Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-15 / 294. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. december 15. Mire mondott igent és mire nemet a vállalati tanács?„ Mindent lehet állítani, csak azt nem, hogy a Bácsépszer Vállalat 21 tagú vállalati tanácsának tagjai bólogatójánosok. Néhány nappal ezelőtt a tanács stratégiai kérdésekben hozott döntéseket. Szebbé tenni a menyasszonyt Az igazgató, dr. Gátay Ferenc előterjesztésében született meg az első stratégiai távlati döntés. A vállalatot privatizálni kell, de egyben. Jelenleg még állami vállalat marad, hiszen a privatizálásra fel kell készülnie a vállalat munkatársainak, s olyan feltételeket teremteni, amely azt lehetővé teszi, amely ide vonzza a külföldi működőtökét. Melyek is ezek a kívánalmak az építőipar részéről? Fel lehet, s talán nem is árt felsorolni, ugyanis ettől nemcsak a vállalat jövője, de a jövő építőipari képe is körvonalazódhat. A megrendeléseknél a technikai felkészüléssel, gazdasági stabilitással, fizetőképességgel, a végzett munka minőségével, szavahihetőséggel, rövid átfutási idővel olyan munkát vé-- gezzen, amely lehetővé teszi, hogy a vállalat minél, jobban eladható, privatizálható legyen. A másik stratégiai cél az elsőből adódik. A modern építőipar szerepének megfelelően a termelő- egységeknek kell a lehetőségek centrumába kerülniük. Ha a vállalat versenytárgyaláson elnyer egy munkát, csupán az építésvezetőséget jelöli ki, de a továbbiakban nem szól bele tevékenységébe. Az építésvezetőség azokkal a vállalkozókkal, alvállalkozókkal, szakmai szervezetekkel dolgoztathat, akik számára a legkifizetődőbbek. A jövő esztendőben már egy-két ilyen építkezés ilyen formában valódul meg. Kihasználni a kínálati piacot " Alvállalaté’’tanácsba rövid távú feladatokat'is1 megjelölte, nem kis vita után elfogadta, s január 1-jétől megkezdik ezek megoldását. Miután az építőiparban kínálati piac alakult ki — amelynek őszintén kell örülni—, s a vállalati struktúrát korábban nem ennek megfelelően alakították ki, bizonyos változtatásokra van szükség. Határozat született arra, hogy megszüntetik az anyagosztályt, a raktárt, *$ ezzel együtt egy régen kialakult és állandóan szidott gyakorlatot. A termelőüzem — az építésvezetőség — ezután önállóan rendel, nem raktároz, mert az a forgótőkét csökkenti, leköti. A gépészeti osztály feladatai is csökkennek. Rengeteg a helyben felajánlkozó, külső szállítási és épületgépészeti kínálat ír- teherfuvarozók, magándarusok —, akik olcsóbban, pontosabban dolgoznak. Ezzel egyidejűleg épül le a vállalat tmk-részle- ge is. Nem lesz szükség a munkájukra, mert a magánfuvarozó, építőgép-tulajdonos a javítást, a karbantartást maga végzi el. Ennek a racionalizálásnak lesz a következménye az is, hogy az oxigén- és, disszugáz-lerakatokat — ez a megye ipari fogyasztóit látja el — önelszámoló egységgé alakítják át. A 18 szobás zalakarosi üdülőjüket is bérletbe adják ki, sőt —- mivel az építésvezetőségek önmagukért felelnek fr- megszüntetik a központi ellenőrzési osztályt. A már felsorolt s rövidesen elkezdődő vagy már folyamatban levő intézkedések létszámleépítéssel járnak. A felszabaduló létszám egy része átkerül a termelésbe, más része — bármennyire is fájdalmas — elkerül a vállalattól. Amire nemet mondtak Korábban arról beszéltünk, hogy két kérdésben a vállalati tanács nem fogadta el az igazgató javaslatait. Ebből az egyik: nem járultak hozzá, hogy megszüntessék a mélyépítési építésvezetőséget. A miértre a válasz: a mélyépítés speciális feladat, nem biztos, hogy a magasépítéssel foglalkozók ezt ugyanolyan minőségben képesek elvégezni. Embe- ri^ humánus meggondolások is közrejátszottak a döntés meghozatalában, ugyanis nyolcvan ember egzisztenciájáról, kenyeréről van szó. A második nem a számviteli és üzemgazdasági osztály össze- vonásák^hangzott el. Az érvek előtt meg kellett hajolnia az igazgatónak. Egy ember aligha tudná áttekinteni az egymástól teljesen különböző szakterületet, s ma már a fizetőképesség megteremtése sarkalatos pontja a számvitelnek. A vállalati tanács azonban hangsúlyozta: mindkét osztály létszámát csökkenteni kell! A jövő azonban nemcsak leépítést, hanem bővítést is kíván. Ezért létrehoznak egy vállalkozási részleget, amelynek alapvető feladata lesz úgy megnyerni a versenytárgyalásokat, hogy profit is maradjon. A piaci munka továbbfejlesztése megkívánja a reklámot és propagandát, az imázs megteremtését. Ehhez szorosan kapcsolódik, sőt megelőzi a műszaki fejlesztés, ami egyrészt korszerűséget, mi^sé(get biztosít^ igényekhez igazítja a vállalatot. A jövő rajtuk múlik A Bácsépszer jó évet zár. Az éves árbevétel meghaladja az egymilliárdot, a nyereség — ez ma ritka az építőiparban — eléri a 80-100 milliót. Jövőre is lesz munkájuk. Szerződésük van hatszázmilliós építési, szerelési és egyéb ipari szolgáltatásokra. Ezenkívül jó néhány nagy összegű építkezés fővállalkozásáról tárgyalnak. A piacon most fővállalkozókat keresnek, ugyanis speciális igényeket kell kielégíteni. Elképzelésük szerint — s ez egyáltalán nem irreális — a következő évben szeretnének 1,2 milliárd forintos árbevételt elérni. Ez természetesen összehangolt tevékenységet, jó piaci munkát, pontos és minőségi építkezést kíván. Végül is minden rajtuk múlik. A jövő mást is tartogat számukra. Megszerezték a külkereskedelmi jogot, amely arra nyújt lehetőséget, hogy külföldön építkezzenek, árucikkeiket közvetlenül is értékesíthessék. Gémes Gábor Szovjet—amerikai összefogás a „láthatatlan halál” ellen wm • A szovjet honvédelmi minisztérium csapajevszki vegyifegyver- megsemmisí- tési kiképző- és gyakorló- központja. • Vegyifegy- ver-lövcdékek megsemmisítését végző’ gépsor. keletkezett terméket biztonságban szállíthassák a Szovjetunió bármely részére, hogy alkalmás helyen elégethessék. E technológia lehetővé teszi, hogy a vegyi- fegyver-megsemmisítő objektumokat az ország különböző részein helyezzék ?elv igjfr jelentős mértéKfeen csöícicéntséjt á környezetszennyezési veszélyt. A csapajevszki kiképzőközpontot nemrég amerikai szakemberek látogatták meg. R. P. Mi- kulak doktor, az amerikai küldöttség vezetője szerint a vegyi- fegyver-lövedékek megsemmisítésével kapcsolatos tapasztalat- csere hasznos volt. „Mély benyomást gyakorolt ránk a gyár dol- gözóinak és a katonáknak a szakértelme — .hangsúlyozta a küldöttség vezetője. — Műszaki kérdések egész sorát vitattuk meg és megtekintettünk minden technológiai csomópontot. El kell mondanom, hogy imponálóan' nyílt légkörben dolgozhattunk.” . (AN) Miközben Genfben még dolgoznak a vegyi fegyverek általános és teljes betiltását kimondó megegyezés szövegének előkészítésén, a Szovjetunió és az Egyesült Államok már megállapodott, hogy beszünteti a vegyifegyverek gyártását és vegyifegy- ver-készleteit 80-90 százalékkal, 5—5 ezer tonnányi készletre csökkenti. Az új politikai gondolkodásmód lehetővé tette azt, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt. A mérgező anyagok megsemmisítését mindenki örömmel fogadja, ám azok, akik a vegyi fegyvereket megsemmisítő vállalatok közelében élnek, érthetően nyugtalanok. Hosszú évek alatt az az elképzelés alakult ki a vegyi fegyverről, hogy az a levegővel I együAWiftflzgó- ,halálo% ,njérgező |j anyágot 'jélent. A lakosok véle- | méŰf^S^í^^líéiié^ egy ilyen anyaggal a baleset kizárásával dolgozni. A szovjet és amerikai szakemberek közösen dolgozzák ki a vegyi fegyver megsemmi- 1 sítésének teljesén biztonságos és környezetkímélő módszerét. A szovjet és amerikai tudósok és ; katonák, akik még a közelmúltban is lehetséges ellenségnek tekintették egymást és gondosan őrizték termelési titkaikat, most a nyíltság és együttműködés légkörében közösen tevékenykednek. Mindkét országnak vannak olyan tapasztalatai, hogyan kell megsemmisíteni 5 az elöregedett vagy balesetveszélyes vegyifegyver-lövedékeket. A Szovjetunióban kidolgozták az idegbénító mérgező anyagok megsemmisítésének technológiáját és a Volga menti Gsapajevszktől 12 kilométerre e célból külön gyárat építettek? A városlakóinak Tiltakozása Ki,gu^tt.azonban $z 50 millió rubel költséggel felépült gyár nem eredeti rendeltetésének megfelelően működik majd. Olyan kiképző- és gyakorlóközpont lesz, ahol a szakemberek elsajátítják a mérgező harci anyagok megsemmisítésének technológiáját. A szovjet technológia kétszakaszos. Minden egyes vegyi lövedéket külön semmisítenek meg, mivel így a megsemmisítés folyamatát bármely előre nem látható körülmény miatt azonnal leállíthatják. Az első szakaszban a vegyi fegyvert alkalmatlanná teszik katonai célú felhasználásra. Az így keletkező anyag harmadfokú veszélyes méreg. Összehasonlításul: a Litol gépkocsi-kenőanyag másodosztályú méreg. Ez biztosítja, hogy a ÖNPUSZTÍTÓ pénzügyi rendszer? Olcsó hitel ezután sem lesz több A napokban kisvállalkozóknak tartottam előadást. Mindenki abban reménykedett, tőlem megtudhatja, bol és hogyan lebet olcsó hitelhez jutni. Nagy csalódást okoztam. Ott és most írásban is kijelentem: ne számítson senki jelentős nagyságú és kedvező hitelekre. Tudjuk, a reális hiteligény óriási és sem a politikai pártok, sem a kormányzat nem fukarkodnak ígéretekben. A kisvállalkozók várakozása is érthető. A lehetőségek azonban ettől messze elmaradnak. Kevés a hitel, sok az igénylő. MINDENKI TARTOZNI AKAR A kormányzat képtelen a kiadásait a bevételeiből fedezni. Tehát az elkövetkező években egyre inkább a hitelpiacra szóiul. Belátható ideig nem remélhető, hogy a költségvetés hitel nélkül mégállna a lábán. A kereskedelmi bankok is forráshiányban szenvednek. Nyereségük lényegében a rossz hitelek kamataiból származik, nem pedig a lakossági megtakarításokból. A privatizálás után megmaradó nagyvállalatok fejlesztési igényéhez szinte alig áll rendelkezésre saját forrás, azaz nyereség. A talpraállásuk egyik elengedhetetlen feltétele a külső forrás, azaz a hitel. A kisvállalkozások fejlesztési igényei is remélhetőleg nagyobbak lesznek, mint saját forrásaik. Tehát többségük hitelekre számít. Lakásokat jelentős hitel nélkül nem építhetünk. Ahogy csökken az állami támogatás, úgy nő a lakásépítéshez szükséges hiteligény. Az igénylők elsősorban a lakosság pénzmegtakarítására számítanak, holott az egyre jobban apad. A lakosság megtakarítása ugyan jelentős, ám az nem belföldi betétekben vagy vállalati értékpapírokban jelenik meg. A manapság elképzelhető legrosszabb lakossági befektetések ugyanis: a belföldi bankbetét és a vállalati értékpapír. Még mindig az ingatlan a legjobb értékmegőrző, A lakások, nyaralók, telkek ára lépést tart,az inflációval. A konvertibilis devizabetétek pedig itthon és külföldön egyaránt jelentős reálkamatot hoznak. Hozamuk 40 százalékos vagy azt is meghaladó belföldi nominálkamattal egyenlő. Nem meglepő tehát, hogy a jobb jövedelműek lázasan gyűjtik a valutát. AKINEK VALUTÁJA VAN A hazai forintbetétek, „hála a kamatadónak”, igen jelentős negatív reálkamatot „hoznak”, Áki manapság bankba teszi a megtakarított forintjait, azt évente mintegy 10 százalékos veszteség éri. A forintbetétek tehát lassan eltűnnek. Ezt a folyamatot csak a kamatadó megszüntetése és még ekkor is csak a lényegesen magasabb betéti kamatok fordíthatják meg. De tételezzük fel, hogy ez megtörténik. Ebben az esetben számolni kell azzal is, hogy a hitelek kamatai az inflációhoz viszonyítva tovább emelkednek. Harminc százalékos infláció mellett a világpiaci kamatoknak mintegy 40 százalékos betéti kamat felel meg. De csak akkor annyi, ha a kamatadó megszűnik. A kamatadó még további 25 százalékkal növelné a kamatlábat^ így az 50 százalékot is elérne. Ez viszont a hiteligénylők óriási többsége számára már elviselhetetlen. A jelenlegi negatív reálkamatokat a vállalkozói szektpr túl magasnak tartja. Magas-is, ha a kisvállalkozásoknak a bevallott, a nagyvállalatoknak pedig a tényleges hozadékához viszonyítjuk. Már a nullá reálkamat is elviselhetetlenül magas. Márpedig jelenleg a nemzetközi tőkepiacon 4-6 százalékos a reálkamat. JÖNNEK A CSŐDÖK? Talán nem is olyan tragikus, hogy kevés a hitel. Iszonyú veszteségek származnának abból, ha a kezdő kisvállalkozók könnyén juthatnának kölcsönökhöz. Az olcsó hitelek támogatása egyrészt nagy terhet jelentene a költségvetésnek. Másrészt viszont nem mondhatunk le arról sem, hogy több százezer család fogjon vállalkozásba, még akkor sem, ha tudjuk, hogy ezek jelentős százaléka sikertelen lesz. Csak az olyan országban alakulhat ki hatékony kisvállalati szektor, ahol a kisvállalkozások 30-40 százaléka az első évben tönkremegy. így van ez az Egyesült Államokban is, ahol évszázados tradíciója van a kisvállalkozásoknak és ahol a kezdők jelentős hányada nem először próbálkozik. Persze bármennyi pénzem van, olcsó hitelt érdemes felvenni, ha az kevesebbe kerül, mint amennyit a saját megtakarításom hoz. Á hiteligények tehát azért ilyen felfokozottak, mert olcsó hitelt az is akar, akinek bőven van saját forrása. De vajon meddig maradhat fenn ez az önpusztító pénzügyi rendszer? Kopátsy Sándor
