Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-12 / 214. szám

1990. szeptember 12. • PETŐFI NÉPE • 5

A helyi hatalom erényei és gyengéi

Beszélgetés Schlett István politológussal, az önkormányzati esélyekről

— Amint közeledik az önkormányzati választások időpontja, értelemszerűen egyre több szó esik róluk. Furcsa mód ezt az ügyet a közvélemény számára elsősorban valamiféle vidéki kérdésnek mutatják a tömegkommunikációs eszközök, holott nem erről van szó. Ezért most arról kérdezem önt, hogy milyen változások következhetnek be ott? Tehát azoknak az embereknek a világában, akik az utóbbi néhány évtizedben tették a dolgukat, élték az életüket, és viszonylag keveset politizáltak.

Az önkormányzat fogalma

— Kezdjük egy rövid, az utóbbi évtizedeket illető történeti visszapillantással. Az a szisztéma, amelyet tanácsrendszernek neveztünk, roppant ellentmondásos jelenség volt. Részint rendkívül sok helyi jog fogalmazódott meg, úgyhogy ha azokat komolyan lehetett volna venni, akkor a tanácsok valóban fontos önkormányzati szervek lehettek volna. Másrészt viszont annyi állami és egyéb feladatot ruháztak a tanácsokra, hogy azok szükségképpen az állami centralizáció jellegzetes megtestesítőivé váltak. így azután e szerveknek nem sok közük maradhatott az önkormányzatisághoz, jóllehet bizonyos helyi érdekek képviseletére^ alkalmasak voltak.

Hogy azonban amiről eddig esett szó, s gondolom, a továbbiakban esik, valamelyest is érteni lehessen, szeretnék egy-két dolgot tisztázni. A legfontosabbnak az önkormányzat fogalmának körülhatárolását tartom.

Igen lényeges, hogy e fogalmat a „hatalom- megosztás” szempontjából vizsgáljuk. A liberális gondolatkörben az önkormányzat az állami hatalom, a centralizáció egyik ellenpontjaként jelenik meg. Eötvös Józsefnek, a magyar liberalizmus talán legkiválóbb képviselőjének nagy fontosságú munkájából, az Uralkodó eszmékből a második kötet jószerivel arról szól, hogy hogyan lehet az önkormányzat megszervezésével az állam centralizációs törekvéseit megfékezni.

A hatalommegosztás kérdésén túl azonban ott van a „racionalizálás” problémája is.

E kérdés megértéséhez azt a közhelyet kell felidéznünk, amely szerint az ügyeket ott lehet leghatékonyabban intézni, ahol azok felbukkannak. Ebből viszont egyértelműen következik, hogy létre kell hoznunk azokat a szerveket, amelyek a legalkalmasabbak a különféle helyi problémák megoldására. Magyarán szólva: bármely faluban, helységben az ott élő emberek a legjobb ismerői saját gondjaiknak, egyszersmind ők képesek a velük kapcsolatos legjobb megoldások kiötlésére.

De van itt egy harmadik dolog is. Ez az úgynevezett „civil társadalom” megszerveződé- sének kéfdeSé: Itt persze szóJlehet kulturális, gazdasági, politikai és az isten tudja, még hányfajta szerveződésről. A lényeg az önszerveződés, és nem a fdülről irányított szervezkedés. Summa summárum: az önkormányzati törekvések igen sok irányból érkező impulzusok hatására, nagyon sokszínűén érvényesülhetnek.

— Tudjuk, sokak véleménye szerint Magyar- országon nincsenek igazi hagyományai az önkormányzatnak.

Önkormányzat és demokrácia

— Ez valóban kényes kérdés, amire talán „igen is; meg nem is”-sel lehetne válaszolni. Hiszen a nemesi vármegye például létező ön- kormányzati szerv volt, csakhogy mindössze egy bizonyos réteg számára, azaz a politizáló népesség, a nemesség számára. De hát e probléma bonyolultabb annál, hogysem kijelentsük: a nemességnek voltak jogaik, másoknak nem. Gondoljunk például a mezővárosi autonómiára, amely a hatalommegosztás dimenziójában is jelen volt. Azután említhetők a hegyközségek, a legeltetési, az erdőtársulások, amelyek így vagy úgy valamiféle demokratizmust testesítettek meg. Azonban mindehhez rögtön hozzáteszem azt is, hogy amikor önkormányzatot mondok, nem értek rajta feltétlenül demokráciát.

Ez eléggé különös, mert mai szóhasználatunkban az önkormányzat a demokrácia szinonimájának számít.

— Talán abból kellene kiindulnunk, hogy egy liberális demokrácia nem képzelhető el hatékony önkormányzat nélkül. Azonban amikor én önkormányzatot mondok, egyszersmind arra is gondolok — s ez óhatatlan —, hogy egy önkormányzat esetleg keményebb diktatúrát testesíthet meg, mint a legdurvább központi diktatúra. Már csak azért is, mert közvetlenebbül képes rátelepedni a helyi közösségre, mint bármi más. Egyszerűen nem lehet elbújni előle, mert ott van az emberek nyakában, és csúnyán szólva nincs előle menekülés.

— Már ne is haragudjék, de mindarról, amiről ön beszél, egy kukkot nem lehet hallani, egy szót nem lehet olvasni sehol. Az önkormányzat manapság csak mint természeténél fogva szép és jó, demokratikus dolog jelenik meg. Ugyanakkor rengeteg szó esik arról, hogy a központi hatalom — egyebek között a főispánság intézményén keresztül — majd szépen likvidálni fogja a helyi kezdeményezést.

A helyi diktatúra esélye

— Ne legyünk naivak. Ha egy négy esztendőre megválasztott helyi hatalmi gárda azt tehet, amit akar, akkor mindegy, hogy önkormányzati hatalomról van szó vagy nem, megvan a korrupció és a hatalmaskodás lehetősége. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az önkormányzatnak is legyen hatalmi ellensúlya.

— Mi lenne az?

— Hát éppenséggel a központi hatalom.

— Ez az a probléma, ami fel sem bukkan az önkormányzattal kapcsolatos vitákban.

— Bizony, épp az nem lát napvilágot a vitákban, hogy a központi hatalom szerepe egyebek között épp abban áll, hogy megakadályozza: a helyi hatalom ne lehessen diktatórikus. A központi hatalomnak ugyanis épp az a feladata, hogy számos emberi jogot ő biztosítson az állampolgárok számára a helyi hatalommal szemben. Hogy egy példával éljek: az állampolgárok alapjogának kell lennie, hogy a bírósághoz fordulhassanak egy önkormányzati döntés ellenében. Ez a demokrácia sine qua non-ja. Hiszen az egyéni szabadságot mindenféle — így a helyi — hatalommal szemben is biztosítani kell. Magyarán Szólva: működnie kell annak a logikának, amelynek értelmében hatalmi ágakat állítunk egymással szembe, hogy megakadályozhassuk a jogsértést. Vagyis az önkormányzatokkal szemben is szükség van az egyén

számára garanciákra. Éppen ezért figyelem csodálkozással az utóbbi idők vitáit, amelyek oly módon láttatják a helyzetet, mintha ez a probléma nem is létezne. Megint mondom: igenis korlátok közé kell szorítani a helyi hatalmat, amely mostanában valóságos varázsszóként jelenik meg a nyilvánosságban.

Országos politika, helyi adottság

— A magyar társadalomban szemmel láthatóan megy végbe egyfajta polarizációs folyamat. Sokan szegényednek, kevesebben gazdagodnak. Az önkormányzati politika világában is óhatatlanul meglesz ennek a következménye. Nem lát olyan veszélyt, hogy nem a szegények fognak majd pozícióhoz, befolyáshoz jutni, hanem a módosabbak?

— Az ilyen típusú konfliktusok rendezésére, kezelésére az önkormányzat nem alkalmas. Ezek „kihordására” a nagypolitika hivatott, ezek a liberális demokrácia elvei szerint rendeződnek. Ennek a jegyében alakultak ki a különböző érdekcsoportok, érdekképviseletek. Magyarországon ezeknek majd ezután kell megszerveződniük. És hát ha tetszik, ha nem, tudomásul kell venni, hogy párttípusú szervezetekkel szemben —vagy velük együtt — ott kell lenniük az érdekvédelmi típusú szervezeteknek, az önsegélyező szervezeteknek stb.

— Milyenek lehetnek a beavatkozási lehetőségei az önkormányzati szervezetekkel szemben?

— Meglehetősen nagyok. Hiszen a pártok a parlamenten, a kormányon, a különféle bizottságokon keresztül képesek befolyásolni az ön- kormányzatokat, az országos érdekvédelmi szervezetek pedig igen komoly erőt jelenthetnek egy helytelenül működő önkormányzattal szemben. Itt említenék meg még egy fontos dolgot. Az ország úgy készül az önkormányzati választásokra, mintha a helyi és az országos politika azonos típusú lenne. Az országos politikában valóban nehezen képzelhető el más hatékony forma, mint a pártpluralizmus. Helyileg azonban másról van szó. Égy néhány ezer lakosú faluban néni biztos, hogy ugyanazon pártoknak van mondanivalójuk, amelyeknek országos szinten. Félő, hogy értelmezhetetlenné válnak pártprogramok, kérdés, hogy egy MDF-^ SZDSZ-konfliktus értelmezhető-e bármelyik faluban. És még valamit: lehetséges, hogy sokan tragikusnak tartják, ha esetleg az önkormányzati választásokon 'ájScáönVles^á Vészvétel. Én ettől óvnék'?ÜgyaÜís ’azmtÖBÍifféVlíiZé-3 dekben — a Kádár-korszakban — kialakult egy olyan informális társadalmi-politikai viselkedési forma, amely „nem normális” úton kívánja az ügyeit intézni. Ha tehát valami baja van valakinek a hatóságokkal, az nem a hatóságokhoz fordul, hanem a barátaihoz. Ennek a mentalitásnak a megváltoztatására van szükség, ha demokráciát, igazi rendszerváltást akarunk.

— Mennyi időt tart ön ehhez szükségesnek?

— Sokat.

— Az én tapasztalataim szerint évtizedes léptékben kell számolni.

— Én nem vagyok ennyire pesszimista, de azt hiszem, nem megy a dolog egyik napról a másikra.

Hovanyecz László

KÖNYVESPOLC

A totem és a tabu a védekezőmechanizmusok projektív, rituális megnyilvánulása — definiálja Freud. Különleges ez a kötet, Freud egyik legismertebb és legnagyobb hatású munkája. Az 1918-ban megjelent magyar nyelvű első kiadásának előszava szerint „Az elméletek értékét alkalmazhatóságuk szabja meg.

Ha ez igaz, akkor Freud pszichoanalitikus felfogásának az értékessége kétségen felül emelkedett. Minden téren, ahol az emberi lélek teljesítményeivel csak dolgunk van, új és meglepő eredményekhez juttatott a lélekelemző kutatásmód az ő sajátos módszereivel ... A Göncöl Kiadónál most megjelent kiadást Pártos Zoltán fordításában, dr. Buda Béla lektori munkájg/után veheti-kézbe az olvasó. Az utószóban- a lektor,; jgy f.ös^ge?:;, r.,.Különleges l^pnyy, nenr 4; n pszichoanalitikus gyógymód, technika szempontjaitól jelentős, viszont nélküle sokkal kisebb hatást gyakorolt volna a pszichoanalízis a társadalomtudományokra; és a filozófiában — kiváltképpen a kritikus filozófiai irányzatokban, mint pl. a marxizmus — sokkal kevesebb joggal lehetett volna freudizmusról, freudi filozófiáról beszélni”.

Freud e tanulmányában megkísérli az egyedfejlődés és a törzsfejlődés kategóriáinak egymásra vetítését, kölcsönös megmagyarázását. Mára tézisei csak sokszoros módosítással helytállók, illetve továbbélők. Az ősi társadalmakkal, antropológiával, néprajzzal foglalkozók „tankönyve” Freud Totem és Tabu című munkája. (Göncöl Kiadó, 149 Ft).

KÉPERNYŐ

AZ ÚJ MÍG és a peresztrojka

1984-ben az amerikai Popular Mechanics című folyóirat szovjet katonai repülőgépek rajzait közölte. Az Szu—24, Szu—25, Szu—27, MÍG—27, MÍG—29 és Tu—160-on kívül egy akkoriban Nyugaton még ismeretien gép, a MÍG —31-es is szerepelt a felsorolásban. Igaz, a gépről készült rajz hűségéért csak a rajzolómüvész lelkiismerete felelhetett.

A titkos szovjet elfogó vadászról hamarosan egy amerikai katonai folyóiratban jelent meg közlemény. A norvég légierő egyik F—16-os gépének pilótája 1985 őszén semleges vizek felett látta a gépet

A MÍG—31-es legfontosabb adatai: maximális tömeg 41150 kiló, sebesség 2550 kUométer/óra, hatótávolsága 2100 kilométer. Ezek az adatok az amerikai folyóiratban láttak nyilvánosságot, miközben a szovjet kiadványok meg sem említették a gépet.

A helyzet most megváltozott. A Szovjet Honvédelmi Minisztérium hivatalos közleményt adott ki, melyben közölte a szovjet fegyveres erők pontos létszámát, az atom- és hagyományos fegyverek pontos számát. Lehetővé vált, hogy részletesen ismertessék a MÍG—31-es gépet is. Ezt

a Mikojan tervezőintézetben a MÍG—25-ös tökéletesítésével fejlesztették ki.

— A MÍG—25-ös forradalmian új gép volt — mondja Anatolij Beloszvet, a tervezőiroda főkonstruktőre.—Lehetővé tette, h^gy egyszerre „két lépést” tegyünk előre. Ehhez azonban meg kellett oldanunk a gép hűtésének problémáját Arról van ugyanis szó, hogy 3000 kilométer/óra sebességnél a légellenállás miatt a gép 300 Celsius-fokra hévül. A nem- kívánatos következmények elkerülése végett a gép tervezésekor nagy szilárdságú, hőálló, és ami nem kevésbé fontos, viszonylag olcsó anyagokat használtunk.

A MÍG-—25-ösök mutatói felülmúlják a hasonló osztályú külföldi gépekét. 1965—1973 között e gépen 24 világrekordot állítottak fel. Hosszú évekre van szükség ahhoz, hogy megdöntsék Alekszandr Fjodotov MÍG—25-össel elért abszolút magassági világrekordját, a 37 650 métert.

E kiváló gép képezte a MÍG—31-es alapját A tervező- iroda munkatársai a korábbinál megbízhatóbb és gazdaságosabb hajtóművet) fejlesztettek ki. Ugyanakkor a gépet olyan korszerű készülékekkel látták el, amelyek következtében a MÍG—31-es az egyik legjobb légvédelmi vadászgép.

Műsorváltozás

Mindenben rendet szeretnének az emberek. Úgy általában. A műsorváltozásokért sem tapsolnak. Sokan személyük elleni támadásnak vélik a vasárnap esti főműsor megcsonkítását, elpolitizálását. Magam is úgy gondolom, hogy ha valamikor, az új munkahét előtti estén nem árt egy kis kikapcsolódás, feltöltődés.

A hobbiról hazatérve számosán hiába kattintották föl a készüléket az ígért kanadai filmre várva az esti híradó és a Kabos-műsor után. Rögtönzött kerekasz- tal-beszélgetést, igazi vitát láthattak, hallhattak.

Kövezzenek meg érte: jóval többet ért, mint a különben a maga nemében ügyesnek mondható kanadai film, a Légy bátor és erős.

Bár továbbra is óvnám a műsorszerkesztőséget — ha hatalmam volna rá — a programmódosításoktól, most helyeslem a kormányfői sajtóvitát, bár nem azt kaptuk, amit ígértek.

Az előzetes tájékoztatás szerint az új hároméves kormányprogram lett volna elsősorban műsoron. Éppen ez indokolta a sürgősséget. Tudtommal a kormányülésről baktattak át a meghívott válaszolók a tévé közeli székházába. Az elképzelésekről inkább csak a tárgyilagosságával, tényszerűségével az újságírók közül kiemelkedő angol kolléga érdeklődött. Szinte egyedül használta ki alapos tájékozódásra az alkalmat. A többiek?

Elsősorban a kormány — olykor a körülményektől elvonatkoztatott — bírálatára szorítkoztak. Egyikük- másikuk ízléstelenül, egy pillanatra sem leplezve ellenszenvét. A nyugatnémet újságíró hangütő elszólását — 110 napjá uralkodik,az Antall-kormány —, még nyelvi nehézségekkel mentegethetnők, de a volt központi pártlap hajdani dédelgetett külföldi tudósítója nagyon is pontosan értette, hogy miről van szó. Stílusa, módszere az idősebbek számára a hajdani nagyvezér, a haza bölcse szalámi-taktikáját idézte. Egyszer sikerült, hátha ... Kerülöm a közvetlenkedő kiszólásokat, de egyik-másik megjegyzése övön aluli volt.

A kormány tagjai közül a miniszterelnök bizonyította felkészültségét, nyugalmát, érvelőkészségét. Bőd Péter Ákos is tud a képernyő előtt viselkedni, dr. Horváth Balázs is beletanul a képernyős hatáskeltés tudományába, de a külkereskedelmi ügyek felelőse megfeledkezett arról, hogy kiknek szól. Legközelebb szíveskedjék rájuk is gondolni, kerülni csak a szakemberek által ismert kifejezéseket, utalásokat.

Tisztem elsősorban természetesen a műsorkészítés színvonalának mérlegelése volna. Esetünkben azt kellene vizsgáim, hogy mennyire sikerült megteremteni a tárgyilagos tájékoztatás, a korrekt vita feltételeit. Maradjunk annyiban: vasárnap esti szereplését Baló György aligha sorolhatja legjobb teljesitményei közé. Nem találta a helyét, az alkalmas hangnemet. Megfeledkezett egyszer-kétszer az általa nagyvonalúan játékszabályoknak!?) nevezett magatartási követelményekről.

* *

Lám-lám, érdemes jó mélyen belekukkantani abba a bizonyos, a betiltott műsorokat rejtő dobozba. Az elmúlt héten ezekből végre ismét a képernyőre kerülhetett néhány. Balczó Küldetése, a Csalog Zsolt, Demszky Gábor, valamint Müller Péter nevehez kötődő Megváltási kisérletek, az Árvíz után egyaránt lassítja a feledést. Nézzünk előre, de azért tudjuk, hogy mi volt itt tegnap, tegnapelőtt, mert különben újra történelmi zsákutcába tévedhetünk.

* * *

Az OMÉK ’90 negyedórák pedig talán sokakban tudatosították, hogy szén és acél országa ide vagy oda, itt még a mezőgazdaság állapota szabja meg elsősorban életszínvonalunkat. Érdemes odafigyelni.

Heltai Nándor