Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-06 / 260. szám

1990. november 6. • PETŐFI NÉPE • 3 KISS KÁRÖLY, MAJSA POLGÁRMESTERE: „Szeretném a hallgatag többséget is magam mellé állítani” — Amikor megválasztották, elérzéke- nyült. Akkor eszembe jutott, ha alapvetően érzékeny ember, hogyan mert vállalkozni egy választással járó hadjáratra? — Nehezen álltám rá. Igazából nem volt mitől tartanom, mert nincs a múltam­ban váikálni való. ígérem, hogy ebből a székből ugyanilyen tisztán fogok felállni, s ezzel a humánummal, becsülettel szeret­ném a hallgatag többséget is magam mellé állítani. — Az SZDSZ színeiben indult és nyert, itt Majsán. — Valójában én világéletemben pár- tonkívüli voltam és vagyok. Azt hiszem, az SZDSZ is az előbb említettek miatt kért fel és ígért támogatást, bár amikor igent mondtam, azt is eldöntöttem, hogy a meg­választásom érdekében semmit sem fogok tenni, ígérgetni. — Sokan ismerik a városban? — Annak ellenére, hogy hosszú ideig Kecskemétre jártam be dolgozni, igen. Ugyanis nyelvtanítással is foglalkoztam, s ezt a tanítványaim érdekében májusig még kötelességem folytatni. Bár nagyon nehezemre esik a rengeteg rám váró fel­adat miatt — rámutat a vaskos irathal­mazra, amely előtte tornyosul. Kiss Károly 46 éves, nőtlen, növényter­mesztő szakon végzett főiskolát. Négy nyelvet beszél, két évig jogi tanulmányo­kat is folytatott. Előbb a kecskeméti Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál dolgozott, majd hazajött Kiskunmajsára, a Jonathan Termelőszövetkezetbe idegen- forgalmat teremteni. — Szó sincs arról, hogy az érdemeket egyedül magamnak tulajdonítanám, de arra, amit ezen a területen elértem, büszke vagyok. Ez erőt ad nekem ahhoz a mérhe­tetlen feladathoz is, amibe most belevá­gok. — Mit lát maga előtt? — Sötét alagutat, hatalmas kásahegyet iratokból, amelyeken át kell rágnom ma­gam, közben itt kopogtat az ajtómon né­hány rendkívül sürgős, elintézésre váró feladat, az üdülőtelkek, a vadaspark kér­dése, a szovjet laktanya hasznosításának gondja, amely újabb probléroatömeget zúdít a nyakunkba. —Mennyire számít a szervezetre, amely támogatja? — Én arra a 19 kiskunmajsai polgárra számítok, akik ezt a testületet alkotják. Döntéseimben csak saját erkölcsi kategó­riáim befolyásolnak. H. T. JÁSZSZENTLÁSZLÓ: PAPP JÓZSEF _________ „ Én nem váltogattam köpönyeget” Több mint tíz évig állt Papp József a falu, Jászszentlászló élén tanácsel­nökként, most mégis a szavazók 77,6 százaléka őt választotta polgármester­nek. Vagy éppen ezért? — Pedig több mint húsz évig tagja voltam az MSZMP-nek, sőt, öt évig párttitkár is voltam. Nézze, én ezt nem akarom, soha nem is akartam megke­rülni, letagadni a múltam, megtagadni önmagam. Na, persze, az is igaz, hogy egy ekkora faluban nem is tudnám. Nekünk itt nyitott könyv az életünk, s én kisgyerekként kerültem ide Gátér- ról, ahol születtem. Attól kezdve rólam mindent tudnak a szentlászlóiak. — Kemény volt a kampány? — Volt vádaskodás, persze, de iga­zából szemtől szembe nem támadtak, pedig az ember csak akkor veheti fel a kesztyűt. Én azt hiszem, az emberek azt is értékelték, hogy én nem váltogattam a köpönyeget, az MSZMP-tagságom után nem léptem be — s nem is akarok többé — egy pártba sem. — Tudom, hogy függetlenként indult, de ez azért kevés lett volna ahhoz az elsöprő győzelemhez, amellyel megnyer­te a választást. — Igen. Én hiszem, hogy az eddigi munkánkat — az egéáz tanácstestületét — értékelték azok, akik rám adták a voksukat. — Mit ígér Jászszentlászlónak? «- Munkahelyteremtést, az önkor­mányzati vagyon gyarapítását nyeresé­ges vállalkozásokkal, az idegenforga­lom fejlesztésével. Ezt a falut eddig is igyekeztünk vonzóvá, komfortossá tenni, ez továbbra is célom. Ehhez, per­sze, a közbiztonság erősítése s a szociá­lis gondoskodás is hozzátartozik. Mindezt úgy szeretném tenni ezután is, hogy minél kevesebbet kelljen az embe­rek zselében kotorásznunk. —s —a A FALUHÁZ A NAGY FELADAT Tataházán: főállásban Azon elképzeléseket kell a további­akban is megvalósítani, amelyeket a község lakóival egyeztettünk — mond­ja Kancsár György, Tataháza képvise­lőtestületének független jelöltjeként, 96 százalékos szavazataránnyal megvá­lasztott polgármestere. Hiszen itt eddig is minden programot egyeztettek falu­gyűlésen a helybéliek. A polgármester egyébként 1974 óta dolgozott vb- titkárként Tataházán, s 1985-ben lett tanácselnök. Az iskola, óvoda és a napközi ügye rendben van, itt az eszközfejlesztés, a színvonal emelése a feladat. A járda mindenütt elkészült, a gázt is bevezet­ték, teljessé kell tenni viszont a szilárd burkolatú úthálózatot. Idén 60 telefont kötöttek be, s műszakilag további 90 állomás felszerelése lehetségeshez azon­ban függ a lakosok anyagi helyzetétől i$. Az egyik legnagyobb feladat a régi művelődési ház felújítása, bővítése. A tervek elkészültek, de csak akkor kezdenek a kivitelezéshez, ha összejön annyi pénz, amiből tető alá lehet hozni az új szárnyat is. Az épület a kultúra otthona lenne, mivel helyet kapna ben­ne változatlanul a könyvtár, s kialakí­tanák a mozitermet is. De ezentúl olyan családi eseményekre is igénybe vehetnék az ott élők — amelyekre né­pes vendégsereg hivatalos. Például lar kodalmakra. Miután az önkormányza­tok számára is elkerülhetetlen a bevétel növelése, s ennek egyik módja a vállal­kozás, az épületben a községnek jöve­delmet termelő szolgáltatásokat is be­vezetnének. ’ / Ugyancsak a vállalkozáshoz tarto­zik, hogy a település másfél millió fo­rintnyi tartalékát kihelyezték kamatra, míg a folyamatos gazdálkodáshoz szükséges pénz ott van a bankszámlán. Gondot okoz viszont, hogy nem isme­rik még äz önkormányzatok működé-, sét meghatározó törvényeket, mivel azok nem készültek el. Nem tudják, hogy a pénzügyi kényszer mit eredmé­nyez majd, de az ideivel azonos mérté­kű központi támogatás és saját bevétel esetén, a^ árnövekedés miatt biztosan kevesebbet ér a pénzük. Mivel nem tisztázott még a képvise­lő-testületek'feladatköre, a helyben ki­alakult szakembergárda munkáját a tennivalóknak megfelelően, fokozato­san szervezik át. Az önkormányzat egyébként úgy döntött, hogy az 1664 lakosú településen főállású polgármes­ter dolgozzon. Kancsár György is úgy véli, hogy így lehet leghatékonyabban a lakosság érdekeit szolgálni. Akkor is, ha a hivatali gárda jól felkészült, ha a 10 tagú önkormányzatban szinte min­den szakterület, korosztály, helyi fog­lalkozási ág, politikai érdekcsoport képviselteti magát. Váczi Tamás ■S A Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat TAKARMÁNYBOLTJAIBAN a hagyományos termékeken kívül MÁST IS TALÁL! Közszükségleti cikkek: — MOSÓPOROK, — ÖBLÍTŐK, — EÜ. PAPlR, — PAPÍR ZSEBKENDŐ olcsó áron kaphatók! ________VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT!__________iso f K UNADACS — NEM CSAK ÁLLAMFŐK PRIVILÉGIUMA A FITTSÉGI „Koalícióban” az egészségért A lapokban és a tévében annak idején láttam az egykori amerikai elnököt, Cartert futni, Reagant bozótot vágni, de úgy hírlik, Bush úr sem veti meg a mozgást. Túl a személyes és mindennapi benyomásokon, óhatat­lanul előtolakszik bennem egy kérdés: csak a kormányfők és más „nagyme­nők” privilégiuma az egészségnek kedvező életmód, a kondíció megőrzése? A szenvedélyek rabjai, s akik elhagyták Kunadacson, ebben a kis Bács- Kiskun megyei faluban, azt látjuk, hogy nem. Polgárjog az egészséges élethez — erre hirdettek összefo­gást. Hdlcsik Antal polgármester (azelőtt tanácselnök), dr. Farkas Kálmán körzeti orvos, a pedagógu­sok, a vöröskeresztesek és mások évekkel ezelőtt csak feltételezhet­ték, hogy a Füstmentes faluért pá- • lyázattál ennyit nyernek. •tJ Amikor jelentkeztünk a pá­lyázatra, 1987-ben — emlékszik vissza az orvos —, abban az esz­tendőben százan hagyták abba a dohányzást Kunadacson. Fotós kollégám kétkedve — ha­miskásan—ingatja a fejét. Ilyen ki­váló eredmény, kerek szám? Nem gyanús ez egy kicsit...? Mintha eze­ket a kérdéseket akarná feszegetni. — Nem mindenki maradt állha­tatos a százból, Voltak visszaesők is — fedi föl a továbbiakban dr. Farkas Kálmán. — Az élvezeti cik­kek „használatának” vannak győztesei és vesztesei is. Ám az ala­pokat mégiscsak leraktuk, valami­képpen, az egészségesebb életért. Eredménynek tartom, hogy míg más helységekben, testületi ülése­ken vagy értekezleteken vágni le­het a füstöt -S ott ez a természetes, így szoktatták hozzá a nem do­hányzókat is —, a mi falunkban döbbenetét keltene, ha közösségi .találkozások alkalmával bárki is rágyújtana. Mire építhet az orvos az ezer­nyolcszáz fős településen az egész­ségvédelemben, legalábbis az egyes betegségek megelőzésében ? Ami­kor erről kérdezem Farkas dok­tort, így válaszol: „Van apánk!”, „Van férjünk!” — A beteg, az orvos és a család együttműködése a garancia. Csak annak az embernek tudom kihúzni a fogát, aki kinyitja a száját. így van ez valahogy a nikotin megszál­lottjaival és az alkoholbetegekkel is. A legmegrögzöttebb alkoholista is leszokik az ivásról, ha azt látja; hogy gyógyulása másoknak, így a • A kisiskolások (ma még) így rúgják a port ............de holnap m ár...! (Az új tornacsarnok átadása: november derekán.) (Tóth Sándor felvételei) családjának is fontos. Az első tab­lettát (ellenszert) tőlem kapja a be­teg. Ennek a beadása hasonlít egy kissé a templomi áldozáshoz, ahol a pap az ostya nyelvre helyezésével bocsátja el a hívőt a lelki megtisz­tulás útján. Az egészségromboló hatások elleni küzdelemben is hin­ni kell! A férjek boldogok, erősíti hitüket a gyógyulásban, ha a má­sodik tablettát és a többit már a feleségektől kapják. A család elis­merése jótékonyan hat rájuk: — Van apánk! — Van férjünk! Egészség Párt — a parázs Tizenöten mondtak búcsút az alkoholospohámak az elmúlt egy esztendőben Kunadacson. S, hogy nem szalmaláng az or­vostól és a vele szövetséges, hűsé­ges segítőtársaktól a község lakói­val való, emberséges törődés jelzi, s a Magyar Egészség Párt itt meg­alakult, százhúsz fős alapszerveze­te. Közülük húszán az ifjúsági ta­gozat tagjai. A pártból négyen ju­tottak be az önkormányzatba — plusz egy független, de velük szim­patizáló képviselő —, köztük az elnökök, dr. Farkas Kálmán is, aki az egészségre nevelésben azt vallja: „A parazsat éleszteni kell, különben elhamvad!” Ők élesztik, ahogy bírják. Le­gyek napja — minden évben —, amikor reggel, ugyanabban az idő­ben, mindenki lepermetezi trágya­dombját és sertésólját. A dohány- termelőkén kívül sertéstenyésztők klubja is működik Kunadacson. Asszonytorna, Futadacs (másna­ponként futás, egy nagy és egy kis 1 kört), szójatanfolyam, november­ben, és általános iskolások dohány­zásellenes őrjárata a faluban. Az utóbbiak arra kérik a felnőtteket: ne gyújtsanak rá! A Boronafa kocsma mellett — egyébként — meleg vizet rejt a föld. Ha azr ott lévő kút mélységénél lejjebb fúrná­nak — így számítja az orvos —, 5—6 millió forintért strandjuk is lehetne. Kínálhat-e ma párt von­zóbb lehetőségeket — előnyösebb lakóhelyi életfeltételeket — a felso­roltaknál? Jó beruházás volt, megérte! Az általános iskola udvarán gyerekek rúgják a port. Kergetőz- nek, játszanak. Odamegyünk hoz­zájuk, pár percre. Mögöttük, az udvar végében, egy különös for­májú, alumíniumépítmény. Han­gár? Nem. Vidéki Mátyás igazga­tóhelyettes, az Egészség Párt tagja elmondja: tornacsarnok, melyet az Izsáki Állami Gazdaság brigádja épít, és amelyre a pénzt ötévi tele­pülésfejlesztési hozzájárulásból, a Füstmentes falu és a Szebb, emberi környezet országos pályázaton nyert díjakkal teremtették elő. Átadás: november 17-én. Jó beruházás volt, kunadacsiak! Kohl Antal RÁDIÓJEGYZET Soros, a filozófus Nem tudom, miért van az, hogy ha egy gazdag ember megsegít bennünket, magyarokat, rögtön akad néhány hon­fitársunk, aki megbántja^ támadja a jó szándékú ajándékozót? így járt annak idején az Erzsébet-díj alapítója, s leg­utóbb Soros György, az ismert Soros­alapítvány létrehozója is, akit újságcik­kekben támadtak, és igyekeztek léjá­ratni. Dicséretükre legyen mondva, nem visszakoztak ezután sem. Bizo­nyítja ezt az idei Erzsébet-díj, és Soros György változatlan Segítőkészsége, nagyvonalúsága. Meggyőződhettek erről azok is, akik a múlt hét szerdáján meghallgatták a Kossuth rádióban, a Magatartásfor­mák című műsorban a vele folytatott mintegy háromnegyed órás beszélge­tést. Gervai András kérdéseire őszintén vallott vágyairól, tervéiről, sikereinek titkairól. Kiderült, hogy az ötgyerme­kes családapa nemcsak sikeres üzlet­ember, apénzzel bánni tudó tőzsdeszak­értő — bár neki is akadtak „malőrjei” —, hanem megrögzött idealista is. Kedvtelésből filozófussá képezte ki magát, s még mindig bízik abban, hogy tevőlegesen hozzá tud járulni a világ jobbá, otthonosabbá tételéhez. Ezért folytatja nemcsak nálunk, ahol elkezd­te, de most már szinte egész Közép- és Kelet-Európábán, áldásos tevékenysé? gét. Nem titkolva, hogy mindezt a tér­ség demokratizálódása érdekében cse- lekszi. Nagy hiba, sőt, talán bűn lenne bár­ki részéről, ha ebben kifogásolni valót keresne. Örvendetes, hogy nemrég tün­tette ki díjával az amerikai jogászok emberi jogi bizottsága. Megérdemel­ten. Régi színészek. . . Régi kecskeméti színészek, színházi szakemberek és színpártolók gyűltek össze egy kedves, nosztalgiázó műsor érdekében Osváth László meghívására, Érdemes felsorolni a nevüket: Baracsi Ferenc, Galambos Erzsi, Dobok Lajos, Göndör Klári, Gyólai Viktória, Fekete Tibor, Karizs Béla, Medgyesi Mária, Perlaki István', Seregi László, Siklós Olga, Simon György, Radó Vilmos, Ud­varos Béla, dr. Tapasztó István és fele­sége, Perlaki Magda. A kellemes cseve­géssel és zenei betétekkel tarkított ta­lálkozójukról készült felvételt — ha né­ha egymás szavába is vágtak — érde­mes volt meghallgatni. A mi „Hírős" éveink című ’egyórányi műsor, amely a Kossuth rádióban hangzott el, nem csupán arról szólt, hogy Kecskeméten, az 1957 és 1962 közötti években kiváló zenés és prózai színház működött. Arról is meggyőzte a hallgatót, hogy az ilyesfajta közössé­gek „összeverődése” nem lehet vélet­len. Radó Vilmos direktor, annak ide­jén, jó érzékkel válogatta össze csapa­tát, melyhez később mások is csatla­koztak. így azután elmondható, hogy a mai magyar színjátszás — jelenleg jórészt fővárosi — élvonala megfordult Kecskeméten. S az itt töltött évekre jó lélekkel, szívesen emlékeznek vissza. (Csak emlékezetből néhány név közü­lük: Csomós Mari, Dévay Camilla, La- bancz Borbála, Moór Marianna, Bárdy György, Kézdy György, Pathó István, Szilágyi Tibor, de nem is sorolom to­vább.) Az is elhangzott, hogy manapság már nem lehetne ilyen társaságot össze­verbuválni, a légkör is más, s hiányzik az egymásrautaltság. Annyi bizonyos, velük ma is meg lehetne alapítani az ország legjobb vidéki színházát.' Kányádival Halottaink siiját felkerestük, a távol nyugovókért, harctéren elesettekért, lá­gerekben kiszenvedettekért is gyertyát gyújtottunk, lélekben 4t^úgy hittük — nyugalmat, békességet teremtet­tünk. Valami föloldozásfélére is vár­tunk a világra zúdított zűrzavar, ke­gyetlenség, gyűlölködés szenvedői, ki­váltói számára. Kányádi Sándor erdélyi magyar költő pénteken késő este, a Kossuth rádióban, Halottak napja Bécsben címmel egy versét mondta el, csöndes, nyugodt, néha felerősödött hangján, mintha bűvölni akarna ben­nünket. S egy kis időre elfelejtettük szorongásainkat. A költőre figyeltünk, aki így vigasztalta az emlékezőket: ........mert a legárvább, akinek még ha-­lottai sincsenek". Köszönet a gondolat- gazdag szép versért a kolozsvári ma­gyar költőnek, Kányádi Sándornak. F. Tóth Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents