Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-08 / 288. szám

1990. december 8. • PETŐFI NÉPE • 3 Traktortól a „bársonyszékig” Tiszakécske polgármestere A több mint másfél éve felelős vezető nélküli tanács élére a történelmi, mondhat­nánk, forradalmi változások fordulópontjáig senki sem került az elnöki székbe. No, nem mintha nem lett volna rá vállalkozó, mert azt nem mondhatnánk: hiszen ha társadalmi megbízásként is, mégis akadt, aki önzetlen akaraterővel, kitartással próbálta összetartani az ap­parátust. Mint .tudjuk, ez nem sikerült. Ezért a város lakossága a helyhatósági vá­lasztásoktól várta a végleges megoldást, mely változó vé­lemények közepette ugyan, de meghozta az eredményt: Szili László 32 éves vízgaz­dálkodási mérnök, magán- gazdálkodó lett Tiszakécske \ „ polgármestere. — Miért éppen Önre esett a vá­lasztás? Hiszen korábban semmi­lyen politikai és közéleti tevékeny­séget nem folytatott. — Talán azért, mert helybeli va­gyok, és a helyi SZDSZ és a kisgaz­dapárt támogatott.-— Első tennivalók a városházán?-— Bár tudom, hogy városszerte elsősorban a személycserét szorgal­maznák, de ezt higgadtan kell meg­oldani. így elsődlegesen a privatizá­ció kapcsán egy önkormányzati ér­dekeltségű részvénytársaság létre­hozását tartanám célszerűnek. To-, vábbá, a Holt-Tisza korábbi tervei­ről, a munkanélküliség csökkenté­séről és az új munkahelyek kialakí­tásáról sem szeretnék megfeledkez­ni. Mindezeken túl, meg kellene szüntetni a városházán az „állóvíz­nek” tűnő állapotokat. így meg kell válni a nem oda való dolgozóktól. Ám a jó munkaerőkre továbbra is szükség van. De ebben a kényes kérdésben a helyi önkormányzat bevonásával kívánok dönteni a ké­sőbbiek során. — És a jegyzői állás? Sándor Lajos) — Mint azt a hivatali eskütétel után az önkormányzat egyhangú­lag megszavazta, a helyi, megyei és országos lapokban pályázatot ír­tunk ki az erre legalkalmasabb sze­mély kiválasztására. A státus betöl­téséig dr. Simon Jenő, a volt vb- titkár látja el a jogi teendőket. — A szó átvitt értelmében, nem lesz szokatlan a traktor nyergéből átülni a hosszú ideje üresen álló ta­nácselnöki, újabb nevén a polgár- mesteri székbe? — Annyiból szokatlan, hogy az a „vállalkozás” már jóval nagyobb. Nem beszélve a tétről, hiszen az örökségként átvett, zűrzavaros múltat, elintézetlen és félig intézett jogvitás ügyeket is beleértve, to­vábbra is a város jövőjét és érvénye­sülését kell szem előtt tartani. Eh­hez, természetesen, számítok a helyi önkormányzat szakmai, erkölcsi támogatására, beleértve a régi ap­parátus segítségét is, mert nélkülük „félkarú óriásnak” érezném magam a város élén. V. Kerekes Ferenc Negyvenéves a Kodály-iskola Ünnepi koncertsorozat és emléktábla-avatás Kodály Zoltán születésnapjának hetében, alapításának negyvenedik évfordulóját több koncerttel is ün­nepli a kecskeméti Kodály-iskola. A jubileumi rendezvénysorozat hétfőn, délután öt órakor Nemesz- szeghy Lajosné Szentkirályi Márta (az iskola első emeletének falán el­helyezett) emléktáblájának avatá­sával kezdődik. Az iskola dísztermében, este hat órakor, Merász József polgármes­ter köszöntőjével kezdődik az első ünnepi koncert. A műsor első felé­ben, Révész László orgonaművész tolmácsolásában, J. S. Bach: F­dúr toccatája szólal meg. Men­delssohn: Hear ma prayer című művét a Kodály Zoltán Enek- Zenei Szakközépiskola vegyes ka­ra adja elő. A továbbiakban De- vienne: g-moll trióját hallhatja a közönség Dratsay Ákos (fuvola), Berényi Beáta (fuvola) és Arnóth Balázs (fagott) tolmácsolásában. Az est második részében, a többi között, Kodály: Szép könyörgés című művét szólaltatja meg a kö­zelmúltban az athéni kórusfeszti­válon aranyérmet nyert szakkö­zépiskolai kórus, Kiss Katalin ve­zényletével. Babák, bohócok, blúzok Mit kínálnak gyermekeinknek karácsonyra? Két hét és libben az angyal szárnya: itt az esztendő legnagyobb ünnepe, a fenyőillatú karácsony. Az üzletek, áru­házak, alkalmi árusok már feltöltötték a polcokat minden földi jóval, pénztár­calapító árucikkel. Mit találtam az elmúlt napokban? Kezdeni'a legkisebbekkel. Aprócska műanyag fürdetőbabát — természetesen műanyagból — 65 fo­rintért. A babák sorában ez egyébként a legolcsóbb! Kerestem a legkisebbek részére való, puha rongybabát, „akik­nek” arca textilbe fogott, egyévi hasz­nálat után pedig kidobható, mert a ko­moly igénybevétel okozta hatások mi­att mosni sem érdemes. Ilyen lencsisze- mű baba egész Kecskeméten nem kap­ható. Van viszont modem utóda — küllemre nagyon hasonlít a keresett­hez! —, a zenélő bohóc. Ára 620 forint. A babákat felsorolni is lehetetlen, az áruházakban olyan nagy a választék. Ízelítőül: a legkeresettebbek a Barbie-k — immár Barbie-fiúk, sőt családok. A Martinék, a Bettyk. Valamennyi kar­csú, elegáns és öltöztethető. A ruhatá­ruk folyamatosan bővithető — baba­konfekcióból. Aruk? Alig nagyobbak egy felnőtt arasznál, és kémek érte 980 —1700 forintot. Megkapják! A szülők, vevőként, semmi pénzt nem sajnálnak értük. Van hagyományos baba is. Ezek 80-110 centiméteresek, alvósak, fésül- hetők, 900 forintért. Sikerük mérsékelt. Örvendetesen sok a színes, puha mackó, egérke, kutya, mókus. A legki­sebb maci — világoskék! — 80 forint. A kicsit ^nagyobbak 300—700 forintot érnek. Érdekes, hogy hagyományos, fehér-barna mackót nem is láttam. A Centrum Áruházban (Kecskemé­ten) sötétrózsaszín, öntött műanyag korcsolyacipőt kínálnak, korcsolyával egybeépítve, 3880,— forintért, kislá­nyoknak. Ugyan hogyan simul lábuk­ra? Itt láttam a fumériemezből készült „hintakutyát” — nyilván a hintaló utó­da — 660,— forintért, és szövött ülésű szánkót is — még ezer forinton belül. Jó ötletnek tartom, hogy árusítanak suba kézimunkát, 260,^- forintért. Ak­kora, hogy mire befejezi a munkát a gyermjjcj^^r „WPAt gyakorolja a tube való. füzest. Es ez már nyereség,. Nagyorri sok á társasjáték! Ái istfíél1- tek mellett sók újdonság is kapható, például a Krisztus helytartója játék — egészen új. Sok a puzzle — már 80 forinttól! —• türelemre tanítja a kicsi­ket. Sok a matchbox, esetenként egész készletek együtt, és örülni lehet, hogy csak itt-ott láttam műanyag puskát, vagy más fegyvereket. Kiváló játék az áruházakban látott Wigwam, az indián sátor, benne olvas­ni a Nagy indián könyvet — biztosan a Vadnyugaton érzi magát birtoklója. Láttam nagyon sok szép, ízléses ru­hát, blúzt. Az Alföld Áruházban [=1 Kecskeméten — egy álomszép selyem­blúz néhány piével 1920,— forintba ke­rül, bakfisméretben. És láttam rózsa­szín szőrmepapucskát 390 forintért, gyermekesernyöt — mennyire szeretik! — 390,— forintért. Ebben a műfajban legjobban a gyermekruhavarrást is­mertető könyv tetszett! Ára: 300,— fo­rint. Megéri. S. K. > ­A BAJAI ÖNKORMÁNYZAT NEMET MONDOTT Privatizáció vagy lakossági érdek? Dicséretes határozottsággal mondott nemet a képvise­lő-testület egy igen kényes — és minden valószínűség sze­rint más településeken is napirendre kerülő—kérdésben. Nézzük, miről folyik a vita a Konzum Kereskedelmi Vállalat és az önkormányzat között! Előrebocsátom,' hogy az egyik olyan lakótelepi házban lakom, melyben még — legalábbis a mai napig — nem árulnak tévét, videót, autóra való bizgentyűt stb., tehát személyes ta­pasztalataim nincsenek a kérdésben. Csak annyit tudok, hogy az említett cikkeket könnyebb forgalmazni, mint például a krumplit vagy a Türr István ásványvizet, nem romlanak meg, mint a tej, és nem száradnak meg, mint például a kenyér. És talán többet is lehet a bizgentyűkkel keresni... Nos, egy biztos: évek óta csökken — különösen Baja peremkerületeiben — az élelmiszer- és zöldségboltok szá­ma. Jogos tehát az aggodalom, hogy az a 16 üzlet — leginkább élelmiszerboltokról van szó —, melytől a Kon­zum meg akar válni, rövidesen egész mást fog árulni, mint ainire eddig vállalkozott. A lakosság pedig újabb gyalogolnivalóhoz jut, ha fél kiló kenyérért is a városköz­pontba kell menni. Talán nem érdektelen, ha felsorolom, hogy mely üzle­tek eladásáról van szó: Somogyi Béla u. 55., Martos Flóra u. 6., Nagy István u. 10., Vásárhelyi Pál u. 2., Vöröskereszt téri ABC, Mártonszállási úti ABC, Szabad­ság u. 6., Szabadság u. 45., Tanácsköztársaság tér 6., Ganz Villamosságiban, a Szegedi úti laktanyában és a kórházban levő bolt, Szegedi u. 55., Eötvös u. 3., Bartók Béla u. 5. alatt levő egységek. Az 1990. évi LXXIV. számú törvény 3. paragrafusa szerint az önkormányzat nyilatkozhat arról, hogy hozzá­járul-e a boltok üzletkörének öt éven belüli megváltozta­tásához. — A gyermek- és munkahelyi étkeztetést ellátó ven­déglátó üzlet, a jellemzően élelmiszert árusító üzlet és a könyvesbolt, a települési önkormányzat hozzájárulásá­val, annak a vállalkozónak értékesíthető, aki az üzlet értékesítésére, hasznosítására kötött szerződésben vállal­ja, hogy az üzlet üzletkörét meghatározott ideig, de leg­feljebb öt évig csak a települési önkormányzat hozzájáru­lásával változtatja meg — mondja ki az említett rendel­kezés. A dolog pikantériáját növeli, hogy a privatizációval magántulajdonba kerülnek olyan üzletek is, melyekhez a régi városi tanács telekkel, pénzzel vagy valamilyen kedvezménnyel — éppen a lakossági alapellátás javítása végett — hozzájárult. Például a Mártonszállási úti ABC felépítéséhez 1 millió 256 ezer forintot, a Vöröskereszt téri ABC-hez kedvezményes földterületet adott. A játék most két kapura folyik. Az első gólt a Konzum rúgta, amikor a privatizációhoz az előirt önkormányzati hozzájárulást nem kérte meg. A másodikat tegnapelőtt a képviselő-testület, amikor a privatizációhoz nem járult hozzá, és kezdeményezte a városi hozzájárulás visszatérí­tését. Továbbá azt, hogy az illetékes minisztérium értel­mezze á vitatott paragrafust: — Mi történjen, ha a priva­tizáció sérti a lakosság érdekeit? Gál Zoltán AZ SZDSZ ÜGYVIVŐJE A GAZDASÁG VÁLSÁGÁRÓL A benzinsokk csak a kezdet volt A magyar gazdaság válsága jövőre tovább mélyül, és egye­lőre nincs jele annak, hogy a kormány kézben tudná tartani az egyre romló folyamatokat. A legjelentősebb ellenzéki párt a Szabad Demokraták Szövet­sége ezzel kapcsolatos állás­pontjának kifejtésére Soós Ká­roly Attilát, az SZDSZ egyik gazdasági szakértőjét kértük fel. Milyen javaslatai lesznek pártjának az elkövetkező hetek parlamenti vitáiban, és hogyan látja a mára kialakult kor­mányzati elbizonytalanodást a gazdaság szempontjából? - kérdeztük az SZDSZ ügyvivő­jétől. — Ellenzéki helyzetben va­gyunk, méghozzá egy olyan kormánnyal szemben, amelyik­kel nagyon nehéz együttmű­ködni. Titkolóznak a különféle tervezetek előkészítésekor, meglehetősen tehetetlenek és működésük zilált. Ilyen körül­mények között nagyon nehéz segíteni. A jelenlegi helyzetünk­ben átfogó átalakításokat — kormányapparátus nélkül To­nern tudunk kezdeményezni, csak apró „tökéletesítésekre” gondolhatunk. Most a költség- vetés van a parlament napi­rendjén. A törvénytervezetet csak a napokban kaptuk kéz­hez, és megkísérelünk „megke­resni” benne körülbelül tízmil- liárd forintot, amelyet szociális célokra lehetne szétosztani. — Mit tenne az SZDSZ a gazdaságban, ha hatalomra ke­rülne? •• — Ha ez megtörténne, akkor programunk szellemének meg­felelően széles körű átalakításo­kat hajtanánk végre. Mi soha nem titkoltuk, hogy a követke­ző évek nagyon nehezek lesz­nek, és áldozatokra van szük­ség ahhoz, hogy hosszabb tá­von megalapozzuk a gazdasági növekedést- Á, jelen. helyzetből. kiindulva*niár a jövő évi költ­ségvetés működéséhez is felül kellene vizsgálni a kiadásokat, széles körben szükség lenne a támogatások leépítésére. Meg lehetne fontolni a honvédelmi kiadások csökkentését annak érdekében, hogy az egészségügy és az iskolák egyáltalán mű­ködni tudjanak. A társadalom- biztosítás területén is nagyon alapos megfontolásokra lenne szükség. áÉÉÍÍ Mi a szabaddemokraták álláspontja a privatizációval kapcsolatban? — A kormány nagyon lassan halad ebben az ügyben. Ami a spontán privatizációt illeti, sze­rintünk most már túlzott ellen­őrzést vezettek be, hiszen ugyanazt a privatizációs ügyle­tet több lépcsőben vizsgálja fe­lül a vagyonügynökség. Ezt mi feltétlenül egyszerűsítenénk, persze vigyázva, hogy a korrup­ciót elkerüljük. Fontos lenne mihamarabb tulajdoni bizton­ságot teremteni a földtörvény elfogadásával, ez nagyban nö­velné a külföldieknek a magyar stabilitásba vetett bizalmát és így beruházási kedvüket is. — Ön szerint mi az oka a kormány késedelmes döntései­nek? Lehet, hogy a legutóbbi időkig nem is rendelkezett programmal? — Ez így nem igaz. A kor­mányon belül voltak karakte­risztikus elképzelések, például Rabár Ferenc kiinduló koncep­ciója — amelyet augusztusra készített el a Pénzügyminiszté­rium — gyorsított áttérést tar­talmazott a piacgazdaságra. A támogatások radikális leépí­tésével számoltak, az árak libe­ralizálását tervezték, és á priva­tizációt is fel akarták gyorsíta­ni. Az igaz, hogy mindezek az MDF programjának gyökere­sen ellentmondtak. Mi alapjá­ban véve szimpatikusnak talál­tuk az elképzelést, csak sok szempontból nem dolgozták ki jól, és a hozzá kapcsolódó szo­ciális kompenzálást sem mun­kálták ki megfelelően. A kor­mány más tagjai viszont ragasz­kodtak valamiféle fokozatos átmenethez, ami azonban csak feleslegesen elnyújt bizonyos al­kalmazkodási folyamatokat. Éppen most, amikor külső okok miatt amúgy is jelentős megrázkódtatás éri a gazdasá­got a volt szocialista piacon, amihez gyorsan kellene alkal­mazkodni. Az értelmetlen viták elhúzták az időt, és mára elju­tottunk odáig, hogy a kormány feladott bárminemű lényeges változtatást. Ez augusztusban még lehetséges volt, bár a terv megvalósításához, például, az adórendszert ekkor is alaposan át kellett volna alakítani. Igaza van á pénzügyminiszternek, hogy erre már nincs idő január elsejéig. — Nem lehet abból baj, hogy ennyire előkészítetlenül kezd­jük a jövő évet? — Valóban rendkívül ag­gasztó a helyzet. A társadalom­ra igen jelentős megrázkódtatá­sok várnak, sokkal nagyobbak, mint a benzinár-emelkedéskor. Hogy mást ne mondjak, be akarják vezetni ismét a kamat­adót, de négyszeresére emelt összegben. Az MDF annak ide­jén az eltörlés kezdeményezői között volt, így most nagyon nehéz lesz ezt elfogadtatnia a társadalommal. A minden irányba tovagyű­rűző energiaár-emeléseknek is súlyos következményei lesznek. A szovjet exportban ugyancsak zavarok várhatók, egyrészt mert a dollárelszámolásra való áttérés technikáját nem dolgoz­ták ki, másrészt pedig a szovjet társadalom válsága miatt egyébként is csökkenni fog a kereskedelmünk» Ez viszont ná­lunk jelentős munkanélkülisé­get okoz majd. Mindezt egy bénult kor­mánnyal — amelyikben a ben­zináremelés óta a társadalom nem nagyon hisz — rendkívül nehéz lesz végigcsinálni. Ugyanakkor nem akarjuk meg­buktatni a kabinetet; reméljük, úrrá tud lenni a helyzeten, hi­szen ez a Magyar Köztársaság első, szabadon választott kor­mánya. De sokkal hamarabb kellett volna elkezdeni a bajok beismerését. Erre a legjobb idő május vége lett volna. Ha akkor őszintén feltárják a gondokat és meghozzák a szükséges szigorú intézkedéseket, amelyeket most terveznek, minden könnyebb lenne. Azt hiszem, abban re­ménykedtek, hogy a Nyugat nagyobb mértékben fog segíte­ni majd, emellett a helyi válasz­tásokat is szerették volna meg­nyerni. Ám az időhúzás vissza­felé sült el. — Az utóbbi időben többen abban látják a megoldást, hogy a kormánynak minden lépését körültekintően egyeztetnie kel­lene az érdekképviseletekkel. — Ez akkor működhetne jól, ha olyan szakszervezetek lenné­nek nálunk, amelyek korábban évtizedekig sikerrel harcoltak az érdekeinkért és most, egy ne­héz helyzetben mondhatnák azt: húzzuk össze egy kicsit ma­gunkat. De tudjuk jól, hogy ilyen szakszervezetek nincse­nek, ennek a kritériumnak más­más okokból sem a régiek, sem az újak nem felelnek meg. Ám az egyeztetésekre ettől függetle­nül feltétlenül szükség van, az összeomlás elkerülésében en­nek is fontos'szerepe lehet! De' ez nagyon nehéz folyamat lesz. A benzinválság idején megfi­gyelhető volt, hogy a taxisok addig nem engedelmeskedtek választott vezetőiknek sem, amíg azok nem mutattak fel eredményeket. Az elkövetkező tárgyalások nagy része azon­ban olyan lesz, amelyeken szin­te nem lesz mit elérni, hiszen hiányoznak a források. A most alakuló érdekképviseleteknek tehát úgy kell megszerezniük le­gitimitásukat, hogy engedmé­nyek sorozatára kényszerülnek majd a tárgyalásokon. — Ha a — reméljük, elkerül­hető —legrosszabbat is meg­próbáljuk végiggondolni, mit jelenthet konkrétan az ország gazdaságának összeomlása? — Igen jelentős életszínvo­nal-csökkenéssel mindenkép­pen számolni kell. Áz én értel­mezésemben az összeomlás ak­kor következik be, ha ennek politikai konzekvenciái is van­nak, és egyfajta láncreakció in­dul be a társadalomban. L. László János Elkészült a koncessziós törvényjavaslat Amennyiben az Országgyű­lés megalkotja a koncessziós törvényt, mód lesz arra, hogy számos, korábban kizárólago­san állami tulajdonban lévő eszközt vállalkozók működtes­senek, illetőleg olyan tevé­kenységet végezzenek, amelyet mind ez ideig az állam saját monopóliumként kezelt. Hatá­lyos jogrendszerünkben a gaz­dasági élet e területére vonat­kozó jogszabály nincs, ugyan­akkor a piacgazdaság kiépíté­séhez a koncessziós törvény léte elengedhetetlen,. A koncessziós törvény alap­ján lehetővé válik az országos közutak, a vasutak, valamint a közforgalmú repülőterek, ki­kötők koncessziós rendszerben történő működtetése. Ugyan­csak mód lesz a távközlési alaphálózat, a távközlésre fel­használható frekvenciák, a közcélú villamosművek, a villa­mos energia szolgáltatásához és szállításához szükséges or­szágos vezetékhálózatok, vala­mint az önkormányzati vagyon részét képező helyi közutak és közmüvek vállalkozásban tör­ténő működtetésére. A tör­vényjavaslat rendelkezik a bá­nyászati kutatás és kitermelés, a csővezetékes termékszállítás, a hasadó- és sugárzóanyagok előállítása és forgalmazása, a szerencsejátékok szervezése, a postai alapszolgáltatás, a táv­közlési szolgáltatás, avasúti sze­mélyszállítás és árufuvarozás, valamint a menetrend alapján végzett közúti személyszállítás koncessziós szerződés kereté­ben történő átengedésének alapvető szabályairól is. Ezzel, a nemzetközi gyakorlatban szé­leskörűen alkalmazott jogintéz­ménnyel lehetővé válik, hogy a gazdasági verseny korlátozásá­ra csak feltétlenül indokolt, szűk körben kerüljön sor. A korábban állami monopó­liumként végzett tevékenységet koncessziós szerződés alapján — a törvényjavaslat szerint — a kül- és belföldi természetes és jogi személyek egyaránt végez­hetik.

Next

/
Thumbnails
Contents