Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-06 / 235. szám
1990. október 6. • PETŐFI NÉPE • 3 A TULAJDONOSOK NEW-YORKBAN — A BÉRLŐK A VACSIHEGYBEN _________________ Os ztott használat, osztatlan haragban KÉRÉS AZ OLYASOKHOZ „Földi ember kevéssel beéri Vágyait ha kevesebbre méri". Nagybátyámtól hallottam, gyerekkoromban, egy papi mondást idézve, amely lényegében azt fejezi ki: aki szegény, húzza meg magát csendben, és ne nagyon ugráljon. A Tiszaalpárról a kecskeméti tanyavilág egyik romos épületébe bérlőként beköltözött Tóth László sem palotát kívánt magának, ahol élettársával ellakhat. Válás után, szorult helyzetükben és kevés pénzükkel, úgy voltak ők is, mint némelyik, újságban hirdető ember: „Minden megoldás érdekel." „Élni sincs kedve így az embernek!" A megoldást (?), egy tanyabérleti szerződés megkötésével, évi hatezer forintért a Vacsihegy 78. szám alatt találták meg, tavaly február 7-én. Tóth és Czinegéné akkor legalábbis azt hitte. Vágyaikat tényleg nem méretezték túl nagyra. Kiirtották a méteres gazokat az udvaron. Próbáltak valamilyen elfogadható, emberi körülményt kialakítani maguk körül. Kelecsényi Jánosék a szomszédból (Vacsihegy 79.) tanúsítják: — Mióta itt laknak Erzsikéék, azóta van kitakarítva a tanya. A környékbeli kiskerttulajdonosok barátságos, jódermészetű embereknek ismerik őket. Csányi 'Mihály* né dajka, volt balesetvizsgáló félje, Kiss Józsefné, a Kékestető, Szabó Jánosné szódavíz-lerakatos a Zöld- kút, Farkas Antalné koszorúkészítő a Kalász utcában és mások megint- csak azt állítják: Tóthékkal ki lehet jönni. Ám mostanában azt is észreveszik, hogy valami nagyon bántja őket., Kétségbeesetten várnak vala- honnét segítséget. De honnan? Már egy levelet is megfogalmazott Czinegéné a Magyar Televíziónak. Azt kérdezi: — Elküldjem? I Mielőtt válaszolhatnék, az élettárs szavai mintegy gongütésként érnek az udvaron. Nem éppen olyan férfi, aki megijedne a saját árnyékától. Gépkocsivezető, gyakran éjszaka is úton van a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat szállítójaként. Riadtan,. megtörve mondja: —i Élni sincs kedve így az embernek! — Miért? — Nézzen körül nálunk! Omlik, düledezik az épület. Megroggyant a kamra teteje is. Az egyik helyiségben — ahová egy másik (volt) sertéstartó bérlő holmijai vannak bepakolva — lyukas a mennyezet. Ahol mi lakunk, mellette, éjszaka arra riadunk föl, hogy egerek szaladnak végig a lepedő alatt. A matracból, vagy tudj’ isten honnét másznak elő. Dolgoznak, pihenni szeretnének — Megmondom én! — bátrabb most már egy kicsit Czinegéné is, hogy végre kiönthetik, ami a lelkűket nyomja, sőt, ha tovább tart ez az áldatlan állapot, meg is nyomorítja.- Olyan disznó(ól)-kÖrnyezetben lakunk, ami nem a mi hibánk, és amelyen az sem változtatna, ha itt mindennap patyolat tisztára súrolnánk mindent. A disznó-környezet először, szó szerint azon alapszik, hogy Tóth Lászlóék az ütött-kopott tanyával „örökölték” Vörös Ernő bérlőtársukat, aki sertéseket hizlal (de nem lakik itt) a megosztott tanyában. Csaknem késhegyig menő vita dúl emiatt köztük. Bár Tóthék szerint Vörös Ernő megígérte, hogy 1989 tavaszán elhagyja a tanyát — a férfi és élettársa időközben kezességet vállalt az OTP-nél, hogy a bérlő 50 ezer forint kölcsönt felvehessen —, minden maradt a régiben. Éjszaka vályúzörgés, röfögés és a sertésekre vigyázó kutyák ugatása'töri meg a csendet. — Gépkocsivezető vagyok - mondja Tóth László —. Hol éjszaka, hol nappal dolgozom. Szeretnék pihenni, de így nem lehet. Amikor az egerek éppen békén hagynak minket, ugatnak a kutyák, zörögnek a disznók. Újabban azzal is zavarnak bennünket, hogy 23 óra tájban becsöngetnek. Amikor kimegyek megnézni, ki az, látom, hogy két vagy három férfi mászkál a tanya környékén. Főzéshez, ivásra Czinegéné 800 9 Itt szalad az egér! 9 Összeomlás előtt a kamra — és lassan Tóth László tűrőképessége is. A kút vizét csak locsolásra használhatják. 9 Siralmas. (Walter Péter felvételei) méterről hordja a vizet. Subuczné Kristóf Máriának, a megyei Köjál dolgozójának szakvéleménye szerint: „A talajvíz a sertésektől szeny- nyezett." Szegényen is békében , — Szegények vagyunk, ezt nem mentségként hangoztatom, de nem is azért, hogy jogtalan előnyhöz jussunk ezáltal — szól az asszony. — Szinte a nulláról indultunk, amikor összekerültünk. Egy kis békességet, egy kis nyugalmat reméltünk ezen a tanyán, de már látom, hogy ha itt semmi nem változik, nem bíijuk tovább ezt az életet. Vörös Ernő mindenáron el akar üldözni bennünket. Miért? Hiszen neki két háza van. Nekünk meg csak ez az egérfészkes tanyabérlet. Nincs itthon a gazda, cincognak az egerek! Abba, hogy kinek mi van a tulajdonában, nem szólhatunk bele. Azt viszont nem tiltja senki, hogy az áldatlan tanyai társbérlettel kapcsolatban kérdést tegyünk fel a Tóth Lászlóék problémáját ismerő kecskeméti ügyvednek, dr. Rotter Nándornak: — Mi a véleménye a háborúskodásról? — Az Ügyvédi Kamara nevében nem nyilatkozhatom. Csak a magán- véleményemet mondhatom el. Tóth László,'az élettársa és Vörös Ernő esetében a tanya osztott használatát látom elfogadhatónak. Ki kit tévesztett még a ma is érvényes szerződés megkötésekor? Ki követ el birtokháborítást? A bíróság majd tanúkat hallgat ki ebben az ügyben. Vörös Ernő egyébként azt a lakrészt adta át Tóthéknak, amelyet korábban ő használt, nem tulajdonosként, hanem ő is csak bérlőként. Abban, hogy a bérlőtársak közti viszály idáig fajult, egy korántsem mellékes körülmény is közrejátszott. A tanya haszonélvezője és a tulajdonosa távol, New-Yorkban él. Ok egy tiszakécskei ügyvédét, dr. Szigethy Bélát kérték föl képviseletükre. A tiszakécskei ügyvéd pedig dr. Szabó Dénesi bízta meg Kecskeméten a bérleti ügyek intézésével. Tőle vezet az út — fogalmazzunk így, képletesen — a düledező Vacsihegy 78-ba. Bonyolult áttétel, nem? Az igazi tulajdonos jelenléte nélkül pedig óhatatlanul egy ismert mondás jut az ember eszébe. Nincs itthon a macska, cincognak az egerek! 99 . semmilyen kompromisszumra nem vagyok hajlandó!" Meddig tart még az idegőrlő viszálykodás? Megegyeznek-e a bérlőtársak? : V.: WC, : v Vörös Ernő: — Én semmilyen kompromisz- szumra nem vagyok hajlandó! Volt egy farkaskutyám, azt Tóthék kiirtották. Az lehet, hogy a kutyáim éjszaka ugatnak. Most is van kettő a tanyán. El kell menni bérházba lakni. Nekem is tönkrementek már az idegeim. Nálam rosszabb helyzetben nem volt soha a Czinegéné és a Tóth László. Dolgozzanak becsületesen, úgy, mint én, naponta 14—16 órát. Keljenek fel 4 órakor!: Ha tudnák, mit jelent: én tartóm éi 17 éve a nagy- nénémet (a háza az Qz utcában van), éjszakánként 7-8 alkalommal is felkelek hozzá. Nem könnyű ma az élete senkinek sem. Mindenki maga érzi legjobban: hol fáj, hol szorít? Azért arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindannyian emberek vagyunk. Akár kis házban, akár nagy házban élünk. x Kohl Antal Egy fiatal szeme világáért Úgy gondolom, minden édesanya nevezte már gyerme- j két — legalább gondolatban — szeme fényének. Szemünk fénye, mert nekünk a legdrágább. Hogyne rémülne meg az az édesanya, akinek gyermekét olyan betegség támadta meg, amely a szeme világát fenyegeti. Ezzel a rettenetes kétségbeeséssel keresett meg a napokban egy húszéves fiú édesanyja: segítsünk az újság nyilvánosságával, hogy fia visszanyerhesse látását. Jurcsák Zsolt kétéves,. korától cukorbeteg. Úgy mesél a sok átélt gyötrelemről, mint aki korán megtanulta, számára nem könnyű az élet, s el is fogadta már ezeket a kemény feltételeket. De — bármennyire felkészült a legrosszabbra is —■ látásának elvesztésébe nem képes belenyugodni. Jóllehet tudja, egyik szeme valójában már menthetetlen, a Budapesten végrehajtott műtét nem sikerült, de legalább a másikért megpróbál küzdeni. A többszöri bevérzések után ez a szeme is vakságra ítéltetett, ha nem műtik meg időben. Már nem lát arra sem. Ül velem szemben az életerős fiatalember, aki családja nélkül még az utcára sem mozdulhat ki. Nemrég érettségizett, de az írásbelit külön engedéllyel már csak szóban tudta letenni. — Olyan rettenetes ez a tétlenség, úgy szeretnék olvasni, néha-néha kimozdulni — mondja, s egy pillanatra elhalkula hangja. Még annak is örül, hogy most itt vagyok, s beszélgetünk. Mesél, mert kérdezem a sok-sok küszködésről, ahogyan gyermekkorban megtanulta injekciózni magát. A kamasz érzékenységéről, ahogyan az emberek otromba sajnálkozása vagy éppen hideg részvétlensége arcul csapta. Már mindent megtanult elviselni férfiasán, csak ezt az egyet nem tudja megszokni, hogy nem lát. Erőlködik, hogy azon a kis résen, amelyen át a fényeket még érzékeli, félrehajtott fejjel, megpróbáljon képet alkotni rólam. Világos kabát, sötét alj — ennyit tud megállapítani mindössze. Kínjától én is szenvedek, s reszketve gondolok saját fiamra. — Van remény az operációra? — kérdezem, hogy eltereljük a szót. — Igen, egy német professzor megvizsgálta, ő garanciát vállalt, /hogy a bal szememre látni fogok. Egyébként a Petőfi Népében jelent meg egy cikk arról, hogy egy kecskeméti fiút sikeresen megoperált. Onnan tudtuk meg a címét. — Gondolom rettenetes összegért. — Nekünk valóban iszonyú nagy, nem is tudom, higy- gyek-e benne, hogy novemberig összejön. Az én családomnak ez a betegség már úgyis olyan sokba került, hogy nincs rá fedezetük. Akinek van cukorbeteg rokona, ismerőse, annak nem kell magyarázni, milyen költséges betegség ez. De hogy azoknak is fogalmuk legyen, akiknek eddig nem volt: a napokban leemeltem egy diabetikus csokoládét az áruház polcáról véletlenül, 94 forint volt ráírva. Egy kétdeds szörp ára 40-50 forint között mozog. Persze Zsoltnak sem vásárolták meg soha ezeket az édességeket, hanem az anyai leleményesség házilag pótolta a gyermeki ínyencségeket. Most azonban a közel nyolcszázezer forintos műtét árát kellene mihamarabb előteremteni. A húszéves fiú már nem jogosult azokra a beteg gyermekeknek nyújtható segélyekre, amelyekhez különböző alapítványok révén lehet hozzájutni. A Máltai Szeretetszolgálathoz küldött segélykérő levélre sem kaptak választ Marad tehát — mint annyiszor —jj az olvasók emberségébe, segíteni akarásába vetett hit. Aki bármely csekély adománnyal hozzájárulna, hogy a fiatalember legalább egyik szemére visszanyerje látását, hogy a november 12-ére kiírt műtét elvégezhető legyen, kérjük adakozzon a 604-113 csekkszámlaszámra, feltüntetve, hogy: Jurcsák Zsolt szemműtétjére. . _ , . Hajós Terézia ERDEKKEPVISELETI VÉLEMÉNY Az aszálykárokról és azok kezeléséről Gesztusértékű döntésnek tartja a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége a kormánynak az aszálykárok ellensúlyozásával, kezelésével kapcsolatos határozatát, állásfoglalását — hangsúlyozta Horváth Gábor, a szövetség titkára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. A szárazság, annak következményei — 'folytatta — országszerte nagyon erősen foglalkoztatja a termelőket, a feldolgozókat és a vásárlókat egyaránt. A szövetségnek az a véleménye, hogy az ezzel kapcsolatos intézkedések meglehetősen nehézkesen születtek meg, és bizonytalanság mutatkozik abban a tekintetben is, hogy elégségesek lesznek-e a terméskiesés áthidalására, az aszály következményeinek ellen- súlyozására. Ä tsz-ekben végzett újabb elemzések azt bizonyítják,' hogy mintegy 2-2,5 millió tonna kukorica esett ki és minimálisan másfél millió tonna takarmány importjára lenne szükség ahhoz, hogy az állatállományt tarthassák, a szaporulatát fölnevelhessék, még ha csökkentett szinten is. A szövetség nem tartja elegendőnek a kormány által tervezett 600 ezer tonna importot, és nem biztosak afelől sem, hogy a takarmánypiacon nem szabadulnak-e el — ellenőrizhetetlen mértékben — az árak. A piacon ugyanis egyértelműen takarmányhiány mutatkozik, és ennek következményei tovább gyűrűznek az állattartókhoz. Emiatt — a szövetség szerint — sürgősen dönteni kellene az import növeléséről. A szövetség továbbra is magasnak tartja a 10 milliárd forintos kedvezményes hitel kamatát; bár kétségkívül alacsonyabb, mint az egyéb gazdasági hiteleké, ám a mezőgazdaság jövedelmi viszonyai között és az aszály ismeretében még ennél is nagyobb méltányosságra lenne szükség. Áz viszont feltétlenül eredménynek tűnik, hogy a magán- termelő is kaphat a hitelkeretből. A társadalombiztosítási járulék késedelmes befizetését sújtó büntetés „elengedése” meglehetős vitát kavart termelőszövetkezeti körökben,' lévén hogy ez korábban 2 százalék volt, majd további 2 százalékkal emelték, és most ezt az emelést engedték el; az eredeti 2 százalékos büntetést tehát továbbra is fizetniük kell a szövetkezeti gazdaságoknak, amit az adott körülmények között szintén méltánytalannak tartanak. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége a béra-1 dóval, valamint például a takarmánykészlet nyilvántartásával kapcsolatos pénzügyi kötelmekben is változtatásokat kért azért, hogy az aszály hatása a következő évre ne húzódjék át, nehezítve az 1991. évi gazdálkodás indítását. Az orvosigazgatói pályázatok eredménye A népjóléti és a belügyminisztériumi együttes rendelet értelmében a kórházak orvosigazgatói állására kiirt pályázat határideje szeptember 20- án lejárt.*A pályázatokat az illetékes városi orvosi kamarák véleményezték, majd a szakorvosokkal kibővített főorvosi értekezlet egyetértési jogkörében szavazott. Baján dr. Vajtai István, Kalocsán dr. Réfy Miklós, Kecskeméten Kovács A. Gábor, Kiskunfélegyházán dr. Tóth Sándor, Kiskunhalason dr. Kövecs Gyula kapta meg az orvosigazgatói kinevezéshez az elégséges voksot. VÁLASZ CIKKÜNKRE Hangulatkeltés helyett megújulást VÁDOLHATÓ-E Á VÖRÖSKERESZT? Megdöbbenve olvastam a Petőfi Népe Vért a rászorulóknak! című cikkében, hogy a Vöröskereszt, amelytől a legtöbb segítséget kapta a megyei véradóállomás, kevesebbet foglalkozik véradások szervezésével, mivel tisztított ruhákkal kereskedik, hogy fenntartsa magát. Az tény, hogy külföldről kapott ruhákból — vadonatújakból is! — vásárokat rendezünk, de ezt a tevékenységünket nem a véradásszervezés helyett, hanem mellette végezzük. Az is tény, hogy a bevételek egy része a Vöröskereszt fenntartásához kell. Mivel. anyagi segítséget sehonnan nem kapunk, sajnálatos módon a ruhaakciókat is fel kell vállalnunk működési feltételeink biztosításához, hogy hagyományos feladatainkat, mint g véradásszervezés is, becsülettel el tudjuk látni. Nem szabad és nem lehet egyedül a Vöröskeresztnek, mint humánus segélyszervezetnek felróni a magyar társadalom egészében uralkodó általános emberi közönyt és érdektelenséget. Ez a mi munkánkat csak nehezíti, mégis igyekszünk teljesíteni a gyógyító szolgálattal szemben vállalt feladatot, a vérszükséglet térítésmentes formában történő kielégítését. A bevételek másik részéből viszont a rászorulóknak nyújtunk segítséget, ami a véradásszervezés mellett a Vöröskereszt fő feladata. Tehát nem a meggazdagodás reménye vezérel minket. A ruhákat vásárlók is jól járnak, mert jutányos áron jó minőségű ruhaneműhöz jutnak. A vásárok alkalmával sokan megköszönték a segítséget, hogy kevés pénzből fel tudták ruházni családjukat. Ez nem jelenti azt, hogy a véradásokkal kevesebbet foglalkozunk. Sőt! Sokkal több időbe és energiába kerül, hogy próbáljuk tartam az elmúlt évek szintjét. Az agusztusi kun- szentmiklósi kiszállásos véradás előtt a társadalmi munkában dolgozó vöröskeresztes aktívákkal 580 darab meghívót hordtunk szét a véradóknak (amit pár évvel ezelőtt a Posta ingyen elvállalt), mely bizonyítja, hogy nem tétlenkedünk. Az már más kérdés, hogy a megjelent 155 véradóból*?— ennyien jöttek el az elmúlt években is!—, csak 122-en adhattak vért. Tehát jelentősen nőtt azoknak a száma, akiknek valamilyen egészségi problémájuk van. Ez a tény bizonyítja a véradásszervezés új elvi alapokra helyezésének szükségességét, ami a Magyar Egészségpárt I. konferenciáján, a Bács- (Kiskun Megyei Szervezet javaslataként hangzott el, és amelyet mi dr. Oláh Lajos szeptember 28-ai olvasói leveléből ismerünk. „Az emberek, ha adnak, kapni is szeretnének valamit”. Ha sem erkölcsi, sem anyagi elismerést nem tudunk nyújtani a véradóknak, legalább adjuk meg a lehetőséget, hogy a véradással egy időben komplex szűrővizsgálaton vehessenek részt, azonnali helyzetképet kapva egészségi állapotukról. Jó példa erre a szeptember 4-ei kunpeszéri véradás, melyet a tüdőszűrés napján szerveztünk. Eddig Kunpeszéren nem volt kiszállásos véradás, most pedig 54 ember jött el vért adni. így is lehet.... Dr. Szilágyi Lászlóné vöröskeresztes városi titkár Kunszentmiklós 7 f \
