Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-20 / 272. szám

1990. november 20. • PETŐFI NÉPE • 3 ERKÖLCSI TŐKE, VÉGVÁRI-ÜGY, TAXISBLOKÁD, SZELEKTÁLÁS „Az ügyészség objektiven, pártatlanul, elfogulatlanul járjon el!" (Folytatás az 1. oldalról) — Számomra az egyes ügyészek megítélésé­nél alapvető az, hogy az illető esküt tett a Ma­gyar Köztársaság alkotmányára, a szakmában jártás, jól felkészült, és hogyan végzi munkáját. Az ügyészség működéséhez azonban szükséges, hogy rendelkezzék a közvélemény előtt a nélkü­lözhetetlen erkölcsi tőkével. Az ügyészségnek tehát érdeke, hogy az itt dolgozó olyan személy, aki korábbi politikai tartalmú cselekvésével az ügyészi szervezetet kompromittálta, az a szer­vezettől búcsút, vegyen. De ennek érdekében egy általános igazoló eljárást, egy minden sze­mélyre kiterjedő felülvizsgálatot elfogadhatat­lannak tartok. Ilyet nem szándékozom, és nem is vagyok hajlandó lebonyolítani. — Az ügyészség szerepének, helyének, fel­adatkörének meghatározása most történik. Önök részt vesznek e munkában, vagyis saját jövőjüket maguk is formálhatják. Ez pedig nem rossz lehetőség. Kényelmes is lehet... — A kényelmes kifejezés nem szerencsés. Én a miniszterelnök úrnak munkát ajánlottam föl, munkát vállaltam. Ugyanis a megelőző alkot­mánykoncepció kidolgozása kapcsán bizonyos anyag rendelkezésünkre áll, az én hivatalba lé­pésem óta e területen intenzív, elsősorban kül­földi államokra vonatkozó adatgyűjtés, és in­formációértékelés indult meg, s az országban nem áll rendelkezésre másutt olyan szellemi kapacitás, amelyik ezt a munkát el tudná végez­ni. Az Igazságügyi Minisztériumnak ebben a szédítő iramú törvényalkotásban nincs rá ka­pacitása. Az volt az elképzelésem, hogy az ügyészségre vonatkozó elgondolások beilleszt­hetők legyenek az egész igazságügy reformját célzó koncepcióba. Nem arról van tehát szó, hogy az ügyészség ügyes trükkel megpróbálja a saját maga boldog jövőjét a legszebben beren­dezni. — Az ügyészség helyét illetően ma is két válto­zat él: a kormányhoz vagy a parlamenthez tar­tozzék-e ... \ — Az 1871 -es első ügyészi törvény parlamen­ti vitájában a régi országgyűlés 105:90 arány­ban szavazta meg azt, hogy az igazságügy­miniszternek utasítási joga legyen az ügyészség­gel kapcsolatban. Ez a kérdés végigkísérte a királyi ügyészi szervezetet működése során. Eb­ben politikusoknak, nem jogászoknak kell dön­teni, Ugyanakkor az ENSZ és a nemzetközi tudományos társaságok ajánlásai megfogal­mazzák a követelményt, ami a közvéleményben is él, hogy az ügyészség objektiven, pártatlanul, • elfogulatlanul járjon el, működését csak és ki­zárólag a törvények és egyéb jogszabályok ha­tározzák meg. Az iszonyú lenne az ország jövő­je szempontjából, ha akármelyik pártnak, párt­koalíciónak sikerülne pártrendőrséget csinálni az ügyészségből. Tehát megfelelő jogi garanci­ák mellett mindkét változat lehetséges. — Két kérdést ma az önnel való találkozáskor szinte kötelező feltenni. Egyik a Végvári-ügy... — Az ügyészség vádat emelt, a Budapesti Katonai Bíróság dolga, hogy eldöntse: Végvári őrnagy úr bűnös-e, vagy sem. Ha a bíróság arra a következtetésre jut, hogy helytállóak a véde­lem érvei, Végvári őrnagy úr sem államtitoksér­tést, sem pedig a kötelességszegést szolgálatban nem követte el, akkor fölmenti. Ha úgy látja, hogy bűnös, büntetést fog kiszabni. Ez az ügy az elmúlt évek bűnügyei közül jogi szempont­ból az egyik legbonyolultabb. Hisz egy átalaku­lás idején, a korábbi állam működési viszonyai között, de az új állam körvonalai kibontakozá­sának időszakában valósult meg a bűncselek­mény. Itt mindkét szempont egyszerre értéke­lendő a büntetőjogi felelősség megállapítása­kor. Vagyis a cselekmény pozitív hatása, s az is, hogy egy működő állam titkosszolgálatának portáján mégsem lehet ki-be járni. — A taxisügyben ön idézett egy egyetemi ta­nárt: „Ha harminc ember elzárja a Lánchidat, az bűnügy, ha harmincezer ember teszi ugyanazt, az már politikai ügy. Aminek kezelésére a magyar jogrendszer nincs felkészülve”. A Végvári-ügy is ilyen, kezelhetetlen? — Minden rendszerváltozás kapcsán komoly próbára tétetik a jogrendszer teljesítőképessége. Magyarországon csendes forradalom ment vég­be, fokozatos átalakulás. A bírósági eljárás pe­dig lehetővé teszi a fennálló állam szempontjait hangsúlyozó vád és az átalakulás érveit kiemelő védelem álláspontjának megvitatását. És mind­ezt nyilvános tárgyaláson, ahol az igazságszol­gáltatás is vizsgázik. — És a taxisdemonstráció?... — Az előbb említett hasonlat szellemes. De a mi jogrendszerünk ennek kezelésére tényleg nincs felkészülve. A kötelezően alkalmazandó jogi rendelkezések nehezen tartható következte­tésekre vezettek volna, nehezen lehettek volna összehangolhatok általános jogelvekkel. Azt már a római jogászok is tudták, hogy adott eset­ben a jog szigorú érvényesítése épp a jogtalanság forrása lehet. Ismert az a felfogas is, hogy „Szol­gáltassák igazság ukkor is, ha a világ ebbe bele­pusztul!” Azt hiszem, ilyen jogelv a Magyar Köz­társaság alkotmányában nem szerepel. Ezért ar­ra a következtetésre jutottam — saját elhatáro­zásomból és felelősségemre —, hogy nem kezde­ményezek büntetőeljárást a taxisblokádban való részvétellel összefüggő cselekmények miatt. — Említette: hiányzik nagyon egy bizonyos jogszabály... Tanulmányozni kell, hogy fenntartható-e a jelenlegi viszonyok között a szigorú legalitás elve, vagyis, hogy a hatóság hivatalból is köteles minden, a Btk.-ba ütköző cselekményt üldözni. Jogi szempontból ez eszményi, de a gyakorlat mai követelményeinek nem felel meg nálunk. Én azt a felfogást tartom korszerűnek, hogy a bűn­üldözési hatóság a közösségi érdekek mérlegelé­se alapján szelektálhasson abban, hogy milyen ügyben kíván eljárást elrendelni, vagy az ügyész vadat emelni. S ahol nyomós közérdek nem szól a megbüntetés szorgalmazása mellett, akkor et­től eltekinthessen, vagyis érvényesüljön az op- portunitás elve. Természetes szelekció egyéb­ként mindig van az ügyek között—a rejtve ma­radó bűnözés, a hatóságok leterheltsége miatt is. Ezért a hatóságnak, éppen erőinek jobb össz­pontosítása, és az ilyen rendkívüli szituációk megoldása érdekében, szigorú elszámolási köte­lezettséggel, a saját felelősségére ... — Ez azt jelenti, hogy normatív alapon, a nyilvánosság kontrolljával? __ — Igen, ily módon legyen lehetősége az eljá­rás megtagadására vagy a vád mellőzésére. Váczi Tamás Hatpárti megbeszélés adóügyben — de még csak a menetrendről Hatpárti megbeszélés kezdődött hétfőn, a Parlamentben, a kor­mány és a parlamenti pártok kép­viselői között. Ám az eredetileg tervezettel ellentétben a kormány által benyújtott adótörvény-terve­zetek még nem kerültek napirend­re, csupán arról volt szó, hogyan ütemezzék az elkövetkezendőkben ezeket a megbeszéléseket. Mivel az újságírók nem vettek részt a tárgyaláson, ezért a rövid, másfél órás megbeszélést követően Lukáts Miklós, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára számolt be a történtekről. Elmondotta, hogy még az idén mintegy húsz olyan törvényt kellene elfogadnia a par­lamentnek, amely igen fontos a gazdaság működőképességének biztosításához. Mivel az idő na­gyon rövid, ezért csak úgy biztosít­ható a gyors ütemű parlamenti törvényhozás, ha a pártok a leg­fontosabb törvényjavaslatok ese­tében egyeztetik nézeteiket, így le­het elkerülni ugyanis, hogy véget nem érő parlamenti vita alakuljon ki. Az említett húsz törvényjavas­lat jelentős része olyan, amelynél nélkülözhetetlen a pártok közötti előzetes egyeztetés. A kormány eredetileg úgy ter­vezte, hogy előbb a pártokkal tart megbeszélést a beterjesztendő tör­vényjavaslatokról, majd azt köve­tően kerülhet sor az Országgyűlés illetékes bizottságainak a vitájára, valamint a törvénytervezet parla­menti megtárgyalására. A hétfői megbeszélésen azonban a pártok frakcióvezetői azt javasolták: cse­réljék föl a sorrendet. Előbb kerül­jön sor a beterjesztett törvényja­vaslatok bizottsági vitájára, ahol felmerülhet számos szakmai észre­vétel, amelyet figyelembe vehet a kormány. Á hatpárti megbeszélé­seket pedig a bizottsági vita után és a parlamenti vita előtt tartsák meg. Erről végül is létrejött a megálla­podás, és igy a tervezettel ellentét­ben nem hétfőn, hanem csak pén­teken kezdik meg a megbeszélése­ket a jövő évi személyi jövedelema­dó, általános forgalmi adó és válla­lati nyereségadó törvények terve­zetéről. Ugyancsak pénteken vitat­ják meg a külföldiek magyarorszá­gi befektetéseit szabályozó tör­vényjavaslatot. Szerdán és csütör­tökön az említett törvényjavasla­tokról már szó lesz a parlamenti bizottságok ülésein. Jövőre jelentősen csökkentik a honvédelmi költségvetést A legutóbbi kormányülésen a jövő évi költségvetés finanszíroz- hatatlan méretű hiányának meg­akadályozása érdekében az 1991 -es honvédelmi költségvetés csökkentéséről határoztak. Az MTI értesülése szerint a tárca 76,5 milliárd forintos igényt nyújtott be a következő évre, de ebből csak 42 milliárd forintos kiadást lát megvalósít­hatónak a kormány. A HM idei költségvetése 40 milliárd forint, de a tárca szakértői szerint jövő­re ennél jóval nagyobb összegre lenne szükség, többek között azért, mert 1991-től csak dollá­rért lehet beszerezni a különböző alkatrészeket a Szovjetunióból. Az idén erre, illetve a szükséges felújításokra közel 4 milliárd fo­rintot fordított a tárca, ám jövő­re az árak mintegy háromszoro­sára növekednek. Ugyancsak költségnövekedést jelent a 12 hónapos sorkatonai szolgálati időre való áttérés, mivel így egy év alatt kell ugyanannyi energi­át, kiképzési anyagot felhasz­nálni, mint korábban másfél év alatt. Igaz viszont az is, hogy a honvédség teljes létszáma az el­múlt év eleji 106 ezerről jövőre 75 ezerre csökken. (MTI) RÁDIÓ JEGYZEJ Kilépettek Talán a szokottnál valamivel csöndesebb politikai légkör, netán a személy érdekessége volt az oka annak, hogy az egyszerű tény, a pártból való kilépés tömegkommu­nikációs csemegévé rangosodott. Olyannyira, hogy még a rádió is „ráharapott”. Ezáltal az elmúlt hét politikai műsorainak apályát is si­került felduzzasztania. Pozsgay Imre MSZP-ből való ki­lépéséről van szó, természetesen. A mindig eseményre váró szerkesz­tő-riporter, Forró Tamás ennek úgy megörült, hogy a hír felröppenése után frissiben, hétfő este, az Első kézből című műsorának teljes órá­ját az ismert politikusnak engedte át. Állandó társa, Havas Henrik se­gített kissé „felpörgetni” a beszélge­tést, de ez nem sokat segített. A rögtönzött válaszokra mindig kész Pozsgay ezúttal — sportnyel­ven szólva — nem volt formában. Sokszor késve reagált, kivárt, óva­toskodott a „veséző” kérdések hal­latán. Nagyjából azt mondta el, amit a Petőfi Népe munkatársa is megtudott és közreadott tőle, idéz­ni tehát fölösleges. Ezt ismételget­ték az elmúlt héten a külföldi és hazai lapszemlékben is a rádióban. Ehhez képest Bíró Zoltán szemé­lye — az MDF sorait hagyta ott — alig kapott a rádióban nyilvá­nosságot. Pedig ő sem akárki a po­litikai mezőnyben! (Megnyugod­hattunk, mert a tévé vasárnapi Reggeli magazinjában — szintén Havas és Forró — mégis szóra bír­ták.) Azt mondják, hogy minden cso­da három napig tart. Ez a hét nyil­ván más „szenzációkat” ígér. Lehangoló Megdöbbentő híradást hallhat­tunk A vidék magazinja múlt heti adásában. Két elbocsátott ózdi dol­gozó, kilátástalan helyzete miatti elkeseredésében, éhségsztrájkot kezdett. Égjük napról a másikra ke­rültek ilyen helyzetbe. A munkaadó ugyan megindokolta a leépítést, de a módszer és a közömbösség továb­bi sorsuk iránt — a szakszervezet is tehetetlen volt — mégis szíven ütöt­te a hallgatót. Már itt tartunk? Saj­nos, az általános kép is igen sötét. Nemrég a Teremtsünk egziszten­ciát cimű adásban hangzottak el ijesztő adatok, előrejelzések. Szep­temberben a nyilvántartott munka- nélküliek száma 57 ezer fölött volt az országban, s. decemberben a nyolcvan-százezret is elérheti. Két éven belül, mások szerint már jövő­re, három-négyszázezer, sőt, félmü- liós is lehet a munkanélküliek sere­ge. Előfordulhat, hogy túlzók ezek a számok, s elképzelhető, hogy egy nyugati embernek a magyarországi egy-két százalékos munkanélküli­ség nem is tűnik soknak. Csakhogy az is kiderült a beszélgetésekből, hogy hazánkban a dolgozók érdek- védelme gyenge és eszköz nélküli. Az a bizonyos „szociális háló” sem nyújt védelmet az utcára kerülőnek. Az új egzisztencia alapítására szolgáló hitel révén — amiről az említett adás is szólt — aligha te­remtődik annyi munkahely, amely enyhítené a jelzett gondokat. A tények feltárása, a megoldás ke­resése mindenesetre kötelesség. S a kiáltás is, az ózdihoz hasonló esetek láttán. Áprily és Sütő Lehet az véletlen, hogy A hét köl­tője: Áprily Lajos. Aki hiába tele­pült át 1929-ben Budapestre, mind­halálig megmaradt erdélyi költő­nek. A visegrádi temetőben nyug­szik, ahol a táj úgy fogadta be, mint kedves — erdőkkel, hegyekkel kö­rülzárt — szülőhelyét, Parajdot. Lehet az véletlen is, hogy vasár­nap délután a Kossuth rádióban egy ma élő erdélyi író — magyarsá­gunk: egyik legnagyobb értéke —, Sütő András, az „En maradok, más­ként nem tehetek!" című műsorban mondja el aggodalmait, reménysé­geit. ' Az már nem lehet véletlen, hogy ha velük együtt éljük át lélekben a múlt és a jelen erdélyiségének han­gulatát. F. Tóth Pál A kútra járó korsó esete a móricgáti lakosokkal Egérfogóban a betörők, a főnöknő meg elporzik a Ladával Ebben az évben már négyszer kirámolták a móricgáti vegyes­boltot, legutóbb szeptember­ijén, kétszer is egymás után. Úgy látszik, rászoktak a betö­rők. Kezdte már azonban elun­ni a falu, hogy ilyen kapós lett a boltjuk. A közeli téesz éjjeliőre is szándékosan vette útját mind gyakrabban arrafelé, hogy rá­lásson a kivilágított épületre. Október 30-án este, olyan 11 óra lehetett, amikor felfigyelt három alakra a bolt előtt. Ni- csak, mintha háztűznézőben járnának, gondolhatta magá­ban, s úgy döntött, kivárja, amíg a szándék tettre vált. Ami­kor a három alakból kettő kö­zelebb ment a bolthoz, szólt a fűtőnek, ő is vizsgálja meg a helyzetet. Közelebb settenked­tek a sötétben, s látták, hogy fele sem tréfa a dolognak, a két ólálkodó ugyanis addigra már az ajtórácsot feszegette. El is szaladt a fűtő szólni a portás­nak, riassza csak a rendőrséget! Aztán gyorsan vissza a sötétbe a társához, aki eközben még közelebb merészkedett. De a betörők sem tétlenkedtek ez­alatt, már mindhárman oda­bent szorgoskodtak. Rövid tanakodás, krimin szerzett tapasztalatok egyezte­tése következett, majd a két szemtanú óvatosan megközelí­tette a bolt hátulját, hogy lét­számellenőrzést tartson. Mikor látták, hogy ott nem áll őrszem, ezek hárman meg nagy nyuga­lommal cuccolnak odabent, már döntöttek. Vissza a bolt bejáratához, a megrongált ajtót betámasztották, a biztonsági pántot rápattintották. Erre ne­szeitek fel odabent. Előbb csak egyikük jött előre a raktárból utánanézni, mi a macska ütött zajt. A bezárt ajtó láttán aztán előrikoltotta cim­boráit is. Feszegették, dönget­ték az ajtót, aztán hátrarohan­tak a raktárba, hátha a szellő­zőn kijutnak. De az éjjeliőrünk sem volt rest, ott termett az ab­laknál, s bekiáltott: —- Itt is va­gyunk ám! — Nosza, vissza a rácsot feszegetni. Lapátnyéllel, partvissal, hosszú nyelű kések­kel szurkáltak kifelé, közben acsarkodva fogadkoztak, úgyis kitörnek innen. Már nem is sok hiányzott, amikor feltűnt a csí­kos kocsi. Ahogy a bolt elé értek a rend­őrök, a jászszentlászlói úton hirtelen elporzott egy UB-s pi­ros Lada. Sebaj, a három rajta­kapott „elénekelte”: ki ült a La­dában. Á megadott kiskunmaj- sai lakcímen a banda hölgy tag­jával is megismerkedtek a rend­őrök, s ha már ott voltak, lefog­lalták a korábbi szerzeménye­ket, piperecikkektől a ruhán át az élelmiszerig. Jelenleg még tart a nyomo­zás, gyűjtik a lajstromot, hány­szor járt a korsó a kútra. H. T. Kis halál Hát kérem, ugyancsak megbi­rizgálta női combok közé szorult képzeletemet a tévé vasárnapi napzártája. Közben ráébredtem, hogy zavarodott, bizonytalan vi­lágunkban lassan már az egyet­len „fix pont” az, amit a műsor készítői oly alaposan körbejár­tak. Ebben az egy dologban én még soha nem csalódtam, mindig ott találtam, ahol kerestem, va­gyis ahová az Isten biggyesztet­te, amikor a nő teremtésén fára­dozott. Másról hasonlót nehéz elmondani manapság. Különö­sen a különböző hivatalokat, in­tézményeket illetően, aminek az élén mindig mást találok, mint akit keresek ... Igen kérem, jó hogy van egy ,fix pont”, ami egyszerre izgató és megnyugtató, mint szerzetes­nek a száztizenharmadik hiszek­egy. Es ráadásul még üzletelni is lehet vele, a legrafináltabb mó­dokon. Ennek a magyarázata ugyancsak a teremtésben gyöke­redzik. Isten, állítólag, teljesen egyformánakl teremtette az első emberpárt. Éppen ezért mindig össze is tévesztette őket. Hogy ezt elkerülje, az egyikből kicsí­pett egy darabot, s azt hozzára­gasztotta a másikhoz. S ahogy azt már bizonyára a kedves ol­vasó is tapasztalta, az a kicsípett darab azóta is mindig visszavá­gyik oda, ahonnan Isten kicsíp­te. Nos, a rafinált üzletemberek ugyancsak tisztában vannak ez­zel, és igyekeznek pénzt csinálni a „visszavágyódásból”. Az erotikusnak titulált bárok, masszázsszalonok, pornókiad­ványok, szexfilmek szereplői úgy vallottak munkájukról a Napzártában, mint Grósz Ká­roly a gazdasági stabilitásról, miniszterelnöksége idején, de én hirtelen félni kezdtem, mert erekció meg semmi. Azután rá­eszméltem, hogy nem velem van a baj, mert ennek a műsornak más volt a célja. Mégpedig az, hogy megnyugtasson mindenkit: a haláltól nem kell félni, az na­gyon frankó dolog. Miért gon­dolom én ezt? Azért, mert a mű­sorban elhangzott, hogy a fran­ciák kis halálnak is nevezik az orgazmust. Es ha az összehason­lításuk igaz, akkor aki igazán és nagyon meghal, annak nem akármilyen élvezkedésben van része. Ha pedig arra gondolok, hogy a halál végleges, állandó­sult állapot, akkor yalószínű, hogy ez az orgazmusra is vonat­kozik, úgyhogy máris keresek egy kötelet... Igen ám, csakhogy egyedül nem az igazi. Olyan bolondot meg hol találok, aki egy fene- nagy orgazmus reményében haj­landó magát felkötni velem? Még le sem! Ráadásul semmi garancia nincs arra^hogy nem túloznak a gallok. Ok legalább annyira rafináltak\ mint a szex­szel üzletelők. Úgyhogy meg kell ezt gondolni, de mennél töb­bet gondolkodom rajta, annál bonyolultabbnak látom, meg za­varosnak is. Még szerencse, hogy a ,fix pontot" megtaláltam ebben a zűrzavarban. így ma­radjon inkább a sok-sok kis ha­lál. Az az egy nagy meg nagyon ráér. Nincs igazam? Koloh Elek Újabb japán autómárka FORINTÉRT Daihatsu-képviseletet nyitott a napokban az Interag Rt., s ezzel újabb nyugati autómárka került az immár forintért is vásárolható típusok listájára. A Dózsa György út 19. szám alatt nyílt szalon­ban a japán gyár csekély fogyasztású, kis- és alsó középkategóriás típusait: az egy és 1,3 fiteres motorral szerelt Charade és az 1,6-es Applause modelleket kínálják. A képviselet elsősorban 600 és 900 ezer forint közötti, a vám- és áfa-költségeket is magukban foglaló áraival igyekszik versenyképes lenni. A katalizátorral szerelt, kör­nyezetkímélő típusokat viszont csak valutáért szállítják. Interjú dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyésszel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents