Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-22 / 18. szám

1991. január 22. • PETŐFI NÉPE • 3 HARMINCHAT ÁLDOZATOS ÉV SZEREMLÉN ,,Boldog vagyok, hogy megmaradtam egyszerű lelkipásztornak” Beszélgetés Kapocs Nándor plébánossal Hetvenedik születésnapján kö­szöntötték hivei, falujának lakosai és önkormányzati képviselői Kapocs Nándor római katolikus plébánost, aki első jutalmazottja a Szeremle községért kitüntetésnek. Ez alkalom­ból kerestem fel, és kértem meg, te­kintsen vissza az elmúlt évtizedekre, és előre is, a jövendőkre. — Tisztelendő Plébános Úr! A sok iparoscsaládnál féltve őr­zött A magyar ipar almanachja című könyvben a Baja címszó után ezt olvastam: Kapots Ferenc épü­letlakatos és vízvezeték-szerelő mester. Háza van és önálló üzeme 1891 óta. Átlag 6-8 segédet tart. Több ipari kiállításon kitüntetés­ben részesült. Az Ipartestület és számos egylet és kör vezető tagja. Szül. 1862-ben, felszabadult apjá­nál 1879-ben. Az Országház épí­tésén mint h. munkavezető dolgo­zott.- Igen, jól sejti: az édesapámról van szó. Amint kiderül, a nagyapám is, sőt tudom, hogy a dédapám is vassal munkálkodó mester volt. Jó­magam azonban nem követtem a tra­díciót, testvéreim közül többen meg­tették, hanem a bajai cisztereknél 1939-ben történt érettségi után a ka­locsai szemináriumba kerültem. Ér­zem, hogy szóba fog kerülni a nyelv­­ismeret, ezért említem, hogy itt, a je­zsuitáknál nagyon erős volt a latin nyelv oktatása. 1944. június 4-én szentelt pappá Grősz József §rsek úr. — Hol kezdte a szolgálatot? — Tíz évig voltam káplán. Bátyán, a kalocsai Szent Szív plébánián — az apácák betegházában' —, Kiskőrö­sön, Nagybaraqskán, Madarason. Nagybaracskára még egyszer vissza­helyeztek, így itt összesen négy esz­tendőt töltöttem. Megszűnt a ván­dorlásom, ha rajtam múlik, véglege­sen most már, 1954. szeptember 1- jén, amikor Isten akaratából Szerem­­lére kerültem. I— Ha jól számolom, eddig har­minchat évet töltött a községben. Talán hagyomány, hogy Szerem­­lén ilyen sokáig szolgálnak a ka­tolikus papok? — Annyira nem, hogy 14 elődöm együttesen 31 évig működött itt. Ta­lán történelmi okok játszottak közre a gyors távozásokban. Ismerjük Má­tyás plébános nevét 1423-ból, majd Jánosét 1453-ból. A mohácsi vész után megszűnt az egyházközség, a falu népe a török uralom után vi­szonylag hamar áttért a protestáns hitre. A katolikus lelkészséget csak 1923-ban újították azután fel. — Váltsunk témát! Helytörté­neti könyveim közül gyakran ol­vasgatok két kis kötetet, melyek Szeremle és Katymár középkori okleveleivel foglalkoznak. Sok­szor felhasználtam a bajai feren­cesek háztörténetének a Cumánia három évfolyamában megjelent adatait. E munkák közös tulaj­donsága, hogy a Kapocs—Kőhe­gyi szerzőpáros nevét hordozza mindegyik. — Dr. Kőhegyi Mihályé, a bajai múzeum igazgatójáé az érdem. Az én részem csak annyi, hogy latinból ma­gyarra ültettem a nevezetes okmá­nyokat, melyek a Zichy grófok levél­tárában maradtak meg. — Éppen tegnap találkoztam az igazgató úrral. Éppen megfor­dítva értékelte a dolgot. Marad­junk talán abban, hogy a közös munka eredményével az egész ma­gyar történettudomány gazdago­dott. Azt pedig jól tudom, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megjelenteti, sőt rövidesen a könyvesboltokban lesz a már em­lített ferences háztörténet ötszáz oldalas kiadása. Kézenfekvő a kérdés: most min dolgozik? — Ez itt Mészáros Lázár apjának nemesi oklevele. A múzeum részére fordítom latinból magyarra. Más: 1831-ben hatalmas kolerajárvány dúlta végig az országot. A szeremlei helyzetet szinte naponta jelentették a kalocsai érseknek. A régi papírok lyukasak, mint a szita. Ennek magya­rázata, hogy út közben minden állo­máson — Szentistványon (sic!), Csa­­nádon, Sükösdön, Nádudvaron, Ha­jóson, Miskén — feljegyezték a pon­tos érkezési időt, azután meglyuggat­­ták, majd megfüstölték az iratokat, fertőtlenítés végett. A község történe­te szempontjából igen értékes doku­mentumok rövidesen megjelennek az orvosi folyóiratban. Csengetnek. A plébános úr a hívek ügyes-bajos dolgait intézi — ha jól hallom, egy francia nyelvű levél meg­írására kérik. Minden igyekezetem kudarcba fulladt, személyes dolgairól megtudni valamit. Scheidl Károly polgármesterhez fordultam segítsé­gért. — Itt mindenki tiszteli a plébános urat. Emlékszem, még gyerek vol­tam, mindenhova eljött a futballcsa­pattal. Korholt' és buzdított bennün­ket. Jelenléte nagy fegyelmező erőt jelentett, eszébe nem jutott volna va­lakinek csúnya szavakat használni. Ha tanácsra, vigasztalásra van szük­ség, hozzá bizalommal fordulhat bár­ki. A templomot gyönyörűen rendbe hozatta, olyan harangot csináltatott, hogy a Kossuth rádió hozzá igazít­hatja a pontos időt. És ami a legfon­tosabb: ilyen nagytudományú ember bármikor elmehetett volna magas méltóságokat betölteni, mégis ra­gaszkodott ehhez a kis faluhoz! Kapocs Nándor erre ezt mondja: — Nemcsak pap vagyok, hanem hívő katolikus is. Hiszem,, az Isten­nek ujja benne volt, hogy itt marad­tam. Boldog vagyok, hogy egyszerű, fekete reverendás lelkipásztorként él­hettem, és úgy is halok meg, ha eljön az ideje. Gál Zoltán HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ A sertéspiac gondjai KÖZÖSEN KERESSÜK A MEGOLDÁST! A sertésértékesítés súlyos gondo­kat okoz a kistermelőknek és az in­tegrálást végző mezőgazdasági szö­vetkezeteknek is, amit munkaköröm­nél fogva naponta tapasztalok. Saj­nos, Dredcnka Miklós nincs egyedül a Petőfi Népe január 11-ei, pénteki számában közölt panaszával. A kis­kunsági mezőgazdasági szövetkeze­tek, noha a közösben sertést úgyszól­ván nem hizlalnak, a korábbi eszten­dőkben mégis évi 800 ezer hízott ser­tést adtak át a felvásárlóknak az álta­luk integrált háztáji és kisgazdasá­gokból. Ez az integráció mintegy 1 milliárd forintos tőkebefektetést igé­nyelt, amit sajnos az idén már a ma­gas kamat és a likviditási problémák miatt a szövetkezetek nem tudnak vállalni. Ez azonban a jövő gondját vetíti előre. Most az okozza a fejfá­jást, hogy a leadásra kész hízók az ólakban állnak és növelik a kisterme­lők költségeit. Tavaly nyáron kezdődtek az érté­kesítési gondok, amikor is nyilvánva­lóvá vált, hogy 800 ezer sertésre nincs piac. Vannak feldolgozók, amelyek termékeiből — pápai sonka, gyulai kolbász — többet tudtak exportálni. Akik velük szerződtek, vagy netán több cégnek szállítanak, valamivel előnyösebb helyzetbe kerültek. Köz­ben a felvásárlási ár 72 forintról 65 —68-ra esett, az aszály miatt nőttek a takarmányárak és ezért sokan ko­cáikat is vágásra ajánlják fel. Ez to­vább növeli az átvétel körüli bonyo­dalmakat, ami tulajdonképpen az egész magyar mezőgazdaság gondjait hűen tükrözi. A magyar mezőgazdaság eddig 15 millió ember élelmiszerét termelte meg, ami azt jelenti, hogy a termékek 30-40 százaléka került exportra. Az EGK országaival a két évvel ezelőtt meghatározott kontingens szerint ke­reskedünk, ezt ugyan valamivel sike­rült növelni, de tény, hogy nem jó áron. A sertés legnagyobb piaca a Szovjetunió volt. A kormány 1990- ben cskk rekompenzációs üzlet esetén engedélyezte a szovjet piacra való szállítást. Ezek okozták a felvásárlás­ban a torlódást, mert az ólakban ta­valy sem kevesebb sertés hízott, mint 1989-ben. Ha számításba vesszük, hogy a nyugati piacokon nagyon erőteljes marketingmunkával is csak legfel­jebb 10-20 százalékkal növelhető az exportunk, a keleti piac pedig gya­korlatilag összeomlott, akkor lát­nunk kell, hogy a sertéskibocsátás csökkenésével kell számolnunk. Ilyen helyzetben az ágazat valamennyi sze­replőjének újra kell gondolnia felada­tát, szerepét. Az állam segítségére ugyanis nem számíthatunk, annál is inkább, mert az állam ki óhajt vonul­ni a gazdasági szférából. Ezzel alap­jában véve egyet lehet érteni, azzal viszont nem, hogy válsághelyzetben sem avatkozik közbe. Ez az államnak kötelessége, és ez most nem történt meg! A terheknek legalább egyhar­­madát az államnak magára kellett volna vállalnia és 3 éves intervallum­ban levezényelnie azt a problémát, ami most főleg a termelőket sújtja. Ha az 1989. évivel azonos mennyi­ségű sertésre nem tudunk piacot ta-r lálni, felmerül a kérdés: ki csökkentse a termelést? Ez nem íróasztal mellett eldönthető kérdés. Közgazdaságilag úgy közelíthető meg, hogy: aki drá­gábban termel és kevésbé tőkeerős, az hagyja abba és kezdjen valami másba. Vagyis a piac fogja szabá­lyozni, hogy ki csökkentse a termelé­sét. A piaci farkastörvények tehát a mi óhajunktól és szándékainktól füg­getlenül érvényesülni fognak. Hogyan lehet mérsékelni a gazda­sági törvényekből adódó negatív ha­tásokat? Előre .nem látható, váratlan piaci helyzetekben nélkülözhetetlen az állami beavatkozás, s a terhek megosztása az állam, a termelő, a felvásárló és a feldolgozó, valamint a kereskedő között. De hogy a krízis­­helyzet, a túltermelési válság meg­előzhető legyen, szerződéses fegye­lemre, 5 évre szóló megállapodásra és olyan feltételrendszerre van szükség, amelyben a termelés minden szerep­lője (termelő, felvásárló, feldolgozó, kereskedelem) a végtermék előállítá­sához hozzáadott új érték arányában részesül a haszonból,' természetesen adott esetben a veszteségből is. A fel­vásárlónak meg kell tudni mondani, mi az a mennyiség, amire biztos a piac, és milyen limitáron. Ha a terme­lő többet termel, számolnia kell a kockázattal. (Megjegyzem: ezt a jö­vőre vonatkoztatom, mert szerintem a mostani krízist sem a termelő, sem PALACK0SITAL-B0LT0K: ÚJ BÖGRECSÁRDÁK — JUGOSZLÁV HŰTŐSZEKRÉNYEK, GARANCIA NÉLKÜL? — HÁROM KIS ÜVEG ÁSVÁNYVÍZ: 300 FORINT! Kizsebelik a fogyasztókat 1991 januárjában is! — Ti még megvagytok? — kérdezte csodálkozva a napokban valaki a megyei kereskedelmi és piacfelügyelő­ség vezetőjétől. Arra célzott, hogy a rendszerváltással feleslegessé válik a fogyasztói érdekvédelem is. Nem válik feleslegessé. A mindennapok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a vevők soha nem voltak még kiszolgáltatottabbak, mint manapság. Az év eleje óta nem múlik el nap anélkül, hogy a felügyelőség ne kapna panaszleveleket a vásárlóktól. A bejelentéseket megvizs­gálva, kiderül: mindegyik panasz jogos. Tisztességtelen konkurenciával vádolták meg egyes levélírók azokat az utcai árusokat, akik vállalkozói igazolvány és kereske­delmi szakképzettség nélkül hoznak forgalomba különfé­le termékeket. A tőlük való áruk szavatosságának vagy garanciájának idejét legtöbbször nem sikerül pontosan tisztázni. Ők vámot és adót nem fizetnek, így okkal váltják ki a működési engedéllyel forgalmazó köny­­nyebben elszámoltatható — kiskereskedők ellenszenvét. A háztartási gépek jótállásos javításának elhúzódása vagy elmaradása is szerepet játszik á vásárlók elégedet­lenségében. Nagyszámú jugoszláv hűtőszekrény került magyar vevőkhöz úgy, hogy a javításokra a gyártó cég nem vállalt garanciát. A pórul járt tulajdonosok jogor­voslati lehetőséggel élnek. A hűtőszekrények javításán túl kártérítést követelnek a jugoszláv gyártótól a meg­romlott élelmiszerekért is. Kitől várhat(na) segítséget szorult helyzetében a kecs­keméti, Mártírok útja 58. szám alatti Danks Lászlóné? Még a múlt év októberében 42 800 forintért vett egy színes televíziót. Több mint 3 ezer forintot költött az antennára. Nem sok öröme telt a drága készülékben. Az első javítás egy forrasztás volt, de ettől a piros-kék, hangyás csíkok továbbra is megmaradtak a képernyőn. Jelenleg az Elektroszer Széchenyi sétányi szervizében vár­ja az Orion gyártmányú televízió, hogy végre jó képcsö­vet tegyenek bele. Mit nézhet addig a Danics család, míg a televízióját üzemképesen visszakapja? Az eget, az abla­kon keresztül. Tiszaalpárról arról panaszkodott az egyik olvasó, hogy ott nem lehet fehér kenyeret kapni. Se vége, se hossza a vásárlói kifogásoknak. „Ti még megvagytok . . . ?" Megvannak, és valószínűen maradnak továbbra is a kereskedelmi felügyelők. Csak más felállásban, mint ed­dig. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz tartoz­nak, de szorosan együttműködnek a helyi önkormányza­tokkal is. Pártatlanul és mindig a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva kívánnak dolgozni. Várják, hogy ehhez a fogyasztásvédelmi törvényjavaslat módosításával az Országgyűlés mielőbb szabad kezet adjon nekik munká­jukban. Az idő sürget, hogy megfelelő jogalapjuk legyen bár­hol a fogyasztók érdekében fellépni. Erről is tanácskoz­tak az ország 19 megyéje piac- és kereskedelmi felügyelő­ségének vezetői kedden az Ipari és Kereskedelmi Minisz­tériumban. Mint a Bács-Kiskun megyei felügyelőség ve­zetője elmondta: az élelmiszerboltokban, az ABC-ben és a vendéglátóhelyeken ezekben a napokban is folytatják ellenőrzéseiket. A fogyasztók becsapásával egyesek úgy­szólván nem ismernek határt. Az egyik kecskeméti ven­déglőben — a vizsgálat tart, ezért az esetről még nem számolhatunk be részletesen — szilveszterkor a felszolgá­ló 300 forintot számitott fel három kis üveg, 0,33 literes Kerekdombi ásványvízért. Egy falusi üzletben 10 forinttal „emelkedett” egy termék ára, mig a háziasszony a pulttól a pénztárig ért. Főleg a gyerekek és az idősek vannak kitéve annak, hogy magasabb árat számolnak nekik a kiválasztott áru­kért, mint ahogyan az megengedhető volna — ez a felü­gyelőség vezetőjének év eleji tapasztalata. Ma még kevés helyen seprik föl naponta többször az ABC-k és a kocs­mák környékét. A szemeteskonténereket és a kukákat nem ürítik ki jókor. A szél sodorja a hulladékokat, ami visszatetsző látványt nyújt. ügyre több a panasz a házi, palackosital-boltokra. Ezek a legtöbb esetben zugitalmérések. Új bögrecsárdák, csak más fedőnévvel. A felügyelőség munkatársai ezekbe a házi üzletekbe is sűrűbben ellátogatnak ezentúl. Kohl Antal RÁDIÓJEGYZET Macskák a trafó alatt Füstölgő trafóra lett figyelmes január 17-én a kecskeméti Agárdi László. Beje­lentése után a Démász kiderítette: a vas­házból kijövő kábel mellett egy macska bújt be a berendezések közé és ott meg­égett. A zárlat miatt a készülék is meg­sérült, s zavar állt be a város nagy terü­letén. Ezért Meleg László, a Démász Nagykőrösi Üzemigazgatóságánák ki­­rendeltségéről arra kért bennünket, hív­juk fel a macskabarátok figyelmét, ne a vasházas trafó alatt etessék kedvencei­ket. A fentihez hasonlít baleseteket jobb elkerülni — még a macskáknak is. •• V a feldolgozó nem láthatta előre!) Az új érdekeltségi viszonyok kialakítása új szervezeti rendszert feltételez, ami­­rc az állami vállalatok privatizálásá­val — ha az állam is úgy akarja — lehetőség lenne. Mindemellett a ter­melői szféra — akár már ezer sertés feldolgozására is — nem mondhat le a helyi, regionális érdekeltségű vágó­hidak létesítéséről és az ehhez kap­csolódó értékesítési láncról. Szükség van rájuk, nemcsak mint értékesítési csatornára, hanem mint a piac befolyásolásának eszközeire is! Erre kell következtetni abból a tény­ből, hogy miközben a húsipar tavaly 20-25 százalékos árengedményt adott felhalmozódott készleteinek apasztá­­sa érdekében, ezzel a vásárló a bolt­ban nemigen találkozhatott. Az ár­­csökkentés keresletélénkítő hatása te­hát nem tölthette be funkcióját. Le­het, hogy a már működő piacgazda­ságban nincs szükség a tisztességtelen haszon fogalmára és annak ellenőrzé­sére, egy még kialakulatlan piacgaz­daságban azonban igen. Nálunk ma ezzel is kellene foglalkoznia az állam­nak, hogy a kereslet és kínálat egyen­súlya ne kerülő úton, buktatókkal érvényesüljön a piacon, hanem ha a termelő kevesebbet kap a termékéért, avagy úgy gondolja, hogy kevesebbet kér érte, mert úgyis megéri, akkor azt a fogyasztó is tapasztalhassa. Végezetül: nagyon sok termelő, akinek most szerény hasznát is elviszi a hízott sertés túltartása, fel akarja számolni tevékenységét. Véleményem szerint, ha az idén nem lesz aszály és legalább a tavalyihoz hasonló lesz a nyári turistaforgalom, az esztendő harmadik negyedévében jobb idők köszönthetnek a sertéstartókra. MACÓKÁRÓL IS... A rosszul alvó ember fölébredt a múlt héten csütörtökön éjfél után, úgy két óra tájban. S mivel forgoló­dott, bekapcsolta a kis zsebrádióját, valami álomba ringató zenét kere­sett. De akárhová tekerte a gombot, mindenütt csak azt hallotta: Meg­kezdődött az Öböl-háború. (Der Golf-Krieg hat begonnen!) S az­után már éberen és izgatottan fi­gyelte — milyen sokan tették ugyanezt! — a nyugtalanító híreket. A tudósítók egymásnak adták a szót. New Yorkból Bolgár György, Jeruzsálemből Márványi Péter, Moszkvából Izbégi Gábor, Bonn­ból Bernát György, Varsóból Ne­mes Gábor jelentkezett. A Bag­dadba berepült gépek már a negye­dik hullámnál tartanak, órák óta folyik a háború—‘ismételték, bőví­tették, magyarázták a hallottakat. Három óra tájban Bush elnök sza­vait fordították. — Nem lesz újabb Vietnam! — ígéri és Isten áldását kéri a koalíciós erőkre, a nemzetre. Később Szaddám Húszéin beszél, s istennek ajánlja katonáit. Az Irak elleni háború eseményei elöntik a napi rádióprogramokat. Es már es­te van: ezer berepülés. Aztán reg­gel: Izraelt rakétatalálat érte. Kon­dor Katalin műsor szerkesztő szak­szerűen mondja, hogy háromféle ra­kétatöltet létezik. Túlbeszélik a hí­reket, ezért lerövidül a Falurádió műsora. Eltörpül most a tejproblé­ma, a földügy. Kuvait, az olaj a téma. Éjjel-nappal csüngtünk a híre­ken. a kis rádió szinte hözzánk nőtt. Aznap este, csütörtökön, oldódásul az esti mesét hallgattam. Kálmán György mondta Aaron Judah írá­sát, csodálatosan. Macókáról, a kedves mesefiguráról szólt, s ettől egy kissé megnyugodtam. Mert úgy éreztem, hogy Macóka nem akar háborúzni. .. A PAP FESTŐ Vancskó Gergely a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetség főmunkatársa Aki járt már —r a közönség szá­mára is hozzáférhető — kalocsai érseki könyvtárban, az értékes régi könyvek mellett biztosan felfigyelt a folyosó falait díszítő képekre. Köztük olyan vallásos tárgyúakra, amelyek valahogy kiríttak a hagyo­mányos festmények sorából. A mű­vész érzésvilágát is erősen kifejező, úgynevezett expresszív alkotások ezek, Prokop Péter, a Rómában élő pap művész ihletett munkái. Meg­találhatók — előbb váltak ott híres­sé — külföldön, az USA-ban, Spa­nyolországban, katolikus püspöksé­geken, gyűjteményekben. Szeren­csére idehaza is, mindenütt, ahol Prokop Péter papként — szabad idejében festőként — élt valaha: Dusnokon, Mélykúton, Baján, Já­noshalmán, Bokodon, Kiscsávo­­lyon, Sükösdön. (Ez utóbbi helyen az oltár mögötti száz négyzetméte­res freskó őrzi keze nyomát.) Tehát szülőhelye, Kalocsa környékén, ahova 1957 előtt, mielőtt elhagyta az országot, a papi hivatás kötötte. Most már csöndes nyugalomban él, alapító atyaként is, a zarándok­házként szolgáló Szent István­­házban, s mint mondja, élete ,fö művét”, kertjét ápolgatja. A Füge­fám alól című rádióműsor, szomba­ton délelőtt, Varsányi Zsuzsa mik­rofonja segítségével, nagyszerűen elevenítette fel az írónak is termé­keny mester életútját. Ideje volna idehaza is felfigyelni a már hetvenéves Prokop Péter — nemzeti kincsnek is felfogható — munkásságára. KERESZTURY Ritkán hallunk mostanában Ke­­resztury Dezső tanár úrról, pedig valamikor, nem is olyan régen, még nagy tisztelettel emlegették a nevét. Nem csoda, hiszen 1945-1947- ben, mint vallás- és közoktatásügyi miniszter nagy szerepet játszott a demokratikus művelődéspolitika kialakításában. Széles körű irodal­mi, esszéírói tevékenysége, a klasz­­szikusok nyelvi örökségének feltá­rása mellett költészetének hagyo­mányőrző szépsége, intellektusa is maradandóan bevéste nevét a ma­gyar szellemi életbe. A hét költője című sorozatban most néhány alka­lommal verseit hallhatjuk, vasárnap Yste például saját előadásában. Ér­demes figyelni rá, a mához is szól. F. Tóth Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents