Petőfi Népe, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-16 / 13. szám

1991. január 16. • PETŐFI NÉPE • 3 „Kis ember vagyok én ehhez az autóhoz...” Az Igaz család esete a Kurírral és a szerencsével December közepén az ország is értesült a szalkszentmártoni körzeti megbízott, Igaz József rendőr zászlós szerencséjéről. A Kurír cimű napilap előfizetői játékán, a falujában köztiszteletnek örvendő fiatalember nyerte el a fődíjat: a Klapka GmbH fölajánlását, egy Hyun­dai személygépkocsit. (A gépkocsi­­forgalmazó cég árjegyzéke szerint a cso­damasina értéke: egymillió-kétszázezer forint.) — Éppen anyósomnál szemeltem a ko­csimat, ugyanis az autószerelés a hobbim — mondja a boldog nyertes -—, amikor hív a szomszédasszonyunk: menjek haza gyorsan, mert Pestről keresnek. Valami Kurír úr üzeni, hogy mielőbb vár. Én nyertem a fődíjat az előfizetők tombolá­ján. A sofőr értem jött. Úgy készüljek: hazafelé már egy 1500-as mobillal jö­vök . . . — Rohant fejvesztve?! — Dehogy. Óvatos ember vagyok én. Azt hittem: meg akarnak tréfálni a bará­taim. Csak alapos kikérdezés után hittem a hívásnak. Az egész ünnepség pedig szinte álomnak tűnt. Nem lehet igaz! — mondogattam magamban, mint egy megháborodott. Csak akkor kellett ma­gamhoz térni, amikora Fórum Hotel elől útra indítottak, nagy gratulációkkal. Hogy mit éreztem? Mindenekelőtt félel­met. Ezt csak az értheti meg, aki vezetett már Daciát: olyan öreg masinát, mint amilyen nekünk van. Szerintem ebben a dél-koreai meseautóban még olyan gomb is van, amely a repülőkormányt indítja. Kényelmes, szinte minden pontján becézi a gazdát. Ha a gázra lépek, valamilyen óriás erő indítja a röptetést az orránál fogva. — Elhiszi most már végre, hogy az öné? Hogy oda száguld vele a jövőben, ahová akar? — AEK —979! Ez a rendszám örök­re megmarad a szívemben. Az álom megvalósult. Enyém a Hyundai. Az más kérdés, hogy december 15. óta csak hetven kilométert nyomtam bele. Pestről hazajöttem. Aztán elmentem tankolni. Ennyi! — Csak nem romlott el? — Klapka úr szerint 100 ezer kilométe­rig nem is kell tudomásul venni, hogy motor van az orrában. Igaz, nagyon megtréfált. Tasson, a kútnál, indulnék, de hiába csavarintom a kulcsot, nem mo­rog. Próbálom újra, meg újra: hiába. Na­gyon elszomorodtam. Mondom a kuta­soknak: szégyen, nem szégyen, toljátok meg. Később tudtam meg, hogy amíg az ajtók nincsenek rendesen becsukva, és amíg nem nyomom be a kuplungpedált, hiába erőltetem a gyújtást. Biztonsági okokból nem indul. Okosabb ez a masina mint a Dacia-gyár vezérigazgatója! — Miért nem indult már eddig is, hosz­­szabb túrára? Hogy tud másik autóval jár­ni, amikor a garázsban ott van a koreai Honda? — Nem eszik olyan forrón a kását, mint amilyen forrón főzik. Családom — feleségem- és a két gyerek — végered­ményben albérletben lakik itt, a nemrég megépített körzeti megbízotti szolgálati lakásban. Kis ember vagyok én ehhez az autóhoz. Nekem most majd az ára kell inkább! Portát vennék, aztán építenénk. Furikázzanak rajta a gazdagok! Egymil­lió forint számomra vagyon! Minden! Ház, család, kiskert — otthon. Eladom, akinek kell. Amíg nem jön vevő: itt par­kol a garázsban, védve még k fénytől is. Néha — a fiaift kedvéért azért ki-ki állí­tom az udvarra az autót. Nagyon szép! — dicsérjük. Szerencsések vagyunk, mert végre lehet saját házunk. A fiam még nagyon kicsi. Nem érti, miért nem ülünk bele, miért nem röpülünk a messzeség­be .. . Azt gondolja: elég, ha a kulcsot megfordítom. Majd, ha nagyobb lesz, megérti. Neki egyébként is lehet még sze­rencséje a világon .. . Farkas P. József Mit tesz a TESZ? Program tárgyaló vita ülést tartott a napokban a Társadal­mi Egyesületek Szövetségének (TESZ) Bács-Kiskun megyei ügyvivő testületé Kecskeméten. A tanácskozáson egyebek között szó esett arról is, hogy a szárnyait bontogató, a kezdeti nehézségekkel küzdő új országos szövetség egyik fő célja az önkormányzatok münkájának a támogatása, ám a helyi képviselő-testületek egyelőre nem nagyon akarnak tu­domást venni a TESZ-ről. Márpedig egyre nő, erősödik a szövetség tábora, s programja szerint komoly szervező­mozgósító szerepet kíván vállalni demokratizálódó társadal­munk, a köz javára, a gazdasági nehézségek leküzdésében, a feszültségek enyhítése érdekében is. Ugyanakkor megértik — mondották —, hogy addig, amíg az önkormányzatok nincsenek tisztában gazdasági lehetősé­geikkel, aligha várható el tőlük a TESZ-szervezetek által felkínált társadalmi segítség igénybevétele. Megint más kér­dés — mint dr. Gyúró Ferenc egyetemi tanár, a TESZ elnöke is hangsúlyozta a nyilvánosság előtt a közelmúltban —, hogy maga a törvényhozás is igencsak ferde szemmel néz ma még a Hazafias Népfront utódszervezetének bélyegzett szövetség­re. S bizonyára ugyanígy van ezzel nagyon sok önkormány­zati testület is. Márpedig — a professzor elnök véleménye szerint — az önkormányzatok nem nélkülözhetik sokáig azt a társadalmi tömegbázist, melyet a Társadalmi Egyesületek Szövetségének tagszervezetei képviselnek. Dr. Gyúró Ferenc minden bizonnyal jól látja a dolgot, mert hát alig van a világon olyan önkormányzat — még ha gazdag is —, amely ne fogadná szívesen polgárainak önkén­tes és önzetlen támogatását. Hátha még szegény is az eklézsia és szervezetten akarnak segíteni rajta! Nem szégyen ez ma, nyomorult gazdasági helyzetünkben. Ha van értelme a kü­lönféle adakozásoknak, újabban például a Nemzeti Alapít­ványnak, miért ne lenne — lehetne — a köz javára végzett bármilyen munkának? Hiba lenne bárhol is mellőzni vagy visszautasítani az őszinte hazafiságból, lokálpatriotizmusból fakadó felajánlá­sokat. Márpedig ezt próbálja tenni a TESZ, az egész orszá­got behálózó szervezeti erejével. Mind a 19 megyében és a fővárosban is van már szervezete, a vidéki városokban, vala­mint a falvakban pedig a helyi társadalmi alakulatok százai hoztak létre TESZ-eket. Számuk napról napra szaporodik csakúgy, mint az újonnan csatlakozó klubok, körök és más egyesülések száma is. Tavaly októberben még „csak” ne­gyedmilliós volt a Társadalmi Egyesülések Szövetsége, de­cemberben már több mint ezer TESZ-szervezet tevékenyke­dett országszerte, háromszázezret meghaladó taglétszám­mal. Példaként talán érdemes néhányat felsorolni a csatlakozott országos szervezetek közül. Tagja az új szövetségnek, egyebek között, a Kertbarátok és Kistermelők Országos Szövetsége, a Magyar Falusi-tanyai Vendégfogadók Szövetsége, a Magyar Egészségvédők Országos Szövetsége, a Város-községvédő és Szépítő Egyesületek Szövetsége, a Wien—Budapest EXPO ’95 Társaság a Világkiállításért. Közöttük van továbbá az Anya­nyelvápolók Szövetsége, a Honismereti Szövetség, a Móricz Zsigmond Társaság, a Nyugdíjasklubok és Idősek „Eletet az éveknek” Országos Szövetsége stb. A helyi, tagszervezeti paletta pedig annyira sokszínű, hogy a felrajzolása szinte lehetetlen. Ezért csak annyit említünk meg, hogy Bács-Kiskun megyében eddig 38 közösség, kör, klub és egyesülés társult a TESZ-hez, ezerkétszáz taggal, több társadalmi szervezet pedig most jelentette be csatlako­zási szándékát. Népszerű tehát az új szövetség. Vajon miért? Azért, mert deklarálta, hogy pártoktól teljesen független, a szövetségen belüli kapcsolatokban pedig kizárta a hierarchikus viszonyt. Ebben a szövetségben nem osztogatnak lefelé irányuló pa­rancsokat. Csak kérnek. Most éppen időszerű példa erre a magyar kultúra napjá­nak megünneplésére szóló felhívás. Az írószövetség Móricz Zsigmond Köre, a Kölcsey Alapítvány, az Olvasókörök Országos Szövetsége és a Társadalmi Egyesülések Szövetsé­ge kezdeményezte: január 22. legyen a magyar kultúra napja. Bizonyára vannak, akik emlékeznek rá: két évvel ezelőtt először az olvasómozgalom képviselői hívták fel a társada­lom figyelmét, hogy 1823-ban, ezen a napon írta meg Köl­csey Ferenc a Himnuszt, Szatmárcsekén, s hogy illendő meg­ünnepelni ezt az évfordulót. Most a TESZ külön is kéri, buzdítja tagszervezeteit: segítsenek abban, hogy minél több kulturális, művészeti rendezvényen megemlékezzenek nem­zeti imánk születéséről. A kezdeményezők meggyőződése, hogy ezzel hagyományt teremthetnek. Szép lenne, hiszen az elmúlt évtizedekben a Himnusz ének­léséről is leszoktattak bennünket. Rapi Miklós Megerősítette pozícióját az SZDSZ—Fidesz frakció Halason Hajnalba nyúló önkormányzati ülés (Folytatás az 1. oldalról) Az SZMSZ részeként egyhangú döntés született Imrehegy község önkormányzatának társulásáról, s ezzel egyidejűleg körjegyzőség lét­rehozásáról is. Ennek értelmében, visszamenőleges hatállyal, Imre­hegy hivatalának vezetését, Kis­kunhalas székhellyel, dr. Vilonya Balázs látja el. A leghevesebb vita tulajdonkép­pen a kommunális költségvetési üzem önkormányzati vállalattá történő átalakítása körül alakult ki. Pontosabban az átszervezést irányító önkormányzati biztos ki­nevezése kapcsán. Jóllehet a lebo­nyolítás ilyetén elvi megoldásához az elmúlt ülésen már egyetértésü­ket adták a képviselők, a konkrét előterjesztés mégis heves ellenállást váltott ki többekből. A polgármesteri előterjesztésben ugyanis négy olyan változat szere­pelt, amelyből dr. Várnai László (MSZP) képviselő szerint három, lé­nyegét tekintve, azonos volt, a ne­gyedik pedig olyan irreálisan magas kiadásokkal járna, hogy alternatíva­ként szóba sem jöhet. Nem is foglal­kozott vele a testület. A másik há­rom, tárgyalható variáció mindegyi­ke Németh B. László (SZDSZ) kép­viselő kinevezését javasolta igazga­tói hatáskörrel, havi 18 ezer forintos (bruttó) díjazással. Először Bács György szaktanácsadó (havi 8 ezer forint díjazás ellenében) közremű­ködésével, másodszor ugyanez ki­egészül még egy szaktanácsadóval, Csapó Istvánnal (300 km gépkocsi­­átalánydíj-térítés fejében), illetve harmadik választásképp szaktanács­­adók nélkül, a gazdasági bizottság hatáskörének bevonásával látná el a képviselő: a fenti díjazás ellenében, ezt a feladatot. Dr. Várnai László (MSZP) kérte: kerüljön fel még egy variáció, amelyben az üzem belső vezetéséből bízna meg valakit a tes­tület az átszervezéssel a szaktanács­­adó közreműködésével. Dr. Nagy Lajos (MDF) képvise­lő a leendő önkormányzati biztos személye ellen összeférhetetlenség címén jelentett be óvást, mondván: Németh B. László (SZDSZ) a gaz­dasági bizottság elnöke s a pénz­ügyi ellenőrző bizottság tagja. Sa­ját tevékenységét irányítaná és el­lenőrizné ily módon — mondta a képviselő. Többen pályázati ki­írást sürgettek, ezt azonban a je­lenlegi igazgató betegállománya teszi lehetetlenné. Az elhangzott ellenérvek hatá­sukat vesztették a szavazás során, a számarány ugyanis az SZDSZ-es képviselő kinevezése mellett dön­tött. Kérték viszont a képviselők, hogy díjazása ne az önkormányza­tot terhelje, mint ahogy tervezték, hanem a jelenlegi igazgató megma­radó béréből történjen. Minden pénzügyi nehézség elle­nére támogatta a testület azt az előterjesztést, amely a város sport­jáért százezer forintos alapítvány létesítéséről határozott. A maratoni értekezletnek két színfoltja is volt. A polgármesteri tekintély nagyobb nyomatéka ér­dekében Tóth Zoltán (SZDSZ) „rendcsináló fakalapácsot” kapott ajándékba, hozzá illő kopogtató­deszkával. (Használatát a későbbi­ek folyamán be is gyakorolta.) A másik színfolt Pajor Kálmán (MDF) képviselő megjelenése volt, aki az alakuló értekezlet óta, im­máron három hónapja tüntetett távollétével a pártérdekek testüle­ten belüli érvényesítése ellen. Fel­tűnésével és gyakori ellenzéki hoz­zászólásaival ki is vívta a polgár­­mester maliciózus megjegyzéseit arra vonatkozólag, hogy minden segítséget megkap a lemaradás mi­nél hamarabbi bepótlására, csak ne tegyen fel felesleges kérdéseket. A tegnap hajnali órában feloszló önkormányzat rendkívüli ülést hí­vott össze a jövő hétre. Hajós Terézia A MOZDONYVEZETŐN MÚLT, HOGY NEM TÖRTÉNT TÖMEGSZERENCSÉTLENSÉG Merénylet a halasi gyorsvonat ellen (Folytatás az l. oldalról) közlekedett Budapestre, és tömve volt a hétvégéről visszautazó diákokkal, kisgyermekes családokkal, munkások­kal. Azóta a vasutasok csak úgy emle­getik a szerelvényt, ez volt a pályame­­rényletes vonat. Lenner Zsigmond fe­rencvárosi, vele nem tudtunk kapcsola­tot teremteni, megtaláltam viszont Kántor Józsefné vonatvezetőt, aki vele együtt akkor szolgálatot teljesített, s a vonatért felelt. Délegyházán álltunk egy kicsit, bevártunk egy lefelé közlekedő vona­tot, amelyik a mi sínpárunkon jött. Utána folytattuk volna az utat Duna­­harasztin át, menetrend szerint ez a vonat ott nem áll meg. 80 kilométeres sebességgel értünk az állomás térségé­be, ami azt jelenti, hogy a bejárati jel­zőt már elhagytuk. Akkor a mozdony fénycsóvájában észrevette a vezető az elhelyezett alátétfákat.- Ezeket fékezésre használják ? Igen. Úgy mondjuk, hogy ezek a megfutamodás elleni alátétfák, amelye­ket álló szerelvény alá helyeznek el lej­tős pályán, hogy egy erőteljes széllökés el ne indíthassa a kocsikat. Páros ékek ezek egy összekötő rúdra erősítve. A vezető abban a pillanatban, ahogy észlelte ezeket, bekapcsolta a féket. El­képzelheti, mi volt ott, amikor egy ek­kora szerelvény ilyen sebességgel vész­fékkel áll meg. Egymás hegyére-hátára zuhantak az utasok, a csomagok. Sze­rencsére, sérülés nem történt. — Mi történik, ha késik egy picit a mozdonyvezető reakciója, vagy, mond­juk, egyáltalán nem veszi észre? — Több száz halott, mert ez kidobta volna az egész szerelvényt. De könnyen előfordulhatott volna, hogy egy kis ké­sésben vagyunk, és a megengedett 100 kilométerrel haladunk. Mondom, ne­künk ott nem volt megállónk. így is közel járt a vonat a kisikláshoz, a moz­dony és az első két kocsi csak úgy pat­togott a síneken. Az egyik alátét telje­sen szétforgácsolódott, a másik beszo­rult az első kocsi alá, a harmadik meg a mozdony alá. — Mi történt ezután? — Leszállítottuk az utasokat, őket egy másik szerelvény vitte tovább, és kihívtuk a rendőrséget. Amikor együtt megláttam a tömeget a peronon, majd­nem rosszul lettem. — Ezen a környéken gyakran előfor­dul, hogy csibészkedő gyerekek kövek­kel dobálják meg a vonatot. Mit gondol, ez is gyerekcsíny lehetett ? — Az én személyes véleményem az, hogy semmiképpen. Ok legfeljebb kö­vet hordtak volna a sínekre, de azt sem itt, mert ez a szakasz el is van kerítve. Aztán meg túl szabályosan voltak elhe­lyezve a fékezők, géptávolságonként. — Hozzá lehet ezekhez könnyen férJ ni? — Egy tartóoszlopra függesztve oda vannak készítve a sínek mellé. Állítólag nem sokkal előtte volt szolgálatátadás, akkor még minden a helyén volt, köz­ben nem használták. De, mondom, előttünk ugyanazon a sínpáron még eljött egy vonat. Tehát utána helyezték el, biztosra mentek. — Elképzelhető, hogy a személyzet­nek szánták? — Kizárt, ugyanis ez a vonat mindig más személyzettel utazik. Én is két nap­pal előtte tudtam meg, hogy utazom. Tudja, sok mindenhez hozzászoktunk az utóbbi időben, de ezt én sem fogom egyhamar megemészteni. Felkerestem még Nagy Károly állo­másfőnököt, hátha időközben kiderült valami a vizsgálat eredményéből.-— Mi semmit nem tudunk. Az eset­ről magáról is csak azért tudunk, mert a mi személyzetünk vitte a szerelvényt. Nem kaptunk hivatalosan tájékozta­tást. Rettenetes, ami történhetett vol­na. Ha máshová teszik ki a fákat, hiába a figyelem, az éberség, elröpült volna a szerelvény . .. Hajós Terézia Tanácsadás lakáshitel-törlesztéshez Sokan tanácstalanok, hogy a lakáshitel-törlesztés melyik vál­tozatát válasszák. Mintegy 220 milliárd forinttal tartozik a la­kosság az OTP-nek, s ez a prob­léma több mint 1,8 millió em­bert érint. Január 14. óta az OTP már fogadja az érdekelt ügyfeleket, mivel azonban na­gyon sokan keresik fel az irodá­it, a takarékpénztár munkatár­sainak arra már semmiképpen sem jut ideje, hogy tanáccsal is szolgáljanak. E helyzetben a Bankár cimű pénzügyi mágneslemez újság szerkesztősége vállalkozott ar­ra, hogy segítséget nyújt a ta­nácsra szorulóknak. Az újság munkatársai január 17-én és 18-án, 10 és 18 óra között, in­gyenes tanácsadó szolgálatot tartanak a Cédrus Informatikai Részvénytársaság boltjában, a Floppylandben, Budapesten, a Váci utca 84.-ben. Csupán arra van szükség, hogy az érdeklő­dők megfelelő adatokkal tudja­nak szolgálni a számítások el­végzéséhez. Felvilágosítást kell -adniuk arról, mekkora volt az adósság összege az októberi zá­ráskor, az eddigi havi törlesztő­részlet, az alkalmazott kamat, a törlesztés kezdete és a hitel lejá­ratának időpontja. (MTI) Új igazolványt kapnak a rendőrök A hónap végéig új szolgálati igazol­vánnyal látják el országszerte a rend­őröket, addig azonban a régi és a felvé­telünkön látható új szolgálati igazol­vány is érvényes. Bács-Kiskunban gya­korlatilag befejeződött már a csere, így várható, hogy az intézkedő rendőr ezt mutatja föl, amikor igazolnia kell ma­gát. Az azonosítókártya egylapos (a képen külön-külön látszik az eleje, il­letve a hátulja), perforált műanyag ta­­sakba kerül és tulajdonosának fényké­pe, neve, rendfokozata mellett az is sze­repel rajta, hogy jogosult-e fegyvervise­lésre, illetve intézkedésre. Január 31. után, kérésre, már minden rendőr ezt a fajta szolgálati igazolványt kell felmu­tassa az állampolgároknak.

Next

/
Thumbnails
Contents