Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-05 / 208. szám
1990. szeptember 5. • PETŐFI NÉPE • 3 Túlzások és aggodalmak Mind többen teszik szóvá mostanában a hatalomátvétel gyakorlatában tapasztalható rendellenességeket, a demokratizálódó közélettől teljességgel idegen, szélsőséges megoldásokat, melyekkel némelyek módfelett rombolják a közhangulatot. Úgy gondolom, nem árt nyilvánosan is kifogásolni az ilyeneket. Már-már nyilvánvaló, hogy a kormánykoalíció pártjai bizonyos szervezeti megbízottainak, tisztség- viselőinek napi törekvéseiben, intézkedéseiben a korábbi hatalmi konstrukció gyakorlatára emlékeztető torzulások „köszönnek vissza”. Feltétlenül a közjavára válna, ha az illetékesek, jelesül a hatalom egyes mostani és jövőbeli birtokosai emlékezetükbe idéznék és komolyan vennék a korábban előszeretettel hangoztatott ígéreteiket. Márminthogy a hatalom birtokában elejét veszik mindenféle leszámolási, megbé- lyegzési kísérletnek. Vagyis, nem lesz megalázás, egzisztenciális keresztre feszítés, kedélyborzoló múlt- hánytorgatás, múltbéli tettek ürügyén politikai boszorkányüldözés. Helyette összefogás, gyümölcsöző együttműködés lesz a jövőbeni kibontakozás, az általános válságból való mielőbbi kilábalás érdekében. Nem teszik lehetővé a múltban elszenvedett sérelmek megtorlását; különösen nem azokon, akik voltaképp nem is tehetnek az előző rendszer ösztönzésével mások sérelmére elkövetett különféle visszaélésekről. Tudomásul veszik és másokkal is megértetik majd, hogy a politikában káros tanácsadó a gyűlölet, a bosszú. Mert aligha szolgálja a haladás ügyét az olyan politikus, aki bosz- szúvágyának felelős tisztségviselőként szerez elégtételt. A leszámolás burkolt vagy kifejezett szorgalmazói jobban figyelhetnének Király Béla képviselő szavaira, miszerint „... amikor a diktatúra demokráciába megy át, akkor azt nem szabad megfejelni bosszúállással, fejvadászattal; vagyis csak akkor fog virágozni az ország, ha a békés átmenetet választja, és nem bújik bele a diktatúra által éppenhogy csak elhajított hóhérpalástba'’. Szinte már hallom, amint mondják többen is: a politikai célzatú szelekció, a tendenciózus peremre szorítás még nem kötél, nem is börtön. Ez igaz. A létbizonytalanságba sodró intézkedések visszahúzó hatása azonban vaskosabb léhet minden ismert és korábban jogellenesen igénybe vett szankciónál, mert közvetett módon öl, s teszi lehetetlenné a kárvallottakat. Bár igaz, hogy az előző rendszer az elmúlt 40 egynéhány esztendőben olykor tökéletesen félredobta a jogállamiság kötelezően betartandó elemi normáit, s vele párhuzamosan a zsoldosszerepre vállalkozók egy része súlyos politikai visszaéléseket, sőt bűnöket is elkövetett. A megtorlás óhajtásában, sürgetésében ennek ellenére feleslegesen hivatkoznak egyesek a fenséges népre. Sokkal valószínűbb, hogy csak egy szűk, a következményekkel számolni képtelen csoport óhaja fogalmazódik meg az efféle kívánság hangoztatásában. Arról is értesültem, hogy Torgyán képviselő úr méltatlankodik, amiért törvényhozó-társai közül többen hordószónoki titulust akasztottak rá. Előző nyilvános szerepléseit, képviselői megnyilatkozásait figyelve aligha szabadna csodálkoznia ezen. Mert du cséretes szokás, ha valaki (miként ő is) szenvedéllyel, pátosszal beszél mindarról, amit a nyilvánosság előtt közlendőnek tart. A maga nemében ez pozitív megnyilvánulás, melyben éppen ezért semmi furcsálandót nem látok. Lehet azonban megalapozatlan, hihetetlen, elfogadhatatlan dolgokról is túlfűtötten beszélni. Ez utóbbi révén aztán megtörténhet, hogy irónia tárgyává válik a nyilatkozó. Torgyán Józsefnek egy- egy vehemens szónoklata előtt talán nem ártana az észérvek diktálta logikai fékkel megzaboláztatnia magát. Valószínűleg így elejét vehetné a „hordót alá” szövegű országgyűlésbeli kórushangoknak. Olykor magam is megütköztem, amikor Torgyán úr a T. Ház gyűlésén javasolta a már folyósitott nyugdíjak csökkentését, bizonyos korábbi (bolsevik) vezetők vagyonának elkobzását, vagy a jogos bérleményükből való kitiltását. Hiszen jogász létére maga is jól tudja — bármilyen különös —, hogy mások szerzett jogát utólag csak jogellenesen lehet megkurti- tani vagy megvonni. Vagyonelkobzást pedig csak a bíróságnak, s csak mellékbüntetésként lehet alkalmazni. Az olyan cselekményeket, melyeket elkövettek ugyan, de a törvény szerint az elkövetés időszakában nem minősültek bűnnek, jogszabállyal utólag bűntetté nyilváníttatni és a hatályba lépést megelőző cselekményekre alkalmazni, szintén abszurdum. Erre tekintettel, ha az országgyűlés a korábban szerzett jogok kurtítására vagy megvonására, előzőleg bűncselekménynek nem minősülő cselekmények utólag alkotott jogszabályokkal történő érdemi elbírálásának lehetőségére hozna döntést, ezzel a mai politikai rendszer tulajdonképpen saját jogállamiságát kérdőjelezné meg. Később keletkezett jogszabályoknak ugyanis ■— a jugtudomány régi és mai állása szerint — nem lehet az állampolgári jogokat visszamenőleg kurtító hatása. Annak ellenére sem, hogy ebben az országban hoztak már hasonló intézkedéseket az egykori hatalmi elit tagjai. Azt is gyakran hangoztatják hivatalos körökben, hogy egy-egy tisztségre, vezetői munkakör betöltésére való alkalmasság megítélésénél a jövőben kizárólag a szakmai rátermettség, a felkészültség színvonalát tartják majd szem előtt. Ám ezzel ellentétben ismertté vált, hogy suba alatt számos helyen készültek listák azokról, akiknél az alkalmasság döntő ismérveként nem a szakmai felkészültséget, az iskolai végzettséget, vagy a korábbi eredményeket tervezik figyelembe venni, hanem kizárólag a pártállást szándékoznak majd vízválasztónak tekinteni. Éppen ezért, akik a tárgyilagosság jegyében a szakmai felkészültség kizárólagosságáról szónokolnak, hangsúlyozhatnák, hogy a rendezőelv mindenkire, közöttük az egykori állampárt tagjaira is vonatkozik. Ezáltal számos félreértésnek lehetne elejét venni, s a mind általánosabbá váló félelmeket, szorongásokat még időben fel lehetne oldani. Südi Bertalan volt országgyűlési képviselő EGY LEENDŐ ORVOS HADAT ÜZEN A Zita szájvíz sikere • Kmeth Sándor és dr. Faragó Ferenc. A közelmúltban tartották1 Kecskeméten a Magyar Fogorvosok Egyesülete paradentológiai — fogágybetegsé- gekkel és megelőzésükkel foglalkozó - szekciójának IX. vándorgyűlését. Több mint háromszáz fogorvos — többségében paradentológus — érkezett az eseményre hazánkból és határainkon túlról. Itt voltak a fogorvosi műszereket készítő és forgalmazó vállalatok képviselői, s természetesen elhozták kínált és ajánlott cikkeiket is. A vándorgyűlés egyértelmű kicsengése az volt, hogy nálunk is egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a betegség — ez esetben a fogágybetegség — megelőzésének, a prevenciónak. Száipos előadás hangzott el, amelyen a főként fogászati klinikákról érkezett gyakorló fogorvosok, valamint kutatóorvosok mondták el kollégáiknak a legutóbbi időszak orvoslási eredményeit, tapasztalatait. Az előadások sorában megkülönböztetett figyelmet kapott egy fogorvosjelölt, Kmeth Sándor beszámolója, a Kecskeméten feltalált Zita szájvízzel végzett felmérések összegzéséről. '— Hogyan szerzett tudomást a Kecskeméten és Bács-Kiskunban oly népszerű szájvízről?—kérdeztem Kmeth Sándort. — Átutazóban Kecskeméten felhívták figyelmem a Zita szájvízre. A címkén olvastam, hogy ez az újdonság Kecskeméten készül, tehát felkerestem a feltalálót, dr. Faragó Ferencet, a Hollós József Kórház vegyészmérnökét a Nagykőrösi utcában. Sok mindent megtudtam tőle erről a víztiszta, gyógynövénykivonatot tartalmazó készítményről, és felajánlotta, hogy végezzek ecsetelést önként vállalkozó betegeknél, akiknél ezt krónikus ínygyulladás indokolja. — Ezután mi volt az első lépés? —* Felkerestem a szegedi fogklinika docensét, dr. Gorzó Istvánt, aki konzulensem, és kértem, járuljon hozzá a szájvíz kipróbálásához. Kezdetben idegenkedett az elgondolástól, de sikerült meggyőznöm. Ázután megkezdődött a tényleges munka. Mint végzős hallgató körzeti rendelőben dolgozom, így folyamatosan találkozom a rendelésre érkezőkkel. Amikor a beteg állapota indokolta, felajánlottam a lehetőséget a szer kipróbálására. Elmondtam, hogy három héten keresztül összesen négy alkalommal kell bejönni ellenőrzésre, és közben olyan módon használni a szájvizet, ahogyan elmondom. — Akadt vállalkozó, nyilvánvalóan! — Igen, másfél esztendő alatt ötve- nen éltek a lehetőséggel, velük dolgoztára ki azt az eljárást, ami végül is bizonyította: a Zita szájvíz valóban szembetűnő hatást mutat, a fegyelmezett, illetve az együttműködésre vállalkozó betegek szépen gyógyulnak. — Az együttműködés mivel kezdődött? — Pontosan felvettük a betegek fogainak állapotát. Mértük a vérzékenységet, az úgynevezett tasakmélységet, a fogak lepedékességét. Azután megkapta az ecsetelésre szánt folyadékot, pontos utasítással, mikor, hogyan ecseteljen, illetve mosson vele fogat. Közben meghatározott időben jönnie kellett a, rendelésre. (Amikor a beszélgetésben idáig érkeztünk, Kmeth Sándor színes lépeket vett elő. Olyan felvételeket, amelyeket a hozzá érkezett, súlyos fogínygyulladásban szenvedő betegek fogsoráról a kezeléssor előtt és a befejezés után készített. Ezeket a képeket mutatta be az előadóteremben is. A két-két kép közötti különbség a laikusnak is szembetűnő. A gyógyulás mértéke olyan nagy, hogy a kezdetben vörös színű íny három hét alatt az eredeti rózsaszínre halványul, tehát a gyulladás megszűnik.) — Végül együtt maradt az ötventagú csoport? — Nem, sajnos huszonötén lemorzsolódtak. Volt, aki eljött, és megmondta, hogy unalmasnak találja ecsetelni a fogait, „sokat kell vele törődni”. Völt, aki azt mondta, hogy nem tetszik neki a szer friss fodormentaíze. És volt, aki nem jött vissza. Maradt tehát huszonöt beteg, aki végigcsinálta. A képek róluk készültek, és tőlük kaptam azt a hétezer adatot, amit feldolgozhatok. A kérdés ugyanis egyértelmű: az adott változás kifejezett-e vagy véletlenszerű? — És milyen eredményre jutott? " — A felszereltségünk lehetővé teszi, hogy mindent mérjünk, és pontos számokkal fejezzük ki a gyógyulási hányadosokat. — Kimondhatom, hogy az ínygyulladás 83 százalékkal, az úgynevezett tasakmélység egyharmadára csökkent, és ami talán a legfontosabb: a plakkindex — lepedékesség, ami tulajdonképpen összefüggő baktériumtömeg— 40 százalékkal csökkent. Mindez csupán háromheti kezeléssel. A szubjektív észrevételek kiegészítik ezeket az adatokat. A betegek ugyanis elmondták, hogy apró sebeik a szájüregben, herpeszeik a szájszélen az ecsetelés idején nyomtalanul és gyorsan gyógyultak. Többen kifejezetten ,jó ízűnek” minősítették a Zita szájvizet, és megszerették, megszokták, — akár a fogpasztát. Szeretném még hozzátenni, hogy meglehetősen köztudott: a szuvasodást a fog felületére telepedő baktériumok okozzák. Az általam kipróbált szájvíz igen jó fertőtlenítő, lepe- dékoldó hatásának legnagyobb jelentőségét a fogszuvasodás megelőzésében látom. — Véget ért a kipróblás fázisa. Mire használja fel a nyert adatokat? — Számos kiegészítővel beépítem a diplomamunkámba. És reménykedem, hogy nálunk is egyre nagyobb jelentőségű lesz a kisgyermekkorban kialakított szájhigiéné fontossága — felnőtt korban is. Az, hogy nálunk, magyaroknál a fogazat rendben tartása és a rendszeres fogmosás-ecsetelés olyan igény legyen, mint az evés! Selmeci Katalin ELKÉSZÜLT A RENDŐRSÉGRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNY KONCEPCIÓJA A jogbiztonság közbizonytalanságot szül? A Belügyminisztériumban elkészült a rendőrségről szóló törvény koncepciója, amely—elkészítői szándéka szerint, első olvasatban — még az őszön a parlament elé kerül. De miért is olyan fontos ez a törvény? S vajon lehet-e törvénnyel szabályozni a rendőrség, tehát a közrendvédelem és a bűnüldözés szakembereinek tevékenységét? Egyebek között erről beszélgettünk dr. Szikinger Istvánnal, a Belügyminisztérium vezetőjével. — Mindenekelőtt tisztázzuk: miért kell nekünk rendőrségi törvény? — A rendőrség tevékenysége alapvető állam- polgári jogokat érint, egy jogállamban tehát fel sem vetődhet a kérdés, hogy kell-e vagy sem. Magától értetődő, hogy egy országnak van büntető törvénykönyve, büntetőeljárási törvénye és van egy olyan törvény is, amelyik a rendőrség és az állampolgárok kapcsolatrendszerét, egymással szembeni jogait és kötelezettségeit szabályozza. Mint jogász ehhez már csak „mellékesen” teszem hozzá, hogy a módosított alkotmány előírja ennek a törvénynek a megalkotását számunkra. — Milyennek kell lennie a jó rendőrségi törvénynek, egyáltalán létezik-e jó törvény, lehet-e olyat alkotni, amelyik az állampolgároknak és a rendöröknek egyaránt megfelel? Szabad-e parkban éjszakázni? — A rendőrségi törvénynek a lehető legegyértelműbben meg kell határoznia, hogy a rendőr és az állampolgár találkozásakor, például egy rendőri intézkedés során, kinek mihez van joga. Mit tehet a rendőr, azaz mit köteles tudomásul venni az állampolgár, s milyen esetekben élhet panasszal a vele szemben intézkedő; s az ilyen esetekben milyen fórumokhoz fordulhat. Ami a kérdés második részét illeti, nos, itt mindenekelőtt azt kell tisztázni, milyen feladatokat adunk a rendőrségnek. Azt, hogy tartassa be a jogszabályokat, vagy azt, hogy biztosítsa a közrendet. Ha ez utóbbi mellett döntünk, akkor reménytelen a jogi szabályozás. A közbiztonság fenntartása ugyanis számos nem jogi elemet is magában foglal. Szabad-e például parkban éjszakázni? Ha a törvény nem tiltja, akkor szabad. S ha ez így van, akkor hiába nyugtalanítják a környék lakóit a közeli parkban alvó csövesek, a rendőrnek nincs joga fellépni az érdekükben. Arról van tehát szó, hogy a jogszabályok betartását feladatul kapó rendőrnek a jogsértő magatartást kell korlátoznia. A törvény hatályba lépését követően —Teltéve persze, hogy a parlament is emellett a megoldás mellett dönt — az emberek majd azt fogják tapasztalni, hogy lesznek olyan helyzetek, amikor a rendőr nem avatkozhat be, nem csinálhat semmit^ vagy legalábbis azt nem teheti, amit ők elvárnának tőle. Nem küldheti el a parkban alvó csöveseket pusztán azért, hogy elejét vegye egy esetleges, tehát csak a környékbeliek által feltételezett későbbi rendbontásnak. — A törvény tehát egyfelől növeli az állampolgárok jogbiztonságát azáltal, hogy alkotmányos keretek közé szorítja a rendőrséget, ellenőrizhetővé teszi a tevékenységét, másfelől viszont közbizonytalanságot szül. Vagy nem erről van szó? És a lehallgatás? — Ha nem is ennyire sarkosan, de lényegében erről van szó. Azt ugyanis látni kell, hogy a jog általános érvényű szabályokat igyekszik megfogalmazni, míg az élet egyedi, nemegyszer különös helyzeteket teremt. Igenis lesznek olyan szituációk, amelyek rendőri eszközökkel egyszerűen ke- zelhetetlenek. Kézenfekvő lenne persze azt mondani, hogy akkor kapja feladatul a rendőrség általában a közbiztonság fenntartását. Ez esetben azonban automatikusan lemondanánk a rendőrség jogi ellenőrzésének lehetőségéről. Hiszen ha nincsenek szabályok, melyekhez a rendőrnek igazodnia kell, nehéz ellenőrizni, hogy szabályosan, törvényesen intézkedett-e vagy sem. — Sok szó esik mostanában a növekvő bűnözésről, s egyben a rendőrség tehetetlenségéről. S nem kevesen vélik úgy — a testületen belül és kívül egyaránt —, hogy a készülő törvény csak tovább korlátozza a rendőrség mozgásszabadságát — Számtalan példát, fejlett demokráciák rendőrségeiről készített felmérést lehetne hozni annak bizonyítására, hogy ha a rendőrségnek szabad kezet adunk, még nem tettünk semmit a bűnözés visszaszorítására. Mindig konkrét esetekben, konkrét bűncselekmények körében ezeket a világ minden rendőrsége alkalmazza; a szervezett bűnözés, a csempészek, különösen a kábítószercsempészek ellen ezek nélkülözhetetlen eszközök.. De arra semmi szükség, hogy általában kijelentsük: a rendőrség minden további nélkül betekinthet a bankszámlákba és lehallgathatja a telefonokat. A fegyverhasználat joga — A készülő törvény tehát lehetővé teszi az efféle eszközök használatát? iSfj- Lehetőséget kell teremteni rá, de csak bizonyos, a törvényben meghatározott bűncselekmények esetében és szigorú engedélyezési, ellenőrzési garanciák mellett. — Elméletileg ma is van lehetőség — az Ön által említett feltételek mellett — bűnözök telefonjainak lehallgatására. Csakhogy a bürokrácia malmai lassan őrölnek, s előfordult, hogy mire megkapták a nyomozók az engedélyt, már késő. off- Nyilván a törvénynek lehetőséget kell teremtenie arra, hogy halaszthatatlan esetekben felsőbb szintű rendőri vezető is kiadhassa az engedélyt. Azzal a megkötéssel persze, hogy aztán haladéktalanul be kell szereznie az engedélyt az illetékesektől, s ha nem kapja meg, az addig elkészült anyagot meg kell semmisíteni, s ebből következően soha, sehol nem hivátkozhat rá a nyomozó hatóság. — Gyakran vitatott kérdés a rendőrök fegyver- használata, hogy az adott helyzetben jogos volt-e lőni, gumibotot alkalmazni az intézkedés közben ... — A lőfegyverhasználat mai szabályozása tökéletes példa arra, hogyan nem szabad szabályozni valamit. Végül is ma a lőfegyver használatát ahhoz köti a rendelet, hogy az adott cselekményért hány év szabadságvesztés várható. Márpedig ez nevetséges, hiszen egy-egy éles helyzetben senkitől sem várható el, hogy a Btk. szakaszait mérlegelje. Egyszerű kategóriákat kell felállítani, olyanokat, amelyek szélsőséges helyzetekben is pontosan értelmezhetők. Ilyenek az „életveszély”, a ,jogos védelem”, a „közvetlen közveszély”. — A koncepcióból mikorra lesz törvény? — Mi szeretnénk még szeptemberben a parlament elé terjeszteni a rendőrségről szóló törvén) szabályozási koncepcióját. Kétharmados törvényről van ugyanis szó, célszerű tehát, ha első olvasatban magát a koncepciót vitatják meg a honatyák. F. Gy. A. Nyílt levél Tisztelt Szerkesztőség! Olyan témáról szeretnék néhány mondat erejéig fejtegetésekbe bocsátkozni, amely — úgy gondolom — így, a helyhatósági választások táján egyáltalán nem érdektelen és mindenképpen sürgős állásfoglalást kíván az illetékesek — honatyáink — részéről. Személy szerint egy kisközségben dolgozom vb-titkárként, ahonnan az értelmiség megfelelő egzisztencia hiányában már elszármazott, s az a néhány ember, aki még annak számít, az dolgozik a kulturális, oktatási és államigazgatási ágazatban. Mi sem természetesebb, mint hogy ezek közül az emberek közül jó néhányat jelöltnek ajánlottak, s köztük vagyok én is. Az érvényes rendelkezések szerint ennek törvényi akadálya az 1990. évi LXIV. tv. szerint nincs — jelenleg. Hogy teljesen biztos lehessek a dolgomban, a Megyei Tanács választási szakértőitől kértem ki véleményüket. Biztosítottak arról, hogy .a jelenlegi rendelkezések valóban nem zárják ki a fenti formációt, azonban a készülő közszolgálati törvény igen kemény feltételeket szab ez irányban. Ennek a törvénynek a megszületése viszont legkorábban is a jelöltajánlási idő (szeptember 12.) lejárta után várható. A tervezet tudomásom szérint pedig közszolgálati dolgozónak nem engedélyezi az önkormányzati testület munkájában való részvételt, még tagként sem, ellenkező esetben a közszolgálati dolgozó munkaviszonya a jelölés elfogadásának napjától szünetel, vagy a dolgozó lemond a jelöltségéről. Érdemes lenne tehát legelőször is azt tisztázni, hogy kit tekint a tervezet köz- szolgálati dolgozónak? A jelenlegi közalkalmazottakat, tehát az igazgatási-igazságügyi, egészségügyi stb. ágazatban dolgozókat, vagy „csak” az államigazgatási dolgozókat. A variáció bármelyike véleményem szerint törvénysértő. A választójogba ugyanis beletartozik a jelölés is, mind a jelöltajánlás, s mind annak fogadásának a joga is, a ha ez így van, ez diszkrimináció a köz- szolgálati dolgozókra nézve. Emellett helyi szinten pontosan azok az emberek esnek ki, akikre a lakosság valamelyest felnéz és elismer. Amennyiben a törvény még szeptember hónapban megszületik, egészen a választás napjáig a fenti jelöltek visszaléphetnek, lemondhatnak jelöltségükről. Ez a jobbik eset, már azt is figyelembe véve, hogy a lakosság lesz a dolog szenvedő alanya, ugyanis beléhelyezte bizalmát valakibe, aki végülis egzisztenciája veszélybe kerülése miatt kénytelen esetleg lemondani a közéleti szereplésről. Azt nem is említem, hogy esetleg a választás napjára egyszerűen nem marad annyi jelölt, ahány szükséges lenne helyileg. Ä lakosság, a választó- polgár pedig joggal érezheti becsapva magát, ugyanis hiába élt jelölési jogával, ha akarata nem találkozhat a törvényhozók akaratával. A rosszabbik eset az, hogy a törvény nem születik meg, csak a helyhatósági választások után, s már nincs lehetőség a visszalépésre, hanem egyszerűen felszámolódik az érintett munkaviszonya, s ez etikátlan. Avagy igy kívánja megoldani a .koalíció az apparátusban a „tisztogatást”? Kérem Önöket, hogy az illetékesek megkeresésével próbálják a helyzetet tisztázni, és a kétségeket eloszlatni. Szeretném remélni, hogy az én értelmezésem téves, s ez irányú nyilatkozatot szívesen olvasnék napilapjukban. Köszönettel: Volentícsné Kapusi Adrienn Kunbaracs (Olvasónk nyílt levélben megfogalmazott problémáját—átérezve az ő és helyzetének ellentmondásosságát — mi magunk is érzékeltük a helyi önkormányzati választásokról rendelkező törvény tanulmányozásakor. Igyekszünk az illetékesek megkérdezésével a helyzetet tisztázni, amennyiben ez a mi eszközeinkkel lehetséges. Félő azonban, hogy mire ez sikerülhet. addigra már késő lesz.)
