Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-12 / 265. szám

1990. november 12. • PETŐFI NÉPE • 3

LAKÁSRA VÁGYÓK FÉLEGYHÁZÁN

Már a szülők tartaléka is elfogyott

A kiskunfélegyházi városházán háromszázötven lakásigénylőt tartanak nyilván. Év elején jóval többen voltak, de időközben visszaléptek. Az igénylők közül kétszázegynéhányan — maguk és családjuk szűkös anyagi Viszonyai miatt — tanácsi bérlakást kértek. Felegyházán ilyen utoljára két esztendeje épült: a Vörös Hadsereg utcai ifjúsági ház, melynek 32 lakásába 1989 tavaszán kezdtek beköltözni az ifjú házaspárok, a gyermeket vállaló családok.

Az ifjúsági garzonházat, a városi tanács megrendelésére, a helyi Építőipari szövetkezet olcsóbb mun- kamegojdással, Velox falelemekkel és -technológiával építette a Kiskun Múzeummal szemközti telken. A tetszetős külsejű emeletes házban egy lakás kivételével — melyet beázás miatt rendbe kell hozni — valamennyi foglalt, újabb szociális bérlakás építésére a helyi önkormányzatnak nincsen anyagi fedezete,

A lákásigénylők másik csoportja OTP-értékesíté- i sű ingatlanra számított, bízva abban, hogy a vásárlással járó anyagi térhet képes vállalni. Nem így történt. A Móra Ferenc téren felépült Dutép-házban 3p ezer forint a lakások négyzetméterenkénti ára, vagyis egy 60 négyzetméter alapterületű családi otthon 1,8 millió forintba kerül. Ekkora költséget egyre kevesebben tudtak vállalni,

Nemcsak a pályakezdő fiatalok, hanem a szülők nagy többsége is olyan helyzetben van ma már a kiskun városban is, hogy eddigi munkájának az eredményét éli fel. A nagyszülők sorsa még nehezebb. A Félegyházán épített lakások többsége akkora térfogatú, hogy abban több nemzedék, békességben, nem könnyen fér el. A fiatalságnak meg kell elégednie a lakást szívességből, használók helyzetével.

Tancsa János Fédisz-ügyvivő középiskolás diákokkal, szakmunkás tanulókkal beszélgetve azt a következtetést vonta le, hogy a fiatalság az érettségi, a szakképesítés megszerzése után aligha marad a szülővárosban. Többségük másutt akar szerencsét próbálni, munkahelyet szerezni, pályát kezdeni, az itthoninál olcsóbban önálló családi otthonhoz jutni. Pedig milyen nagy szükség volna Félegyházán is a jól képzett, művelt fiatalokra, szakmunkásokra, más foglalkozási ágban dolgozókra.

Az ifjúsági garzont kivitelező Építőipari Szövetkezet, az 1964-, 1965-ös nagy belvízkár óta épít családi házat, társas otthont. 1976 óta No Fines, az utóbbi három évben pedig Velox-technológiával dolgozik, szerényebb költségű, de jó minőségű lakásokat építve az Országos Takarékpénztár megrendelésére. A Petőfivárosban május végén átadott 19 lakással azonban befejeződött ez az akció, s a pénzintézet végképp „kivonult” Kiskunfélegyházán a lakást építtetők sorából.

Ha a termelőközösségnek lenne elég anyagi fedezete, akkor saját vállalkozásban is folytatná a Petőfivárosban, közművesített területen a viszonylag olcsóbb lakásépítést. Fekete László szövetkezeti elnök, Németh János főmérnök erről a szándékáról még év közben tájékoztatta a tanács szakigazgatási szervét, s annak beleegyezésével százharminchét OTP-lakásigénylőt értesített elképzeléseiről.'

Harmincán válaszoltak a levélre, kézzelfogható 'ajánlattal mindössze ketten jelentkeztek. A többiek a szerényebb kivitelezési költségű lakás építtetésére sem mertek vállalkozni, anyagi lehetőségeik elégtelensége miatt. A szövetkezet vezetősége erre a számlavezető bankjához fordult,’ hiszen az érvényes jogszabályok szerint lakásépítés, -vásárlás támogatására hazánkban ma már válamennyi kereskedelmi bank jogosult. Forráshiányra hivatkozva az érdekelt pénzintézet ettől elzárkózott. Nemleges választ kapott a másik pénzintézettől is, mellyel a szövetkezet több mint két évtizedes kapcsolatban állt. Ennélfogva a termelőközösség lakásépítő vállalkozása, sajnos, az üdvözlendő elhatározás szakaszában maradt.

Szeptemberben nyilvánosságra került a kormány által megfogalmazott Nemzeti Megújhodás Programja, amely szerint, idézzük: „A vállalkozói lakásépítés ösztönzése érdekében, átmenetileg fenn kell tartani a forgóeszközhitelek kamattámogatását, a megtakarítások ösztönzését és a hozzájuk.kapcsoló- dó hitelek támogatását.” A kiskunfélegyháziak már csak ebben bíznak! (k. a.)

Kenjük a sajtóra!

Robert Samuelson irt a fenti címmel cikket a Newsweek-című amerikai hetilap legfrissebb számiban. Az alábbiakban közöljük a cikk tartalmilag legfontosabb megállapításait. ** ÜE'Zékbéh a napokban egyre többször halljuk: a sajtó csak bebeszéli, hogy válságban van az ország. Eszer rint az elmélet szerint a komor, pésziimsla hangú cikkek, műsorok valóban komorságot és lehangoltsá- got idéznek elő az olvasóban, a nézőben. Az elmélet rémisztő kö vetkeztetése: az emberek egyre kevesebbet költenek és a gazdaság hajója megfeneklik.

Rendkívül primitives persze, teljesen hibás ez az elmélet. Rögtön csak annyit: nem világos, hogy tényleg "recesszióban van-é az ország vagy az áruvásárlás csökkenéséről van szp- A harmadik negyedévben kismértékben nőtt a nemzeti össztermék (GNP), a fogyasztás pedig jelentősen, mintegy évi 3,6 százalékkal növekedett. Ezek á tények csak puszta I szócséplésre jók. Az elmélet válójában abban hibázik végzetesen, hogy túlságosan nagynak tünteti fel a sajtó hatalmát.

Gondoljuk csak meg! Valóban a sajtó miatt építettek feleslegesen sok irodaházat, válóban a sajtó miatt emelkedett az olajár a júliusi 17-ről 40 dollárra, valóban a sajtó miatt növekedett az infláció az 1987-es 4,4

százalékról 6 százalékra, valóban a sajtó kényszerítette a Szövetségi Bankot, hogy növelje a kamatlába-, kát az elmúlt két évben az infláció elfojtására? Ezek valóságos problémák, de semmi közük a „sajtó által gerjesztett rossz hangulathoz”. Az emberek saját tapasztalataik alapján reagálnak a dolgokra, vagyis az árak é$ az álláskilátások alapján. Márpedig az infláció és a munkanélküliség is emelkedett.”

• — Három „nagy bűnünk” van, nekünk, újságíróknak — folytatódik a Newsweek eszmefuttatása.

„Először is: szenzációhajhászok vagyunk és csak a rossz hírekről írunk.

Másodszor: nem jól csomagoljuk a dolgokat.

Harmadszor: saját tapasztalatainkat rávetítjük a többi emberre.

E három „bűn” keverése azt a bizonyosságot keltheti, hogy tényleg a sajtó a hibás. Túlnyomórészt tényleg pesszimizmust sugallunk. Ám az olvasó és a néző többnyire a saját helyzetéből indul ki és nem veszi annyira figyelembe bírálatainkat. A gazdaság ugyanis saját maga határozza meg ritmusát. Vannak olyan profit- szerzési lehetőségek, amelyeket túl nagy hévvel akár áz ellenkezőjére is fordíthatunk, vagyis túl sokat költünk megszerzésére.

Azt se feledjük el, hogy válság idején regeneráló ereje is van a gazdaságnak. Az alacsonyabb kamatlábak ösztönözhetik a lakásépítést. A magasabb munkanélküliség vagy az attól való félelem csökkentheti a bér- növekedést és az inflációt. A kormánypolitika és külső tényezők (például az Öböl-válság) szintén hatással vannak.a dolgokra,.,

Recesszió esetén egyetlen komoly feladatuk van az újságjaókpa^ s^rp, csökkentem, Sem növelni nem szabad a problémák súlyát. Nem lesz 'könnyű! Lesz olyan is, amikor mesterségünk ellentmondásos jellege miatt éppen mi leszünk a vesztesek. Mi ugyanis nem teszünk mást, mint megpróbáljuk megragadni az emberek figyelmét — valami újat, valami mást mondani nekik és ugyanakkor bemutatni a világ pontos képét, amely gyakran igen elavult, szomorú és unalmas. Néha pedig azért győze- tünk le, mert nem leszünk képesek azonnali következtetéseket levonni az éppencsak megtörtént eseményekből, amelyek jelentőségét egyáltalán nem lehet felmérni az adott pillanatban.

Ha a sajtó hibáztatása nyomán az emberek jobban érzik magukat, hát tessék! Olcsó módja ez , a csináld- magad kezelésnek. Ám akik így döntenek, tudniuk kell azt is, hogy a sajtó nincs befolyással a GNP-re. Ha igy lenne, sohasem lábalnánk ki ebből a válságból. Egyre sűrűbben megjelenő léhangoló cikkeink megmérgeznék a közvéleményt és lehetetlenné tennék a gazdaság működését. Hál ’istennek, nem vagyunk ilyen hatalmasok...” ,

A PROFI KERÜLI Á VÉRT 1

Bűnözés falun és városon

BESZÉLGETÉS DOBOS JÁNOS EZREDESSEL

A bűncselekmények száma robbanásszerűen nő, 1991-re akár a mostam, riasztó adatok kétszeresével kell számolnunk. Mind gyakoribbak a rablások, gyilkosságok a korábban békésnek tartott kisvárosokban, falvakban is. Az ORFK bűnügyi főosztályának helyettes vezetőjét, Dobos János ezredest arra kértük, adjon áttekintést a Budapesten kívül elkövetett bűncselekmények jellemzőiről.

— Az összes bűneset 30 százalékát Budapesten követik el, a mintegy 90 000 bűnelkövető közül 14-15 ezer budapesti. Három kategóriát állítottunk fel: eszerint létezik megyeszékhelyi és fővárosi; vidéki városi és községi bűnözés. Ha a vidéken történt bűncselekményeket tovább bontjuk, akkor az derül ki, hogy körülbelül 30 százalékát a megyeszékhelyi városokban követik el. A többi városra 30-40 százalék jut, így csupán 7-8 százalékot tesz ki az úgynevezett községitanyasi bűnözés. Ma már csaknem 2 millió személygépkocsi van a

z országban és átzúdul rajtunk évente 3 millió külföldi gépjármű is. Az úgynevezett vidéki védettség megszűnt. Az utazó bűnöző oda jut el, ahova akar, nincs kötve MÁV-hoz, helyközi autóbuszhoz, nem gyalogol. Ha nincs kocsija, akkor lop egyet az alkalomra.

Általában Budapestről indul ki a komolyabb bűnözés, de innen meglátogatják a profik a vidéki városokat is. A megyeszékhelyen szerveződött csapatok gyakran jönnek Budapestre, de a szomszédjukban levő nagyobb városokat, esetleg.gazdagabb községeket sem vetik meg, pl. egy dinnyésközséget, egy borászközséget, ahol hagyományosan sok a gazdag ember. A községi postákat ugyanúgy meglátogatják a bűnözők, mint a városit. Á bűnöző nern csinál presztízs- kérdés^ abból, hogy hová megy. Ott jelenik meg, ahonnan jó tippet kap. Egy profi a világ végére elmegy, hajó a tippje. A közepes kvalitású megcsinál egy útvonalat, vagy sikerül vagy nem alapon. Az alacsony képességű nemigen utazgat, míg a legalsóbb szinten lévő, az úgyneyezett ,;piti”, az alkalmi tolvaj, a pillanatnyi lehetőséget használja ki.

— Hogyan reagál a bűnüldözés ezekre az új jelenségekre?

I— Sokáig úgy véltük, a városokat kell védeni, mert oda tömörül a bűnözés. Szakmai szlogennel szólva: fogod a várost, fogod a bűnözést. Ám időközben a bűnözés kiterült és egy vákuum keletkezett vidéken, tehát a rendőri erőket is szórni kellett. Ezek után már nem lehetett megfogni a bűnözés felét azzal, hogy az állomány 80 százaléka a városokban összpontosult. Az egész bűnüldözési taktikának követnie kellett ezt a szóródást. Egyre több őrsöt hoztunk létre vidéken, vagyis tovább osztottuk a kapitányságokat kisebb egységekre. Természetesen emellett szükség lenne még további erőkre és jobb technikára.

‘ — Említene néhány jellegzetes vidéki problémát?

, — Az utóbbi időben aggasztó jelenség a rablógyilkosságok elszaporodása, amelyekét többnyire kisközségekben követnek el idős, magányos emberek vagy házaspárok sérelmére. Nagyon gyakran a kiváltó ok az, hogy jobb anyagi körülményeket feltételeznek róluk, mint ami ténylegesen van. Nem felderített tippre mennek az ilyen elkövetők. Ezeket én elzüliött bűnözőknek néVeZem. «Ok azok, akik nem mérlegelik a bűncselekmény súlyosságát és a. várható hasznot. Egyébként vidéken is a vagyon elleni bűncselekmények vannak túlsúlyban, és jellemzően nem helyi lakosok követik el ezeket. Mindenki azt hinné, hogy például víkendházbe- / törés szempontjából a Balaton környéke a legfertőzöttebb. A valóság pedig az, hogy rosszabb a helyzet Borsod, Pest, Somogy és Veszprém megyében. Miskolc környékén óriási üdülőkörzetek vannak, a Dunaka- ' nyár pedig sok ezer lezárt víkendhá- ; zával vonzza a bűnözőket.

— Mi az oka annak, hogy a bűnözésben a brutális elkövetési mód egyre szaporodik?

— Tömeges szellemi és erkölcsi leépülés áll e jelenség "mögött. Egyre több marginális ember van, aki hajlandó .és ..képes. .elkövetni^ilyesmit. Minden társadalomnak olyan-bünö- zése vanj.v amilyet megérdemel ,,4^" szokták mondani. Ha ez teljesen nem is igaz, a társadalom helyzetét mindig mutatja, hogy mennyire tud érvényt szerezni törvényeinek. Benne van ebben persze a rendőrség mai elesettsé- ge„ a rendőrökről kialakult negatív kép is. Minél .több „sehová nem tartozó” ember lesz, annál több olyan akad közöttük, aki képes akár egy vacsoráért is ölni.

A társadalom rendkívül veszélyeztetetté válik, ha nem oldja meg a hajléktalanok kérdését. Természetesen nem állítom azt, hogy minden hajléktalan bűnöző, de a deviancia a társadalom elesettségével egyre nő, minél több egzisztenciálisan bajban levő ember van, annál nagyobb a veszély.

— Kialakultak a szervezett bűnözésnek gócpontjai vidéken is?

■— Fontosnak' tartóm leszögezni, hogy nincs maffia, bármennyire népszerű mostanában erről beszélni. Kétségtelenül van viszont szervezett bűnözőréteg, aki a profi szintnek megfelelő hasznot tud elérni, mért alkalmas erre taktikailag és technikailag. Ä profi mindig figyelembe veszi

a kockázatot és a hasznot, és kerüli a vért. Mindehhez kapcsolódik a nemzetközi összekötíetés is. Ebből áll a magyar szervezett bűnözés. A szervezett bűnöző nem tesz különbséget város és vidék között, de azért inkább városi jelenség. Kiindulási körzete, állomáshelye a város, és elsősorban Budapest. De vannak már alcentru- mok: Győrben, Pécsett, Miskolcon, Debrecenben. Kialakultak olyan helyek is, ahol már kapcsolatrendszert építettek ki a budapesti „központokkal”. Tippeket kapnak vidékről, közvetítőik vannak itt és adott esetben ezeken a helyeken tudnak „lemerülni”,:

— Mi a helyzet vidéken a valutázással, az embercsempészettel és a szexipar köré szerveződő bünözéssél?

— Debrecenben: és Nyíregyháza környékén az embercsempészet az utóbbi időben leállt az egy hónapja kezdett idegenrendészeti akció nyomán. Az elmúlt hónapokban Budapestről kitelepedtek ide szervezett bűnözők, Romániából áttették a külföldit, busszal elvitték Győrig, ott is voltak megbízottaik, akik ugyan nem vitték át a határon az embereket, csak megmutatták nekik, merre kell menniük. Az osztrákok pedig vagy megfogták őket vagy nem. Többségüket visszaadták. Ezért kellett nekünk is lépnünk és ugyancsak visszaadni a külföldieket, nehogy romjegyünk az a zsákutca* ahová beszorulnak. Lényegében gazdasági menekültekről van szó, akiknek mi sem tudunk jobb életet biztosítani. Ha pedig erre nem vagyunk képesek, akkor ezek nagy valószínűséggel bűnözni fognak'náljink.

A valutázás ma már mindenütt jelen van az országban, mennél nyugatabbra megyünk, annál kedvezőbben lehet feketén vásárolni, de dél felé haladva is egyre olcsóbb néhány valuta. Természetesen a valutázáshoz és mindenhez, ami tiltott, kapcsolódik a bűnözés, i.

Ez a helyzet a prostituáltakkal is, akik a középszint felett már csak valutáért dolgoznak, amit aztán persze át kell váltaniuk valahol.- Túl sok mellékága van a prostitúciónak, túl sokait élősködnek rajta. Főleg a je-' lenség' holdudvara a veszélyes, nem lúaga'á prostituált, hanem az, ájfi erre az életmódra réveszi, erre kényszeríti, vagy ebből nem hagyja kiszállni. Ma már akadnak egyébként példák arra is, hogy a fővárosból a rendőrség fellépése miatt kitelepedtek vidékre az úgynevezett szexklubok. A vidéki városokban kezdeményezett kétes ügyletek az ott már meglévő bűnözőbázist szervezik meg jobban, modernizálják, esetleg legalizált üzletté teszik eddigi tevékenységüket:

Az egész problémakört illetően a lényeg az, hogy a bűnözés ma már nem centrális. Igaz, hogy a szerveződések és a központok még budapestiek .és nagyvárosiak, de a bűnesetek már bárhol megtörténhetnek. így van ez több más jelenség esetében is, hiszen akár a punk, akár a skin-head vagy a sátánizmus úgyanúgy felbukkan a községben, mint a nagyvárosban. A szeparáltság, a védettség megszűnt, a vidék fenyegetettsége közeledik a városéhoz. Ezt kell a bűnüldözésnek is követnie.

L. J.

A GAZDASÁGI KAMARA VÉLEMÉNYE:

Az évtized kitörési lehetősége

VILÁGKIÁLLÍTÁSI FÓRUM

Politikai előítéletektől mentes, tárgyszerű vitára szólította fel mintegy 300 fős hallgatóságát Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere a világkiállításról rendezett egész napos szombati tanácskozáson, az Újvárosházán.

Bevezető- szavaiban^ egyebek mellett, megkérdőjelezte a kormány programirodája által készített előterjesztésben található adatok realitását, majd hozzáfűzte, hogy számos előre nem számszerűsíthető tényező is kihat a kiállítás végleges költségeire. A világkiállítás finanszírozásának kormányzati felelősségét felvetve utalt arra, hogy kevés külföldi .befektető jelentkezése esetén az állami költségvetés olyan terheket kényszerül majd felvállalni, amelyek tovább súlyosbíthatják a nemzet- gazdaság amúgy is labilis helyzetét. Ezt követően felhívta a' figyelmet

az Állami Számvevőszéknek a napokban megjelent jelentésére, amely megállapítja, hogy a külföldi tőke nagy mértékű bevonását feltételező változat 103,5 milliárdos előirányzatából jelenleg csak 20 milliárdra lehet megbízhatóan számolni.

Foglalkozott a főpolgármester azzal is, hogy még mindig hiányzanak azok a törvények, amelyek nélkül felelőtlenség lenne döntést, hozni. így például a koncessziós, az adó- és földtörvény, valamint a privatizációs törvény is egyaránt szükséges a helyes döntéshez. A világ- kiállításig hátra lévő rövid idő miatt a főpolgármester szerint közbeeső megoldás is elképzelhető, s ebben az esetben a kiállítást 1996-ra halasz- tanák el. A nagymarosi intő példára hivatkozva pedig aggályát fejezte ki egy újabb erőltetett, elhamarkodott döntés miatt.

A fórumon felszólaló előadók között egyaránt szót kaptak a világkiállítás mellett és ellene agitálok. Abban azért mindenki egyetértett, hogy csak kellő körültekintéssel, a hazai erőforrások alapos felmérése után alakítható ki a döntés. Egy/ilyen állásfoglaláshoz azonban, mint azt néhányan megfogalmazták, több, ma még a nyilvánosság előtt alig, Vagy egyáltalán nem ismert háttérinformáció nyilvánosságra kerülésére is szükség volna.

Ai felszólalók abban is mindannyian egyetértettek, hogy ha lesz világkiállítás, az csak a külföldi tőke legszélesebb körű bevonásával lehet eredményes. Több nemzetközi tapasztalatot is megismerhettek a jelenlévők. így az egyik legutóbbi sikeres világkiállítás, az ausztráliai Brisbane-i igazgatója is tájékoztatást adott arról, hogyan érték el náluk a bevétel—kiadás egyensúlyát.

A konferencia egyik érdekessége volt, hogy három jelentős vállalkozói érdekképviseleti szervezet vezetője is n vállalkozói réteg egyöntetű támogatásáról biztosította a világkiállítás megrendezésének gondolatát. A Magyar Gazdasági Kamara képviselője többször is nagy tapssal kísért felszólalásában kitért arra, hogy a kialakult vita végül is nem szolgálta az objektív döntést, mivel a felszólalók korántsem reprezentálták az ország lakosságát. Nyomatékosan megerősítette azonban, hogy a világkiállítás a magyar vállalkozói .szféra számára a 90-es évtized legnagyobb kitörési lehetőségét jelenti, s ezért óriási hiba lenne/ ennek elmulasztása. A Vállalkozók Országos Szövetségének képviselője pedig megfogalmazta, hogy a, jelenlegi csődből kizárólag külföldi tőke segítségével juthatunk ki, s emellett hangsúlyozta: alkalmatlan a feladatának ellátására az a kormány és az a képviselő, aki ellenzi a világkiállítást.

Többen aggályukat fejezték ki a kiállítás megrendezése miatt várhatóan fokozódó környezetszennyezési problémák, így például a szennyvíztisztítási, csatornaellátási gondok miatt.

Az itt-ott szenvedélyes és személyeskedésektől sem mentes vita jól példázta ||g mint arra többen is utaltak gS hogy nem most, hanem Ausztriához hasonlóan, már két-három évvel ezelőtt kellett volna véleményt cserélni a világkiállítás megrendezésével összefüggő problémákról.

A meglehetősen hosszúra nyúlt, mintegy 10 órás tanácskozás végén a levezető elnök bejelentette a már csak néhány tucatra fogyatkozó hallgatóságnak: november 15-én Demszky Gábor főpolgármester javaslatot tesz majd a Fővárosi Közgyűlésnek arra, hogy vitassa meg a világkiállítás megrendezésének kérdését. (MTI)