Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-09 / 237. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. október 9. TAPSOS ÉVADNYITÁS — CSALÓKA VOLT-E A „SZIVÁRVÁNY”? „A halál i 00 00 közös dombon ül a virággal Elgondolkodtató előadással kezdte az új évadot a kecskeméti színház. Igaza van Gyerg.vádesz Lászlónak .a színházi műsorfüzetben közölt írásában: „ ... a színészek is vizsgáznak, sőt, a közönség is vizsgázik. Minden Tamási-darab próbakör Mindenekelőtt természetesen a szerző. Sajnos, a színházi gyakorlat napjainkig sem igazolta Németh Lászlót: „ebben a században a magyar drámáért senki sem tett annyit, mint ő a négy bukott darabjával”. Olyan ritka nagyobb játszóhelyeinken a Tamásifelújítás, mint a téli fa árnyéka. A kritikák többnyire fanyalogva szóltak a próbálkozásokról. Balsike- ríinek mondta (poritosítanom kell előzetesemet) az 1963. január tizenegyedikei, életében utolsó ősbemutatóját barátja és életrajzirója Féja Géza isi papunk is elmarasztalta a Boldog nyárfalevél kecskeméti színrevitelét, igaz, főként napjainkra túlhaladott politikai és esztétikai nézőpontból. A mindig erdélyiként számontartott író, több fővárosi szakember és lelkes Tamási-hívők jelenlétében tartott ankéton nyilvánvalóvá vált, hogy ekkor sem fogta kézen a szándék, a remény, a színpadi végtermék a sikert. A bánatosan végződő összejövetel után Tóth Lászlónak és e sorok írójának nem annyirá a Boldog nyárfalevél boldogtalansága az Énekes madár és még inkább a Csalóka szivárvány'mellőzését panaszlotta a vacsorázóasztalnál. Mi mást tehettünk volna, megbízás és illetékesség nélkül ígérgettük a szívének oly kedves művek hírős városi színrevitelét, kiszedve belőle újabb látogatások, a kapcsolattartás ígéretét, A farkaslaki temetőben két öreg cserfa között pihenő Tamási. Áron nem térhet vissza még a régi «ígéret nyugtájába rtá'sern. Együtt tapsolna-e a né-' zőkkel az előadás végén? Azt kapná-e, amit látott, belelátott a halállal kacérkodó, életszerep és személyiség fölóserélhetőségét vélő Czintos Bálint sorsába? Tűnődne, hogy benne volt-e a világmindenség, meg a folklórisztikus székely ballada, a látomásos világlátás, meg az éljünk másként prófé- táskodás és szülőföldjének derűje. * * * Érzésem szerint a Tamási-műveket röptető képzelet légpárnáit el-ellaposították az előadás főként néhány szerepértelmezésben megmutatkozó népi- eskedő kibicsaklásai. A kétségtelenül nevetést fakasztó anekdotikus közjátékok faiintha elszürkíte- nék a jómódú, csalódottságában barátja bőrébe bújva szerencséjét újra megkísértő gazda általánosítható érvényű tragédiáját. Tamási tiszta, erős színeit olykor kifakítja a kevert színekhez szoktatott színészi gyakorlat. Bodolay Géza rendezése mintha vállalná a Csalóka szivárvány költészetét, a körbe-körbe forgó sorskerékkel is jelképezett végzetszerűséget, de a színjátékban sincs kétórás révülethez, balladás fel- magasztalódáshoz, a valóságfeletti elfogadtatásához, a tudatalatti kétórás érzékeléséhez elegendő matéria. Az emberi lét mélyrétegeibe indázó, az ösztönéletet szabad képzettársításokkal kifejező motívumokat „szürnaturalista” (Koltai Tamás szóhasználata) elemek gyengítették. Bodolay Géza műveltsége, jó ízlése szerencsére el-elfojtja.a falusi környezetben játszódó művekre bojtorjánként tapadó, harsánykodó népszínmü- veskedést, így végül is egy sokakat szórakoztató, jó ritmusú és a közönség érdeklődésére joggal számító előadással nyitott a színház. Ha nem tudnám, hogy Nagy Attila betegsége miatt e szerepért szerződtették elsősorban Kecskemétre Nagy Sándor Tamást, akkor gondolhatnám: az ő kedvéért tűzték műsorra a Csalóka szivárványt. Erőteljes egyéniség, van stílus- és arányérzéke. Meggyőzte a nézőket: nem akármilyen élet Czintos Bálinté. Okuljunk: lett-légyen bárki nagy tehetségű és nagy akaratú, célratörő és eszközökben nem válogató az igazság órájában, a halálos ötvény várja, ha átallépi a természet törvényeit, ha magának próbálja leszakítani a halál sírdombján viruló virágot. Méltó társa volt a megszomorodott filozófus és az öreg csavargó hálás szerepében Szirmai Péter. Letisztult, érett alakításban formálta meg Samu bácsit Fekete Tibor, bár mintha a Tamási-színműben egy szemernyivel meghatározóbb személyiség lenne az öreg bölcs, Czintos mindenese. A kurta- nemes-filozófus környezetéből egyértelműen a helyén volt Bácskai János mint szolgalegény. Talán többet használt fel hozott anyagokból a kívánatosnál Vitéz László Duka kovácsként és Sírkő László Virág őrmesterként. Kicsit fiatalabbnak is tűntek szerepüknél, de kétségtelenül karakteres figurákat formáltak. Gulyás Zoltán falusi levélhordója a népi komédia és a bohózat határán egyensúlyoz. Jól illeszkedett az összjátékba Orth Mihály (Czintos Kálmán) és Csiszár Nándor (Tibád úr). Érdekes, hogy az életben a nők szerepét mégha-. tározónak tekintő Tamási Áron milyen kevés igazán jó szerepet írt lányoknak, asszonyoknak. Talán emiatt volt halványabb a szokottnál Maronka Csilla az apa-fiú ellentétet is élesztő Zsuzsannaként. Igaz, betöltötte legfontosabb dramaturgiai feladatát: igézetesen szép nőként jelent meg a Czin- tosok életében. Korrektül helytállt Fábó Györgyi (Viola), Gumik Ilona (Rózsa néni), Nyúl Erika (Ibolyka) és Viehmánn Nóra (Berta). Mir a János díszlete inkább a színjáték filozofikus rétegeit szolgálja. Gyakorlatias, látványos egyszerre, ám erőteljesebben jelezhetné, hogy a második felvonásban egy elárvult, a harmadikban egy tudós otthonában játszódik a történet. A jelmezeket Sz. Varga Katalin tervezte, a tőle szokott jó színvonalon. «k\ Hí . ?K-:Hí i p ggf .tóár I j | Az írásom elején említett korábbi kecskeméti Tamási-bemutató műsorfüzetében így köszöntötte várható nézőit a szerző: „Reményemet és írói kedvemet gyarapítaná, ha nem csalódnának a munkámban, melynek szép és tisztes hajlékukban helyet adnak”." A mostani előadás erényeivel és gyengeségeivel együtt arra biztatja az eljövendő kecskeméti szín- igazgatókat, hogy gyakrabban adjanak otthont a sókáig méltatlanul mellőzött, sajátos szépségű drámáinak, játékainak. Heltai Nándor • Itt még gazdaként Czintos Bálint (Nagy Sándor Tamás) középen, Balról a kovács (Vitéz László), jobbról a nyugdíjas hadfi (Sirkó László). 9 Doktor barátja bőrében a kurtanemes (Nagy Sándor Tamás) középütt, fia hazaérkezésekor. Tőle balra Rózsa (Gurnik Ilona), Samu bácsi (Fekete Tibor), a szolgalegény (Bácskai János), jobbra a fia (Orth Mihály), Zsuzsa (Maronka Csilla). (fllovszky Béla felvételei) SZOVJETUNIÓ Kallódó gyerekek (Novosztyi) ... Magas fal, szögesdrót, erős zárak, rács az ablakon. Éles ellentétben áll ez a szomszédos, virágos ablaké házakkal. Mintha két össze nem illő világ találkozna. A kívül élőnek már fel sem tűnnek a falak. Élik a maguk megszokott, mindennapi életét, ám a 'szögesdrót mögött egy mákfajta világ van._Sorban kell vonulni étkezni, sétálni, dolgozni, aludni. Valámeny- nyien a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének rendelete alapján kerültek a fiatalkorúak kraszno- dári átmeneti intézetébe. Vannak közöttük elhagyott gyerekek, vannak, akik megszöktek otthonról, vagy szülő nélkül maradtak. Sokan lelkileg sérülték. És természetesen, vannak bűnözők, akik különösen súlyos bűncselekményeket követtek el, ezért azonnali elkülönítésükre van szükség. A lányok csavargásért, prostitúcióért kerültek ide. Megvizsgálják őket a bőr- és ncmibeteg-gondozó intézetben, s á betegeket gyógyítják, a többieket hazaküldik, vagy szakmunkásképzőkbe irányítják. A fiatalkorúak átmeneti intézetei 62 éve működnek a Szovjetunióban. Számuk ma 170. A krasznodáriba 3 —18 éves korú fiatalok kerülnek, akiket az elkövetés okától, kortól és nemtől függően öt részlegben helyeznek, el és legfeljebb egy hónapig tartanak itt. Az intézmény sajátos jellegű. Nem börtön, nem kolónia, de nem is kollégium. Az egyetlen olyan hely ez, ahol a gyerekeket etetik, felöltöztetik és valamit megpróbálnak pótolni abból, amiből kimaradnak az életben. Ezért járnak ide Krasznodárból színészek, sportolók, híres emberek. Nem ,marad el a munkára nevelés sem. A napi több órás foglalkozásokon padok, asztalok, szekrények készülnek a műhelyekben. A krasznodári intézet nem szociális létesítmény, amelynek a nehezen nevelhető gyermekekkel, illetve a bűnmegelőzéssel kellene foglalkoznia. A Szovjetunióban, sajnos, egyelőre nincs olyan intézmény, amely felkarolná a gyerekeket életük nehéz szakaszában, még mielőtt bűnözőkké válnának. A fiatalkorúak bűnözése pedig1 ijesztő mértékben növekszik. Más országokban régóta működ- hek" ólyan szociális létesítmények, aúiélyék segítenék ä fiatalkorúak ideiglenes lakásgondjainak megoldásában. A szovjet szakemberek tanulmányozzák a külföldi tapasztalatokat,-amire nagy szükség van, mivel évről évre egyre több gyerek kerül a krasznodárihoz hasonló intézetekbe. Láthatatlan gyilkosok 1976-ban Zairéban, az Ebola folyó menti falvakban új fertőző betegség ütötte fel a fejét. Az orvosok tehetetlenek voltak vele szemben, s csak annyit tudtak tenni, hogykunyhókban elkülönítették a betegeket, s ellátták őket étellel és vízzel. Ha kiállták a karantént, akkor jó, ha nem, akkor a holttestekkel együtt egyszerűen felgyújtották a kunyhókat. A megbetegedettek halálozási aránya 90 százalék volt. Aztán amilyen hirtelen fellobbant a betegség, ugyanolyan hirtelen meg is szűnt. Kiderült, hogy az új járvány, amely az Ebola-láz nevet kapta, egy őserdei kórházból indult el, a kórokozót nem stéri- lizált injekciós tűkkel vitték át betegről betegre. Az olyan esetek, mint ez a titokzatos Ebola-láz, vagy a nyolcvanas évek elején a gyilkos AIDS-vírus rajtaütésszerű felbukkanása, súlyos aggodalmat keltettek a virológusokban és járványszakértőkben. Attól tartanak, hogy a jövőben katasztrofális vírusjárványok sújthatják az emberiséget. Ezért határozott úgy számos kutató, hogy nem várják tétlenül az, új, gyilkos kórokozók felbukkanását, hanem igyekeznek módszeresen felkutatni a potenciálisan fenyegető vírusokat. Úgy vélik, hogy a modern biotechnológia eszközeivel sikerülhet a háttérben rejtetten ható vírusokat felismerni. Számításaik szerint évi 150 millió dollár költséggel működtetni lehetne ezt az előrejelző rendszert. Ennek keretében a trópusi országokban, amelyek a- legtöbb vírusos megbetegedés meleg-, ágyai, 15 speciális orvosi központot hoznának létre, míg az Egyesült Államokban 10 víruskutató laboratórium mot állítanának fel. Okosan megszervezett akcióval sok emberi szenvedést lehetne így elkerülni. ) A vírusok okozta járványok nem előreláthatatlan természeti katasztrófák. így volt ez 1981-ben is, amikor annak a rejtélyes betegségnek első hat esetét leírták, amelyet később AIDS- nek neveztek el. Kórokozói nem az égből hullottak alá, hanem biológiailag már régóta jelen voltak. A vírusoknak is vannak „szüleik”,/=— vallja Luc Mon- tagnier, az AIDS-vírus egyik fölfedezője—| a halálos variánsok nem a semmiből jönnek elő. Inkább a régóta ismert vírusok veszélyes kórokozókká való átalakulását figyelhetjük meg. Néhányat közülük már korai stádiumban azonosítani lehet: ilyenek okozzák az ázsiai Dengue-lázt és az argentínai vérzéses lázat. A kutatók attól félnek, hogy ez a két, mindeddig egzotikus betegség az egész Földön végigsöprő járvánnyá fejlődhet. Veszélyes járványhordozónak számít az influenza-A, vagy a Szöul-virus is. Az eddig inkább ártalmatlan influenzavírusnak az utóbbi húsz évben ijesztőén nagyszámú változata alakult ki. Az eddig legpusztítóbb influenzajárvány 1918-ban volt, és 30 millió áldozatot követelt, többet mint az első világháború. A járványkutatók kiderítették, hogy veszélyes influenzajárványok kiindulási helye Dél-Kína, ahol a kacsák és a disznók hagyományosan együtt nőnek fel. A vízi madarak, amilyen a kacsa is, természettől' fogva vírusgazdák. A vírust nem képesek az emberre átvinni, a disznókra azonban annál inkább. A disznók azután éppen úgy megfertőzhetik az embereket, mint az emberek a disznókat. A disznókban egyesül az ember- és kácsavírus öröklési anyaga, és új, veszélyes influenzavariáns jön létre. Hogy a mezőgazdaságban bekövetkezett változások hogyan eredményezhetik egy járvány' elterjedését, azt mutatja az argentínai példa. A harmincas évekig az argentínarvérzéses láz orvosi ritkaságnak számított. Mikor a hatva-, nas években a parasztok, az addig legelőként hasznosított területeken, kukoricát kezdtek termelni, hirtelen megnőtt a vérzéses lázban megbetegedettek száma. Az történt ugyanis, hogy elszaporodott egy kukoricaszemekkel táplálkozó egérféleség, a Calomys musculinus, és vírustartalmú ürülékével terjesztette a halált. Különösen sok aggodalomra adnak okot azok a vírusok, amelyek a majmokat választották gazdául. A majmok sokkal több vírust hordoznak, mint az emberek. Logikus az a föltételezés, hogy ezek közül a vírusok közül néhány megtámadhatja az embert. Az első utalást erre a Harvard egyetem egyik kutatási eredménye nyújtotta: 25 000 afrikaitól vett vérminta közül 1250-ben eddig ismeretlen védekezőreakciót mutattak ki. Az ismeretlen vírús bármelyik halálos járvány okozója lehet. A múlt év végén sokkolta a járvány- kutatókat, hogy a Fülöp-szigetekről Virgíniába importált öt majom vérében az Ebola-láz kórokozóját találták. A majmok egyébként mind elpusztultak. Ázóta, hogy ez a kór 1976-ban Zairéban és a tőle 1000 kilométerrel északabbra fekvő Szudánban pusztított, újabb megbetegedést sehol nem idézett elő: Most találgatják a szakértők, hogy van-e kapcsolat a szudáni és zairei megbetegedések és az öt virginiai majom között. Még nem látszik világosan minden tényező, ami vírusjárványok kialakulásához vezet, de már egyre jobban kezd kirajzolódni a „vírusok országútja”. Trópusi vidékeken a falusi lakosság városba özönlése éppen' úgy elősegíti az addig elszigetelt vírustörzsek elterjedését, mint az egész világra kiterjedő turizmus. A virológusoka.t nagyon aggasztja, hogy bár már hatvan esztendeje, hogy elektronmikroszkóppal megpillantották az első vírust, még mindig tehetetlenek vagyunk velük szemben. „A vírusok sokkal több trükkre képesek, mint azt el tudnánk képzelni — mondja Joshua Lederberg Nobel-díjas amerikai yíruskutató. Az emberiség evolúciós élethalálharcot folytat velük, és semmi biztosíték nincs, arra, hogy mi leszünk a túlélők.” Gogola Aladár (V
