Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-17 / 270. szám
1990. november 17. • PETŐFI NÉPE • 3 EGV ÉDESANYA AGGÓDÓ SZAVAI Kómában volt a lánya, amikor rátaláltak A krónikásnak most egy szomorú eset ismertetése jutott feladatul. De hogy mindannyian tanuljunk belőle, e történtek nyilvánosság elé kívánkoznak. Nem mehetünk el ugyanis szó nélkül a nemtörődömség, a részvétlenség mellett. Azt meg végképp nem tűrhetjük, hogy emberek szerencsétlen sorsából kovácsoljanak maguknak egyesek szerencsét. Nemrégiben Kalocsán, a Széchenyi-lakótelep egyik lakásából egy fiatal no kihordta a járdára a lakásberendezési tárgyak jó részét. Otthagyta gazdátlanul a holmikat. Nem tudta fölmérni, hogy ez milyen következményekkel járhat. Erőt vett rajta az elhatalmasodott betegség, pszichiátriai kezelésre szorult. A szabad ég alá hordott porszívónak és egyebeknek „természetesen” lába kelt, a mai napig nem kerültek elő. Azóta az «lesanya is bekapcsolódott a keresésbe, eddig eredménytelenül. Állandóan a jósnőt ügyelte — A kislányomhoz egy cigányasszony járt, az jósolt neki — panaszkodik az édesanya. ■— Megrontotta, mert mindenféle hülyeséget mondott -neki, amitől üldözési mániája lett. Állandóan képzelgett, az asz- szonynak meg hol ezt, hol azt adott. Eltűnt a szép szobai asztal is. Lassan elkótyavetyélte, ami éppen kéznél volt. Az asz- szony meg csak járt a nyakára, $ ecsetelte a borús jövendőt. — Tavaly tavasszal meghalt a férjem, kevéske pénzből élek. A lány meg egyszer csak munkanélküli lett. ügy tudom, az ő hibájából, kellett megválni a cégtol. Akkor még nem gyanítottuk, hogy beteg, és kezelésre szorul. Ahova mentem, mindenhol elutasítottak, nem tudtam állást szerezni neki. A főorvosasszony megmondta: már akkor beteg volt. Eltűnt otthonról Júliusban a lány eltűnt otthonról. A rendőrségnek is jelentették. Az édesanya égen- földön kereste, tűvé tett érte mindent. Ám ideges állapotában baleset érte. Megcsúszott, elesett, eltört a hátgerince. A súlyos gondok közepette újabb csapás. Közben minden percében a lányáért aggódott. Ót hét elteltével kapott táviratot. Megtalálták a lányt. A főváros egyik utcájában, szabad ég alatt. Kimerültén, kómában feküdt.-* **• Mielőtt eltűnt otthonról, mindent kihajigált a lakásból — emlékezik az édesanya. A szomszédai megmondták, kik vitték el, hová lett a sok holmi. De nem merek odamenni, pedig tudom: ott a perzsaszőnyeg, a porszívó — minden. Attól tartok, megvernek, ha követelőzők. De hát nem gondolták, hogy tiszta pillanatában az ember ilyet nem tesz? A nyilvánosság előtt kérem az illetőket, adják vissza a lányom értékeit! Könyörgöm, ne legyenek szívtelenek, ne használják ki, hogy a sors így elbánt velünk. Nincs pénzünk, szegények vagyunk, a lányom megdolgozott azért a kevéskéért, amije van. Nem akarok feljelentést tenni, jobb a békesség, de értsék meg, nem engedhetjük ki a kezünkből a keservesen összekuporgatott vagyonkát. Ki ügyel oda? — Alig négyezer forint volt négy hónapon keresztül a táppénzem. Ebből kellett magunkat fenntartani. Teljesen lerongyolódtunk. Igaz, amikor a pszichiátrián feküdt a lányom, kaptunk némi segélyt, de az nem sokat ért. A környezettanulmányt az én lakásomon vették fel. Azt vették figyelembe, amit nálam találtak, amit a férjemmel harminchárom éven át a két kezünkkel kapartunk ösz- sze. Merthogy most nálam van a lány. De hát hova küldjem? Az üres lakásába? Nincs ott semmi, eltűnt még a ruhája is. Szerencsére az orvosok nagyon rendesek, azok kitartanak mellettünk. Bennük van minden reményem. Abban bízok, még talpra állíthatják szegényt. Mi jöhet még? — Nem magyar származású vagyok. Az édesanyámat nem is ismertem, ott haltak meg a lágerben a két kistestvéremmel. Ketten maradtunk meg a családból. ötvenhatban belém lőttek. Állapotos voltam, a nagy hassal sem kíméltek. És most, mikor legjobban kéne a segítség, nincs. Tudja mit jelent az, hogy éhezni? Mert én tudom! Fölneveltem három gyereket, szakmát adtam a kezükbe, rengeteg áldozatot vállaltam. Most meg szembeköp a társadalom? Én már annyi rendszert végigéltem. Mi jöhet még? Mi jöhet még? Zs. Kovács István MEGKÉRDEZTÜK: Miért lehet sorsdöntő a közgyűlés? Hétfőn délután, az ifjúsági otthonban, tisztújító közgyűlést tart a Kecskeméti Pedagógus Kamara. A szerkesztőségünknek küldött meghívóban — egyebek mellett — ez olvasható: „A mostani közgyűlés sorsdöntő lehet a kamara jövőjét illetően!” — Ennyire fontosnak tartják a hétfői tanácskozást? Miért? — kérdeztük dr. Horváth Ágnest, az intézőbizottság tagját. — Csak most, a helyhatósági választások után nyílhat igazán lehetőség a kamara tevékenységének körvonalazására. Most fog kialakulni egy újfajta intézményi struktúra az oktatás.területén is, s ebben nélkülözhetetlen lesz egy kifejezetten szakmai szempontokat és érdekeket képviselő szervezet működése. — Eddig nem volt szükség ilyen jellegű érdekképviseletre? . — Dehogynem! Hiszen ez az igény hívta életre a Pedagógus Kamarát, csak az nem volt világos, hogy milyen közigazgatási, oktatási rendszerben, egyáltalán milyen szinten és fórumokon jelenjék meg a szakmai érdekképviselet. — Es most már világos? — Ha nem is végleges és kiforrott formában, de a helyi ön- kormányzatok kiépülése, valamint a minisztérium eddig ismertté vált elképzelései sejtetni engedik azokat a lehetőségeket és , alkotmányos fórumokat, ahol a szakmai szempontok megjelenése feltétlenül szükséges az egészséges fejlődés, a normális együttműködés érdekében. Ezt igyekszik előkészíteni a Pedagógus Kamara helyi és országos szinten egyaránt. — Tehát elébemennek az esetleges konfliktusoknak? — Megpróbálunk ... K. E. 7 Helyi adók, helyi terhek Az önkormányzatoknak sem lesz könnyű Tizenkétmillió forint adót vetett ki tavaly különféle címeken az egyik Bács-Kiskun megyei várös tanácsa. Jövőre, ha a tanácsi adókat felváltják a helyi adók, ez az összeg 113,4 millió lenne, vagyis mintegy tízszeres bevételhez jutna az önkormányzat. Gyorsan hozzátesszük: ez csak úgynevezett modellszámítás, egyáltalán nem biztos, hogy pontosan ennyi lesz. A helyi adókról szóló jogszabály ugyanis kerettörvény lenne, amely lényegében szabad kezet ad az önkormányzatoknak, hogyan és mennyire terhelik a települések lakóit. TERVEZETT HELYI ADÓK A régiek megszűnnek Igazán szabad kézről, persze, akkor beszélhetnénk, ha a képviselő-testületek úgy is dönthetnének, hogy nem vetnek ki adót. Ám az ilyen, roppant szimpatikus döntésnek nem jogszabályi akadálya van, hanem gazdasági, vagy mondjuk úgy, anyagi. Valójában nem is kérdés, hogy szükségük van-e az önkormányzatoknak helyi bevételekre. Még inkább szükségük lesz, ha a központi támogatásokat a Pénzügyminisztérium elképzelései szerint (a helyi adókból származó bevételek beszámításával) valóban megnyirbálják. A „szabad kéz” kitételt ez mindjárt meg is kérdőjelezi: mi mást tehetnének ilyen helyzetben az önkormányzati testületek, minthogy a lehető leghamarabb megpróbálják pótolni a kieső pénzeket? A helyi adókról szóló törvény a tervek széíint 1991. január 1-jétől lépne hatályba. Az idő nagyon rövid a felkészülésre, de az önkormányzatok szerencsére élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy év közben vezetik be az új adókat, vagy 1991-ben továbbra is a régieket szedik be. Kivéve a tehót és a bor- forgalmi adót, ezek ugyanis a törvény hatályba lépésével a tervezet szerint automatikusan megszűnnének. Az első változatok még a gépjárműadónak és a földadónak is ezt a sorsot szánták, ám ezek mégis maradnak. Ami talán nem véletlen, mert például a már említett városban e két adónem tette ki 1989-ben a bevételek döntő hányadát, de ugyanez a helyzet az országos modellbe bekerült másik két megyei településen is. Minden további tanácsi adó megszűnik, amikor az újak felváltják őket, de legkésőbb 1992. január 1-jével valamennyi régitől búcsút vehetnénk. Határok között Végül is milyen adókat kellene majd fizetnünk? A törvénytervezet szerint háromféle adótípusban összesen ötféle adónem lenne. (Lásd táblázatunkat.) A törvény meghatározza az adómértéket, pontosabban az alsó és felső határt, amelyen belül az önkormányzat — igazodva saját gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez—megállapítja a kivetendő adót. Egy adóalanyt egy meghatározott adótárgy eseteben csak egyféle adó fizetésére lehet kötelezni. Például, ha valaki telekadót fizet, akkor ugyanarra a belterületi földrészre nem szabható ki földadó. Ha valaki netán építmény-, kommunális és idegenforgalmi adó alá is esne, az önkormányzatnak kell eldönteni, hogy a három közül melyiket fizetteti az illetővel. A törvény azt is előírja, hogy egy adónemen belül az adó mértékét csak egységesen határozhatja meg az önkormányzat, tehát vagy tételes összegben, vagy a forgalmi érték alapulvételével. Az építményadó eseteben például az adóalap vagy az építmény négyzetméterben számított hasznos alapterülete vagy az építmény úgynevezett korrigált forgalmi értéke. Mindenesetre, ha ezt az adónemet bevezetik és megszűnik a házadó, előfordulhat, hogy sokan meghökkenünk. Mert míg az utóbbi alól ma számosán mentesülnek, előbbi már nem járna ilyen kedvezményekkel, illetve ennek eldöntését a törvény a helyi önkormányzatokra bízná. Á képviselő-testületeknek egyébként lehetőségük lenne a törvényben meghatározottakon kívül kedvezményekkel is élni. Valószínűleg nem kis dilemmák származhatnak majd abból, mennyire bővítsék az adott településen a mentességek, kedvezmények körét. Sokan rászorulnának ugyanis üyesmire — de az önkormányzat is rászorul a bevételekre. Mellbevágó számok A megyei tanács szakemberei által végzett modellszámítás meglehetősen ijesztő számokat tartalmaz, amennyiben nem az önkormányzat (amely bizony még így sem lenne milliárdos), hanem az állampolgár szemszögéből nézzük. Mellbevágónak tűnik a Pénzügyminisztérium képviselője által a Heti Világgazdaság egyik számában említett 23 milliárd forint tervezett lakossági adóbevétel is. Éppen ezért nem lesz köny- nyű az önkormányzatok dolga, ha a választókkal el akarják fogadtatni a helyi adókat. Az emberek ma bármilyen új adót ellenérzéssel fogadnak, s nem éppen „állampolgári engedetlenségből”, hanem mert nincs már miből kiszorítani. Elképzelhető, hogy az önkormányzatok igyekeznek majd minél kevésbé terhelni a magánszemélyeket, és inkább a vállalatokat, vállalkozókat „szorongatják meg”. Csakhogy ez is rejt magában veszélyeket: a fejlődni vágyó településekről elriaszhatja az egyébkent nagyon is kívánatos adóalanyokat. (Igaz, ők a helyi adót költségként elszámolhatják — enyhén szólva furcsa, hogy a magánszemélyek viszont nem.) A kisebb, elmaradottabb települések eleve hátrányos helyzetből indulnak. A modellezett községek egyikében például a modell szerint az új adók csak másfélszeres bevételnövekedést eredményeznének, mégpedig azért, mert kevés a gazdálkodó szervezet, és az adóalanyok száma sem sokban változna. Az itteniek most is több címen fizetnek adót, 1989-ben a három település közül itt volt a legnagyobb az adóterhelés. A városokban viszont igencsak megnőne az adózók száma, a kommunális adó bevezetésével a városlakók döntő hányada bekerülne e körbe. Például, egy 50 négyzetméteres lakással, es egy 16 négyzetméteres garázzsal rendelkező kecskeméti, vagy bajai lakos akár 6 ezer forint adót is fizethetne) egy évben. Nem ezt várják A helyi adókból származó bevétel a törvény szerint semmilyen címen nem vonható el az önkormányzatoktól, nem játszható el vele tehát az a költségvetési „adom is, nem is” játék, mint a személyijövedelem-adóval (bár a kormányzati elképzelések a táAzt olvasom a törvénytervezet indoklásában; eme jogszabály biztosítja, hogy „ ... az önkormányzat szuverén módon döntőiét) arról, hogy gazdálkodási feladatai és az ehhez szükséges forrásképzés érdekében él- e es milyen mértékben — a törvényi keretek között — a helyi adóztatás eszközével”. Optimista felfogásom szerint ez azt jelenti, hogy a demokratikusan választott új önkormányzatokra bízzák (a törvényi keretek között) az egészet. Senki nem próbál rájuk erőszakolni semmit, a sunyi módszereknek meg, ugyebár, örökre vége. Csakhogy... Egy másik jogszabálytervezet szerint az elmaradott térségek csak úgy juthatnak állami támogatáshoz, ha bevezetik a helyi adók valamelyikét a kötelezően előírt minimális adótételekkel. Vagyis csak akkor kaphatnának központi pénzt, ha az elmaradott településen még megmaradt lakosokból előbb kipréselik az adót. Ebben, persze, nincs semmi kényszer. Elmogatások „nyirbálásáról” nagyon is emlékeztetnek erre). „Játszani” a képviselő-testületeknek kell majd a számokkal: mi menynyi, azaz, mennyi a központi támogatás, mennyi az szja-ból való részesedés és mekkora lyukat kéne befoltozni a helyi adókkal. Településeink jelenlegi (és közeljö- vobeni) helyzete nem nagyon támasztja alá annak a polgármesternek az optimista véleményét, aki úgy nyilatkozott: szeretné elkerülni falujában a helyi adók bevezetését. Lehetséges, persze, hogy ez könnyebb feladat lenne, mint elfogadtatni, hiszen az egyre türelmetlenebb és egyre szegényebb állampolgárok frissen választott szenátoraiktól elsősorban nem az adóterhek növekedését várják. Még ha egyébként belátják is, hogy az önállósághoz és gazdasági függetlenséghez az önkormányzatoknak is pénz kell. végre választhatják azt a megoldást is, hogy nem préselnek. Se adót, se támogatást. Az önkormányzatok 1991. évi összesített forrásai között (a tervezet már a polgármesterek kezében van) szerepel egy 26 milliárdos tétel adó es illetek címén. Magyarán: a kormányzati szakértők szerint jövőre ennyi pénz fog befolyni a még be sem vezetett helyi adókból (meg az illetékekből). Egy jól felkészült szakapparátus persze sok mindenre képes, de valahogy nem akar ódzik elhinni, hogy ezt előre „kimodellezték”. Ugyanis ahány település van Magyarországon, annyiféle variációja képzelhető el a helyi adóztatásnak (még a törvényes keretek között is!), épp ez benne a szép. Kicsit gyanús, hogy itt netán fordítva számoltak: ennyit kaptok a költségvetésből, ennyit meg nektek kell összekaparni a helyiektől, ha élni akartok. Önállóan, demokratikusan és szabadon. Illetve, „szuverén módon”. Magyar Ágnes Könnyedén, szabadon FIGYELIK, KI SZEREPEL A PARLAMENTBEN Magyar képviselő bécsi tapasztalatai — Nem kis meglepetés ért a múltkoriban —mesélte az egyik országgyűlési ülés szünetében Nagy András Bács-Kiskun megyei képviselő, az SZDSZ-frakció tagja. »— Egy többpárti küldöttséggel november 7-étől 10- éig Bécsben jártam, az osztrák parlament munkájával ismerkedtem. Ez tulajdonképpen az ENSZ, a Soros Alapítvány és a Ford cég által támogatott tanulmányút, ami három részből áll. December 5-én itt folytatódik Budapesten, majd valamikor kora tavasszal1 Strasbourgba utazunk, hogy az Európa Parlament tevékenységébe is betekintsünk. De azzal kezdtem, hogy meglepetés ért képviselőtársammal együtt. Megdöbbentő volt számunkra ugyanis, hogy szinte azonos gondokkal küszködnek a bécsi parlamentben, mint mi itthon. — Csak nem azt akarja mondani, hogy majdnem irigykedtek is önökre? — Általánosságban természetesen nem, de például a „Fehér Házunkért,” mármint a képviselők,. frakciók elhelyezéséért a volt MSZMP-pártközpontban, igen. Mint mondják, ők állandóan helyiséggondokkal küszködnek. Erre mi csak annyit válaszoltunk, hogy ezért irreálisan nagy árat fizettünk az elmúlt 45 évben. — Gondolom, ez azért nem olyan nagy gond... — Persze, hogy nem, de itt van például a választási rendszerük átalakításának terve. Ausztriában ugyanis döntően csak a pártokra leadott listás mandátumok léteznek. S amire büszkék lehetünk: á mi választási rendszerünket kívánják mintaként felhasználni. Igaz, hogy egy kicsit bonyolult, ám ez a módszer képviseli ténylegesen a pártok és egyben az egyes választópolgárok érdekeit is. Érdekes volt például az egyik volt nyugatnémet — ma ugyebár német — Bundesrat- tag véleménye is, aki a két Németország egyesítéséből származó privatizációs gondjaikat részletezte. Megjegyezte, hogy Magyar- országon is hasonló a helyzet, mert tudnunk kell, hogy nem kizárólag a bizonytalan jogi helyzet tartja vissza a nyugati tőkét. Sokkal inkább az, hogy úgy érzik, olyan óriási beruházásokat kellene végezni — környezetvédelmi, munkaszervezési, gépészeti és tanulmányi területen —, melynek a finanszírozása megoldatlan. Tehát, aki nálunk be akar fektetni, annak nemcsak a vételárat kell megfizetni. Nagyon meglepett bennünket, amikor néhány osztrák képviselő mintegy tanácsot kérve mesélte el: náluk a választók csak lo- csifecsinek nevezik a parlamentet, azt mond- ják, érdemben semmit sem tesz, míg a honatyák hatalmas összegeket vesznek fel'fizetésként. Az is előfordul, hogy kiszúrnak egyegy képviselőt, hogy lám, két hónapja ott ül a parlamentben és még meg sem szólalt. Talán mondanom sem kell, nem tudtunk tanácsot adni. Ők is, hasonlóan hozzánk, azt d tényt hozzák föl mentségül, hogy az érdemi munka nem a plenáris ülésen folyik. Az ugyanis egy show, ami a választóknak szól. Komoly szakértői tevékenységre csak a bizottságokban van lehetőség. — Láttak-e olyan példát, ami esetleg felhasználható a magyar parlament munkájában is? — Mindenképpen megfontolandó a kétkamarás országgyűlés bevezetése. Erről már régebben is folytak viták, ám nem alakult ki egységes álláspont. A hajdani kétkamarás parlamenti rendszer persze ma már nem működhet. Érdemes lenne azonban elgondolkodni egy érdekvédelmi felsőház létrehozásáról. Meg kell mondanom, hogy számunkra ez a látogatás, tanulmányút inkább önbizalom-növelő volt. Több képviselőtársammal együtt úgy, éreztük, hogy nem is állunk olyan rosszul, nem is vagyunk olyan messze Európától, legalábbis a jogalkotás és az ország- irányzat szintjén, mint ahogy eddig hittük. Bencze Andrea * Megnevezés Adó mértéke 1. Vagyoni típusú adók Építményadó Négyzetméterenként legfeljebb 300 forint, vagy a korrigált forgalmi érték 3 százaléka. Telekadó Négyzetméterenként legfeljebb 100 forint, vagy a korrigált forgalmi érték legfeljebb 1 százaléka. 2. Kommunális típusú adók Kommunális adó Adótárgyanként, illetve lakás fő- bérleti jogaként legfeljebb 3000 forint, vállalatoknál alkalmazottanként legfeljebb 2000 forint. Idegenforgalmi adó Épület után évente legfeljebb 300 forint négyzetméterenként, üdülőknél naponta legfeljebb 100 forint. 3. Helyi iparűzési adó Az éves nettó árbevétel legfeljebb 3 ezrelékéig terjedhet. Mind az öt adónemre vonatkozik: adóalanynak számít a magán- ' személy, jogi személy, valamint a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező egyesülése; a közölt adótételek 20 százalékánál nem lehet kisebb a kivetett adó.
