Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-05 / 4. szám

1990. január 5.* PETŐFI NÉPE • 3 „A kommunizmus elől menekültem, k Minden megtöretés ellenére, van remény! — állítja a 97 éves Chrol Miron, izsáki gazda de utolért... Fotó: Walter Péter A tél a leghosszabb A főbb dülőutaktól távol, szomszédta­­lan magányban él itt Chrol Miron, az orosz származású, 97 éves gazda. Bár többször is hivták gyermekei — mehetett volna Érdre, Budapestre és Soltszentimré­­re —, mindig nemet mondott az invitálás­ra. Biztonságot, önállóságot, nyugalmat akart. Mert ha félelmetes is a nádtetős, öreg, elhagyatott tanyában, a védőn körülölelő akácerdő tisztásán: a saját la­kásában bukdácsol. S véletlenül sem szól rá senki: „miért nem törli le a lábát, pa­pa?” Istennek hála: Chron Miron küszö­bétől egy kilométerre, itt lakik a pusztán a legifjabb fia, a 62 éves Kálmán. És nem telik el úgy nap, hogy ne nyitna ajtót a X. évtizedében járó édesapjára. — A tél a leghosszabb, a legszömyűbb — mondja az ablakszem mellett, a spar­­helt és az ágyvég közötti kuckóban üldö­gélő vendéglátóm. — Ilyenkor kockáza­tos kimenni a házból. Hideg van, s ha véletlenül elcsúszok, talán föl sem kelek többé. Csak akkor lépek, ha nagyon fon­tos, ha valaki kopogtat; ha jön a postás vagy a fiam. Marad a rádiózás. Aztán a vendégeimmel, ha úgy hozza, kielemezzük a világ dolgait. Az izgat most leginkább, hogy mi lesz az Öbölnél. Ez a Húszéin éppen olyan sátán, mint akikkel már volt szerencsénk találkozni: Sztálin és Hitler. Hány fiatalnak kell majd megint meghalni az őrültségei miatt? Megvilágosul egy-egy részlet Chron Miron a hosszú téli napokon, estéken és éjszakákon újra és újra megpró­bálja visszaidézni az elmúlt időket, gyer­mekkorát, ifjúságát. Nem megy könnyen az emlékezés, de minden napnak megvan az öröme: ha megvilágosul egy-egy kedves vagy keserves részlet a múltból. Messzire kell szárnyalnia a gondolatainak. A távoli Ukrajnába, a Kijevtől 100 kilométerre lé­vő faluba, Arkagyiókába. Ott született, s a háromezer lelkes település pravoszláv templomában adták neki'a Miron nevet. A pópa, a szülők és a keresztszülők nem is sejtették még, hogy gyermekük olyan országban éli le életének java részét, ahol ez a név idegenül hangzik. Szeme előtt gyakran megvillan a hazai zsíros fekete föld szántás utáni tükre. Ko­rán meghalt, hét árvát itt hagyott édesany­ja is megjelenik néha. Legjobban talán azt a víziót szereti, amikor a mama süti a kenyeret, a gyerekek meg a kemence körül várják, hogy ropogósra piruljon a min­dennél ízletesebb, meleg búzacipó. Ma is a szájában érzi az ízét. Aztán jönnek a későbbi emlékek. Körülfogja, biztatja a félhomály, a csönd és a magány. Arkagyiókában, édesanyja halála után, a mostoha vette át a háztartás irányítását. Az árvák közül menekül, aki tud. Chrol Miron Primulkába, a sógorához megy, a közeli kisvárosban tanulja ki a pék és cuk­rász szakmát. Szerette a munkáját, híresek voltak finom süteményei, de a liszt-, a vanillin-, meg a porcukordobozok mellől hamar elszólította a sors. Kitört az első háború, besorozták a cári seregbe. Galíci­ában és Kárpátalján harcolt a cseh, a né­met és a magyar csapatok ellen. De az arkagyiókai gyalogos őrvezető 1917 nya­rán súlyosan megsérült. Napokig feküdt egy kárpáti nyírfaerdő avarjában, magate­­hetetlenül, fej- és láblövéssel. Már elbúcsú­zott a világtól, a halált várta, amikor egy falujába visszatérő lengyel asszony ráta­lált; felejthetetlenül jó íze volt a megmen­­tőjétől kapott krumplis pogácsának. Az orosz foglyokat aztán keresztülhajtották a Kárpátokon, majd Magyarországon is. Debrecen, Esztergom, Veszprém és Kecs­kemét. Ezeket a fura városneveket jegyez­te meg az idegen memóriája. A hírős váro­sét aztán nagyon is, hiszen éveket töltött itt, és szerette a környéket. A fogolytábor­ból a Gubacsi család kérte ki ballószögi kertészetébe. Sokat kellett dolgozni, de nyugalma volt és megélt. Rosztov — Kecskemét 1919-ben engedtek vissza a hazámba — meséli. — Mint hadifoglyot tisztes vas­úti ellenőri állás várt. A kémeket kellett kiszűrnünk az utazóközönség soraiból. Bár apám már nem élt, maradiam volna szívesen. Hol szeretne jobban az ember, mint a szülőhelyén? De akkor már Ukraj­nában is megvalósulóban volt a lenini álom, a kommunizmus: erőszakos kolho­­zosítás, népirtás, pusztítás, börtön, halál. Borzasztó időket éltünk. Már nagyon fájt a fejem a dolgok alakulása miatt, amikor az egyik állomáson véletlenül három kecs­keméti magyarral találkoztam, akik elté­vesztették a menetirányt és a Kaukázus felé indultak hazafelé. Segítettem, útba­igazítottam őket. Pataki Albert kecskemé­ti vaskereskedőnek — akinek a Rákóczi úton volt egy nagy üzlete — elmondtam á panaszomat, hogy én is mennék, ha lenne valamilyen papírom, mert a kom­munizmus élhetetlen eszméinek nem jóso­lok nagy. jövőt. Az alkalmi barátok segítségével jöttem aztán vissza ide, Rosz­­tovból sok-sok kaland, megpróbáltatás után. — Matyópusztára mikor került? Nem sokkal a kecskeméti visszatérés után. Magyarul nem nagyon tudtam. Ide­gen voltam még itt. Az Istenben remény­kedtem, meg abban, hogy tudok és szere­tek dolgozni; és ha a tízparancsolat min­den tézisét betartom, vagyis megőrzőm a becsületemet, nem érhet nagy baj Magyarországon. Ma is állítom, hogy ezek az elvek elegendőek ahhoz, hogy a világ akármelyik pontján jövőt alapozzon valaki. Kecskeméten az állomásról egye­nesen a városházára mentem jelentkezni. Néhány perc alatt elkommendáltak a kecskeméti főügyészhez, Angyal Vidor­hoz, aki hamarosan rám bízta Izsák ma­­tyópusztai birtokait és a „Bikatorok" buc­kák tövében épült majoiját. Megnősül­tem, jöttek a gyerekek. Dolgoztunk és gyarapodhattunk is. A Kolon-tó halat, vadat, gazdám havi fix fizetést adott. És a magángazdaságunk is nőtt. — De jött a második háború... — Azt már én a második csapásnak számoltam, mert az első fájó esemény gaz­dám korai halála volt. A birtok örökösei nem értettek a gazdálkodáshoz. Inkább szétszórtak, minthogy gyűjtöttek volna. Nem is dűlőztünk. Elköltöztünk onnan, s hamarosan felépíthettük ezt a tanyát. A magunk urai lettünk. Voltak ültetvé­nyeink és komoly állatállományunk is. A tóparti legelőkön gazdagon termett a takarmány. Szépen gyarapodtunk, de, sajnos, jött a háború. A németek is, meg az oroszok is raboltak. Engem hivatalos tolmácsnak neveztek ki az orosz dúlás idején. Volt, amikor Malinovszkij mar­sallnak tolmácsoltam a kétségbeesett izsá­ki gazdák panaszait, kéréseit. De a „test­vérek" bizony engemet sem kíméltek. A sertéseinket, meg a teheneinket is elhaj­tották. Tönkrementünk. Aztán jött a még ennél is nagyobb vész. Utolért a kommu­nizmus, ami elöl elmenekültem. Sajnos, Rákosi még túl akart tenni a tanítómeste­rén is. Értelmetlenül, durván megalázta, megnyomorította a parasztságot. Megpuhítva! — Tsz-tag volt? ’48 és ’56 között úgy megpuhították a mezőgazdaságból élő lakosságot, hogy * , , . . t mikor a második kolhozszervező roham megindult — a hatvanas évek elején már rendesen meg voltunk dolgozva. Két pofon, ólombányával való fenyegetés, egy 20-30 kilométeres autókáztatás, majd visszagyaloglás, fülcsavarás elég volt, hogy a korábban sziklaszilárd szándékú gazdák betörjenek. Reménytelen, kiszol­gáltatott helyzetben voltunk. Ide a tanyá­ra későn délután érkezett meg a stáb: Kröszli János párttitkár, Borsodi Miklós borgazdasági vezér. Illés István tanácsel­nök és Bíró Jóska, a matyói munkakerü­lő. Fenyegettek, hangoskodtak, verték az asztalt. Tudtam, hogy addig nem hagy­nak nyugodni, amíg nem írok alá. Min­den szomszéd rám hivatkozott, hogy majd belépnek, ha Chrol Miron is tag lesz. Nagyon szomorú, hogy minden úgy lett, ahogy megjósoltam. Elpusztultak a termő gyümölcsösök, szőlők, parlaggá lett a környék, pedig milliókat elszámol­tak az ültetvények megújítására. A felelő­sök eltették, s elteszik a nagy pénzeket — a nép fizet! Itt lehetek még egy kicsit Chrol Miron leemel néhány hasábot a gúlába rakott, vágott fából és a tűzre dob­ja. Jólesik a meleg. Az akácon gyorsabban megforr a krumpli vize. A mai ebéd: törött krumpli. Óvatosan, vigyázva mozoghat csak a szűk konyhában. A 97 éves cson­tokra úgy kell vigyázni, mint a legfino­mabb porcelánra. Könnyen törnek, nehe­zen hegednek. Nagyon nehéz az élet, majd’ száz év terhével mondja. Sok a nyavalya. De azért azt mondom: lassan vagyok, be­tegségek gyötörnek, de azért élek. Itt lehe­tek még egy kicsit, figyelhetem: mi törté­nik a világban. Szüleim korán haltak meg, testvéreim szétszéledtek a nagy Oroszor­szágban, a sok-sok ottani és itteni szenve­dést látva, sosem gondoltam, hogy meg­érem még: összeomlik a bolsevizmus. Most aztán figyelek és várok: hogyan éli át ez a nép a tisztulás igen kemény éveit. A legfontosabb most, hogy jöjjön már a tavasz. A pezsdülő természet megvigasz­talja a halálra készülőket is. Mi elme­gyünk, de az élet örök. Ha csak az én hányatott sorsomat nézem is, azt mond­hatom: sosem szabad föladni a reményt. Kemény, nehéz év volt. Kiüyaélet. De ha megkérdezik, azt mondom:csodálatos... Farkas P. József KÖZTÁRSASÁGI MEGBÍZOTT: dr. Farkas László Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye köztársasági megbízottja egy 52 éves szegedi ügyvéd lett: dr. Farkas László. Az esztergomi Katolikus Fe­rences Gimnáziumban érettsé­gizett. 1963-ban szerzett jogtu­dományi diplomát. Rövid ideig a szegedi városi tanácson dol­gozott, majd vállalati jogász­ként tevékenykedett. Az utóbbi két évben mint ügyvéd dolgo­zott Szegeden. Tevékenysége során nemcsak Csongrádot, de a másik két megyét is megis­merte. * Ón a Kereszténydemokra­ta Néppárt szegedi elnöke. Az államtitkári minőség megszerzé­se után lemond-e funkciójáról? Le kell mondanom, de a pártnak tagja maradok. A dön­tések során a megyei érdekek kiegyensúlyozására kell töre­kednem. — Ügyvédi praxisa össze­egyeztethető-e ezzel a feladat­­tál? — Összeférhetetlennek tar­tom. Ügyvédi tevékenységemet csak szüneteltetni kívánom, és ezt is fogom kérni az ügyvédi kamarától. Jelent-e összeférhetetlen­séget, hogy a szegedi önkor­mányzat tagja? — Jelenleg a jogi és igazgatá­si bizottság elnöke vagyok. A két hatáskör egyszerre nem gyakorolható a törvény szerint, ezért erről is le kell mondanom. A jogszabály szerint a listán utánam következő képviselő lép az önkormányzatban a he­lyembe. D. Cs. További EGK-kedvezmények Az Európai Gazdasági Közös­ség, az általános preferenciarend­szer keretében, 1991 -re további kedvezményeket hirdetett meg egyes agrártermékekre. A változás — amint a Földművelésügyi Mi­nisztériumban elmondották — több terméket érint vámkedvez­mény formájában, néhány esetben a csökkentett vámtételü termékek mennyiségi adatai módosultak kedvezően. Az úgynevezett lefölö­zési kedvezményben részesülő ter­mékek mennyisége egyes húsáruk­nál szintén változott. Az adatok szerint például 4 százalékkal csökkentették a friss uborka, 3 százalékkal a friss ri­bizli, s 5 százalékkal egyes gyü­mölcsdzsemek, -pürék vámját. További kedvezmény: mintegy 1000 tonnával több dohányt szállítanak külföldre, csökkentett vámtétellel a magyar expor­tőrök. Az 50 százalékos lefölözé­si kedvezmény az eddiginél 500 tonnával több sertéskarajt, ugyanennyi sózott vagy pácolt sertéshúst, és mintegy 3000 ton­nányi baromfiipari terméket — kacsát, friss vagy feldolgozott ál­lapotban — érint. .Új orvosi lap Lege Artis Medicináé címmel új orvosi szaklap ke­rül a standokra — közölték az újság pénteki bemutatko­zó sajtótájé-koztatóján. A hazai folyóiratoknál gyorsabb átfutási idővel ké­szülő kiadvány lehetővé te­szi az érdeklődők szinte naprakész szakmai tájékoz­tatását. (MTI) A környező országok vásárnaptára A környező országokban az alábbi helyeken és termékcsoport­ban tartanak nemzetközi vásárokat és kiállításokat 1991 első ne­gyedévében: AUSZTRIA Salzburg: rendszeres tavaszi vásár (január 11—13.); Autozum Rád nemzetközi szakvásár (autóalkatrészek, -tartozékok, -kiegé­szítők, -műhelyek, szerszámok stb.) (január 17—20.); Texbo nem­zetközi szakvásár (jan. 30.—febr. 2.) Becs: Expo Lingua kulturális kommunikáció, nyelv és fordítás nemzetközi szakvására (január 17—20.); Ferien, nemzetközi ide­genforgalmi vásár (január 22—27.). Graz: Fachaussellung Hauselbauer építők, újjáépítők és renová­lok szakkiállítása (február 7—10.); Innsbruck: Urlaub nemzetközi szabadidővásár (február 8—10.); Salzburg: J1M-ER-Es, nemzetközi divatszakvásár (február 22 —24.); Die hohe Jagd, Mindent a vadászoknak és halászoknak kiállítás (február 22— 24.); Tourf nemzetközi szabadidő, turizmus, utazás és kirándulás vására (február 22—24.); Austro-Bau osztrák építési és lakásszakvásár (február 28—március 3.); Holzbau fából felső építés és építés szakvására (február 28- március 3.): Iso- Therm hőszigetelés, csempe- és fűtéstechnikai szakvásár (február 28—március 3.).; Bregenz: Immun nemzetközi vásár, Ember és természet (március 1-3.); Graz: Ferienmesse International nemzetközi szabadidővásár (március 15—17.); Klagenfurt: Gast ’91. A turizmus és gasztronómia nemzetközi szakvására (március 16—21.). NÉMETORSZÁG Hamburg: IKF nemzetközi cukrászati kiállítás (január 19—23.); Köln: ISM nemzetközi édesipari vásár (február 3- 7.); Nürnberg: Spielwarenmesse nemzetközi játékkiállítás (január 31 —február 6.); München: IHM nemzetközi kézműipari vásár (március 16—24.); Frankfurt: Frankfurter Ambiente nemzetközi fogyasztásicikk­­vásár (február 16—20.). LENGYELORSZÁG Poznan: Tavaszi ’91 fogyasztói vásár (március 12—15.). L); JUGOSZLÁVIA Zágráb: Intertextil nemzetközi textilvásár (január 19 február Koza I Obuca nemzetközi bőr-, cipő- és ruházati hetek (február 19—22.); lntergrafika nemzetközi nyomda- és papíripari vásár (március 19 23.).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents