta a képviselők figyelmét, hogy a társadalom türelmetlenül várja a kárpótlási törvényt, ezért indokoltnak tartaná, ha rövidebb hozzászólások révén hamarabb döntésre jutna az Országgyűlés. A méltányosságot és a tisztességet ajánlotta Szentágothai János (MDF) a legjobb útmutatóként a kárpótlási törvény megvalósításához. Ennek alapján felvetette, hogy sem a ci­gányságot, sem a német nemzetiséget nem kellene kizárni a kárpótlásból. A késő délutáni órákban mindössze egyetlen ellenzéki képviselő szólt hozzá: Kertész Zoltán (SZDSZ) kilátásba helyezte, hogy pártja nevében az állampolgári jogon folyósí­tandó 20 ezer forintnyi kárpótláson kívül egyéb kárpótlási formákról is módosító javaslatot fog beterjeszteni. A kisgazdapárt nevében Kovács László a mezőgazdaság elsőrendű feladataként az ország ellátását jelölte meg, és sajnálkozását fejezte ki, hogy az ország szántóföldterülete 43 év alatt 910 ezer hektárral csökkent. Borz Miklós (FKgP) a városokba tömegesen elvándorolt állampolgárok visszatele- pedését várja a kárpótlási törvénytől, s ennek érdekében minden olyan megszorítás (helyben lakás, a visszaigénylés határideje és a degresszi vitás) elhagyását javasolja, amely ezt a folyamatot gátolná, vagy lelassítaná. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselői a nemzeti konszenzust, illetve a mihamarabbi törvényalkotást szorgal­mazták. Lukács Tamás hangsúlyozta, hogy meg kell hatá­rozni a kárpótlásba bevont tulajdonok forgalmi értékét, mert csak ennek alapján jöhet létre egy új tulajdoni rendszer. Herczeg János nem tartotta szerencsésnek a kárpótlás és a földkérdés összekapcsolását, de úgy fogalmazott, hogy a vetés pár héten belüli aktualitása elengedhetetlenné teszi a kárpótlási törvény gyors megalkotását. A föld még sokáig a nehéz munka és az áldozatvállalás színtere lesz — fejtette ki Karsai Péter (MDF), aki szintén amellett érvelt, hogy minél hamarabb hozzájuthassanak a parasztok a földhöz. Fekete Pál szintén arról számolt be, hogy fogytán a türelem, de arról is, hogy a választók nem értik a kormány-előterjesztés „szűkmarkúságát”, azaz, hogy a jogszabály az elvett javaknak csak egytizedét akarja vissza­adni. Szerinte meg kell emelni a szorzószámokat és a sávo­kat. Az Országgyűlés röviddel este 8 óra előtt befejezte hétfői ülésnapját. A képviselők kedden 10 órakor az egyes nyugdí­jak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájával folytatják munkájukat. (MTI) A Foglalkoztatási Alapról tárgyalt az ÉT szakbizottsága — Szeptemberig legyen tartalék­ban a Foglalkoztatási Alap egy 2,5 milliárd forintnyi része —javasol­ta a Pénzügyminisztérium képvise­lője az Érdekegyeztető Tanács munkaerő-piaci bizottságának hétfői ülésén. Erre azért lenne szükség, mert a szovjet export drasztikus csökkentése miatt jelen­tősen növekedhet a munkanélküli­ek száma. A javaslat ellenzői abból indultak ki, hogy a 12,6 milliárd forintos Foglalkoztatási Alapból 1,5 milliárd forintot a költségvetési munkaadók szolidaritási átutalá­sai, mintegy ötmilliárd forintot pe­dig a korábban kifizetett kamat­mentes pálya- és újrakezdő kölcsö­nök kamatterhei már egyébként is elvisznek, így gyakorlatilag csak 6 milliárd forint használható fel az átképzésekre, munkahelyteremtés­re és más, aktív foglalkoztatáspoli­tikai célokra. A Pénzügyminiszté­rium által javasolt, további 2,5 milliárd forintos csökkentéssel a megyei munkaügyi tanácsok, illet­ve a központi alap között elosztha­tó, így már csak 3,5 milliárd forin­tos rész gyakorlatilag semmire sem elegendő — hangsúlyozták a mun­kavállalói érdekképviseletek sza­kértői. A szovjet export teljes ösz- szeomlása esetén a költségvetés más tételeinek átcsoportosítására lesz szükség, nem pedig a Foglal­koztatási Alap aktív foglalkozta­táspolitikai eszközeinek korlátozá­sára — mondották. A Munkaügyi Minisztérium elő­terjesztése még a hatmilliárd forint elosztásával számolt; 60 százalékot — mintegy 3,5 milliárd forintot — javasoltak előre meghatározott szempontok szerint a megyék kö­zött elosztani, a fennmaradó 40 szá­zalékból — azaz mintegy 2,5 milli­árd forintból — 11 országos foglal­koztatási célprogram finanszírozá­sát indítványozták, indokoltnak. A munkavállalók képviselői a decentralizálásra tervezett össze­get rendkívül kevésnek tartották, hiszen így az egyes megyéknek alig jutna 100-200 millió forint, és ebből a pénzből gyakorlatilag nem fedezhető a munkahelyte­remtés, az átképzés, valamint a vállalkozóvá válás, a közhasznú munkák támogatása. A munka- vállalók képviselői ezért a 60 szá­zaléknál nagyobb rész decentrali­zálását szorgalmazták. A munka­adók képviselői szintén egyetértet­tek a nagyobb mértékű decentrali­zálásban, de idén még elfogadha­tónak tartották a 60-40 százalé­kos megosztást. Hangoztatták vi­szont, hogy a 40 százalékos köz­ponti keretnél ne határozzanak meg végleges összegeket, lehetősé­get adva az év közbeni átcsopor­tosításra, tartalékok képzésére. (MTI) A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata Európa országai megszaba­dulnak a múltnak, a konfrontá­ció és a kontinens megosztott­sága korszakának örökségétől. A Párizsi Charta meghirdette a demokrácia, a béke és az egység új korszakát Európában. Az összeurópai folyamat résztvevő államai baráti kapcsolatokat építenek a helsinki záróokmány tíz elvének tiszteletben tartásá­val és a demokrácia, a jogálla­miság és az emberi jogok iránti közös elkötelezettség alapján. Az Európában lévő hagyo­mányos fegyveres erőkről szóló szerződést aláíró 22 állam kö­zös nyilatkozatban kijelentette, hogy többé nem tekintik egy­mást ellenfeleknek, új partneri és együttműködési kapcsolato­kat építenek. Megerősítést nyert, hogy minden államnak joga van szövetségi szerződés­ben részt venni vagy részt nem venni. Európa megosztottságá­nak megszűnése történelmi le­hetőséget nyújt új minőség el­érésére a biztonsági kapcsola­tokban, teljes mértékben tiszte­letben tartva az államok válasz­tási szabadságát. Tekintettel az Európában végbemenő mélyreható válto­zásokra, és végrehajtva a PTT 1990. június 7-ei, moszkvai ülé­sének határozatát, a Varsói Szerződés tagállamai szuverén és egyenjogú államokként cse­lekedve eldöntötték, hogy 1991. március 31-éig felszámolják a szerződés katonai szerveit és struktúráit. Az ülés résztvevői megállapí­tották, ez a döntés arra hiva­tott, hogy hozzájáruljon a kato­nai potenciálok további csök­kentéséhez Európában, és a tömbökre épülő biztonsági struktúrákról az összeurópai struktúrákra való áttéréshez az EBEÉ párizsi csúcstalálkozó­ján elért megállapodások szelle­mében. Állást foglaltak amel­lett, hogy közös erőfeszítések­kel biztosítják a párizsi találko­zó során kitűzött célok felé való következetes előrehaladást. Az új helyzetben az ülésen képviselt államok egymás kö­zötti kapcsolataik fejlesztését következetesen kétoldalú ala­pokra helyezik át. Ez megfelel mind a konstruktív, baráti kap­csolatokban való kölcsönös ér­dekeltségnek, mind az új euró­pai realitásoknak. Az ülés résztvevői kiemelték, hogy az Európában lévő ha­gyományos fegyveres erőkről szóló szerződés és a bizalom- erősítő intézkedésekről szóló bécsi dokumentum maradékta­lan végrehajtása különösen fontos feltétele a földrész stabi­litása és biztonsága erősítésé­nek és a helsinki folyamat to­vábbfejlesztésének. (MTI) Az együttműködés nem csak lehetséges, szükséges is (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Balogh László, a közgyűlés alel- nöke a választások után kialakult hely­zetet vázolta fel, s jelezte a készséget a települési önkormányzatok és az egy­házak együttműködésének támogatá­sára. Dankó László kalocsai érsek is hasz­nosnak ítélte a találkozót, s kifejtette: a magyar katolikus püspöki kar egy éve kinyilvánította: nem akarnak köz­vetlenül pártpolitikával foglalkozni, de a hívő emberek meggyőződésük szerint fejtsék ki tevékenységüket a pártok­ban, választott testületükben. Ám az egyház is jelen kíván lenni a társada­lomban, sajátos eszközeivel, értékeivel segíteni szeretne a problémák megoldá­sában. Az elvett ingatlanok ügyében nem a mindent vissza elvet vallják, de a működőképességük megteremtéséhez szükséges támogatást határozottan ké­rik az államtól. A püspöki kar sohasem szólt kötelező hitoktatásról vagy a földről, ám öt célt Kalocsán is megje­löltek, amelyekhez szükség van ingatla­nokra: a főiskola, a nővérek és a szerze­tesek otthona és egyházközségi ház számára. A hívek véleményére alapoz­va alakítják ki álláspontjukat a katoli­kus iskolákról, s szervezetté akarják tenni karitatív tevékenységüket. Szabó Gábor református esperes a megértés hiányát említette az iskola­ügyben. Dunavecsén önálló osztály in­dult, Kecskeméten viszont igen feszült a helyzet. A nyugodt munkához ren­dezni kellene a szovjet laktanyában lé­vő iskola és az Úttörő utcai ingatlan sorsát, mert csak így szabadulhat fel az Ókollégium, s lehet kialakítani interná- tust. Nem egyértelmű a szabályozás a református temetőket is érintő szolgál­tatások kérdésében, azt mielőbb ren­dezni kell. Örömmel vette tudomásul Szabó Gábor a megye mint területi egység megmaradását, mert véleménye szerint az izolált, mozaikokra hulló kö­zösségek magukra maradva tehetetle­nek. S a járások szétzúzása után most egy újabb veszély fenyegetett. Hasznos­nak ítélte a különböző megyei alapítvá­nyokat, amelyekből kulturális intézmé­nyeket is támogatnak. Murányi József adventista lelkész most is jónak, előremutatónak, fontos­nak ítélte e találkozót, az egyházak és az önkormányzatok közötti párbeszé­det. Stein Ernő kanonok, a váci katolikus egyházmegye képviseletében, főként az épületgondokról szólt, amelyek több városban is akadályai a keresztény is­kolai oktatásnak. Megoldatlan a haj­léktalanok, elesettek ügye is, akiknek például Félegyházán is kellene valami­lyen szállás. Városi Ferenc a pünkösdisták képvi­selőjeként elmondta, 75 éves múltjuk­ból következően számukra nem az in­gatlanok jelentik a fő problémát, ők is drukkoltak a megye fennmaradásáért. Nem foglalkoznak iskolai hitoktatás­sal, ám bibliakörük, s ezen túlmenően klubfoglalkozásaik népszerűek. Kece- len viszont a megértő támogatás he­lyett egyházi ellenlépéseket tapasztal­tak, amit egyértelműen csak hitoktatói túlkapásnak minősítenek. Az elhangzottakra válaszként Kőtö­rő Miklós hangsúlyozta, hogy a felve­tett ügyekben, közösen a helyi önkor­mányzatokkal, megkeresik a megol­dást, s a találkozóról tájékoztatják Bács-Kiskun valamennyi településének vezetőjét. V. T. Elmarad a KGST budapesti ülése A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének résztve­vői hétfő délután nemzetközi sajtókonferenciát tartottak a Duna Intercontinental Szállóban. A Varsói Szerződés lebontásához kap­csolódó kérdések mellett az újságírók érdeklődtek arról is, hogy mi indokolta a február 27—28-ára tervezett budapesti KGST-ülés elhalasztását. A magyar házigazda, Jeszenszky Géza külügyminiszter megerő­sítette a hírt. Közölte, hogy a KGST moszkvai titkárságán hétfőn született megállapodás a budapesti ülésszak és az ahhoz kapcsoló­dó kormányfői találkozó elhalasztásáról. A magyar diplomácia vezetőjének megfogalmazása szerint a halasztást az indokolja, hogy néhány kérdésben további egyeztetés szükséges a magas szintű találkozó sikeres lebonyolítása érdekében. Jeszenszky Géza egyébként „technikai jellegűnek” minősítette a halasztást. (MTI) Csapás a hurkasütőkre Ülésezett Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlése Nem kevesebb mint húsz napi­rendi pontot tűzött ki a tegnap dél­után 1 órakor kezdődő ülésére. Fél óra elteltével aztán neki is láttak az érdemi munkához. Addig ugyanis megszavazták, hogy az utolsó, vagyis a huszadik pont legyen az első, aztán azt is, hogy ettől függet­lenül ne hátulról kezdődjék a napi­rend tárgyalása, majd pedig azt, hogy este 7 órakor fejezzék be ülé­süket. Mindezek után a 20. pontban a kecskeméti sportegyesületek hitel- támogatásáról döntöttek. Ezt kö­vetően a jogi és ügyrendi bizottság előterjesztését szavazták meg a közgyűlés és szervei szervezeti és működési szabályzatának módosí­tásáról, így például a bizottságok külső tagjainak juttatandó 10 szá­zalékos díjátalányról. Ezután a polgármesteri hivatal belső szerve­zeti tagozódása, létszáma és bér­alapja volt a téma. A legnagyobb vitát az váltotta ki a képviselők körében, hogy a polgármeser által javasolt 169 fős létszámot elfogad­ják-e. Ez annál is inkább kérdéses, mert az önkormányzatok feladat- és hatásköréről szóló törvény még nem készült el, így nem lehet tudni, hány emberre lesz szükség a hiva­talokban. Végül úgy döntöttek, hogy az ajánlott több mint három és fél milliós béralapot elfogadják, de a létszámot nem rögzítik. így, a minél magasabb fizetések érdeké­ben, nem lesz „túlnépesedés” az íróasztalok mögött. Dr. Sarkadi Zsolt, a lakás- és ingatlangazdálkodási bizottság el­nöke egy átfogó koncepciót ter­jesztett be. Ez egyebek mellett rész­letesen tárgyalja a bérlakás­gazdálkodással kapcsolatos főbb elképzeléseket. A sokak érdeklődé­sére számot tartó indítványt azon­ban nem bocsátotta szavazásra a közgyűlés, hanem további finomí­tások végett bizottságaira bízta. Majd csak a költségvetés megsza­vazását követő két héten belül döntenek e kérdésben a képvise­lők. Ezután hat volt lakásbérlőnek szavazták meg a többszörös lakás­használatbavételi díját, mondván, hogy ügyük még tavaly december 17. előtt folyamatban volt, s csak az üres kassza miatt nem tudtak nekik fizetni. A képviselők egy ré­sze azonban hangot adott méltat­lankodásának, amiért egyesek így, százezrekhez juthattak. Bizonyos esetekben százszoro­sára emelkedett tavalyhoz képest a közterület-foglalási díj. Erről is szavaztak a képviselők, s ennek eredménye várhatóan nem fogja földeríteni a sarki árusokat, a hur­kasütőket és a maszek zöldségese­ket sem, a többieket már nem is emlitve. Nem sokkal 7 óra előtt került sor annak a határozatjavaslatnak a megvitatására, amely visszauta­sítja dr. Szabó Győző, országom rendőrfőkapitány véleménykérését a Bács-Kiskun mógy'ehrértdőrfÓkíA pitány kinevezéséről. A közgyűlés ugyanis információ hiányában — amiről az ORFK elfelejtett gon­doskodni — nem véleményezhet. Egyébként is úgy tűnik, mintha a véleménykérés csak egy üres gesz­tus akarna lenni. „ . • HATOSLOTTÓ-NYERŐSZÁMOK. A Szerencsejáték Rt. tájé­koztatása szerint a Pécsett megtartott hatoslottó-számhúzáson az alábbi lottószámokat húzták ki: 4, 11, 13, 26, 31, 35, a pótszám 5. (MTI) Benzinkútrablás Jánoshalmán, „mackós”-iskola Kecskeméten (Folytatás az 1. oldalról) Tartja a „pisztolyt”, s talán nem is fordulna komolyra a do­log, ha egy konyhakés nem esne ki a kabátja alól. Ez volt a for­dulat a történetben, mert ha emberünk nem is kiáltott fel: „van másik!”, de ez bizony már fegyver volt. Égyszerre nyúltak a földre koppant szerszámért. A férfi volt a gyorsabb, de így sem kerülte el, hogy a nő ki ne tuszkolja a fülkéből. Ott dula­kodtak tovább, egészen addig, amíg a kútkezelő ösztönszerűen nem nyúlt az éles pengéért. A bal kezén vágta meg magát. A seb erősen vérzett, s hogy szabaduljon a támadótól, a zse­béből odavetett neki 10 ezer fo­rintot. Majd sikoltozva futott a közeli házak felé segítségért. Ezt használta ki a rabló és — ahogy jött, gyalogosan — kere­ket oldott a sötétben. A fülkében egyébként mint­egy 200 ezer forintnyi bevétel volt akkor. A jánoshalmi benzinkút ellen vasárnap este hat órakor tör­tént támadás elkövetője 165- 170 centiméter magas, sovány testalkatú, 45-50 esztendős. Ruházata: sildes, lehajtható szélű, kávébarna színű sapka (a sapka széle valószinűleg szőr­me, mely piszkosfehér színű), a sál, amit a fején tekert körül piros-fekete-fehér kockás. Ka­bátja ballonszerű, közepes hosszúságú, világos, mig a nad­rágja sötét színű volt. A rendőrség kéri, hogy aki a Jánoshalma szélén lévő benzin­kút közelében, vasárnap este 6 óra tájban gyalogost, magára hagyott járművet (autót, mo­tort, kerekpárt) vagy járműben várakozó személyt látott, je­lentkezzen a kiskunhalasi rend­őrkapitányságon vagy János­halmán, a rendőrségen! * * * Kezdő „mackós” tette pró­bára a képességeit a hét végén Kecskeméten, a Széchenyiváros 6. számú postahivatalában. Hétfőn reggel, a hivatalos nyi­tás előtt takarítani szándékozó tisztviselőnő fedezte fel a pán­célszekrény kinyitásának kísér­letét, a falba épített iratszekré­nyek felfeszítését, illetve a hiva­talban szétszórt postai holmi­kat. A bűnöző — bár összevisz- sza fúrkálta a lemezt — végül is nem ért célt, dolgavégezetlenül távozott. A több ponton záró­dó, lebetonozott „mackó” győ­zött, de talán jobb is így, mert ha kinyílik az ajtó, akkor a verí­tékét hullató bűnözőt ott, hely­ben megüti a guta. Odabent tudniillik alig 16 ezer forint volt. Valamikor a „mackós” rang volt a bűnözők között. A leg­képzettebb, a legtechnikásabb, a legjobb szakemberek vállal­koztak csak a trezorok felbon­tására. Ehhez képest a széche- nyivárosi kísérletező „munká­járól” a nyomozás jelenlegi fá­zisában szűkszavúan nyilatko­zó nyomozó csak ennyit közölt: „Az anyósom egészen biztosan különbül megcsinálta vol­na .. Noszlopy

Next

/
Thumbnails
Contents