Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-10 / 238. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. október 10. KIÉ LESZ A PAGODA? • A vita tárgya: a kertészlak vagy pagoda. A történelmi igazságtétel útvesztői Panaszos levelet kapott a szer­kesztőség. Feladója Batiz Gyula, Baja, Jelky András utca 16. szám alatti lakos. Sorait változtatás nél­kül közöljük. „A mezőgazdasági kiállításon több aranyérmet, a Bécsi Nemzet­közi Kertészeti Kiállításon 1965- ben három bronzérmet nyert bajai kertészet — a Városgazdálkodási Vállalat részlege —| a nyolcvanas évek közepén tönkrement. Lassan az enyészet sorsára jutott. A telepen épült 14 üvegház, 2 élő­höz, egy kazánház (földgázkazánokkal) a szociális létesítmény, a kömpresszorház és két mélyfúrású kút használati értékét tekintve jó állapotban volt. Újraelő­állítási értékük 20-30 millió forintra tehető. A városgazdálkodási igazgatója, Eleki István elren­delte a terület lebontását a rajta levő Tanya II. 30., és 31. számú lakóépületekkel együtt. Ehhez előzetesen megszerezte a tanács végrehajtó bizottságának jóváha­gyását. A környezetvédelmi előírásokat, különösen az'ivóvíz tisztaságát illetően, nem tartották be. Ä kertészeti tele­pen létesített mélyfúrású kutak egyikét betemették, a másikból a bontók kiemelték a búvárszivattyút és a kutat lefedés nélkül otthagyták. A játszadozó gyerekek építési törmelékkel dobálták tele, és belefolyik a tömi- tetlen városi vízvezetékből a víz. Ezzel az alsóbb ivóvíz- készletet hónapok óta szennyezik. (Fényképfelvétel ké­szült róla.) A bontás sórán — csodával határos módon — meg­maradt a Tanya II. 29. szám alatti épület, az ún. ker­tészlak. Ebben én és családom, 1954 húsvétja óta 1977. november l-jéig laktam mint főbérlő. Kezdetben á ker­tészeti vállalat vezető könyvelője, 1955 novemberétől kertészeti részlegvezető, 1965 óta a Városgazdálkodási Vállalat főkönyvelője voltam. 1969. IX. 30-án megjelent a Magyar Közlönyben az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítéséről szóló 32/1969. Korm. sz. rendelet, mely gyakorlatilag az állami tulajdonú házak eladását szabályozta. Egy­ben elsőbbséget és vételi kedvezményt nyújtott a bentla­kónak. A házkezelőség akkori vezetője, Haselbach Gyuláné és munkatársai összeállítottak egy listát azok­ról a házakról, amelyeket értékesítésre jelöltek ki. A listán szerepelt az én bérleményem is. A házkezelőség előterjesztését a vb elfogadta. Amikor meg akartam vásárolni az általam már 16 éve lakott épületet, a vállalat akkori igazgatója kérésé­re Barna György H az akkori építési osztályvezető — az eladható épületek listájáról törölte. Ez ügyben személyesen kerestem fel Barna Györgyöt, aki közölte velem, hogy a városrendezési terv szerint az épület bontásra kerül, ezért vették le az értékesítésre kerülő épületek jegyzékéről. (A háznak 3\ bejárata, 3 és fél szobája, két különálló WC-je, fürdőszobája és kétszin­tes padlástere van. Alapterülete kb. 120 m2:) A kertészeti telepről kiköltöző lakóknak kivétel nél­kül adtak lélépési díjat, egyedül én nem kaptam. Erre vonatkozó kérelmemet a tanács és a Városgazdálkodási Vállalat ide-oda tologatta. Hónapok múlva kaptam értesítést, hogy kérelmemet elutasították. Manapság igen sok szó esik a történelmi igazságté­telről. Vajon ki tesz az én ügyemben igazságot?" Alaptalan vádak99 — Batiz Gyula újabb vádasko­dása tulajdonképpen a személye­met érintő — egyébként teljes si­kerrel folytatott — lejáratási akció része. Két héttel ezelőtt azzal gya­núsított meg, hogy a pagodát meg­vásároltam — a kertészlakot álta­lában így nevezik —majd amikor rájött, hogy a telekkönyvben az állam van tulajdonosként beje­gyezve, gyorsan visszavonta a Pe­tőfi Népéhez küldött cikkét. Mind­egy, célját már elérte: az egész vá­ros tele van, hogy a Barna-butikok mellett, íme, újabb ingatlan van a nevemen—mondja elkeseredetten Barna György tanácselnök-helyet­tes, és mutatja a telekkönyv hitele­sített másolatát. Batiz úr a kisem­mizett kisember pózában tetszeleg, ügyesen panasszá szelídítve a múltkori becsületsértéssel felérő rágalmazást. Mire a válaszomat megkapja, bizonyára elkészül az újabb variációval. Azt a javaslatot tettem Barna Györgynek, hogy írja le mondani-' valóját. íme, megtörtént: — A városi kertészettel a műsza­ki osztályhoz kerültemkor, tehát 1969 nyarán ismerkedtem meg, és 1975-ig vannak róla információim. Ez időszak alatt, az elavult gépé­szeti berendezések miatt, alig-alig lehetett gazdaságosan működtetni. Azt, hogy a teljes műszaki elhasz­nálódáshoz és gazdasági csődhöz mi vezetett, leginkább Batiz úr, az akkori főkönyvelő tudná megin­dokolni. Persze, meg kellene vizs­gálni az ő személyes felelősségét is. Amikor az üggyel — tanácsel­nök-helyettesként — 1985-ben is­mét kapcsolatba kerültem, a kerté­szet már nem működött. Ekkor telkeket alakítottunk ki a lakosság céljaira a Varga István utcai ré­szen. Amint tudom, többször meg­kísérelték a meglevő üvegházakat bérbe adni, eredménytelenül. Ezt követően döntés született a telepen levő szükséglakások felszámolásá­ról, a kertészeti épületek lebontá­sáról, a terület rendezéséről és köz­művesítéséről, további építési tel­kek kialakításáról. A cél kettős: házhelyet lehet adni áz igénylők­nek és bevételhez jut a város. Az értékesítés — versenytárgyalás út­ján — a negyedik negyedévben történik. Ami a pagodát illeti, még rom­jaiban -is megtartásra érdemes. Ezért úgy készül a telekkialakítás, hogy a pagodához tartozó terület az épülettel együtt lesz értékesítve. (Természetesen a vevő kötelezi magát az építészeti stílus megtartá­sára.) Ami Batiz úr lakásvásárlásá­nak meséjét illeti, a vádaskodás személyes jellegű, nem is érdemes vele foglalkozni. Ha „korábbi ér­demei alapján” jogot formál a pa­godára, javaslom, tegye meg aján­latát a nyilvános versenytárgyalá­son. így a szorgalmazott „történel­mi igazságtétel” beteljesülhet szá­mára. Gál Zoltán ŰJ KÖNYVEK: Bibó. István: Különbség. (Bethlen K., 260 Ft) — Csáki Csaba—Rabár Ferenc: Nemzetközi fejlődés — magyar agrárpolitika. (Közgazdasági és Jogi K., 127 Ft) — Erdős Renée: Antinous. Egy szerelmes nyár története. (Garabonciás, 98 Ft) — Tony Grant:A nőies nő. (Primo, 140 Ft) — A. Kipling: A dzsungel könyve. (Forma-Art, 98 Ft) *- Rácz Endre—Takács Etel: Kis magyar nyelvtan. (Gondolat K., 98 Ft) — Benedek István Gábor: Holnapra a világ (Ra-Re) (Mag­vető, 60 Ft) — Albert Camus: Sziszüphos mítosza. (Vi­lágkönyvtár) (Magvető, 148 Ft) — Robert Ludlum: Vas­koporsó. (IPM, 99 Ft)— Marie-Claude Manchaux: Ne­kem két születésnapom van. (Móra, 75 Ft) —- Adóigaz­gatási kézikönyv termelőszövetkezetekre és állami gaz­daságokra vonatkozóan. 1990. (Müszi, 490 Ft) — Bruce Goldberg: Előző életek. Jövendő életek. Hipnózis, rein­karnáció, karma. (Édesvíz K., 139 Ft) — O. Karanko —L. Keresztes—I. Kuiivila: Finn nyelvkönyv haladók­nak. (Tanuljunk nyelveket) (Tankönyvk., 250 Ft) — Radványi Tamás—Székács Györgyné: Angol nyelv­könyv II. 6. kiad. (Tanuljunk nyelveket) (Tankönyvk., ,280 Ft). ti ’S KÉPERNYŐ Ha gyűléseznek, akkor... Át-átkapcsol az ember más adókra, ha elégedetlen a hazai kí­nálattal, vagy éppen másféle ér- deklődésűeknek kedveskedik Sza­badság téri intézményünk, vagy éppen nincs ráhangolódva az adott műsorra. Milyen sokat elárulnak az ilyen alkalmi csavarintások politikai szokásokról, mechanizmusokról! Ha emberek ülnek hosszú, téglalap alakú asztal körül és végehallatla- nul — már bocsánat — nyomják a szöveget, akkor tudom, hogy déli szomszédaink jelentek meg a kép­ernyőn. Ritkán tévedek. A szóára­dat olykor emelvényről hömpö­lyög a kamerákba. Mélységesen csalódnék, ha egyetlenegyszer a TV 5-ön fogadna hasonló látvány, szógörgeteg. Nagy északi szomszédaink né­hány éve szívesen kapcsolják a kongresszusi palotát, de gyakorib­bak az álló interjúk. Lesátoroz va­lamelyik utcasarkon a riporter, és akijön, mondja a magáét. Főként a gyakran hétköznapokon is ki­tüntetésekkel dekorált veteránok vitatkoznak haraggal. Az ilyen röpgyűléseken formálódik a politi­kai közhangulat, a holnap Orosz­országa, Ukrajnája, Orményorszá- ga ... vagy csupán a feszültség- csökkentést szolgálják a tévés fó­rumok. Az egyik német adón fedeztem fel kitűnő Kerék-bár műsorunkat. Innen koppintották Vágóék? Ha­sonló a játék menete, hasonlóak a külhonbún valamivel csillogóbb külsőségek. Hajszálnyival látvá­nyosabb a külföldi utazási fejtörő. Nekem a magyar mégis kedvesebb. No, nem valamilyen piros-fehér- zöld lelkendezésből. Mert színe­sebb egyéniség a magyar műsorve­zető, mert jobban bevonja a közös játékba a nézőket, mert az emléke­zeten kívül próbára teszi a kombi­nációs készséget. így kellene kima­zsolázni mindezt a nagyvilágból: saját lehetőségeinkhez igazítva, a legalkalmasabb személyiségek te­hetségével gazdagítva. A tévéhíradók összehasonlításá­ért lassanként át sem kell kapcsol­ni más állomásra. A BBC esti ösz- szefoglalóján kívül hetente egyszer egy NSZK-híradót is láthatunk, nézhetünk. Helyzetüknél fogva érthetőbb, hogy a politika szá­mukra még életbevágóbb, komo­lyabb ábrázatú, elsődlegesebb, mint a szigetországiaknak. Bonn­ban és Berlinben nyilván még éve­kig a nagypolitikáé a főszerep. Arra is jók az ilyen képernyős, csatangolások, hogy jobban értsük az országunkban történteket. Az ezért-azért lélekben még az elmúlt negyven évhez kötődők például, meg a napi hírözönben élmerülők hajlamosak kibontakozó demok­ráciánkat, a lassan nyiladozó sza­badságot elmarasztalni a közbiz­tonság aggasztó romlásáért. Néz­ték az angol híradót? Hosszan boncolgatta belügyminiszterük gondjait. Egyötödével több betö­rés, rablás volt a szigetországban, mint az elmúlt év hasonló idősza­kában, mind többen bújnak ki az igazságszolgáltatás hálójából. * Kevés jót mondott K. J. az örökrangadóról. Csepülte a játé­kosokat, a bírót: okkal, ok nélkül. A lelke rajta. Közelebb állnak hoz­zá a Gyulai típusú riporterek. Be­lebetegedne, ha nem érezné egy- egy közvetítés után, hogy néhány hívővel gyarapította a kedvelt sportjával rokonszenvező stábját. ő sem kiabálja bajnoknak a legyő­zött atlétát. Elszomorítja, ha az 550 centiméterre hitelesített rúdug­rónak csak 5 méter sikerül, de egy pillanatra sem lanyhul érdeklődé­se, indokolt esetben együttérzése. Tud örülni, ha van miért. Még azokat is a képernyőhöz köti, akik életükben nem voltak futóverse­nyen, bizonytalanok a diszkosz és. a kalapács megkülönböztetésében. Mert jó riporter, színes, érzékeny, ügyszerető, szimpatikus ember. Sokan szeretik stílusát, a küzdők­ben mindig embereket lát. Ügye­sebbeket, gyengébbeket, nem a tel­jesítmény a legfontosabb mérce számára, hanem az emberség, az igyekezet. Éppen ezért tudja: a re­kordokat nézőkben is „dobogóra ^állítani”. J A legérdekesebb küzdelem is ■unalmassá válik, ha nyűglődő, semmitmondó, előre kiszámítható egyhangúsággal kopogó monda­tokkal kommentálja a riporter. El­megy a kedvünk a szép küzdel­mektől is, ha „kutyázik”, „atyá- zik” a riporter, ha a csapatot „le- akizza”. Nehéz helyzetbe kerül a focipályán, az egylábas játékos, nem kevésbé kínos hallgatni az „egyszavas” tévések alibi közvetí­tését. A vagy a bal, vagy a jobb lábára specializálódott fopista ka­pura lövés helyett oldalt adja, hát­ra gurítja a labdát, ha az nem jó lábára pattan. Az a riporter, aki — legalábbis a közvetítés tartamá­ra pf; megfeledkezik a látványt pontosan tükröző szavakról, kife­jezésekről, mindent dologként em­leget. Legyek stílusos, ez nem nagy dolog, nem NB I-es szint. Márpe­dig ha ezt kérjük számon a játéko­soktól, akkor ez elvárható vala­mennyi riportertől. Heltai Nándor FILMJEGYZET mmm Tóm Cruise épp olyan, amilyennek lennie kell. 0 ugyanis a mozinézők de­rékhadát alkotó tinédzserek millióinak „találmánya”. A „fikció” részletei sok­féle forrásban hozzáférhetőlc. A nyu­gati képes magazinok, pletykalapok évek óta rendszeresen és részletesen tu­dósítanak magánéletének legintimebb részleteiről, kedvenc ételeiről, koktélre­ceptjeiről. Akadnak azonban olyan fa­natikus rajongói is, akik a kilencvenes évek James Deanjeként tartják szá­mon. Amiből mindenképpen igaz, hogy a nagy sztárelőddel is. különleges játékot játszottak a legendák. Mindezekhez a praktikákhoz Crui- se-nak, persze, azért filmekre is szüksé­ge volt. Pontosabban, „mozikra”, ame­lyekből mára már-tekintélyes listát ál­líthat össze.' A közelmúlt hazai sikere volt például a tini életművészetről el­mélkedő Cocktail, a vietnami háborút újrapörgető Született július 4-én, vagy az élelmességgel másként manipuláló Elsőember. A legújabb Cruise-produk­ció kapcsán James Deant emlegetni ta­lán csak azért nem szentségtörés, mert a Mint a villám szereplője ugyancsak a * sebesség. Persze, korántsem csak úgy (Dean receptje szerint) önmagáért va­lóan, amelyben a lélek tér-idő korlátai­nak áttörése a cél. Cruise egy szabályos rajt után egy igazi célszalagot szakít át. E szalag az Egyesült Államok minden rendű és rangú polgárát időről időre lázba ejtő, Nascar-féle autóverseny tar­tozéka. Csakúgy, mint az üdvrivalgás, a kötszerek és a vesztesekért hullatott könnyek, amelyek nélkül nem verseny a verseny. A Kínai negyeddel Oscar-díjat nyert forgatókönyvíró, Robert Towne min­denesetre úgy gondolta, hogy ez a tö­meghisztériától gyakran hangos terep kitűnő alapanyag, hasznos adalék lehet egy mozi számára. Pláne akkor, ha en­nek az őrületnek olyan tárgya akad, mint. Cruise, a pilóta. Magánéleti és szakmai problémái persze nem szük­ségképpen eredetiek. Számos nagy múltú rendező (Sydney Pollack, John Frankenheimer) több közismert mun­kája — Bobby Deerfield, Grand Prix — boncolgatta már a nézők megelége­désére azokat az alapkérdéseket, ho­gyan dolgozik, hogyan él egy önmagát ■a célszalag átszakítására kárhoztató versenyző. Cruise autóversenyzés irán­ti személyes vonzalmához különben egy neves kollégának: Paul Newman- nek is némi köze van. Egy forgatáson kötöttek barátságot, amelynek ered­ményeként Cruise Newman versenyis­tállójának boxaiban, pályáján váltotta 1 valóra elméleti rajongását. Az itt meg-' szerzett tapasztalatoknak a Mint a vil­lám forgatásán persze igencsak nagy hasznát vehette. Legalábbis minden tő­le telhetőt igyekszik elkövetni, hogy a. magas oktánszámú benzinnel üzemelő járművek gyilkos futamai még „gyilkó- sabbakra” sikeredjenek. A nagy igye­kezet eredménye, persze, nem is marad el. Valódi izgalomról beszélni azonban cáak legfeljebb a legelrugaszkodottabb Tom Cruise-rajongók esetében lehetsé­ges, az egyszerű, legendákban járatlan „mezei” nézőt nem rendítik meg a hui-1 lámos hajú,' napbarnította bőrű fősze­replő életének drámai pillanatai. Károlyi Júlia \ Mint a villám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents