Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-26 / 22. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1991. január 26. Jó érzés Zsanára jönni. A városi zajra és füstre gyógyszer a tiszta levegő. Az emberek békések, nem hallani civódásról. Párturalom vagy viszálykodás nem osztja meg őket. Az önkormányzat mind a nyolc tagja független képviselő. Mint Nacsa István polgármester mondja: — Mi a falu bizalmából vagyunk itt, ennek az ezeröt­­ven lelkes településnek tartozunk felelősséggel elszá­molni. Nehéz munkával hozták létre a zsanaiak annak az alapját, hogy 1991-ben is rendes kerékvágásban haladhatunk. S ezután... ? Hetvenöt iskolás ebédje — Jöjjenek, nézzenek körül nálunk! — hív bennünket ez­után dr. Bor Norbert jegyző. Nem sokkal ezelőtt a polgár­­mester úrral a Magyar Köz­löny december végi számát ta­nulmányozták. Ebben a helyi adókról szóló jogszabályokat nézték meg. Milyen adókat fizet a lakosság? Erről majd a febru­ári önkormányzati ülésen dön­tenek. Tavaly 13 millió forint­ból gazdálkodhattak. Az idén többre lesz szükségük, néhány millióval legalábbis, hogy ben­ne maradhassanak abban a bi­zonyos kerékvágásban. Az általános iskolában Fe­kete Péter igazgató nem mond­hatná egyáltalán az oda járó hetvenöt tanulóról, hogy ínsé­gesen telnek el napjaik. A gye­rekek egészségesek, vidámak. Giri Zoli első osztályos. A ta­nyaiak közül ő az első, aki reg­gel fél 7-kor már itt van. Édes­anyja a kiskunhalasi malomba jár dolgozni. Kellemes meleg fogadja őt és társait, s amikor eljön az ebédelés ideje, terített asztalhoz ülnek mindnyájan. Ma gyümölcslevest, rántott csirkét, köretként rizst és sava­nyú uborkát esznek. Napközi­díjuk 35 forint, míg a kisebbe­ké, az óvodásoké 28. — Segítség a gyerekek ellátá­sában -— szól Paplógó Ferencné élelmezésvezető —, hogy isme­rem a helyi beszerzési lehetősé­geket. Tudom, hogy melyik kistermelőtől mit lehet venni. • Jó étvágyat, gyerekek! • (ía/.dag károly: — Nyolc hí/.ott ser­tésem az ólban. Nem veszi át az. Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat. • A jegyző és a polgármester adókról. SS*­Ha tíz kilogramm sertéscomb kell a konyhára, mindig akad olyan rendes ember, aki elhoz­za Kiskunhalasról. „Megjött” a gáz százharmincnyolc családnak Valkai Elek Kossuth utcai házában tárva-nyitva az összes ajtó. Betörők jártak volna ná­la? Nem, bár Zsana égy rendő­réhez kellene még egy — a kör­zeti megbízottat gyakran ren­delik be Kiskunhalasra szolgá­latra —, hogy az emberek biz­tonságban legyenek. Mert mint a termelőszövetkezetben dol­gozó házigazdánál látjuk: laká­sa értékesebb lesz a gáz beveze­tésével. A vagyont pedig óvni kell. Azért nyitották ki tehát az ajtókat, hogy Bogyós János ha­Zsanán is szeretnének megélni az emberek ,Reggel azzal ment el, hogy munkát keres” egyes ember a folyton növekvő kiadásokat? —' érdeklődünk ezután. — Állami támogatásra csak akkor számíthatunk — feleli a polgármester —, ha a képvise­lők megszavazzák a helyi adó­kat. — Miből fizessen adót az, akinek nincs vagy nem lesz munkája? — fordul hozzánk most Gazdag Károly kovács. — Az Egyetértés Tsz-ben, ahol, dolgozom, felszámolják a mun­kahelyünket, hogy azután ki­adják kisvállalkozóknak. Ve­lem mi lesz? Eddig még, amibe belefogtam, be tudtam fejezni. Most. ..? Nyolc hízott serté­sem az ólban. Nem veszi át az Állatforgalmi és Húsipari Vál­lalat.. Házaspár, munka nélkül Zsigó Ferencnének már nem rémkép — valóság a munka­­nélküliség. Harmincévesen nem a legjobb állapot kenyér­­kereset nélkül maradni. De­cemberben sokat betegeskedett az egyik gyermeke. Itthon kel­lett vele maradnia. S ezt nem nézték jó szemmel ott, ahol dolgozott. Ő legalábbis ezzel magyarázza, hogy elbocsátot­ták. Persze, lehettek ennek más okai is. — Eddig olyan jól megvol­tunk, nem. nélkülöztünk! — kezdi az asszony az előszobá­ban, ahol hellyel kínál bennün­ket. — Megszabadultunk az ezer forintos albérletből. Nem kímélve magunkat, 600 ezer fo­rintért megépítettük ezt a há­zat. A tetőt a férjemmel együtt készítettük el. A függönyök, a térítők és még sok minden — mint a konyhában az a lámpa­ernyő is — az én munkám. Ám most bajban vagyunk. A férjem is munkanélküli lett. A tsz-ben dolgozott. Reggel azzal ment el, hogy munkát keres valahol. Az 5000forintos munkanélküli­­segélyemből hogyan fizessek ki minden hónapban 6 ezer forint OTP-részletet? S a megélhetés? A 4 és 6 éves gyermekem napkö­zidíja ... ? Kérdések, amelyekre Zsanán — s még az országban igen sok helyen — választ várnak az em­berek. Kohl Antal a Magyar Közlönnyel. Februárban döntenek az lasi központifütés- és gázszere­lő könnyebben mozoghasson a lakásban. Még a megyei tanács 3 millió forintos támogatásával a kö­zelmúltban 138 család háza elé vezette el a gázt az Észak Bács- Kiskun Megyei Vízmű Vállalat. Az ígért határidőt megtartot­ták. így ezen a hétfőn már átadhatták a 16 kilométeres ve­zetéket. Az utcai vezetéképítés költsé­géhez egy-egy háztulajdonos 34 ezer forinttal járult hozzá. Val­­kaiék ezenkívül — anyag- és munkadíjjal együtt — még 105 ezer forintot fizetnek a belső szerelésért, mivel nyolc helyen ég majd náluk a gáz. Hat kon­vektorban, egy vízmelegítőben és egy fali fűtőkészülékben. „Velem mi lesz?” Bírja-e fedezni a falu és az Akadémikus, felhős gondolatokkal • Halasi kisiparos Zsanán. (Bögyös János központifütés-és gázszerelő.) • Z.sigóné állástalan. Férje úton van, hogy valahol munkát kapjon. (Méhesi Éva felvételei) Nevét „szent növényével”, a gombával együtt emlegetik. No meg a Zöldségtermesztési Ku­tató Intézet Fejlesztő Vállalat­tal. Meg a Kertészeti és Élelmi­szer-ipari Egyetem tanszékve­zetésével. Legújabban —-nem is olyan régóta —, úgy, mint a Magyar Tudományos Akadé­mia tagja, dr. Balázs Sándor. — A legfrissebb hír Önről, hogy akadémikus lett. Milyen érzés? — Felemás. Természetes, hogy tudományos Munkássá­gomnak ez a legmagasabb fokú hazai elismerése örömöt okoz. Ez azonban nem felhőtlen. Az intézet sorsa miatti aggodalom kissé megkeseríti a jó érzést. — Beszéljünk előbb a jó olda­láról, az akadémiai székfoglaló­ról.-— Erről, látja, szívesen. A székfoglaló maga csak része a hagyományos tagválasztás­nak. Én nyolc évig levelező tag voltam, most került sor az újabb rendes tagok megválasz­tására, akiknek a neve közé az enyém is bekerült. Ezek után következett a székfoglaló elő­adás, amelynek — ez viszont természetes — „Újabb eredmé­nyek a hazai gombatermesztés­ben” címet adtam. Szót ejthet­tem benne arról, hogy a csiper­két hogyan sikerült a szalmán termeszteni, és ezt az anyagot milyen módon tudtuk táptalaj­já alakítani. Nem kis büszkeség egyébként, hogy a nemzetközi gyakorlatban ezt mi oldottuk meg először. Ez a régebbi ered­ményeink egyike, de az újak kö­zül is elmondhattam néhányat. Például azt, hogy olyan eljárást dolgoztunk ki, amelyikkel szá­zadrészére rövidül a táptalaj hőkezelése, ami természetesen jelentős energiamegta karítással jár. — Hogyan fogadták az elő­adás hallgatói ezt a szakmai ér­tekezést? — A gomba mint termesztett növény nem hasonlítható sem­mi máshoz. Sokaknak szinte csak a fazékból vagy az üzletek­ből ismerős. Az előadást hall­gatók között is voltak ilyenek. Nekik, mondhatom, szenzáció­ként hatott jó néhány részlete az előadásnak.-r Ezek után átadták az aka­démia elnökségének oklevelét, amelyben az MTA rendes tagjá­vá nyilvánítják. Es most gondol­junk az intézetre! Jobbak lettek­­e az esélyei azzal, hogy a főigaz­gatója akadémikus? — Talán és remélhetően igen. Azért van ennek a dolog­nak erkölcsi súlya .. . — Azaz, van már valami konkrét elképzelés? — Hivatalosan még semmit nem tudunk a szervezési válto­zásokról. Annyit, szóban, kö­zöltek, hogy az állami megren­delésünk valószínűleg „élni fog”. Ez mintegy 17 millió fo­rintot jelent. Nem nagy összeg, de ha nincs, a kutatásból, ter­melésből kell kivonni, az pe­dig ... Még így is rákényszerü­lünk a létszámcsökkentésre. Bár azt akarjuk, hogy akik e körbe kerülnek, ne munkanél­külivé váljanak. Ez magyarul annyit tesz, hogy önálló elszá­molású egységeket, illetve kft.­­ket hozunk létre. Ilyen már léte­zik, például a gombával. A Christian Kft. a gomba terme.­­lését, termeltetését, forgalmazá­sát viszi. Egyébként az intézet egyik igazgatóhelyettese — ket­tő volt — most ott lett ügyveze­tő. Én úgy gondolom, nem kell erőltetni a kft.-k létrehozását — bár van szó erről a paradi­csom, az uborka és a fűszerpap­rika vonalán —, inkább az ön­álló elszámolás a serkentő. — Arról már többször volt Szó, hogy az intézet a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetemhez csatlakozik. Mit szól majd ez az intézmény, ha úgy kapja meg a ZKl-t. hogy a „nagyágyú”-kát, a fő növényeket kft.-ben terme­lik, termeltetik? — Az egyetemen nem szól­hatnak semmit. Egyébként is, nekik a pénz másodlagos. Ha odakerülünk, a presztízsük nő­ne. A későbbiekben pedig majd az élet kényszeríthet ki apróbb változtatásokat. — Persze, még az sem eldön­tött, valóban az egyetem fennha­tósága alá keriilnek-e. — Van rá esély, hogy menni fog a dolog. Intézeten belül megoszlanak a vélemények, jó lesz-e ez nekünk. Én úgy gon­dolom, igen. Az intézet kutató jellege fenntartható, és ez a leg­­fontósabb. A ZKI önálló jogi személy maradna, sem műkö­désébe, sem gazdálkodásába nem szólna bele az egyetem. — Van rá példa a megyében, hogy az ilyen társulás, mit mondjak, néhány dologban nem éppen szerencsés. — Azt hiszem, a társuló ere­jétől is függ, mennyi gond adó­dik. Végső soron arról van szó, hogy a nagy kutató intézetek, a zöldség, a gyümölcs- és dísznö­vény- és a szőlészeti-borászati kutatók mind az egyetem részei lesznek. Márpedig ha így törté­nik, a három intézet együttesen nagy erőt képviselhet. — Térjünk vissza az akadé­miai tagsághoz. Szokás hasonló jeles alkalmakkor megkérdezni az interjú alanyát, mik a jövőre vonatkozó tervei? — Nézze, ezek a bonyodal­mas állapotok nagyon megvise­lik az embert. Hatvanöt éves vagyok, az akadémiai tagság 70 évre teszi a nyugdíjkorhatárt. Nekem 1993 júniusáig szól a főigazgatói megbízatásom. Hogy akkor hogyan dönthetek, nem tudom. Azt viszont igen, hogy ebben az időszakban az a legnagyobb feladat, hogy az in­tézet túljusson a válságon. Úgy, hogy mint mondtam, megma­radjon a kutató jellege. Ha ez sikerül, már elégedett lehetek, Gál Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents