Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-17 / 270. szám
Látogatás a rejtett várkastélyban jVINCZELLÉR IMHE KilÄLÖÄSAA FÉNYES. ADOLF TEREMBEN: Aki az emberiség történelmében képes volt átélni a lét igazi valóságait Szent Pál, Szophoklész, Pascal, ‘Proust, Simone Weil, Saint-Exupéry és József Attila (tudom, hosszasan folytathatnám a sort) mind figyelmeztet tanúságtételében: az igazság létezik, de az ember érzékszervei képtelenek a megragadására. Mi csak tükörben és homályosan látunk, s igazából nem is a szemünkkel, hanem a szívünkkel. A szűk kaput és a nehezebben járható, fáradságosabb keskeny ösvényt választja minden olyan alkotó, aki nem a szemek gyönyörködtetését tűzte ki legfontosabb céljául, de a lelkek építését, gazdagítását, immanens világok látta- tását. A Kalocsán élő fiatal festőművész, Vinczellér Imre például éppen a színek és a formák, az olaj, a vászon és az ecset szegényes eszköztárával kísérletezve vállalkozott a kimondhatatlan megragadására. Akinek megadatott, hogy évtized óta követheti a különös tehetségű mester munkásságát: élvezettel szemlélheti a lélek belső régióiban fogant vinczellé- ri univerzum mókás panoptikumát. S azt, hogy vibráló fényvilágú vásznain hogyan tűnnek elő, emyednek s halnak el a bájos, komor, szánalomra vagy irigylésre méltó figurák. Legutóbb a rangos, budapesti Fényes Adolf Terem kínált lehetőséget, hogy ismét szembesüljünk az elmúlt tíz év teljesítményeivel; lényegében Vinczellér Imre eddigi munkásságával' Jó volt találkozni, együtt lenni a részben már jól ismert képekkel. így együtt mondtak a legtöbbet. Egy zajo- san-csendes, világtól elzárt lélek- országba érkezhettünk a kiállítás képeit nézve. Park, kastély, erdő, rét és soksok szereplő. A pusztuló öreg épületben zene szól. Kamarazenekar, házi- muzsikálás. Karcsún szárnyaló mélyhegedű-szólam. Az egyik ablakon betekinthetünk. Egy ifjú és egy idősebb hölgy virágmintás gobelint sző. Suttogások és sikolyok. A park öreg fái között idős asszony sétál könyvvel a kezében. Neszt hall. Megáll. Mélázik vagy retteg? Máskor forgalmas lesz az udvar. Fogatok érkeznek, zsirárdis urakkal és madame-okkal. Kemény, beszédes — életgyónással felérő — pillantás a szalonban, találkozáskor. Délután van, sötétedik. A finom teába kekszet márt egy fiatalember, és hosszan meséli gyermekkorát. E hatalmas erdő erősíti fel s visszhangozza a kiűzöttek, a „Menekülők” fáradt lépteinek zaját is. Itt találkozhatunk az „Avis” sor gyenge, de megdönthetetlen erejű optimizmussal éneklő madárkáival, • a. Szent Ferenc mementó galambjaival és szegényeivel. A park távolabb eső tisztásán, a sűrűszövésű gyep alól ásták ki a magyar múlt beszédes rekvizítumait. Valahol a csodaszarvas is itt kutatja a hűs forrást. Az idő hol gyorsul, hol lassabbra vált. Néha megáll. A valóság — égy-egy képablakon nézve —' néhol felkavaró- an konkrét, éles és színes (Bohóc-sor, Szent Ferenc, Szegények oltára). Máskor — a legújabb képeken — úgy látjuk, Vinczellér búcsút int a figuráknak, a valóságnak. Önkifejezéséhez a nonfiguratív kép, .a, dekódolhatatlan jel, a ködök, a sfumáto, a finom valőrök szükségesek« , i -1 I A művész „belső várkastélyának” lakói, lényei leginkább az égetett sziénát és a nedvzöldeket kedvelik. Bár—szinte a meglepetés erejével hat — újabb képein bátran dolgozik a pirosak, a sárgák és a kékek tompább árnyalataival is. Amelyek újabb kalandokra,'új megoldásokra, a piktúra más terrénumainak felfedezésére ösztönzik. Mi élteti s újítja meg folyton ezt a gazdag, bővíből termő művészetet? A tehetség, a technikai felkészültség, a játékosság mellett a gazdag szellemi kapcsolatokat lehet megemlítem. Egy új, magyar, keresztény festészet születését figyelhetjük meg a kiállítás képeit nézve. Legbővebb forrás természetesen az egyéni, a családi múlt. A felnevelő barökk város, emberi értékek vállalása: az európaiság, a kereszténység és maPacsirták cérnaszálon BESZÉLGETÉS JIRÍ MENZELLEL ' ■ ■ ■1 / Jirí Menzel nemzetközi hírű kollégái között az a kivétel, aki pályáján mind ez ideig csupa klasszikust, de legrosszabb esetben is filmtörténeti értékű produk- ciót (Szigorúan ellenőrzött vonatok, Sörgyári capriccio, Hóvirágünnep, Az én kis falum) rendezett. Illeszkedik ebbe a sorba az a legelsők közé tartozó (a magyar mozikba e hónapban kerülő) alkotása is, amelyet közvetlenül az 1968-as szovjet intervenció után készített. A Bohumil Hrabal forgatókönyvéből született Pacsirták cérnaszálon — 21 esztendővel a forgatás után — idén találkozhatott először a nyilvánossággal, s nyerte el a legutóbbi berlini filmfesztivál egyik fódíját. Ebből az alkalomból Dániel Sauvaget a párizsi La Revue du Cinéma idei hatodik számában interjút készített a neves rendezővel. — Hogyan lehet néháíty hónappal a szovjet tankok bevonulása után olyan filmet rendezni, mint amilyen a Pacsirták cérnaszálon ? — Ma, húsz évvel később talán nehéz megérteni, miért irtuk ,ezt a forgatókönyvet és hogyan tudtuk megrendezni. Először volt a Prágai Tavasz, azután pedig a szovjet tankok. Akkor az ország nagyon egységes volt a szovjetekkel szemben és folytatni akartuk a Tavasz eszméit. Meg akartuk védeni Dubceket, és Brezsnyev, a vörös hadsereg és az ortodox kommunisták ellenére fokozatosan lettek leváltva, egyesével. A film terve ’68 tavaszára nyúlt vissza. A cseh filmgyártás felelősei támogatták a tervet. Már a forgatás alatt váltották le Dubceket, azután a kulturális minisztert, később a Barrandov Stúdiók igazgatóját. Az új vezetők pedig azonnal elkobozták az első kópiát. vész elcsüggedt. Kisebb-nagyobb mértékben szép lassan elfogadták az új rendszert. Anélkül, hogy csatlakoztak volna, hogy éltették volna a Szovjetuniót. De nem mozdultak, mint áhogy én sem. És amikor később eljött a vitatkozás ideje, az állam olyan erővel lépett fel a vitatkozókkal szemben, hogy mindenki félt cselekedni. Én a magam részéről hallgattam. — Nem forgatott filmet. — Négy-öt éven keresztül. A nor- malizáció idején olyan rossz filmek születtek, hogy senki nem járt moziba. A kormány úgy döntött, hogy megpróbálja diszkréten visszahozni a filméletbe a mi generációnk rendezőit, Chytilo- vát, Jirest, Menet, jómagámat. Szigorú ellenőrzés mellett, jelentősebb lehetőségek nélkül forgathattunk félénk, szerény filmeket. — A filmje témája, a sztálini korszak Abban az évben sok más film is áldozatul esett ennek. — Nem láttam előre, hogy a helyzet ilyen súlyos lesz és hogy az ortodox kommunisták ezt teszik majd, de itt nemcsak az ortodox kommunistákról volt szó, ők nagyon kevesen voltak. Opportuhisták, karrieristák, s mondjuk ki, szemét emberek léptek hivatalba;, olyanok, akik normális körülmények között nem kerülhettek volna felelős posztokra. — Kollaboráltak a szovjetekkel, s első dolguk az volt, hogy likvidálták azokat, akik már bizonyították tehetségüket. És nemcsak a filmszakmában. Bohumil Hrabalt, a forgatókönyv íróját, mindenféle magyarázat nélkül, bürokratikus módon kizárták az írószövetségből, s több éven keresztül nem tudott kiadni semmit, kivéve a mi sza- mizdat kiadványunkban. Sok író és műéi á cseh nép „átnevelése", á hatalmon lév3 munkások fölötti ironizálás nem számított*provokációnak még 1968-69- ben is? — Ha a hatvanas évek elején jutott volna eszünkbe ez a terv, akkor ezt lehetne gondolni. De ’68 után úgy gondoltam, hogy ez a korszak ái múlté. Egyszerűen csak emlékeztetni akartam az ötvenes évek hibáira, hiszen az émv berek mindig tudnak mosolyogni fiatalkori botlásaikon. Baloldali voltam és azt hittem, hogy a kommunisták folytatni akaiják majd 1968 tavaszát, s hogy megpróbálnak két áramlat között eveáii. De túl sok volt a karrierista, akiben semmiféle hazafias érzés nem volt. Ezért tévedtem. "—Csehszlovákiában és külföldön is voltak színházi rendezései. — Már dolgoztam együtt svájci színházakkal. Elvették az útlevelemet, ami-' kor Svájcba hívtak. A stúdió vezetése mindig hivatkozott valamire, hogy nem vagyok szabad, épp valami filmen dolgozom, meg ilyesmi... Svájci színházak és David Puttnam brit producer is meghívott. 1971-ben vagy 72-ben még egy szovjet forgatókönyvíró is itt járt Csehszlovákiában, egy filmterv miatt. O meg tudta nézni a filmemet, a Pacsirtákat, és szeretett volna velem dolgozni a Szovjetunióban egy olyan időszakban„amikor még a nevemet sejn említettek soha az újságok. A stúdió egyik vezetője el is utazott Moszkvába tárgyalni az ügyben. De valójában terhelő jelentést írt a KGB-nek erről a szovjet forgatókönyvíróról, s ezzel derékba törte a lehetőséget. — Hogyan élte meg a „bársony- forradalmat" Prágában? — A „mosoly-forradalom” ... Különös helyzetben voltam. Novemberben egy premieren dolgoztam a Nemzeti Színházban, közvetlenül amellett a hely mellett, ahol egy tüntetés zajlott. Másnap viszont Londonban kellett lennem, ahol a Vége a régi időknek című filmemet mutatták be. A vetítést követően, anézőkkel való találkozáson valaki megkérdezte tőlem, mi történik Prágában. Tudtam, hogy volt valami verekedés a rendőrökkel, de azt is, hogy az NDK- ban százezrek mentek ki az utcára, ami sokkal több és_komolyabb volt annál, amit én láttam. Én Londonban akkor azt mondtam: „mi alvó nemzet vagyunk, ne nagyon számítsanak nálunk gyors változásokra!” De azútán,-ahogy meghallottam a rádiót, úgy döntöttem, visszautazom Csehszlovákiába. Visszamentem a színházba. _ Prága minden színháza sztrájkolt. Én is részt vettem benne. Nagyon megható volt az utcán találkozni az emberekkel. Még a nagyon individualista színházi miliőből is mindenki szolidáris volt. Rendőri, s különösen csendőri beavatkozástól tartottam. De azt hiszem, Gorbacsov személyésen is beavatkozott azért, hogy ne használjanak fegyvert. Az első napokban a televízió továbbra is a hivatalos televízió maradt, s nem mondott igazat a tüntetésekkel kapcsolatosan. Akkor a diákok, az értelmiségiek mindenfelé elmentek megmagyarázni az ^eseményeket. Néhány nappal később Párizsba kellett utaznom. Haboztam. Azt képzeltem, hogy Párizsban felolvashatnék valami kiáltványt. Ugyanakkor a prágai repülőtér egyik tévékészülékén azt láttam, hogy a diákok beszélnek: ez volt az első alkalom, hogy a televízió, a személyzetnek hála, hírt adott róluk. Akkor miegint habozni kezdtem. Már éppen beszálltam, a csomagjaim már a gépen voltak... Párizsba érkezve közölték velem: Új kormány van maguknál... Már megint nem voltam a helyszínen. De azonnal visszautaztam, hogy részt vehessek benne. Szégyellem, hogy nem voltam ott a legfontosabb pillanatban ... K gyár hagyomány. De nem feledkezhetünk meg a görög, az olasz és az angliai utazásokon szerzett teremtő élményekről sem. Egy sikeresen induló, rövid idő alatt - kvalitásos‘ teljesítményekben gazdag, világteremtő alkotói periódus összer foglalása, művészi lezárása ez a budapesti kiállítás. Megérdemelt siker koronázta. A bemutatott munkákon jól érzékelhető volt: Vinczellér a múltból megtart és tovább visz minden értéket, de képes a megújulásra, a képenkénti újjászületésre is. Erről győzött meg egyik legújabb képe. „A kék madár” — amely megjelent a roncsokkal, hulladékokkal és ürülékkel tömött szeméttelep fölött. Lehozta, megjelenítette a minden felhők feletti tiszta magasságok kékjét és reményét. Hol van a kastélykert, a zsirárdis madame, a mélyhegedű és a patak? Ez már a mi korunk. A mi sorsunk. A mi sírásunk eltűnt idők után.., Ember: változtasd meg életed! Farkas P. József KOLOH ELEK Boszorkánytekintet a tegnapok cserepein mezítláb ballagok vérszagra gyűlnek a holnapok az évek éhes vadállatok velem ki merészel eléjük állni puszta kézzel nyakamban dögcédulával szavakat árulok őrültek szemébe bámulok viharos téü éjszakákon boszorkánytekintet kíséri minden léptemet Széttárja combjait a hit igen itt az alkalom de megfagy a gyönyör félúton' pornókazettára cserélem holnap a diplomám és friss hóval tömöm be a szám így ha rádtalálok végre némán ölellek át hogy letéphesd rólam az éjszakát ífj ► Gobelinszövő nő. Mementó.
