Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-29 / 24. szám
1991. január 29. • PETŐFI NÉPE • 3 HATÁRIDŐ, SZOCIÁLIS TÁMOGATÁS, VÁLLALATI KÖLCSÖN Lakáshitel- visszafizet ők növekvő számban az OTP-nél (Folytatás az 1. oldalról) Az OTP fiókjaiban megnőtt újra a, forgalom, s ez immár tartósnak ígérkezik. A nagyobb egységekben — például a megyei hitelszámlakezelő osztályon vagy a megyei igazgatóságon — napi 400 ügyfelet is kiszolgálnak, nem túl hosszú várakozás után. Torlódás csak Baján és Kiskunhalason alakult ki, míg Kecskeméten, a Széchenyivárosban vagy a Petőfivárosban lényegesen kevesebb az érdeklődő. Horváthné Takács Ilona hitelszámlaosztály-vezető tájékoztatásából tudjuk: megkönnyíti az ügymenetet, hogy elkészült, központilag, az 1990. december 31-ei záróegyenleg, így azt már nem kell különkülön számolgatni. További gyorsítást jelent, hogy a lakossághoz folyamatosan érkeznek a nyilatkozatnyomtatványok, amelyek kitöltése ugyancsak egyszerűsödött. Ám a forgalom növekedésére már csak azért is számítani kell, mert nagyon sokan csak január 27-én veszik fel az átutalási betéten tartott pénzüket. Mindez jelzi, hogy a lakosság pénzügyi kultúrája nő — ha a pénze nem is —, hiszen a 26-ai záráskor számított kamatot még magának akarja megtartani. Néhány, korábban nem egyértelmű kérdésben megszületett az állásfoglalás. Kovács Imre, az OTP megyei igazgatóságának hitelezési és ingatlanforgalmazási osztályvezetője elmondta: a kamatemelés vonatkozik az 1988. december 31- én életben volt szabályok szerint, illetőleg azt megelőzően megkötött lakásépítési és -vásárlási kölcsönökre, -bővítési, -korszerűsítési hitelekre, a pedagóguskölcsönökre, telekvásárlásra, az állami gazdasági dolgozók számára akcióban épült lakásokra, az állami bérlakásban élők által felvett felújítási kölcsönökre, amennyiben azok 3,5 százaléknál nem magasabb kamatozásúak. Nem vonatkozik az állami bérlakások megvásárlásakor fennmaradt vételhátralékra. Újdonság viszont-az értelmezésben, hogy ha valakinek többféle hiteltartozása is van, mégis különkülön eldöntheti, hogy melyiknél akarja a 15 százalékos, és melyiknél a piaci .kamatozást (tőkefelezéssel). Erről nyilatkozni kell, mégpedig aki azonnal, egy összegben akarja visszafizetni tartozását, annak januárban, míg a többieknek a levélben kiküldött nyilatkozat kézhezvételétől számított 30 napon belül. Aki postán nyilatkozatot nem kap, annak legkésőbb március 15-éig kell személyesen felkeresnie a számláját vezető OTP-fiókot, ellenkező esetben a 15 százalékos változatot érvényesítik nála. A szociálpolitikai kedvezményt a lakásvásárlás után született gyermekre a szerződéskötéskor megállapított összeg mértékéig igénybe lehet venni, js azzal a megfelezett tartozást csökkentik. A felére redukált hitel fedezetére vállalati kölcsön csak akkor nyújtható, ha azt a munkáltató vissza nem térítendő támogatásként adja. A bankszakember — aki az utasításnak csak végrehajtója — szavaihoz azonban, megjegyzésként, hozzá kell fűznünk: fölöttébb méltánytalan, hogy a jogszabályi tiltás miatt szociálpolitikai kedvezményben korábban nem részesülők most sem kaphatják meg ezt a támogatást. Azt pedig, hogy egy vállalat a dolgozójának milyen feltételekkel nyújt kölcsönt, ha erre módja van, azt lehet ugyan szabályozni, de egy főkönyvelő úgyis megtalálja a mindenki számára elfogadható megoldást. Félreértésre ad még ma is okot az a módszer, ha valaki a felezős változatot választja, a piaci kamat mellett, de nem akarja (tudja) azonnal visszafizetni hitelét. A törvény szövegezéséből egyértelmű, hogy módja van a későbbiekben is nagyobb összegek befizetésével csökkenteni az alaptőkét. Ezt megteheti 1991-ben is, bármikor, és nem terhelik rá azt az összeget, ami a 32 százalékos kamattal számított törlesztőrészlet, valamint a jelenlegi törlesztőrészlet plusz havi 1500 forint különbözetéből fennáll. Mert, s idézzük a törvény szövegét: „... a fedezetlen kamathányadot továbbra is a költségvetés viseli”. Ebből következően tehát nem fordulhat elő, hogy az 1991. decemberi záráskor bárkinek is növekedhetne a tőketartozása. Az más kérdés, hogy miként számol el egymással a pénzintézet és az államkassza, mert az OTP jogosan követeli azt a bizonyos különbözetet. De ez már nem az állampolgár ügye. V. T. Kannából a tejet? A tejesnéni óvodáskorom emléke. Stráfkocsi állt meg az utcánk végén. A gazda a bakon maradt, leszállt mellőle a néni, vállára telt egy rudat, s a végén lévő kampókra egyfülű kannákat akasztott. Az utca lakói közül többen várták, én is a kapuban ácsorogtam egy lábassal, amibe belemérte a tejet. A minap anyámat emlékeztettem erre, s tőle tudom: hetente kétszer jött a tejesnéni, másodszor pénteken, amikor tejfölt, túrót és vajat is kínált, és ekkor kellett fizetni az egész heti vásárlást. A tejárusítás őskora volt ez, ami azután úgy folytatódott, hogy a népboltba küldött anyám, ahol sort álltam — volt hogy fél napig -a nagy kannákból jegyre kimért tejért.. . Most, a tejtúltermelési válságban, arról hallani, hogy ismét bevezetik a termelői tejárusítást. Ugyanis, a tejipart kikerülve, valamilyen (maszek?) üzletben kannákból akarják árusítani a tejet. Olcsóbban, mint a boltban. Végül is ez az egyetlen előnye, ha ez egyáltalán előny lehet, ha nem kerül többe a leves, mint a hús. Az olcsó tejért lelkesedő vásárlóknak ugyanis nem ártana néhány dolgot tudni a tejről, arról, amit. kannákból mérve vesznek. Három dolgot tartok fontosnak: a baktérium- és gyógyszermaradvány-tartalmát, valamint a fizikai tisztaságát. Mindegyik a fogyasztók egészségével hozható összefüggésbe. Ugyanis fertőzés, megbetegedés okozója lehet, különösen a gyerekek körében. Noha a megye tehénállománya, elméletileg, brucella- és tbc-mentes, de előfordulhat, hogy nem mindegyik tejet adó állat az. A baktériumok a tejből bekerülnek az emberi szervezetbe, s remélhetően a következményekkel mindenki tisztában van ... A súlyos hasmenést okozó kólibaktériumokat ugyancsak tartalmazhat á tej, ami az ásott vagy fúrott kutakból, és egyéb higiéniás hiányosságok miatt, juthat a tejbe. Fontos tudni: amit napközben megeszik a tehén,) az este „megjelenik” a tejében. Ha a gépkocsik kipufogógázától ólommal szennyezett árokparti füvet.legel, az ólom kimutatható a tejben, mint ahogyan a gyógyszerek is, amelyek közül az emberre különösen veszélyesek az antibiotikumok és a hormonkészítményű szerek maradványai. Minden példálózásnál bizonyára hihetőbb, ha emlékeztetem az anyákat arra az időszakra, amikor pici babájukat szoptatták. Ugye, tudják, hogy az anyatej összetételére milyen hatású volt a napi étkezés, gyógyszerfogyasztás? A fizikai tisztaságot esetleg látni is lehet a tejben. Szőr, por belekerülhet — ha istállómaradvány talán nem is —, aminek többségét viszont, sűrű szövésű lenvászonon átszűrve, el lehet távolítani. Az egyéb tejösszetevőket Csupán megemlítem: tejzsír-, szárazanyag-tartalom, fehérje mennyisége, sűrűség, savfok. Ezek a tej minőségét (értékét) határozzák meg. Óhatatlanul eszembe jutnak a tejhamisitási ügyek, (leggyakrabban liszttel és vízzel), amelyekről az elmúlt években lapunkban is sok szó esett. A leírt sorok kétségbeesést kelthetnek, s valószínű, hogy az első kérdésünk ez: a tejipartól vásárolt zacskós tej miért nem veszélyes az egészségre? A termelők teheneit állatorvosok folyamatosan ellenőrzik, s ha rendellenességet, veszélyhelyzetet tapasztalnak, megtiltják a tejátadást és -átvételt is. A másik: a tejüzemben pasztőrözik, utána pedig hütik a tejet, s ezután már levegővel nem érintkezik, nem fertőződik, csőrendszeren átjut a tasakokba. A tejüzemekbe beérkező és kiszállítás előtt álló tejet helyi laboratóriumban folyamatosan ellenőrzik. Tudom, hogy mindezek ellenére bekerülhet néhány kannányi tej, amiben ólom vagy esetleg gyógyszermaradvány található. Ezt azonban több tízezer literrel összekeverik és könnyen belátható, hogy ezek egy-egy literben még nyomokban sem mutathatók ki. A másik kérdés az lehet: hogyhogy én megmaradtam, hiszen, mint írtam, gyerekkoromban kannás tejet ittam. Csakhogy anyám kávéskanálnyit sem engedett inni belőle,, amíg föl nem forralta! Vagyis pasztőrizálta, a baktériumokat kiölte a tejből. Ha viszont sok volt benne, a tej összement, s jaj volt a tejesnénipek. Azt ugyancsak nem kell magyaráznom, hogy a háború után, az ötvenes évek táján, nem kellett tartani attól, hogy a tejbe gyógyszermaradvány, a fűre került permetezőszer vagy ólommaradvány kerül. Belátom, hogy most, a téli időszakban, a baktériumok fölszaporodásának kisebb a veszélye, de nyáridőben a tej rendkívül gyorsan romlik, vagyis összemegy, megalszik. Úgyhogy akkor majd egészen biztos nehéz lesz, vagy talán nem is lehet majd a kannából mérés módszerét alkalmazni. Szerintem addig sem, legfeljebb egy demonstráció „erejéig”, aminek kedvezőtlen egészségügyi hatását legalább tejforralással csökkenteni kell, akkor is, ha orvosi igazolással, könyvvel rendelkező —- ami egyébként az árusításhoz kötelező! — termelőtől vesszük a tejet. Nem oldja meg a tejtermelő gondját az, ha a tejárusításban az „őskorig” lépnek vissza. A tejkrízis megállítása kormányzati intézkedést követel, mégpedig tűzoltó módszer helyett hosszú távú, megnyugtató rendezést. r Csabai István EMBERSÉGESEN — AZ EMBERÉRT 2. Mi lenne Deli Lászlóval és a többiekkel, ha hem hallották volna, hogy a gyógyulásra ad lehetőséget e Bács- Kiskun megyei falu intézménye? Másképp, enélkül, az országban külön-külön, elszigetelten tengődnének valahogy. Hajdú András, Hejőbábáról és Böddi József, Tiszakécskéről sosem tálálkozott volna. Itt viszont —* havi 2070 forint térítési díjért, amelyet nyugdíjukból vagy munkabérükből fizetnek ki otthonosan érezhetik magukat. Örül az egyik férfi, jólesik neki, amikor a lépcsőn találkozva, így szól hozzá Kertészné: Jánoskám, vigyázzon magára! Vegyen fel valamit, meg ne fázzon! Megható alkalom. Egy édesanya 42 éves „gyerekéhez” jön látogatóba. Körülnézve, ő is láthatja: fiának a napjai nem telnek semmittevéssel. Az ólban 40 sertés, az istállóban 22 birka és négy tehén. Az idén fejősteheneket is vesznek. Az őszi árpa a földben. Többen, férfiak és nők, iratgyűjtőket hajtogatnak az egyik műhelyben a Papíripari Vállalat Kiskunhalasi Gyára részére. Mások salakkal töltögetik az udvar mélyedéseit. JÓ FÖLDÖN, PERSZE, MÁS LENNE!- Annyira jó a felszereltségünk — mutatja a vezetőnő, a mosodába,a vasalószobába, majd a konyhába érve —, hogy még száz jelentkezőt befogadhatnánk az épület bővítésével. Újabb műhelyekben munkakönyves állásokhoz is juthatnának a gondozottak. Építhetnénk ha lenne miből egy bentlakásos garzonházat azoknak, akik öt évig nem mernek vagy nem tudnak a saját lábukon megállni. Ami a legjobban hiányzik: a pénz. Miből fedezzék kiadásaikat? Az idén már nem lesz elég 147 ezer forint az egy emberre számított egész évi költségként. Több mint 200 ezer forint kellene. Három hektár futóhomokjuk van. Ha még a Kiskőrösi Állami Gazdaságtól bérbe vehetnének 17 hektár jó földet! Azonban, Szélnek eresztik-e Kaskantyún az alkoholbetegeket? míg a földkérdést országosan nem rendezik, ők is csak várnak. Pedig a tavasz itt is beköszönt előbbutóbb. ELLENÉRZÉSEK HELYETT — EGYÜTTÉRZŐEN Kertészné elkomorodik. Látom, bizonytalan. Nem tudja, el merje-e mondani, ami mindannyiukat nyomasztja: — A községi orvos leteszi a telefont, amikor valamilyen segítséget kérnék tőle. Nem tárgyal velünk. Utálja az alkoholistákat! Utálja . .. ? Elmegyünk dr. Téglás Zsuzsához. Megkérdezzük őt is a szakosított otthonról. — Szakosított? — néz ránk csodálkozva. — Kezdjük azzal, hogy nincs szakszemélyzete. Tompáról hetenként jár hozzájuk egy ideggyógyász. Munkájukhoz hiányoznak azok a körülmények, amelyek Kecskeméten vagy Halason megvannak. Az egyik éjszaka csöngettek nálam. Kinyitottam az ajtót. Egy holtrészeg ember . 'S...... esett a nyakamba. A mai napig nem tudom, hogy ki találta ki ezt az őrültséget!- Mármint a kaskantyúi az országban egyedülálló - nyitott intézményt. A doktornő körzetében ezerkétszáz beteg van. Ok a falubeliek. Akikhez, ha kell, nappal és éjszaka is kimegy. A gyógyszereket tőle vásárolják. Valóban nem könnyű a munkája a, 12 kilométer átmérőjű, nagy területen. Mégis: az alkoholbetegek is betegek.' Emberek, közülünk valók, akikkel törődni - ameddig lehet, mellettük állni —: humanitárius Cselekedet. Az alkoholbetegeket gondozó és foglalkoztató intézmény neve: Bács- Kiskun Megyei Önkormányzat Szakosított Otthona. Ne hagyja sem a megyei, sem a helyi önkormányzat, hogy beváljon a faluban hangoztatott jóslat: — Két éven belül szélnek eresztik a Kaskantyún foglalkoztatott betegeket. , Ne eresszék őket szélnek! Kohl Antal • Sajátos világ ... A festményeket az egyik lakó hozta magával. • Iratgyűjtőket hajtogatnak. (Straszer András felvételei) „Én mindig verve voltam” Vékony, sápadt, szőke fiúcska, 16 éves, de 14-nek sem látszik. Gondozatlan, rongyoskás. A rendőrségen beszélgetünk, engedelmesen válaszolhat. Szívszorító tényeket sorol közömbös természetességgel. Az éjjel fogta meg az infrazár a piaccsarnokban. — Élelmet akartam szerezni, kerestem a boltot, de már a folyosóról megláttam odakint a rendőröket. Azt hittem, csak járőröznek, el akartam bújni, amíg elmennek . . . Sorsa már sokkal korábban megpecsételődött. A kitörési kísérletei, mint ez a mostani is, fejvesztettek, elszántan kétségbeesettek voltak. Mielőtt Halasra költöztek a családdal, három-négy településen is megfordultak. Négyen három apától származnak. — Apukám meghalt, én nem is ismertem. A mostohaapám ivott, azért „nem lett velünk foglalkozva”. Az egyik település — ahol megfordultak — védőnőjének feljegyzése: „A legidősebb gyerek 14 éves, ő vigyáz a többiekre, gyakran ■ főz is nekik.” Egy volt pedagógusa meséli: előfordult, hogy a mellettük lakó cigánycsalád főzött többet pár adaggal, hogy jusson a szomszéd gyerekeknek.- Negyedikben volt az első szökésem. Az öcsémmel üres üvegeket váltottunk vissza, abból volt pénzünk. Én mindig verve voltam, de akkor őt is megverte az a mostohaapánk, akivel ott laktunk* Az iskola igazgatóhelyettese meséli, ahonnan kimaradt: — Van nekünk állami gondozott gyerekünk is, de ők azokhoz sem hasonlíthatók. A ballagásra nem hogy rendes ruhát kapott volna, de senki el sem jött a családból. A húga ötödikes, bepisil, de nem viszik orvoshoz. Részlet az iskolai jellemzéséből: tisztelettudó, szófogadó, jó képességű. Az, hogy érdektelenné, közömbössé vált, a családnak köszönhető. Péknek tanult -- folytatja az igazgatóhelyettes —, szerette a mestere, többet is fizetett neki, mint a többieknek. Aztán meglopta a gyerek, így már oda se mehetett vissza. — Pék szerettem volna lenni mondja ő is —, annak mindig van munkája, mert kenyérre mindig szüksége van az embereknek. — Nem említi a lopást, ez az egyetlen esete, amit elhallgat előlem. — Hat napja szöktél meg. Merre jártál? kérdeztem.- Elloptam egy motort, azzal szöktem Jugoszláviába. Egyszer már jártam ott, ismerek egy utat az erdőn át. Szabadkán lefulladt a motor, kifogyott a benzin belőle. Otthagytam, és elindultam gyalog visszafelé. Két napig tartott, amíg Halasra értem. Hol aludtál ebben a hidegben? — Egy bokorban — szája körül vörös, sebes csík, kifújta a szél. — Aztán másnap este feltörtem egy autót. Éhes voltam, pénzt akartam szerezni. Találtam benne ötezer forintot, abból felmentem Pestre. * A pénzből ennivalót, cipőt, karórát vett magának, a* többit eljátszotta. Éjjel a pályaudvaron aludt, aztán visszajött, s bemászott a piaccsarnokba. Most itt van. Kérdezem: hogyan tovább. Szótlanul néz rám ... H. T. (
