Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-12 / 214. szám

1990. szeptember 12. • PETŐFI NÉPE • 3 TÚL SOK PÉNZT KÍNÁLNAK? — A KORMÁNY GYANAKSZIK — FELAJÁNLJÁK AZ INTERPOL ELLENŐRZÉSÉT - KÉT HÉT MÚLVA ÚJRA KOPOGTATNAK Kecskemétre is jönnének a hongkongiak Kecskemét iránt is érdeklődnek azok a hongkongi üzletemberek, akik Magyarországon szeretnének letele­pedni, s akik már hosszabb ideje hiába várnak arra, hogy a magyar kormány egyértelműen állást foglaljon ügyük­ben (lásd: a Miniszterelnöki Sajtóiroda tegnapi közlemé­nyét). A hongkongiak az SZDSZ kecskeméti szervezeté­nek invitálására érkeztek a hírős városba, és a múlt héten találkoztak itteni tanácsi és gazdasági vezetőkkel. A tár­gyaló felek egyelőre csak abban állapodtak meg, hogy 2-3 hét múlva a hongkongiak újra eljönnek. A találkozó szervezői, dr. Taraczközi István és Török F. Tibor szerint a tárgyalást megnehezítette, hogy a felhí­vásra jelentkező 32 helyi vállalat közül mindössze kettő küldött nemzetközi mércével mérve is tárgyalóképes — és angol nyelvű! — ismertetőt saját tevékenységéről. (A konzervgyár és a kádgyár.) — Köszönjük a vállalatoknak, hogy nagyon gyorsan beküldték az ismertetőket és anyagi hozzájárulásukkal is segítették a találkozó előkészítését — mondta dr. Taracz­közi István. — Izzasztó tárgyalás volt, a hongkongiak mindent tudni akartak a bérektől az egészségügyi ellátá­sig. Érdekelte őket a vállalatok gazdasági, pénzügyi hely­zete is. A hongkongiak ajánlata tulajdonképpen ugyanaz, mint amit Szolnokon és Csepelen is tettek: 700 dollár négyzetméterenkénti díj a húsz évre bérelt földekért, a felépítendő lakótelep árát több lépcsőben előre fizetik, és csak 1995 után települnének át. Három lépcsőben 2-2 milliárd dollárt fektetnének be a magyar, illetve a kecske­méti vállalatokba, és önálló ipartelepet hoznának létre a városban. — Óriási üzlet, nem értjük, hogy a kormány miért zárkózik el, pontosabban miért halogatja a döntést. A hongkongiak is meglehetősen értetlenül állnak ez előtt — mondta Török F. Tibor. — Egyikőjük meg is jegyezte: ha egyedül jön ide mint hongkongi tőkés, tárt karokkal fogadják. Most több ezren akarják ide hozni a pénzüket, és a magyarok haboznak. Világszínvonalú technológiát hoznának magukkal, eddig elérhetetlen piacok nyílná­nak meg előttünk, csökkenne a városban és környékén a munkanélküliség és sorolhatnám még az üzlet előnyeit. Ráadásul olyan emberektől ^származna ez a tőke, akik maguk isi itt laknának, az/ér telkeink tehát közösek lenné­nek, míg ugyanezt a nyugatnémet vagy amerikai befekte­tőkről nem mondhatjuk el. A város érdekében gondosan mérlegelni kell a hongkongiak ajánlatát, mert a jó üzleti lehetőséget nem szabad elszalasztani. Persze, ha tovább­ra sem kapnak ajánlatukra hivatalos választ, előbb- utóbb megunják, és máshol kopogtatnak. Nekem úgy tűnik, mintha a kormány ebben reménykedne. A már említett közleményben szó volt arról, hogy egy közvetítő cég ajánlatai teljesen komolytalannak bizo­nyultak. A Kecskeméten járt hongkongiak minden ada­tot megadtak magukról és felajánlották, hogy a magyar hatóságok az Interpolon keresztül ellenőrizzék le őket. * * * Az SZDSZ kecskeméti szervezete kéri azokat a vállala­tokat, amelyek továbbra is érdeklődnek a hongkongi befektetők iránt, küldjék el újra ismertetőiket (lehetőleg angol nyelven), mivel a szervezők minden eddig kapott anyagot továbbítottak. (Cím: Kecskemét, Katona József tér 8.) Információink szerint a Vállalkozók Pártja is felvette a kapcsolatot a hongkongi üzletemberekkel, és támogat­ja az SZDSZ kezdeményezését. M. Á. Optimizmus A történelem, mely egy részről mint az élet tanító- mestere segít eligazodni a világ dolgaiban, alkalmat ad a jótékony egyszerűsítésre és az optimizmusra is. A Kecskeméti Városi Televízió hétfőn idézte az MDF városi irodavezetőjének véleményét a hongkongi üzlet­emberek letelepedésével kapcsolatban. Ennek lényege az volt, hogy mivel 1997-ig Kínában úgyis megdől a kommunizmus, nem érdemes ezzel a dologgal foglal­kozni. Egyből Trockij jutott az eszembe, akinek felhőtlen derűlátása ugyancsak legendaszámba ment a szovjet proletárdiktatúra kiépülésének kezdetén, amennyiben óva intette Lenint a nyugatiakkal való együttműködés­től, Mért hiszen úgyis hamaroSt győzni fog a világforra­dalom, jAmerUcában olyan kommunizmus lesz, hogy a tíz ujjúkat megnyalják utána, minek ezzel foglalkozni? Trockijt később Sztálin megölette, nekünk meg le kellene ülni a hongkongiakkal egy kis baráti beszélge­tésre inkább. H. Z. Valami mindig történik... Zsozsót akarok! Borízűnek nem, de kocsma­egyetemen csiszolódat ínak bátran mondható volt a férfihang a tele­fonban: — Tudja, kedves Mária — szó­lított meg bizalmasan —■, nekem most már zsozsö kell. (Egyetér­tünk! — gondoltam magamban, s vártam a folytatást. Hátha hasz­nálható ötlete van!) ji|— Engemet ötvenhétben elvit­tek, elítéltek, megvertek. Mit megvertek ?! Szétverték a fejemet!! Nulla-nullás ítélet volt, dokument, persze, óné. Szóval, nekem azt tudja meg, hová kell a papírt be­adnom. Majd én megírok min- dent, hogy végre zsozsót lássak. Erii? Sok zsozsót! Na, holnap dél­után bemegyek magához, kedves Mária, addigra kutassa ki a cí­met. Ahová elküldhetem az irato­kat. Mert a zsozsó, az mostmán köll, vége itt a mellédumálásnak, na érti?! Másnap telefonon, még dél­előtt, aztán ebédidőben, végül dél­után is jelentkezett. Akkorra már sikerült az Igazságügyi Miniszté­rium sajtóreferensétől a szükséges információkat megszereznem. Le­diktálom, visszahallgatom. Vesszek meg, ha nem lesz lyuk az oldalamon, pengetnek-e zso­zsót az úrnak? Már csak azért is furfial a kíváncsiság, mennyi lehet egy szétvert fej árfolyama három évtized alatt felgyülemlett kamat j tál?Egy biztos: ha bántották is az urat, fejre nem ejtették... Kiáltvány A pénztárca a piaci ABC-ben, vasárnap reggel veszett el. Min­den valószínűség szerint a bolti egyenkosárból. Vagy mellőle. Mindegy. Hétfőn, nyitás előtt — az ügyeletes riporter 9-kor húzza fel a rolót — már jött az asszony­ság. Kész felhívással, melyet pa­pírra is vetett. Eltökélt szándék­kaljelenti ki, hogy ezt megjelente­ti. (Szakasztott úgy, mint a plura­lizmus pirkadó hajnalán a két párttagot — elnököt és főtitkárt —- tömörítő szervezetek szokták volt...) Volt a fogalmazványban becsü­letre való apellálás — mintha at-: tói valaha is magába szállt volna bármiféle tolvaj —, nagylelkű ajánlat: megtarthatja a pénzt, de hisz valószínűleg e célból történt az akció, csak az igazolványokat szolgáltassa vissza a mély­érzésű ... Kerek írásmű. Ezer fo­rintot megérő. No, nem honorári­umban, hanem hirdetési díjban. Ennek közlése után a szerző elállt a szándékától. Nekem meg a lé­legzetem attól, hogy ez a N° 4-ik pénztárca, amely a közelmúltban elhagyta a gazdáját. Innentől már magabiztosabban adtam az écá- kat: a környék kukáit véletlenül nem tetszett megtekinteni? Eset­leg a félreeső zugokat ? Az ötlei bevált. Egy óra múltán ügyfelem sugárzó arccal tért visz- sza: — Nem kell cikket írnia! — nyugtatott meg. Meglett minden. Megtalálták, széjjeldobálva. Arról már szó sem esett, hogy a becsületes megtaláló megtart­hatja a pénzt. Ugyanis a pénznek akkorra már hűlt helye volt. Egyébként is, a kiáltványba ez is bele volt véve. Tiszta, felhőtlen happy ending. Ugybizony. Lovagkor A férfi köpcös volt, borostás és kopaszodó. Kerek képe mint a holdvilág vigyorgott a szembe­jövők tekintetébe. Nyilván mun­kából tartott hazafelé, derűjét nem törte meg a töke (azt ugyanis eleddig sikerült a néhai vasfüggöny mögé riogatni a ma­gyar derűs felhőtlenség elszánt privatizálási programjával), szó­val vigyorgott az ipse. A csávó. Én meg, a balga, visszamoso­lyogtam, egyszerűen abból az idétlen beidegződésből, amit majomősömtől örököltem, barát­ságos közeledésre barátságos vá­lasz adandó.., — Kénék, mi? -— váltott át a metakommmikálásról a verbális­ra a férfiú. ' Hogy mit motyogtam válaszul, borítsa fátyol... — Mit akart a bácsi? — kér­dezte kézen vezetett magzatom. Nem tagadom, kitérő választ adtam,^Elvégre ő is hímnemű. S a fene tudja, felnővén mi lesz körük­ben a sikk ismerkedés „tekinteté­ben" ... Nem akartam benne el- szürkíteni a férfiszerep bontakozó sokszínűségét. Utánam meg az özönvíz. Nagy Mária „Nagypapának érzem magam, akinek az a dolga, hogy megbékítse a gyerekeket” GÖNCZ ÁRPÁD AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓKKAL TALÁLKOZOTT — Magyarország nagypapájának érzem magam, akinek az a dolga, hogy megbékítse az egymással vesze­kedő gyerekeket —jelentette ki a po­litikai életben betöltött szerepéről szólva Göncz Árpád azon a beszélge­tésen, amelyen amerikai újságírók kérdéseire válaszolt, közelgő, nem hi­vatalos amerikai látogatása alkalmá­ból. A Magyar Köztársaság elnöke az amerikai alkotmány 200. évfordu­lójának ünnepségeire utazik csütör­tökön a tengerentúlra. Vendéglátója a Központ a Demokráciáért elneve­zésű intézet, amely feladatának a de­mokrácia intézményének erősítését tekinti bel- és külföldön. A bicente- náris rendezvényen a magyar államfő beszédet mond. Göncz Árpád tájékoztatta az újságírókat arról, hogy hatnapos programja során módot keres arra, hogy találkozzék író barátaival, Amerikában élő magyarokkal. Csa­ládi találkozót is tervez: a félje mun­kavállalása miatt néhány hónapja New Yorkban élő lányával és két unokájával is eltölt egy kis időt. Az amerikai újságírók számos — nem mindig közvetlenül a látogatás­sal kapcsolatos kérdést tettek fel az elnöknek, akinek válaszaiból ki­tűnt: utazását felhasználja arra is, hogy üzletembereket tájékoztasson a magyarországi befektetési lehetősé­gekről. Mint mondta: „Az én dolgom annyi, hogy megpróbáljam megte­remteni a bizalom légkörét”. Utalt arra: előző amerikai útján már szóba került, hogy a nyugati parton, Wa­shingtonban üzleti csoportok vállal­koznának magyarországi tőkebefek­tetésre. Körvonalazódtak magyar fő­konzulátus megnyitásának lehetősé­gei Kaliforniában, ugyancsak az amerikai tőke beáramlását elősegí­tendő. E célt szolgálná azoknak a törvényeknek a megváltoztatása is — hívta fel a figyelmet az elnök —, amelyek Magyarországot kommu­nista befolyás alatt álló országként bélyegzik meg. Egy amerikai képvise­lő erre vonatkozó törvényjavaslat be­nyújtására tett ígéretet; az indítvány tárgyalása mostanában esedékes — hangsúlyozta Göncz Árpád, hozzáté­ve: „Büszke lennék, ha tanúja lehet­nék a törvényjavaslat aláírásának”. A magánéletét firtató kérdésekre így reagált: két óra nyugalom hiány­zik a megfelelő közérzetéhez. Napon­ta panaszosok hada keresi meg. S bár esetenként a panasztevők érdekeseb­bek, mint az államférfiak, és megtisz­telőnek is érzi, hogy hozzá fordulnak, segítségre számítva, de „kicsit sok energiát fogyaszt” a személyes talál­kozások sora. Saját népszerűségét úgy ítélte meg, hogy az őszintén meglepi. Nem biztos abban, hogy megérdemli, de nagyon jóleső érzéssel tölti el. Meggyőződése szerint ehhez az is hozzájárult, hogy olyat nem ígért, amit ne tudna teljesí­teni, így hitelét is megőrzi. Eddigi megnyilatkozásaiból semmit nem kellett visszavonnia. Mint mondta: ebben bizonyára segítséget jelent, hogy — író lévén — pontosan fogal­maz, s mondanivalóját nem takargat­ja. Az amerikai tudósítók végül az itt­hon is nagy port kavart Belovai- ügyről kérdezték a köztársaság elnö­két. Válaszában rámutatott: nagy po­litikai nyomás nehezedett rá az Ame­rikának kémkedő Belovai István és társai megkegyelmezése érdekében. Magánvéleménye szerint a kémkedés puszta ténye elítélendő, ám az a hat esztendő, amit büntetésként leült, a politikai fejlemények tükrében bőven elegendő'. Ezúttal is hangsúlyozta: nem mentette fel a kémet, hanem ke­gyelmet gyakorolt, vállalva a döntés felelősségét. Meggyőződése szerint járható utat választott. EGY CSEPP SZESZES ITALT SEM! Tilos a gázszer kezet Új jogszabály, > íMuü a gépjármű-közlekedésben Nagy várakozás és ezzel együtt rengeteg híresztelés előzte meg a belügyminiszter nyár végi megjelenésre jelzett, a gépjárművekkel kapcsolatos rendeletét. — Mikor lép életbe az új jogszabály, és milyen lényeges változá­sokat tartalmaz? Kérdéseimmel Haósz And­rás őrnagyot, a bajai rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályvezetőjét keres­tem fel. 1 f A belügyminiszter 20/1990. számú ren­deleté augusztus 6-án jelent meg a Magyar Közlönyben, és ekkor —, azaz a kihirtetés napján — hatályba is lépett. A rendőrség munkáját megnehezítette, hogy Baján példá­ul csak jó egy héttel később kaptunk egy fénymásolt példányt, a végrehajtási utasítás pedig mindmáig nem készült el. Az előző jogszabályhoz képest jó néhány változás kö­vetkezett be. Valamelyest módosultak, illetve kis- és nagymotor kategóriákra (150 cm3 alatti és feletti hengerűrtartalmú motorkerékpárok­ra) váltak szét a járművezetői engedélyek. Az új vezetői engedélyeket, sikeres vizsga után, a járművezetői vizsgabizottság adja ki, illet­ve végzi el a járműkategóriára való érvénye­sítést. Változott a jogszabály a forgalmi engedély és a rendszámtábla visszavonásával kapcso­latban is. így például, ha a járműben pro­pán-bután gázt használnak üzemanyagként, vagy ezt szolgáló berendezés van beépítve, a rendőr köteles a hatósági jelzéseket a helyszí­nen elvenni. — Azt hiszem, ez az, ami a legjobban izgat­ja az embereket. Mennyi időre lehet a jelzése­ket elvenni, és hogyan kaphatók vissza? —A gépjárművek hatósági jelzéseit 2—12 hónapig terjedő időre, de legfeljebb a tulaj­donjog átruházásáig lehet bevonni. A vissza­vonó határozatot az elvételtől számított egy hónapon belül kell meghozni. Ha azonban ez időpontig a jármű tulajdonosa a bevonásra okot adó körülményt megszünteti, és ezt iga­zolja, a jelzéseket vissza kell adnunk. — Milyen igazolást fogadnak el? — Bármily különös, ezt mi sem tudjuk, a rendelet végrehajtási utasításának hiányá­ban. Ezért olyan szóbeli utasítás van érvény­ben, hogy amennyiben valaki még a határo­zathozatal előtt a rendőrségen bemutatja, hogy gépkocsijából a gázüzemű használat­hoz való szerkezetet kiszerelte, a hatósági jelzéseket visszaadjuk. Mindaddig így járunk el, amíg a végrehajtási utasítás meg nem jele­nik. | — Úgy hírlik, drákói szigorral lép fel az új jogszabály az ittas vezetőkkel szemben. —A rendelet így szól: Ha a gépi meghajtá­sú jármű vezetője ittas vezetés vétségével vagy—és ez az új benne — szabálysértésével alaposan gyanúsítható, az intézkedő rendőr köteles a helyszínen elvenni a vezetői engedé­lyét. Ezt így fogalmazhatom meg egyszerűb­ben: vezetés előtt vagy közben egy csepp szeszes italt sem szabad fogyasztani, illetve a járművezetés során a szervezetben a legcse­kélyebb mennyiségű alkohol sem lehet. Gál Zoltán Szellem vállala t Sokan nem tudják — még .talán a felügyeleti szerv, a minisztéri­um sem —.hogy létezik a megyeszékhelyen a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat. Bevallom, én sem gondoltam erre, pedig többször is megírtam, amikor e vállalat csatlakozott a Strabag Hungáriá­hoz, s annak területi igazgatóságává vált. Nem így történt! Az anyavállalatot, hogy ki és miért — nem tudni — meghagyta, s ez ma is „működik”. Igaz, nem épít sem utat, sem hidat, épületeket sem, sőt, a karbantartással sem foglalkozik, mert mindössze, az igazgatóval együtt — mert igazgató nélkül milyen egy vállalat? — tizenegyen (!) dolgoznak. Ezek megoszlása: egy igazgató, három adminisztrátor, két takarító, három portás, egy fűtő és egy telefon­központ-kezelő. A Kecskeméti KEV ugyanis a Strabag Hungária, a Szegedi Közúti Igazgatóság koordinációs főmérnöksége és még két kisebb cég elhelyezését szolgáló épület vagyonkezelője — ma­gyarul gondnokság —, egy vállalati igazgatóval és költségvetéssel. Nyitrai Emilné igazgató azonban kijavított. — Az anyavállalat mi vagyunk, nemcsak az épület üzemeltetésé­vel, hanem a garanciális javítások elvégeztetésével is foglalkozunk. Az utakra ötéves a garancia, s ha valahol a megrendelő hibát talál, akkor nekünk kell megrendelni a Strabag Hungáriánál a javítást. Ezt mi fizetjük ki (?) számukra az épület- bérleti díjából. *— Mennyi bérleti díjat fizetnek az épületben dolgozó vállalatok? — Erre még nem kötöttünk szerződést. Ez meglehetősen furcsán hangzott, hiszen az év elején vált ki a Kecskeméti KÉV-ből a Strabag Hungária, s azóta emelkedett a víz, a csatorna, az elektromos áram, a szén ára, s mint fő bevételi forrásra mégsem kötöttek szerződést? Talán azért nem, mert a Kecskeméti KÉV-nek meglehetősen sok, 70 milliós kintlévősége volt? Ebből az összegből 50 milliós tartozást kellett kifizetniük, de még így is maradt 20 millió. Ebből gazdálkodnak? — Nem. Ebből még sok mindent ki kellett fizetni, de pontos elszámolással nem szolgálhatok. Be kellett fizetnünk a múlt évi prémium tb-járulékára 1,5, váltóért 3,5, a Strabagnak 1,7, negyed­évenként bankkamatként 1,2, államkölcsönből épülő beruházá­sokra 1,1 milliót. A múlt évi nyereség után 768 ezer forintot, vagyon utáni részesedésért havi 42 ezer forintot. A bérek 150 ezer forintot tesznek ki havonta, s vannak olyan vállalatok is, akik még mindig tartoznak, mint például a Magyar Aszfalt és a Bácsszőlősi Állami Gazdaság, de peres ügyeink is akadnak. Akárhogy is számolom, a maradék 20 milliót jócskán elköltöt­ték már, tehát nem sok ideje van hátra ennek a „vállalatnak”. Az igazgató „megnyugtatott”. Garanciális munka 1994-ig van, s az épület kezelési joga az anyavállalaté. Vajon milyen érdek hagyta életben ezt a céget, ezt a torzszülött szellemvállalatot? Mert érdekről van szó, amely lehetővé tette, hogy egy igazgató, s néhány adminisztrátor irányítsa, könyvelje, s fene tudja, mit csinálja a nem létező építőipart, illetve közvetítsen a megrendelő és a kivitelező között. A közgazdászok rémálmaiban sem, de lám az életben előfordul ilyen! A megoldás pedig egyszerű és teljesen logikus lenne: az egész vállalatot — mint azt más KÉV-ek esetében tették — átvehette volna a Strabag, s nem ma. radhatott volna meg egy ilyen, jó igazgatói fizetéssel rendelkező szellemszervezet! Gémes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents