Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-15 / 294. szám
1990. december 15. • PETŐFI NÉPE • 5 ESZPERANTÓSOK ÜNNEPE Biztos lépés a béke felé A békeharcos években rájöhettünk, a békéért sem lehet csak általában dolgozni, mert aki így küzd érte, az rendszerint semmivel sem hozzá közelebb, a szólamok inkább taszítanak. Minden komoly ügynek ezer apró összetevője van, s a maga helyén mind fontos, valamennyi összefügg, egy- egy lassú megvalósulása közelebb hozza a beteljesedés reményét, hitet ad további küzdelmekre. Úgy hiszem, nemigen lehet tagadni, hogy Európa közelmúltban felszabadult népéi őszintén keresik egymást. Igaz ez akkor is, ha a felszínen még tnindtg sok az önzés, a féltékenység, ölykor a félelem vagy a gyűlölet is ott munkál egy-egy kisebb csoport lelkeben. Oka százféle lehet, s igazát sem szabad mindig megkérdőjelezni. A túlnyomó többség azonban tanult a XX. század történelméből, érzi, hogy egymásra utalt, hogy egymás ellen aljas módon kijátszották áldozatval- lalasát, nemzeti érzületét. Szeretné végre tisztázni, megvitatni a felgyülemlett sérelmeket, szeretne elfelejteni mindent, ami megalázó volt, embertelen, s új, tiszta lappal indulni, ami persze kölcsönös megértés, kapcsolat és bizalom híján valóban nehezen lehetséges. Amíg nem értjük egymás nyelvét, addig bizalmatlanság uralja lelkünket. Erről szeretnék ma néhány szóval emlékezni, hiszen december 15-én van az eszperantó nemzetközi nyelv napja. Azon mozgalom ünnepel ma szerényen, amelynek nevéhez — de kevés ilyen van a világon (!) — több mint százéves léte alatt egy csepp vér sem tapadt, de amely ezrekben tartotta a hitet a nehéz napokban, amely százakat segített halálos veszedelemben; amelyet Hitler kegyetlenül üldözött, s mártírjai jeltelenül nyugszanak krematóriumai közelében; amelyet Sztálin betiltott, legjobb hazai képviselőit Szibériába küldte kényszer- munkára már a 30-as években; amelyet — mint látjuk — ellenségei rögtön fölismertek, mert világos ugye, hogy a zsarnokság nem tűrheti az egyetemes testvériség gondolatát, hiszen az így „megfertőzött” polgár képes még az „ellenségben” is embert látni, s akkor hova vezet a világ? De nehogy azt higyjük, hogy napjainkban ez már anakronizmus. Ma is dollarmilliardokat költ az ember fegyverekre, amelyek pedig — láttuk már többször — nem oldanak meg semmit. Mi lenne, ha mostantól nagyobb figyelmet fordítanánk az igaz emberi szóra, amely sokkal hatékonyabb a fegyvernél és összehasonlíthatatlanul olcsóbb: figyelnénk egy kicsit arra a szóra is, amely túlszáll minden határon, amely senkinek sem tulajdona, ezért lehet hát egyformán mindenkié, amelynek gondolata egyidős az emberiséggel, s mióta Za- menhof munkájában konkrét formát öltött, elérhető közeibe került azok számára, akik nemcsak beszélni akarnak a kölcsönös megértésről, de készek is arra, hogy egy nemes ügyért fáradozzanak, áldozzanak, mert lehet e nyelvet, s a benne testet öltött eszmét gúnyolni, megalázni, betiltani, megvetni, üldözni, csak egyet nem lehet már: eltaposni, kipusztítani. A jobbra vágyó és a jót akaró emberiség nevében kívánjunk neki s az érte dolgozóknak sok sikert és közeli beteljesülést! Ma délelőtt fél 10-kor Zamenhof-emlékünnep- ség kezdődik a megyeszékhelyen, az SZMT-szék- házban. — czuruk — Gyermekálmok, gyermek vágyak jómódú iparos- és kcrcskcdörétcgel. Irigykedéssel vegyes nosztalgiával sétálhat végig a látogató a Magyar Nemzeti Múzeum új életmódtörténeti kiállításán, amely február végéig tekinthető meg. Nosztalgiával, mert az 1880-as évektől az e század 20-as éveiig tartó időszak képzeletünkben igencsak megszépül, különösen ha a gyerekszobák, gyerekjátékok és öltözékek idézik fel. (Háborúról, forradalomról, válságról természetesen szó se essék!) Irigykedéssel pedig azért, mert mi mást tehetne egy, mai középosztálybeli szülő, ha elolvass»' - a katalógusban, hogy a gyerekek általában tisztességes, két-három szobás, a nagypolgári életvitel mellett pedig hat-nyolc szobás otthonokban ’■ nőttek fel. Az édesanyák nem dolgoztak, a családra fordították figyel- • műket. S ahol a háztartás megkívánta, a személyzet mellétt a gyerekekre dada, majd később idegenajkú gyereknevelő vigyázott, hogy a társadalmi élet eseményeivel elfoglalt anya és háziasszony mentesüljön a háztartás és a gyereknevelés fáradalmaitól. Egy réteg, a monarchia idején kialakult középosztály életének egy szeglete, a gyerek környezete, neveltetésének jellegzetes kelléke áll a kiállítás középpontjában. Ez a középosztály erősen tagolt -r-) idézzük ismét a katalógust —, magában foglalja az elszegényedett és polgári életmódot folytató középnemességet éppúgy, mint a parasztból lett értelmiséget, a a burzsoázia alsóbb rétégét. Megelevenedik a családi otthon, a gyerekszoba, minden kellékével,- apró bútorokkal, bölcsővel, babákkal, társasjátékokkal, könyvekkel, ólomkatonákkal, kirakókockákkal, optikai játékokkal, papírszinházzal. Itt vannak a csipkés-fodros kislányöltözékek, a nagy galléros matrózruhák, szalmakalapok, a bársony fiúöltönyök. | Berendeztek mindenféle csodás játékkal, könyvvel egy korabeli játékboltot. Meglátogathatunk egy régi iskolát. És működik egy ódon fényképészműterem, amelyben a mai gyerekek századfordulós ruhákat ölthetnek magukra, és úgy fényké- pezkedhetnek, szüleik örömére. Miközben sok-sok hajdani gyerekfotót is felsorakoztatnak a vitrinek. Karácsony van a múzeumi gyerekszobában és a családi ebédlőben. Mennyezetig érő karácsonyfával, dióval, mogyoróval, almával, s a fa alá rakott ünnepi ajándékokkal. (kádár) KÉT ELSŐ KÖTETESRŐL — AGÓCS SÁNDOR ÉS TÚRÁI KAMIL VERSEI Költők Bács-Kiskunból Új versekötetek örvendeztetik kis hazánkban a költészet kedvelőit, miközben mocskos krimik, (ál)szenzá- ciós botránykrónikák, hamis gics- csek, népbutító jövendölések kiszorítani látszanak az irodalmat. Tíz- tizenkét hónap alatt sohasem jelentkeztek ennyi új kötettel megyénkben élő költők. Megkerülhetetlen kérdés: a követelmények csökkenésének, a vállalkozói szellemnek, új, erős tehetségeknek, a piaci érdekeknek, régi adósságok szorításának tulajdoníthatók a verseskönyvpremierek? Aligha örvendezhetnénk a viszonylagos bőségnek új kiadók szerveződése nélkül. Pintér Lajos Kézjegy-ét a Szépirodalmi, Agócs Sándor Forgató idő-jét és a jánoshalmi antológiát, a Hónak kéne lenni-t a Móra adta ki. A Mae- cenás gondozta Túrái Kamii Alföldi gyászpompa című kötetét, Beregszászi János Tűzből mentett versek impresszumában a Kecskeméti Lapok Kft. szerepel. Magánkiadásban publikálta költeményeit Lehoczki Károly. Két első kötetesre szeretném most felhívni olvasóink figyelmét. Kedvelt könyvesboltomban elfogyott a Forgató idő, mire észbekaptam. Hiába kerestem a kecskeméti könyvtárban, valamennyit kikölcsönözték. Végül is a helyi gyűjteményből kiemelt példányt olvashattam el egy hét végén. A kötet cikluscímei a költő hangulatairól, vonzalmairól, szerkesztői törekvéseiről tájékoztatnak. Sokan vélhetik: néhány év előtti szorongásaikat, riogató aggodalmaikat, türelmetlenségüket látják-hallják vissza Agócs Sándor verseiben, a Hallgat a téli erdő ciklusban például. Számosán mondhattuk (volna): „rosszul viselem ezt a csöndet / mélyen hallgat az idei tél", Halottak koszorúzza a Félbemaradt tánc. Az otthon, a faluban maradt halottak többször is számvetésre késztetik. Há „az élőktől el is maradtam, de I a holtak hangját mindig hallva nem hagyhattam el a temetőt". A nagyapát, aki „utolsót legyintve onnan — az álszent ittmara- dottakra nagyot / káromkodott és hirtelen hasra feküdt”. Szívközeli emberek, alkalmak ihlették a Séta a főtéren ciklus verseit. A jelenéseket, volt dolgokat és embereket, eszméket és tragédiákat, elveket és napi történéseket összeeresztő képzettársításaink jellemző példája a Széchenyi látomásai. Távlatos összefüggéseket eredeztet abból, hogy Kecskeméten az Aradi vértanúk terén állították fel a legnagyobb magyar emlékművét. Dacos elkötelezettséget sugallnak a Jöhet rád forgató idő ciklus költeményei. A váltakozó színvonalú kötet szép verse a Buda Ferencnek ajánlott, róla mintázott, kicsit Buda költészetéből indázó Valami történik velünk. „Máról holnapra próbálunk élni, de / mi lesz velünk majd holnapután 7" Hála Szabó Lívia műszaki szerkesztőnek és a kiadónak, ízléses küllemben kínálja magát a korábban elsősorban a könyvtárosok, népművelők körében ismert, újabban gyorsabb rendszerváltást sürgető, vitákat, indulatokat kavaró haragos — a jogos harag sem mindig jó tanácsadó^- újságcikkekkel jelentkező költő. Ha névaláírás nélkül publikálná filippikáit, verseit, nem biztos, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá válna: egy ember írta ezeket. A stilárís, lelkületi különbözőségére utalok, nem mondandójára, világ- szemléletére, közelmúltunk visszásságait leleplező törekvéseire. Mintha könyve címe is táplálná az újságíró és a költő Túrái Kamii közötti eltéréseket sejtető érzéseimet. Juhász Gyula hatására, a szegedi költő iránti tiszteletre utal a könyv címe: Alföldi gyászpompa. Mintha a kecskeméti poéta is tudván tudná: hiába utazna „a képzelt utazás villámröptű vonatján”, „minden földi tájon [...] csak magamat találom”. A teljes és tiszta életre vágyva mindketten elmélyültek a teológiában, a bibliában, a keleti tanokban. A klasszikusokban jártas költő örök gyermekként, mindhalálig felfedezőként maga akarja kitapintani a világot, inkább így: a Világot. „Meghallgatom az üveg ritmusát / megízlelem a tüzek friss húsát / megszemlélem szelek csontozatát”. (Etikett) Képei, közelítései, következtetései azt sejtetik, hogy számára egységes organizmus a világmindenség, amelyben az ember semmi és minden. így zárja idézett költeményét: „súlyomtól bucskázik a bronz toboz / igénytelen szeretetem illat I ápprodott páfrányokon áthat. A kötet szép lielyeikérit »tafrtdm számon hitért viaskodó verseit, „hitszegő kor! egyre nagyobb ridegség / vágja ketté a közönyös világot / vágyakozni szűnhet-e forró szivem / Isten utánad!” (Szent Elégia). Újra és újra megküzd bajaival, nyomorúságaival, az eszményeket romboló valósággal. Igaza volna a szegénységet prófétáló szentnek?; „ha mindenről lemondok / a lemondásról is lemondok / kezdődnek újra a gondok” (Szent Anti-Ferenc szekvencia). Szívesebben ajánlom bölcselő, a világ és a maga során töprengő verseit, mint olykor keresett, túlfuttatott, modemkedő ötlet-szövegeit, például a Gyorsuló test-et. Az üyen kísérletek is jelzik azonban: Túrái Kamiit is nyomasztják az ábrázolás, a kifejezhetőség korlátái, „nehéz összhangba hozni az ’odakint’ j játszódó körülményekkel a belső jajszót". (Nyelvelmélet). Továbbmegy ugyanebben a költeményben: nehéz meglelni a létező vüág tudatosításának kilincsét: „a dolgokat csak megkerülni tudjuk I keresve egyre a bejáratot I csakhogy a jelenségeken nincs lyuk1’. A miért élünk? legyilkolhatatlan kérdését;''a > más,na ijabb élet utáni vágyat többször is apró napi gondok parancsolják tudatába, „ma például gázszerelőért jártam / kormos és hideg vasakat kérleltem / ne hagyjatok cserben a tél riasztó / s Laura lányom / gyulladássalfekszik a szűk konyhában." (Emberség) • Időnként gyaníthatóan olvasmányélmények, tanultak ihletik. Irt klasszikus szonetteket — például A Gellért-hegyi anya szoborra — népdalszerű verseket (Téglás Ilka), kínai bölcselőket meg Goethét idéző epigrammákat, szabadverseket, klasszikusokra rímelő szép sorokat („nem hallgatja senki deleléskor a nyárfák remegését”, szellemidézés). Heltai Nándor CSANÁDY JÁNOS: Mint alvó, nagy ősállatok A kukoricát letarolták, pipál a föld csendesen, ködöt ereget, gőzölög nem takarja már semmi sem, csak néhány megfeketűlt gaz, őszi muhar, amely a gépek magas lába alatt megmaradt; ők hirdetik, él még az élet, a többi arany, sárga fog kipergett már a magtárban, vagy a szárítóban forog. A kis mezei bogarak nem döngicséinek, megdermedtek, csak egér neszez a padlásban: Alföldem, nád gondolok én most is és szívem meleg, bejárom a betonblokk házak tág űréit, a satnya gyep poros partjain elmélázok: jó a szoba, jó a meleg, jó a papírra fekete kis betűket rakni sorra, melynek egyike sem meredt; őrzik nyarad, őrzik teled akkor is, ha már letaroltak mezőid, némán fénylenek s mint alvó, nagy ősállatök, csak ködlő orrlikuk remeg. Már hetek óta nagyon üresnek érezte házát, fogta hát magát és elment a csiga a rendelőintézetbe. A sor csigalassúsággal haladt. Végre odaért a kis- ablakhoz. I— Fülészetre? kérdezte a kartonozó hölgy. ■— Kérem, nekem nincs fülem — pironkodott á csiga. — Fogászatra? — kérdezte a hölgy. — Kérem, nekem nincs fogam — sajnálkozott a csiga. I — Szülészetre? — Kérem, nekem nincs udvarlóm — szégyenkezett a csiga— Akkor csigászatra! — döntött a hölgy, és kiállította a kartont. Csigasor állott a csigászat előtt.- Nyugalom, csigavér — nyugtatta a csüggedt csigákat egy facsiga.- Búúúúúúúúúú!búgta a búgócsiga. — Magának könnyű -— mondta a csigabébi.- Aztán miért? wf csodálkozott a búgócsiga, rmrt még sohasem érezte úgy, hogy könnyű neki.- Mert ha gondol egyet, elbúgja magát — magyarázta a csigabiga. — Azt hiszi, ez ilyen egyszerű? — kérdezte keserűen a búgócsiga.- Azt! Búgni akárki tud. Tessék: Búúúúú! — búgta a csigabiga. . Ez így könnyű! De gondolni egyet és utána búúúúgni! — búgta a búgócsiga.- Ne búgjanak olyan nagyon!*—figyelmeztette őket az asszisztens, és behívta az éti qsí- gát, a meztelen csigát és azt a csigát, aki már hetek óta üresnek érezte a házát. — Mi a panasza ? —: kérdezte a doktor az éti csigát. — Ennivaló vagyok — panaszolta az éticsiga,- Valóban ennivaló — állapította meg a csigadoktor, és igazolást adott erről. — Vetkőzzön le, kérem — kérte az asszisztens a következőt. A meztelen csiga levetkőzött, egészen meztelenre. — Mi a panasza ?—kérdezte q doktor. — Pucér szeretnék lenni. Valami könnyű kis anyagból. Felírják neki. És ön? Látom, teljesen el van csigázva — bólogatott a csi- gász, s megkopogtatta az üres- séget/érzö csiga házát. — Szabad! —felelte a csiga. B Tessék befáradni! A doktor befáradt, a csiga hellyel kínálta. — Tetszik itt? — kérdezte a csiga. — Nagyon! — lelkendezett a csigadoktor. \ — Itt minden olyan otthonos. — Maradjon, ha jól érzi magát! — biztatta a csiga. •—1 Csigabiga, gyere ki! — hívogatták őket odakintről. — Egy fityiszt! — kiabálta ki a csigadoktor, és kényelmesen elterpeszkedett a karosszékben. — A szarvunkat sem toljuk ki? — kérdezte a csiga. —t Van eszünkben!— nevetett a csigadoktor. — Kapsz tejet, vajat — búgta a csiga szerelmetesen, és kisietett a konyhába. AGÓCS SÁNDOR: Játékpróba Hallgatásomban nem ér a nevem! Az adj király katonát sem a régi A játékosok közül jónéhányan (a logika és a tapasztalás szerint) már nem is ismerik a szabályokat. Vagy pedig meg vannak győződve: bújócskát játszunk és szabad a bejárás a színfalak mögé! Jön még idő Rémüldöztél, pedig itt már csak vadulni illett volna. S rábíztad magad a tájra, de az nem bízta rád magát! Jön még idő, mondod, mikor ezerszer is meggondolja minden áldott mozdulatát. KAMARÁS ISTVÁN: Csigamese
