Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-06 / 260. szám

mu NÉPE 91990. november 6. VESZÉLYBEN A KISTERMELŐK! Az integráció szétesése senkinek sem használ A megye egyik legnagyobb, kis­termelőket hivatásszerűen foglal­koztató mezőgazdasági nagyüzeme a Kecskeméti Alföld Szakszövetke­zet. A megyeszékhelyen élő nyugdí­jasok, utóbb munkanélkülivé váló . üzemi munkások találtak megélhe­tési lehetőséget itt, hiszen a szak- szövetkezet eddig biztos támogató­ja, felvásárlója, háttere volt a házi állattenyésztésnek, a zöldség- és gyümölcstermesztésnek. Miért szó­lunk erről múlt időben? Erre a vá­laszt Domonkos Zoltán, a szövetke­zet elnöke nem kis indulattal fogal­mazta meg. — Nem lehetne okunk panaszra, ha a kormány, az illetékes szaktár­ca hozzáértően kezelné a mezőgaz­daságot, s ne arra törekedne, hogy mindenáron tönkretegye a kister­melőket, s az azokat integráló nagyüzemeket. A szövetkezet 1500- 1600 kistermelővel van kapcsolat­ban, akiknek 80-90 százaléka állat- tenyésztő, főleg sertést, libát, csir­két, pulykát, nyulat tartanak, de akadnak közöttük, akik szarvas- marha-, lótenyésztéssel is foglal­koznak. Nem is rosszul, amit a számok igazolnak. A harmadik negyedév­ben 20 ezer 500 sertést vettek meg 195 millióért. Baromfiból a forga­lom 925 ezer darab volt, 178 milliós értékben. Kétszáz marhát, 130 lo­vat, 12 ezer nyulat vettek át, ame> lyek értéke elérte a 25 millió forin­tot. Nem nehéz kiszámítani, hogy a forgalom a 400 milliót is meghalad­ta, csupán az állattenyésztésben, de a szőlő és a bor értékesítése is több volt 6,3 milliónál, a gyümölcs for­galmazása pedig meghaladta a 74 milliót. , — Ha megszűnik az állami támo­gatás — márpedig az erre'Utaló je­lek egyre sokasodnak —| veszélybe kerül e mennyiségében is jelentős áru megtermelése, értékesítése. Az idén a szakszövetkezet óriási áldo­zatokat vállalt a kistermelők finan­szírozása érdekében. Előleget ad­tunk a termelőknek, de miután mi sem rendelkezünk jelentős kész­pénzzel, erre hitelt kellett felvenni. Ez 34 százalékkal kamatozik. A feldől gozóvállalatok—nem aka­rok neveket említeni késve, két- három hónap múlva fizétnek- Mi ezt nem tehettük meg a kisterme­lőkkel, betartottuk a három-négy hét alatti fizetőképességet, ez alatt rendeztük az adósságunkat. Ezt jö­vőre már képtelenek lennénk meg­tenni, ugyanis az ez évi kamatkölt­ségünk 35 millió forint lesz. Ha az a cél, hogy a kistermelést szétzúz­zák, akkor ez sikerül, de ez azzal is jár, hogy több lesz a munkanélküli, és kevesebb adót tudunk befizetni. Elgondolkodtató, hogyan járna jobban az ország gazdasága: ha hagynák a prosperáló kistermelést a szilárd szövetkezetek integrálásá­ban, vagy ha bármi áron megvaló­sítanák a farmergazdaságot? Az utóbbi út jelenleg aligha járható, hiszen a kistermelő nem válhat vál­lalkozóvá! Ennek számos oka van, aligha kell bizonyítani a következő­ket: a kistermelőknek nincs elegen- ' dő tőkéjük a termelés finanszírozá­sára, nem rendelkeznek gépekkel, épületekkel, terménnyel, takar­mánnyal, érdekvédelemmel, banki hitellel, s emellett kiszolgáltatottak a piacon. Az integráció szétesése, lehetetlenné tétele tehát Óriási gaz­dasági ballépés, amelynek hatása, a munkanélküliség, nyomában az áruhiány, az államnak befizetett adó csökkenése később jelentkezik. — Nagyon nagy a bizonytalan­ság a jövőt illetően | folytatta Do­monkos Zoltán. —November van, de még nem ismerjük a takarmány-, az energia-, az áruátvételi árakat, a finanszírozási feltételeket, a piac igényeit. Tájékoztatás ezekről az alapvető tennivalókról, amelyek a termelést jelentősen befolyásolják, sem közvetlen, sem közvetett, nem érkezik hozzánk. A jövő évi gazdál­kodást befolyásoló , tényezőkről nem tudunk semmit. Máskor már e hónap elején megkötöttük a szerző­déseket a sertésre, libára, csirkére, de most várunk ölbe tett kézzel, mért tanácstalanok vagyunk. A kistermelőié körében katasztrofá­lis a helyzet, de semmi biztatót nem tudunk mondani nekik. Súlyosbítja a helyzetet, hogy kistermelőink egy- harmada, 300-400-an, főhivatás­ként végzik ezt a munkát, s ezeknek az embereknek az egzisztenciája ke­rült veszélybe. A megoldás az len­ne, ha a mezőgazdasági kormány­zat kiharcolná a támogatást. Valóban csak ezt lehet tenni, hi­szen e szakszövetkezet például ezt bizonyítja! A támogatások évköz-: beni megvonása — ez volt az igazi övön aluli ütés, ugyanis az intézke­dések hatását lehetetlen volt kivé­deni —, a magas hitelkamatok, a feldolgozóvállalatok késedelmes fi- í'zétése, az aszályösszésen 40 milliós veszteséget okozott e közös gazda­ságnak. A tervezett 15 millió forin­tos. nyereség „elúszott”, s örülhet­nek, ha a szakszövetkezet nem lesz veszteséges. A tények •— sajnos ;— azt mutatják, a jövő kilátásai sem jobbak! Kinek jó ez? Gémes Gábor MllZEUMI TALÁLKOZÁSOK Az adományozó Törékeny, megélt évtizedei ellenére kortalannak ér­zett jembert figyeltem a kecskeméti Ráday Múzeum­ban. A legtöbben ismerősként köszöntötték. Tisztelő szeretettel üdvözölték. Szerettem volna belelátni gon­dolataiba, érzéseibe. Abban biztos voltam, hogy ör­vendező lélekkel vegyült el az általa ajándékozott műtárgyakból rendezett kiállításon. Lényéből faka­dóan szolgáló, adakozó lélek. Mégis meg kell kérdez­nem, hogy miért ajánlott föl mintegy ötezer könyvet, számos értékes műalkotást, néprajzi és népművészeti alkotásokat a kecskeméti református egyházközség­nek. — Szabó Dezsőre hivatkozom. Szerinte azok, akik ismerik a magyar protestáns egyházközségeknek, is­koláiknak az életét, tudják, hogy micsoda állhatatos, áldozatos, munkás és vigyázó, nemzedékről nemze­dékre szálló szolidaritásban volt az itt élő, hívő, alko­tó egység, a magyarság... Mi magyarázza meg a hitnek, szeretetnek, önfeláldozásnak, a céltudatos épí­tő akaratnak ezt a sírokon át győzedelmeskedő, min­den szenvedéssel és veszéllyel szemben kitartó diadal­mas szolidaritását? [... ] „Az, hogy a magyarság ezekben a szolidaritásokban saját lelke szerinti termé­szetes életét élhette.!’. Ezért határoztam el, hogy ma­gam is hozzájárulok ahhoz, hogy a magyarság saját természete szerinti életét élhesse. — Pápán, szülővárosán kívül Mosonmagyaróvárnak és Csornának is ajándékozott egy-egy értékes gyűjte­ményt. Értem szülőföldi kötődését. Minek, kiknek kö­szönheti a hírős város, a Kiskunság Szíj Rezső megtisz­telő figyelmét? —* Joggal illetik vádakkal a magyar kálvinizmuSt a művészetek elhanyagolása miatt. A mostani kecske­méti egyházközség elődei már törlesztettek a tartozás­ból a század elején épült kollégiummal, a magyar építészettörténet páratlan szépségű alkotásával. Sze­retnék segíteni a további törlesztésben. Úgy tapasztal­tam, hogy a korábbi, hozzávetőlegesen 4300 művészi rajzból, illetve grafikából álló adományomat szívesen, értő szeretettel fogadták. Reális esélyét látom annak, hogy a kecskeméti gyülekezet a Duna—Tisza közi magyarság világszínvonalú tudományos és művészeti központjává váljék. — Egyetlen mecénásnak sem közömbös, hogy milyen kezekbe kerül a gyűjteménye. Személyi okai is voltak döntésemnek. Tudom, hogy a gyülekezet jelenlegi lelkész elnöke mindent megtesz a gyülekezeti értékek gyarapításáért. Olyan lelkes munkás a másik lelkész, egyben egyházmegyei esperes, mintha itt született volna. Meggyőződtem a világi vezetők ügybuzgalmáról. Nem titkolom: az Hírek a világgazdaságból Az osztrákok nemigen tehetnek szemrehányást a kormánynak az ország gazdasági tervének sikertelensége miatt. A gazdaság egyszerre húz hasznot a kelet-európai országok nyitásából és a német egyesülésből. Szakértők szerint ráadásul a Perzsa-öböl válsága is csak igen kis mértékben veti vissza nyugati szomszédunk gazdaságát, amely folytatja immár három éve tartó látványos növekedését: az első félévben 4,8 százalékos gazdasági növeke­dést könyvelhettek el. A kelet-európai országokba irányuló osztrák export tavaly 10 százalékkal növekedett, és akkor még nem esett szó a gomba módra szaporodó vegyes vállalatokról, amelyek jelentős részben szintén osztrák vállalkozók részvételével jönnek létre. A gazdasági fellendülés másik fontos összetevője a háztartások tavalyi jövedelmének mintegy 6 százalékos növekedése volt, ami az idén is 4,3 százalékos belső fogyasztás- növekedést tesz lehetővé. (AFP) A svájci Swissair légitársaság műhold-összeköttetésű telefonnal, illetve telefaxszal szándékozik fölszerelni hosszabb távon közlekedő repülőgépeit. Mindenképpen ők szeretnének az elsők lenni a világon ezen a téren. Jelen­leg már számos amerikai légitársaság járatain áll telefon az utasok rendel­kezésére, ezek azonban földi rádiórendszerekkel állnak összeköttetésben, következésképpen nem alkalmasak a világ bármely pontjával történő kap­csolatteremtésre. A műholdak segítségével lebonyolódó telefax- és telefonkapcsolatok azonban alkalmasak lesznek erre is. (AFP) " Az egyesült Németország a világgazdaság hajtómotorjának szerepét játssza, niiközben más vezető tőkés országok gazdasága a lelassulás jeleit mutatja — jelentette ki Kari Ottó Pöhl, a német jegybank elnöke. Míg például az amerikai vagy a brit gazdaság a recesszióhoz közeli állapotban lebeg, addig a német gazdaság, részint az egyesítés teremtette keresletnöve­kedés hatására, idén is a tavalyihoz hasonló, 4 százalékos növekedést mutat fel. (REUTER) A General Motors legújabb kiskocsijától, a Satumtól a világ legnagyobb autókonszernje nem kevesebbet vár, mint hogy visszaszorítsa a japán gépkocsikat az amerikai piacon. Az autó hazájában immár száz eladbtt gépkocsiból negyvennél több a külföldi, túlnyomórészt a japán autó. Míg a japán kocsik hajdanán az árukkal hódítottak, mára már egyértelműen a minőséggel: technikailag korszerűbbek, gazdaságosabbak és tartósab- bak, mint amerikai társaik. A GM szerint a Satum legalább olyan jó, mint japán vetélytársai. Nyolcéves munkával vadonatúj üzemet építettek fel Tennessee államban és 16 000 jelentkező közül választották ki a gyár 3000 munkását. A dolgozók nem órabért, hanem fix fizetést kapnak, aínely azonban a munka minőségétől függően húsz százalékkal több vagy annyi­val kevesebb lehet. Az elszámolás nem egyénenként, hanem brigádonként történik, így a szigorú minőségi követelmények megtartásában mindenki érdekelt. A Satum négyhengeres, 1,9 literes, 8 és 16 szelepes, 85 vagy 123 lóerős, korszerű motorral kerül forgalomba, 9000-12 000 dollár közötti áron. (MTI) i A világ leggyorsabb kisméretű repülőgépének megépítését ígéri az ameri­kai Cessna cég. Az új modell csúcssebessége csupán egytizeddel marad el a hangétól. A New York—Los Angeles távolságot 4, a New York—Lon­don közöttit 6 és fél óra alatt lesz képes megtenni. Egyszerre tíz fő utazhat a gépen, utasterében parányi iroda is van, továbbá háromcsatornás video­rendszer, s még mikrohullámú sütővel is felszerelték. Az első repülést 1993-ra tervezik, s a Cessna öt évre vesz fel megrendeléseket. A gép ára 11,85 millió dollár lenne, ami elég borsos, ám a cég ígérete szerint a repülő üzemanyag-fogyasztása nagyon takarékos. A gépet természetesen főképp elfoglalt, nagyon sietős és tehetős üzletembereknek ajánlják. (UPI) UJ KÖNYVEK: Bölcs mondások. Szerk.: Koltay Anna­mária. (Első Vertikális Kisszövet­kezet, 132 Ft) — Agrippa von Net­tesheim: Titkos bölcselet (Vízöntő könyvek) (Holnap, 98 Ft) — Franz Rosenzweig: Nem hang és füst. (Holnap, 95 Ft) — Michele Byam: Fegyverek és páncélok. (Szemtanú) (Park, 37Q Ft) — Walt Disney: Vi­dám mesék. (Egmont—Pannónia, 189 Ft) :— Mark H. McCormack: Ha vinni akarod valamire.... (No­votrade, 160 Ft) — Őszi hangulat. Kifestő. (Táltos, 48 Ft) — Pénzes Bethen: Kisemlősök a lakásban. (Állatbarát) (Mezőgazdasági K., 108 Ft) — Krausz Tivadar: Kifestő. (Holnap, 50 Ft). 9 A tárlat egy részlete. (Tóth Sándor felvételei) Öreg Diákok Baráti Körének testvéri felelősségérzete indított el azon az úton, melynek végén ide került ez a gyűjtemény. Milyen feltételekhez kötötte nehezen fölbecsülhe- , tő értékű adományának kecskemétiesítését ? f—- Szívbéli kötelességemnek érzem 1978-ben meg­halt feleségem emlékének megörökítését, mivel az ő áldozatos élete nélkül nem jöhetett volna létre e gyűj­temény. Amelynek neve? — A Kecskeméti Református Egyházközség Szíj Rezső—Kovács Rózsa Tudományos és Művészeti Gyűjteménye. Kikötöttem: a könyvek, a műtárgyak nem idegeníthetők el. Köteles gondoskodni az egy­házközség a gyűjtemény tudományos feldolgozásáról, a múzeumi előírásoknak megfelelő beosztásáról. — Mivel a festményeknek, a könyveknek megvan a maguk története, szeretném,' ha még ebben az évben segítene a legértékesebb, legérdekesebb kiadványok, dokumentumok, festmények, plasztikák, levelek, ritka folyóiratok bemutatásában. — Készséggel. — Végezetül azt kérdezem, kedves Szíj Rezső, hogy református lelkészként, íróként, történészként vagy el­lenzéki politikusként mutassam be? — Talán elegendő volna annyi: elsősorban a nyug­díjasok, a kisjövedelműek helyzetén szeretnék segíte­ni, szeretnék hozzájárulni az értelmiség fokozottabb megbecsüléséhez. Koholt vádak alapján küldtek bör­tönbe, internáltak ítélet nélkül. Korán tudatosult ben­nem, hogy minden áldozat kevés ahhoz képest, amit a hazának tőlünk kívánni joga van. Két gyermekem van és két unokám. — Hozzájárul ahhoz, hogy az újságcikket Lezsák Sándor Önről írt ajánlásából vett sorokkalfejezzem be? — Örömmel: » —t „1968 decemberében jelentkeztem az Országös Széchényi Könyvtár Kisnyomtatványtárába mint se­gédmunkás ... A polcrendszereken kartondobozok koporsói, ünnepi csönd, s ebben a történelmi titkokat őrző félhomályban, egy rosszul megvilágított asztal­nál ott ült Szíj Rezső, és szigorúan fegyelmező münka- tempóban lajstromozta az előtte ömlesztve tornyosu­ló nyomtatványokat... Az első napokban ő is,zárolt anyag’ volt, nehezen megközelíthető. Aztán az egy­hangú munkát megszakító rövid szünetekben tapinta­tos kérdéseivel vizsgáztatni kezdett, előbb családom­ról, életkörülményeimről kérdezett, majd tágult és mélyült a beszélgetések iránya, s észrevétlenül taní­tott, ismereteimet értelmezte, előadásokra hívott... ffa majdan bárki, bárhonnan közelít, néhány monda­ta vitathatatlan lesz. Azok közé tartozik, akik nem lankadó türelemmel szolgálták — határainkon innen és túl — a magyar nemzet szellemi gyarapodását.” Heltai Nándor /gyanakodhatott volna az italra, a It rengeteg kávéra, is, az éjszakázá­sokra vagy a túlfeszített munka­tempóra. Mégis, inkább arra hajlott, < hogy betegsége okát a biológikummal mélyebben, titkosabban összefüggő je­lenségekben lássa, amelyek az orvosok kutató műszerei számára mindenkor hozzáférhetetlenek maradnak. Ahogyan a hús fogyott a csontjairól, ,és ez pontosan követhető volt a kórházi gyorsmérlegen, valami egyszerű magya­rázat közeledtét érezte, aminek felfogá­sához pusztán csendre volt szükség ma­ga körül, és ezt részben el is nyerte azál­tal, hogy a kényszerű kezeltetés kiszakít tóttá a meddő és zajos hétköznapokból, melyek mozgalmassága minden rendező elvnek ellenállt. Betegségében az zavarta leginkább, hogy szinte teljesen megsárgult. A fáj­dalom, a különféle gyógyszerek hatása már csak izzóit, nem lobogott benne, és higgadt energiái, úgy érezte, kristályos­sá párolják mindazt, ami azelőtt zavaros és híg volt, csak a külső világ szelelönyí- j lásait kell gondosan elzárnia. Micsoda gyönyörű nő — szólalt meg, amikor Anna elment, a mellette levő ágyon az öreg, akit talán már csak ma­kacs élniakarása_ tartott távol a pro­szektúrától. — És hogy szeretheti ma­gát ... Pedig nem érdemli meg. Maga aztán nem érdemli meg. Miért keserítet­te mostr is így el? — Úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb dolog az asszony, aki olyan, mint a hurok, a szíve háló, a karjai bilin- ' esek — szavalta a Prédikátor-könyvből az öregnek, aki süket, mint a nagyágyú. A vizitnél a főorvos szájáról próbálja leolvasni, hogy mit kérdez, és mindenre azt vágja rá, hogy panaszmentes. — Nem, nem igaz — helyesbített erre most vékony, magas hangján az öreg. — Nincs, aki méltatlan lenne a szeretet­te. De maga akkor is egy önző, lehetet­len fráter. Pedig nem volt önző vagy gonosz. So­sem volt annyi ereje, hogy megkeményítse magát ilyennegatív magatartásokban, de kapcsolatuk Annával már jó ideje hal­doklóit, és most, éppen most végképp nem volt szüksége rá, és persze senki másra, amire némi büszkeséggel gondolt. Egyébként csak Anna látogatta. Előbb, míg várt reá, eltökélte, hogy nyomasztóan fog viselkedni, a távolság­teremtés formai eszközeihez nyúlván, ah­hoz a brilliáns képességéhez, amellyel ko­rábban is sikerült állandó feszült bizony­talanságban tartania Annát, sőt, olykor még — egészen mély lelki rétegekből' és nem csekély erőfeszítés árán — az asz- szony agresszivitását is felszínre hoznia. Most persze szükségtelen lett volna ilyen messzire mennie, elég játékaikat-, mat kínált maga a betegség is, amelyről hol szigorú tárgyilagossággal, hol né­hány könnyelműen odavetett szóval, de mindenképpen nagyon szűkszavúan be­szél majd, egészében véve úgy, mint aki­ben alig féken tartható düh és undor támadt saját testével szemben. Azért rendbe szedte magát, sőt, még meg is borotválkozott. Nem kívánt ugyanis külső fogásokkal élni, belülről akarta megformálni a szerepét, mint a nagy színész, akinek nincs szüksége ar­ra, hogy púpot ragasztasson a hátára, ha nyomorékot játszik. Annánál, akinek érzékenységét az erős kontrasztok iránt jól ismerte, nem téveszthette hatását, hogy ilyen dögrovásos állapotban a ga­vallért adja. A látogatási idő közeledvén köpenyt húzott magára, és kiült a folyosóra. Zse­bében ott volt a kezelőszoba kulcsa, ame­lyet egy százasért kapott meg Feritől, a félidióta ápolótól.—Aztán ne vigyék túl­zásba — vigyorgott, amikor átadta. Meg volt róla győződve, hogy Anna képtelen lesz most lefeküdni vele. Látni fogja rögtön a csapdát, amelybe a visz- szautasítás veti, de nem kerülheti el. So— sem sikerült igazán becsapnia Annát, de az asszony nem tudhatta, hányadán áll vele1 mint ahogy nehezen nyerhet hi­L • Czine Mihály irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár, egyházkerületi főgondnok méltatja Szíj Rezső (mellette, jobbról) gyűjteményét, áldozatkészségét.

Next

/
Thumbnails
Contents