Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

1 A Nemzetközi Kerámia Stúdi­óban a közelmúltban a szokásos­nál is jobban felgyorsult volt az élet. Kádasi Éva keramikusmű­vész, a stúdió ügyvezetője rövid számvetést készített az idei év legnagyobb eredményeiről és be­szélt terveikről is. Az 1990-es esztendő fő programja az SOS-gyermekfálu- hoz kötődő felajánlásunk teljesí­tése volt. (A gyerekek derűsebb életterének kialakításában jelen­tős részt vállalt a művészeti mű­hely, illetve a munkáit felajánlott kilenc művész.) Az akció végül is eredményesen zárult. Bár az át-' adáskor a nagy ünneplés köze- ' pette közreműködésünket elfelej­tették megemlíteni. (A gyerékfa- lu támogatását természetesen to­vábbra is vállaljuk.) | — Milyenformában? — A kicsinyek számára kiala­kított kis kerámiaműhelyben foglalkozásokat tartunk, és alap­anyagot is biztosítunk. — Ebben az esztendőben mikor és hol találkozhattak az érdeklő­dők a kerámiákkal? ||||||A stúdió tevékenységének elismeréseképpen részt vettünk a többi között a Budapesten, a Műcsarnokban is bemutatkozott Keramikusok Európája című nemzetközi kiállítássorozaton. Egy Párizs melletti kulturális központ képviseletében Mireille Bazin művészettörténész indítot­ta el szervezését két esztendeje. Végiglátogatta- Európa legneve­sebb keramikusművészeit, illetve műhelyeit, felvette a műfaj jelen­tős központjaival a kapcsolatot. Nálunk is járt 1988 nyarán, a só- mázás-szimpózium megrendezé­sének hetében. Egyenként 'elbe­szélgetett az emberekkel, megis­merté a munkájukat, összegyűj­tötte az anyagot, és végül (szá­mos szponzorral) megszervezett egy nagyon gazdag és igényes vándorkiállítást. A franciaorszá­gi Qxeren]dvfi\ Madridbar\, Linzi­ben, Budapestén és Hagúéhaúbzif járt az összeállítás. (A legutolsó színhelyen egy szimpóziumot is1 összehívtak, hogy a kerámiamű­vészet jeleseit megkérdezzék, ho­gyan látják a szimpóziummozga­lom jövőjét. A hazai mezőny Probstner Jánossal, Schrammel Imrével és a siklósi alkotótelep vezetőjével képviseltette magát.) A kiállítás rendezői is kitűnő munkát végeztek: nem országok, hanem a főbb tendenciák szerint i csoportosították az anyagot. A szervezők nemcsak a munkák­kal foglalkoztak, hanem nagy gondot fordítottak a személyes kapcsolatok ápolására is: a mű­csarnokbeli kiállítás idején pél­dául itt Kecskeméten fogadtuk a szponzorokat és a kollégákat. De ez minden színhelyen megtör­tént. A résztvevők anyagilag is jól jártak, mert a szervezők az alkotások elhelyezéséről, illetve galériák általi megvásárlásáról is gondoskodtak. — Ezek után nem véletlen, hogy a stúdió legutolsó, néhány hete itt járt külföldi vendégének nemzetisége francia.- Újabb kapcsolatainknak köszönhetően fogadtuk Alain Bressont, akinek „gyengéje" a nagy méretekben való gondolko­dás. A kecskeméti műhelybe kife­jezetten abból a célból érkezett, hogy egészen nagy léptékű terveit (legalább több méteres maket­tekben) megvalósítsa. Eredetileg egy hatalmas hajó tervével jött, amikor azonban meglátta a vá­rost, módosított elképzelésén, és tervezett egy lovas, szobrot. Ami­nek — részben a méretei miatt — sefti az anyag-, sem a felállítási költségeit nem tudjuk viselni. Ha jelentkeznének szponzorok, ak­kor ő — a műfaj megszállottja­ként — ingyen is elkészítené a körülbelül hatszor tíz méteres plasztikát. (Kecskeméti tartóz­kodása alatt két négyméteres kompozíciót készített, ezek jelen­leg a Stúdió udvarán állnak.) — Nemcsak munkákkal, ha­nem munkaeszközökkel is gyara­podott a közelmúltban a műhely. — A Bács-Kiskun Megyei Ta­nács támogatásával vásároltunk egy Danloff típusú gázkemencét, amely 1530 fokig égét. E szám persze a laikusoknak nem mond semmit, aki azonban ismeri a szakmát, az tudja: ezen a hőmér­sékleten már égethető porcelán is. Ennek pedig az oktatás szem­pontjából is nagyon nagy a jelen­tősége. Mára már csak ebben a vonatkozásban voltunk lemarad­va a világszínvonaltól. Az auto­matikus, négyégős gázkemencé­ben jelenleg is a főiskolások munkái „ülnek". Épp tegnap ve­títettem diákjaimnak a kortárs kerámiáról egy kis ízelítőt, amelyben ugyancsak szemléletes volt, hogy a műalkotások techni­kai, technológiai színvonala min- denütt a világon {erősen ■émelke- . óik.; A kerámiaíárgyak általában nagy méretűek es technikailag tökéletesen kivitelezettek. Ne­künk egyszerűen muszály ezzel lépést tartani, remélhetően ez az oktatásban is eredményeket fog hozni. Ugyancsak komoly előre­lépés, hogy a megyei tanács tá­mogatásával megkaptuk a stúdi­óval (a Lugossy I.. utca felől) szomszédos épületei. Reméljük, hamarosan hozzáláthatunk (ön­erőből)« a felújításához. — Terveik ? — Szeretnénk egy alapítványt létrehozni, amely a stúdió továb­bi működését szolgálná, illetve a kortárs kerámiaművészet fejlő-, dését támogatná. Ehhez minden­féleképpen szponzorokra is szük­ségünk lesz. (Köztudomású, hogy ma már majdnem minden kiállítás csak támogatók közre­működésével jöhet létre.) Schrammel Imrét és növendékeit például meghívták a közelmúlt­ban egy hamburgi kiállításra, ám szponzorok nélkül nem tudták • A stúdió udvarán és műtermében Alain Bres­son plaszti­kái — a mű­vész társasá­gában. (Fotó: Wal­ter Péter) r.»•■*** volna kifizetni a hatalmas kjszál- lítási és utazási költségeket. Az 1991-es esztendő másik nagyszabású akciója az East & West, egy olyan nemzetközi ta­lálkozó lesz, amelyen jelen lesz­nek Kelét és Nyugat e műfajban legtekintélyesebbnek számító al­kotói, elméleti szakemberei. — Ilyesféle találkozók nem számítanak ritkaságnak q stúdió életében. A mostani miben lesz más, mint a korábbiak? — Az eddigi rendezvények el­sősorban technikai jellegűek vol­tak, most viszont az elmélet kap nagyobb szerepet. j Összeállt már a meghívottak listája? — Nagyjából igen. Elsősorban a legnevesebb, de a kerámiamű­vészet legprogresszívebb vonula­tához tartozó alkotók kapnak meghívást Japánból, Ausztáliá- ból, Franciaországból, Belgium­ból, Spanyolországból, Angliá­ból, Lengyelországból és Romá­niából. Közülük néhányat a genfi székhelyű Kerámia Akadémia ja­vasolt, a többieket pedig a stúdió művészeti tanácsa. A nagyobb szabású rendezvény természete­sen többe fog kerülni. De más jellegű kiadásaink is lesznek. Nagy anyagi megterhelést jelent például a múzeum kialakítása vagy a dokumentálás korszerűsí­tése is. Sokkal nagyobb szerepet fog kapni a mindennapi gyakor­latban a video, a munkafázisok, -folyamatok rögzítése az oktató­munka szempontjából iS igen fontos. És ezzel ismét „témánál”, azaz az eredményeknél vagyunk; mostanára elmondhatjuk, hogy a Magyar Iparművészeti mester- képzőjének kecskeméti műtermé­ben megvalósult a nemzetközi 'képzés. És nemcsak kivételként, egy-egy esetben, mert egyre több az érdeklődő, aki tanulni vagy tanítani szeretne. Károlyi Júlia BÍRT ALAN FERENC: Megkésett történet, rigókkal All az ablaknál. Mögötte hangtalan, üres a lakás. Mellényét ösztönös mozdulattal összébb húzza. Már fűteni kellene. De maga miatt? Ezért nem főz már hetek óta. Csak kényszerűségből eszik, sietve, undor­ral, A kutyának minden nap készít valamit. Az, hogy etetnie kell, hogy gondoskodnia kell róla, időről időre visszazökkenti a valóságba, hogy ez az élete. All az ablaknál, a bokrokat nézi. Az ősz már bizonyosság- Időnként végigremegteti a kertet a síéi, hullanak a barnavörös levelek számolailanul. Érzi, ahogy a feszültség erősödik benne. Az egész világot nem lehet átrendezni! Hiába dobál ki mindent, benne, belül mozdulatlanok, mozdíthatatlanok az évek. Tudja jól, s mégis, öncsaló módon próbálja átrendezni a múlt jelén. A lakás már olyan, mintha nem is ő lakna benne. És mire ment vele? Ha becsukja a szómét, visszarendeződnek a tárgyak, ráért belül minden mozdu- latlan. A rigókról mindig beszámolt. , A végén már csak a rigók maradtak. Róluk mesélt. A két fiókáról, hogy kiröpültek, hogy üres a fészek ... — Róluk írj... a rigókról... A temetésen semmit nem érzett. Tudta, cirkusz, színjáték az egész, hogy ott a számlán a'virág, a drapéria, hogy mennyiért kapcsolják be a magnót, a. geil kandelábereket. . Mi köze ehhez ? A búcsúztató pátoszos, semmitmondó fizetett szavához ? De a színjáték kell, | odaállt, hogy megtapogathassák oldalán a sebet. A fészek darabjait gondosan összeszedi, alaposan körülnéz, hogy nyoma se maradjon. Saras cipőjét a fűbe törli. Nyomorultul érzi magát. A postaláda üres. Téves telefonok is alig jönnek. A rádió, a tévé döglötten áll. Mögötte, á szőnyegen alszik a kutya, álmában nyühög. All az ablaknál. Nézi a bokrot, az üres fészek helyét. Sötétedik. Belül Vninden mozdulatlan. Nyakukat nyújtogatják a kolduló fiókák. Tombol a nyár. 1990. december 1. © PETŐFI NÉPE # TŰNŐDÉS A HATALOMGYAKORLÁS ELTÉRŐ MÓDJAIRÓL — MAGYAR INDULAT, MERÁNI ERÉLY? Körúti Bánk bán A mái magyar játékszínek- gondjai könnyebben elbóro- nálható csekélységeknek tűn-. nek, mint az alapítóké. Ak­kortájt a pár elszánt aktornak egyszerre kellett volna átcsá­bítani a közönségét a dara­bokkal jobban ellátott, bejé-, ratottább, elegánsabb német színházból, kikönyörőgní a mecénás és a város támogatá­sát, újabb és újabb, magyarra átültetett vagy netán eredeti műveket szerezni s átszabni a kis létszámú társulat méretei­re, megszerezni a jelmezeket és dekorációkat, látványos-, Ságokkal elkápráztatni az egyszerű nézőt, túllépni az egyhangú síró-éneklő játék­módon,- tűrni az állandó pénztelenséget, s az ebből kö­vetkező kényelmetlen vándoréletet, s elnézni a kénytelenségből színpadra bocsátott műkedvelők botlá­sait, mint amilyen Katona Jó­zsef is volt. A Bánk bán mára elfele­dett színházi műfajok, érzé­kenyjátékok, vitézi játékok stílushagyományát is őrzi. Mikor tehát véget ért az a korszak, hogy csupán eredeti nemzeti dráma mivolta miatt ünnepelték, színrevitelének mindenkori legfőbb nehéz­sége abból adódott, hogy az alapvetően realista hagyo­mányú magyar közegbe egy ősibb, titokzatosabb és sok­szor formátlanabb drámai hagyomány elemeit csempé­szi, például azzal, hogy egy- égy pillanat érzelmeinek, szenvedélyeinek- kibontását előtérbe hdygd a jellemek cselekményben ‘összeforró belső logikájával szemben.' Illyés átigazítása után most Serényi Gábor rendező készített egy mondhatni- — kamaraváltozatot a drá­mából. Abból is látszott, hogy milyen nehéz a színház helyzete manapság, hogy már a bemutatóra sem telt meg a Játékszín amúgy ©em túl nagy nézőtere. Az eredeti magyar drámának most nem a tehetősebb német teátru- mokkal, hanem a könnyebb szórakozást ígérő bulvárda­rabokkal, vagy igazából — s, ez a legszomorúbb a teljes közönnyel kellene felvennie a versertyt. A mecénás és a vá­_ ros támogatásáért folytatott küzdelem azonban rövide- ' sen ugyanolyan aktuális lesz, mint Katona korában* volt. Az előadás készítői csak félig-meddig fogadták el a kihívást, a nemzeti dráma látványsablonjait magukkal vitték az egykori körúti bár színpadára is. A komoi vár­termek szoborsarokká '.szű­kültek, de a szépelgő ál- Jörténelmi jelmezek, s a bo­roskupák még szilárdan tart­ják magukat. Mozgásra a színpad nem sok.lehetőséget ad, a különféle társulatok­ból jött színészek leginkább hangjukkal, a szöveg értel­mezésével „játszottak”. Időnként persze eltűnőd­tünk sajnos volt rá időnk miéit is hasonlít a pro­dukció olyannyira egy rádi­ójátékhoz ? V alószinüleg, mi­vel a szereplők közti kapcso­latok, azok változása a gesz­tusok nyelvén nem fejező­dött ki eléggé pontosan s új­szerűén. Bár Rajhona Ádám Bánkként minden helyzet-, ben érzékeltette viselkedése motivációját, a többieknél az adott szerep hagyomá­nyának „biztos-ami-biztos” követése minduntalan elho­mályosította az egyéni rea­gálást. Sok volt tehát az eléggé pontosan értelmezett szerep-séma, amely azonban nem elég izgalmas ahhoz, hogy a darab korrekt értel­mezése mellett élményt is nyújtson. B ■ A Bánk bán a'Játékszín előadásában erőszakos ak­tualizálás nélkül is, politikai darabként áll előttünk. En­nek egyik serkeptője, hogy a szereplők közötti életkori különbségek hangsúlyod sával, eltérő kultúrájú, tö­rekvésű nemzedékek drámá­jaként fogták fel Katona müvét. A létet formáló aktív középkorúakkal (Bánk, Gértrudis, ɧ§ Endre) áll szemben egyrészt a tapasz­talatlan, könnyen lépre menő ifjúság (Ottó, Melinda) s a másféle stílusban, érzelmi alapon politizáló idősebb ge­neráció . (Petur, Mikhál). A politikai dráma másik forrása a magyar és idegen hatalom működési különbsé­gének elemzése. Az előadás persze nem Petur eleve meg­ingathatatlan álláspontját fogadja el, aki azért pártos- kodik Gertrúd ellen, mivel 1. asszony, 2. idegen, 3 a saját hazájabélit a magya­roknál sokkal jobban pár­tolja — hisz akkor valós drámai konfliktusra nem lenne lehetőség. Az erre a feltételezésre épülő, Gertru­dist gyűlöletes szörnyeteg­nek bünbanda fejének ábrftzolő felfogások olyan korábbi korszakokat jelle­meztek, mikor nemzeti szín­játszásunk még kompenzáci­ós jellegű volt, s az idegen elnyomó ellem gyűlöletet csupán történelmi köntösbe öltöztetve és színpadi hősök szájába adva lehetett kife­jezni, . £ De a Játékszín .előadásá­ból, elsősorban Bánk és Gertrudis (Szegedi Erika) pontosan felépített figurája segítségével az is kiviláglik, hogy most nem csak a feltét­lenül jogos magyar indulat s a feltétlenül kárhoztatandó meráni erély ellentétéről van szó, hanem a hatalomgya­korlás kétfajtá módjáról. Bank az emberekkel, kezde­ményezésekkel szembesülve tud reagálni a lét mozgásá­ra, képes véleményét meg­változtatni, nem célja, hogy minden esetben uralja a hely­zetet, míg Gertrudis egy, a hatalom minden áron való megtartására törekvő, ideo­lógiailogikára épülő, helytől és időtől független uralkodá­si kánon szabályait követi, az embereket és törekvése­ket csak felhasználni vagy el­tiporni hajlandó, figyelembe venni nem. A tragédiát — ebbén az értelmezésben — a kétféle magatartás képvise­lői közti párbeszéd lehetet­lensége, meghiúsulása okoz­za. Ez a kamaradrámán belü­li történelmünk során újra és újra előbukkanó párharc azonban egy félig-meddig kidolgozott háttér előtt zaj­lik, ahol nem örülhetünk igazán nagy alakításoknak - bár -Csíkos Gábor kriti­káját iróniával tálaló Tibor- ca igen meggyőző —csupán annak, hogy Benkő Gyulát (Mikhál) és Mádi Szabó Gá­bort (Petur) a színpadon lát1 yjltk: Heltai Gyöngyi Haja helyett lovas szobor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents