Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-02 / 28. szám
1991. február 2. • PETŐFI NÉPE • 3 • Fotó: Walter Péter HÁROM GYEREKKEL — EGYEDÜL ORGOVÁNYON Panaszos levél - tanulságokkal Segítséget kért a szerkesztőségtől Horváth Istvánná Orgoványról. A háromgyermekes, egyedülálló asszony — pillanatnyilag még gyesen van — kétoldalas levelének első részében a helyi önkormányzat „fenyegetéséről” ír: ki akarják tenni az utcára abból á 38 négyzetméteres lakásból, amit 1990. július elsején kapott 1990. december 31 -éig a tanácstól. A levél nagyobbik része azonban azzal foglalkozik, hogy kik, milyen anyagi körülmények között „élvezik” a szolgálati lakásokat a településen. „Sok minden van, amit még nem írtam meg. De ahhoz több oldalra lenne szükség. Kérem, ha még pontosabban szeretnék látni ezt az ügyet, keressenek fel.” * Még aznap, amikor a levél megérkezett, megkerestük Horváthnét. Sokkal többet nem tudtunk meg, mint ami a levélből is kiderült. Az asszony 1988 óta egyedülálló. Mielőtt gyesre ment, a kecskeméti Tü- zépnél volt adminisztrátor. Ám már az elmúlt évben értesítették, hogy munkájára nem tartanak igényt. Gyakorlatilag egy hónapon belül munkanélküli lesz egy olyan községben, ahol a tősgyökeres lakosság java részének is gond a munkahely megtartása. Horváthné 1987 óta lakik a faluban, s ha lehet, még nehezebb helyzetben van, mint az oda- valósiak. Abban reménykedik, hogy bérbe vett szőlejéből meg tud élni, valamint alkalmi munkát is vállal, hogy el tudja tartani a gyerekeit. Arra a havi kétezer forintra sem számíthat biztosan, amit a bíróság gyerektartásként megítélt, mert a volt férje rendszertelenül küldi a pénzt. Mi lesz vele? Mi lesz a gyerekekkel? * Kristóf Lajos Orgovány' polgármestere szigorúan a tényékhez ragaszkodva ismerteti Horváthné esetét. — Tavaly júniusban keresett meg azzal, hogy az albérletét felmondták, nincs hova mennie a három gyerekkel. Azt kérte, hogy az év végéig adjunk neki „fedelet”, addigra megpróbálja a lakáshelyzetét megoldani. Miután Orgoványon nincs tanácsi bérlakás egyetlen egy sem, csak szolgálati lakások, amelyeknek kiutalása bizonyos foglalkozási körhöz kapcsolódik, Horváthné is szolgálati lakásba költözhetett. Az, hogy a bérleményt felmondjuk, s a lakásban benne lakók jogi helyzetét tisztázzuk, ügyviteli kötelességünk. Arra azonban, hogy az utcára rakjuk a három gyerekkel, egyáltalán nem gondoltunk. Azzal azonban számoltunk, hogy a község közvéleménye megoszlik majd abban a kérdésben: ilyen módon is lehet lakáshoz jutni? És az sem mindegy, hogy egy szolgálati lakással kevesebb lesz a faluban... * Hogy üldözi-e, zaklatja-e Horváthnét az önkormányzat, azt döntsék el az olvasók. Mint ahogy azt is a közvélemény egészséges igazságérzetére bízom, illendő-e fel- hánytorgatnia a levélírónak például azt, hogy az egyik pedagógus autót vett, s a szolgálati lakásban mégis bennmaradhat... Manapság, amikor úgyis nagy divat a sárral dobálózás, s nemritkán a fél világot hibáztatják azok, akik nehéz helyzetbe kerülnek, nem ártana Horváthnénak is felülvizsgálnia véleményét. Bár egy pillanatig sem kételkedünk abban, hogy három gyermeket egyedül nevelni szinte kilátástalan vállalkozás, de a saját sorsán könnyít, ha megpróbál békét teremteni maga körül. Szép, okos gyermekei elsősorban csak rá számíthatnak ... Nagy Mária Az olvasó hangja... Trágyázás Cikkem címe a rádió vasárnap (január 27.) délelőtti műsorához kapcsolódik, amikor is Szabad György nyilatkozott Wisinger Istvánnak. Mivel sem a riportban részt vevőknek, sem nekem nincs kapcsolódásunk a mezőgazdasághoz, írásom nem ilyen témájú, a címet pedig Szabad Györgytől vettem. -. A tanár úr ugyanis figyelemre méltó hasonlattal élt: magát, a korosztályát trágyához hasonlította, melynek alkalmazása eredményeként bekövetkezik majd a paradicsom eljövetele. Természetesen a riportban sok mindenről volt szó. Téma volt, például, a szabadság. A tanár úr szerint a rendszerváltás előtt nem, sőt, a legfelső vezetés számára is csupán „majdnem” szabadság létezett a szovjet függőség miatt. Gondolom, ez a megállapítás nem vitatható. Azt azonban szerényen fölvetném, hogy most vajon nem függünk senkitől? Vagy biztos-e, hogy az egzisztenciáját vesztő, a munka nélküli, az elszegényedő számára eljött már a szabadság? Nem érdekes, hogy minden új hatalom szabadsághozónak tartja magát, és mégis mindig sokan maradtak azok, akik ezt nem így érzik? Azt már természetesnek tartottam, hogy a tanár úr milyen igyekezettel védte a ház tekintélyét, hogy cáfolta a vádat, miszerint a ház szavazógéppé vált volna. Mégis felmerül: miért érezzük mi, állampolgárok azt, hogy a ház igenis egységes a terheinket növelő döntések meghozatalában? Miért van az, hogy a korábban még oly aktív ellenzék is mintha elcsönde- sült volna? Talán mert a képviselőség is biztos megélhetést jelent? Közzétettek már listát arról, ki mennyi fizetést vesz fel a házban, esetleg hányán vannak azok, akik megtartva állásukat, két helyről is húznak jövedelmet és az így göngyölített összeg mennyi? Nem vitatva, persze, sok képviselőnk munkáját, felelősségét és jó szándékát, felvetődhet: nem túl összkomfortos ez a parlament, ugyanis úgy tűnik, mintha nem igazából a mi érdekünkben ülnének ott választottaink? Azt is elmondta a tanár úr, hogy azt az egyet nem szereti, ha elfogultsággal vádolják. Talán már kilépett pártjából? Egyáltalán baj lenne-e az elfogultság, ha úgy éreznénk: ez nekünk jó? Na, de visszatérve a tárgyhoz. Abba természetesen nem szólhatok bele, ki minek érzi magát. Azt azonban jelezném, hogy nem mindenféle trágya jó a földnek, meg aztán annak azért szaga is van. Csonka István Kiskunhalas, Bercsényi u. 10. Közszolgálatot vállaltak 1991. január 24-ei számukban „Mennyi az önkormányzat képviselőinek tiszteletdíj a és költségtérítése?” címmel olvastam a munkavégzés elismertetéséről. Meggyőződésem, hogy az abban leírtak egy része sokakat felháborít. Az írás utal a kisebbségi szószóló 11 800, a bizottsági elnök 14 400, bizottsági elnök + más bizottsági tagság esetén a 19 600 forintos elismerésekre. Gondolom, hogy a testület tagjainak zöme máris valamilyen bizottsági tagként kellene hogy kifejtse tevékenységét. Csak attól félek, hogy ugyanaz a képviselő-testületi tag több bizottság tagjaként dolgozik. Azonnal eszembe jut a volt „állampárti” mechanizmus, mely életre hívta a bizottságok bizottságait. Közben a bábák között elveszett a gyerek. Könyörgöm, a „gyermek-demokráciánkat” ne ejtsük ki a kosárból! Az írás világosan tudomására hozza az olvasónak, hogy mennyibe kerül az önkormányzatnak a képviselők javadalmazása. Eszembe juttatta volt tanáraim és a választási „hadjárat” jeles képviselőinek egy-egy követendő mondatát, mely így szólt: Olyan emberekre van szükség, akik a közösség érdekeit a saját érdekeik fölé helyezik, akiknél érvényesül a személyes példamutatás, az áldozat- készség, a megértés, a tárgyilagos bírálat és az együttérzés. Hát kérem! A személyes példamutatással és az együttérzéssel nagy baj lehet, ha arra gondolok, hogy az anyagi elismerés órája sokak esetében egyazon időn belül másutt is ketyeg. Félreértés ne essék! Tisztelni és becsülni tudom azokat, akik a mai világunkban közösséget szolgálnak. Nem irigylésre méltó a nagyobb közösségek vezetőinek posztja. Azonban félreérthetetlenül tudomására kell hozni az egyébként vezetői posztokon dolgozó képviselőknek, hogy közszolgálatot vállaltak. Megítélésem szerint hincs erkölcsi alapja az esetükben anyagi elismerésnek. A személyes példamutatás a legjobb húzóerő! Csak akkor bízunk meg bennük, ha az erkölcsi normákat betartják. Ugyanis esetükben „vastagon”, az átlagot többszörösen felülmúlva ketyeg az anyagi elismerés órája. Tehát nincs erkölcsi alapjuk felvenni a közösség pénzét, hiszen a cégüknél is felveszik. Az átlagpolgárt arra intjük, hogy kevesebbet fogyasszon, mert a jövőnkből is fogyasztottunk. Majd ha megteremtettük a jobb lét alapjait, kilábalunk a nehéz helyzetből, akkor érezni fogjuk annak áldásait. Addig, ugye, türtőztesse magát a honpolgár. Ez helyes is lenne, de a napilapban leírtak alapján a „példamutatók” részéről hol itt az együttérzés!? Elismerés illeti a napilapot a nyíltságáért. Úgy érzem, hogy következetes magatartást tanúsít olvasóival szemben. Ezt számos példa bizonyítja. Az a véleményem, hogy fel kell nyitni az érintettek szemét. Akik nem hajlandók a közösséget az erkölcsi normák betartása mellett szolgálni, aki felkészültségével, magatartásával és személyes példamutatásával nem tud és nem is akar keliőúekiritélyt kivívni, álljon félre! Gyorsan, mert nagyon kevés az időnk a felzárkózáshoz, a jó légkör megteremtéséhez. Csak jó légkörben szeret mindenki dolgozni. A „légkör” jelzi a vezetés mikéntjét. Mindez feltételezi a nyílt és őszinte kapcsolatot. Ami a napilap nyitottságát illeti, kérem, ne adják alább. Csak így oldódik meg sok kérdés. Csak így oldhatjuk fel azt a fagyott légkört, ami sok, megcsontosodott magatartású embert övezett. Tisztelettel: Penoff László Baja, Jácint u. 22. Jövő télen megfagyunk? Kétségbeesve írom Önöknek e levelet. Mégpedig a szén áremelése miatt. Most is kb. 10-12 ezer forint a kettőnk jövedelme, plusz a családi pótlék. Három gyermeket nevelünk, és így is csak a minimum megélhetésünk biztosított. De nemcsak mi, hanem az egész ország fizetésből élő lakói, meg a nyugdíjasok, hogy fogják megvenni a téli tüzelőjüket, ha a szén ára 700/q lesz, vagy ennél is több? A jövő télen megfagyunk? Mert a családi kassza ezt nem fogja bírni nagyon sok helyen. Mi most csak a havi 10 q szenet tudjuk egyszerre megvenni, de jövőre ennek a felét, hát ez Önök szerint, hogy lesz elég? Vagy mi lesz velünk, koldusbotra akar bennünket tenni az, aki ezt kitalálta? Mit szól ehhez a parlament, ám igaz, hogy aki ott van, az nem ennyit kap, de kívánom, hogy aki ezt kitalálta, az is keressen havi 6-8 ezer forintot, és abból tartsa e\ a családját, és vegye meg a téli tüzelőjét. Mert aki ezt felvetette, annak tudom, nem ennyi a keresete. De azt kívánom, verje meg az Isten az egész parlamentet, ha ezt meg akarják csinálni a dolgozó emberekkel. Kérem Önöket, válaszoljanak a levelemre az újság hasábjain keresztül. Tisztelettel egy aggódó ember, aki szeretne megélni, de nem biztos, hogy ez sikerül is Létező és vágyott jogállamiság XXVI. kecskeméti jogásznap miatt nagy szükség van. ElőadásáA XXVI. kecskeméti jogásznapot rendezte meg a Magyar Jogász Egylet Bács-Kiskun Megyei Szervezete tegnap, a megyei bíróságon. Az ünnepélyes megnyitón dr. Bo- dóczky László, a jogászegylet megyei szervezetének (s egyben a Bács-Kiskun megyei bíróság) elnöke köszöntötte a résztvevőket, valamint röviden szólt arról, hogy a társadalmi, politikai átalakulás természetes vonzata, követelménye: a változásokat a jog is kövesse. Ezután dr. Solt Pál, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke „A jog és a jogászok szerepe a jogállamiság megteremtésében” címmel tartott előadást. Ebben kifejtette, hogy a jog- államiság egyszerre vágyott és létező fogalom is jelenleg hazánkban. Mindazok a keretek, intézmények kialakultak ugyanis, amelyek a jogállamiság alapfeltételei. Csakhogy a működésük még nem megfelelő. Lehet-e törvényekkel, joggal társadalmat szerkeszteni? — ismételte meg a sokak által már föltett kérdést a Legfelsőbb Bíróság elnöke, és egyúttal válaszolt is rá: „Jog nélkül már megpróbáltuk, s az eredmény ismeretes ...” A taxisblokádot példaként említve hívta fel a figyelmet azokra a határtalanul éles helyzetekre, amikor alkalmas megkérdezni: mi a jog kompetenciája, meddig tartanak a jog határai? Szólt az utóbbi években fölgyorsult jogalkotásról, amit jól tükröz, hogy míg 1987-ben 17 törvény született, addig tavaly ennek a hatszorosa. Erre azonban a korábbi évtizedek lemaradása ból nem hiányzott a bírósági és az ügyészségi szervezet vizsgálata iránti igény hangsúlyozása sem. Összességében kiemelte, hogy a jogászság mint hivatás fölértékelődik egy jogállamban. Szemben a nem is olyan régmúlttal, amikor divat volt lenézni. Éppen ezért fontos — zárta előadását — hogy most minden jogász a saját területén lelkileg és szakmailag is újuljon meg. Délután az alkotmánybíráskodás egyéves tapasztalatairól beszélt dr. Holló András, az Alkotmánybíróság főtitkára, valamint a családjogi ítélkezés időszerű kérdéseit vázolta föl dr. Tóth Aladárné legfelsőbb bírósági tanácselnök. E témakörökhöz kiegészítéseket fűzött Tóthné dr. Fábián Eszter, a JATE Állam- és Jogtudományi Karának docense, dr. furcsán Rozália megyei bírósági elnök és dr. Kerek József \xgyvéd. Ugyanekkor egy másik teremben dr. Gubuznai Judittól, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjétől a csődeljárással és a felszámolási eljárással kapcsolatban felmerülő jogi kérdésekről hallhattak az érdeklődők. Majd ezt követte a felszámolási eljárás bírói gyakorlatáról szóló előadás, amit dr. Berkesné Danes Mária fővárosi bírósági csoportvezető bíró tartott. Ezenkívül a ön- kormányzat és alkotmányosság témaköréről dr. Kolláth György, a Belügyminisztérium jogi főosztály- vezetője beszélt. A kecskeméti jogásznap mintegy folytatásaként, szombaton már szórakozni gyűlnek össze a szakma képviselői: az ugyancsak hagyománnyá vált jogászbálon. B. A. Pártok sötétben? Öt párt és két társadalmi szervezet január 31-éig nem fizette ki székháza bérletidíj-hátralékát, ezért e szervezetekkel az aznap lejáró szerződéseket a Fővárosi Ingatlan- kezelő és Műszaki Vállalat nem hosszabbította meg. Az állammal szembeni adósság összesen csaknem hétmillió forint. A kormány tavalyi ülésén úgy döntött: 1991 júliusának végéig fenntartja azt az állapotot, amelyet még a Németh-kormány teremtett a pártok ideiglenes elhelyezésével. (Az akkori verdikt szerint idén márciusig kialakították volna a végleges állapotot, ára ehhez egyelőre számos feltétel hiányzik.) Az újabb kormányhatározat azonban csak a számlájukat kifizető szervezetek számára tette lehetővé a bérleti szerződés meghosszabbítását. Komoly összeggel tartozik a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Független Magyar Demokrata Párt, de adós a Független Szociáldemokrata Párt, a Cigányok Szociáldemokrata Pártja, a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt, valamint a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége. A listán szerepel a Bajcsy-Zsilinsz- ky Társaság is, ök azonban a határidő lejárta előtt elmaradásuk egy részét törlesztették és jelezték: rövid időn belül teljesen rendezik a ceh- het. Kilakoltatásra, egyelőre, nem kerül sor felelte az MTI kérdésére Borsa Gyula, a FIMÜV osztályvezetője, ám hozzátette: valószínűleg a villany és a fűtés lekapcsolásával „ösztönzik” majd az adós szervezeteket a helyzet rendezésére. Elképzelhető az is, hogy a FIMÜV is beszünteti szolgáltatásait, azaz a székhazakat üzemeltető személyzet (takarítók, fütök, gondnokok) elhagyja az épületeket.
