Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-02 / 28. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. február 2. Opel-márkakereskedés és -szerviz Tormásiéknál Meglehetősen közismert, hogy a General Motors Europe Szentgotthárdon gyárat épít, ahol Opel Kadetteket gördítenek majd le jövő tavasztól a szalagokról, s külön motor- gyártással is foglalkoznak. A magyarországi termékek —- és a nyugati üzemekben készülők — nagyobb mennyiségű értékesítéséhez a GM megkezdte a piac „megdolgozását”, reklámjai a tv legdrágább perceiben hangzanak el. Hozzáláttak ahhoz is, hogy kiépítsék a márkakereskedői és -szerviz-hálózatukat az országban, mikorra a magyar gyár termelni kezd. Olyan színvonalú kereskedést és szolgáltatást ígérnek, mint amilyenekben a nyugati vásárlóikat részesítik. Nos, az első tíz magyarországi márkakereskedés és -szerviz — mint azt a televízió múlt pénteki híradójából megtudhattuk —január 25- ével megkezdte működését. Bács-Kiskun megyében a HWS —Tormási Gépjármű-Szerviz Kft. kapott bizalmat a világhírű cégtől. — Milyen követelményeknek kellett ahhoz megfelelniük, hogy az eladásait Európában legdinamikusabban növelő cég partnerévé válhassanak? — kérdeztem Tormási Attilát, a kecskeméti kft. igazgatóját. — Nem volt könnyű ezt elérnünk, egy évig tartó tárgyalás- sorozat végére tettünk pontot, amikor a múlt héten aláírtuk Budapesten a szerződést. Német barátunkkal, Heinz- Werner Schoilennel tulajdonképpen ezért hoztuk létre a kft.-t. Kellett a bizalom elnyeréséhez a Laci bátyám és az én több mint húszéves kisipari tapasztalatom, a szakmai fölké- szültségünk, és ez a Jász utcai, korszerű, most már nyugati színvonalon fölszerelt műhely. Köteleztük magunkat, hogy még ebben az évben elkészül nálunk a bemutató szalon. — Addig hogyan „tálalják” a kínálatukat? — Színes prospektusaink vannak egyelőre erre a célra, de majd jönnek a kocsik is, no, és a választható kárpitanyagokat természetesen be tudjuk mutatni az ügyfeleknek, a színkártyákkal együtt. — Mennyi a várakozási idő? — Jelen pillanatban tizenkét hét; de a megrendelt kocsikon már a szalagon ott van a leendő tulajdonos neve, hiszen egyedi darabokként kezeli őket a gyár. — Máris van megrendelésük? — Igen, van, bár az Opel kocsik ára, az általunk kínáltaké, 840 ezertől két és fél millió forintig terjed. Tehát még drágábbak, mint az úgynevezett volt szocialista országból beho- zottak. Mi elsősorban a vállalkozói rétegre és a közületekre számítunk, mint vásárlókra, ők meg tudják fizetni az Opeleket, és olcsóbban autóznak, mint aki például Ladát vesz. Ugyanis aki, mondjuk, egy évben megtesz húszezer kilométert, tekintettel az autózás összköltségében most már tetemes részt képviselő üzemanyagárra, a szervizigényre, vagyis a javít- tatási kiadásokra, legkésőbb négy év múlva utoléri őt az 1300-as vagy 1500-as Ladával járó autós az összkiadásokban, ha már nem előbb, és akkor még a komfortosságról, megbízhatóságról, esztétikai szempontokról nem is beszéltünk. Ha a számításnál egy 4,4 litert fogyasztó, dízelmotoros Opelt vennénk alapul, az említett időtartam lényegesen rövidebb lenne, tehát könnyen belátható, hogy sajnos, egyelőre azok tudnak előnyös autóvásárlást esiAZ ELSŐ TÍZ KÖZÜL AZ EGYIK ' Több lábon biztonságosabb • A család férfi tagjai a műhelyben dolgoznak. Képünkön: az ifjabb Attila a Bosch motor- teszterrel vizsgál egy autót. nálni, akiknek az átlagnál több erre a pénzük. — Mekkora eladásra számítanak évente? — Az idén kétszázat szeretnénk értékesíteni, s a lehetőségek szerint növelni ezt a későbbiekben. Hiszünk abban, hogy a vásárlóközönség nemsokára nagyobb lesz, hogy növekszik az emberek jövedelme. —t Ezt az optimizmust az idei munkaellátottságuk is alátámasztja? — Nem, a derűlátásunk későbbre vonatkozik, jelenleg érezni, hogy a kormány keze ott kotorász az emberek zsebében. Kevesebbet használják az autóikat, és kevesebbet is javíttatnak. Szerencsére, azért nekünk folyamatosan van elegendő munkánk. Köszönhető ez az új Bosch berendezéseinknek, műszereinknek is. A motorteszter egymaga kétmillió forintba került, illetve ennek megfelelő' német márkába, de a tökéletes hibamegállapításhoz, javításhoz nélkülözhetetlen. Az embereinket a Bosch cég tanította meg ezek használatára, és a további képzésről is gondoskodik. — A boltjukban számos Bosch gyártmányú autóalkatrészt látni. — A német cég márkaszervizének tekint bennünket, s az általa készített alkatrészeket kedvezményes áron kapjuk. Rigó Endre, rutinos kereskedő várja üzletünkben az ügyfeleket. Megrendelést is fölveszünk az esetleg hiányzó alkatrészekre, és tíz-tizenkét napon belül átadjuk a vásárlónak. Ez például a karambolos kocsik karosz- szériaelemeire is vonatkozik, amelyeket, persze, máshonnan szerzünk be, és szintén forintért adunk. Külkereskedéssel is foglalkozunk e hónaptól kezdve. Egyébként a karosszériajavító műhelyünk színvonalát a múlt év végén szintén emeltük, egy svéd húzatópad munkába állításával, amihez lézeres bemérőtechnológia tartozik. Ott, a Csáktornyái utcán ezzel a berendezéssel a totálkáros autók megjavítása sem reménytelen. Tormási Attila elmondja, hogy az Opel kocsik garanciális és azon túli javításához egyenesen a gyárból kapják az alkatrészeket, a célszerszámokat, és a folyamatos „kiképzést”, az információt. A járműveket lízingben, vagyis részletre is meg lehet náluk vásárolni. A családi vállalkozásban bátyja, László és a fia, valamint az ő fia és a felesége is munkát talált. — A több lábon állásra törekszünk — hallom a kft. vezetőjétől —, kereskedelmi képviselet is működik már nálunk. Magyarországon mi képviseljük a FRIWEG céget, amely Németországban nagymenő szerszámgyártó. Fritz Wegner úr nemcsak a nyugati autók szereléséhez szükséges szerszámokat gyártja, hanem mindenféle más eszközt. Megrendeléseket veszünk fel, és árusítunk. Német partnerünk, Schollen úr cégének közvetlen kereskedelmi képviselete szintén megtalálható nálunk. Megtudom, hogy az autós kft.-nek még egy érdekes vállalkozása van: a Dunától keletre eső országrészben ők forgalmazzák az ANTICARO elnevezésű vízionizálót, amelyet Svájcban gyártanak. Ezt a vízóra után a csőre kell szerelni, és megszünteti a vezetékrendszerben, a boylerben stb. a tíz évnél nem régebben keletkezett vízkövet, illetőleg az új rendszerekben elejét veszi a kőlerakódásnak és csökkenti a belső rozsdásodást. Semmiféle energiaforrást nem igényel a műkő- déshez. — Mik a terveik? — Mi vagyunk a megyében az első Opel-márkakereskedők; később, ha reményeink valóra válnak, bevezetjük majd, hogy aki új kocsit vesz nálunk, annak a régi Opeljét visszavásároljuk — tájékoztat Tormási Attila, a HWS—Tormási Kft. igazgatója. A. Tóth Sándor • A szerződés aláírása. Az asztal bal oldalán: Emst A. Hofmann, a GM Opel szentgotthárdi gyárának ügyvezető igazgatója és Herman De Backer értékesítési és marketingigazgató. A jobb oldalon, középen, Heinz Werner Schollen, jobbján Tormási László, balján Attila. ,Az Április 4. Gépipari Művek (Á4GM) egy évtizeden át exportált atomerőművi berendezéseket a Szovjetuniónak. E szállítások értéke évente meghaladta a 400 millió forintot, de tavaly 15 millióra csökkent. Az 1991-es évre vonatkozó, úgynevezett indikatív-listán az szerepel, hogy hazánk (a dollárelszámolásra való áttérés értelmében) 4,2 millió dollár értékben szállíthat atomerőművi berendezéseket. Amint azt Bodor János vezérigazgató-helyettes elmondta, egyelőre nem tudják, hogy ez mennyiben érinti, vagy egyáltalán érinti-e az Á4GM-et. Jelenleg csupán egy atomerőművi vízkezelő berendezésekre vonatkozó, 200 ezer dolláros szovjet ajánlatkérésről van tudomásuk, ám az üzletkötés még bizonytalan. Azzal kapcsolatban, hogy a 4,2 millió dolláros keret egészen pontosan mit tartalmaz, a Transzelektro Külkereskedelmi Vállalatnál sem tudtak számunkra felvilágosítással szolgálni. * * * A Városföldi Állami Gazdaság számára — az Á4GM-hez hasonlóan — fontos piacot jelent, illetve jelentett a Szovjetunió. 1989-ben 8 ezer tonna sertéshúst, de még tavaly is négy és fél ezer tonnányit szállítottak ki. Jelenleg nincs szerződésük és a szovjet központi importlistán nem is szerepel élelmiszer. Még minden bizonytalan ... • Amikor még sorozatban gyártották az atomerőművi vízkezelő berendezéseket az Á4GM-ben. Gódor József igazgató szerint ez a helyzet rendkívül nyugtalanító, hiszen a gazdaság hűtőiben most 50 millió forint értékű sertéshús van felhalmozva. Ugyanakkor a kistermelőinknél már 10 ezer sertés vár feldolgozásra. Ennek pedig még nincs piaca. lat szakemberei jelenleg is folytatnak tárgyalásokat a húseladásról a Szovjetunióban. A hírek szerint a szibériai árubemutató (Tyumen) 12 millió dollá- .ros üzletet hozott, de azt egyelőre még nem lehet tudni, hogy a Városföldi Á. G.-ot ez mennyiben érinti. A Terimpex Külkereskedelmi VállaG. B. Az élelmiszergazdaság kilátásai A szovjet kormány preferenciáját jelző indikativ listán a magyar szállítások között mindössze tízezer tonna bébiétel szerepel az élelmiszerek, mezőgazdasági termékek közül. Ezt a szakértők többféle okkal magyarázzák, de a tényen, sajnos, nem változtat. Amely tény azt jelenti, hogy az agrártermékekből aligha lesz az első negyedévben számottevő kereskedelmi forgalom a két ország között. A hús, hústermékek, baromfi talán még eladható, viszont nagy gond lesz 300-400 ezer tonna zöldség- és 100 ezer tonna gyümölcs- konzerv értékesítésével. Ezenkívül másfél millió hektoliter bor, 250 ezer tonna alma és 1 millió tonna búza sorsa szintén bizonytalan. A legnagyobb bajba a hazai konzervipar kerülhet, de reális vészély, hogy felvevőpiac hiányában élelmiszer- ipari vállalataink egész sora megy tönkre, ha nem sikerül szerződéseket kötni a szovjetekkel. Pontosabban az egyes köztársaságokkal, mivel az élelmiszer-ellátást a központi kormányzat az ő hatáskörükbe utalta. Persze, kérdés, hogyan és miből fognak majd fizetni, ugyanis a valutaalapok képzéséről szóló szovjet minisztertanácsi rendelet következtében a szövetségi köztársaságok igen alacsony devizabevételhez jutnak. Némi vigaszt nyújthat, hogy — az NGKM tájékoztatása szerint — a GOSZSZNAB-val (állami műszaki ellátási bizottság) folytatott tárgyalások alapján lehetőség lesz mezőgazdasági termékek (200 ezer tonna hús, 100 ezer tonna alma és egyéb tételek) szállítására. Mit tartalmaz az indikativ lista? Exportunkon belül a gépipar mintegy 1 milliárd USD körüli szállítási lehetőséggel rendelkezik, zömében autóbuszok és alkatrészek, valamint produktív részegységek szállításával. Egyéb exportunk döntően gyógyszerekből, timföldből és vegyi cikkekből állhat. Importunk közel háromnegyede energiahordozó és alapanyag (ezen belül 1 M tonna kőolaj, 5,2 milliárd köbméter földgáz, 11,4 milliárd kWó villamos energia). Ez azt jelenti, hogy számottevő feszültség a továbbiakban csak a kőolaj beszerzésénél marad. Rögzítették továbbá 23 ezer db személygépkocsi, tehergépkocsik, traktorok, valamint különféle alkatrészek vásárlási lehetőségét. A szovjet központi szervek jelenleg az agrártermékek és a gyógyszerek ellenében látnak lehetőséget az olajexport bővítésére. Aláhúzták, hogy ehhez versenyképes ajánlatok kellenek. Ezen belül javasolták: a további energiahordozó- és nyers- anyagigényeink kielégitésére közvetlenül a kitermelő vállalatokkal és az egyes köztársasági, helyi szervekkel állapodjunk meg. Magyar—szovjet kereskedelem — új feltételekkel A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok új mechanizmusára való áttérésre és az 1991. évi gazdasági együttműködésre vonatkozó egyezményeket tavaly decemberben írták alá Moszkvában. Eszerint teljes egészében piaci együttműködési mechanizmusra térünk át, amely előírja a konvertibilis valutában történő elszámolásokat és fizetéseket, valamint a folyó világpiaci árakon történő kereskedelmet. A gazdasági kapcsolatok a nemzetközi kereskedelemben elfogadott feltételek szerint valósulnak meg. Az elszámolások bármilyen, a nemzetközi bankgyakorlatban elfogadott formában lehetségesek, de az átállásra vonatkozó banktechnikai megállapodás még nem született meg. 1991-től elméletileg a nemzetközileg elfogadott szabályok szerint, konvertibilis valutában fizetnek a két ország bankjai, egymás között. Magyarországon a kereskedelmi bankok foglalkoznak a vállalatok fizetéseinek intézésével, a Szovjetunióban viszont egyelőre csak a Külgazdasági Barikkal (Vnyesekonom- bank) lehet kapcsolatba lépni. Ajánlatos kizárólag e bank garanciáját elfogadni. Tervezik ugyan a Szovjetunióban is a devizaforgalmazás decentralizálását, de ez még nem működik. A kereskedelmi fizetéseknél az akkreditív nyitása lassúbb, a nyitva szállítás pedig gyorsabb, de nem ajánlott fizetési mód lesz. Az NGKM tájékoztatása szerint a magyar—■ szovjet kereskedelemben a szabad devizás elszámolást alkalmazzák, nem pedig a klíringrendszert. Az áruk szállítása és szolgáltatások nyújtása a külgazdasági kapcsolatok magyar és szovjet — megfelelő külgazdasági jogosultsággal rendelkező — résztvevői között kötendő magánjogi szerződések alapján történik. A vállalatok a szerződéseket saját felelősségükre, saját maguk kötik, az állam semmilyen garanciát nem vállal a fizetésért. * * * A kormányok az átmeneti időszakra indikativ listákat egyeztettek, és ezeket külön megállapodásban rögzítették. Az indikativ listák nem korlátozóak, az ott meghatározott mennyiségnél többet, vagy helyette mást is lehet szállítani. Szovjet oldalról azok a termékek kerültek ide, amelyeket a központ oszt le. Az egyezményben nincs rögzítve, de a moszkvai magyar kereskedelmi képviseleten úgy értelmezik, hogy azokat a termékeket a Szovjetunió meg is tudja finanszírozni. Az 1991. évi megállapodáshoz aláírt indikativ listák mintegy 1,7 Mrd USD export, illetve 2,1 Mrd USD import lebonyolítását teszik lehetővé, feltéve, hogy a vállalatok az árakban és az egyéb feltételekben meg tudnak állapodni. Ez a szint volumenében az 1990. évi forgalom körülbelül 50 százalékát jelenti. Az egyezmény nem foglalkozik külön a barterkereskedelemmel. Egy idén januárban megjelent minisztertanácsi rendelet erősen korlátozza a Szovjetunióban a bartert. (Ám máris vannak, akik megtalálták a kiskapukat, és „kivételes engedélyekre” is akadt példa.) A korábbi, több évtizedes gyakorlattól eltérően gazdasági kapcsolatainkat négy szinten (szövetségi, köztársasági, regionális és vállalati) kell fenntartanunk. Rendkívül felértékelődnek a vállalati kapcsolatok, a magyar vállalati képviselők közvetlen jelenléte. Decemberben Kádár Béla és O. Filsin, az Orosz Föderáció kormányának elnökhelyettese Moszkvában aláírták az Orosz Föderáció és Magyarország közötti gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok létesítéséről szóló kormányközi megállapodást. Ennek keretében rögzítették, hogy külön indikativ listákat állítunk össze, egyes területekkel, köztársaságokkal külön, közvetlen kapcsolatokat építünk ki. Ezek: Baskíria, Tatár Áutonóm Köztársaság, nyugat-szibériai körzet, déloroszországi körzet. Hazánk kirendeltségeket nyit Rosztovban és más, oroszországi centrumokban. * * * Az áthúzódó kötelezettségek teljesítésére a Szovjetunióval kötött egyezmény szerint az 1990. december 31-ével kialakított egyenleget (körülbelül 1,5 milliárd Rbl) USD- ra számítják át a korábban egyeztetett 1 Rbl = 0,92 USD arány szerint, és az MNB külön számlájára írják. Az 1990. évi szállítási határidejű, de 1990. december 31-éig nem teljesített szerződésekkel kapcsolatos elszámolásokat legkésőbb 1991. március 31-éig transzferábilis rubelben és az adott, magánjogi szerződésekben előirányzott feltételek szerint lehet teljesíteni. Az 1990-ben nyújtott szállítmányozási szolgáltatásokat legkésőbb 1991. március 31-éig lehet elszámolni. Az ilyen áruszállításokra és szolgáltatásokra vonatkozó, transzferábilis rubelben történő elszámolások egyenlegét az 1990. december 31-ével kialakult egyenleg átszámítása szerint ugyancsak konvertibilis valutára számítják át, és azzal módosítják az év végén fennálló követelést. Az áttérés kapcsán megváltozik a pénzügyi szabályozás, amelynek feltételei azonosak lesznek a hagyományos konvertibilis forgalom szabályozásával. Az 1990. évi államközi kötelezettségek terhére rubelben kötött, 1991-re áthúzódó magánjogi szerződéseknél, illetve a fizetésimérleg-többletek ellentételezésére rubelelszámolásban megvalósuló szállításoknál azonban az 1990. évi feltételek állnak fenn az áttéréssel kapcsolatos kétoldalú egyezményekben, illetve az ahhoz kapcsolódó likvidá- ciós jegyzőkönyvekben egyeztetett határideig. Ezért a külkereskedelmi áruforgalommal és a különleges természeti tényezőkkel kapcsolatos ár- különbözetek befizetésének és igénylésének rendjét szabályozó 109/ 1988. (XII. 27.) MT rendelet és az azt módosító rendeletek hatálya 1991-ben a rendeletekben meghatározott országonkénti eltéréssel fennmarad. Az export, reexport, és az import pénzügyi hidak alkalmazásánál a rendelet a Szovjetunió esetében 1991. március 31-én veszti hatályát. A szaldó kiegyenlítésére vonatkozó kétoldalú államközi tárgyalások alapján transzferábilis rubelben realizálódó importot a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma a rendelet hatálya alá sorolja. (Összeállításunk a Magyar Gazdasági Kamara tájékoztató anyaga alapján készült.) )