Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-04 / 284. szám

1989. december 4. • PETŐFI NÉPE • 3 HARTÁN NEM TÖRTÉNT TÖRVÉNYSÉRTÉS A felmondóleveleket mégírták, de nem osztották ki (Folytatás az 1. oldalról) A polgármester ebbéli szándé­kát közölte a dolgozókkal is. ötle­tét csak erősítette, hogy a közszol­gálati törvény közkézen forgó ter­vezetei a pályázatot — kötelező vagy kiírható formában — egy­aránt tartalmazzák, s ez szerepelt a polgármesterek országos konfe­renciáján kiosztott tervezetben is. Persze — s ez mindenki, így Lehr Péterné előtt is nyilvánvaló — a tervezet még nem törvény, s amíg nincs új jogszabály, addig a régi az irányadó, a kötelező. Hartán annyiban is előbbre lép­tek, mint Lakiteleken, hogy az egy­azon napon, november 19-én meg­tartott önkormányzati ülésen elfo­gadták a szervezeti és működési szabályzatukat, a jelenlegi ismere­tek alapján azzal, hogy szükség szerint módosítják majd. Ennek részét képezte a polgármesteri hi­vatal szervezeti rendjére, munka-1 idejére, ügyfélfogadási rendjére vonatkozó melléklet. A testület — a polgármester javaslatára — döntött a korábbi szakigazgatási szerv gazdálkodási részlege és a gazdasági, műszaki ellátószervezet összevonásáról is. Ez természete­sen létszámcsökkentést is jelent, minderről a dolgozók véleményét egy héttel korábban kikérte a pol­gármester, sőt, az anyagot vélemé­nyezésre a helyi szakszervezetnek is átadta. Nekik nem volt kifogá­suk, ám a lépésből az is látszik, hogy Lehr Péterné nem feledte el, hogy ő is volt államigazgatási dol­gozó, mi több, helyi szb-titkár is. November 20-án munkaértekez­leten találkozott az apparátus bent lévő tagjaival a polgármester. Bentlévőket mondott, mert ez idő tájt tetőzött egyfajta betegséghul­lám Hartán. Az pedig köztudott: betegállományban lévőnek nem le­het csak úgy felmondani. Szóval, Lehr Péterné közölte: tud a koráb­bi sztrájkkezdeményezésről, kol­lektív felmondási szándékról, s ta­pasztalja a sűrű megbetegedéseket. JaWsölta: "SET még beteg^aTmősf menjen táppénzre, de pályázat lesz, ahol külsők, belsők egyaránt jelentkezhetnek, sőt, egy személy akár több helyre is. S másnap ki­adja a felmondásokat. ő, persze, s nem a testület, amint ezt a döntő hibát Lakiteleken — függetlenül a lépés morális megíté­lésétől pl elkövették. így Lehr Pé­terné számolt ugyan\esetleg hosz- szadalmas munkaügyi bírósági procedúrával, de a másik bírósági eljárást elkerülte volna. Megírta hát a felmondóleveleket, amelyben azonnal felmenti a munkavégzés alól az összes dolgozót, s ad min­denkinek egy munkaszerződést, ami azon ideig szólt, amíg a pályá­zatokat elbírálják. Hogy ez milyen jogkövetkezmé­nyekkel járna, ahhoz jogászi szak- véleményt kellene kérni. A polgár- mester szerint a dolgozók nem ká­rosodtak volna. De kérdés, milyen helyzetet idéz elő az, aki ezzel nem ért egyet, s mondjuk, átveszi a fel­mondólevelét, de nem köt határo­zott időre szerződést, viszont meg­pályázza, mondjuk, a korábbi ál­lást, vagy egy másikat... Lett vol­na esélye? Pedig ő is j ogszerűen j árt volna el... Tény viszont, hogy másnap rob­bant a bomba, az újságok tele vol­tak a lakiteleki önkormányzatról szóló cikkekkel, pro és kontra vé­leményekkel. Lehr Péterné Hartá- ról felhívta lakiteleki kollégáját, Anka Balázst, majd—mint mond­ta l|j a beszélgetés után megnyugo­dott. De a szerdai értekezleten, bár meghirdette, nem adta ki a megírt felmondóleveleket. Állítja, nem Lakitelek, hanem az a tény idézte ezt elő, hogy az összes munkatársa bejött dolgozni, akik előző nap is ott Voltak. Döntése bölcsnek mi­nősíthető, akkor is, ha kijelenti: amennyiben az apparátus tagjai nem jelentek volna meg, akkor — függetlenül a lakiteleki ügytől és sajtóvisszhangjától r— végigviszi tervezett intézkedését. Érre, mint tudjuk, nem került sor. A polgármester úgy értékeli a helyzetet, hogy aki 21-én munkára jelentkezett, az akar vele dolgozni. Ezt méltányolja. Akkor is, amikor eljön a pályázat ideje, mert arról nem mond le, ha a törvény lehető­séget ad rá. Áddig is Hartán nyu­godtan dolgozik a községi hivatal. Az átszervezés azonban nem kerül­hető el, 4 státusz meg fog szűnni. A jelenleg betegállományban lévő • 3 ember közül kettő érintett. De „ügyükben a polgármester — a vele folytatott beszélgetésből ez kitűnt — a jogszabályok alapján jár el. Más munkahelyet ajánl, sőt, már most konzultált a Közalkalmazot­tak Szakszervezetével. Vagyis, igyekszik nem elkövetni azt a hi­bát, amit nem muszáj. Hogy aztán a közigazgatási dolgozók Hartán valóban megnyugodtak-e, vagy az érzelmeiket jól palástolják, az már £gy másik írás témája lehet. Váczi Tamás RÁDIOJEGYZET Kicsinyke híd Könnyű olyankor a barátsá­got ápolni, amikor a légkör bé­kés és csendes. A magyar—ro­mán kapcsolatokban csak ritkán volt ilyen időszak. Talán a mű­vészek, köttök, a Petru Grozá- hoz hasonló politikusok tudták időnként megteremteni és erősí­teni ezeket a mélyebben érző, távolabbra látó és őszinte barát­ságokat. A Magyar Rádió Híd című műsora az elmúlt héten szomba­ton este — ez évben már a tizen­egyedik alkalommal — egyórá­nyi összeállítással jelentkezett, hogy tanúbizonyságát adja a címben is vállalt elkötelezettsé­gének. A kulturális körkép, amelyet időről időre megrajzol­nak, alkalmas arra, hogy erő­södjön 'a kölcsönös megbecsülés. A szélsőséges politikai indula­toktól mentesen, az eredendően tiszta értékekre figyelve, . ez a kicsinyke „híd" talán mégis el­vezet egymás jobb megismerésé­hez, megértéséhez. Ezúttal is erről győzte meg a hallgatót a műsor: a kecskeméti Forrás-esten is megjelent és sze­replő Mircea Dinescu költő, a román írószövetség elnökének nyilatkozata, s A képmutató ha­lott című verse, a Tótfalusi An­namária és Csáky Zoltán által készített bukaresti beszélgetések nyíltsága, kendőzetlensége és pozitív kicsengése, a romániai zeneműveket megszólaltató Kó- ródi István elkötelezettsége. Kívánságunk: bárcsak a „nagypolitikában" is elkészülne végre az ilyen, népeket összekö­tő híd, amely a kultúra, a tudo­mány egyes képviselői között már létrejött és célszerűen betöl­ti szerepét. Elismerés érte a köz­reműködőknek és Lázár Eszter felelős szerkesztőnek. • • Üzenet Ádám Jenő zenetudós, zene­szerző, karmester, emlékezetes pedagógiai munkásságával, a rádióban, a televízióban is foly­tatott zenei ismeretterjesztő elő­adásaival szerzett általános elis­merést a közönség soraiban. Ezt még korai nyugdíjaztatása sem tudta megakadályozni. Halála után derült ki, hogy életének eseményeit odahaza magnetofonszalagra rögzítette. Küzdelmes sorsának, megpró­báltatásainak hiteles története most a rádióban szólal meg Bo­ros Attila szerkesztésében. A harminchét részletre tagolt válogatás az elmúlt héten kezdő­dött, s a továbbiakban — hétfőn és csütörtökön — a Kossuth rá­dióban Életem meséje címmel hallható, 17 óra 30 perces kez­dési idővel. Az üzenet értékű sorozatban elhangzó szavak érdemesek a mai ember figyelmére. Sajnála­tos, hogy a szerkesztőség nem készített a szöveg nyomán tisz­tán hallható, zörejmentes mű­sort a rádiózók számára. F. Tóth Pál • „Lám, ez a japán néni olyan, mintha élne.” . ra a Subaru. JAPÁN NAPOK KECSKEMÉTEN Távoli Távol-Kelet • Sokan kipróbálták a Casio szintetizátorait. # Több mint négyezren voltak kíváncsiak á kétnapos bemutató­ra. „Egy világ, amely már nem is oly távoli! Jöjjön, ismerje meg!” Ezzel a szlogennel hívták az érdeklő­dőket szombatra és vasárnapra Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban megrende­zettjapán napokra. A reklám nem volt hiábavaló, hiszen több mint négyezren mentek el a látványos termékbemutatóra. És nem csalódtak. Láthattak különféle Subaruautókat. De nem csak nézhették! Ezúttal ugyanis nem volt érvényes a mondás: min­dent a szemnek, semmit a kéznek! Tehát, akár bele is ülhettek a csillogó luxuskocsikba. A rendezők persze nem csak az autók iránt ér­deklődőknek kínáltak látnivalót. Bemutatták a TEAG cég erősítőit, lézerlemezjátszóit, professzio­nális stúdióberendezéseit; a Casió szintetizátorait, óráit, számítógépeit; a Minolta, telefaxait és nagy teljesítményű színes másolóit. Emellett gondoltak a gyerekekre is: az egyik földszinti helyiségben stílusosan papírhajtogatásra tanították a kicsiket a Szórakaténusz játszóház origami körének tagjai. Készült itt sok szép dolog: szalvétából pompás virág, tavirózsa, csillag és süni. Az aulában felsora-, kozó Subaruk mellett videofilmekről megismer­kedhettünk a japán áutógyártás folyamatával. Embert szinte nem is lehetett látni a robotokkal teli, automatizált szalagok mellett. Ja,és_el ne felejtsük a rendezvény fő attrakcióját, a sorsolást! Valamennyi vendég, aki jegyet váltott, egyben részt is vehefett a tombolasorsolásokon. Az összes nyereményt nem tudjuk felsorolni, csu­pán a fődíjat említjük meg. A nyertesek (a két nap t Ezzel a Minolta másolóval akár színes másolatok is készíthetők. alatt négyszer sorsoltak) 1 órát autózhattak egy Subaru Legassi limuzinnal. Bizonyára maradandó élmény volt ez számukra, ám Trabantjaikba, Sko­dáikba visszaülve talán, eszükbe juthatott: sajnos, ez a vüág most még meglehetősen távoli nekünk. Kép és szöveg: Gaál Béla t „A mi kocsinkba is jó lenne ez a motor!” További eladósodás a túléléshez Ki hajlandó 4,5 milliárd dollárt hitelezni? A jövő évi költségvetés tervezeté­nek ismertetésekor Király Péter, a Pénzügyminisztérium államtitkára a napokban arról is beszámolt, hogy 1991-ben a folyó fizetési mérleg hiá­nya mintegy 1,2 milliárd dollár lesz, s az országnak 4,5 milliárd dollár értékű hitelre, egyéb külső forrásra van szüksége a stabil finanszírozás biztosításához. Hogyan teremthető elő ekkora összeg akkor, amikor az idén közel feleennyi kellett, s ennek előterem­tése sem volt problémamentes. Mint ismeretes: év közben szükségessé vált, hogy a Nemzetközi Fizetések Bankjától, a BIS-től áthidaló köl­csönt vegyen fel Magyarország, mert csak így tudta átvészelni a régi kormány távozásának, s az új kor­mány hivatalba lépésének nem könnyű időszakát. Hárshegyi Frigyes, v a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese sze­rint, bár jövőre jóval több hitelre van szükség, az ország külső finan­szírozása biztosítható. Ehhez min­denképpen elő kell teremteni leg­alább 3,6 milliárd dollárt, ugyanis ennyi kell a 2,4 milliárd dollár érté­kű lejáró hitelek törlesztéséhez, va­lamint a kamatfizetési kötelezettsé­geket is tartalmazó, 1,2 milliárd dolláros folyó fizetésimérleg-hiány a finanszírozáshoz. Az MNB elkép­zelései szerint mindez részben köt­vénykibocsátásból, újabb bankhite­lekből, valamint a nemzetközi pénz­intézetektől kapott kölcsönökből, illetve a működő tőke bevonásából biztosítható. Jövőre a központi bank 1,1 milliárd dollár értékben kíván kötvényt kibocsátani külföldi pénzpiacokon. Bankhitelekből az elképzelések szerint mintegy 500- 600 millió dollárhoz juthat aZ or­szág, s 800 millió dollárra lehet szá­mítani a Közös Piactól, a Nemzet­közi Valutaalaptól, a Világbanktól, a japán Export-Import Banktól be­folyó, már lekötött kölcsönök ré­vén. Az MNB számításai szerint jövőre mintegy egymilliárd dollár értékű külföldi működő tőke áram­lik az országba, amely szintén meg­könnyíti a gazdaság külső finanszí­rozását. Amennyiben az említett 3,6 milli­árd dollárnál több pénzt, hitelt sike­rül felvenni, akkor lehetővé válik a tartalékok növelésére is, ami igen fontos, hiszen az elmúlt időszakban az ország pénzügyi tartalékai bizo­nyos mértékben csökkentek. Hárs­hegyi Frigyes szerint amennyiben létrejön a Nemzetközi Valutaalap­pal a hároméves megállapodás, va­lamint újabb szerződések születnek a Világbankkal, akkor a két fontos pénzintézettől az év folyamán fél- milliárd dollárnál több kölcsönhöz is hozzájuthat az ország. Egész évre végül is biztosítottnak látszik az ország finanszírozása, más kérdés, hogy egyes időszakok­ban jelentkezhetnek problémák. Ilyen az évkezdés időszaka. Nem lehet ugyanis kiszámítani, hogy mi történik a magyar—szovjet külke­reskedelemben, amely egy csapásra dollárelszámolásúvá alakul át. Itt nagyon vigyázni kell, hogy ne jöjjön létre jelentős egyensúlytalanság, ma még ugyanis nem lehet felmérni, hogy milyen lesz a szovjet partnerek fizetőképessége. Hárshegyi Frigyes elmondta, hogy a magyar—szovjet kapcsola­tok alakulásának egyik lényeges kérdése az is: mi történik a mintegy egymilliárd dollárra tehető magyar követeléssel, amely az elmúlt két év során a külkereskedelemben alakult ki. A Szovjetunió öt év alatt kívánja törleszteni az adósságot, míg Ma­gyarországnak természetesen erre a pénzre azonnal szüksége lenne. Ra­bár Ferenc pénzügyminiszter fel­ajánlotta a múlt héten Budapesten tárgyaló közös piaci küldöttségnek, hogy az EK vegye át az adósságot, nyújtson segítséget annak behajtá­sában. Hárshegyi Frigyes szerint erről még további tárgyalások szük­ségesek, s elképzelhető egy olyan változat is, hogy a Közösségtől újabb hitelt vesz fel Magyarország, s ennek fedezete lenne a Szovjetuni­óval szembeni magyar követelés. (MTI) _ S v

Next

/
Thumbnails
Contents