Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-06 / 235. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. október 6. BOGNÁR FERENCNEK, AZ 1956-OS KECSKEMÉTI NEMZETI BIZOTTSÁG ELNÖKÉNEK AZ ÉLETVALLOMÁSA Visszatérés a száműzetésből „ Vállalom! De nehogy egyedül maradjak a végén. ..gf 1. rész Bognár Ferenc, a legendás hí­rű kecskeméti forradalmár, a na­pokban exkluzív interjút adott lapunknak. Pápai bencés diákként, majd később, /egy betegápoló rend novíciusaként, sosem gon­doltam volna, hogy életemben meghatározó szerepet kap majd egy távoli, alföldi város: Kecske­mét — kezdte az emlékezést Bog­nár Ferenc, aki szentgyörgyvöl- gyi remeteségét adta föl, hogy szeretett városában megismer­hessék 1956 hiteles históriáját. — De a sorsát senki nem lát­hatja előre. Apám például hívő kommunista volt. Megváltóként emlegette a marxizmus^-leniniz- mus tételeit. 1919*ben fegyverrel is védte a kommünt. Az is igaz viszont, hogy 1949-ben, amikor látta, hogy a dolgok elfajulnak, hogy nem az a rendszer jött el, amiért harcolt, felemelte a hang­ját a párt vezetői ellen; ki is rúg­ták az MKP-ból azon nyomban. Csak halála után rehabilitálták. Ahogy emlékezni tudok, kisgyer­mekkoromtól izgattak a lovag- történetek; vonzottak a másokért való kiállás, a szegények, a bete­gek, a gyengék segítésének pél­dái. Gyerek voltam még a hábo­rú idején, de mindent megtettem volna, hogy kijuthassak a front­ra. A szerzetesi hivatás is a „felál­dozott” élet lehetősége miatt tet­szett. Sajnos a rend feloszlatása miatt másfelé kanyarodott a pá­lyám. Szabadszállásra vonultam be katonának 1953-ban. Akkori­ban szokásban voltak a táboro­zások. A többi között egyszer Nagykőrösön gyakorlatoztunk. Ha szabad időnk volt, át-átjáro- gattunk Kecskemétre. Itt ismer­kedtem meg a későbbi feleségem­mel. Aki miatt, házasságköté­sünk után, Pápáról Kecskemétre költöztem 1955-ben. Először a Tojás-Baromfi Begyűjtő Válla­latnál dolgoztam mint bérelszá­moló és sztk-ügyintéző. Egy át­szervezés után a Barneválhoz ke­rültem. Amikor megkezdődött nálunk a honvédségi műszaki előképzés, az MHSZ elődjénél, a MÖHOSZ-nál lettem az autósis­kola műszaki előadója, majd ve­zetője. Nyolcvan-száz fős tanfo­lyamokat vezettem sorozatosan. Onnét csábítottak el az Építőgép Karbantartó Vállalathoz, üzem­lakatosnak. Ott dolgoztam a for­radalom kitörésekor is. — Különös karrier az Öné. 1955-ben ideköltözik Kecskemétre ismeretlenül, és egy év múlva már annyi­an ismerik, hogy kritikus helyzetben a város vezetőjé- vé választják... — Kecskeméten igen gyorsan nagyon sok jó ismerősöm lett. Főként mint a MÖHOSZ okta­tóját ismertek. De sportoltam is. Úsztam, motorversenyző voltam és bokszoltam. Persze nem ez volt az igazi ok, amiért vezetővé válasiztottak. —Ä politika már koráb­ban is érdekelte? — Sosem,érdekelt! Ismertem, hogy milyen a Rákosi-rendszer pokla. Mivel mindig kemény és következetes voltam lJ50-ben már elküldték a munkahelyemről csak azért, mert a sportújság mel­lé nem voltam hajlandó megren­delni a Szabad Népet is. Tudtam, hogy a kommunizmusban egy ember nem számít. Bármikor el lehet vitetni akár egy névtelen le­véllel is; a börtönbe vagy a bitó­fára! • — A város vagy a megye vezetőit ismerte?- Nem. Csak a családom meg a sport érdekelt. Nem is tudnék említeni közülük. Szerettem a munkámat, jól éreztem magam Kecskeméten. — És akkor következett 1956 októberének drámai fordulata. Önt meglepték az események?- Igen! Mindenre pontosan emlékszem. Legjobban talán ar­ra: nem akartam forradalmár lenni, nem kivántam részt vállal­ni az eseményekben. Ok'tóber 23- án reggel én is hallgattam a rádi­ót, a sokak által emlegetett pus­karopogást. Bementem a mun­kahelyemre. Ott már érezhető volt a zavarodottság. A pártta­gok égették a tagkönyveiket a kályhákban. Mindenki a buda­pesti eseményeket tárgyalta. — A városban voltak-e zavargások? — Emlékezetem szerint nem voltak a budapestihez hasonló harcok. Amik voltak, azokról csak később hallottunk. A ho­mokbányáknál ügyködött példá­ul a Vági Lajos-féle osztag. A gyárban, a rádió felhívását kö­vetve, 25-én alakult meg a forra­dalmi tanács. A versenymotorom engedéllyel bent lehetett az üzem­ben. Én a zavar pillanatait azzal töltöttem, hogy a boxomban ma­sinámat javítgattam. Nem törőd­tem vele, hogy értekezletre hív­nak. Már indult volna a tanács­kozás, amikor eszükbe jutottam. Kiszaladt valaki értem, hogy ad­dig nem kezdik, amíg nem leszek ott. De nem mentem. Hagyjatok engem lógni! — mondtam. De néhány' másodperc után újabb követ érkezett. Menjek, nélkülem nem kezdik. Mit tehettem? Ott­hagytam az alkatrészeket szét­szórva. .. — Gondolom, a pártta­gokat nem hívták ilyen lel­kesen. .. — Mindenki ott volt. Vezetők, beosztottak egyaránt. Nem szá­mított, hogy mi volt valaki előtte. A gyár forradalmi tanácsában is volt több korábbi főnök. Sőt a tagok közé jelölték a szakszerve­zeti titkárt is. Azzal kezdték, hogy engem neveztek ki a lakato­sak képviselőjévé: Majd ha én küldök valakit, akkor küdjetek engem! — mondtam. De ismét eredménytelenül tiltakoztam, sőt a végén elnöknek választottak. Jól van' barátaim, vállalom! —( mondtam. Végigviszem az ügyet, amivel megbíztatok, de a végén nehogy egyedül maradjak!. De aztán mégis így történt. Egyedül maradtam! így indultam a ke- resztutamon... — Mikor választották meg a városi forradalmi bi­zottmány vezetőjévé?- Két nap múlva! Gyorsan peregtek az ügyek. Kaptunk pél­dául egy meghívást, telefonon, hogy mielőbb menjünk „tisztáz­ni” az eseményeket. Később jött az értesítés: 28-án megalakul a városi forradalmi bizottság; a vá­rosháza díszteriúében találkoz­nak majd a küldöttek. Hamar kiderült: a 27-éi megbeszélést a kommunista párt vezetői hívták össze. Szintén a városházára, de egy eldugott kisebb terembe. Ha­mar kiderült, hogy igazából nem jó helyen járunk. A megszólítás még az ,,elvtárs” volt. Azok az idősebb emberek is elvtársaztak, akik 11| mint azt később megtud­tam — a város régi hivatali és pártvezetői voltak. De most gyorsan ismét megtalálták őket kommunista funkcionáriusok, hogy a lakosság csendesítésénél segédkezzenek. Ott én eléggé ha­tározottan közbeszóltam: elég már az elvtársazásból. Sosem voltam elvtárs, miért éppen most lennék az? Beszéljünk magyarul! Vitáztunk ott egy jó darabig, míg végre megvilágosodott előttem: ott a „téglák” felkészítését végzik azok, akiknek nem lett volna ta­nácsos ilyen zavaros „igazság- és bűnöskereső” időkben a nyilvá­nosság elé állni. Igazán tisztán a városi vezetőtestület megalaku­lásakor értettem meg a szándé­kokat, amikor a hetvenéves Tóth Lászlót, a város egykori polgár- mesterét megismertem a díszte­rem pulpitusán. Ő amikor meglá­tott, tudta, hogy olyan helyen is találkoztunk előző nap, ahol nem lett volna szabad. Nem lehe­tett véletlen, hogy a zsúfolásig megtelt díszteremben, az őt éljen­ző tömeg előtt bejelentette: ő csak tiszteletbeli elnöki szerepet vállal. Idős létére nem bírná már a fokozott munkatempót. Kérte a jelen lévő küldötteket, hogy en­gem, Bognár Ferencet válasz- szanak meg elnöknek, az ügyek fő irányítójának. Gondolhatja, hogy meglepődtem! Líraim — mondtam — van itt sok doktor, mérnök és tanár is, bízzuk rájuk a várost. De nem nagyon jelent­keztek a tisztségekre; puskaporos volt a levegő. Akkor a munkás kellett... — Önök korábban so­sem beszéltek! Honnét tud­ta a nevét? — A bolsevikok — akiknek az életéről és a hatalmáról volt szó -7' nem tűntek el, sőt mindent előre láttak. Felkészítették a kol- laboráns városatyát. Megmond­ták neki, hogy ezt a nevet mond­ja! A tárgyalásomon .azt vallotta a tanúként megidézett Tóth László, hogy félt tőlem és azért ajánlott engem városi vezető­nek. .. — Voltak-e harcok meg­választása idején a megye- székhelyen? — 27-én és 28-án már minden csendes és nyugodt volt. A forra­dalom első napjaiban még éltek a tűzfészkek a város fontosabb stratégiai pontjain. Például az új­kollégium tornyában rendezke­dett be egy alakulat. Hallottunk híreket, hogy a városszéli, erdők­ben történtek atrocitások. De a város nyugodt volt. Ez persze az a csendesség volt, amikor a KMP vezéreinek egy csoportja tovább­ra is működhetett. 'Éppen úgy mint most a volt MSZMP-sek. A rendőrség — élén Donát Tibor úrral — például a helyén maradt. Ügyelt a rendre. Együtt munkál­kodott velünk. Éltek a titkos vo­nalak is. Bár nekünk azt jelentet­ték az „illetékes helyek” gazdái, hogy a „K” vonalakat kikapcsol­ták! Szóval itt Kecskeméten fele­más állapot volt. De a legfonto­sabb — és erre büszkén emléke­zem —, hogy nem voltak rablá­sok; fosztogatások, betört kira­katok, nem volt polgárháborús hangulat, pogrom... Emlék­szem, amikor szétosztották a fel­adatokat, először a lakásügyeket akarták rám bízni. Azt gondo­lom, ez is jellemzi az akkori, fele­más viszonyokat! Én kikötöttem: csak a közrend-közbiztonság te­rületének a felügyeletét vállalom. Forradalmi idők voltak! Mi lehe­tett ennél fontosabb? — Az Ön peréről a Pető­fi Népében közölt rövidke tudósítások főképpen egy Nagy Lajos nevű köztörvé- nyes bűnözőről, a „kecske­méti ellenforradalom” fő alakjáról szólnak. Hogyan kerültek egy ügybe? — Nagy Lajos élete is megérne egy regényt. Később majd szólok róla. Most csak annyit: október 28-a előtt sohasem láttam. Nem is találkozhattunk, mert börtön­ben ült; valóban köztörvényes­ként. Hogy miként lett valakiből bűnöző a Rákosi-korszakban? Az ő élete kiváló példa erre. Em­lékszem: a városházán nagyban tartott a vita a Nemzeti Bizott­mány alakuló ülésén. Tóth Lász­ló beszélt, amikor megjelent a te­remben néhány felfegyverzett személy. Vezetőjük bemutatko­zott: ő Nagy Lajos, a felkelő erők vezetője. És mondta a terveit: tiszta vizet kell végre önteni a pohárba! Összesített erőkkel fel kell vennünk a harcot a kommu­nisták ellen. Tóth László hangja elcsuklott. Csönd lett! Várako­zás! Majd megszólaltam. Kértem a hívatlan vendéget, mutassa meg a küldöttigazolványát. Ki­nek a nevében jött, kiket képvi­sel? Ugyanis a jelenlévők hivata­los, pecsétes küldöttigazolvány- nyal érkeztek az alakulásra. Egy­két ember kedvéért nem változ­tathatjuk meg a rendet — mond­tam, mert láttam, senki nem mer szólni és féltem, hogy botrány lesz. Aztán amikor láttam, hogy küldöttigazolványt nem várha­tunk, viszont igen buzgón segíte­ni szeretne, átküldtem a rendőr­séghez^ ahol már megalakult a nemzetőrség. Kértem, hogy ott jelentkezzenek. El is menték... — Hogyan teltek a na­pok? Mi volt a napi munká­ja. ..? — Természetesen munkaidő nem volt. Éjjel járőröztünk, nap­pal tárgyaltunk. Mindennap ta­nácsülés volt és mindig volt még valamilyen fontos esemény is, amelyen ott kellett lenni. Érkez­tek például a felajánlások: a pos­tások, a fegyveres testületek, a pártbizottsági sofőrök, a külön­féle üzemek, hivatalok sorra küldték el képviselőiket, hogy be­jelentsék, elismerik a Forradalmi Bizottmányt, támogatják a mun­káját. Volt például egy értekezlet a fegyveres erők vezetőivel. Ami­kor azt mérlegeltük, hogy ha jön a ruszki invázió, hogy szervezzük meg a védelmet, illetve az ellentá­madást. Teljes felelősséggel kel­lett dönteni a város jövőjéről. A repülőtér tisztjei például jelen­tették: fölkötötték a bombákat, várják a parancsot a bevetésre. Volt, aki azt állította, hogy a páncélosok ellen képtelenek va­gyunk megvédeni a várost. Széle­sek az utcák, nem lehet Molotov, koktélokkal és egyebekkel küz­deni. Máskor a helyi orosz pa­rancsnokságra hívtak minket. Ahol nem csak orosz főtisztek­kel, de magyar pártvezetőkkel is megismerkedhettünk (orosz egyenruhában). Már november volt, amikor az egyik katonai ta­nácskozáson úgy döntöttem: a város jövőjét egyeztetni kellene végre a kormánnyal. Meg kell tudni, hogy látják Pesten a forra­dalom jövőjét? Delegációt kelle­ne indítanunk a parlamentbe. Mik a tervek? Hogyan segíthe­tünk egymáson? A repülőtérről folyamatosan megküldték a fel­derítők jélentéseit. Közelednek az idegen páncélos hadosztályok! — Veszélyben a szabadság: a for­radalmunk, amiért az életünket is odaadtuk volna... Farkas P. József (Folytatjuk) Újfajta gázórák Háztartási gázmérők gyártására vegyes vállalatot alapított Flogiston Kft. néven a Fővárosi Gázmüvek, a Kandeláber Rt. és a nyugatnémet Rombach cég, Az új vállalkozás alaptőkéje 110 millió forint, mely­ből a gázművek részesedése 52, a Kandeláber Rt.-é 15, a nyugatné­met partneré pedig 33 százalék. Szentendrén, a Kandeláber Rt. telephelyén épült 300 négyzetméte­res csarnokot a német cég rendezi be, mintegy 1 millió márka értékii gépparkkal, amelyet apportként hoz a vállalkozásba. A tervek szerint októberben indul a gyártás, s évente 50 ezer háztartá­si gázórát készítenek majd.. az agrárvilág hírei llflffí GABONÁBÓL BENZIN? Az Európai Közösség mezőgazdasági miniszterei támogatják azokat a kutatási programokat, amelyek célja az élelmiszerek nem étkezési célú hasznosítása. ­A közösség gazdáit arra biztatják, hogy kenyér helyett szemeteszsákok vagy benzinhelyettesitő üzemanyagok előállítására termesszenek gabonát. Ez lesz az első olyan kísérlet az EK-ban, amely az élelmiszer-gabonák új, nem étkezési célú felhasználását szolgálja — jelentették be az EK tisztségvi­selői. A kisérlet végső célja az, hogy a gazdák jövedelme eladható termé­kekből származzon, és ezáltal elejét vegyék az ártámogatott élelmiszerhe­gyek növekedésének az EK-ban. (Reuter) MARHAHÚST A DIÁKOKNAK ■ í A washingtoni‘meáőgaizddságí’ mimsztermms az amerikai iskolaétkezfétéshek szánt so váijy marhahús viz^afatfgrogrgjpj^t készül beindítani.' A' mihísSZtériM várja a termelők szállítási ajánlatait olyan kalóriaszegény marhahúspépre, amelynek zsírtartalma mindössze 10 százalékos, de állaga, íze és nedvességtartalma nem tér el a hagyományos marhahúsétól. A sovány menzahús elterjesztését megkönnyítendő a mi­nisztérium már az 1990/91-es iskolaétkeztetési periódusban kísérletképpen . vásárolni fog olyan darált marhahúst, amelynek maximális zsírtartalma 22 százalékos, az eddigi 24 százalékos határértékkel szemben. (Reuter). AZ OSZTRÁK PARASZTOK JÖVEDELEMNÖVEKEDÉSE Franz Fischler osztrák mezőgazdasági miniszter reformkoncepciója ked­vező hatással volt a paraszti jövedelmekre. Míg 1984—1986 között évente a mezőgazdaságban kereken 115 ezer schilling paraszti jövedelem jutott minden dolgozó családtagra, az 1987—1989. évek átlaga ennél 14 százalék­kal volt magasabb, és elérte a 131 100 schillinget. Az 1989. éra átlagjövede­lem 133 600 schilling volt, ami az előző évhez viszonyítva 6 -százalékos növekedés. A miniszter az agrárjövedelmek kedvező alakulását a kormány 1987.óta folytatott agrárpolitikájának tulajdonítja. (APA) , AZ USA-BAN OLCSÓBB LESZ A HÚS? Amerikában 1991-ben a hústermelés növekedése várhatóba legtöbb húsféleség ára pedig várhatóan csökkenni fog, miú(án a jelenléti, viszony­lag magas árak a baromfi- és marhahúskínálát növelésére késztetik a termelőket jelentette az USA mezőgazdasági minisztériuma'(USDA). A jelentés arról is hirt ad, hogy az egy főre jutó, hús- és baromfifogyasztás az USA-ban az idén mintegy 3 kilóval fogja meghaladni a múlt évi; 110 kilogrammos rekordot. Ami a marhahúspiacot illeti, a termelők és a feldolgozók számolnak némi áremelési lehetőséggel, de az legfeljebb 1-2 százalékot érhet el, mivel jövőre az olcsóbb húsfajtákból' bőséges lesz a kínálat. A fokozott sertés- és baromfikínálat következtében 1991-ben a sertéshús áfá' várhatóan 1-3, a baromfié 4-6 százalékkal csökken. (Reuter)..1 TÁPANYAG A RIZSNEK A világon 1,5 millió négyzetkilométernyi területen ültetnek rizst. E ha­talmás, vízzel elárasztott térségeken óriási mennyiségben szabadul fel a | légegyszerűbb szénhidrogén,, a metángáz, amely más gázokkal együtt hoz­zájárul az úgynevezett üvegházhatás kialakulásához, melynek következté­ben bolygónk klímája néhány évtizeden belül jelentősen felmelegedik. % jf Az elárasztott rizsföldeken levegőtől elzártan rengeteg szerves anyag bomlik fel. A garmischpartenkircheni Fraunhofer: Társaság Környezeti Atmoszférakutató Intézetében a jelenséget közelebbről is megvizsgálták. A metánfelszabadulást akár 60 százalékkal is sikerül csökkenteni, ha szer­ves trágya helyett a rizs fő tápanyag-utánpótlását ammónium-szulfáttal biztosítják. E nitrogén-műtrágya, mely sokáig vezető helyet fogiái el a műtrágyázásban, ma már a füstgáz kéntelenítésekor melléktermékként keletkezik. Azonban a metángáz-kíáramlás csökkentése csák úgy érhető él, ha a műtrágyát még a rizs kiültetése előtt bedolgozzák a talajba. Ázsia rizsültetvényein ma még a szerves trágyázás az elterjedtebb, állati és háztar­tási hulladék'eredetű trágyával. A lakosság növekedésével párhuzamosan azonban egyre nő a mesterségesen elárasztott rizstermő földék területe is. (DUZ).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents