Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-06 / 235. szám
1990. október 6. • PETŐFI NÉPE • 5 SZÁZHUSZONÖT ÉVE SZÜLETETT SZILÁDY KÁROLY Kecskemét első könyvtárosa Szilády Károly 1865. október 8-án született, közismert és köztiszteletben álló kecskeméti családhól. Nagyapja a város első nyomdásza, apja városi mérnök és országgyűlési képviselő volt. Középiskolai tanulmányai után a bölcsészettudományi karrá iratkozott be, ahol 1888- ban a filozófia doktorává avatták. Három évig tanár a református kollégiumban, a tanítást azonban egészségi állapota miatt abba kellett hagynia. Egy ideig testvére nyomdájában dolgozott, majd 1897-ben levéltárosként a város szolgálatába lépett, de kezdettől fogva az évtizedek alatt felgyülemlett,könyvek nyilvántartásba vétele és kezelése volt a feladata. Részt vett az 199Ó. július 15—28. között rendezett „második könyvtárnoki tanfolyamon”. 1901-ben a tanácsülés őt és Kada Elek polgármestert küldte a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsába, a város intézményeinek képviselőjeként. Élete ettől kezdve összefonódott a város közgyűjteményeinek sorsával, mert 1897-től az 1910-es évek elejéig a levéltár, múzeum és könyvtár nemcsak egyazon épületben működött, hanem a személyzete is közös volt. így, amikor Szilády 1901-től egyedüli vezetője lett a három intézménynek, valósággal kétfelé kellett szakítania a napjait, hiszen a múzeum és a könyvtár a városháza második emeletén volt, a levéltár azonban eredeti helyén, a földszinten maradt. Csak 1911- ben került a könyvtár a földszintre, a Katona-patika melletti galériás terembe és szervezetileg is különvált a másik két gyűjteménytől. Szilády ezután minden idejét a könyvtárnak szentelhette. Bámulatosan lelkiismeretes ember volt. Két évtizedes munkája nyomán, az 1930-as évekre már országosan is szá- montartott könyvtárral büszkélkedhetett Kecskemét. Dicsekedhettek vele, de csak korlátozottan használhatták. Pedig, — amint Móra Ferenc írta — „csak az a közgyűjtemény tud megfelelni rendeltetésének, amely a maga portáján lakik.”' Katona József 1826-ös színházépítési javaslatát a város vezetői akkor elutasították, de 70 év múlva a színház megépült. Szilády 1924-ben 2000 négyzetméteres könyvtárat tervezett az eredetileg is ideiglenesnek tekintett 150 négyzetméteres alapterületű, zsúfolt elhelyezés helyett. A megyei könyvtár — a városi könyvtár jogutódaként — az elmúlt 40 év alatt a városháza épületében kétszeresére nőtt, ezen kívül gyermekkönyvtárral, a’ Széchenyivárosban szép fiók- könyvtárral gyarapodott. Olvasószolgálati tere igy együtt sem haladja meg azonban az 1000 négyzetmétert. Ezt kell a lehetőségeihez képest vonzóvá tennie az. olvasók számára, itt (téli korszerűen dolgozniuk a könyvtárosoknak, ezen kellene elhelyezni a 300 ezer kötetet jóval meghaladó állományát. Érthető és természetes, hogy a körülmények miatt hovatovább lehetetlenné válik a normális és folyamatom kapcsolat az olvasó és a könyvtáros között, hiszen a könyvek kétharmada külső raktárakban szorong. Erre a sorsra jutott a régi városi könyvtár túlnyomó része is. Szilády könyvtár- építési tervének 70. évfordulója gyorsan közeledik! Akkorra viszont a százezres lélekszámú Kecskemétnek hozzá méltó, 6000 négyzetméteres könyvtárépületet kellene birtokba vennie. (Valóban méltó ajándék lenne az évfordulón! A szerk.) Szilády szakmai hozzáértésének, szorgalmának, emberfeletti kitartásának azt köszönheti Kecskemét, hogy páratlan értékű, rendezett és katalógusokban kitűnően feltárt könyvtári örökséget használhat ma is'. Az a 20 ezer kötetnyi könyv és folyóirat, amely a második világháború pusztítása után megmaradt, és amelyet a Katona József Megyei Könyvtár gondoz; nem könyvmúzeum, hanem az itt kutatók mindennapi munkaeszköze. Azokon a kétszintes könyvtári állványokon, amelyek beszerzéséről 1906- ban döntött a városi közgyűlés, napjainkban a kölcsönzésre szolgáló szép- irodalom és a helyismereti gyűjtemény kapott helyet. Hátvankilenc éves koráig dolgozott Szilády, s amikor 1934. július 24-én meghalt, 36 év volt mögötte a város szolgálatában. .„Egy halkszavú városi vezető tisztviselő — ki csak röviddel ezelőtt vonult nyugalomba dőlt ki az élők sorából— írják a kortársi nekrológban.'— A fiatalos megjelenésű, magas, szikár, ősz férfi regénybe illő keveréke volt a tudósnak és gentlemannak. Soha előtérbe nem tolta magát, mégis mindenki tudta, hogy egy egészen kivételes lelki képességekkel megáldott ember, akinek Kada Elek megbízásából az a feladat jutott, hogy „Kecskemét város közönségének könyvtárát megalapítsa.” Lisztes László BIRTALAN FERENC: Tud magyarul, Mr. Golding? Az istenetekét — mondja majdnem hangosan, ahogy hátrafordulva meglátja a vaddisznót a garázs előtt. . h'—- Jöjjön, uram, nyúzza! -s— szól rá a vadász. — Vadvacsorát akartak! Itt van, lehet nyúzni.- Ki akarta, te?! Ki akarta — sipítozik a felesége. . A kettéhasított állat véres- koszosán fekszik a betonon. Feje — orrával egy műanyag vödörbe buktatva - - a garázsajtót támasztja. A BMW nyitott csomagtartóval ásít. — Az isteneteket — ismételgeti, ahogy elmegy mellettük, de hangosan csak szabadkozik. - Nem értek én á nyúzás- hoz.— kutyája morogva- farolva kerüli el a kiterített, darabjaiban is félelmetes vadat. A lakógyűlésen nem volt ott, de ahogy behallatszott, jó mulatság lehetett, székely himnusszal, akácos úttal. Az erdélyi himnuszt, ezek (!), bortól, whiskytől elérzékenyülten! - Az anyjukat! A pufajkák, a pisztolyok még a szekrényekben, és erdélyi himnuszt énekelnek! A jó édesanyjukat! Tábortűz, vaddisznó, magyar érzés... Annyi köze sincs ezekhez, mint Pilátusnak a eredőhöz, s most arra ítéltetett, hogy naponta lássa, hová, hogyan lopták szét ezt a nyomorult országot. Az újkegyelmesek, akik elfelejtették, honnan jöttek, akik kocsikra, villákra, vadászkalandokra cserélték a tisztességet, és most székely himnuszt énekelnek az udvaron ... Ha meghallják, hadd hallják.. 1 Hát itt a vaddisznó! Nyúzzátok! Zabáljatok, a betyár hétszentségit! Okosak vagytok, szépek. Jó lesz nektek a demokrácia is, arról is leszeditek a sápot!' Ide nem hallatszik' föl a húsoscsontért, a far-hátért szé- gyenkezők szipogása! Köpne, de nem teszi. Még most sem teszi Kikerülik a vaddisznót. Kutyája a vödörig merészkedik. A vadász szemén látni, megdolgozta az alkohol. Nem érti ez, mit jelent, túllőni a célon. < — Ki akarta, te!? Ki akarja .lk gajd ólja az asszony. Botra kéne tűzni a disznófejet |J* gondolja, ahogy elmegy mellettük tüzet gyújtani. --- „Öld meg a malacot! Vágd el a torkát!” A legyek már ^gyülekeznek. Kezdődhetne a tánc... DOBOZI ESZTER: 6. (Utolsó vacsora) keret négyszögében a mélybe horgadó fejek arcok viaszán csorog alá a kinti piszkossárga ég pászmáiból egy kevéske fény' a tekintet mind egy'pontot szegez át meg át rést nyitva már a vásznon is s az asztallap rétegeiben és látni yéled a főt, az oldalt szegülőt karnak, testnek tartásában a fojtott feszülést hogy elmozdulni kész egy p kilép hamarost pedig csak himnuszt énekelnek — befelé csak úgy magukba, vissza s más efféléket vagy lovat siratnak itt húsz-harminc évente valaki mindig lovat sirat lovakat... TAKÁCS IMRE: Egy röpgyűlés A mészárszék főigazgatója berendelte az áldozat-beszerzőket, és mint áldozatokat nézte őket, bár nem döntött. Gyakorolta csak magát mégaddig is, amíg a sós süteményeket behozták. A tiszteletteljes viselkedés bizonyos szintjét várta, hogy megszólalhasson: — Kedves szakmatársak! (1982) BÖRÖNDI LAJOS: A hallgatás hava mi édes volt megkeseredik lassan ragyog "még az arcra "merevüTf mosoly de kibicsáklának a rímek hiányodon' hamis hangok recsegnek föl a dalban mézben az ecet az este aranyát elkeveri sötéttel az éjjel s kigyúlnak gyönyörűséges szépen a kin csillagai a vers havát fölváltja majd a hallgatás hava tél jön öröktél s a versnek a szikrázó hóra már nincs szava mert érintésedet őrzi kezed nyomát kitárulkozásodat múlt időben s áll jelként emlékül egymaga KÉP — VERS BUDA FERENC: Tanya — hazám részlet A NÉPMESEKINCS KÚTJA KIMERÍTHETETLEN Világra nyíló ajtók • Résziét az Ajtó 3 című animációs filmből Horváth Mária, a Pannónia Film Vállalat kecskeméti műtermének munkatársa elsősorban^ Jankovics Mar- cellal indított, a népi hagyományrendszerből merítő Magyar népmesék rendezőjeként ismert a televíziónézők körében. A szakma viszont legalább eny- nyire számon tartja Ajtó című, a nyolcvanas évek elején született sorozatának filozofikus kis remekeit is. Az elévülhe- tetlenül időszerű közlendőt: az emberi szabadságvágyat középpontjukba állító kis opuszok, egy-két perces közérzetjelentések számos nemzetközi elismerést szereztek: 1985-ben Annecy- ben, Krakkóban és Várnában, a következő években Chicagóban, Mexikóban, Tokióban és Hirosimában. Az Ajtó, mint a klausztrofóbiát, a rossz közérzetet jelző „csiki-csuki nyílászáró” manapság akár a szakma baljós szimbóluma is lehetne. Horváth Mária Balázs Béla-díjas rendezővel ezekről a gondokról, aggodalmakról beszélgettünk. . — Mostanában furcsa helyzetben van az animáció: nem tudoip, haldoklik vagy újjászületés előtt áll éppen. Bár munka van, a jövő tökéletesen bizonytalan. Ami mégsem számít igazán rendkívülinek, mert a filmszakma is csak azokat a tüneteket-mutatja, amit minden más terület: végül is mindenki tudja, hogy valami újnak kellene kezdődnie, csak azt nem tudja senki, hogy ezt az újat hogyan tegye. A továbblépéshez nélkülözhetetlen lenne a szemléleti változás, és ráadásként még sosem volt ilyen éles gond, honnan szerezzünk pénzt az egyedi munkákra. Én például nagyon szívesen csinálok gyerekfilmet, erre lehetőséget is adott az elmúlt tizen- valahány évben megrendelőként a Magyar Televízió. Most azonban, úgy tűnik, erre sem számíthatunk. Nehéz olyan megrendelőt találni, akit igazán érdekel ez a műfaj. Az életben maradást úgyszólván csak a külföldi bérmunkáktól várhatjuk. Vannak olyan terveink is. hogy hazai ötletekhez, forgatókönyvekhez keresünk külföldi megrendelőket. Mert az ember teljesen más lélekkel csinál egy olyan munkát, amelyhez van valami köze. — A közismert, pályádat meghatározó Ajtó-sorozat utolsó darabjai rendhagyó körülmények közötj, külföldi stúdiók munkatársainak a közreműködésével készültek. — Lehetségesnek tartom, hogy a jövőben ehhez hasonló megoldások is legyenek, ezeket a darabokat ugyanis a régi „testvérkapcsolatunk” alapján a krakkói animációs stúdió tagjai készítették. .— Hogyan, milyen előzmények után jött létre ez a koprodukció? — Találkozásaink alkalmával bemutattunk néhányat a már elkészült forgatókönyveinkből, s az irodalmi ötletekkel megismerkedve a lengyel alkotók kijelentették: szívesen bekapcsolódnának a munkába. Azért is nagy segítség ez, mert itthon nem számít el- adhatónak a néhány darabból álló egykét perces sorozat, még összevontan is túl rövid a tévés müsorkeret számára. Egy kétperces film nem cikk, viszont kétszáz percre már könnyebben szerződik akárki, ha lát fantáziát az ötletekben. Az animációsfilm-készítők manapság a nagyiparosodás korát élik, s míg egymást érik a vége-hossza nincs sorozatok, szinte végképp eltűnnek a kis művészi animációs mozik. Kollégáim közül kevesen mondhatják el, hogy olyan szívükhöz közel álló sorozatokban dolgozhatnak, amilyen az „én" Ajtóm. — A kecskeméti stúdióban jelenleg a Magyar népmesék negyedik sorozata készül, illetve vár befejezésre. Előre láthatóan mikor adják át az utolsót? — Terveink szerint szeptemberben. Tulajdonképpen ez a sorozat is folytatható lenne, hisz a népmesekincs kútja, is kimeríthetetlen. Már gondolkoztunk — pajzán történetek feldolgozásával — a folytatáson, amely lehetne kifejezetten felnőtteknek szóló is. Úgy gondolom, erre könnyebben találhatnánk külföldi megbízót. Manapság az ember szem előtt tartja, mi az, amit szívesen csinál, de arra is kell figyelnie, hogy az eladható legyen. Károlyi Júlia 9 Az Ajtó 8 című animációs film részlete ♦
