Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-09 / 237. szám

1990. október 9. I PETŐFI NÉPE • 5 Ha nem is jókedvvel de vetnek a nagyüzemekben Az állatállomány megmentése a cél Itt az ősz, s a parasztember nem tagadja meg önmagát. Legye­nek bármilyen politikai csatározások, gazdasági nehézségek, a parasztember jól tudja, ha nincs is jókedve, vetni kell, óvni kell az állattörzsállományt, hogy jövőre kenyér, és hús legyen az asztalokon. Három mezőgazdasági nagyüzem vezetőjét kértük meg, mondják el, mivel foglalkoznak, milyen a gazdasági helyze­tük, kilátásaik. Tovább nyűt az agrárolló — A rozsnak a felét, mintegy háromszáz hektárnyit, elvetettük- mondta Beálló Sándor, a Petőfiszállási Petőfi Tsz elnöke. — A munkát a szokásosnál ké­sőbb kezdtük el, mert a kétszáz hektárnyi, szemes kukoricát le kellett silózni, ugyanis nem yolt szeme. Gondjaink nem kevesek, kevesebb műtrágyát használunk, mint eddig. Hektáronként ez mindössze három mázsa. Beszélgetés közben azonban az volt a benyomásunk, hogy Beálló Sándor optimista. Az okáról ér­deklődtünk. — Annak ellenére, hogy az ál­lami támogatás megvonása miatt hatmilliót, az exportszubvenció visszamenőleges elvonása újabb húszmilliót vett ki a zsebünkből, megpróbálunk alkalmazkodni, és ez optimizmus nélkül aligha sikerülne. Az állatállományunk­ban 1600 marha van, ebből 180 a fejőstehén, amelyek naponta 3- 4 ezer liter tejet adnak. Ez alig fedezi a kiadásainkat. A tej nem lesz drágább, s ezért újra nyílt az agrárolló. Jelentős a visszaesés a sertéstartásnál, nincs akkora ér­deklődés,, mint tavaly, de igaz, ez kevesebb jövedelmet is ad. Azt tudni kell, hogy a közös gazdaságban erős a háztáji, s ha alaposabban vizsgáljuk a ter­melőszövetkezetet, kitűnik: majdnem szakszövetkezetként működik. Ezért kevesen kérik vissza a földjüket. Beálló Sándor erre így adta meg a választ. — Ma nincs olyan gazdasági helyzet és lehetőség, hogy az egyé­ni gazdák gazdaságosan tudjanak termelni. A gazdáink nagyon jó­nak tartják a kisgazdaságot, de csak úgy, ha ott van mellette a nagyüzem, a termelőszövetkezet. Nem téesz, szakszövetkezet Bócsán — nem túl nagy csin­nadratta mellett — a múlt évben a Petőfi Termelőszövetkezet szakszövetkezetté alakult át. Ez egyben azt is jelenti — tudtuk meg Weinhardt József elnöktől —, hogy az idén még 1,5 millió húscsirkét, 180 ezer darab pecse­nye- és májkacsát, valamint 25 ezer libát a közös értékesített.- Eladási gondjaink nincse­nek, de fizetési gondok, azok már jelentkeznek. A baromfiakat a kecskeméti és a kiskunhalasi ba­romfi-feldolgozó vásárolta meg, de csak a halasiak fizettek. Jelen­leg három korlátolt felelősségű társaság létrehozásán fárado­zunk. Az egyik a húscsirkenevelő és szervező, a másik a víziszár­nyas, a harmadik pedig a keres­kedelmi nevet viseli. Az első ket­tőhöz aligha kell magyarázat, a harmadikhoz azonban igen. A kereskedelmi kft., egy gazda­bolt, foglalkozik majd a termé­nyek és takarmányok, gépek, al­katrészek árusításával. A *zántófökli növénytermesz- téste’gyévi bérletre'ádfök ki tag­jaiknak, akilc ■héktárőiikent 5ÖÖ- tól 4 ezer forintig bérleti díjat fizetnek. A vállalkozási kedvtől függően 1-től 30 hektárig igé­nyeltek földet a tagok. A szőlőt bérművelésre adták ki. — Ez az évünk nyereséges lesz, ugyanis megszűnt a téeszköz- pont, 18 ember munkabérét és annak közterheit nem kell már fizetnünk. Ez évente 5-6 millió forintot jelent. Ma húsz ember helyett öten irányítják a szakszö­vetkezetét, de senki sem ment el, mindenki vállalkozó lett. Teher­gépkocsijainkat a gépkocsiveze­tők vásárolták meg, de magát a fuvarszervezést a szakszövetke­zet bonyolítja le. Gyakorlatilag a szakszövetkezet egy vagyonkeze­lő holdinggá alakult. Ha nem volna „melléküzemág99- Nyolcvan hektáron vetet­tük el a rozsot, hátra van még száz hektár, de búzából is ezer­száz hektárnyit juttattunk a föld­be. Műtrágyából csak nitrogént szórunk a búza alá, hetven kilót hektáronként — mondta Martus Pál, a Pálmonostori Keleti Fény Tsz elnöke. — Miután jelentős az állatállományunk — ezerötszáz szarvasmarha, kettőezer anyajuh -—, kénytelenek vagyunk hatszáz vagon kukoricát vásárolni, amelyből már kettőszáz vagon meg is érkezett. Nem volt olcsó ez az abrak- takarmánynak szánt kukorica, ugyanis a szállítási költségen kí­vül mázsánként 980 forintért vá­sárolták. Erre azért volt szükség, mert a 919 hektár kukoricájukat az aszály miatt le kellett silózni. Csupán abraktakarmány beszer­zésére 50 millió forintot fordíta­nak. 7— Úgy tűnik, 13-15 milliós nyereségünk lesz, ami az aszály ellenére igen jónak mondható. Sajnos, aggasztó a sertéshizlalás helyzete, ugyanis eddig ezer ser­téssel adtak le kevesebbet tagja­ink, mint tavaly, sőt, sokan az anyakocákat is levágják. A támogatás megvonása a kö­zös, gazdaságnak 8-10 millió fo­rintos veszteséget okozott: Az aszály, valamint az állami támo­gatás ellenére mégis miből szár­mazik a nyereség? — A mezőgazdaságot ebben az évben a melléküzemágak húz­ták ki a sárból. A burgonyaszi­rom, a mérleggyártó, s a többi melléküzemág, ha nem volna, va­lószínűleg jelentős veszteséggel kellene befejeznünk ezt az eszten­dőt. Gémes Gábor VÉLEMÉNYÜNK SZERINT Privatizálás kezdőknek és haladóknak A falusi hentes esete a vagyonügynökséggel A legutóbbi hónapokban hihetet­len társaságalapítási láz tört ki a vál­lalatokon. A KSH adatai szerint 1990 második negyedévében, azaz április elejétől június végéig összesen 6168 gazdálkodószervezet alakult, ami több, mint amennyi az előző év januárjától idén április elejéig össze­sen. Az új szervezetek túlnyomó többsége kft., s zömük a kereskede­lemben alakult, ahol március 31. és, június 30. között 1990-ről 4080-ra emelkedett a korlátolt felelősségű társaságok száma. Ez a viharos, ám csendben végbemenő társaságalapí­tási lendület végül is nem csodálható, alighanem annak köszönhető, hogy az Antall-kormány privatizációs el­képzeléseitől, azaz a központilag irá­nyított privatizációtól való félelmük­ben a vállalati tanácsok gyorsan tár­saságokba mentették az állami va­gyont. HOVA LETTEK A BOLTOK? Ennek, persze, megvannak az elő­nyei is, hiszen a hirtelenjében meg­sokszorozódott vállalati kör, a na­gyobb cégek kisebb egységekre való bontása előnyösebb, a piacgazdasá­gokhoz közelebb álló vállalati szerke­zetét eredményezett, ami ha nem is elegendő, de feltétlenül szükséges fel­tétele a verseny erősödésének. Másfe­lől viszont ezek a társasággá alakulá­sok kihúzták a talajt a kormány pri­vatizációs elképzelései alól. Persze nem egészen, de annyiban igen, hogy nagymértékben csökkent a magán­kézbe adható üzletek száma. Emlékezzünk csak vissza: eredeti­leg az állami kiskereskedelem, a ven­déglátóipar és a fogyasztási szolgálta­tások magánkézbe adásával kapcso­latos elképzelések még több mint 50 ezer üzletről beszéltek. Mára úgy tű­nik, az eladható boltok száma 9-10 ezerre csökkent. Körülbelül ennyi üz­letet érinthet tehát az előprivatizációs törvény'. , Továbbra is tárgya, hogy szabad-e beengedni erre a területre külföldi tő­két. A kereskedelemben ugyanis — az eddigi spontán privatizációknál ez látványosan megmutatkozott rendkívül gyorsan, egy évben több­ször megtérül a befektetett tőke, s a haszon, ráadásul valutában, kivihe­tő. Ahol kis pénzből lehet nagy hasz­not csinálni, ott maradjon a lehetőség a hazai befektetőké — így az egyik vélemény. Ha piacgazdaságot aka­runk — így a másik nézet —, nem lehet elriasztani a külföldieket. A vita még tart. De tart arról is, hogy a törvény nem ad elegendő mértékben tulaj­dont az érdekelteknek, hanem sók helyen csupán a bérleti jogot privati­zálja. Ami pedig alighanem meddő vita, hiszen korántsem bizonyos, hogy van Magyarországon akkora anyagi erő, hogy valamennyi felkí­nált üzlet valódi értékét meg tudnák fizetni. Abban sem sikerült még meg­nyugtatóan megegyezni, hogy ha in­gyen nem szabad szétosztogatni, drá­gán meg nincs rá kereslet, milyen áron kelhet majd el az állami vagyon, hogy az eladót ne lehessen kótyave- tyéléssel megvádolni. HOPPON MARAD AZ ÖNKORMÁNYZAT A szakértelemre persze elvileg ga­rancia lehet, hogy a privatizálási fo­NÉGYSZEMKÖZT Hova tegye a pénzét — akinek van ? TÖRVÉNY KÉSZÜL A BEFEKTETÉSI TÁRSASÁGOKRÓL Várhatóan októberben tárgyalja a parlament a befektetési alapokat kezelő társaságokról szóló törvényt; s az legkésőbb a jövő év elején hatályba is lép. A törvény-előkészítés egyik felelősét, Kle- mencsics Máriát, a PM ár- és pénzügypolitikai osztályának helyettes vezetőjét kérdeztük a legfon­tosabb tudnivalókról. — Milyen alapokon nyugszik a készülő törvény? — A bizalomra építve alapvetően keretszabá­lyozásra törekszik. Lehetővé teszi majd ingatlan- és értékpapíralapok létrehozását. Értékpapír- befektető társaság lehet bármely kft., vagy az a névre szóló részvényekkel bíró tőzsdetag rt., ame­lyik kizárólagosan ilyen tevékenységet folytat. Az ingatlanalapokat kezelőknél, a dolgok természeté­ből adódóan, nem feltétel a tőzsdetagság. — A befektető társaságok a nagyközönség szá­mára mindenekelőtt azért lehetnek vonzók, mert rajtuk keresztül az értékpapír-befektetések kocká­zata mérsékelhető. Ennek egyik biztosítéka az az EGK-szabály, amelyik szerint a társaságok az ala­pokban összegyűjtött tőke kilencven százalékát tőzsdén jegyzett papírokba kötelesek fektetni. Ez a rendelkezés a mi, igencsak papírhiányos tőzsdénkén hogyan lesz majd betartható? — Mivel Magyarországon az értékpapírpiac, a tőzsde még nincs olyan állapotban, hogy ezt a követelményt érvényesíteni lehessen, átmenetileg mód nyílik arra, hogy az alápok forrásaik több mint tíz százalékát nem jegyzett papírokba fektes­sék. Az viszont a feltételek között szerepel, hogy az adott értékpapír nyilvánosan forgalomba ho­zott legyen. Ezzel kapcsolatban, persze, azonnal felmerült egy kérdés: milyen tényezők alakítják ki a szóban forgó kötvények és részvények árát? Hi­szen e papírok elvileg reális árfolyamát éppen a tőzsde lenne hivatott megszabni. Nos, e probléma megoldásán egyelőre dolgozunk. — Amennyiben az T. Ház mindezek ellenére még­is úgy dönt, hogy nem enged a kilencven százalékból, akkor a befektetési társaságok eleve halálra lesznek ítélve. Hacsak nagyon rövid időn belül meg nem jelennek nagyobb számban a tőzsdén a jegyzett pa­pírok. A tervezet szerint milyen hatósági elvárások érvényesülnek a befektetési társasággal szemben? — A társaság megalakulását az Állami Értékpa­pír Felügyelet engedélyezi. Ezután nyilatkoznia kell arról, hogy milyen arányban lesznek majd értékpapírtárcájában részvények, kötvények, ál­lampapírok stb. Mindezt egy tájékoztatóban köte­les közzétetetni, amiből mindenki megtudhatja, hová is teszi a pénzét, ha megveszi az adott társa­ság befektetési jegyét. — A befektetési jegyek is tőzsdei papírok?- Igen. Zárt alapok esetében ez egyértelmű, hiszen máshol nem is forgalmazhatók a papírjaik. A befektetési jegyeknek természetesen kialakul va­lamilyen árfolyamuk, amit nyílván befolyásol a biztosított hozam. — Más módon is létrehozható lesz értékpapír- alap? — Igen, a befektetett összeg százalékában meg­határozott díjat kell majd leróni. Ennek mértékét az ügyfél pontosan megismerheti a társaság pros­pektusából. Ez az összeg valószínűleg nem lesz olyan nagy, hogy visszatartsa a tanácstalan, kis­pénzű embereket az értékpapír-befektetésektől. Ahhoz azonban, hogy ezek a társaságok valóban működni tudjanak, jól kell őket „eladni”, és tuda­tosítani kell az általuk kínált előnyöket. T. K. ÚJ KÖNYVEK Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Gyűjtötte Margali- ta Ede. (Akadémia K., 265 Ft) — Sükösd Mihályi-Utópia lovagjai. (Zseb- bevaló kiskönyvek) (Szépirodalmi K., 60 Ft) — A számok világa, gyakor­lása, egyéni képességfejlesztése. Munkafüzet. (Tankönyvk., 110 Ft)- — Útikalauz. Ausztria. (Polyglott) (Pegazus, 129 Ft) -— Várnai Zseni: Az örömök kertje,. (Forma—Art, 98 Ft) — Móricz Zsigmond: Riportok. II. 1930—1935. (Életmű) (Szépirodalmi K., 120 Ft) — Bartosné Stiansny Éva: Első német szótáram. 3. köt. (International House, Budapest, 56 Ft) — Felületi szereléstechonológia. Főszerk. Ripka Gábor (Műszaki K., 290 Ft) p A helyi önkormányzatokról szóló törvény. A Magyar Köztársaság alkotmánya. (Közigazgatási és Jogi K., 180 Ft) — Járó Ildikó: Első angol szótáram. 3. köt. (International House, Budapest, 56 Ft) — Kedvenc meséim. Grimm és Andersen meséiből. (Forma—Art, 219 Ft) — Arthur Koestler: A tizenharmadik törzs. (Kabala Kft., 138 Ft) — Ladó János: Magyar utónévkönyv. 7. vált. kiad. (Akadémia K., 128 Ft)— Moldoványi Ákos—M. Sulyovszky Magda: Karintia és Tirol. (Panoráma „mini” úti­könyvek) (Medicina, 190 Ft) -— Szatmári Gizella: Madarassy Walter. (Képzőművészeti K., 60 Ft) — Boris Vian: Öljünk meg minden rohadékot. (Láng, 119 Ft) — Bardon Alfréd: A Ceasar-fórum Rómában. (Akadémia K., 210 Ft) — Szemjon Reznyik: A velizsi vérvád. (Interart, 140 Ft). lyamatot az Állami Vagyonügynök­ség irányítja majd, ugyan nem köz­vetlenül, hanem egy 10-15 munka­társsal dolgozó iroda közvetítésével, amelyet egy, az érdekelt tárcák és az ÁVÜ képviselőiből álló bizottság el­lenőriz. Más kérdés, hogy egyelőre az sem látszik tisztán, hogy, mondjuk, egy határszéli falucska kétszemélyes hentesboltjának értékesítése miként történik majd állairii irányítással. So­kan hangoztatnak olyan véleményt, hogy a privatizáció államosítása he­lyett célszerűbb volna a privatizációt is privatizálni, s rábízni például az ilyen kisebb boltok értékesítését az önkormányzatokra. Eltekintve attól, hogy a helyszínen mindig jobban lehet dönteni egy-egy üzlet sorsáról — eladásáról vagy bér­letbe adásáról például—, az ÁVÜ révén a kincstár tulajdonába vétel azt is jelenti, hogy az önkormányzatok egyik fontos bevételi forrása tűnik el az állami kalapban. S ha belegondo­lunk, hogy az önkormányzati tör­vény mennyi feladatot ad, s ehhez egyelőre egy fillért sem, legfeljebb ho­mályos ígéreteket a személyi jövede­lemadó egy részére (miközben egy- egy kisebb település még a nála fize­tett adó egészéből se tudna megélni), azt a következtetést is levonhatjuk, hogy bár a privatizáció lehetséges technikáiról már folyik érdemi vita, a nagyobb gazdasági összefüggések és a privatizáció kapcsolata még vég­képp tisztázatlan. MINDENKI MÁSKÉPP CSINÁLJA S ha a kis boltok, üzletek magán­kézbe adásáról ennyi vita folyik, leg­alább ekkora a bizonytalanság a nagyvállalatok privatizációjával kap­csolatban is.' Mára annyi tisztázó­dott, hogy létezik az a vállalati lista, amelyik az Állami Vagyonügynökség által mintaprivatizációra kiszemelt cégeket tartalmazza. Ez a 22 cég, amelyek között .Szállodavállalatok, gyógyszergyárak, több kereskedelmi és szállítási vállalat, s persze néhány iparvállalat is szerepel, hamarosan el­indul a magánkézbe adás irányába. Hogy ez miképpen történik meg, az egyelőre nem világos, a vállalatok egy része már maga is keresett part­nert magának, s lényegében a va­gyonügynökségnek már csak a záró­akkordokban lesz szerepe, de van, ahol még csak a vagyon értékelésénél tartanak. Van vállalat, amelyik a tőzsdére készül — bár inkább csak hosszú távon, egyelőre az IBUSZ- nak nincs gyors követője —, s többen is foglalkoznak a dolgozói részvé­nyek bevezetésének gondolatával. Ez a legutóbbi hónap vjtáinak egyik komoly pozitívuma: egyelőre nem teljesen kialakult formájában, de elkészült a dolgozói részvény-prog­ram koncepciója, amely a dolgozói tulajdon lehetőségeit kívánja megte­remteni. S ha már a koncepcióknál tartunk: elkészült a kormány privati­zációs programja is, amely hosszú tá­von rajzolja meg az állami tulajdon lebontásának útjait, lehetőségeit. Lesz tehát a következő hónapokban is vitatkoznivaló a parlamentben is és szakértői körökben is. Csak közben nehogy kitehessük a táblát: a vita alatt az átalakítás zavartalanul fo­lyik. Kozma Judit Hírek a világ- gazdaságból Tőkéjének 40 százalékát kezdetben magyarországi részvényekbe fekteti egy új befektetési alap, amelyet a Spar- invest, az osztrák takarékpénztárak több mint 35 milliárd schillinget kezelő befektetési társasága hoz létre még eb­ben a hónapban. A Sparinvest „keleti alapja”, a Danubia-Invest a kelet-euró­pai tőkebefektetési lehetőségeket akar­ja kihasználni; de nemcsak Kelet-Euró­pábán fekteti be a gondjaira bízott pénzt, hanem olyan, tőzsdén jegyzett nyugat-európai vállalatokba is, ame­lyek nyereségének jelentős része kelet­európai üzletekből származik. Az oszt­rák tőkebefektetők 10 ezer schillingért vásárolhatnak részjegyeket ebből az alapból. A Sparinvest arra számít, hogy az év végéig 50 millió schilling tőke gyűlik össze'a „keleti alapban”. (APA) * * * Az NDK-nak az NSZK-ba való be­olvadása után haladéktalanul kikap­csolják az NDK-beli atomerőmüveket, biztonsági okokból — jelentette ki egy interjúban Martin Bangamann, aki az Európai Közösségek Bizottságának alelnöke. Az atomerőművi energiater­melést illetően semmiféle átmeneti idő­szakot nem irányoztunk elő — mond­ta, hozzátéve, hogy nem lehet felelőssé­get vállalni olyan atomerőművek to­vábbműködtetéséért, amelyeknek biz­tonsága nem felel meg az (egyesített) Németország előírásainak. A nukleáris erőmüvek leállításával keletkező ener­giahiányt, szerinte, pótolni lehet az EGK villamosáram-hálózatához törté­nő csatlakozással. (ADN) * * * A berlini fal leomlása óta a keletné­metek 450 ezer autót vásároltak, csak­nem kizárólag NSZK-ból származót és használtat. Az NDK lakói gyakorlati­lag felvásárolták az NSZK teljes hasz­náltautó-készletet. olyannyira, hogy a keresletet ma már csak a többi közös piaci országból érkező utánpótlással tudják kielégíteni, s' a megemelkedett árak miatt leállt a használt autók im­már 'hagyományos balkáni és közel- keleti exportja. Az NDK-ban olyan nagy volt az éhség a használt gépkocsi iránt, hogy még azok a roncstelepre való járgányok is gazdára találnak, amelyek egyébként megbuknának a műszaki vizsgán (ADN)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents