Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-30 / 305. szám

6 • PETŐFI NÉPE 9 1990. december 30. * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * Kalendárium: iái1.1—4. JANUÁR (Télhó> Boldogasz­szony hava, Vízöntő hava) Hóndpneveink latin eredetűek. A ha­gyomány szerint nevüket — március­tól decemberig — a városalapító Ro­mulus királytól kapták. Ez az első római naptár valójában empirikus parasztkalendárium lehetett, amely csak a mezei munkák szempontjából számba vehető tíz hónapot jegyezte. A fennmaradó téli holt idő az i. e. 700 körüli naptárreform idején iktatták be az új 12 hónapos holdnaptárba Ianuarius és Feruarius néven. Az év első hónapját a csillagászati év megfelelő hónapneve után régen Vízöntő havának hívták (a csillagászati hónapok a napév fordulópontjaihoz igazodva a naptári hónapok utolsó de- kádjában kezdődnek, a Vízöntő csak január 21-étől számí­tandó!). A latin hónapnevek a latin nyelvű írásbeliségnek köszönhetően az első írásos emlékekkel együtt tűntek fel, a XV. századtól már magyar hónapnevekkel is találko­zunk, melyeket egészen a közelmúltig különösen a magyar nyelvű levelek keltezésénél használtak szívesen. Mind a 12 hónap a maga nevezetes szentjéről, ünnepi időszakáról nyerte magyar nevét. Január névadója a kétarcú, vagy ahogy Ovidius nevezte, a „kétalakú” Ianus; Róma egyik első és legrangosabb iste­ne. A két arc hátra és előre (múltba és a jövőbe) mered, ő volt a kezdet és a vég ura. Másik néveredet szerint Janus Diana holdistennő nevének himnemű megfelelője, annyit jelent: fényes, ragyogó. Január régi magyar neve Boldog- asszony hava volt. JELES NAPOK: Az új esztendő első napja a XVII. század óta január 1., korábban hazánkban is karácsonykor kezdődött az év. A január 1-jei évkezdetet XIII. Gergely pápa naptárre­formja tette általánossá a katolikus országokban 1582-től. A görög vallású és a protestáns államok azonban még sokáig ellenálltak a „pápista újításnak”. Anglia pl. csak a XVIII. század közepén igazodott az új naptári rendhez. Oroszországban pedig a szovjethatalom vezette be a grego­rián naptárt (az ortodox egyházi újév időpontja ma is a régi naptár szerint január 1-jére, a mi naptárunk szerint január 14-éré esik. Január elsején az egyház Mária, Istenanya ünnepét tartja (XI. Pius 1931-ben, az efezusi zsinat 1500. ‘évfordulója alkalmából vezette be ismét). Újévi szokásaink: Hogy egész évünk szerencsés és boldog legyen, vidáman, rakott asztál mellett, baráti társaságban lépünk az új évbe, minden jót kívánva egymásnak * Ősré­gi szokás a magyaroknál az újévi jóslás. Pl.: tizenkét gerezd fokhagymába sót tesznek. Minden, gerezd egy hónapnak felel meg. Amelyik gerezdben reggelre nedves lesz a só, az a hónap is nedves (esős, havas) lesz * Évkezdő hiedelem: ,a magyarok újév napján előszeretettel fogyasztanak disz­nót (a malac a házba túrja a szerencsét), véletlenül sem esznek tyúkot (mert az elkapaija a szerencsét). ♦ Ezen a napon fánkot sütnek, hogy a szerencse úgy dagadjon egész évben, mint a fánk tésztája -k Egyes falvakban kukoricát főznek, hogy á nyárra nagy Szemű legyen a búza. Január 2. Jézus nevenapja. Jézus Krisztus nevének utó: tagja nem tulajdonnév, hanem cím. A görög XPICTOC (Khrisztosz), héber Másiáh tükörfordítása: „Fölkentet” jelent. [A szent olajjal történő fölkenés a zsidóknál a király- lyá avatás jelképes aktusa volt.] A Jézus név a héber Jehe- suah görögös formája, jelentése: „az Úr megszabadít”: így Jézus Krisztus neve összeolvasva azt jelenti: „az Úr szaba­dító királya’’. A Jézus név tisztelete a IV. századtól vált általánossá, nyugaton a középkorban bontakozott ki a név vallásos tisztelete. NÉVNAPTÁR Január 1. Aglájá, Fruzsina (görögöset Euphroziné) híres mitológiai alakok', harmadik nővérükkel, a viragos kedvre derítő Tháliával ők a Három Grácia (nekik köszönhetik a halandók az élet szépségeit). Tisztelétükre egykor múzsái versenyeket és éjszakai víg lakomákat rendeztek. Nekik volt szentelve a rózsa, a mirtusz és a kalász. Az Agláják- nak, Fruzsináknak szánt ajándékhoz tűzzünk rózsát, mir­tuszt és búzakalászt * Almos: Árpád fejedelem apjának neve. Származtatják az álmos köznévből is (korabeli jelen­tése álombéli, megálmodott), mások szerint török eredetű, jelentése vétel, de eredeztetik a volgai bolgár uralkodó címeréből is (magasztos). Köszöntjük e napon még Algeron, Odiló, Tóbiás, Vazul nevű, ma névnapjukat ünneplő olvasóinkat is! Január 2. Ábel: Ószövetségi név, jelentése lehelet, múlan­dóság * Ákos: Török eredetű régi magyar személynév (török eredetije: ak-kus = Fehér sólyom). Köszöntjük e napon névnapjukat tartó Acsád, Bazil, Ber­told, Bodó, Ditmár, Makár, Odiló, Odisszeusz, Ulisszesz, Vászoly nevű olvasóinkat is! Január 3. Genovéva: Germán eredetű összetett név, ere­deztetik többek között a koszorú jelentésből is. A koszorú alakban nevelt, fényes, fehér-tarka levelű viaszvirág muta-’ tós példányai illenek a Genovévákhoz!j * Kardos: Régi magyar, de ma is érthető személynévből ered. Köszöntjük e napon névnapjukat tartó Benjámin nevű olvasóinkat is! Január 4. Angela: A latin Angelus férfinév női párja. A görög angélosz szóból ered, angyalt, követet, hírnököt jelent. * Leona: Leo férfinév latinos női párja. (Leo a latinban oroszlán) p Titusz: A latin Titus egyéni névből ered, jelentése vitatott (tisztéit, becsült, tiszteletreméltó férfi, mezei galamb). Köszöntjük e napon névnapjukat ünneplő Amélia, Benátá, Benedikta, Izabella nevű olvasóinkat is! ■ , ÉZ TÖRTÉNT MEGYÉNK­BEN ... 100 éve járt le a kecskeméti új városháza építésére kiirt pályázatok leadási határideje: 5 pályamű érkezett, a tanács a terveket közszemlére tette. Négy pályaművet tartottak komolyan számba veendőnek, az ötödikről azt állapították meg, még nincs is befejezve. 100 éve városi tisztújítási választások voltak Kecskemé­ten. A Kecskeméti Lapok 1891. 1. száma így ír a választá­sokról: „Győzelem minden vonalon, de mindenek felett az erkölcsi diadal, az erkölcsi fölény — ezt mondhatjuk. Ma minden elfogulatlan... a város ügyeinek vezetése iránt érdeklődő ember... magaviseletével, magatartásával be­igazolta azt, hogy a város békéjét többre becsüli pár ember személyes ambíciójánál...”. A polgármesterválasztás után ismét Lestár Péter lett a város első embere, a főjegyző ifj. Bagi László, a főügyész Zombory László, az alügyész Pacsu Mihály. MEGYÉNK JELESEI ‘— ÉVFOR­DULÓK 270 éve született Varjas János költő (Ácsa, 1721.1. 2.— Debrecen, 1780. VI. 4.). Csákváron, Kecskeméten, Debre­cenben tanult, az egyetemet Zürichben és Utrechtben vé­gezte. Debrecenben a református főiskolán tanított. Mint költő, különös szenvedélynek hódolt: arra törekedett, hogy verseit azonos magánhangzókkal úja. így levelezett versben Hunyadi Ferenccel, így írta groteszknek ható hó­doló versét II. Józsefnek. 135 éve született Fayer Gyula ügyvéd, gyorsirodai taná­csos (Kecskemét, 1856. I. 3.—Bp. 1932. IV. 13.). 1876—, 1919 között országgyűlési gyorsíró. Ő volt az első, aki gyorsírási rövidítésgyűjteményt állított össze. Vitagyors- írási jelények és rövidítések betűrendes sorozatban Marko- vits Iván gyorsírászatának 6. kiadása szerint (Bp. 1872). 140 éve született Wilier József tanár (Karánsebes, 1851. III. 3.—Kecskemét, 1890. II. 28.). A gimnáziumot Baján végezte. Két évig pap, majd jogot tanult. Pancsován, 1880- tól Kecskeméten tanított a főreáliskolában. Publikációit a kecskeméti iskola Értesítőjében, a Potemkin a Duna mel­lett 1790-ben című fordítása 1888-ban jelent meg Kecske­méten. 150 éve, 1841.1.4-én Kecskeméten született Farkas Lász­ló kegyesrendi pap. 1858-ban lépett a kegyesrendiek közé, Nyitrán, Vácon tanult. 1866-tól Debrecenben, majd Nagy­kanizsán, később Szegeden tanított. Házfőnök és főgimná­ziumi igazgató-tanár volt. Tanulmányait a gimnáziumi ér­tesítőkben, Az évszakokról című kötetét Kanizsán adták ki. Széncsata férfi indu­latos volt, va­lamint iszo-1 nyatosan el-, szánt. Azon- m kívül kapatos is. Útjába azon a novemberi estén a szerkesztőség portása se állhatott, olyan állhatatosan követelte, hogy neki égy igazi újságíró kell. Igazi újságiró! Zavarbaejtő volt ez a követelés, mert bár hárman ültünk a szerkesz­tőségi szobában (mindhárman ki­képzett, erről kellő dokumentum­mal is szolgáló zsurnaliszták); egyi­kőnk sem érezte magát „igazinak”. Se a saját mércéje szerint, se á kliens elvárása értelmében: mint ez a be­szélgetés folyamán világosan kide­rült. De mindent az Olvasóért! — Foglaljon helyet, látjuk, igen felindult! ! || “— Hogyne lennék az! Felháborí­tó, ami történt velem! Ragaszko-. dók ahhoz, hogy egy igazi,újságíró foglalkozzon velem! A követelést követően kolléga­nőimet is szemügyre véve hozzákez­dett a mondókájához:- Énnekem, kérem, kazánom van. Azzal fűtök. Széntüzelésű. És most tessék, nincs egy vedernyi sze­nem se. Ma reggel .kimentem a tü- zépre. Azt mondják, nincs szén. Nincs? v-’ kérdeztem az ürgétől. Hát ‘ akkor ez itt mi?! Szén! III mondta ő. De az tartalék. Milyen tartalék? — kérdem én. Aszongya' erre: az félre van téve. No, mond­tam erre neki, abból pont jó lesz nekem, i Merthogy láttam, príma kazánszén. Erre ő: abból ugyan nem visz.-.. Hát értik? Ott van legalább 600 mázsa szén, nekem meg, ugye, egy vedernyi sincs otthon, s akkor van pofája azt mondani, hogy abból nem adnak. Ezért kell nekem egy igazi újságiró, aki szerez nekem sze­net. Kolléganőimre pillantva konstar táltam, eme expozé elhangzása után több soron nem érzik igazi újságírónak magukat ők sem. Elő­ször is: Este háromnegyed hétkor nincs az a tüzép, amit telefonon föl lehetne hivni, megérdeklődni a tényállást. Másodszor: bármennyire is felajzo'tt a panasztévő — a cefre­szag ellen ugyan már sarkig tártuk az ablakot, de túlfűtöttségén ez mit sem változtatottj—, a körülmények körbejárása nélkül nincs az a sajtó­munkás, aki manapság ennyi infor­máció birtokában belecsapna az írógép billentyűzetébe. Főképpen hogy a szakmát nem a minapában kezdők előtt közismert: az igazság annyiféle a panaszos esetekben, ahányan előadják... Harmadszorra még azon sem ár­tana eltűnődni, miben is áll a szén- fűtés lényégé. Elemezhetnénk a tör­ténelmi tapasztalatokat, nem hagy­va figyelmen'kívül a népi bölcsessé­get, meg a La Fontaine-i tücsök esetét. Mármint azt, hogy a télire való tüzelőt még nyáron kell meg­venni. Annyira a fűtési szezon előtt szükséges a megszokott procedúra lebonyolítása, hogy még a kedvez­ményes szakszervezeti tüzelőutal­ványok beváltásának határideje is augusztus 31.! ' Ha nem is ennyire irodalmiasan, de sorra-rendre elővezettük érvein­ket. A férfi szeme egyre tüzesedett. (Szép ellentét a kihülőfélben lévő kazánnal, nemdebár?) Orcája piro- ■ sodott, majd lilult, mígnem türel­metlenül felpattant.* — Na, ha maguk így veszik! Még, hogy maguk újságírók? Majd megmondom én, hogy mik maguk! Kommunista bérencek! Kínos helyzet! Empátia ide, em­pátia oda, hogy nem tudunk együtt sírni, hát vigyorgunk, mint a bels- pedes ló a rohadt tökre. Ez aztán olaj a tűzre! (Szén híján megteszi az is.) Mint akit darázs csípett, úgy fölcsattan: — Megjegyzem ám a maga arcát! Nehogy azt higgye, hogy elfelejtem! Találkozunk mi még egymással! Távoztában a folyosón is mond­ja, mondja, nem hagyva kétséget, hogy legközelebbi találkánk színhe­lye a tüzeléstechnikává) lesz kap­csolatos: a barikád két oldalán. Ő fagyosra dermedt ujjai között salakot tart munícióként, nékem- (kelet)német brikett a kézügyem­ben. Tűz!"— kiáltunk elszántan és el­kezdődhet a széncsata. Nagy Mária Szerelmi hőfok Kamaszkoromban olykor elő­fordult, hogy szép lány társaságá­ban áttüzesedett a fülem. És nem értettem, hogy miért. Hiszen nem azért lángolt oly feltűnően a halló­szervem, mert zavarba jöttem vala­mi miatt, hanem éppen ellenkező­leg: az hozott zavarba, amikor éreztem, hogy ég, mint a brüsszeli kapcagyár, s ha meglátja az imá­dott szépség, bizonyára kinevet. Mit ne mondjak, igen komplikált probléma volt ez számomra akko­riban. Eleinte arra gyanakodtam, hogy fülig szerelmes vagyok. Igen ám, de amikor kaptam karácsony­ra egy nagyméretű atyai pofont, attól ugyanúgy lángolni kezdett, márpedig annak csak annyi köze volt a szerelemhez, hogy hajnalban lopakodtam haza bögyös kedve­semtől, Maritól, teljesen megfeled­kezve arról, hogy bukásra állok matekból. így aztán megnyugtató magyarázatot nem találtam a fül olykor láthatóan bő vérellátására —■ ami más testrész esetében ugye­bár logikus —; s e nagy tudatlan­ságban éltem egészen ez ideig. A minap azonban, a tévé jóvol­tából, derengeni kezdett valami e dolog mibenlétéről. Egy komoly, tudós kinézetű -*1 minisztereinkre nemigen emlékeztető — úriember elmagyarázta, hogy szerelmeskedés közben legalább 3,5 fokkal növek-. szik a testhőmérsékletünk, miáltal a testfelület igen érzékennyé válik, így ha megfelelő a birizga, jöhet a gerjedelem. Aha! Tehát mégsem volt alaptalan gyanúm annak idején, a sze­relem csintalankodott a fülemmel is, hevítve rajta legalább 3,5 fokot. Vilá­gos, morogtam a sörösüveg után nyúl­va, napjaink tévénézési szokásainak jólismert mozdulatával. Ám ekkor újabb kétségeim támadtak, csaknem akkorák, mint amikor a kormány tag­jainak szakértelméről elmélkedtem. Mert harigaz, hogy igy felhevül a tes­tünk szerelmeskedés közben, miért si- koltottak szerelmeim a karjaimban emígyen: „jaj, de hideg a lábad!” — Mármint a két szélső. — Hová lett az a plusz 3,5 fok? Lehet, hogy levetettem a zoknival? Vagy más testrészemre vándorolt? Ezekre a kérdésekre nem válaszolt a tudós kinézetű úr a tévében. Én meg majd legközelebb azt mondom a part­neremnek, hogy a lábamat teljesen hi­degen hagyod, szivi, de nézd a fülemet, mennyire odavan érted. De lehet, hogy nem is a fülemre hívom fel a figyelmét. Ettől függetlenül,, dilemmából válto­zatlan nálam a kínálat, a lényeg azon­ban világos: a szerelem felhevíti az em­bert. Kit itt, kit ott. És azt már ne is részletezzük, hogy mi a különbség, amikor a vágy hevületébe vagy a tehe­tetlen próbálkozásokba izzad bele va­laki ... Esetleg abba, hogy túl meleg yan a szobában. Egészségügyi jó tanács: szellőztetni kell. Nem a szerelmi életünket, hanem a szobát, bár van egy ismerősöm, aki­nek egyszerre sikerült mindkettő. Nem mondom, nem egy nagyeszű ember — még csodáltam is, hogy nem in­dult a választásokon —, azzal azonban tisztában volt — rövidke házassága ellenére talán van is —r> hogy a szerelmeskedés plusz 3,5 . fok úgy általában, s a higiénia sem mellékes. Ezért tárta sarkig háló­szobájuk ablakát a nászéjszakáju­kon. S ezéft kiabálhatott be a szomszédja, amikor újdonsült ará­jával egymásba belefáradva végül álomra szenderültek: — Hé, Lajos, megcsal a feleséged! :— Álmosan megtapogatta a méllette szuszogó új asszonyt, s azt gondolta: Ho­gyan csalna mgg, amikor itt fekszik mellettem? De kis idő múltán, a szomszéd ismét beszólt: — Hé, La­jos, megcsal a feleséged! — Ekkor már nem hitt a kezének, meggyúj­totta az éjjelilámpát. Még el is érzé­kenyült, kedvese alvó arcát bámul­va, olyannyira, hogy ismét álomra szenderült, amiből ugyanaz a kiál­tás riasztotta fel, mint előtte. Megnézem már, ki szemtelenke- dik ődakint — gondolta, s öltöz­ködni kezdett. Útba ejtette a fürdő­szobát meg a konyhát egy felüdítő sörért, közben a szomszéd bemá­szott az ablakon, s magához ölelte az új asszonyt, aki elképedve „férje nagy természetén”, készségesen visszaölelt. Lajos pedig, amikor ki­ért és benézett saját hálószobájá­nak az ablakán, meglepetten csak ennyit mondott: —ß Jé, kívülről tényleg úgy néz ki... Tegnap beszéltem vele. Azt mondta, ma már bánja, hogy nem indult a választásokon. Hiszen ő legalább megtanulta, mi az igazság, és mi az, ami csak „úgy néz ki”, mintha igaz lenne. Koloh Elek Mit vár az 1991-es évtől? Tatár Mónika, a kecskeméti Nosz­talgia bár táncosnője: — Én a jövő évtől nagyon sokat várok. Sikert, hogy tetszek a vendé­geknek és elismerjenek. Munkát, akár itt, akár másutt, de ebben a szakmában. Azt szeretném, hogy mi­nél több helyen léphessek föl, hogy nagyon sokan megismerjenek, vissza­várjanak és természetesen az sem baj, ha a sok munka sok pénzt hoz ne- - kém. Azt akarom, hogy béke legyen, nyugalom, ne romoljon a helyzetünk, és az emberek annyit keressenek, amennyi a megélhetésükhöz elég. Akkor pedig a szórakozóhelyek sem fognak ásítozni az ürességtől, lenne idő a kikapcsolódásra, a pihenésre is. Most sajnos nem így van. Hogy 1991- ben így lesz-e? Ezt nem tudom. Borsos Kálmán, rendőr-fő'törzsőr­mester: — Hát nem tudom. Azok az árak, amelyeket már előre beharangoztak, csak növelik a szegénységet. Sző­kébbre kell húznunk a nadrágszíjat, már akinek még lehet. Talán a ma­gánvállalkozások terén lesz, ami fej­lődik, bár a mi szakmánkban nem nagyon ismerek ilyet. Néha segítünk a pénzszállításoknál. Ennyi. Igaz, amúgy meg lesz munkánk. Mert ha eddig azt. mondtuk: sok a bűnöző, akkor most még több lesz. Nemcsak az újak miatt, hanem azér-t is, mert ebben a nagy demokráciában a régi ; „fiúkat” sem nagyon tudjuk ellen­őrizni. Ugye korábban volt a ,,ref’, attól valamennyire tartottak, ha este megláttuk az utcán, akkor bevihet- tük. Most meg? Uram, menjünk ki éjjel a .... bárba! Én megmutatom magának, ' ha van bent mondjuk negyven ember, akkor abból legalább húsz korábbi, kemény bűnöző. Visz: szacső. Akik aztán nem alvásra hasz­nálják fel az időt. Dehát ezt maguk is tudják! Ott van a bűnügyi krónikák­ban. Konfár Mihály, a FEG-szerviz mű­szaki előkészítője:- Jóra biztosan nem számítha­tunk. Mi az asszonnyal valahogy még csak megélünk, de'itt vannak a fiata­lok, a fiam feleséggel, két gyerekkel, a fizetésük ma sem elég, holnap meg végképpen nem. És nem csak ez ide­gesít. Hanem az, hogy lassan egy éve megválasztottuk a képviselőket, akiknek eddig a legsikeresebb művük a javadalmuk megállapítása volt — adja az ég, hogy idén is növekedjen —, naff igyekezettel srófolják az inf­lációt, zsigerelnek ki minket, kisem­bereket. Mert a baj mindig csak a néppel volt. Az nem baj, hogy időn­ként határozatképtelen a parlament, annyian hiányoznak, az sem baj, hogy a „nagyasszony”, a Botos Kata­lin majd leesik a székről, akkorákat ásít, meg az sem baj, hogy eközben az árak az egekbe szöknek. Ugye 1991- ben folytatjuk a felzárkózást a Nyu­gathoz, minden annyiba kerül, mint ott, a fizetésünket kivéve. Vállalkoz­zak — mondják —, adnak hozzá köl­csönt 35 százalékos kamattal. Na ne röhögtessenek! Ennyiért vállalkoz­zon a Torgyán. Vagy vegyen földet és locsolja, amiért persze még csatorna­használatot is fölszámítanak. Hát nem? Na de ami nekem fontos 1991- ben: béke legyen, egészség legyen, meg végre egy igazi horgász szeren­csém is legyen az idén... V. Erika elítélt immár 11 hónapja lakója a kecskeméti börtönnek. Lopá­sért egy év nyolc hónapot kapott: — Kedvezménnyel január 5-én sza­badulok. Nagy terveim vannak! Oda­kint új életet kezdek. Három éve már, hogy együtt élek az élettársammal. Ha kiszabadulok, összeházasodunk. Sze­retnék önálló otthont’ teremteni, ahol végre igazi anyja lehetnék ötéves kislá­nyomnak. Eddig többnyire az édes­anyám nevelte. Én inkább csak a ját­szótársa voltam. Teljesen szakítok régi életemmel, mert rájöttem, hogy azzal, hogy a bör­tönbe kerültem, elsősorban nem saját magamat, hanem a gyermekemet bün­tettem meg. • (Gaái, Noszlopy) R ■ • ill "PIPIÉ-"** *| 'r'/s ' 4Ä, ' v 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents