Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-12 / 214. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. szeptember 12.

Miért kérés a méz?

A tavalyi mennyiségnek csupán 10 százalékát vásárolták fel

A megye északi részén tevékenykedik a Kecskeméti Méhész ÁFÉSZ, amelynek 250 tagja van. A méhcsaládok számát senki sem tartja számon, annál inkább azt az évi 25-30 vagon mézet, amit felvásárolnak, átvesznek tőlük. A múlt évig nem is volt semmi gond a felvásárlással és az értékesítéssel sem, hiszen a „tervezett” mézmennyiség beérkezett, a Hungaronektár pedig annak rendje és módja szerint kezelte, „kiszerelte” és bel-, illetve külföldön értékesítette. A méhészek megkapták a szükséges göngyölegeket — kannákat —, a kedvezményes cukrot, a termelési előleget és a kecskeméti bolton keresztül —, olcsóbban — a méhészeti segédeszközöket, szaktanácsokat és a méz begyűjtéséhez a fuvareszközt is.

Ebben az évben sok minden megváltozott. Először is elment (felmentették?) az elnök, a főkönyvelő, amit még valahogy átvészelt volna a szövetkezet, de történt egy tagrevízió is. Nem ok nélkül, sok volt ugyanis a fiktív méhész, akik csupán a kedvezményeket vették igénybe, de a mézet vagy máshol értékesítették, vagy egyáltalán nem foglalkoztak méztermeléssel. Tulajdonképpen a tagrevízió is segített volna, de a piacon megjelent a Mellifera Kft. és a Hermész ÁFÉSZ személyében a konkurencia, akik megpróbálták kiszorítani a Hungaronektárt. A cégek hajlandók göngyöleget, kedvezményes cukrot adni, de a termelési előlegről már egyikük sem beszél.

A Kecskeméti Méhész ÁFÉSZ., 1988-b,an. jnég. 752 . ezer, a múlt évben csak 260 ezer forint nyereséget tudhatott magáénak, ám az év első felében a

veszteség elérte az 1,3 millió forintot. Összefügg ez a felvásárolt méz menyiségével. Amíg 1988—1989-ben átlagosan 15,5 vagon akác- és 14 vagon vegyes virágmézet vásároltak, erre az évre mindössze 600 mázsa — alig több, mint félvagonnyi — méz eladására kötöttek szerződést a termelőkkel. Miért ilyen keveset? Erre Eichardt Erika főkönyvelő a következőket mondta:

— A tavalyi felvásárlási ár rendkívül alacsony volt, mert átlagosan 68 forint volt kilónként. A méhészek 100 forintért adták el az akácméz kilóját, amely gyakorlatilag az exportot jelenti. A velünk szerződött tagok és termelők csupán 60 százaléka adta el a mézét, a fennmaradó 40 százalék nem is jelentkezett. Velük szemben azonban semmilyen szankciót nem alkalmaztunk, s ezért értünk el kevesebb nyereséget. Igaz, jelentős összeget költöttünk a laboratórium bővítésére, de ez csupán a nyereségünket, s nem a mézfelvásárlást, -termelést befolyásolta.

Az idén sok minden összejött. Az aszály miatt — állítják — nem volt túlságosan jo a méztermés, a követelmények is magasabbak. A jelenlegi ár — a pollen- és víztartalomtól függően — akácméz esetében 70- 110 forint, a vegyes virágméz 42, míg a napraforgóméz 35 forint. A termelők ezzel az árral elégedetlenek, s nem csoda, ha eddig csupán 3 vagon méz érkezett be, s az áfész féléves árbevétele a tavalyihoz viszonyítva 36 százalékot ért el.

— Véleményem szerint — mondta, a,, főkö.nyyajő .s|p: van méz a termelőknek Már akadt olyan méhész; aki felkéréseit, s 120-140 forintot kért az akác-,

45-46 forintot a vegyes virágmézért, ha készpénzzel fizetek. Sajnos, erre nincs módunk, a vegyes virágmézet különben is mindig bizományba vásároljuk.

A termelőknek ettől függetlenül igazuk van. Az üzletekben az akácméz — s ezt a fogyasztók mint minőséget általában megkérdőjelezik, mert fél év után besűrűsödik — kilónkénti ára 200-250 forint. A termelőnek miért kell a legkiválóbb minőségű akácmézet potom 110 forintért eladnia? Különösen, amikor a cukor is. drágult. Az átteleltetéshez, az etetéshez eddig 30-33 forintért kapták a méhész áfész tagjai a cukrot, de a gyárak kifogytak a készletekből, s legfeljebb októberre ígérik, de akkor már nyilvánvalóan magasabb árért. Törheti mindenki a fejét: a méhészek várják a magasabb árakat „ülve” készleteiken, az áfész a létéért küzd, a fogyasztó pedig keresi a biológiailag, főleg a gyermekek és az idősebbek számára olyan fontos mézet.

— Az áfész a felvásárlási nehézségek ellenére, akciót hirdetett augusztusban, amely még most is tart. Akácmézet 120, vegyes virágmézet 60 forintért adunk, amíg tartanak a készletek. Az érdeklődés nagy, naponta 2 ezer kiló vegyes virágmézet adunk el. Az áfész új vezetőinek hosszú távú tervei vannak a méz hasznosítására, új termékeket is szeretnénk készíteni . ..

Mindez rendkívül kedvező lenne az áfész és a lakosság szempontjából, de amíg a termelőknél van a méz, amelyet nem tudnak a, felvásárló^ normális áron . megfizetni,; addig keserű pírulá marad” az egész mézkérdés. Gémes Gábor

TÓDOR JÁNOS:

Taxisofőr, bajonettel

„Mindent elönt a szemét, a~mocsok ...” — nem pontosan ezt, de valami ilyesmit mond Scorsese furcsán pszichopata hőse fa taxisofőr, a hasonló című filmben, miközben a New York-i éjszakában narkó- sok, kurvák és stricik furikáztatásával kénytelen keresni a kenyerét. Aztán egyszer csak föllázad, s akár egy hadiösvényre készülő indián, irokéz frizurát borotvál magának, fekvőtámaszokkal erősít, s ami a legfontosabb: tetőtől talpig felfegyverkezik. Es persze lő', alig egy méter távolságból, roncsoló dum-dum golyókkal, utálkozó hidegvérrel, hogy csak úgy fröcsög a vér. Egyszerre felemelő és undorító ez a modern misztérium, ahogy a nagyvárosi paranoid szamuráj igazságot tesz, hogy génjeiben egy ösztönös kategorikus imperatívusz parancsával helyreállítsa „a világ kibillent gyémánttengelyét”.

Tavaszi zápor veri a büdös, benzingőzös fővárosi flasztert, amikor bőrig ázva integetek a felém közeledő szabad jelzésű taxinak. Komótosan lassít a dromedár fekete Volga, megváltást remélve futok felé, ám ahogy nyitnám az ajtót, a főnök a gázba tapos, s vizet spriccelve rám surran el mellettem.

— Anyád! -— kiáltok, s elkeseredetten csapok utána a levegőbe, mire csodák csodája, a sötét kocsi sötét bőrű vezére megáll, s cikcakk alakban visszatolat. Na lám, gondolom naiv módon, ilyen a piac törvénye, maszekunk belátta, hogy csak úgy, kénye- kedve szerint, nem hagyhatja faképnél polgártársát, akinek a szállítására rendeltetett. Köpcös, bajuszos figura, s mintha rugó lenne alatta, úgy pattan elő a volán mögül.

Na de mi van a kezében? Nyilván csak vizionálok! Az nem lehet, hogy katonai hajonett villog tetovált jattosában ... A haja szabályosra befésült digó sé- ró, selymesen csillogó szabadidőruhájában sehogy sem emlékeztet a Robert de Niro megformálta New York-i kollégájára. Önkéntelenül hátrálok, megbotlok és hanyatt esek a járdaszegélyben, az a marha, kezében a harminc centis halejfel, meg bőszen jön felém.

De hát ez képtelenség! Az nem lehet, hogy déli egy órakor, tíz méterre a Hősök terétől, se szó, se beszéd meglékeljék az embert, akár egy görögdinnyét!

Vajon mit gondol felőlem ez az őrült? Csak nem rajtam akar elégtételt venni átvágott torkú, kirabolt társai miatt? Csak nem most jutott eszébe megtorolni a lelkét szorongató félelmeket?

Mindenesetre szitkozódva jön felém, szerencsére sikerül feltápászkodnom, a frissen felállított kandeláberek mellől felkapok egy féltéglát, és elszánom magam, jöjjön, aminek jönnie kell.

Most mintha ő is megtorpanna, egy pillanatig nevetségesen is fest, kezében azzal a puskavégre való tőrrel, téblábolva káromkodik, de nem lép előre.

Saját hangomat hallom, amint beígérem, ha nem teszi el a bajonettet, a pofájába vágom a téglát. Mintha csak vad indulatától remélne megerősítést, az anyámat szidja, s azt üvölti, hogy nem bánja azt se, ha ezért hazavágják, akkor is kilyukasztja a bőrömet.

Kérdezem tőle, hogy mi az isten baja van, mit ártottam én neki, hogy szemét módon megállást imitált, aztán meg vigyorogva elhajtott?

„Meg fogsz dögleni, hogy megtanuld egy életre, kinek mutass lófaszt..."

Már olyan közel van, hogy elfutni se tudok, és mint egy kényszeres, hadonászik a késsel. A szemem sarkából látom, hogy a drosztból már többen igyekeznek felénk. Arra aztán semmi szükségem, hogy meglincseljenek, mire kiderülne, hogy igazam is lehet, kiskanállal szedhetnek össze. Nyilván érzi a taxis is az erősítést, mert szúrásra emeli a bajonettet.

Négy-öt lépésre lehetünk egymástól, amikor arca irányában elengedem a követ, aztán usgyi a Benczúr utca felé.

A Volga hátsó szélvédője pukkanó hangon adja meg magát: a célt tévesztett — hogy némely gyilkosjelölteknek milyen mázlijuk van! —féltégla ök- lömnyi lyukat hagy az üvegen, a „seb” körül, mint beomlott arcon ráncokat az idő, a rombolás pókja sző ezernyi fonalat.

Hirtelen ámulatomban futni is elfelejtek, s mire fölébredek, be vagyok kerítve. Arcom elé kapnám a kezem, de már szemembe másztak a spray maró hangyái. Semmit sem látok. Ketten csavarják hátra a kezemet, roma haveromat a hangjáról ismerem meg, azt mondja, hogy most végre kicsinál. Először csak a vér sós ízét érzem a számban, az ütés mintha csak azután jönne. Fogamból letörik egy darab, nyelvem, akárha reszelőt simogatna. Szinte az ütéssel egy időben rúgok előre, spiccel, lágyékmagas- ságban elengedve a jobbost. Az üvöltésből jólesően állapítom meg, hogy a lövés talált.

Kitépem magam az ölelő karokból. Dulakodás közben a spray a földre esik, nagyot rúgok abba is. Azok ketten a tökét markolászó társukkal vannak elfoglalva. Szabad vagyok.

Az út túloldaláról két rendőr bizonytalanul tekinget felénk, aztán egyikük átszól, hogy én menjek csak oda. Visszakiáltok, hogy most valahogy nincs kedvem.

HÍREK A VILÁGGAZDASÁGBÓL

Napi egy dollár sincs

Több mint egymilliárd ember, vagyis a föld össznépességének negyede kénytelen a harmadik világban, napi egy dollárnál kevesebből megélni — állapítja meg a Világbanknak a világ gazdasági fejlődéséről és a szegénységről szóló idei jelentése. A harmadik világ szigorú gazdaságpolitikával, a magánvállalkozás pártfogolásával és társadalmi reformok révén a mostani 1,1 milliárdról 0,8 milliárdra csökkenthetné a szegények számát a jövő évtizedben — véli a nemrég nyilvánosságra hozott jelentés. Szigorú gazdaságpolitikán az infláció megzabolázását, a fölösleges közkiadások elkerülését és a köz- gazdasági egyensúly megőrzését érti. Másfelől a fejlett országoknak nagyobb1 mértékbe kell- segélyezniük a szegény országokat V-4 áll a Világbank jelentésében. Ha” a fejlett országok csupán 10 százalékkal csökkentenék katonai kiadásaikat, már akkor is könnyűszerrel megkettőzhetnék segélyeiket — állapította meg Conable. A Világbank az olyan országokat minősíti szegényeknek, ahol az egy főre jutó éves jövedelem nem haladja meg a 370 dollárt. A pénzintézet számításai szerint 25 ország tartozott — 1988-ban — ezen kritérium alapján a szegény országok kategóriájába., Összehasonlításul: az Egyesiéit Államokban az úgynevezett szegénységi küszöbnek 1988- ban a 6024 dollárt tekintették, és akkor mintegy 32 millió embernek volt ezt nem meghaladó éves jövedelme. (Reuter)

Devizahitel

Csehszlovákiában

A csehszlovák kormány engedélyezte a bankok egy meghatározott körének, hogy a jövőben korlátlan mennyiségben adjanak el nyugati valutát magánszemélyeknek a hivatalos turistaárfolyamnál magasabb áron. A jelenlegi devizarendelkezések értelmében a felnőtt állampolgárok évente 2000 koronáért vásárolhatnak konvertibilis valutát, ezért az összegért 65 dollárt vagy 110 márkát kapnak. Az ezen felül árusított valutához a bankok úgynevezett állami árveréseken juthatnak, amelyeken a keresletkínálat szabályozza az árfolyamot. Az aukciós árfolyam általában 3- 4-szeresen múlja felül a hivatalos turistaárfolyamot. Kétszázötven dollár erejéig devizában is felvehetnek hitelt a csehszlovákok ezentúl, feltéve, hogy bizonyos összegű hazai fizetőeszközt letétbe helyeznek a bankban. (Tanjug)

Új zloty?

Pénzreform készül Lengyelországban — jelentette be sajtóértekezletén Wladyslaw Baka, a Lengyel Nemzeti Bank elnöke. Elmondta: egyre több gondot okoz a kereskedelmi forgalomban a rendki vül magas címletű bankjegyek használata, ezért az infláció teljes megfékezésének mintegy megkoronázásaként, vagyis számításaik szerint mintegy másfél-két év múlva, végrehajtják a pénzreformot. A francia új frank bevezetésének mintáját követve úgy tervezik, hogy két-három évig egymás mellett les? forgalomban a régi és az új zloty. Addig is, ,a még létező infláció miatt, a már kiadott 500 zlotys pénzérme után augusztusban megkezdték az 500 ezer zlotys bankjegyek kibocsátását. (MTI)

Hidrogénmotoros Nissan

Elkészült az első hidrogénmotoros japán kocsi, a Musahi 8, és mint közölték, akár több mint 100 kilométeres óránkénti átlagsebességgel is képes haladni, de a kísérlet során elérték vele a 120-at is. A hír szerint a Nissan autógyár áll a prototípus kivitelezésének hátterében. Mint ismeretes, a hidrogénmotor folyékony üzemanyagot használ, következésképp a hidrogént rendkívül alacsoiiy hőmérsékleten kell tartani. A befecskendezést és a gyújtási rendszerét is számítógép vezérli. (AP)

Bekebelező hadművelet

Most kezdik csak Toyotáék az igazi bekebelező hadműveletet az európai piac ellen — vélekedik a Wal Street Journal. Legnagyobb hídfőállásuk Nagy-Britannia lesz, a hatalmas összeszerelő és motorblokkgyártó üzem másfél milliárd dollárjukba kerül.

A Toyotáról, mint a világ harmadik legnagyobb gyártójáról, már jó ideje olyan hírek keringenek, hogy a vezető General Motors babérjaira tör, és néhány éven keresztül 1-1 százalékkal növelve világpiaci részesedését, szeretne a 9 százalékról 15 százalék fölé kerülni. A pénz megvan hozzá; a vállalat mozgatható tőkéje 15,6 milliárd dollar. (AP)

Hogyan lehet

a legvalódibb

hamis pénzt

csinálni?

Végy egy valódi, hamisítatlan ötdollárost! Fesd le azokat a helyeket, ahol az ötösről árulkodik, s nyomtass a helyükre ötvenest! Máris megtízszerezted az értékét. A banki ellenőrző gép megszimatolja, s azt mond- ja, elfogadom, hiszen ^t.ppjiz, valódi, csak. népi' atjpyp,$:v amennyit ráírtak.

A fenti recept nem is olyan bárgyú, mint amilyennek tűnik. A kiskunhalasi banknak,az volt a szerencséje, hogy a trükköt már jelezte számukra korábban a rendőrség. Nem úgy annak a fiatalembernek, aki tavaly novemberben egy lengyel turistától ötvenezer forintért tíz darab ilyen „originál” öt- vendbllárost vásárolt a kis- bosnyáknak becézett halasi piacon. Egészen mostanáig otthon őrizte — addig legalább boldog volt 4-, de a napokban mást határozott. Bevitte az OKHB helyi fiókjába, hogy kamatozzon. Ami neki fel sem tűnt, hogy a jó öreg Lincoln Ábrahám képe alatt Grant felirat éktelenkedik, a bankosoknak tüstént szemet szúrt. Sőt, ők azt is észrevették, hogy a lengyel hamisítók — mondván: kicsire nem nézünk — az ötdolláros oldalt futó díszszalagján nem javították át a FIVE-ot (öt) FIFTY-re (ötven).

Ha nem is mondhatjuk el' a fiatalemberről, hogy a szerencse fia, azért nemcsak a pénzétől, hanem a büntetéstől is megszabadult a közkegyelem révén.

—h—

Jogfolytonos lennék

Ó, én már oly sok mindenki szerettem volna lenni! Mozdonyvezető és Csapa- jev, Sándor Csikar és Mick Jagger, ellenzéki politikus és Bovaryné . ■.

Tudom, nem vagyok éppen egy kimondott történelmi párt, mégis igyek- ■ szem megtartani a jogfolytónosságo- mdt, Vagyis szerényebben: megszüntetve megőrizni önmagamat ebben a fene nagy összevissza nyüzsgésben itt, a damaszkuszi úton . . .

Hogy miért fontos ez nekem annyira?

Mondok egy példát, kettő lesz belőle.

Nézem a televíziót, N. nyilatkozik. Okosan érvel, magyaráz, frissen maniI

kürözött mutatóujjával bökdös Európa felé. Rendben. Am sajnos emlékszem tegnapi érveire, sőt, a tegnapelőtti kézmozdulatára is.

Az utcán megállít barátom, Z., lelkesen agitál, lépjek be én is. Oda?! — hüledezem. — Ja/, nem, inkább emide, hiszen majd egy éve már, hogy ő is ott KÜZD a többiekkel.

*

Eh, most veszem észre, kitértem a saját kérdésem megválaszolása elöl. Tudniillik, hogy valójában miért is szeretnék önmagam lenni.

Egyetlen dolog miatt csupán: mert nagyon utálok borotválkozni.1 Naponta ismétlődő reggeli kín odaállnom a fürdőszobában a falitükör elé, és pengével kaparásznom az arcomat. Ráadásul rém ügyetlen vagyok.

Nos, á hátam borsódzik a puszta gondolattól is, hogy nekem minden áldott nap egy idegen arcot kelljen birizgálnom ott a tükörben. Azzal a pengeéles izével. Még összekaszabolnám! S akkor az a pacák ott a tükörben mindig tele volna sebhelyekkel.

Es ha, tegyük fel, gyerekei születnek? Hogy megrémülnének azok a kis ártatlan csöppségek, amikor eléjük toppan az apjuk azzal a randa tekintetével.

Na, ezt már végképp nem szeretném ...

Legalább a gyerekekre legyünk tekintettel! Walter Béla

i

NÉPVISELET — ALULNÉZETBŐL (Fotó: Méhesi Éva)