Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-11 / 290. szám

# EGY LÉPÉSSEL KÖZELEBB AZ ÁHÍTOTT EURÓPÁHOZ Bács-Kiskun megye is tagja az Európai Régiók Gyűlésének '. (Folytatás az 1. oldalról) A közgyűlést — amelyen Bács-Kiskun megyét Gaborják József megyei tanácselnök kép­viselte — a szerdai munkanap kezdetén üdvözölte Catherine Lalumiére, az Eufópa Tanács fő­titkára, aki a régiók tanácskozá­sának otthont adó szervezet ne­vében kifejtette, milyen fontos szerepet tölt be a jövő Európájá­ban a régiók együttműködése, amelynek sajátos küldetése van az emberi jogok normáinak álta­lános érvényesítésében, a nemze­tiségi konfliktusok megoldásá­ban, megelőzésében, a nyugat, valamint Kelet- és Közép-Euró- pa térségei között egy új párbe­széd kialakításában. Szólt arról, hogy a közelmúltban aláírt pári: zsi egyezmény az alapja lejiet an­nak, hogy a sokak által remélt közös európai ház valóban, kö­zös otthonná váljék. A folyamat kereteit adják a különböző euró­pai együttműködési fórumok, az f állami, kormányszintű tanács­kozások mellett a regionális, il­letve a városok, települések szer­veződései, társulásai. Carlo Bernini, Az Európai Ré­giók Gyűlésének elnöke a kétna­pos általános vitában számos ér­tékes, izgalmas .felszólalást re- • gisztrálhatott — a'szervezet régi, nagy gazdasági erővel rendelke­ző tagjai mellett szót kaptak a kisebbek, sőt az igazán kicsik is,' *: lehetőséghez jutottak a koráb­ban megfigyelő státusban, vagy társult tagként jelen lévő régiók képviselői is. A magyar megyék képviseletében Piti Zoltán, Bara­nya megye tanácselnöke fogal­mazta meg a várakozásokat, s az együttműködés elmélyítésének szándékát. Az állandó bizottságok mun­kájáról a testület vezetői adtak értékelést* majd csütörtökön ke- Vrült sor az alapszabály módosí­tására, végül pedig az ijj tagok felvételére is. Ennek során mind a 8 magyar megyét — Bács- Kiskunt, Baranyát, Borsodot, ■ Csongrádot, Kontárom—Eszter­gomot, Somogyot, Vast és Zalát — társult tagi vagy megfigyelői státusából rendes tagnak megvá­lasztották. így az utolsó szava­záson, amikor Lothar Späth, Baden-Württemberg tartomány miniszterelnökének javaslatára a volt NDK területén megala­kult öt tartomány csatlakozását előzetesen jóváhagyták, már a magyar küldöttségvezetők is voksoltak. A nyolc megye képviselői az általános közgyűlési vita mellett két szűkebb körű találkozón is - részt vettek. Megbeszélést foly­tattak Tommy Tompsonnal, az USA Wisconsin' állama kor­mányzójával, az Egyesült Alla- mok-beli Kormányzók Nemzeti Szövetségének elnökével, vala­mint Francois Lachat miniszter­elnök szervezésében a svájci Jura kanton mintegy negyven üzlet­emberével. * H« * A kétnapos rendezvény ta­pasztalatairól kérdeztem Gabor­ják József megyei tanácselnököt: — Milyen várakozással, utazott el. a strasbourgi ta­nácskozásra? — A minimális reményem az volt, hogy Bács-Kiskun felvétele sikerül. Ez a vártnál is kedve­zőbb eredményt hozott, hiszen a helyszínen újragondolták a tag­sági viszonyt, s nyilatkozatot kértek minden várakozótól, hogy óhajtanak-e rendes tagjai lenni az Európai Régiók Gyűlé­sének. Természetesen valameny- nyien éltünk a felkínált lehető­séggel. Vegyesnek mondhatom a kapcsolatok építésére vonatko­zó ^lenyomásaimat. Azt gondo­lom, mi, magyarok most — ki­csit türelmetlenül'— azt hisszük, hogy egyetlen huszáros roham­mal meghódítunk minden hadál­lást, s mindjárt konkrét megálla­podásokkal térünk haza! Látni kell azonban: vanpak folyama­tok, amelyek hosszabb távőn hoznak eredményt. A tagfelvétel- után vehetünk immáron részt a munkabizottságok tevékenysé­gében,' ahol konkrét együttmű­ködési programokon dolgoz­nak. Az. általános vita inkább politikai síkon folyt, amelynek fontos pontja volt a kelet-euró­pai térség bekapcsolódása. P||j- Mi. az, amit külön is ki­emelne az eseményekből? — Két megbeszélést, amelyet előre megszerveztek számunkra'. Igaz, konkrétabb eredményekre számítottam az amerikai Híd- csoport képviseletében jelen lévő wisconsini kormányzóval való találkozáson, és a Jura kanton vezetőjének szervezésében meg­tartott fórumon is. Ez utóbbi eredetileg a magyar küldöttek és svájci üzletemberek találkozója­ként indult, de a szervezők kelet­európaivá bővítették. így talán maguk a svájciak is kicsit csaló­dottak voltak, jellemző, hogy kérdést csak a magyaroknak tet­tek fel. Elgondolkodtató volt vi­szont, hogy a Kelet'és Közép- Európából felvett régiók szinte mindegyike a kelet—nyugati kapcsolatban érdekelt, s egymás közt nemigen alakult ki párbe­széd. A konkrétum tehát most kevesebb, mint reméltem, de be­lépésünkkel az együttműködés intézményes lehetőségei jóval nagyobbak, mint azt föltételez­tük. HE£- Mire alapozna a derűlá­tást, milyen hasznot hozhat a tagság ténye? —■ A hét állandó bizottság és albizottságok mellett lehetősé­günk nyílik a különböző szak­ági, régiók közötti együttműkö­dési programokba is bekapcso­lódni. Hogy csak néhányat em­lítsek: a mezőgazdaság és a kör­nyezetvédelmi kapcsolatok,' a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari szektor kooperációja, kulturális turizmus, a művészeti kerámiák technológiai-ipari fejlesztési problémái, a szőlőtermelés­feldolgozás technplógiai, gazda­sági, kereskedelmi kérdései. Ezek mindegyikéhez kapcsolód­hatunk. A kulturális bizottságba máris I bejelentkeztünk. A i kap­csolatrendszer révén mérhetetlen mennyiségű információhoz jut­hatunk, amelyre/-^ be kell lát­nunk — egyre nagyobb szüksé­günk van. De megtanulhatjuk a fejlett demokráciák működési technikáit, s az európaiságnak fontos része az a külkapcsolat, amelyet nem az államfők, kor­mányok, külügyminiszterek, ha­nem a régiók, vagy a települések közvetlenül ápolnak. A'régiók-' nak önálló arculatuk van, sajá­tosság, hogy mindenütt ellenzik a központi kormányok centrali­zációs törekvéseit. Érdekeltek az együttműködésben, mégpedig úgy, hogy nincsenek egymással szemben hatalmi ambícióik, nin­csenek katonai eszközeik, tehát nincs fenyegetés sem. Az európai kapcsolatrendszer révén kevésbé függnek a központi kormányzati döntésektől is. Bár a régiók gaz­dasági súlya, politikai befolyása eltérő, mégis egyenlőként vett részt a közgyűlésen a 9 millió lakosú német Baden-Württem­berg és az alig 30 ezres' lélekszá­mú brit Nyugati-Szigetek. Úgy látom, hogy Bács-Kiskun megye felvétele nagy esély a kapcsolat- teremtésben, egyúttal’ komoly lecke is, hogy megfeleljünk. De. ami a legfontosabb: jelen kell lennünk. Váczi Tamás 1990. december 11. • PETŐFI NÉPE • 3 SZEMBEN AZ ARRAL A félegyháziak kitartanak ■. ín •. • bedolgozóik mellett A Igazán szépek legújabb modelljeik is, mégsem biztos, hogy vevőre talál­nak, hiszen a piacon óriási a kínálat Felvételünkön: Czíbolya Jánosáé mo­dellező szerkesztő a lánykaruhák kot- t lekcióját álh'tja össze. Most, hogy a KGST-piacra már vajmi keveset számíthatunk, a belföldi piacon pedig tempósan csökken a fizetőképes ke­reslet, a hazai ruhaipari cégek talpon ma­radásuk biztosítékát leginkább a tőkés megrendelésben látják. Vállalják tehát, akár nyomott áron is. A megrendelés pe­dig, ha megvan hozzá a fogadókészség, nem marad el. A tőkések szívesen adnak bérbe munkát magyar üzemeknek (hoz­zák az anyagot és a fazont), itt ugyanis alacsony a munkabér, a termék minősége viszont megfelel a kivánalmaknak (külön­ben át sem vennék az árut). így aztáft a legtöbb honi ruhaipari üzem igyekszik a termelőkapacitását tőkés megrendelés vállalására alkalmassá tenni. A kis varro­dák például átszervezéssel „szalagrend­szert” alakítanak ki, hogy nagyobb tétel­ben is győzzék a munkát. Néhány száz darábért ugyanis a tőkés sem jön Európa belsejébe. Lehet, hogy idővel megint a kis­ipari módon készült egyedi termékek lesz­nek divatosak és keresettek a hazai piacon (akkor már jól fog menni dolgunk!), de most még az ipari szövetkezetek is annak örülnek, ha sikerül tőkés megrendeléshez hozzájutniok. M Kivétel is akad köztük, mint például a Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezet.. Régen a japán módszert tanulmányozták Az ötvenes években a háziipari szövet­kezetek toborozták a bedolgozókat — mondja Pajtás Istvánná, a félegyházi Szö­vetkezet műszaki vezetője. Akkoriban,'s a hatvanas, hetvenes években, sőt, még a nyolcvanas évek elején is tartotta magát az elmélet, miszerint a bedolgozói rend: :$.er mindenkinek előnyös. Ez ugyan ma is így van, csak éppen a piaci követelmé­nyeknek nem tud megfelelni, mivel nem alkalmas a gyors, rugalmas váltásra, pro­filváltoztatásra. Aki ilyen módón vállal­kozik munkára, annak megvan rá az oka: kicsi gyerek, ápolásra szoruló szülő vagy a közlekedési lehetőség hiánya a távoli, eldugott tanyán.. Sokan az otthoni munkával járó élet- - módhoz ragaszkodnak. így ugyanis any- nyit dolgoznak a háztájiban, amennyit kell, s akkor, amikor annak ideje van. A többletjövedelem mellett a bedolgozás jobbára a majdani nyugdíj álapját jelenti (mint munkaviszony), s régebben- az in­gyenes orvosi ellátásra is ez adott jogot. A munkáltatónak pedig azért volt mindig is előnyös a bedolgozói rendszer, mert nem kellett műhelyt építeni, gépeket vásá­rolni, s a beruházások járulékos terheit viselni, a magas adóját fizetni. Ugyanak­kor a népgazdaságnak is mindenkor elő­nyös volt a bedolgozói rendszer olyan ér­telemben, hogy kevesebb bölcsődei, óvo­dai, szociális otthonbeli helyről kellett gondoskodni. Volt idő — emlékeztet rá Pajtásné —„ hogy mi, magyarok Japánba jártunk a bedolgozói rendszert tanulmányozni. A félegyházi szövetkezetnek is volt már 1500 bedolgozója, s mindnek tudtak több­kevesebb munkát adni. Nagy volt a bel- . földi kereslet és a szocialista export, a keresleten pedig kevesebben osztoztak, hi­szen nem voltak magánvállalkozók. Ma már más idők járnak Részben a divat változása — nem kel már a kötött, horgolt gyermekholmi részben a piac telítődése és a belföldi vá­A Utolsó simítások a karácsonyi min­tás, hímzett térítőkön. (Gaát Béla fel- vételeí) sárlóerő gyöngülése miatt csökkenteni kellett az olyan termékek készítését, ame­lyekbe a bedolgozók is bekapcsolódhat­tak. Évek során fokozatosan háromszázra csökkent a számuk. A közös üzemben ter­melők — tulajdonképpen a bedolgozók kiszolgálói —, jelenleg mindössze nyolc- vanan vannak. Hasonlóan az ebben az ágazatban tevékenykedő üzemekhez, a‘ félegyházi szövetkezet is egyre nehezeb­ben jut megrendeléshez. Emiatt időnként kevesebb munkát ad bedolgozóinak, kö­zülük is leginkább azok járnak rosszab­bul, akik egyébként is keveset vállaltak. Elégedetlenségük azonban akkor érte el a tetőfokát, amikor a korábbi elnök tagi viszonyukat alkalmazottivá akarta -vál­toztatni. A nagy port felvert ügy a bedol­gozók győzelmével végződött, tavasszal a szövetkezetben kicserélődött a vezetőség. Az újak nagyon nehéz körülmények kö­zött kezdték el munkájukat. Megrendelé­sük kevés és egyre kevesebb volt, ráadásul ez év elején a szovjet exportot is felfüg­gesztették. Hirdették a szövetkezet eladó szabad kapacitását, személyesen is men­tek a munka után. AJtogyan Csányi Bélá- rté, a jelenlegi elnök mondja: körülbelül májusban kezdett a termelésük a régi ke­rékvágásba visszazökkenni. Kitartani — de milyen áron? Kaptak munkát régi és új partnereiktől, társszövetkezetektől. Az egyik például tő­kés megrendelését osztotta meg velük: pontosan és szépen dolgoztak a félegyhá­ziak, így több munkára is számíthattak volna. De nem kaptak az alkalmop. A tő­kések ugyanis azt szeretik, ha egy-egy munkaműveletet (például a zsebek, a dí- szífések felvarrását) az összes ruhadara­bon ugyanaz a kéz és gép végzi. Ezt pedig bedolgozói rendszerben hosszú távon nem. tudják megoldani. Inkább másféle meg­rendelést keresnek. Számukra az a legfon­tosabb — teszi hozzá teljes egyetértésben a műszaki vezető és az elnök —, hogy dolgozóikat megfelelő munkával el tudják látni. Hiszen, mint' mondják, a húsz­harminc éve velük kapcsolatban levő be­dolgozóikat, akik közül sokan életükben sem dolgóztak munkahelyen, nem hagy­hatják cserben. De ugyanúgy azokat sem, akik családi vagy más okokból otthonuk- hbz vannak kötve. Annak ismeretében, hogy a bedolgozók mennyire ragaszkodnak a szövetkezethez, azt lehetne hinni, sokát keresnek. Pedig ez egyáltalán nem igy van. Kérésemre (Jsaéc' nyi Béláné belelapoz az átlagkeresetek, ki­mutatásába: nem ritka a két-három ezer. forintos bruttó-jövedelem. De — hangsú­lyozza az elnöknő — ez az átlag: ezen belül van, akinek ezérkétszázat, másnak' meg ötezret számfejtenek. Ezerkétszáz fo­rintért Vajon miért köti le magát bárki? Kérdésemre egyszerű a válasz: ez a pénz 1 csak kiegészítés, vagy ha úgy tetszik, mel­lékes kereset, nem is annyira ez. mint a tagsági, illetve a nyugdíjalapot biztosító munkaviszony a bedolgozó számára a fontosabb. Egyébként még most is egyre többen vállalnának ilyen otthon végezhe­tő munkát, de mk már többnyire a gyed, illetve a nyugdíj mellé. Múltkor az egyik hirdetésükre az ország legkülönbözőbb részeiből jelentkeztek. Az az igazság, hogy mind többen szorulnak rá a mellékes kere­setre. Válságos idejét éli a magyar ruházati ipar: az üzemek rákényszérülnek a váltás­ra, alkalmazkodásra. A jelenlegi gazdasá­gi körülmények, piaci lehetőségek nem kedveznek a bedolgozói rendszernek, a félegyházi szövetkezet mégis kitart mellet­te. Humánus meggondolásból. Ebben az - évben még sikerült nekik: 57-58 millió fo- _ rint lesz a bevételük, veszteségtől nem kell tartaniok. Jövőre mi lesz? Már valameny- nyi partnerükkel felvették a‘kapcsolatot, elkészítették -legújabb' gyermekruha- kollekciójukat. igazán szépek, talán akad vevő rájuk. Azonban leginkább abban bíznak, hogy a szovjet exportstopot fel­oldják. Az nagyon jól jönne bedolgozóik­nak, hiszen jól begyakorolt, könnyű mun­kát kellene végezniük. A szövetkezet múltjának, adottságai­nak ismeretében meg lehet érteni, hogy humánus meggondolásra alapozzák gaz­dasági elképzeléseiket a vezetők. De vajon a valóságos körülményektől mit lehet el­várni ...? Almási Márta RÁDIÓJEGYZET ELMOZDULÁS Sokáig csak panasszal volt teli a rá­dió mezőgazdasági, élelmiszer-gazda- sági'műsora. Mostanában mintha vál­tozna, módosulná a lehangoló kép. Nem hiszem, hogy csupán a szerkesz­tők, riporterek nézőpontja változott. Inkább arról van szó, hogy az elkeserí­tőjelenségek mellett megszaporodtak a gazdaságban azok a felismerések, ame­lyek a nehéz körülményekkel, a válság- helyzettel szembeforduló szándékot he­lyezik előtérbe. Még akkor is, ha a kor­mányzati politika csak lelassulva, kés­lekedve hozza meg a változáshoz szük­séges döntéseit. Vagyis az agrárágazat­ból élők megunták a tétlen várakozást, és egpe inkább maguk veszik kezükbe sorsuk intézését. / Ezt hallottuk a Falurádió műsorában megszólaló egyik szövetkezet elnökétől is. Felmérést végeztek a tagság vélemé­nyének, megismerésére, s ennek,alapján1 úgy döntötték, hogy' megújulva, i de nagy többségében együtt maradva vág­nak neki a következő éveknek. Vagyis szántanak, vetnek, nem engedik „elül­ni” a gazdaságot. Ilyen hangulatú a- mátészalkai menedzserklub tagsága is, amely a jó ötletek megvalósítására, a tapasztalatok átadására fogott össze. Ahol még nincs előrelépés) az a ban­ki „szféra”. Hiába a sok jó külföldi példa, ahol az újonnan indulók csekély kamatra és hosszú lejáratra kapnak hi­telt, nálunk ebben még nincs előrelé­pés. Tőke hiányában pedig a legjobb szándékú elképzelések is megfenekle- nek. Fontolgatják egy agrárbank létre­hozását. Vajon ez lenne a megoldás? HŰSÉG Nem az „élveboncolás” szándéka, hanem a bonyolult' emberi utak meg­mutatása vezérli a rádió Magatartás- formák ' című műsorának készítőit. A László György által szerkesztett so­rozat kérdezői és interjúalanyai szeret­nék megfejteni a titkot, miként viseli el az ember a történelem kihívását, egy­szerűbben szólva, a sikereket és a ku­darcokat. Erről faggatta korábban Ke­leti György ezredest Szilágyi János, Lengyel László közgazdászt Nyakas Szilárd, Avar István színművészt Vere­bes István. Legutóbb Kása Ferenc film­rendezővel Dorogi Zsigmond beszélge­tett, szinte a háttérben maradva. Olyan dokumentumfilmek kapcso­lódnak Kosa nevéhez, amelyek elkészí­tése és. fogad tatása a maga idejében kemény konfliktusokat hordozott. A Balczó Andrásról forgatott filmjét betiltották, csaknem másfél évtized múltán kerülhetett a televízió műsorá­ra. Nem volt sokkal kedvezőbb fogad­tatása a Béres Józsefről készített filmjé­nek sem. Kosa nem véletlenül választotta eze­ket a „nehéz embereket” modelljéül, hiszen ő maga,is a „hűséggel szolgá­lók” fajtájához tartozik. Erről a szívós, kitartó hűségről vallott most is, amikor már elítélőéh is szólhatna a régi sebek­ről, hántásokról. Mint kiderült, filmjei hőseire hasonlít sok vonatkozásban. Megszállottként végzi munkáját, me­lyet küldetésnek tekint. Cáak mellékes körülményként esett szó arról, hogy parlamenti képviselő (felkérésre az MSZP „színeiben”). A hivatása változatlanul: filmrendező. Ettől semmi sem térítheti el. GION Déli tizenkét óra előtt, amikor ebéd­hez készülődnek, bizonyára sokan be­kapcsolják a rádiót. Ezért jó ötlet vala­milyen folytatásos históriával lekötni egy kis időre a hallgató figyelmét. ífcát még ha az a történet valódi irodalom. Úgy hiszem, hogy Gion Nándor vajda­sági magyar író neve garancia erre. (Nálunk főként A, kárókatonák még nem Jöttek vissza című — megfilmesí­tett regénye révén ismeri a közön­ség.) Ezúttal a Börtönökről álmodom mos­tanában című újabb regényének dra­matizált rádióváltozatát' hallhatjuk. A 16 részből álló feldolgozás közvetíté­se a héten kezdődött el, s előrelátható­lag jó szórakozást, kikapcsolódást ígér a hallgatónak. F. Tóth Pál; • A konferen­cia színhelye, az Európa Tanács és az Európai ' Parlament köz­ponti épülete Strasbourgban. 9 A magyar küldöttek nevé­ben Piti Zoltán (balról az első) az elnöki asztal­nál mondta el felszólalását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents