Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-29 / 229. szám

1990. szeptember 29. • PETŐFI NÉPE • 3 A LAJOSMIZSEI TANYÁKON NEM NYÚJT VÉDELMET A KUTYA? „Nu, hát a luvat azt nem visszük...?” Már mindent odaadna, mégis verik A dülőút mellett rozoga kerítés, mö­götte acsarkodó kutyák, leghátul pedig a tanyaépület. A nyolcvanesztendős Láng Sándor nehezen jön elő a zajra, bizalmatlanul méreget minket a bizton­ságot adó távolból. Csak amikor kísé­rőm, az egyenruhás rendőr alhadnagy is előlép mellőlem, akkor indul el felénk, a tanya kapujához. Láng bácsi óvatos­sága nem alaptalan. Egyáltalán nem az. Néhány nappal ezelőtt őt is, feleségét is agyba-főbe verték a rablók saját házuk­ban, egy sötét éjjelen. A bántalmazás nyomait Láng Sándor még mindig vise­li, a szeme alatt kék karika, kezében vastag kábeldarab, botként szolgál a hajlott hátú embernek. — Erről jöttek be csendben, innét há­tulról, nem az út felől, ahol a kutyák vigyáznak — eleveníti'Tel a szörnyű éj­szaka történéseit a ház sarkánál, kicsi­vel később, hogy minket beengedett. — Az a kettő — mutat a kutyákra — láncon volt, mert különben elcsavarog­nának. Azt a kis feketét este elenged­tem, de az meg az ellenkező irányba füle/t. Szóval, ezek hárman beosontak,- és mire megrohanták őket az ebek, ad­digra ők is nekirohahtak az ajtónak. A két üvegtábla hangos csörömpö­léssel ért földet, a nyílásokon benyúlva pedig már szakították is fel az ajtót a rablók. Az éjféli támadásra felriadt gazda ugrott volna a papucsba, de ab­ban a pillanatban ütötték, ahol érték. — Az égyik engem vert, a másik az asszony torka előtt húzogatta a kését, a harmadik pedig a szobát dúlta fel rende­sen. Mindegyikük fején álarc, ez csak a szemük és a szájuk előtt volt felvágva. Amikor nem mozdultam, cikkor nem ütöttek, de hát ki az isten csudája nézi tétlenül, ha borigatják a szekrényeket. Agyás volt mindenütt a sok széjjelszórt holmiból. Azt még elképzelni sem tudja, 9 És a többiek meddig bírják? (Walter Péter felvételei nem a riport helyszínén készültek.) milyen érzés, amikor a feleségem nya­kánál huzigálnak egy nagykést. En nem bántottam soha életemben senkit, de po­font sem kaptam senkitől. Most meg nézze, hogy elbántak velünk. Az asszony fejébe kétszer beleszúrtak, ö kórházban volt öt napig, én meg azóta egy vödör vizet is alig tudok felemelni. — Mit vittek el végül? — Amit csak lehetett. A feleségem ruháit, ingeket és pénzt, százezren felül. Mielőtt elmentek, még az egyik megszó­lalt. „Nu, hát a luvat azt nem visz- szük ..Kimentek, majd valamelyik visszajött, még belém rúgott egy nagyot, és elszaladtak. Nem messzire, mert a kocsijuk itt állt a közelben. Azzal vol­tak. Talán ezért maradt meg a lovunk. Míg a bácsi beszélt, ütött-kopoft Skoda fékez az úton. Két civil ruhás nyomozó érkezik vele, ők azok, akik kezdettől kutatnak a lajosmizsei tanya támadói után. Ezért jönnek most is, néhány részletet pontosítanak. Meg újólag kihallgatják a környékbelieket, a tettest már gyanítják, de bizonyíték­ból, sajnos, még kevés akadt. Betörés, rablás pedig sok történt mostanában errefelé. — Az a legnagyobb tragédia, hogy szinte minden esetben nagyfokú az indo­kolatlan brutalitás — magyarázza egyi­kük. — A szerencsétlen, idős áldozat már adná a támadónak, amije van, de az még nagyot rúg előbb bele. Volt a ta­vasszal olyan sértett, akit életveszélyes állapotban vittek a kórházba. — De hogyan védekezhet bárki is a támadások ellen? Fegyvert nem tart­hat, marad a kutya. — A kutya az kevés — folytatja. — Szerintem a rendőrségnek kellene na­gyobb erővel bírnia. Hogy még az ilyen dűlőutakra is jusson belőlük. Van né­hány lovas rendőr most is, de nincs pénz, ezért nagyon kevés. A rendőrségnek nincs pénze, nincs kocsija, nincs benzin­je, nincs semmije sem. Saját kocsival megyek nyomozni, ha dolgozni akarok, egyébként most malmozhatnék az iro­dában. Es ki fizeti ezt meg nekem? Kilométerpénz ...? — Persze, kilométerpénz. Hagyjon már! Láng bácsi bólogat, mondja: a rabló könnyen van, ő szerez magának fegy­vert, ha „dolgozni” akar. És egyébként is, errefelé csak védekezésképtelen em­bereket támadtak meg. Ahol a lebukás­nak a kockázata is csekély. A brutalitás meg elképesztő. Ide ötszáz méterre áll egy lovastanya, ott májusban vadász­fegyverrel, vasrudakkal fenyegették meg a tulajdonost. Amikor nem árulta el a pénz rejtekhelyét, az ágyhoz kötöt­ték, szeszes itallal öntötték le, és megfe­nyegették: meggyújtják, ha nem segít nekik. Ott 250 ezer volt a kár, meg az összetört berendezés. — Fél itt már mindenki a tanyákon (bólogat Láng Sándor. — Amióta ve­lünk is megesett ez a dolog, az asszony el akar költözni. Azt mondja, csináljak valamit, mert ő nem marad. De mondja meg, uram, mit csináljak? Ötven éve élünk itt, szerettük volna ebben a házban befejezni. Hallgat egy nagyot, majd csak hoz­záfűzi: — De most már nem tudom, igy lesz- e...? Noszlopy N. Miklós A TERMÉNYTŐZSDE VESZÉLYT JELEZ Mit esznek télen az állatok? Lesz elég hús a jövő nyáron? Ha lesz, mennyibe kerül, s képesek leszünk-e megfizetni? Alig van háziasszony, aki nem teszi fel e kérdéseket mosta­nában. A családi gazdálkodás biztonságáért aggó­dok csak érzik a közelgő veszélyt; a szakemberek, a tőzsdét figyelők pedig már számos intő jelét is megállapíthatják. Egy esztendeje a kukoricát tonnánként 5400 forintért lehetett megvásárolni. Egy ideig sikerült tartani az árakat, az elmúlt hetekben azonban lát­ványosan kúsznak felfelé, az aszály hatására. Az árutőzsde adatai szerint augusztus elsején a vevők 6800—7400 forintot kínáltak a kukoricáért ton­nánként. Alig néhány hét múlva, a szeptember 12-ei tőzsdenapon a vételiár-ajánlat 8000—11000 forint között mozgott. A búza ára is megmozdult, természetesen felfelé; s bár a mértéke kisebb a kukoricáénál, kenyerünket mindenképpen drágít­hatja. Kétségtelen, az ármozgás kedvez a korábban panaszkodó, az alacsony jövedelmezőséget kifogá­soló gabonatermelők egy részének. Sokan azon­ban az aszály miatti gabonahiány kárvallottjai, hiszen drágán kénytelenek takarmányozni állatai­kat. Mások, mint a piaci jelzések mutatják, „lét­számcsökkentésre” ítélik jószágaikat, ami a húshi­ányt is előrevetítheti. S mint ilyenkor lenni szokott, megindul a felhajtó kereskedelem, s várhatóan a gabonahiányon is a nepperek gazdagodnak. Az aszályt, s annak várható hatásait ismerve, nem maradhatott tétlen a kormány, s már augusz­tusban elkezdte a hiányos gabonamérleg összeállí­tását. Az augusztus 10-ei termésbecslés szerint a tervezett hétmillió tonna kukoricából másfél millió tonna hiányzott. A gabonatöbblet évente általában 2,0—2,5 mil­lió tonna, s ha ebből levonjuk az aszálykárt és az államközi kötelezettségeket, félmillió tonna volt az idei hiány. Csakhogy az aszály augusztus második felében is tombolt, s ez láthatóan megzavarta a döntésho­zókat. A szeptemberi adatok szerint a kukorica terméskiesése 2,4 miihó tonna, kereken egymillió tonnával több az egy hónappal korábban becsült­nél. Az import azonban ezt nem követi, hiszen napjainkban is mindössze 600 ezer tonna kukori­caimportról van szó, melyből félmillió tonna hasz­nálható fel a takarmányozásra. . Végképp megzavarta a gazdálkodó szervezetek és az importőrök gondolkodását a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának közle­ménye, mely szerint soron kívül bírálják el a takar­mánykukorica behozatalával kapcsolatos külke­reskedelmi engedélyeket. A példás gyorsaság di­csérendő, ám az import feltételei szinte teljesíthe­tetlenek, de legalábbis megfontolásra késztetik a vállalkozókat. Az előírás szerint az importőr leg­kevesebb ötezer tonnát vásárolhat, s ehhez hat napon belül be kell szerelnie a külföldi cég részle­tes ajánlatát, a mennyiségre,,az árra, a szállítás feltételeire vonatkozó adatokat, s ami ennél is sú­lyosabb, a forintfedezetének banki igazolását. Te­hát aki ötezer tonnát akar importálni, 45-46 millió forintot kénytelen, tartalékolni, néhány nap allatt konkrét megállapodást kell kötnie külföldi partne­rével. Ha mindez a birtokában van, várhatja az egyébként valóban szokatlanul gyors döntést. Az átgondolatlanság, sőt, a kapkodás jelei fe­dezhetők fel a minisztérium intézkedésében, amit egyebek között a Világgazdaság szeptember 14^ei számában közzétett módosítás is jól érzékeltet. A néhány nappal korábban kiadott eredeti közle­ményből ugyanis nem derül ki, hogy az import összes mennyisége 200 ezer tonna kukorica lehet. A pontos közlemény és az engedélyezési kérelem benyújtásának végső határideje között mindössze három és fél nap van, a szombatot és a vasárnapot is beleértve. S az pedig még a módosított közle­ményből sem derül ki, hogy vámot, statisztikai, engedélyezési illetéket kell-e fizetniük az import­őröknek. Ezek pedig együtt 12 százalékkal csök­kenthetik vagy emelhetik a kukorica árát. Nem vitatható a minisztérium jó szándéka, ugyanekkor az alapos szakmai hazzáértés hiányát is tükrözik az intézkedések. A botladozva induló, a magyar szabványhoz nehezen igazítható import, az alábecsült beszerzési lehetőségek miatt rövid időn belül nem lesz árletörő hatású a magyar pia­con, amint ezt a tőzsdei információk előre jelzik. Megoldás lehetne, ha a Magyar Agrárkamarába tömörült szakmai szervezetek egyeztetnék elképze­léseiket, az érvek érvekkel találkoznának még a döntések előtt. A kamara, mint a világon minde­nütt, erre hivatott; s politikától mentesen, szakma­ilag megindokolható döntéseket egyeztetne. Az egyértelmű, minden érdekelt által követhető mód­szerek alkalmazása nem csupán a termelők, forgal­mazók, felhasználók érdeke; az elszabaduló hús­árak révén minden állampolgár szenvedheti a hi­bás döntéseket.- .. _ _ V. F. J. Szemenszedett igazság SZÁNDÉKNYILATKOZA T „Álláspontunk nem változott. Ismétlem, ha az amerikai pilótá­kat leszedjük, és nálunk zuhannak le, a kutyákkal etetjük meg őket. Tehat továbbra is őrizzük nyugalmunkat és méltóságunkat.” Az iraki tájékoztatási miniszter FELISMERÉS „Fogjunk kezet, legalább akkor nem verekszünk.” I. G. V. diplomata véleménye. HÁZI ÁLDÁS Jól vésd az agyadba: igyál minél több vizet, és jegyezd meg, hogy nem vagy John Wayne ebben a rohadt homokban. Ami pedig a forróságot illeti, a legjobb, ha tudod, hogy amikor megtámad­nak, akkora adag forróság lesz a gatyádban, hogy, meg se kottyan a meleg. És vedelj, vedelj, te idióta, de csak vizet! És ne a homokot szidd, amiért az előbb itt volt, mint te.” Sátorfelirat az amerikai tengerészgyalogosok Szaúd-Arábiában lévő táborából wNÉM. & - MI NÉM DOLGOZTUNK EGYÜTT A MEGYEI TANÁCSNÁL’ JfflSSI Szépen is befejeződhetett aljBfl volna a nap augusztus 30-án Zs.-né D. I.-nak (nevét az őt ért szégyen miatt kérte rövidíteni) és két gyermekének, ha nem kerül­nek megalázó helyzetbe. Dél­utánra járt az idő, amikor betértek Kecskeméten Bódog László cipő- és bőráru-kereskedő Petőfi Sándor utca 5. szám alatt lévő üzletébe. A történet ettől kezdve, ahogyan az anya elmondja: J—Tizenhat óra 30 perc lehetett. Kislányomnak választottunk egy pár 36-os, zöld cipőt. Felpróbálta. Jó volt. A színe is tetszett. Erre egy fiatal hölgy — aki egy 20 év körüli férfival az asztal mellett ült, nekem úgy tűnt, hogy mind a ketten jó barátai vagy ismerősei a kereske­dőnek — odaszólt, a kislányom­nak: — Na, lesz szép cipőd! Ezerforintossal fizettem. Vissza­kaptam 25-öit, mire a fiatal nő ke­délyesen ismét\megszólalt: — Na, már van is! Kislányom ekkor jelezte, hogy „Anyu, nézd císak, hibás az egyik cipó!". Tényleg, á szélén volt egy kis gyűrődés. Látva a hibát, az eladó nyom­ban a kislányhoz fordult: — Várj, lehet, hogy nem is kerül ennyibe! Olcsóbb. Egy 36-os, zöld cipő története Visszaadott még nekem 25 fo­rintot. Vásárlás után, kislányom lábán az új cipővel, távoztunk, és a sza­lagház másik oldalán, a Petőfi Sán­dor utcára néző baromfiboltba mentünk be. Itt ért bennünket a szégyen. Bódog László utánunk jött, s mindenkinek a füle hallatára — aki csak az üzletben sorban állt a pultnálJ— kérdőre vonta és meg­fenyegette a lányomat: Vagy kifizeted a cipő árát, vagy rendőrt hívok! Először azt hittem, nem jól hal­lok. Rossz tréfát űz velünk? Én még soha sémmit, fizetés' nélkül nem hoztam el sehonnan. Fájt a gyanúsítás. A baromfiüzletben mindenki minket figyelt. Képzel­heti, mit éreztem, mintha leforráz­tak volna, hiszen engem sok szülő ismer Kecskeméten! így, utólag mondom el magának, hogy a.szep- temberi tanévnyitó ünnepségen is csak az járt a fejemben: vajon, ki lehetett ott akkof, a szülők közül a baromfiboltban? A két gyermekem — az ötödikes lányom és a másodikos fiam — sírógörcsöt kapott. Hiába hajto­gattam a kereskedőnek, hogy „Hi­szen mi a cipő árát kifizettük!”. Nem tágított. Ekkor már én ra­gaszkodtam ahhoz, hogy rendőrt hívjon, mivel a becsületem nem ezer forintot ér. Kijött két rendőr,' akik az javasolták: tegyek panaszt a bíróságon, ^z az ügy nem tarto­zik rájuk. Nem vittem perre a dolgot. Mit szólnának a kollégáim, ha bírósá­gi tárgyalás(ok)ra kéredzkednék el? Napokig gondolkodtam vi­szont azon, elmondjam-e ezt az esetet maguknak. Úgy döntöttem, hogy elmondom. Annyit szeret­nék még hozzátenni: blokkot (fi­zetési cédulát) nem kértem Bódog Lászlótól, bár most már látom, hogy kellett volna mindjárt, a vásárláskor. Egyébként a fiatal nőnek és férfinak — akik a cipő­boltban tanúskodhattak volna mellettünk —, mire visszatértünk a kereskedőhöz, már hűlt helyük volt. ■■ Bódog László nem zárkó- Vfl zik el a beszélgetéstől, ami- HH kor Zs.-né panasza kapcsán érdeklődöm, de előbb egy latérőt tesz: — Két hónapja nyitottam ezt a kis üzletet, 400 ezer forint újrakez­dési kölcsönből. Akkor meg volt -p- akkor még adtak ilyen kölcsönt. Bébi-, gyerek- és férficipőket árusí­tok — mutatja —, az utóbbiakból azonban csak fél párat merek ki­tenni, mert ellopnák. Eddig négy vagy öt pár lábbelit vittek el fizetés nélkül. Bemegyek hátra a raktárba —t s aki olyan (!), annak máris sza­bad az út a polcra kirakott áruk­hoz. Természetesen, egy vállalkozó nqm akar ráfizetni az üzletére, ez érthető. Azonban a saját tulajdona védelméért ki-ki, maga teheti a leg­többet. Bódog úr ne menjen hátra a raktárba, vagy, -ha igen, foglal­koztasson egy kisegítő alkalmazot­tat, amikor nagy a forgalom. (A helyiségben nyolc-tíz vásárlónál és nézelődőnél többen nem fémek el. — K. A.) — A panaszos hölgy a gyerekei­vel kisétált a boltból, nem fizetett — állítja változatlanul, az augusz­tus 30-ai esettel kapcsolatban. Kisétáltak... ?. Ha ilyen jól látta az elmenetelü­ket, miért nem szólt utánuk rög­tön? S a visszaadott 25-25 forint, amire Zs.-né emlékszik, légből ka­pott kitalálás csupán? Már az elején szerettem volna le­szögezni, hogy e riport nem nyo­mozás, nem adhat (perdöntő) bizo­nyítékokat sem az egyik, sem a má­sik fél javára. Ez nem is lehetett cé­lunk. Azonban a történet nincs hí­ján tanulságoknak, hasonló gyanú- sitgatások vagy tévedések megelő­zésére. Nem art figyelni a pultnak mind a két oldalán! A jó emlékezés — az udvariasság mellett — fontos kereskedői tulajdonság. Amikor Bódog Lászlónak bemutatkoztam, honnét és mi végett jöttem, kiszólt valakinek, hogy záija be az ajtót — ne engedjen be senkit —, majd derűsen azt a kijelentést tette: — Hiszen mi együtt dolgoztunk1 a megyei tanácsnál! Megtisztel, de válaszom nem le­het más, csak ez: — Nem ... mi nem dolgoztunk együtt a megyei tanácsnál. Ezt hi­telt érdelnlően igazolhatom. Kohl Antal Növekvő érdeklődés a traktorok iránt V A mezőgazdasági termelői-vállalko- - zói kedv javulását jelzi, hogy —- hosszú évek óta először —- növekvőben van az érdeklődés a traktorok iránt; főként a közepes teljesítményű, szovjet gyárt­mányú MTZ típusú gépek és a cseh­szlovák, valamint a magyar gyártmá­nyú kéttengelyes kerti traktorok kere­settek a kereskedelmi’telepeken — er­ről tájékoztatták az MTI-t a Földmű­velésügyi Minisztériumban. A gyártók és a forgalmazók a kerti kisgépek széles .választékát kínálják, ezekre számos vevő akad még az őszi hetekben is. Becslések szerint hazánk- , ban mintegy 350-400 ezer kistermelő tu­lajdonában van valamiféle motoros kis­gép. A 10 kW-os csehszlovák és magyar gyártmányú kerti kistraktorokból he­lyenként az igényt nem is tudják ki­elégíteni, olyannyira kelendőek, és mé­rőben új fejlemény, Hogy az ezeknél na­gyobb vonóerejű, közepes teljesítmé­nyű traktorok nagy számban találnak gazdára. Igaz, korábban az ilyen gépek megvásárlásának a magánszemélyek körében jogi korlátái voltak, ám mióta — erről az 1988 decemberi miniszterta­nácsi rendelet intézkedett—magánsze­mélyek is vásárolhatnak korlátozás nél­kül nemcsak használt, hanem új gépe­ket is, a mezőgazdasági vállalkozók is föltűntek az Agrotek- és Agroker-tele- peken. Mindenekelőtt az MTZ típusú szovjet erőgépeket viszik szívesen, ezek ugyanis elérhető áron szerezhetők be és lényegesen olcsóbbak, mint a hasonló- teljesítményű nyugati vontatók. Az FM adatai szerint már legalább 20 ezer uni­verzális traktor van magánszemélyek birtokában; teljesítményük 20—60 kW. Ebben a géposztályban az idén már ezer gépet adtak el magánszemélyeknek, ezek döntő részét a mezőgazdaságban is használják, természetesen nemcsak földművelő munkára, hanem országúti - szállításra is. A megkötött szerződések szerint az év végéig további 3 ezer trak­tor beszállítása várható, ezek jelentős része szintén a gazdálkodókhoz jut el. Továbbra is szívesen vásárolják a kistermelők, vállalkozók a mezőgazda- sági nagyüzemek elhasznált gépeit, amelyek, némi felújítás után, jó szolgá­latot tesznek a kistermelésben, a kerté­szeti növénytermesztési.vállalkozások­nál. Az FM adaíai szerint inig a kister­melők érdeklődése a gépek iránt foko­zódik, addig a mezőgazdasági nagy­üzemek vásárlásai a tavalyinál alacso­nyabb szinten vannak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents