Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. február 2. Opel-márkakereskedés és -szerviz Tormásiéknál Meglehetősen közismert, hogy a General Motors Europe Szentgotthárdon gyárat épít, ahol Opel Kadetteket gördíte­nek majd le jövő tavasztól a szalagokról, s külön motor- gyártással is foglalkoznak. A magyarországi termékek —- és a nyugati üzemekben készü­lők — nagyobb mennyiségű ér­tékesítéséhez a GM megkezdte a piac „megdolgozását”, rek­lámjai a tv legdrágább percei­ben hangzanak el. Hozzáláttak ahhoz is, hogy kiépítsék a már­kakereskedői és -szerviz-háló­zatukat az országban, mikorra a magyar gyár termelni kezd. Olyan színvonalú kereskedést és szolgáltatást ígérnek, mint amilyenekben a nyugati vásár­lóikat részesítik. Nos, az első tíz magyarországi márkakereske­dés és -szerviz — mint azt a televízió múlt pénteki híradójá­ból megtudhattuk —január 25- ével megkezdte működését. Bács-Kiskun megyében a HWS —Tormási Gépjármű-Szerviz Kft. kapott bizalmat a világhí­rű cégtől. — Milyen követelményeknek kellett ahhoz megfelelniük, hogy az eladásait Európában legdina­mikusabban növelő cég partne­révé válhassanak? — kérdeztem Tormási Attilát, a kecskeméti kft. igazgatóját. — Nem volt könnyű ezt elér­nünk, egy évig tartó tárgyalás- sorozat végére tettünk pontot, amikor a múlt héten aláírtuk Budapesten a szerződést. Né­met barátunkkal, Heinz- Werner Schoilennel tulajdon­képpen ezért hoztuk létre a kft.-t. Kellett a bizalom elnye­réséhez a Laci bátyám és az én több mint húszéves kisipari ta­pasztalatom, a szakmai fölké- szültségünk, és ez a Jász utcai, korszerű, most már nyugati színvonalon fölszerelt műhely. Köteleztük magunkat, hogy még ebben az évben elkészül nálunk a bemutató szalon. — Addig hogyan „tálalják” a kínálatukat? — Színes prospektusaink vannak egyelőre erre a célra, de majd jönnek a kocsik is, no, és a választható kárpitanyagokat természetesen be tudjuk mutat­ni az ügyfeleknek, a színkár­tyákkal együtt. — Mennyi a várakozási idő? — Jelen pillanatban tizenkét hét; de a megrendelt kocsikon már a szalagon ott van a leendő tulajdonos neve, hiszen egyedi darabokként kezeli őket a gyár. — Máris van megrendelésük? — Igen, van, bár az Opel ko­csik ára, az általunk kínáltaké, 840 ezertől két és fél millió fo­rintig terjed. Tehát még drá­gábbak, mint az úgynevezett volt szocialista országból beho- zottak. Mi elsősorban a vállal­kozói rétegre és a közületekre számítunk, mint vásárlókra, ők meg tudják fizetni az Opele­ket, és olcsóbban autóznak, mint aki például Ladát vesz. Ugyanis aki, mondjuk, egy év­ben megtesz húszezer kilomé­tert, tekintettel az autózás össz­költségében most már tetemes részt képviselő üzemanyagárra, a szervizigényre, vagyis a javít- tatási kiadásokra, legkésőbb négy év múlva utoléri őt az 1300-as vagy 1500-as Ladával járó autós az összkiadásokban, ha már nem előbb, és akkor még a komfortosságról, meg­bízhatóságról, esztétikai szem­pontokról nem is beszéltünk. Ha a számításnál egy 4,4 litert fogyasztó, dízelmotoros Opelt vennénk alapul, az említett idő­tartam lényegesen rövidebb lenne, tehát könnyen belátható, hogy sajnos, egyelőre azok tud­nak előnyös autóvásárlást esi­AZ ELSŐ TÍZ KÖZÜL AZ EGYIK ' Több lábon biztonságosabb • A család férfi tagjai a műhelyben dolgoznak. Képünkön: az ifjabb Attila a Bosch motor- teszterrel vizs­gál egy autót. nálni, akiknek az átlagnál több erre a pénzük. — Mekkora eladásra számí­tanak évente? — Az idén kétszázat szeret­nénk értékesíteni, s a lehetősé­gek szerint növelni ezt a későb­biekben. Hiszünk abban, hogy a vásárlóközönség nemsokára nagyobb lesz, hogy növekszik az emberek jövedelme. —t Ezt az optimizmust az idei munkaellátottságuk is alátá­masztja? — Nem, a derűlátásunk ké­sőbbre vonatkozik, jelenleg érezni, hogy a kormány keze ott kotorász az emberek zsebében. Kevesebbet használják az autó­ikat, és kevesebbet is javíttat­nak. Szerencsére, azért nekünk folyamatosan van elegendő munkánk. Köszönhető ez az új Bosch berendezéseinknek, mű­szereinknek is. A motorteszter egymaga kétmillió forintba ke­rült, illetve ennek megfelelő' né­met márkába, de a tökéletes hi­bamegállapításhoz, javításhoz nélkülözhetetlen. Az emberein­ket a Bosch cég tanította meg ezek használatára, és a további képzésről is gondoskodik. — A boltjukban számos Bosch gyártmányú autóalkat­részt látni. — A német cég márkaszervi­zének tekint bennünket, s az általa készített alkatrészeket kedvezményes áron kapjuk. Ri­gó Endre, rutinos kereskedő várja üzletünkben az ügyfele­ket. Megrendelést is fölveszünk az esetleg hiányzó alkatrészek­re, és tíz-tizenkét napon belül átadjuk a vásárlónak. Ez példá­ul a karambolos kocsik karosz- szériaelemeire is vonatkozik, amelyeket, persze, máshonnan szerzünk be, és szintén forintért adunk. Külkereskedéssel is fog­lalkozunk e hónaptól kezdve. Egyébként a karosszériajavító műhelyünk színvonalát a múlt év végén szintén emeltük, egy svéd húzatópad munkába állí­tásával, amihez lézeres bemérő­technológia tartozik. Ott, a Csáktornyái utcán ezzel a be­rendezéssel a totálkáros autók megjavítása sem reménytelen. Tormási Attila elmondja, hogy az Opel kocsik garanciális és azon túli javításához egyene­sen a gyárból kapják az alkatré­szeket, a célszerszámokat, és a folyamatos „kiképzést”, az in­formációt. A járműveket lízing­ben, vagyis részletre is meg le­het náluk vásárolni. A családi vállalkozásban bátyja, László és a fia, valamint az ő fia és a felesége is munkát talált. — A több lábon állásra tö­rekszünk — hallom a kft. veze­tőjétől —, kereskedelmi képvi­selet is működik már nálunk. Magyarországon mi képvisel­jük a FRIWEG céget, amely Németországban nagymenő szerszámgyártó. Fritz Wegner úr nemcsak a nyugati autók szereléséhez szükséges szerszá­mokat gyártja, hanem minden­féle más eszközt. Megrendelé­seket veszünk fel, és árusítunk. Német partnerünk, Schollen úr cégének közvetlen kereskedel­mi képviselete szintén megtalál­ható nálunk. Megtudom, hogy az autós kft.-nek még egy érdekes vállal­kozása van: a Dunától keletre eső országrészben ők forgal­mazzák az ANTICARO elne­vezésű vízionizálót, amelyet Svájcban gyártanak. Ezt a víz­óra után a csőre kell szerelni, és megszünteti a vezetékrendszer­ben, a boylerben stb. a tíz évnél nem régebben keletkezett víz­követ, illetőleg az új rendsze­rekben elejét veszi a kőlerakó­dásnak és csökkenti a belső rozsdásodást. Semmiféle ener­giaforrást nem igényel a műkő- déshez. — Mik a terveik? — Mi vagyunk a megyében az első Opel-márkakereskedők; később, ha reményeink valóra válnak, bevezetjük majd, hogy aki új kocsit vesz nálunk, annak a régi Opeljét visszavásároljuk — tájékoztat Tormási Attila, a HWS—Tormási Kft. igazga­tója. A. Tóth Sándor • A szerző­dés aláírása. Az asztal bal oldalán: Emst A. Hofmann, a GM Opel szentgotthárdi gyárának ügy­vezető igazga­tója és Her­man De Ba­cker értékesí­tési és marke­tingigazgató. A jobb olda­lon, középen, Heinz Werner Schollen, jobbján Tor­mási László, balján Attila. ,Az Április 4. Gépipari Művek (Á4GM) egy évtizeden át exportált atomerőművi berendezéseket a Szov­jetuniónak. E szállítások értéke évente meghaladta a 400 millió forintot, de tavaly 15 millióra csökkent. Az 1991-es évre vonatkozó, úgyne­vezett indikatív-listán az szerepel, hogy hazánk (a dollárelszámolásra való átté­rés értelmében) 4,2 millió dollár érték­ben szállíthat atomerőművi berendezé­seket. Amint azt Bodor János vezér­igazgató-helyettes elmondta, egyelőre nem tudják, hogy ez mennyiben érinti, vagy egyáltalán érinti-e az Á4GM-et. Jelenleg csupán egy atomerőművi víz­kezelő berendezésekre vonatkozó, 200 ezer dolláros szovjet ajánlatkérésről van tudomásuk, ám az üzletkötés még bizonytalan. Azzal kapcsolatban, hogy a 4,2 millió dolláros keret egészen pon­tosan mit tartalmaz, a Transzelektro Külkereskedelmi Vállalatnál sem tud­tak számunkra felvilágosítással szol­gálni. * * * A Városföldi Állami Gazdaság szá­mára — az Á4GM-hez hasonlóan — fontos piacot jelent, illetve jelentett a Szovjetunió. 1989-ben 8 ezer tonna ser­téshúst, de még tavaly is négy és fél ezer tonnányit szállítottak ki. Jelenleg nincs szerződésük és a szovjet központi im­portlistán nem is szerepel élelmiszer. Még minden bizonytalan ... • Amikor még sorozatban gyártották az atomerőművi vízkezelő berendezéseket az Á4GM-ben. Gódor József igazgató szerint ez a helyzet rendkívül nyugtalanító, hiszen a gazdaság hűtőiben most 50 millió forint értékű sertéshús van felhalmoz­va. Ugyanakkor a kistermelőinknél már 10 ezer sertés vár feldolgozásra. Ennek pedig még nincs piaca. lat szakemberei jelenleg is folytatnak tárgyalásokat a húseladásról a Szovjet­unióban. A hírek szerint a szibériai árubemutató (Tyumen) 12 millió dollá- .ros üzletet hozott, de azt egyelőre még nem lehet tudni, hogy a Városföldi Á. G.-ot ez mennyiben érinti. A Terimpex Külkereskedelmi Válla­G. B. Az élelmiszer­gazdaság kilátásai A szovjet kormány preferenciáját jel­ző indikativ listán a magyar szállítások között mindössze tízezer tonna bébiétel szerepel az élelmiszerek, mezőgazdasá­gi termékek közül. Ezt a szakértők többféle okkal magyarázzák, de a té­nyen, sajnos, nem változtat. Amely tény azt jelenti, hogy az agrártermé­kekből aligha lesz az első negyedévben számottevő kereskedelmi forgalom a két ország között. A hús, hústermékek, baromfi talán még eladható, viszont nagy gond lesz 300-400 ezer tonna zöldség- és 100 ezer tonna gyümölcs- konzerv értékesítésével. Ezenkívül másfél millió hektoliter bor, 250 ezer tonna alma és 1 millió tonna búza sorsa szintén bizonytalan. A legnagyobb bajba a hazai kon­zervipar kerülhet, de reális vészély, hogy felvevőpiac hiányában élelmiszer- ipari vállalataink egész sora megy tönkre, ha nem sikerül szerződéseket kötni a szovjetekkel. Pontosabban az egyes köztársaságokkal, mivel az élel­miszer-ellátást a központi kormányzat az ő hatáskörükbe utalta. Persze, kér­dés, hogyan és miből fognak majd fi­zetni, ugyanis a valutaalapok képzésé­ről szóló szovjet minisztertanácsi ren­delet következtében a szövetségi köz­társaságok igen alacsony devizabevé­telhez jutnak. Némi vigaszt nyújthat, hogy — az NGKM tájékoztatása szerint — a GOSZSZNAB-val (állami műszaki el­látási bizottság) folytatott tárgyalások alapján lehetőség lesz mezőgazdasági termékek (200 ezer tonna hús, 100 ezer tonna alma és egyéb tételek) szállítá­sára. Mit tartalmaz az indikativ lista? Exportunkon belül a gépipar mintegy 1 milliárd USD körüli szállítási lehetőséggel rendelkezik, zömében autóbuszok és alkatré­szek, valamint produktív részegy­ségek szállításával. Egyéb expor­tunk döntően gyógyszerekből, tim­földből és vegyi cikkekből állhat. Importunk közel háromnegyede energiahordozó és alapanyag (ezen belül 1 M tonna kőolaj, 5,2 milli­árd köbméter földgáz, 11,4 milli­árd kWó villamos energia). Ez azt jelenti, hogy számottevő feszültség a továbbiakban csak a kőolaj be­szerzésénél marad. Rögzítették to­vábbá 23 ezer db személygépkocsi, tehergépkocsik, traktorok, vala­mint különféle alkatrészek vásár­lási lehetőségét. A szovjet központi szervek jelen­leg az agrártermékek és a gyógysze­rek ellenében látnak lehetőséget az olajexport bővítésére. Aláhúzták, hogy ehhez versenyképes ajánlatok kellenek. Ezen belül javasolták: a további energiahordozó- és nyers- anyagigényeink kielégitésére köz­vetlenül a kitermelő vállalatokkal és az egyes köztársasági, helyi szer­vekkel állapodjunk meg. Magyar—szovjet kereskedelem — új feltételekkel A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok új mechanizmusára való áttérésre és az 1991. évi gazda­sági együttműködésre vonatkozó egyezményeket tavaly decemberben írták alá Moszkvában. Eszerint tel­jes egészében piaci együttműködési mechanizmusra térünk át, amely előírja a konvertibilis valutában történő elszámolásokat és fizetése­ket, valamint a folyó világpiaci ára­kon történő kereskedelmet. A gazdasági kapcsolatok a nem­zetközi kereskedelemben elfoga­dott feltételek szerint valósulnak meg. Az elszámolások bármilyen, a nemzetközi bankgyakorlatban el­fogadott formában lehetségesek, de az átállásra vonatkozó banktechni­kai megállapodás még nem szüle­tett meg. 1991-től elméletileg a nemzetközileg elfogadott szabá­lyok szerint, konvertibilis valutá­ban fizetnek a két ország bankjai, egymás között. Magyarországon a kereskedelmi bankok foglalkoznak a vállalatok fi­zetéseinek intézésével, a Szovjetuni­óban viszont egyelőre csak a Kül­gazdasági Barikkal (Vnyesekonom- bank) lehet kapcsolatba lépni. Aján­latos kizárólag e bank garanciáját elfogadni. Tervezik ugyan a Szovjet­unióban is a devizaforgalmazás de­centralizálását, de ez még nem mű­ködik. A kereskedelmi fizetéseknél az akkreditív nyitása lassúbb, a nyit­va szállítás pedig gyorsabb, de nem ajánlott fizetési mód lesz. Az NGKM tájékoztatása szerint a magyar—■ szovjet kereskedelemben a szabad devizás elszámolást alkalmazzák, nem pedig a klíringrendszert. Az áruk szállítása és szolgáltatá­sok nyújtása a külgazdasági kap­csolatok magyar és szovjet — meg­felelő külgazdasági jogosultsággal rendelkező — résztvevői között kö­tendő magánjogi szerződések alap­ján történik. A vállalatok a szerző­déseket saját felelősségükre, saját maguk kötik, az állam semmilyen garanciát nem vállal a fizetésért. * * * A kormányok az átmeneti idő­szakra indikativ listákat egyeztet­tek, és ezeket külön megállapodás­ban rögzítették. Az indikativ listák nem korlátozóak, az ott meghatá­rozott mennyiségnél többet, vagy helyette mást is lehet szállítani. Szovjet oldalról azok a termékek ke­rültek ide, amelyeket a központ oszt le. Az egyezményben nincs rögzítve, de a moszkvai magyar kereskedelmi képviseleten úgy értelmezik, hogy azokat a termékeket a Szovjetunió meg is tudja finanszírozni. Az 1991. évi megállapodáshoz aláírt indikativ listák mintegy 1,7 Mrd USD export, illetve 2,1 Mrd USD import lebonyolítását teszik lehetővé, feltéve, hogy a vállalatok az árakban és az egyéb feltételek­ben meg tudnak állapodni. Ez a szint volumenében az 1990. évi for­galom körülbelül 50 százalékát je­lenti. Az egyezmény nem foglalkozik külön a barterkereskedelemmel. Egy idén januárban megjelent mi­nisztertanácsi rendelet erősen kor­látozza a Szovjetunióban a bartert. (Ám máris vannak, akik megtalál­ták a kiskapukat, és „kivételes en­gedélyekre” is akadt példa.) A korábbi, több évtizedes gya­korlattól eltérően gazdasági kap­csolatainkat négy szinten (szövetsé­gi, köztársasági, regionális és válla­lati) kell fenntartanunk. Rendkívül felértékelődnek a vállalati kapcso­latok, a magyar vállalati képviselők közvetlen jelenléte. Decemberben Kádár Béla és O. Filsin, az Orosz Föderáció kormá­nyának elnökhelyettese Moszkvá­ban aláírták az Orosz Föderáció és Magyarország közötti gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok létesíté­séről szóló kormányközi megálla­podást. Ennek keretében rögzítet­ték, hogy külön indikativ listákat állítunk össze, egyes területekkel, köztársaságokkal külön, közvetlen kapcsolatokat építünk ki. Ezek: Baskíria, Tatár Áutonóm Köztár­saság, nyugat-szibériai körzet, dél­oroszországi körzet. Hazánk kiren­deltségeket nyit Rosztovban és más, oroszországi centrumokban. * * * Az áthúzódó kötelezettségek tel­jesítésére a Szovjetunióval kötött egyezmény szerint az 1990. decem­ber 31-ével kialakított egyenleget (körülbelül 1,5 milliárd Rbl) USD- ra számítják át a korábban egyezte­tett 1 Rbl = 0,92 USD arány sze­rint, és az MNB külön számlájára írják. Az 1990. évi szállítási határ­idejű, de 1990. december 31-éig nem teljesített szerződésekkel kapcsola­tos elszámolásokat legkésőbb 1991. március 31-éig transzferábilis rubel­ben és az adott, magánjogi szerződé­sekben előirányzott feltételek szerint lehet teljesíteni. Az 1990-ben nyújtott szállítmá­nyozási szolgáltatásokat legkésőbb 1991. március 31-éig lehet elszá­molni. Az ilyen áruszállításokra és szol­gáltatásokra vonatkozó, transzfe­rábilis rubelben történő elszámolá­sok egyenlegét az 1990. december 31-ével kialakult egyenleg átszámí­tása szerint ugyancsak konvertibilis valutára számítják át, és azzal mó­dosítják az év végén fennálló köve­telést. Az áttérés kapcsán megváltozik a pénzügyi szabályozás, amelynek feltételei azonosak lesznek a hagyo­mányos konvertibilis forgalom sza­bályozásával. Az 1990. évi államkö­zi kötelezettségek terhére rubelben kötött, 1991-re áthúzódó magánjogi szerződéseknél, illetve a fizetésimér­leg-többletek ellentételezésére ru­belelszámolásban megvalósuló szál­lításoknál azonban az 1990. évi fel­tételek állnak fenn az áttéréssel kap­csolatos kétoldalú egyezményekben, illetve az ahhoz kapcsolódó likvidá- ciós jegyzőkönyvekben egyeztetett határideig. Ezért a külkereskedelmi áruforgalommal és a különleges ter­mészeti tényezőkkel kapcsolatos ár- különbözetek befizetésének és igény­lésének rendjét szabályozó 109/ 1988. (XII. 27.) MT rendelet és az azt módosító rendeletek hatálya 1991-ben a rendeletekben meghatá­rozott országonkénti eltéréssel fenn­marad. Az export, reexport, és az import pénzügyi hidak alkalmazásánál a rendelet a Szovjetunió esetében 1991. március 31-én veszti hatályát. A szaldó kiegyenlítésére vonatkozó kétoldalú államközi tárgyalások alapján transzferábilis rubelben re­alizálódó importot a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztéri­uma a rendelet hatálya alá sorolja. (Összeállításunk a Magyar Gaz­dasági Kamara tájékoztató anyaga alapján készült.) )

Next

/
Thumbnails
Contents