Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-30 / 305. szám

1990. december 30. • PETŐFI NÉPE • 5

* SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER %

BECSÜLJÜK MEG EREDMÉNYEINKET!

ABLAK EURÓPÁRA

9 Szilveszteri oldalaink fotóit Farkas Tibor. Gaál Béla, Straszer András, Tóth Sándor, Y. Kerekes Ferenc és W alter Péter készítették.

A Petőfi Népe

(rém)hírei

A lakiteleki önkormányzat tegnapi ülésén nagy szótöbbséggel határoztak az úgynevezett első éjszaka jogának helyi visszaállításáról. Mint Anka Balázs polgármester lapunknak adott nyilatkozatából kiderül: természetesen tisztában vannak azzal, hogy döntésük jogellenes — viszont életszerű. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy ezt a lépést valakinek meg kell, meg kellett tennie...

A szüzek álláspontját a hírügynökségek csak holnap köziik.

* * *

Debreczeni József országgyűlési képviselő magas kitüntetésekben részesült. Az újságírók az év történészének, míg a történészek 1990 sajtószakértőjének választották. A Dolgozók és Közalkalmazottak Pártja tiszteletbeli elnöki tisztét a két ünnep közötti munkanapokra tanúsított helytállásáért veheti át a kiváló politikus.

* * *

Elmarad a kecskeméti színház ma esti produkciója, mert a művészeket politikai nagygyűlésekre hívták a pártjaik. Szóvivőjük útján viszont jelezték: a pártok profiljának megfelelően aktuális Maja- kovszkij-versekkel, Széchenyi- idézetekkel, illetve István királynak a fiához írt intelmeivel fogjak e rendezvényeken szórakoztatni a nagyérdeműt.

* * *

Mozgó célpontokra a jövőben nem lőnek. A döntést egy sajtótájékoztatón jelentette be a kunszent- miklósi szovjet helikopteres dandár parancsnoka. Eszerint a következő kiképzési időszakban a lőtér őrszemélyzete stabil módón a céltáblákhoz köteles rögzíteni előbb az ide- oda szaladgáló gyermekeket, s csak ezután repülhetnek a térségbe harci jármüvek,

* * *

Közlemény: Az MDF kedvezményes áron értékesít húst, a Fidesz ruhaneműt, a Vállalkozók Pártja pedig narancsot. Ezzel egyidejűleg a Konzum, á Tüzép és a Bácsker politikai demonstrációt szervez, amelyre várják a velük szimpatizálókat.

* * *

George Bush magyar szakértőket kért fel az elhúzódó Öbölválság mielőbbi megoldására. Az amerikai elnökhöz közelálló körök értesülései szerint Busht az a gyors és határozott döntésképesség befolyásolta választásában, amelyet a magyarok a világkiállítás megrendezésének kérdésében tanúsítottak.

* * *

Az Országgyűlés év végi utolsó ülésén dr. Torgyán József összegző hozzászólásban adott számot a kisgazdák őszi betakarításáról. Mint elmondta, begyűjtötték az összes tavasszal elhintett hantát. Az elkövetkező hónapokban a hóhányás terén várható némi gond, ezért Antall József három tárca nélküli miniszter kinevezését javasolta.

* * *

Volt parlamenti képviselők nosztalgiatalálkozóját szervezik. A jelentkezéseket Adóreform jeligére Kupa Mihály címére kérik elküldeni.

♦ * *

Búcsúestélyt rendeztek a Parlament dísztermében a leváltott miniszterek tiszteletére. Horváth Balázs volt belügyminiszter közkívánatra az épület ablakában énekelte el a Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el kezdetű népnemzeti eredetű búcsúdalt.

* * *

Rejtélyes módon eltűnt az első legitim zugfalvi önkormányzat. Mint azt a későbbi rendőrségi vizsgálat kiderítette, Vastag Dezső, egy külföldi vegyes vállalatban is érdekelt magánvállalkozó vágta zsebre szociális célokból.

* * *

K. I. állás nélküli értelmiségi három fejszecsapással agyonütötte élettársat, megallapíthatatian korú Kékes márkájú televíziókészülékét. A helyszínre érkező mentők már csak az áldozat elhaló sóhaját hallották, amellyel egy Misztrál nevű festőt jelölt meg örököséül.

* * *

Megyénk az országos sajtóban. 07 Magazin: A benzinblokád áldozata címmel hátborzongató krimi az ottfelejteti traktorosról.

(Hajós, Noszlopy)

Koleszterin

Annyi mostanában a reklám a televízióban, hogy az ember már oda sem figyel. A reklámszakemberek ugyanis úgy tesznek, mintha az átlagpolgárnak csak azért nem jutott volna eszébe eddig, hogy katalizátoros Volkswagent vegyen, mert az ostoba nem tudta, hogy ilyen már van, sőt kapható. A reklámokon túl azután még azzal kecsegtetik Átlag Lajost, hogy „sorsoláson vesz részt” és nyerhet toronyórát aranylánccal. Hát ilyesmire már oda sem figyel az ember.

Ámde egyszerre megjelenik a képernyőn egy kövér ürge, egy za- bálógép és tömi magába a húst, bort iszik, felhajtja a nagy adag kávét, rágyújt s a következő pillanatban a feje piros lesz és leesik a székről. Ekkor megszólal egy búgó hang és olyasmit közöl, hogy Ön is igy jár, ha nem táplálkozik korszerűen, ha nem ügyel a vérnyomására és a koleszterinszintjére. Úgy kell neki — ezt már csak én teszem hozzá kárörvendve.

Az eset mégis megijeszt és elhatározom, hogy megméretem a vérnyomásom és a koleszterinem. És lön.

— A vérnyomásod ideális, de koleszterinszinted egy kicsit magasabb a megengedettnél. Gyógyszer még nem kell, de próbálj változtatni az étkezési szokásodon — mondja az orvos és mert látja az arcomon, hogy nem fogom fel egészen a mondottakat, konkretizálja:

— Mondjuk egyél időnként halat és kefirt, kerüld a szalonnát, disznóhúst, kolbászt, szalámit, meg ilyeneket.

Megtörve adtam meg magam a sorsnak, s persze megijedtem. Már láttam magam, amint az üzemi étkezdében eszem az almafőzeléket s egyszer csak kifordul az alumínium kanál a kezemből, a fejem piros lesz és szédülve hullok a zöld műanyag padlóra. Szörnyű perspektíva.

Elhatároztam, hogy „időnként” halat eszem. Csakhogy én időnként eddig is ettem halat. Évente egy- szer-kétszer. Úgy látszik azonban, ez kevés. Megkérdeztem tehát az

orvost, hogy mit ért azalatt, hogy időnként?- Hát úgy hetenként kétszer- háromszor. Es kerüld a szalonnát, kolbászt, tejfölt stb.

Megnyugodtam, amikor az üzletekben kiderült, hogy dobozos hal van dögivei és számtalan változatban, különböző levekben. Vettem is háromfélét. Belémnyilallt viszont a felismerés, hogy a halas polcnál egyáltalán nincs tülekedés, míg bezzeg a húsnál, kolbásznál, szalonnánál szinte egymást tapossák az emberek. Ezek szerint csak nekem ma- 'gas a koleszterinem, a többiek egészségesek, mint az a bizonyos makk? Vagy mégsem? Esetleg ők csupán nem mérették meg, vagy ha igen, fütyülnek rá? Mindegy.

Megvettem a három doboz halat és hozzáfogtam, hogy időnként korszerűen táplálkozzak. A második doboz végén azonban már úgy éreztem magam, mint egy hajótö- ; rött a lakatlan szigeten. Ä harmadiknál pedig úgy, mint az előbbi hajótörött, de már sziget nélkül.

S ekkor elkezdtem irigyelni a halakat. Biztos voltam abban, hogy ez az állapot már valami defektes lelki stáció, de a halakat mégis irigyeltem. Ha ugyanis nekünk őket kell megenni ahhoz, hogy csökkenjen a koleszterinszintünk, akkor nekik bizonyára egyáltalában nincs is koleszterinjük. Ebben a hitemben megerősített, hogy a halak milyen vidáman ficánkolnak, sőt lépten- nyomon ívni is képesek! De miért nincs nekik koleszterinjük? Mert nem . esznek szalonnát, kolbászt, disznóhúst, még párizsit sem. Mert vízi állatok. De vízi állat a krokodil, a polip, a vízicsirke, a búbosvöcsök és természetesen a víziló is. Ezeket is ehetném. De például víziló- konzervet egyáltalában nem lehet kapni, sőt nincs béka- és kígyókon- zerv sem. Szerencsére. Mert például vízilóból nagyon nehéz volna öthat darabot belezsúfolni egy dobozba. Nagyon nagy doboz kellene hozzá. Igaz, az sokáig elég volna, de hogyan vinném haza?

Nem értem viszont ezt a koleszterint. Nagyapám nyolcvanöt évet élt kolbászon, disznóhúson, szalonnán és halvány fogalma sem volt a koleszterinjéről. Nem is amiatt halt meg, hanem egy vásárban agyonszúrták. Apám hetvennégy éve alatt egyszer sem hallott semmiféle koleszterinről. Úgy halt meg szegény, hogy a legcsekélyebb sejtelme sem volt arról, hogy van a világon, sőt az ő vérében is ilyesmi. Pedig neki is a szalonna volt a „nemzeti eledele”. Úgy látszik, csak én, kései utód vagyok halevésre kárhoztatva, de mondom, a harmadik doboznál már nagyon megutáltam a halat, még azt a pici szivárvány szinűt is, amelyik az akváriumban úszkál. Azelőtt pedig gyönyörködve nézegettem. Most viszont utálkózva fordulok el tőle. Ugyanakkor eszembe jut a következő történet;

Á kis faluba megérkezik a fiatal orvosnő, aki elhatározza, hogy föl- méri-a lakosság táplálkozási szokásait. Elsőként a 73 éves Jani bácsi kerül sorra.

— Mit szokott reggelizni, bácsikéin?^— hangzik az első kérdés.

—■ Hát ugye, mindig van szalonna, kolbász, hagyma és persze megiszom azt az egy-két fröccsöt is —• sorolja szemrebbenés nélkül az öreg. gj

— És ebédre?

— Délre a mamuska leginkább valami jó pörköltet, gulyást, töltöttkáposztát, paprikáskrumplit csinál sok hússal, de az a fő, hogy ússzon a zsírban.

A doktornő itt már kissé megcsóválja a fejét, de még reménykedik a harmadik válaszban.

— Esténként...?

Vacsorára ugye én a sültszallonnát szeretem rántottéval, vagy ha marad délről pörkölt. Meg ugye az a két nagyfröccs,

A fiatal orvosnő itt már határozóban megcsóválja a fejét, látszik rajta, hogy nagyon nem tetszik neki az öreg „étkezési szokása”. Ijedt tekintettel mered a pirospozsgás bácsira és döbbenettel kérdezi:

— És mondja, hogy áll a maga koleszterinje?

Az öreg láthatóan zavarba jön, arca még pirosabb lesz, de azért büszkén kijelenti:

— Mint a cövek, aranyoskám. Mint a cövek.

Gál Sándor

LEITER JAKAB LEFORDÍTOTTA

Kirúgás vagy meghívás?

1990 kétségkívül a Nagy Átalakulások Éve volt: soha annyi korlátolt felelősségű társaságot nem alapítottak, mint ebben a históriai esztendőben. No persze csapatostul lepték el kies hazánkat külföldi nációk bizniszmenjei is

egy szó mint száz: arattak a tolmácsok, a fordítók.

Mármost, azt bármely, a Diktatúrában általános iskolát végzett állampolgár álmából fölébresztve is képes elhadarni (még a hatalomra került egykori ellenzékiek is!!!), hogy „Vlagyimir Iljics Lényin ragyilsza vö szimbirszke vö tüszicsavószemszotszemgyisziátom gadú (i tak dálse). Ám azt az egészen egyszerű mondatocskát, hogy „a törzstőke-emelés mértékéről a taggyűlés szótöbbséggel határoz”, csak különlegesen képzett nyelvművelők képesek németül is perfektuálni.

Illetve: a kellően bátrak is megpróbálkoztak vele.

Szánalmas nyögéseket rögzíthetett volna az oly elegáns és divatos jegyzőkönyv-helyettesítő diktafon (az Új Időkben a gyorsírást se igen művelik) — ám előbb-utóbb azért a bécsi küldöttről kiderült, hogy mondjuk magyar volt az első felesége, s a rövid együtt töltött nyolc hónap alatt megtanulta annyira a nyelvünket, hogy á tolmácsot el lehetett hagyni: legalább egy ember nyugodtan végigehette az egész étlapot (no persze az új társaság költségére).

Igazán azok kerültek rossz helyzetbe, akik hivatalos iratokból kellett hogy tájékozódjanak: ezt olvasva nem segíthet a partner barátságos szemöldökrán- dítása. Az van, ami le van írva, punktum.

Az egyik megyénkbeli kft. szervezői — az alaptárgyalások befejezése után — telefaxüzenetet kaptak. Persze németül. Persze azonnal hivatalos fordító- irodához fordultak, ahol — expressz, azaz többszörös díjért — azonnal ki is adták a fax magyarítását. TISZTELT URAIM. A SZERZŐDÉSEK ALÁÍRÁSÁRA 1990. ... -ÁN, BUDAPESTEN, A HOTEL ... -BEN KERÜL SOR. EZUTÁN DÍSZVACSORÁT ADUNK MELYEN KÖZÖLJÜK ÖNÖKKEL A SZEMÉLYZET LÉTSZÁMÁT.

A kiszemelt ügyvezető fehérre vált arccal olvasta a cédulát. Ezek szerint az új cég csökkenteni akarja a létszámot? Dehát a tárgyalásokon végig azt hangoztatták, hogy ha semmi más, ez az abszolút tabu. Most mégis? De vajon miért? Hányat? És miért éppen a díszvacsorán?

Megválaszolatlan, megválaszolhatatlan kérdések.

A kiszemelt ügyvezető tehát nehéz szívvel kocsiba ült és Pestre hajtatott, ahol további információkat várt kiszedni a központ közvetítőjétől.

A fővárosi üzletember gyanakodva olvasta a magyar szöveget.

—- Nem értem ezt az egészet. Nincs itt véletlenül a német eredeti? — kíváncsiskodott.

„Véletlenül” ott volt.

A pesti átfutotta, aztán akkorát röhögött (már bocsánat a kifejezésért), hogy azt talán Baján is hallották.

Az eredeti német nyelvű szöveg ugyanis magyarul ezt jelentette: TISZTELT URAIM. A SZERZŐDÉSEK ALÁÍRÁSÁRA 1990. ... -ÁN, BUDAPESTEN, A HOTEL ... -BAN KERÜL SOR. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL DÍSZVACSORÁT ADUNK, KÉRJÜK KÖZÖLJÉK, HÁNYÁN ÓHAJTANAK RAJTA RÉSZT VENNI.

Az eset (mely szó szerint igy esett) poénja természetesen nem az, hogy a fordítóiroda lehúzhatta a redőnyt, a tolmács elment utcát seperni. Magyarországon 1990-ben az a törvényszerű, hogy a fordítóiroda soha ekkora forgalmat nem csinált, mint 1990-ben, a tolmácsnak pedig annyi a munkája, hogy azonnalra szinte semmit sem tud vállalni. Legföljebb expresszdíjért.

Talán ezért is állunk úgy, ahogyan düledezünk.

Ballai József

Már nem űz a bűz

Kérték, írjak valami humorosat. Azóta mérhetetlen szomorúság vett rajtam erőt. Egyébként is föl nem foghatom, mit viccelődjön itt az ember a vizsgaidőszak kellős közepén. A tanuló csak mélyedjen el az anyagban!

Vegye maga elé a tankönyvet, adott esetben az Egészségtant, mert biz’ ez is elengedhetetlen a tanárrá „képződés” rögös útján. Fontos tárgy ez, melynek jelentőségét alantas példákkal nem is lehet szemléltetni — attól azért én még megpróbálom. Szóval, teszem azt az iskolában szembe jön velem egy nagypöttyös gyerek, és majd a tanulmányaim alapján tudni fogom: nem katicabogárral, hanem a bárányhimlös Jenőkével találkoztam az ötából. S akkor még nem beszéltem az 1984-ben másodszor, átdolgozva kiadott tankönyv nélkülözhetetlen és bölcs útmutatásairól, melyek között „Az egészségnevelés főbb tartalmi kérdései” is szerepelnek. E témakör tárgyalásának köszönhetően az immár legkevesebb 21 éves (tehát nem bukott) főiskolai hallgató megtanulhatja önmagát tisztán tartani — ha eddig nem sikerült volna. Mer,

^ísj

ugye ott áll a könyvben szép dőlt ^betűkkel, hogy szem' elől ne lehessen téveszteni: „Az alsó ruházatot hetenként legalább kétszer kell váltani, a felső ruházatot pedig naponta kell porolni és kefélni. Felsőruháját a tanuló tartsa ruhaakasztón, minden levétel után alaposan kefélje ki. Gyakran szellőztesse is ruháit, hogy a használat közben felvett szagok eltávozzanak belőle.”

Szó, ami szó, ez is egy módszer. Persze a mosakodás se kutya: „A mosakodás este lehetőleg tetőtől talpig történjék, de feltétlenül mossuk meg az arcot, a nyakat, a karokat, a hónaljakat, a mellkas és a hát területét, valamint a lábakat." Hogy egy bizonyos testrész kimaradt a felsorolásból? Ugyan már, a tankönyvszerzőt is meg lehet érteni, ő is úgy van vele, mind a mondás: Fejétől bűzlik a hal.

Ám kellemes meglepetésekkel is tud szolgálni, ha arról van szó. S igencsak zavarba hozhatja az embert: „Testünk tisztán tartásához tartozik az orr tisztán tartása is. Az orrjáratokat langyos vízzel a mosdás alkalmával éppúgy ki kell mosni, mint testünk más részét...” Igaza is van. Nem szabad a részletekben elveszni: Egy alapos orrmosás után már a vizet sem érdemes tovább magunkra pacsálni — úgyse érzünk semmit!

Bencze Andrea

MÚLTIDÉZŐ

9 A rendszerváltás jóvoltából a mosóteknő lekerült a COCOM-listáról.

0 Isten malmai lassan őrölnek. (De őrölnek!)

9 Aczél: — Te Karcsi, tejártál ott. Nem tudod, hogy Romániában miért nem lehet Csoóri-könyveket kapni?

I I •