Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-23 / 301. szám

8 • PETŐFI NÉPE • 1990. december 23.

A PÜSPÖK, A VOLT TANÍTVÁNY ÉS A NÉPZENEKUTATÓ VÉLEMÉNYE

Bejegyzések

a világ minden részéről

Wg*

aÍA

9 A Tanár úr egy dokumentumfilm forgatásán szakított időt a buzdító sorokra.

„Sok szeretettel: Tőkés László99

Az emberi lét talán legheroiku- sább küzdelme a múló idő megragadásának, a tovatűnő megörökítésének a kísérlete. A hivatástudatos intézmények, közösségek krónikákban, háztörténetekben viszik a tegnapot a holnapba.

Fél lábbal már a múltban állnak a kecskeméti énekes iskola emlékkönyvei. Sohase tapasztalhatja bejegyzett tapasztalatait újakkal Kodály Zoltán, Andor Ilona, Vásárhelyi Zoltán, Colin Mason, számos külföldi zenetudós.

Voltak, akik többször visszatértek, mert személyesen akarták megfigyelni, hogy miként csírázik, lom- bosodik áz enekes iskola gondolata. Kodály 1952. december 9-én járt először az új típusú tanintézetben, utoljára 1966. november 4-én látogatott Kecskemétre, az iskolába.

Az emlékkönyvek tanúsága szerint az iskola egyfajta jószolgálati funkciókat is teljesített azzal, hogy hazánkkal csak gyér kapcsolatokat tartó országokból is vonzott vendégeket. Izraeli vendégek hallgattak órákat, amikor nem volt hivatalos diplomáciai kapcsolat a két ország között. Még szó sem volt a Szovjetunió népeinek önállósodási törekvéseiről, amikor grúz, észt, litván zenetudósok tanulmányozták, hogy a népdalokon alapuló zenei nevelés miként segítheti a nemzeti hovatartozás tudatát. Ittlétüket, véleményüket emlékkönyvi bejegyzések dokumentálják. Ezek közül sok tucatnyi érdemelne nagyobb nyilvánosságot.

Három, közérdeklődésre feltétlenül számot tartót másoltam ki a legújabbak közül.

1 Tőkés László 1990. február 14-én járt az iskolában.

„Gyermekkorom óta csodálója vagyok Kodály Zoltánnak és dilettáns és zenetudatlan bár, de feltétlen lelkes hive a neve által — is‘— fémjelzett, új magyar muzsikának. Kivételes öröm és megtiszteltetés számomra, hogy városában lehettem és a zenéjének és módszerének szálláshelyén járhattam. Isten áldását kérem az Iskola nemes munkájára, tanári karának és diákságának egyetemes értékű szolgálatára. Sok szeretettel: Tőkés László.”

A kanadai Calgary egyeteméről látogatott haza Horváth János, az énekes iskola volt diákja, Nemes- szeghy Lajosné egyik legkedvesebb és legtehetségesebb tanítványa. Az első általánostól az érettségig az ének-zeneiben tanult, tanította később a Kodály-módszert az Amerikai Egyesült Államokban. Szívesen gyümölcsöztette volna itthon tudását, ügyszeretetét, de szülővárosában féltékeny pályatársak vagy a nemtörődöm kulturális irányítás miatt nem kapott megfelelő állást, így kénytelen-kelletlen költözött a tengerentúlra. Kórusával sikerrel szerepelt nemzetközi fesztiválokon.

Meghatódva írt néhány sort az emlékkönyvbe.

„Nagy élvezettel és izgalommal jöttem vissza ’Alma materembe’ 11 év után. Gyönyörű élményekben és vendéglátásban volt részem. Köszönöm! Remélhetőleg folytatása következik!

A népzenetudós, zeneszerző, a kecskeméti népzenei találkozók egyik legelső támogatója hosszú évekig Kodály Zoltán munkatársaként dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjában. Tudtommal abban a házban lakik, ahol a fiatal Kodály élt. Göttin- geni vendégprofesszorként diákokat hozott a kecskeméti iskolába.

„Előfordul, hogy szakmai töprengéseimben az íróasztalom fölötti Koaály-képen akad meg a szemem. Ilyenkor, ha gondolataim helytelen irányba tévedtek, a fényképarc szigorúvá válik, ha jó megoldás felé haladok, úgy érzem, a kép barátságosabbá szelídül. Érsek Éva és Pár- dányi Judit óráján egy-egy pillanatra eszembe jutott ez a képzeletjáték. Ezúttal azonban ez a kép nemcsak szelíd volt, hanem mosolygott is! Örvendek, hogy külföldi tanítványaim ilyen élményt vihettek magukkal a magyar zenei nevelésről.”

H. N.

MATERICEKÖSZÖNTŐ - KÉTNYELVŰ SZENTMISE —

... HA LESZÁLL AZ ARANYMADÁR

Karácsony a bunyevácoknál

„Dicsértessék a Jézus, gazdasszony!

Köszöntjük a matericét: Én a tengeren át jöttem, hogy pár szem diót adjon. Nehéz kínokat szenvedtem, hogy egy kis almát adjon. Birkákat is láttam, hogy egy kis pénzt is adjon. Odakint nagyon kemény a tél, hogy egy kis ital bort is adjon.”

A megye délvidéki városaiban, Baján és Bácsalmáson, s mintegy tíz községben sok helyütt így köszöntötték az anyákat bunyevác családi körökben (természetesen horvát nyelven) a karácsony előtti második vasárnapon, materice napján. Azt mondják: ez a karácsonyhoz kötődő bunyevác ünnepkör legjelesebbike. Ilyenkor mindenki hazamegy. A farsangkor férjhez ment

lány is az anyák ünnepén tér vissza először a szülői házhoz.

így volt ez most is számos helyen, december 16- án. Az anyák ajándékokat osztogattak, örültek egymásnak, a család meghitten töltötte együtt ezt a napot.

Ugyanígy ünnepelték az apákat a karácsony előtti vasárnapon.

E kedves népszokások, hála Istennek, nem haltak ki teljesen az utóbbi évtizedekben a magyarországi katolikus bunyevácok körében, bár sokat veszítettek ősi fényükből. Ma is nagyon szigorúan tartják az adventi böjtöt. December 1-jétől január 6-áig, Vízkeresztig, míg leszáll az Aranymadár, a Zlatna tica. Eljárnak a Messiást váró hajnali misékre. Csávolyon például péntekenként az idén is horvát nyelven celebrálta a hajnali misét Borsa Bertalan felsőszentiváni plébános. Ugyanitt az éjféli mise magyar és horvát nyelven hangzik el. Adám-Éva napján, este, sok bunyevác házba beviszik a szalmacsóvát az asztal alá, Jézus születésének emlékezetére.

S a karácsony este? Szentestén a bunyevác családok zsír nélküli ételeket, halat, babot, diós vagy mákos tésztát, befőtteket, főtt kukoricát, hideglelés ellen sült tököt és fokhagymát tesznek az asztalra.

Az asztalnál imádkoznak. Az idei szentestén a bunyevácok bizonyára azt kérik az Istentől: adjon nekik sokkal több lehetőséget ősi szokásaik szabad gyakorlására. Miért e következtetés? Azért, mert találkoztunk olyan bunyevác családtagokkal, akik ugyan szívesen válaszoltak az ünneppel kapcsolatos kérdéseinkre, de nevüket nem merték adni, egyszerűen azért, mert annak idején kuláklistán voltak. Szomorú utórezgése ez a közelmúltnak ...

... ám biztos, hogy nálunk is leszáll a Zlatna tica, az Aranymadár, a sztaniolba csomagolt, szárnyas lúdtojás az asztalra Vízkeresztkor és jelt ad a bunyevácok népi szokásainak immár félelem nélküli gyakorlására.

Rapi Miklós

9 Vízkeresztkor leszáll az Aranymadár.

(Tóth Sándor felvételei)

9 A bunyevácok hagyományos karácsonyfája.

TEMPLOMTORNYOT ÉPÍTTETETT ÉS MAGA MOSSA INGEIT

9 A tizedik jakabszállási plébános elődeivel, akik „mint fénykép szobám falán”. (Egy portré még hiányzik.) (Tóth Sándor felvételei)

Az emlékérmes plébános

„Jakabszállásra ő a legjobb”

9 Sok időt tölt jól felszerelt műhelyében— Örülök, hogy a Petőfi Népe cikket jelentet meg plébánosunkról. Már régen írni kellett volna róla. Nagyon tiszteli a lakosság, népszerű ember. Tanácselnökként is segítettem munkáját.

A régi rendszerben is beültem az autójába. Ha kellett, a szószékről is beszélt az iskola-, a gyógyszertárépítés gondjairól. Ott volt a tanácsüléseken, az öre- geknapi rendezvényeken. Tavaly vele együtt kaptam Jakabszállás Községért emlékérmet. Naggyá teszi sokoldalúsága. Ért a fafaragáshoz, régi érmék gyűjtéséhez, a falukrónikához. Egy egyház- politikával foglalkozó értekezleten szóba kerültek a papok Orgoványtól Izsákig. Azt mondta a civil püspök: Jakabszállásra ő a legjobb. Mindig is vezetőnek tekintettem. Többet találkozott a néppel, mint a tanácselnök vagy most a polgármester. Ki plébános úrnak, ki Jánosnak, ki tisztelendőnek, ki Fekete úrnak szólította. Mikulást kerésett,- hogy 40-50 gyereket meg tudjon ajándékozni. Futball-labdát vásárolt az udvarában focizó gyerekeknek. Látom, földerültél szavaimtól.

— Ilyen kép alakult ki bennem is — adtam igazat Szabó Mihálynak, Jakabszállás polgármesterének —, az elmúlt órákban a parókián ismerkedve az ötven-egynéhány nyarat látott Fekete János plébánosról.

Majdnem együtt érkeztünk a kisvasút és a községet átszelő 54-es út kereszteződésénél a részben a hajdani kápolnából kialakított papiakba. Kérésemre elmondta előző napját.

— Tegnap is, ma is kicsit korábban keltem a szokásosnál. Izsákon segítek a lelkigyakorlaton. Öltözködés közben hallgattam az első hajnali híreket. Kicsit takarítgattam, majd a polgármester urat vártam, aki megígérte, hogy az általunk tíz hete elhozott, hibásnak bizonyult temetői harangot visszavisszik és elhozzák az újat. Közben egy ismerősöm — így kell mondanom, mert a férfi református, a felesége katolikus — az anyósáért jegyeztetett fel .két misét. Mivel én hol itt, hol ott ebédelek, megegyezkedtünk,, hogy december 30- án megyek hozzájuk. Nagyon jól el tudunk beszélgetni.

— Szervezi valak ebédeltetését?

— Kialakult. Ha délben halaszthatatlan dolgom van, elmarad az ebéd, mint ma, Matkón várnak hittanórára.

— Reggeli?

— Elég jól elfutkosok a reggeli kétszemélyes kávéval.

— Tegnap ebédelt?

— Berente Istvánéknál, a templomgondnokék- nál voltam. Fél három után indultam vissza. Édesanyja által kimosott templomi ruhákat hozott vissza egy nyolcadikos ministráns fiú: Utána átugrottam Fülöpjakabra, szülőfalumba. Unoka- testvérem két Mátyás király-emlékpénzt hozott, majd közösen átnéztünk egy szakkönyvet. Fél ötkor kinyitottam a templomot. A kisegítés miatt kellett a reggeli misét áttenni délután ötre.

— Hányán voltak?

— Juj, most csak ketten. Annyira megszokták a fél hetest, hogy nem tudtak vagy nem akartak tudomást venni a kényszerhelyzetről. Hazatérve olvastam.

— Mit?

— Újságokat. Négy-öt félét járatok. Sokféle tájékozódást kíván ez a mostani világ. Van egy minitévém is, de nagyon ritkán kapcsolom be. Inkább rádiót hallgatok, közben olvasgathatok. Tudom, ez a figyelemmegosztás nem a legjobb módszere az önművelésnek. Nagyon belefeledkeztem Bállá Antalnak, a harmincas évek elején kiadott Legújabb kor világtörténete című munkájába Régi kiadás, de nincs jobb. Elő-előypttem az elmúlt napokban Wells A világtörténet alapvonalai című kötetét is. Mindig körülnézek antikváriumokban Pesten, ha a fővárosban intézem ügyeimet.

. Vacsora?

— Amit itthon találok. Tegnap este egy száradt zsemle volt a vacsorám, meg egy narancs. Néha csinálok teát az olajkányhán.

— Fürdőszoba?

— Az épület renoválásakor alakították ki, egy évtizede. A vizet is akkor vezették be.

— Mikor fekszik le?

— Tíz óra tájban.

.; — Nagyjából így — hogyan is mondjam — suhannak, cammognak napjai?

Nincs két egyforma nap. Általában az úgynevezett nulladik és a hatodik órában hittanórát tartok.

— Hány diák jelentkezett?

— A tanulók szüleinek háromnegyede íratta be a gyermekét, fiait, lányait.

— Kap ezért külön fizetséget?-- Beletartozik plébánosi tennivalóimeorába.

— Már ne haragudjon a kérdésért, miből, menynyiből él?

— Az egyházközségtől kétezer forintot kapok havonta, ezt az egyházi adókból fedezik. Több jön össze a misék stipendiumából. Harminc misét számíthatunk száz forintjával. Egy hónapja kezdtem összeírni a jövő évi miséket. Ha ötvenkét vasárnapot számítunk és egy-egy alkalommal három mise van — ennyit igényelnek a hívek —, több mint százötven mise, a hét többi napján is misézek, természetesen.

Mosógépe van? k'JI- Kézzel mosók.

S Mfg ilyen már-már aszketikus életmóddal is nehezen képzelhető el, hogy miként tud megélni egy diplomás férfi.

— Ráadásul költséges kedvteléseim is pénzbe kerülnek. Fotózom például. Szerencsére, örököltem asztalosmester apám barkácsoló hajlamát. Magam faragta bútorokkal rendeztem be nagyrészt két kis szobámat, magam kötöm könyveimet, újságjaimat, magam söprőm télen a havat. A hívők néha megajándékoznak egy-egy kosár gyümölccsel, disznótorossal.

— Már előbb meg akartam kérdezni, de csak most szánom rá magamat: sohasem érezte önmaga számára mechanikusnak a szertartás mozdulatait?

Nenj nagyon. A mise változó része egyrészt élénk odafigyelést követel, másrészt változó sugallatot, gondolatot, érzületet ad. Fontos tényező a hívek közössége és a szembemisézés.

: — Idestova két évtizede vagyok jakabszállási plébános. Elsősorban a volt községi párttitkár, meg a most is funkcionáló tanácselnök érdeme, hogy sikerült végre befejezni a húszas évek végén épített templomot a torofty fölhúzásával. Nem ment könnyen. Sz. Gy., volt megyei egyházügyi előadó még engem sem tudott elviselni, utódával jobban kijöttem, de az építkezést ő sem engedélyezte vagy engedélyezhette. A feltehetően utolsó megyei egyházügyi előadó bólintott igent a helyiek által jól megtámogatott kérésre.

— Kedves Fekete János, ön is elmondhatná a papköltővel: „vadócba rózsát öltök, hogy szebb legyen a föld". Jobbak leitek itt az emberek?

— Hittem a munkámban, hivatásomban, erős realitásérzékem ellenére. Vagy éppen ezért. Többen járnak az emberek a templomba, talán szelí- debb is ez a dolgos nép, mint a vallás nélkül lenne. Mi többet tehet egy falusi plébános?

Heltai Nándor