Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 7. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. január 9.

Másfél milliárd forint a Befektetés Ösztönzési Alapra

Valószínűleg már februárban kaphatnak támogatást a Magyarországon működő vegyes vállalatok a Befektetés Ösztönzési Alapból —- mondta az MTI munkatársának Bándi Kund, a Befektetési és Kereskedelmi Fejlesztési Ügynökség befektetéspolitikai főosztályának osztályvezetője.

Az alap felhasználását szabályozó kormányrendeleten a szakemberek most végzik az utolsó simításokat és öntik végleges formába a jogszabályt. Ám az már ismeretes, hogy a támogatásra mintegy másfél milliárd forint áll rendelkezésre, ugyanis a nemrégiben lezajlott költségvetési vitában ennyit hagyott jóvá az Országgyűlés. A tervek szerint a támogatásból az alapvető infrastrukturális fejlesztéseket lehet finanszírozni. Vagyis a külföldi tőkerészesedéssel működő vállalatok beruházási költségeihez az állam a kommunikációs és közmű-, valamint az úthálózat kiépítésével kíván hozzájárulni. Bár a lehetőségek igen szerények, mégis a szakemberek úgy ítélik meg, hogy e másfél milliárd forint is segítheti a külföldi tőke Magyarországra csalogatását azáltal, hogy elsősorban a vidéki székhelyű cégeket kívánja támogatni. A támogatás mértéke — amelyet az elképzelések szerint nem kell majd visszafizetnie a felhasználónak — nem

haladhatja meg az összberuházás 10 százalékát, s feltétel továbbá az is, hogy az alaptőke összege nagyobb legyen 200 millió forintnál. Emellett a Befektetés Ösztönzési Alapból igényelhető segítség a betanulási költségek finanszírozásához is. Ám ezt a támogatást a cégeknek vissza kell téríteniük egy-két év türelmi idő közbeiktatásával.

Bándi Kund rámutatott: jelenleg hazánkban mintegy 5000 vegyes vállalat működik, s közülük a szakemberek elemzése szerint mintegy 40-50 pályázhat sikerrel a támogatásból való részesedésre. A tényleges támogatást azonban feltehetően csupán mintegy tucatnyian kapják majd meg. Mindenekelőtt azok a vállalatok számíthatnak sikerre, amelyek világszínvonalú technológiát — híradástechnikát, elektronikát, biotechnológiát vagy autóipari tevékenységet — honosítanak meg Magyarországon. A pályázatok elbírálásánál nemcsak az érdekelt minisztériumok véleményét kérik ki — a tárcaközi bizottságon keresztül — hanem az önkormányzatokét is.

A Befektetési Ösztönzési Alap működését szabályozó kormányrendelet várhatóan néhány héten belül megjelenik a Magyar Közlönyben.

Kihal-e a Mamut?

Valamikor a nyolcvanas évek elején az Újkori Keresztények nevet viselő amerikai szekta egy területet vásárolt Montana állam egyik festői völgyében. Vezetőjük, egy hölgy, akit egyszerűen csak prófétának szólítanak. a világvége közeli eljövetelét jósolta, amire alaposan fel kellett készülniük. Ennek jegyében fúrtak néhány éve egy 144 méter mély kutat, amely 56 fokos meleg vízzel látta el őket.

Mindebben nem volna semmi különleges vagy jogellenes, ám tudni kell, hogy a szóban forgó völgy igen közel esik a világhírű Yellowstone Nemzeti Park egyik fő látványosságához, a Mamut meleg vizes forrásokhoz. Évekig tartó kutatás indult meg, összefüggésben lehet-e a felszín alatt a forráscsoport és a szekta kútja. Ha igen a válasz, fennáll a veszélye, hogy a Mamut-források elapadnak. Nos, a vizsgálati eredmények

szerint a kétféle víz karbonáttartalma — amelyből a képünkön is látható mésztufa teraszok kialakulnak — közel azonos, így a közös eredet nem zárható ki. Ezért a hatóságok elrendelték, hogy a szektának a minimálisra kell korlátoznia a kútból való vízkiemelést.

Amúgy is meggyűlt már a bajuk a környezetvédelemmel. Hétszáz főre méretezett bombabiztos föld alatti óvóhelyrendszerükről a közelmúltban jelentős mennyiségű tárolt üzemanyag szivárgott a talajvízbe.

RÁDIÓJEGYZET

Jóslatok

Miközben a múlt héten a rádió hírműsorait szinte elárasztották a minden eddigit felülmúló áremelésekről szóló tudósítások, az egyéb gazdasági témájú adások is lehangoló tényekről árulkodtak.

Az év eleji Eco-mix Tekintélyes közgazdászok jóslatai az új évre címmel rendezett találkozót. Dr. Szabó Iván (MDF, képviselő), az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke szerint a nagy ellentmondások éve lesz az idei. Sorolta a kedvező tendenciákat, s kijelentette: Türelmetlenséggel, letargiával még csatát senki nem nyert.

Tardos Márton (SZDSZ), a parlamenti bizottság alelnöke közel sem volt olyan bizakodó, mint képviselőtársa. Bírálta a kormányt az elmulasztott lépések miatt, s azt mondta, hogy a válság elmélyülésére lehet számítani. Fordulatra, újraindításra lenne szükség.

Három gazdasági kutatóintézet igazgatója is részt vett a beszélgetésben. (Ki hinné, hogy ilyen sok gazdasági kutatóműhely létezik, s mégsem tudták feltárni időben országos bajaink gyökereit.) Mint az általuk elmondottakból is kiderült: katasztrófaváltozat sokféle van, kiútváltozat kevés, pedig most inkább ezek lendítenének az ország szekerén.

A műsor megmutatta, milyen sokféleképpen képzelik el a szakemberek is a kibontakozást. Ezért a „jóslatok” is inkább csak általános feltételezések voltak. Szerencsére.

Termőtájaink

A gazdálkodás kuszaságai, vészjósló helyzetei termelési, értékesítési gondok, tulajdonlási viták stb. nem riaszthatják el a mezőgazdasági szakembereket attól, hogy a jövő kilátásain töprengjenek. Ami adott helyzet és lehetőség: a termőföld, a magyar tájak és termőkörzetek sokfélesége, rejtve maradt vagy visszaszorított hajdani termelési kultúrája és tovább élő hagyománya.

Termőtájak dicsérete címmel az elmúlt héten kezdődött el egy tematikus sorozat, amely éppen ezt a sokszínű és továbbfejlesztésre is érdemes gazdálkodási lehetőséget kívánja termőtájanként feltárni. Erről beszélgettek a stúdióban Veress Tibor szerkesztő és szakértő vendégei, mintegy felvázolva a gazdag témakört. A sorozatban szeretnék bemutatni például a tokaji szőlő, a makói hagyma, a szegedi, a kalocsai paprika, a szabolcsi alma, a kecskeméti barack és a többi, korábban híressé vált termőtáj növényeinek múltját és jelenét, a meghonosítók és utódaik küzdelmes életét.

Nem szabad engedni, hogy a napi gondok elhomályosítsák, háttérbe szorítsák a tudományos munkát, s az alkalmi érdekek tönkretegyék a magyar föld értékeit, nehezen megteremtett, kiérlelt organikus kincseit. Mindent el kell követni, hogy a korábbi évtizedekben felborult természetes egyensúly ismét helyreálljon, s a piaci igényekhez is igazodó termőtáji, minőségre törekvő gazdálkodás újra teret nyerjen hangsúlyozták a beszélgetés résztvevői.

Reggelente

A munkába siető emberek többsége reggelente a Kossuth rádióra figyel, a fiatalok inkább a Petőfi zenés műsorát kedvelik. A Bartók rádiót bizony kevesebben hallgatják. Egyrészt, mivel nem mindenki tudja a készülékén fogni, másrészt az információs szolgáltatást is hiányolták. E héttől kezdve viszont javult az utóbbinak az esélye. Muzsikáló reggel címmel az értékes muzsika mellett a politikai és művészeti életről szóló tájékoztatás is helyet kapott a műsorban. Az is vonzó lehet, hogy közismert rádiós és tévés személyiségeket sikerült megnyerni a műsor vezetésére. Aki csak teheti, bizonyára szívesen kapcsol ezután a Bartók rádió hullámhosszára is.

F. Tóth Pál

NE A MÚLTBAN KERESSÜK A MEGOLDÁST!

A farmergazdaságoké a jövő

Ahol erősek az érzelmek, ott nehéz a tárgyilagosság. Minket, magyarokat két területen fenyeget ez a veszély: ha a határainkon túli magyarságról vagy a földről van szó. E két kérdésben tehát mindig erős önkontrollra lenne szükség.

A grófok és a lobby

Nekem két élmény adott életre szóló útravalót: a földreform és 1956. Soha nem felejtem el azt a sokszor könnyekre fakadó örömöt, amikor a falvak népe végre földhöz juthatott. Hiába volt a kapott föld a parasztok 80 százaléka számára abnormálisán kevés, és még az sem számított, hogy nem volt megfelelő felszerelésük, pár év alatt így is fellendült a termelés. Bebizonyosodott, hogy az agrártechnokraták minden érve halomra dől, ha az emberek tele vannak lelkesedéssel, ha a maguk sorsát építhetik. Én még arra is emlékszem, hogy a földreform ellen annak idején a grófok, a püspökök és gazdatisztjeik ugyanazokat az érveket hangoztatták, amit ma a nagyüzemi lobby.

Hazánkban a sztálinista, minden céljában parasztgyűlölő és -nyomorgató politikát a hetvenes években régen felváltotta az agrárlobby, és ennek a változásnak sok tekintetben mindmáig haszonélvezője maga a falusi lakosság is. De mégis, elsősorban páratlan szorgalmának köszönhetően tudta megőrizni életszínvonalát a falvak népe. A sok szép, az én szívemet is melengető falusi ház felépítése nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemekből szerzett jövedelem eredménye, sokkal inkább más bérforrásokból és másodgazdaságókbóí szárma’ zott. A/alvak népe nejrp^a nagyüzemeknek köszönhetően, hanem azok ellenére érte el eredményeit.

Ne az irányítóknak legyen jó______________

A tőkés mezőgazdaságban a bérmunkásokkal dolgozó nagyüzemeket legyőzték a farmergazdaságok. Nem azért, mert a politika őket megkülönböztető kedvezményekkel támogatta, hanem azért, mert hatékonyabbak, mert nincs szükségük felső irányitókra, mert csak annyi irodai munkára van szükségük, amit a mezőgazdasági munkák szüneteiben maguk is elvégezhetnek, mert csak maga a tulajdonos tud vigyázni a drága gépekre, mert ők nem a bruttó termelést fokozzák öncélúan, hanem nagyobb jövedelmezőségre törekszenek.

Márpedig, ha a sztálinista rendszerben kialakultak a sok száz, esetleg több ezer bérmunkással dolgozó mezőgazdasági nagyüzemek — másutt ezeket már kiszorították a farmergazdaságok —, ne akarjuk mi ezt az utat csak azért tovább járni, mert így kellemes lenne az irányítóknak.

Nem látok tehát más agrárpolitikai célt, mint a farmergazdaságok kialakulásának lehetővé tételét. Ennek kell megteremteni a feltételeit. A farmergazdaságok mellett az eddiginél is nagyobb teret kell adni a kisegitő mezőgazdaságnak, és csak a, terület legfeljebb 3-5 százalékán maradnának meg a kincstári mezőgazdasági nagyüzemek és tangazdaságok. Ebből fakad az én agrárreformelképzelésem:

— Minden igénylő családnak adni kell ingyenes használatra egy hektár másodgazdasági céllal hasznosítandó földet. Ez lenne a legjobb földhasznosítás. Hiszen jelenleg a termőterület tizedén annyi nettó értéket hoznak létre a hivatalos munkaidő után, illetve a nyugdíjasok, mint a terület 90 százalékán a szocialista nagyüzemek, amelyeket bőven elláttak tőkével és szakemberekkel.

— Azok a termelőszövetkezeti tagok, akiknek mindmáig a nevükön van a föld, ezt kivehessék. Az ezen túlmenő föld' osztással 'nem értek egyet, mett' jóvátehetetlenül felaprózzuk a K ' birtokokat, és életképtelen tör- ' peüzemeket hozunk létre. Egyébként a földek elkobzását nem tekintem más károsításnak, mint az egyéb, tehát nem mezőgazdasági vagyontárgyakét és nem másnak, mint az egyéb megkárosításokat, a lehetetlenné tett ügyvédi gyakorlatot, az orvosi magánpraxis elvételét, az írók közlési lehetőségektől való megfosztását. Mindenkit minden anyagi károsodás tekintetében egyformán kezeljünk, ne tegyünk különbséget sem a különböző vagyonfajták, sem a fizikai és szellemi vagyon között!

— Az eredeti méretű kincstári üzemeket tartsuk meg, és néhány tangazdaságot. A kísérleti gazdaságok közül csak kivételesen és azokat is csak kisebb méretekben. Ezen a téren is a nyugati tapasztalatokat tartsuk mérvadóaknak.

— Minden további terület és felszerelés a helyi önkormányzat tulajdonába menne át. Azok annak adnák bérbe, aki a legkedvezőbb feltételeket ajánlja. Ezzel tehát nem zárnánk el a versenyeztetés feltételeit a nagyüzemek elől. Pár év alatt úgyis ki fogják szorítani őket a farmergazdálkodásra vállalkozók.

Az önkormányzatok megerősítése

Ez az önkormányzati tulajdonlás azért is kedvező megoldás, mert jelenleg a mezőgazdaság hatékonysága és a falusi lakosság viszonyainak javítása elsősorban az infrastruktúra fejlesztését követeli meg. Ehhez az önkormányzatoknak saját bevételekre lenne szükségük. A bérleti díjak ilyen célokat szolgálhatnának. Nőne a tanácsok évszázadok óta elsorvasztott tekintélye is, hiszen vagyon nélkül még sehol nem alakul t ki tekintélyes helyi önkormányzat.

Adjuk tehát a mezőgazdasági vagyon nagyobb részét a falvak lakosságának mint közösségnek, ők majd kialakítják, hogy mi jelenti az érdekeinek megfelelő hasznosítását. A községi önkormányzatok megerősítésében nem is lehetne annál nagyobbat lépni, mintha ,, nekik, adjuk a nenj,pragán tulaj-, donba kerülő földet, erdőt, va, ;dáazatijogot. ,r;

Tisztában vagyok azzal, hogy nincs tökéletes megoldás, de van legkevesebb veszteséggel járó. Sem a nagyüzemek megtartása, sem az abnormálisán kis gazdaságok százezreinek pártpolitikai okokból való létrehozása nem elfogadható. Jó volna, ha a ma már anakronisztikus múltbeli viszonyok helyreállítását, és a sztálinista deformáció megőrzését egyaránt levennénk a napirendről.

Kopátsy Sándor

TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS:

Ebéd előkelő környezetben

A Mercédesből Imre segíti ki az öreget. A könyökénél fogja meg jó erősen, úgy emeli ki a hátsó ülésről. Irén már előbb kiszállt a másik oldalon, odasiet az apósához, belekarol és várnak, amíg Imre lezárja a kocsit.

— Na, itt volnánk — bök az előkelő szálloda felé Imre —, ma ennek van a legjobb étterme Pesten.

— Nem kellett volna ilyen drága helyre — mondja az öregember —, csak költségbe veritek magatokat . . .

— Ezt bízza ránk, apám! ígértük, hogy a születésnapján nem akárhová visszük ebédelni. Nyolcvan év, az nyolcvan év .. . Megünnepeljük tisztességesen.. .

— így igaz, apuka — mondja Irén —, én sem érezném most jól magam valami harmadosztályú csellóban . . . Nem azért divatozok itt maga mellett... Nézze csak, ezt a ruhát direkt ennek a napnak a tiszteletére csináltattam . . .

— Mutatós nagyon ... —pillant oda az öregember. Ünneplőben van ő is, feketében. Utoljára a felesége temetésén volt rajta, most már kicsit bőnek érzi, de azért még megjárja. A fehér ing is makulátlan, és a menye kívánságára nyakkendőt is kötött, pedig azt sohasem szerette. Most is úgy tetszik, mintha kötél lenne a nyakán, de majd alkalomadtán meglazítja.

Az étterem leginkább egy kápolnára emlékezteti, maga se tudja, miért, talán a csend miatt, mely burokba fogja az egészet. A pincérek is olyan paposon mozognak itt a fekete szmokingjaikban a díszesen megterített asztalok között. Még a falak is mintha aranyozva lennének, és ezek a cirádás oszlopok, a sok csillár, pedig talán csak az őszi napsugár fényesíti olyanra, ahogy bezuhog a nehéz csipkefüggönyök résein.

— Ez még egy régi, patinás hely... — mondja Imre, amikor leülnek egy asztalhoz —, nem olyan modern, mint annyi manapság. Ezért is gondoltam, hogy ide jöjjünk, inkább illik ez a mai naphoz.

— Tetszetős . .. nagyon is . . . — mondja az öregember és körbeseper a pillantásával. Rajtuk kívül még két asztalnál ülnek csak. Egyiknél idősebb hölgy, fején széles karimájú lila kalap, és ahogy eszik, arany karikák zörögnek a csuklóján. A ruhája is olyan sokszínű, mintha a szivárványt öltötte volna magára. így az öregembert leginkább egy vén papagájra emlékezteti. A másik asztalnál két középkorú férfi és egy ifjú nő. A férfiakon hófehér turbán, amibe középütt arany bross van beletűzve. A nő bordó selyemruhája meg mintha lepedőkből lenne összehajtogatva, és éjfekete haja alatt, a homlokán kis kerek

pecsét, mint egy anyajegy. „Miféle népek ezek?" — töpreng el az öregember, de nem tudja megkérdezni a fiától, mert akkor már ott áll mellettük egy pincér. Olyan zajtalanul jött oda, hogy észre sem vette.

— Ebédelni szeretnénk ... — mondja Imre az étlapot böngészve közben.

— Igenis, uram. Aperitifnek hozhatok valamit?

— Hozhat, de nem mindegy, hogy mit. Ma nem kisüsti szilvával kezdjük az ebédet, hanem valami jó márkás itallal. Milyen választékuk van?

— Kérem ... — mutat az itallapra a pincér —, tessék megtekinteni ...

— Nem szükséges. Tudja azt maga fejből is. Van eredeti skót whiskyjük ?

— Hogyne, uram . . .

— Akkor az apámnak meg nekem azt, a feleségemnek pedig . . . Igaz is, Irénkém, ihatok? Vezetsz majd?

— Tudtam, hogy így lesz ... — csóválja a fejét mosolyogva Irén —, de jól van, nem bánom . . . Nekem csak egy narancsdzsúszt. . .

A pincér bólint, elmegy, Imre az apjára hunyorít.

— Na, édesapám, maga még nem ivott skót whiskyt, most majd megkóstolhatja!

— Meglettem volna én anélkül is,