Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-30 / 305. szám

1990. december 30. • PETŐFI NÉPE • 5 * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER % BECSÜLJÜK MEG EREDMÉNYEINKET! ABLAK EURÓPÁRA 9 Szilveszteri oldalaink fo­tóit Farkas Tibor. Gaál Béla, Straszer András, Tóth Sándor, Y. Kerekes Fe­renc és W alter Péter készítet­ték. A Petőfi Népe (rém)hírei A lakiteleki önkormányzat teg­napi ülésén nagy szótöbbséggel határoztak az úgynevezett első éj­szaka jogának helyi visszaállításá­ról. Mint Anka Balázs polgármes­ter lapunknak adott nyilatkozatá­ból kiderül: természetesen tisztá­ban vannak azzal, hogy döntésük jogellenes — viszont életszerű. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy ezt a lépést valakinek meg kell, meg kellett tennie... A szüzek álláspontját a hírügy­nökségek csak holnap köziik. * * * Debreczeni József országgyűlési képviselő magas kitüntetésekben részesült. Az újságírók az év törté­nészének, míg a történészek 1990 sajtószakértőjének választották. A Dolgozók és Közalkalmazottak Pártja tiszteletbeli elnöki tisztét a két ünnep közötti munkanapokra tanúsított helytállásáért veheti át a kiváló politikus. * * * Elmarad a kecskeméti színház ma esti produkciója, mert a művé­szeket politikai nagygyűlésekre hívták a pártjaik. Szóvivőjük útján viszont jelezték: a pártok profiljá­nak megfelelően aktuális Maja- kovszkij-versekkel, Széchenyi- idézetekkel, illetve István király­nak a fiához írt intelmeivel fogjak e rendezvényeken szórakoztatni a nagyérdeműt. * * * Mozgó célpontokra a jövőben nem lőnek. A döntést egy sajtótájé­koztatón jelentette be a kunszent- miklósi szovjet helikopteres dandár parancsnoka. Eszerint a következő kiképzési időszakban a lőtér őrsze­mélyzete stabil módón a céltáblák­hoz köteles rögzíteni előbb az ide- oda szaladgáló gyermekeket, s csak ezután repülhetnek a térségbe harci jármüvek, * * * Közlemény: Az MDF kedvez­ményes áron értékesít húst, a Fi­desz ruhaneműt, a Vállalkozók Pártja pedig narancsot. Ezzel egy­idejűleg a Konzum, á Tüzép és a Bácsker politikai demonstrációt szervez, amelyre várják a velük szimpatizálókat. * * * George Bush magyar szakértő­ket kért fel az elhúzódó Öböl­válság mielőbbi megoldására. Az amerikai elnökhöz közelálló körök értesülései szerint Busht az a gyors és határozott döntésképesség befo­lyásolta választásában, amelyet a magyarok a világkiállítás megren­dezésének kérdésében tanúsítottak. * * * Az Országgyűlés év végi utolsó ülésén dr. Torgyán József összegző hozzászólásban adott számot a kisgazdák őszi betakarításáról. Mint elmondta, begyűjtötték az összes tavasszal elhintett hantát. Az elkövetkező hónapokban a hó­hányás terén várható némi gond, ezért Antall József három tárca nélküli miniszter kinevezését java­solta. * * * Volt parlamenti képviselők nosz­talgiatalálkozóját szervezik. A je­lentkezéseket Adóreform jeligére Kupa Mihály címére kérik elkülde­ni. ♦ * * Búcsúestélyt rendeztek a Parla­ment dísztermében a leváltott mi­niszterek tiszteletére. Horváth Ba­lázs volt belügyminiszter közkívá­natra az épület ablakában énekelte el a Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el kezdetű népnemzeti eredetű bú­csúdalt. * * * Rejtélyes módon eltűnt az első legitim zugfalvi önkormányzat. Mint azt a későbbi rendőrségi vizs­gálat kiderítette, Vastag Dezső, egy külföldi vegyes vállalatban is érdekelt magánvállalkozó vágta zsebre szociális célokból. * * * K. I. állás nélküli értelmiségi há­rom fejszecsapással agyonütötte élettársat, megallapíthatatian korú Kékes márkájú televíziókészülé­két. A helyszínre érkező mentők már csak az áldozat elhaló sóhaját hallották, amellyel egy Misztrál nevű festőt jelölt meg örököséül. * * * Megyénk az országos sajtóban. 07 Magazin: A benzinblokád áldo­zata címmel hátborzongató krimi az ottfelejteti traktorosról. (Hajós, Noszlopy) Koleszterin Annyi mostanában a reklám a televízióban, hogy az ember már oda sem figyel. A reklámszakembe­rek ugyanis úgy tesznek, mintha az átlagpolgárnak csak azért nem ju­tott volna eszébe eddig, hogy kata­lizátoros Volkswagent vegyen, mert az ostoba nem tudta, hogy ilyen már van, sőt kapható. A reklámo­kon túl azután még azzal kecsegte­tik Átlag Lajost, hogy „sorsoláson vesz részt” és nyerhet toronyórát aranylánccal. Hát ilyesmire már oda sem figyel az ember. Ámde egyszerre megjelenik a képernyőn egy kövér ürge, egy za- bálógép és tömi magába a húst, bort iszik, felhajtja a nagy adag ká­vét, rágyújt s a következő pillanat­ban a feje piros lesz és leesik a szék­ről. Ekkor megszólal egy búgó hang és olyasmit közöl, hogy Ön is igy jár, ha nem táplálkozik korsze­rűen, ha nem ügyel a vérnyomására és a koleszterinszintjére. Úgy kell neki — ezt már csak én teszem hoz­zá kárörvendve. Az eset mégis megijeszt és elhatá­rozom, hogy megméretem a vér­nyomásom és a koleszterinem. És lön. — A vérnyomásod ideális, de ko­leszterinszinted egy kicsit maga­sabb a megengedettnél. Gyógyszer még nem kell, de próbálj változtat­ni az étkezési szokásodon — mond­ja az orvos és mert látja az arco­mon, hogy nem fogom fel egészen a mondottakat, konkretizálja: — Mondjuk egyél időnként halat és kefirt, kerüld a szalonnát, disz­nóhúst, kolbászt, szalámit, meg ilyeneket. Megtörve adtam meg magam a sorsnak, s persze megijedtem. Már láttam magam, amint az üzemi ét­kezdében eszem az almafőzeléket s egyszer csak kifordul az alumínium kanál a kezemből, a fejem piros lesz és szédülve hullok a zöld műanyag padlóra. Szörnyű perspektíva. Elhatároztam, hogy „időnként” halat eszem. Csakhogy én időnként eddig is ettem halat. Évente egy- szer-kétszer. Úgy látszik azonban, ez kevés. Megkérdeztem tehát az orvost, hogy mit ért azalatt, hogy időnként?- Hát úgy hetenként kétszer- háromszor. Es kerüld a szalonnát, kolbászt, tejfölt stb. Megnyugodtam, amikor az üzle­tekben kiderült, hogy dobozos hal van dögivei és számtalan változat­ban, különböző levekben. Vettem is háromfélét. Belémnyilallt viszont a felismerés, hogy a halas polcnál egyáltalán nincs tülekedés, míg bez­zeg a húsnál, kolbásznál, szalonná­nál szinte egymást tapossák az em­berek. Ezek szerint csak nekem ma- 'gas a koleszterinem, a többiek egészségesek, mint az a bizonyos makk? Vagy mégsem? Esetleg ők csupán nem mérették meg, vagy ha igen, fütyülnek rá? Mindegy. Megvettem a három doboz halat és hozzáfogtam, hogy időnként korszerűen táplálkozzak. A máso­dik doboz végén azonban már úgy éreztem magam, mint egy hajótö- ; rött a lakatlan szigeten. Ä harma­diknál pedig úgy, mint az előbbi hajótörött, de már sziget nélkül. S ekkor elkezdtem irigyelni a ha­lakat. Biztos voltam abban, hogy ez az állapot már valami defektes lelki stáció, de a halakat mégis irigyel­tem. Ha ugyanis nekünk őket kell megenni ahhoz, hogy csökkenjen a koleszterinszintünk, akkor nekik bizonyára egyáltalában nincs is ko­leszterinjük. Ebben a hitemben megerősített, hogy a halak milyen vidáman ficánkolnak, sőt lépten- nyomon ívni is képesek! De miért nincs nekik koleszterinjük? Mert nem . esznek szalonnát, kolbászt, disznóhúst, még párizsit sem. Mert vízi állatok. De vízi állat a krokodil, a polip, a vízicsirke, a búbosvöcsök és természetesen a víziló is. Ezeket is ehetném. De például víziló- konzervet egyáltalában nem lehet kapni, sőt nincs béka- és kígyókon- zerv sem. Szerencsére. Mert például vízilóból nagyon nehéz volna öt­hat darabot belezsúfolni egy do­bozba. Nagyon nagy doboz kellene hozzá. Igaz, az sokáig elég volna, de hogyan vinném haza? Nem értem viszont ezt a koleszte­rint. Nagyapám nyolcvanöt évet élt kolbászon, disznóhúson, szalonnán és halvány fogalma sem volt a ko­leszterinjéről. Nem is amiatt halt meg, hanem egy vásárban agyon­szúrták. Apám hetvennégy éve alatt egyszer sem hallott semmiféle ko­leszterinről. Úgy halt meg szegény, hogy a legcsekélyebb sejtelme sem volt arról, hogy van a világon, sőt az ő vérében is ilyesmi. Pedig neki is a szalonna volt a „nemzeti elede­le”. Úgy látszik, csak én, kései utód vagyok halevésre kárhoztatva, de mondom, a harmadik doboznál már nagyon megutáltam a halat, még azt a pici szivárvány szinűt is, amelyik az akváriumban úszkál. Azelőtt pedig gyönyörködve néze­gettem. Most viszont utálkózva fordulok el tőle. Ugyanakkor eszembe jut a következő történet; Á kis faluba megérkezik a fiatal orvosnő, aki elhatározza, hogy föl- méri-a lakosság táplálkozási szoká­sait. Elsőként a 73 éves Jani bácsi kerül sorra. — Mit szokott reggelizni, bácsi­kéin?^— hangzik az első kérdés. —■ Hát ugye, mindig van szalon­na, kolbász, hagyma és persze meg­iszom azt az egy-két fröccsöt is —• sorolja szemrebbenés nélkül az öreg. gj — És ebédre? — Délre a mamuska leginkább valami jó pörköltet, gulyást, töl­töttkáposztát, paprikáskrumplit csinál sok hússal, de az a fő, hogy ússzon a zsírban. A doktornő itt már kissé megcsó­válja a fejét, de még reménykedik a harmadik válaszban. — Esténként...? Vacsorára ugye én a sültszal­lonnát szeretem rántottéval, vagy ha marad délről pörkölt. Meg ugye az a két nagyfröccs, A fiatal orvosnő itt már határo­zóban megcsóválja a fejét, látszik rajta, hogy nagyon nem tetszik neki az öreg „étkezési szokása”. Ijedt tekintettel mered a pirospozsgás bácsira és döbbenettel kérdezi: — És mondja, hogy áll a maga koleszterinje? Az öreg láthatóan zavarba jön, arca még pirosabb lesz, de azért büszkén kijelenti: — Mint a cövek, aranyoskám. Mint a cövek. Gál Sándor LEITER JAKAB LEFORDÍTOTTA Kirúgás vagy meghívás? 1990 kétségkívül a Nagy Átalakulások Éve volt: soha annyi korlátolt felelős­ségű társaságot nem alapítottak, mint ebben a históriai esztendőben. No persze csapatostul lepték el kies hazánkat külföldi nációk bizniszmenjei is egy szó mint száz: arattak a tolmácsok, a fordítók. Mármost, azt bármely, a Diktatúrában általános iskolát végzett állampol­gár álmából fölébresztve is képes elhadarni (még a hatalomra került egykori ellenzékiek is!!!), hogy „Vlagyimir Iljics Lényin ragyilsza vö szimbirszke vö tüszicsavószemszotszemgyisziátom gadú (i tak dálse). Ám azt az egészen egy­szerű mondatocskát, hogy „a törzstőke-emelés mértékéről a taggyűlés szó­többséggel határoz”, csak különlegesen képzett nyelvművelők képesek néme­tül is perfektuálni. Illetve: a kellően bátrak is megpróbálkoztak vele. Szánalmas nyögéseket rögzíthetett volna az oly elegáns és divatos jegyző­könyv-helyettesítő diktafon (az Új Időkben a gyorsírást se igen művelik) — ám előbb-utóbb azért a bécsi küldöttről kiderült, hogy mondjuk magyar volt az első felesége, s a rövid együtt töltött nyolc hónap alatt megtanulta annyira a nyelvünket, hogy á tolmácsot el lehetett hagyni: legalább egy ember nyugod­tan végigehette az egész étlapot (no persze az új társaság költségére). Igazán azok kerültek rossz helyzetbe, akik hivatalos iratokból kellett hogy tájékozódjanak: ezt olvasva nem segíthet a partner barátságos szemöldökrán- dítása. Az van, ami le van írva, punktum. Az egyik megyénkbeli kft. szervezői — az alaptárgyalások befejezése után — telefaxüzenetet kaptak. Persze németül. Persze azonnal hivatalos fordító- irodához fordultak, ahol — expressz, azaz többszörös díjért — azonnal ki is adták a fax magyarítását. TISZTELT URAIM. A SZERZŐDÉSEK ALÁ­ÍRÁSÁRA 1990. ... -ÁN, BUDAPESTEN, A HOTEL ... -BEN KERÜL SOR. EZUTÁN DÍSZVACSORÁT ADUNK MELYEN KÖZÖLJÜK ÖNÖKKEL A SZEMÉLYZET LÉTSZÁMÁT. A kiszemelt ügyvezető fehérre vált arccal olvasta a cédulát. Ezek szerint az új cég csökkenteni akarja a létszámot? Dehát a tárgyalásokon végig azt han­goztatták, hogy ha semmi más, ez az abszolút tabu. Most mégis? De vajon miért? Hányat? És miért éppen a díszvacsorán? Megválaszolatlan, megválaszolhatatlan kérdések. A kiszemelt ügyvezető tehát nehéz szívvel kocsiba ült és Pestre hajtatott, ahol további információkat várt kiszedni a központ közvetítőjétől. A fővárosi üzletember gyanakodva olvasta a magyar szöveget. —- Nem értem ezt az egészet. Nincs itt véletlenül a német eredeti? — kíváncsiskodott. „Véletlenül” ott volt. A pesti átfutotta, aztán akkorát röhögött (már bocsánat a kifejezésért), hogy azt talán Baján is hallották. Az eredeti német nyelvű szöveg ugyanis magyarul ezt jelentette: TISZTELT URAIM. A SZERZŐDÉSEK ALÁÍRÁSÁRA 1990. ... -ÁN, BUDAPES­TEN, A HOTEL ... -BAN KERÜL SOR. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL DÍSZVACSORÁT ADUNK, KÉRJÜK KÖZÖLJÉK, HÁNYÁN ÓHAJ­TANAK RAJTA RÉSZT VENNI. Az eset (mely szó szerint igy esett) poénja természetesen nem az, hogy a fordítóiroda lehúzhatta a redőnyt, a tolmács elment utcát seperni. Magyaror­szágon 1990-ben az a törvényszerű, hogy a fordítóiroda soha ekkora forgalmat nem csinált, mint 1990-ben, a tolmácsnak pedig annyi a munkája, hogy azonnalra szinte semmit sem tud vállalni. Legföljebb expresszdíjért. Talán ezért is állunk úgy, ahogyan düledezünk. Ballai József Már nem űz a bűz Kérték, írjak valami humorosat. Azóta mérhetetlen szomorúság vett rajtam erőt. Egyébként is föl nem fogha­tom, mit viccelődjön itt az ember a vizsgaidőszak kellős közepén. A tanuló csak mélyedjen el az anyagban! Vegye maga elé a tankönyvet, adott esetben az Egész­ségtant, mert biz’ ez is elengedhetetlen a tanárrá „képző­dés” rögös útján. Fontos tárgy ez, melynek jelentőségét alantas példákkal nem is lehet szemléltetni — attól azért én még megpróbálom. Szóval, teszem azt az iskolában szembe jön velem egy nagypöttyös gyerek, és majd a tanulmányaim alapján tudni fogom: nem katicabogárral, hanem a bárányhimlös Jenőkével találkoztam az ötából. S akkor még nem beszéltem az 1984-ben másodszor, átdolgozva kiadott tankönyv nélkülözhetetlen és bölcs útmutatásairól, melyek között „Az egészségnevelés főbb tartalmi kérdései” is szerepelnek. E témakör tárgyalásá­nak köszönhetően az immár legkevesebb 21 éves (tehát nem bukott) főiskolai hallgató megtanulhatja önmagát tisztán tartani — ha eddig nem sikerült volna. Mer, ^ísj ugye ott áll a könyvben szép dőlt ^betűkkel, hogy szem' elől ne lehessen téveszteni: „Az alsó ruházatot hetenként legalább kétszer kell váltani, a felső ruházatot pedig naponta kell porolni és kefélni. Felsőruháját a tanuló tartsa ruhaakasztón, minden levétel után alaposan kefél­je ki. Gyakran szellőztesse is ruháit, hogy a használat közben felvett szagok eltávozzanak belőle.” Szó, ami szó, ez is egy módszer. Persze a mosakodás se kutya: „A mosakodás este lehetőleg tetőtől talpig történjék, de feltétlenül mossuk meg az arcot, a nyakat, a karokat, a hónaljakat, a mellkas és a hát területét, valamint a lábakat." Hogy egy bizonyos testrész kima­radt a felsorolásból? Ugyan már, a tankönyvszerzőt is meg lehet érteni, ő is úgy van vele, mind a mondás: Fejétől bűzlik a hal. Ám kellemes meglepetésekkel is tud szolgálni, ha arról van szó. S igencsak zavarba hozhatja az embert: „Tes­tünk tisztán tartásához tartozik az orr tisztán tartása is. Az orrjáratokat langyos vízzel a mosdás alkalmával ép­púgy ki kell mosni, mint testünk más részét...” Igaza is van. Nem szabad a részletekben elveszni: Egy alapos orrmosás után már a vizet sem érdemes tovább magunk­ra pacsálni — úgyse érzünk semmit! Bencze Andrea MÚLTIDÉZŐ 9 A rendszerváltás jóvoltából a mosóteknő lekerült a COCOM-listáról. 0 Isten mal­mai lassan őrölnek. (De őrölnek!) 9 Aczél: — Te Karcsi, tejártál ott. Nem tudod, hogy Romá­niában miért nem lehet Csoóri-könyveket kapni? I I •

Next

/
Thumbnails
Contents