Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-13 / 241. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. október 13. GÉPPISZTOLY, BÖRTÖN, AKASZTÓFA (3.) TRAGIKUS HŐSKÖLTEMÉNY „A ni brit elvitte az ávó” Minden Budapesten dőlt el a fordulat éve után. Vezető be­osztású tisztviselőket, bírákat, pártfunkcionáriusokat, rend­őröket, tanácsi főembereket el­igazításra, fejmosásra vagy fej­tágítóra sűrűn ráncigáltak a fő­városba. Olykor azt sem tudták a fölrendeltek, hogy néhány óráig vagy több napig kell ma- radniok. Letartóztatás a minisztériumban Dr. Gorzónét sem nyugtala­nította, hogy az utolsó esti vo­nít sem hozta haza az igazság­ügyi minisztériumba hívott fér­jét. Biztosan többnapos felada­tot kapott attól a Géebl elvtárs­tól, aki délelőtt 11-re magához kérette. Elköszönt a Dobó ut­cai 3 szobás lakásban velük együtt élő két nagymamától, nagynénitől, lefektette 3 gyere­két és gyorsan elaludt. Ez a nap sem volt könnyebb a többinél. Férjei majd a nagynéni szerény keresetéből élt a nagy család. Édesapjától, Hegedűs Jenő volt pénzügyi főtanácsostól meg­vonták a nyugdíjat, a gyereke­kért járó családi pótlékból egy- egy ruhára vagy cipőre tellett. Még akkor sem érezte a bajt, amikor másnap sírva állította meg az utcán ura beosztottjá­nak a felesége, dr. Hölozsnyai Ambrusné: — Ambrit az éjjel elvitte az ávó. Vigasztalta, el nem tudta gondolni, hogy mivel gyanúsít­hatják azt a kínosan alkalmaz­kodó, sokat dolgozó, kedves férfit. Akkor fészkelt meg szívében a rettegés, amikor hírét vette dr. Bakkay és mások letartóztatá­sának. Senki sem közölte vele, hogy a minisztériumi főember irodájába csalt kecskeméti ügyészségvezetőt azonnal őri­zetbe vette két civil ruhás férfi. Dr. Gorzó Györgyöt feltűnés nélkül vitték ki az épületből. Az Andrássy út 60-ban ^kattantot- ták rá a pincecalla zárját. Innen szállították a Markóba. A börtönőr segített Felesége csak hetekkel ké­sőbb értesült a család kálváriá­• Dr. Holozsnyay Ambrus járói. Egy jóindulatú kecskemé­ti börtönőr kottyantotta el „vé­letlenül”: látta a Markóban az ügyész urat. Már-már úgy látszott: hiába utazott hozzátartozóik látására Budapestre a közös bajban ösz- szetartó öt asszony. Nem akartak tudni róluk, lé­vén az ügy dupla nullás, azaz szigorúan titkos. Végül is „kis­embereknek” köszönhették: el­ismerték az igazságügyi hatósá­gok, hogy a Markó különösen őrzött harmadik emeleti cella­sorában várják sorsukat a bo- rotválatlan, a külvilágtól elzárt kecskeméti bírák, ügyészek. Nyilván az elhurcolásokról zárt ajtók mögött, családi kör­ben hallgatott Gorzó Gyuri osztálytársa, mert gyerekes meggondolatlanságból „bör­tönbe vitték az apádat” szavak­kal csúfolta a 9 éves diákot, aki sírva büszkélkedett édesanyjá­nak: „ha a tanfolyamról haza­jön édesapám, elmondom neki, hogy kupán csaptam azt a szemtelent”. Beleizzadt Gorzóné, amíg megértette fiával: ártatlanul fosztották meg szabadságától édesapját. Azonnal megbilincselték — Itt volt a Holozsnyai-ház. Ide költöztünk vissza fiatal há­zasként Husztról, a háború után. Évekig itt vártam a hadi­fogságban sínylődő uramat. Ide tért vissza Márianosztráról. t Dr. Gorzó György A Marx tér végén, Sántha Gyuri bácsi hajdani .otthonával átellenben magasló ház első emeletén jegyeztem föl dr. Ho- lozsnyai Ambrusné szavait. — Életem végéig hallani fo­gom azt az Erzsébet-napi csön­getést. Éppen lepihentünk egy baráti névnapozás után. Férjem magára kapott valamit, kiment. Két férfival jött vissza. Szó nél­kül öltözködni kezdett. Inkább bosszankodtam, mint aggód­tam. Még éjszaka sem hagyják nyugodtan a hivatali ügyekkel. — Mikor kezdett gyanakod­ni? — Amikor egyikük közölte: itt marad. Csak azért is kiku­kucskáltam az ablakon. A kint ácsorgó harmadik ávós akkor kattintott bilincset férjem ösz- szekulcsoltatott kezeire. Gyalo­gosan baktattak a városköz­pont felé. Napokkal később tudtam meg: á kék házba vit­ték. — Mit csinált őrzője? — Megvárta, amíg visszaér­kezik a társa, és átkutattak mindent, a padlástól a pincéig. A folyosói szekrénybe éppen csak bekukkantottak, szeren­csémre, mert érezve a bajt, né­hány kedves családi emléktár­gyat, kisebb ékszert sikerült egy rossz táskában ott elrejteni. Heltai Nándor ( Folytatjuk ) Hosszú távon előnyös lesz, de most... ? Romokban a KGST Az elmúlt egy évben több válto­zás volt ebben az országban, mint az azt megelőző húsz évben együtt­véve, következésképpen, amin teg­nap megdöbbentünk, mára elvesz­tette újdonságértékét. Am a szen­zációk leértékelődésének idején is tények maradnak a tények: a ma­gyar gazdaság egyik tartópillére, a KGST-kapcsolat egyik hónapról a másikra összeomlott. A reform­közgazdászok régóta reményked­tek abban, hogy előbb-utóbb fo­kozatosan le tudunk válni a tech­nológiánkat, pénzügyi-külkereske­delmi kapcsolatainkat évtizedek­kel visszavető keleti piacról, ám ezt a drámai gyorsaságú átalakulást senki sem tervezte, és tegyük' hoz­zá, senki sem akarta. A meglehetősen riasztó tények közismertek: miközben az idén, a jelentős csökkenés ellenére, még mindig a magyar export fele a KGST-piacokra kerül — azaz a nemzeti jövedelem egynegyede itt realizálódik ^ jövőre ez az arány akár ötven százalékkal is csökken­het. Ez a váratlan és drámai leépü­lés különösen a nyáron gyorsult fel az NDK gazdaságának összeomlá­sával, valamint a szovjet belső po­litikai helyzet szétzilálódásával. Ez utóbbi a mi szempontunkból min­denekelőtt azt jelenti, hogy a tag- köztársaságok egyre érezhetőbb önállósulása miatt mind kérdése­sebb, hogy tulajdonképpen kinek szállítunk, ki határozza meg a ke­reskedés feltételeit, ki és mennyit fog fizetni. Természetesen ez utób­bi a legkényesebb kérdés, és, saj­nos, az elmúlt hónapokban itt sem nekünk dolgozott az idő. Míg ta­vasszal a dollárelszámolásra való áttérés minél előbbi bevezetése lát­szott üdvözítőnek, ma már látni, hogy sokkszerű — következéskép­pen romboló — hatású lehet a ma­gyar gazdaságra, ha átmenet nél­kül belépünk az úgynevezett sza­baddevizás elszámolásba és a vi­lágpiaci árak lépnek életbe. Csak néhányat a máris érzékelhető hát­rányokból: a teljesen szabad keres­kedés a magyar gépipart kiszorítja a szovjet piacról, márpedig ezeket az árukat másutt nem lehet eladni. Ha tabula rasat kezdünk a kétol­dalú kapcsolatokban, akkor mind­azok az eddigi előnyök, amelyek valamelyest kárpótoltak a hátrá­nyokért, számunkra mind meg­szűnnek, miközben a Szovjetunió oldalán csak az előnyök nőnek. Mindenekelőtt az energiakapcso­latok egyenlőtlen volta érint min­ket igen hátrányosan. Évtizedekig pumpáltuk a milliárdokat a szov­jet energiaberuházásokba, annak reményében, hogy ez majd „meg­véd” a világpiaci olajárak közvet­len hatásától. Most, amikor a vi­lágpiacon a hordónként negyven dolláros olájár számít á „normális­nak”, azzal kell számolni, hogy a szovjet partner egy elegáns mozdu­lattal áttér a világpiaci árakra és azon szállít — ha egyáltalán szállít — kőolajat. A messzebbre tekintő szakértők, persze, nyugtatgatnak bennünket, hogy hosszú távon csak előnyünk származik a keleti kapcsolat átala­kításából. Vállalataink rákénysze­rülnek a világpiaci mércével mér­hető termelésre, a modernizációra. Megszűnik kiszolgáltatottságuk a szovjet gazdaság irányában, amely amúgy is egyre ingoványosabb te­repnek bizonyul. Persze, ezután is nagy fantázia lesz a szovjet biroda­lommal vagy az utódállamokkal folytatott kereskedelemben — sőt, a lehetőségek várhatóan csak nőni fognak —, ha a magyar ipar túljut a mostani modernizációs válsá­gon, és valóban egyenrangú part­nerként lehet majd üzletet kötni. Mindez, persze, kevéssé vigasz­talja azokat a munkásokat, akik ma és holnap kerülnek az utcára a KGST-piac összeomlása miatt. Kétségtelen, hogy mai helyzetünk­ben az az ország érdeke: a szovjet —magyar gazdasági kapcsolatok­ban is „békéssé” tenni az átmene­tét. Ehhez sok-sok türelem, szakér­telem és tárgyalási készség kell. No, meg politikai bölcsesség. Aki a térképre pillant, láthatja, hogy hatalmas keleti szomszédunk bi­zony a mi rendszerváltásunktól1 függetlenül ugyanott van a helyén. A szovjet gazdaság a jövőben való­színűleg sokkal kevésbé lesz a mi termékeinkre ráutalva, mint ami­lyen fontos lesz nekünk ezután is, hogy piacot találjunk a magyar áruknak. Hol tart a demográfiai hullám? A IHll.CSOlJŰK, ÍÍVODÁK ÉS ISKOLÁK OYLHMI KIÉIKZÁMA 'j A BÁCS-KISKŰN KIGYEI INTÉZMÉNYEMEN /1000 fű/, 7,3 .56,9 ' n, 3 9,11 Az emberiség történetének szin­te minden ismert szakaszában ta­lálkozunk a népesség természetes szaporodását befolyásoló egyik té­nyezőnek, a születések számának valamilyen módon történő szabá­lyozásával. Az egyes korokban uralkodó társadalmi, vallási néze­tek, az egyes országok társadalmi­gazdasági helyzete és az ebből adó­dójogi szabályozás általában meg­határozta a születéskorlátozás mértékét és módjait is. Magyarországon a második vi­lágháború veszteségeit nem sike­rült magasabb születésszámmal pótolni a gazdasági élet feszített fejlesztése, az urbanizálódás, a fog­lalkozási szerkezét átalakulása, va­lamint a nők fokozottabb munká­ba állítása miatt. Ezt kívánta ellen­súlyozni az ötvenes évek elején be­vezetett abortusztilalom, amely­nek következtében 1954-ben már 23 ezrelék volt az élveszületési íirány. 1956 után viszont, a tilalom feloldása nyomán, hazánkban nemzetközileg is páratlan méretű „abortuszjárvány” alakult ki, a születési arányszám 1962-ben már a 13 ezreléket sem érte el. Bács-Kiskun megyében is ta­pasztalhatók az ily módon kiala­kult élveszületési hullámok. Az el­múlt 40 év alatt csak 1954-ben és 1955-ben emelkedett az élveszüle- tések száma 13 ezer fölé, amikor a népességhez viszonyított arány meghaladta a 22 ezreléket. Az ezt követő folyamatos csökkenés után az 1964-es mélyponton 7310 élve- születés történt, amely csak 12,9 ezrelék volt már. Anyagi jellegű intézkedések, és különösen az 1967-ben bevezetett gyermekgon­dozási segély,' hozzájárultak ah­hoz, hogy 1968-ban és 1969-ben az élveszületések száma meghaladja a 8300-at, aránya pedig mintegy 15 ezrelék legyen. A következő négy évben közel ezen a szinten stabili­zálódott a születésszám. Ezt követően lépett szülőképes korba az ötvenes évek közepén született nagy létszámú női kor­osztály;, amely adott helyzetet né- pesé^ipolitikai intézkedésekkel is igyekeztek erősíteni. Ezek hatására 1974-ben közel 9700, 1975-ben majdnem lO ezer élő gyermek szü­letett, és népességhez viszonyított arápyuk is több mint 17 ezrelék volt. Mivel ez után egyre kisebb létszámú női korosztályok’ váltak szülőképes korúvá, továbbá az életszínvonal csökkenése, a lakás- kérdés reménytelensége és más gondok miatt 1976 és 1984 között meredeken zuhant a születésszám, már alig haladta meg a 6700-at, aránya pedig 11,9 ezrelékre esett le. A nyolcvanas évtized második felé­ben az élveszületések száma ennél egy-két száz fővel magasabb szin­1973 2,0 15,3 7,0 IV 74 2,0 16,6 0,3 IW5 2,1 üm 8,3 1976 2,3 10,7 8,6­1977 2,4 20,6 8,2 1970 2,7 22,4 8,1 1979 2,7 1 24,1 8,6 19011 2,0 25,4 9.2 1901 1902 E3 2J B53 10,0 198) 2,7 • 24,5 9,7 1904 2,6 23,0 8,9 1905 2,5 22,9 0,7 1906 2,3 21,9 0,2 1907 2,4 21,2 7,3 1900 2,2 21,1-7,0 1909 2,2 20 j 9 7,1 ten stabilizálódott, 1989-ben 6967 gyermek született, amely 12,6 ezre­léke a megye lakónépességének. A hetvenes évtized közepének „demográfiai csúcsa” Bács-Kiskun megyében úgy gyűrűzött tovább, hogy a bölcsődébe beírt gyerme­kek száma, folyamatos növekedés után, 1981-ben volt a legtöbb, úgy­szintén az óvodás és az általános iskolák első osztályába járó gyer­mekek száma is. A gyermeklétszá­mot egy-egy évben azonban más tényezők is befolyásolják, pl. sok bölcsődéskorút otthon gondoz­nak, vagy a lakóhely-változtatá­sok következtében valamivel több, vagy kevesebb gyermek van a me­gyében, mint amennyire a születés­kor lehet következtetni. Az említett nagy létszámú kor­osztály miatt az általános iskolá­sok száma 1985—1986-ban érte el a csúcsot, de ezen belül az utolsó évfolyamosok eddig 1989-ben vol­tak a legtöbben, amit folyamatos növekedés előzött meg. Ugyanez a tendencia mutatkozik a középis­kolák náppali tagozatán és a szak­munkásképző intézetekben is. Az előbbiekből következik, hogy 1990-ben továbbra is még 6,9 56, A 0,4 9,6 6,5 56,6 0,3 9,2 6,2 57,4 0,1 9,0 6,3 50,2 7,9 0,9 6,3 50,9 7,9 0,9 6,4 60,2 8,0 8,0 6,7 61,9 8,2 0,9 7,1 64,3 8,3 9,0 7,2 ! 66,1 8,7 9,7 7,2 67,4 9,0 10,2 7,0 67,9 9,3 10,4 7,0 60,5 9,5 10,2 7,4 60,5 9,6 10,1 7,9 TTJ 9,0 : 10,4 0.0 Ea 65,6 62,9 10,4 eö 10,9 ana nagy létszámú a 14-15 éves korosz­tály. A Bács-Kiskun megyei kö­zépfokú oktatási intézményekbe az 1989/90-es tanévet befejezett ál­talános iskolai diákok közül mint­egy 11 ezren nyújtották be kérel­müket továbbtanulásra, 26 száza­lékkal többen, mint az előző év­ben. A továbbtanulni szándéko­zóknak azonban csak háromne­gyedét vették fel a különböző ok­tatási intézményekbe. Az első év­folyamra beiratkozott mintegy 8 ezer tanuló közül 55 százalék szak; munkásképzőben, 22 százalék szakközépiskolában, 21 százalék gimnáziumban, 2 százalék szakis­kolában folytatja tanulmányait. Az utóbbi évek adatai szerint a megye középiskoláiban tanulók száma mintegy ezer fővel keve­sebb, mint a megyében lakó, középiskolai tanulmányokat foly­tatóké, ami abból adódik, hogy közel kétezren más megyében, fő­városban tanulnak, de mintegy fe­le ennyi diák más területekről jön a Bács-Kiskun megyei középisko­lákba. Sántha Józsefné dr. igazgatóhelyettes, KSH megyei igazgatósága V. ___I......... Ma gyar farmergazdaság svéd megbízásokkal Pallér István egy évvel ezelőtt Kétegyháza közeié­ben alapított farmergazdasága a svéd Nordbeco AB cég megbízásait teljesíti. A svéd vállalat mezőgazda- sági növények nemesítésével, szaporításával foglal­kozik és azt szeretné, ha a kitűnő képességű zöldnö­vényei a magyar földben és az itteni éghajlat mellett a svéd minőséget hoznák. Ezzel a munkával — a szakmai képzettsége alapján — Pallér Istvánt híz­tak meg, aki 10 holdon alakította ki kísérleti telepét. A növények honosítását a svéd cég kutatói rendsze­resen ellenőrzik. Képűnkön Pallér István (szemüveges) a svéd szak­emberekkel egy hatalmas étkezési tököt vizsgál. (MTI-fotó)

Next

/
Thumbnails
Contents