Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-30 / 305. szám
* ‘fVPlífŐtfí 'pÍÉÉET• 1990. december 3o. * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * SZILVESZTER * PAR LAM ENTI TU DOSITAS 8 A kormányfő plenáris ülésen terjesztette a nemzet elé múlt heti fogását ♦ Végre sikerült a szákba húznom, de úgy ficánkolt, hogy alig tudtam megtartani. Ht És ne feledjék! Németh Miklós ennél nagyobbat még sohasem fogott. % Mikor előszűr megláttam, csak a farka volt ekkora! á Majd alámerült. Nem gondoltam, hogy olyan Sokáig keli majd fárasztani. ÁLTALÁNOS ÉS RÉSZLETES VITA á Király: — Nekem mondja, tiszainak, hogy kell halat fogni? * Botos: — Szűzmáriám! A halászlé alatt égve hagytam gázt! ^*VC $#||| * Kónya: — A népi halászlé receptje pedig a következő... * Göncz: — Bárcsak Hemingway! is fordítottam volna, akkor most érteném, hogy miről beszél! * Horn: — Istenem, a régi szép időkben, amikor még olcsón lehetett NDK- horgászfelsze- relést kapni! * Tölgyessy: — Haha! Még hogy magyar húszas zsinórral! * Józsa: — Miniszterelnök úr! Megmondom, úgy, ahogy van, ön egyszerűen tökéletes! (Lapzártakor, határozatképtelenség miatt, a hal hosszának megállapítását a parlamenti bizottságok elé utalták.) * Torgyán: —■ Nekem a legjobb csalim a gabona. Nagy tél lesz, Antall úr? Korábbi életemben — csekély másfél évszázada —, nem ezen az öreg kontinensen, hanem Amerika földjén pottyantam a világra. Jól emlékszem, kemény telek jártak akkoriban, ezért a falu apraja-nagyja fát vágott az őserdőben, mielőtt leesett az első hp. Én viszont dolgozni már akkor sem szerettem, bizonyára ezért esett a seriff választása rám, amikor néhány nap múltán magához intett. — Hé, öcsi! Szaladj már fel a hegyre és kérdezd meg a varázslót, hogy nagy tél lesz-e. Csakhogy tudjuk, mennyi fát vágjunk még. Lusta lévén nem szaladtam, csak sétáltam, így félnapi járóföld volt az út. Amikor megérkeztem, illendően meghajoltam és megkérdeztem: — Mondd varázsló, nagy tél lesz az idén? A varázsló felmászott a hegytető legnagyobb Sziklájára, s hosszasan bámulva mind a négy égtáj felé, csak ennyit mondott: — Nagy tél lesz, fiam! Lementem és elmeséltem a cowboyoknak, mit jósolt a nagy varázsló. Nem örültek, de megragadták a fejszéket és nekiveselkedtek újra a munkának. Eltelt vagy két hét, a hó még váratott magára, ellenben hatalmas gúlákban sorakoztak a falu határában a kidöntött fák. Az emberek pedig egyre többet morgolódtak, szitkozódtak. Látván, hogy fogytán a türelmük, a seriff ismét felzavart a varázslóhoz, aki kérdésemre megint felmászott a legnagyobbik sziklára, nézett jobbra, nézett balra és most így felelt: — Hej, fiam! Nagyon nagy tél lesz! Lementem, elmondtam, hogy mi van, a cowboyok meg majdnem megvertek dühükben, de vágták tovább a fát. Eltelt két hét, s a hatalmas erdőből alig maradt valami, a társaság meg úgy lerongyolódott, mint napjainkban a nyugdíjasok. Egyre többet veszekedtek, verekedtek, lövöldöztek. Veszélyben lévén a közbiztonság, a seriff újból felkergetett a varázslóhoz. — Mondd, varázsló, tényleg olyan nagyon nagy tél lesz? — kérdeztem kicsit dühösen, mert én meg a hegymászást kezdtem unni piszkosul. A varázsló szó nélkül megint kiállt, a sziklaszirtre, nézett erre, nézett arra, majd felkiáltott: — Jujujúúú! Rettenetes nagy tél lesz, fiam! Már elindultam vissza, de néhány lépés után megtorpantott a kíváncsiság. — És mondd, varázsló, honnan tudod te ezt? — Onnan, fiam, hogy nagyon sok fát vágnak odalent az emberek ... Azóta már leéltem néhány életet, és azt kell mondanom, hogy ebben a tekintetben nem sokat változott a világ. Példának okáért itt van a mostani nagy varázsló, Antall kormányfő úr (aki a rossz nyelvek szerint, azért írja két 1-lel a nevét, mert már múlt idő). Ő is csak kiáll, igaz, nem a sziklaszirtre, hanem a nyilvánosság elé, kacsingat jobbra, hosszan elmereng balra, mond valamit, a nép meg robotol. A különbség csakannyijlwgymamárhiába dolgoznak vakulásig az emberek, ^^éIore^rnRííjane^iT!*Dé seoajrRám számíthatnak! Vállalva hajdani. ,s^Si;ep5jiiet„lipJnap.fpl?^aK<Íp)^ fittre és megkérdezem: . — Antall úr, nagy tél lesz? Ő pedig majd bekukkant a fáskamrákba, a hőközpontokba, az IKV-hez meg az emberek pénztárcájába, és akkor, valószínűleg így válaszol: — Ugyan, fiam! Itta nyár! — koloh — SZAVAZÁS A rendszerváltás nyertesé Nem imádom, mindannyian nyer- tiink a rendszerváltással, ki többet, ki keresethet, ieegyrahüdtnerén is tudok nevezni, ő pedig semmis, mint Xmerik RézsŐ egymás nagyon el volt nyomra a amit rendszerien, az A utóra ágyúinak eMördüiése Következtéim. Hosszú-bosszú évekig nem kapott szeretetet, sőt eszébe se jutott senkinek, amikor mások ünnepeltek, 0 csak legföljebb a könnyeit nyelhette. Szegény Rezső, ha valakinek, hát őneki betett a leninizmus. Rezsőnek dupla fájdalom volt szemináriumra járni. Az1905-ös forradalommalmég elvolt, a duma bojkotténál is meg úgy-abogytartottamagát,deaboise- nkek pé tervári osPománál elszakadt a cérna. Hát mivel érdemelte ezt, hogy őt így sújtja a magasságos Állami Tenmzaitíság? Szegény Rezső nem sátorozott Lakiteleken, a Battbyány-örökmécses körüli gumibotozasokból is kimaradt, de bizony isten nagyon szurkolt a rendszerváltásnak. És tárni amire nagyon vágyik az elesett, hátrányos ember, aztelőbb-utóbb megadja neki az ég. (A nagyválasztmány szeme ugyanis mindent lát). Jövőre már hivatalosan is ő az ünnepelt, Őtőle masírozhatnak hadosztályok a Vörös téren, demonstrálhat nakSS—20-asokkal, állhatnak nap’ emberek a mauzóleum mellvédjén vagy sétálha tnak le a nép közé, Rezsőnek ehhezsemmi köze, nem érdekli, mert ez időben ő pezsgőt pukkant, ropit bont, konyakot csurgat és anyósvicceket haűgat vagy mesél. Brezsnyev és Honecker zamatos csókjahelyettőkappuszikatkoUéga- nőitől, hangulata ezáltal a tetőfokára hág, és az Aurora egykori ágyúira senki r é se bagózik. Köszöntünk téged RezsőezÚttalis, üdvözlünk sorainkban. Utóirat: (részlet a jövő évi naptárból) 1991. november 7. Rezső napja Hámori Zoltán * Horváth Fürhöz: — És tudod, hogy én ástam neki a gilisztát?
