Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-10 / 264. szám

1990. november 10. • PETŐFI NÉPE • 5 PÁRIZSI MODERN TÁNCOSOK KECSKEMÉTEN Ä ki nem mondott szavak Nemrég hazánkban vendégszerepeit a párizsi Frenák-csoport, egy modern táncegyüttes. Titkos lelkek című másfél órás műsoruk nagy tetszést aratott a közönség körében, nem csak Kecskeméten. Az előadás koreográfusa, egyik táncosa maga a művészeti vezető, Pál Frenák. Vele beszélgettünk fellépésük délutánján, a próbán. * — Egy kicsit izgultam a találko­zás előtt. Azt. tudtam, hogy beszél magyarul. Gondoltam: egy régeb­ben Franciaországba került ma­gyarról van szó, aki most hazatért csoportjával. És kiderült, milyen fi­atal. Viccesen megjegyezhetném: hiszen minden jeles művész magyar származású ezen a földgolyón! — Hát igen! Hadd javasoljam a tegeződést... Talán előbb elmon­danám, 'hogyan is kerültem ki Franciaországba. Bizonyára em­lékszel arra, hogy évekkel ezelőtt tartottak nálunk diszkótáncver- senyt. A tánc, a mozgás töltötte ki az életemet, miután dzsesszbalet- tezni tanultam Jeszenszky Gyulá­nál. Igaz, nem hatéves korom óta. Tulajdonképpen azért vettem részt azon a bizonyos diszkóversenyen, hogy ha szerencsém van, világot láthatok. És kijutottam London­ba, a világbajnokságra, a fesztivál­ra. Utána kerültem Franciaország­ba. Párizsban az első három hó­napban kénytelen voltam mindent elvállalni, olyan munkákat is, me­lyek nemigen tetszettek. — Például? •.- Show-műsorokban, cirkuszi gálákon szerepeltem. Közben in­tenzíven tanultam a francia nyel­vet. A Moulin Rouge-ban is tán- coltám. Tudom, sok fiatal táncos szeretne oda eljutni, de hadd mondjam meg, nem pgy nagy do­log. Igaz, jól fizetnek, de robot­munka az ára. Azért vállaltam el az ottani feladatokat, mert nem tehettem mást, hiszen az a cég in­tézte el, hogy Párizsban teleped­hessek le.. Persze, az évek során egyre komolyabban foglalkoztam a tánccal, a balettel. Tanultam, és módom volt tanítani is. Nyolc éve élek és dolgozom Párizsban. Most jutottam el oda, hogy saját csopor­tom van, a magam kóreográfiáival törődhetem, gondolataim, érzése­im kifejezésmódjait kereshetem. — Hallhatnánk ezekről bőveb­ben? —A contemporain híve vagyok, vagyis a kortárs, a modern tánc érdekel. Ez lényegében a Graham- technikán alapul. Táncnyelvemet nagyban befolyásolja a süketnéma jelbe.széd. Szüleim, családom révén egész életemen végigvonultak azok az élmények, történések, melyek alapján azt vallhatom, hogy a ki­mondott szavaknak kisebb- nagyobb jelentősége lehet, de a ki­mondatlanokat is meg lehet érteni. Ez még közelebb vihet a valóság­hoz. A párizsi nyolc esztendő át­formálta és továbbfejlesztette vi­• Pál Frenák koreográfus cs művé­szeti vezető. (Tóth Sándor felvételei) • Képek a Titkos lelkek című előa­dásból. lágképemet. Ez pedig a koreográfi­ámban tükröződik. — A süketek néma világa, a csend a táncra, a kifejezésmódokra is vonatkoztatható. Nem? — Persze. Nem véletlenül kez­dek el Párizsban foglalkozni egy süketnéma osztállyal. A tizen­nyolc-húsz éves fiataloknak taní­tok mozgást, táncot. Titkos vá­gyam, hogy ezekkel a tanítványa­immal is színpadra léphessek. — Kérlek, mutasd be a tánc- együttesedet, a Compagnie Frenák elnevezésű csoportot. |É Egy esztendeje dolgozunk együtt. Bizony, nem könnyű együttmaradni egy világvárosban. Mégsem kisebb a célunk, mint. egy önálló színház megvalósítása. Nem kevés fejtörést okoz az, ho­gyan, milyen módon, stílusban kell vezetni egy táncegyüttest Francia- országban. Nem elegendő az, hogy arrébb szalad valaki a színpadon. Az az igazság: engem elsősorban táncosként ismernek odakinn. A művészeti csoport vezetése szá­momra is újszerű feladat. Titkos lelkek című műsorunkra régóta ké­szülök, úgy érzem, sikerült megva­lósítani elképzeléseimet. Nagyké­pűség lenne azt mondanom, hogy óriási sikereket könyvelhetünk el. Erre még várnunk kell, hiszen elég nehéz berobbanni a köztudatba, a szakmába külföldön.' Az viszont igaz, sokan kíváncsiak arra, mire képes egy magyar táncos, vagyis én. Ezért a kritika is szigorúbb. Ez, persze, egyáltalán nem baj. Minde­nért meg kell küzdeni. Nem kis dolognak tartom, hogy Párizsban létezhet az együttesem. — Nyolc év kellett ahhoz, hogy külhonban megvalósítsd álmodat. Miért nem Magyarországon pró­bálkoztál? — Nem tettem le erről sem.. Örömmel vállalnék munkát, ha lenne egy ilyen csodálatos színház- termem, mint ez a kecskeméti. Né­hány éves előkészítő munka azért kellene. Elsősorban az emberek gondolkodásvilágára célzóm, hi­szen ne feledd, eléggé elvont, szo­katlan táncstílust képviselek. Le-' hét, hogy nálatok még nem jött el ennek az ideje, ezért nem is kérné­nek fel hosszabb távú vendégeske­désre. — Mit vársz a fellépéstől? — Azt szeretném, ha a közönség velünk együtt gondolkodna. Ha ez nem így lesz, sajnos, szomorúan mennek haza a műsor után. Fejlő­dési folyamatokról van szó. Egy múlt: valakinek a jövője! A jelen­nek a múltja befolyásolja a jövőn­ket. Mozgásban vagyunjc, amit a gondolatainkkal kell kormányoz­ni. Az előadást főleg emlékeimre építettem. Emberekre .és helyzetek­re, akik és amik elmúlták. Gondo­lataim az elképzelt együttlétben: múltban és jövőben csaponganak. Remélem, megért a kecskeméti kö­zönség. — Igen, a közönség személyében jó partner is kell! Milyen tapaszta­latod van? 81®- Budapesten, a Petőfi Csar­nokban hatszáz ember látott ben­nünket. A látottakon nyilván so­kan felháborodtak, de összességé­ben azt mondhatom: sikerünk volt. — Van jövőtök? — Jó, hogy rákérdeztél erre.- Igazából a jövő izgat bennünket is. Mint a festészetben, a táncban is a futurista tendencia érdekel. A jö­vő! Erről beszéltem az előbb. Az együttes jövőjét illetően: készü­lünk a következő előadásunkra. Fontos lenne egy önálló színház, mindegy hol, Oroszországban, Itá­liában, vagy itt, nálatok. * Pál Frenák, Sylvye Ageon, Pascal Giordano, Ágnes Lessaicherre, An­na Pianoff, Tomy Raposo és Corin- ne Touraine, egy párizsi modern táncegyüttes Kecskeméten is sikert aratott. Előadásuk, mondandójuk valóban elgondolkoztató volt. Én még azon is morfondíroztam: mi lenne, ha ennek a szép városnak tényleg lenne egy ilyen, Színvonala­san tevékenykedő táncegyütte­se... Borzák Tibor MOZDULAT É ÉRZELEM: Qzázötven íjéve, 1840. november 12- én született Pá­rizsban Auguste Rodin, a francia szobrászat ki­emelkedő, nagy hatású mestere. Alkotásai a mozgás és a nagy emberi in­dulatok plaszti­kai kifejezése révén az egyete­mes szobrászat örökérvényű remekei marad­nak. Művészeti szemléletével századunk ugyan szembe­fordult, mégis ő a modem szob­rászat első kép­viselője. Művé­szeti felfogása rokon volt az impresszionista fes­tőkével, akiknek baráti társaságá­hoz is tartozott, szobrainak nyug­talan mintázása, a festői fény­árnyékok teljes kiaknázása, a pil­lanatnyi benyomások tökéletes ki­fejezése révén. Műveinek súlyos anyagszerűsége, mély emberi tar­talma és szimbólumteremtő ereje azonban szétfeszítik bármely isko­la vagy stílusfogalom határait, ko­rának egyedülálló, egyetemes je­lentőségű szobrászává avatják. Pályáját hosszú ideig nyomor és sikertelenség kísérte. Tanulmánya­it 14 évesen Párizsban kezdte, ahol kőfaragással kereste meg kenyerét. 1864-ben jelentkezett első zseniális művével, a Törött orrú férfival, de a zsűri ezt visszautasította. A ku­darc nem tántorította el. 1864-től hét évig A. Carrier-BelIeuse-nél ta­nult. Olasz tanulmányút után ké­szítette első főmüvét, az Érckor­szakot (1877), mely élete derekán meghozta számára a sikert. Utána sorjáztak heves vitákat kiváltó fő­művei, melyek nemcsak saját fejlő­désének, hanem a modern szobrá­szatnak is mérföldkövei, mint áz 1880-tól kezdve mintázott Musée des Arts Décorátifs főkapujának sokalakos kompozíciója, melynek ötletét Dante főműve, a Pokol ka­puja adta. E kompozícióhoz tarto­zik a párizsi Pantheon lépcsőjén álló, monu­mentális Gon­dolkodó, mely már megvalósí­totta fő törek­vését, az érze­lemnek, a lelki tartalomnak a mozgás, a moz­dulat által való éreztetését. Klasszikussá vált szoborcso­portja a Calais- i polgárok, me­lyet a város ta­nácsának meg­rendelésére 1884-ben kez­dett el mintáz­ni. A jellemáb­rázolás monu­mentális példá­ja Balzacról ké­szített szobra (1898) és Victor Hugo emlékműve (1896.) Jóformán éjjel-nappal dolgo­zott. Számos európai múzeumban láthatók kisebb méretű remekmű­vei. A csók, az Örök tavasz (1894) egy példánya a Szépművészeti Mú­zeumban is látható. A fiatalság ün­neplése sugárzik a Fürdő előtt híres lányaktjáról is, melyet évtizedeken át nemcsak a kortársak, hanem az utána következő nemzedékek is mintául vettek. Tudatosan használta fel a meg- munkálatlan és a finomra csiszolt márványfelületek feszültségeit szobrain. Ez a tanítás a ma szobrá- szatában is tovább él. A formákat jellegzetesen túlhangsúlyozta, ez .különös életteljességet ad művei­nek: „Én ném találtam ki semmi újat, én csak valamit megtalál­tam”. „A hangsúlyozás, a fontos részek éreztetése és túlzása az, ami­re szükség van.” Szimbolikus erejű szobrai, mint a megmunkálatlan márványtömb­ből kiemelkedő, tűnődő, finom női fej (A gondolat), még á nemrég meghalt magyar Schaár Erzsébetet is erősen befolyásolták; a két ösz- székulcsoít kézből komponált Ka-: tedrális pedig ugyancsak követők k hosszú sorára hatott. Munkás élete 1917-ben szakadt meg Meudonban. Megragadó al­kotásai az egyetemes szobrászat örök értékei. Brestyánszky Ilona RODIN • Gondolkodó (1880) törő istván: Az ember végül Az ember végül tárgyak közé vegyül, csodavárón a tájba tekintget, üstökét vakarja, mégsem ad rá a kor gyógyító inget, ahogy szétmorzsolja a csöndet a lárma, vaksin és süketen készül a világra, s ha olykor ' ebként elkóborol, kitiltott lesz az udvarokról, így lesz végül is gyökértelen is csírát lan, csak dől belőle a szenvedély, s ha nem ég el az alattomos lázban, még marad ereje, hogy legyintsen a rohanó időre — akár a megóvott vetemények úgy hálálkodik védencének, ki melegágyból pattant a gangra, de megesküszik, hogy övé a törvény, mégha másik énje ezt tagadja, mert felfakad sok duzzogó heg, s akár folyammá váló bánat, csak dől, dagad, szerteárad: hiszi, hogy kíséri magyarázat. SZŰCS MARIANN: Mi marad? Csak hinni szeretnék vállaltira venni hétköznapi keresztet ’vagy talán kevesebb is elég lenne megőrizni a szelíd szerelmeket ' Csak hinni szeretnék nem szóban sorsban gondolatban és nem is nemzetben hazában csak egy suta mozdulatban mit az éjszakák vigyáznak Régen azt gondoltam hogy ü „credo" egy búbos kemence amiben Pilátus úgy égett el mint a vasorrú boszorkány a Grimm-mesében de a csavargó valóság lassan mellém szegődött hogy a legendákat örökre kilopja a szívemből Es már csak a felismerés maradt a hajnali ébredések nyűgös szótlansága

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents