Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-29 / 229. szám

V PETŐFI NÉPE 9 1990. szeptember 29. Magyar—szovjet gazdasági tárgyalások A hétfőn elkezdődött magyar —szovjet megbeszélésekről a két ország gazdasági kapcsolatainak aktuális kérdéseiről tartott sajtótá­jékoztatót Kádár BélaK a nemzet­közi gazdasági1 kapcsolatok mi­nisztere, a magyar küldöttség veze­tője. péntek délelőtt az NGKM- ben. A tárgyalásokon — amelye­kén a szovjet delegáció munkáját Konsztantyin Katusev vezeti — a napirenden két fontos téma szere­pelt: a szovjet csapatok kivonásá­val összefüggő pénzügyi kérdések, valamint a magyár—szovjet gaz­dasági kapcsolatok jövőbeni ala­kulásának megvitatása. A miniszter elmondta: a szovjet csapatkivonásokkal kapcsolatos magyar és szovjet álláspont az esz­mecserén csupán részletkérdések­ben közeledett egymáshoz, ám alapvetően nem változott, vagyis különbözik. Nevezetesen: magyar részről a pénzügyi problémák meg­oldását a csápatkivonást követő végelszámolásban látják, vagyis nem értünk egyet azzal a szovjet véleménnyel, miszerint az elszámo­lást folyamatosan kellene végezni. Ez a magyar álláspont szerint azért nem lehetséges, mert jelenleg még nem állnak rendelkezésre a megfe-’ lelő információk a pénzügyi kérdé­sek rendezéséhez. Az eszmecsere második fontos területe volt a két ország közötti gazdasági kapcsolatok további alakulásának kérdése. Itt a magyar álláspont az volt, hogy a szovjet —magyar kapcsolatokat gazdasá­gi területen is — a megváltozott gazdasági körülmények figyelembe vételével — új alapokra kell he­lyezni. Ám, mint erre a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok minisztere fel­hívta szovjet tárgyaló partnerei fi­gyelmét, a kőolajszállítások rap- szodikus ingadozása nem teremti meg a mindkét fél számára szüksé­ges szilárd alapokat. A tárgyalásokon elsősorban azt a kérdést vitatták meg, hogy a ma­gyar gazdaságot miként érinti a konvertibilis elszámolásra való át­térés. A szovjet tárgyalóküldöttség nem értett egyet azzal a magyar felvetéssel, miszerint az átállás — bár ez közép- és hosszú távon elő­nyös lesz — egy rövid időszakban egy-kétmilliárd dollár veszteséget is okozhat a magyar gazdaságnak. A magyar álláspont az volt, hogy a veszteségek finanszírozásában a Szovjetuniónak is szerepet kellene vállalnia. Hogy ez miként történt meg, erről még konkrétan nem ál­lapodtak meg. Annus Antal altábornagy, kor­mánymegbízott — aki ugyancsak részt vett a sajtóértekezleten — tá­jékoztatta az újságírókat, hogy a szovjet csapatok kivonása hazánk­ból a terveknek megfelelően folyik, s jelenleg még valamivel több mint 30 ezer szovjet katona van hazánk területén. Cáfolta továbbá azt a hírt, hogy a magyar hadsereg szov­jet technikai eszközöket vásárolna a távozó csapatoktól. hétezer forintot lehet külföldre vinni \z állampolgárok a korábbinál több forintot vihetnek külföldre, mert október 1 -jétől módosul a de­vizajogszabály. A belföldiek októ­ber 1-jétől személyenként 2000 fo­rintot, a külföldiek 500 forintot vi­hetnek ki és hozhatnak vissza Ma­gyarországra. Nem vihető ki és nem hozható be azonban 500 forintnál nagyobb címletű bankjegy, még ab­ban az esetben sem, ha,az együtt utazók által kivihető forintösszeg meghaladja az 500 forintot. Nem vihető ki és nem hozható be to­vábbra sem nemesfémből készült pénzérme. (MTI) Göncz Árpád Ukrajnában (Folytatás az 1. oldalról) megjelentek a terület és a város vezetői. A repülőtéren összegyűlt lelkes tömeg „Isten hozta, elnök úr!” transzparenst emelt a magas­ba. A magas rangú vendéget kö­szöntötte Horváth Ágoston plébá­nos is. O nyája nevében arról be­szélt Göncz Árpádnak, hogy leom­lanak a nemzeteket elválasztó fa­lak, amelyeket gonosz eszmék ne­vében emeltek mesterségesen. A plébánostól átvett keresztet ma­gasba tartva, Göncz Árpád tapsvi­har közepette vonult el az emberek sorfala előtt. A repülőtéri fogadta­tás után a területi tanács székházá­ban Kárpátalja és Urigvár vezetői­vel találkozott a magyar köztársa­sági elnök. Az eszmecserén a kárpátaljai te-, rület vezetői javasolták, hogy Ma­gyarországgal közösen hozzanak létre szabadkereskedelmi területet, s ösztönözzék vegyes vállalatok alapítását. Szóba került az utóbbi hónapokban megnehezedett ha­tárátlépés ügye is. Ezzel kapcsolat­ban elmondták, ma már belátják, hogy helytelen lépés volt az átkelő- forgalom megszigorítása. A terü­leti tanács ezert a könnyített átlé­pés gyakorlatának helyreállítását tervezi, de ki akarják szűrni a „ke­reskedelmi’;’ célú utazásokat. A kárpátaljai vezetője kérték, hogy magyar építőipari cégek ve­gyenek részt a terület kórházépítési programjában. Göncz Árpád helyeselte a határ- átkelés megkönnyítésére tervezett intézkedéseket, ám úgy fogalma­zott: a legjobb az lenne, ha vala­mennyi, 1918-ban kettévágott utat összeforrasztanák, ezzel egy csa­pásra megoldódna a határforgalmi mizéria. Támogatta a szabadkeres­kedelmi övezet létrehozásának gondolatát is, mert ez segíthetne kompenzálni Magyarország és Uk­rajna gazdasági fejlődésének fázis- eltolódását. A kárpátaljai magyar­ság helyzetével kapcsolatban az ál­lamfő úgy vélekedett, hogy a szom­szédos országok közül itt találták meg. az egyik legsikeresebb megol­dást a kisebbségek kezelésére. A megbeszélés után Göncz Ár­pád Ungvár nevezetességeivel is­merkedett, majd ellátogatott az ungvári egyetemen működő hun­garológiai intézetbe. Este a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének vezetői vacsorát ad­tak a magyar köztársasági elnök tiszteletére. Göncz Árpád szombaton, hiva­talos ukrajnai látogatásának záró­napján Beregszászra látogat. Út­közben megtekinti a munkácsi vá­rat. Hazautazása előtt Ungváron részt vesz Petőfi emlékművének felavatásán. HERCEGSZÁNTÓ lóban elhangzott a következő közbeszólás is: „Hordót a zsi­dódnak!” Mivel ez idő alatt azonban a televízió kamerája az ülést vezető alelnököt mutatta, a felvételről nem állapítható meg, hogy a közbeszólas kitől származik. Szabad György azt is elmondta, hogy a teremben elhangzottakat több mikrofon is veszi, de most az sem adott segítséget. Az biztos, hogy a közbekiabálás az ülésteremben hangzott el. Nem valószínű, de nem lehet kizárni azt a lehető­séget sem, hogy az üléstermet övező vendégpaholyok egyiké­ből kiabált valaki. A vizsgálat azt is megállapította, hogy az inkriminált közbekiáltást az ülést vezető Vörös Vince alel- nök és a mellette helyet foglaló főtitkár, valamint a soros jegy­zők sem hallották a teremben akkor uralkodó hangzavar mi­att. Egyetlen képviselő sem je­lezte, hogy hallotta volna. Az is egyértelművé vált, hogy bár Torgyán József képviselőtől többször elhangzott a „Hor­dót!”, „Hordót!” közbekiáltás, nem az ő hangján szólt a má­sik. Szabad György kifejtette azt is, hogy a gyalázkodó kijelen­tést véleménye szerint egy „magányos merénylő” tehette, és kijelentésével az Országgyű­lés nem azonosítja magát, a cselekedetet a leghatározottab­ban elítéli. Nagy hiba lenne, ha a „magányos merénylő” elérné a célját, és az Országgyűlést bárki itthon és külföldön en­nek alapján ítélné meg. A ma­gyar demokrácia minden fele­lős vezetője küzd az antide­mokratikus megnyilvánulások, minden előítélet, az antiszemi­ta nézeteket tovább éltetők, illetve gerjesztők ellen. Ha ki­derül az elkövető személye, mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy erkölcsileg te­gyék lehetetlenné, s ne játsz­hasson szerepet a magyar tör­vényhozásban. A tájékoztatón jelen lévő Dörnbach Alajos, az Ország- gyűlés alelnöke kérdésre vála­szolva- elmondta, hogy a köz­bekiáltó személye ellen bünte­tőeljárás indítható izgatás, kö­zösség, népcsoport megsértése miatt, ha feljelentés érkezik ez .ügyben. Kitért arra is, hogy a hazánkba látogató külföldi de­legációk a hivatalos megbeszé­léseken elismeréssel szólnak az országban kibontakozó de­mokráciáról, d parlament munkájáról, azonban a ma­gánbeszélgetéseken élénken ér­deklődnek afelől is: a disszo­náns hangokra a társadalom egészségesen reagál-e? Ez a parlamenti eset is élénken fog­lalkoztatja az országhatáron túli partnereinket, és nemcsak a politikai köröket, hanem a külföldi tőkét is vísszaríaszt- hatja. A magyar Országgyűlés nem hogy nem azonosítja magát a Parlament üléstermében el­hangzott „Hordót a zsidók­nak!” kijelentéssel, hanem a leghatározottabban elítéli azt, a magyar parlament, a magyar demokrácia diszkreditálásának értékeli, minden lehetséges esz­közzel igyekszik kideríteni, hogy ki tette ezt a kijelentést - mondotta Szabad György, az Országgyűlés elnöke pénte­ken, szokásos sajtótájékoztató- ján. Bár a plenáris ülések szü­netelnek, a ház elnökének mégis volt mondanivalója a sajtó számára. Tájékoztatója elején hosszasan értékelte a magyar parlament külkapcso- latait, részletesen beszámolt ar­ról, hogy milyen tájékoztatót kapnak a hazánkba érkező de­legációk, illetve mi iránt ér­deklődnek a magyar Ország­f yűlés munkájával kapcsolat­án. Újságírói kérdésekre azonban fordulatot vett a tájé­koztató, és jórészt arról esett szó a továbbiakban, hogy ren- delt-e el vizsgálatot az említett ügyben az Országgyűlés, ha igen, az milyen eredménnyel zárult. Mint ismeretes, a Kurír cí­mű lap szeptember 24-ei regge­li kiadásában „Mondjon le a képviselő!” címmel, majd szep­tember 25-én a Magyar Hír­lapban. „Becsületsértés, közös­ség elleni izgatás?” címmel cikk jelent meg arról, hogy az Or­szággyűlés szeptember 18-ai plenáris ülésén Tölgyessy Péter képviselő interpellációja közben közbekiáltásként hang­zott el egy mondat az üléste­remben: „Hordót a zsidók­nak!”. Szabad György az új­ságírók kérdéseire válaszolva ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a kijelentés közbekiáltás­ként hangzott el, s aki mondta, annak nem volt még bátorsá­ga, hogy felfedje magát. Az elhangzottakra nem " lehet mentséget találni, és a ki­jelentés élesen ellentmond mind az alkotmányban, mind az írott etikai követelmények­ben foglaltaknak. A ház elnö­ke vizsgálatot rendelt el, meg­bízta az Országgyűlés főtitká­rát, hivatalának vezetőjét, egyik főosztályvezetőjét és az ülésszak rögzítéséért felelős műszaki vezetőt, hogy a ren­delkezésre álló dokumentumok alapján vizsgálják meg, való­ban elhangzottak-e ilyen sza­vak, s ha igen, kitől. Á vizsgá­lat megállapította, hogy a gyorsírói jegyzőkönyvben, amely az ülés hangulati eleme­in túl rögzíti a gyorsírók által hallott közbekiáltásokat is, az inkriminált mondat nem szere­pel. Az ülésről készített video­felvétel többszöri meghallgatá­sa alapján azonban megállapí­tották, hogy a „Hordót! Hor­dót!” és más kevéssé érthető közbeszólásokat követően va­A privatizáció bevételei az államadósságot csökkentik (Folytatás az 1. oldalról) A szóvivő közölte, hogy a kor­mány egységes elvek alapján sza­bályozta a Magyar Köztársaság új rendjeleit, kitüntető jeleit és díjait. Felújítja az 1764-ben ala­pított Szent István-rendet, az 1946-ban alapított Magyar Köz- társasági Érdemrendet és Érdem­keresztet, továbbá az 1930-ban alapított Mägyar Corvin Koszo­rút és több más régi érdemrendet, illetve kitüntetést, mint például a Köztársasági Elnök elismerésé­nek koszorúját és az életmentő kitüntetést, amit ismét Bátorsági Éremnek fognak nevezni. A kor­mány az elmúlt rendszer kitünte­téseit — a Kossuth- és a Széche- nyi-díj kivételével — megszünte­ti. A felújított kitüntetések közül csak a Bátorsági Éremmel jár pénzjutalom, a Kossuth- és Szé- chenyi-díjak pénzjutalmának összegét külön szabályozzák majd. A törvényjavaslat szerint a hatályba lépéstől kezdődően nem viselhetők az előzőleg adomá­nyozott állami kitüntetések kö­zül például az 1956—57-ben ado­mányozott és a forradalom leve­résében szerzett „érdemekért” adományozott Munkás—Pa­raszt Hataloméit, illetve a Sza­badság Érdemérem kitüntetése­ket. (MTI) Vámügyi egyezmény az NSZK és Magyarország között (Folytatás az 1. oldalról) — Mit várnak önök ettől az egyezménytől? Vélemé­nyem szerint az egyezmény hoz­zájárul ahhoz — válaszolt dr. Wal­ter Schmutzer —, hogy Magyaror­szág csatlakozása az európai közös­séghez gyorsabb és zökkenőmen- tesebb Jegyen. Minden területen együtt dolgo­zunk. Ezenbelül szeretnénk a vámeljárásokat, az árucsere­kereskedelmet megkönnyíteni, de természetesen el akarjuk kerülni, hogy az újabb lehe­tőséggel a kereskedők visszaéljenek.- A napi információcserén túl együttműködünk például a kábítószer elleni harcban — folytatta dr. Balogh György —, a kiképzésekben, és elő­irányoztuk a technikai eszközök, prog­ramok cseréjét is. Megállapodásunk hozzájárul ahhoz, hogy a magyar vám- igazgatás a szó legszorosabb értelmé- beh európaivá váljon, integrálódásunk az európai egységes információs rend­szerhez most, ezzel az első szerződéssel, a gyakorlatban is megkezdődött. Hogyan érzékeli majd a szerződés életbe lépését a magyar vagy a német turista? — kérdeztem az NSZK fővám- igazgatóságának vezetőjét. — Ha a turisták a határokon nem csempésznek, akkor gyakorlatilag sem­mit sem érzékelnek. Ha viszont csem­0 Dr. Walter Schmutzer és dr. Balogh György kicseréli az aláírt dokumentumokat. pészeten kapnánk valakit, annak ezen­túl tudnia kell ha Magyarországon kö­vet el ilyen cselekményt, akkor Német­országban is büntetés vár rá és fordít­va. Eddig ilyen jellegű kapcsolat a két ország között nem volt. — Úgy hallottam, hogy egymás kö­zött „kecskeméti szerződésként” emle­getik a dokumentumot. Miért éppen Kecskeméten írták alá a szerződést? — A magyarok csatlakoztak első­ként a (volt) szocialista országok közül vámrendszerünkhöz, mi pedig azzal, hogy Kecskeméten írtuk alá ezt a na­gyon fontos dokumentumot, kifejezés­re akartuk juttatni, hogy Magyaror­szág számunkra is nem csak Budapest­ből áll — válaszolta dr. Walter Schmutzer. Csabai István A megyei nemzetiségi bizottság záró tanácskozása Utolsó tanácskozását Hercegszántón tartotta a Bács-Kiskun Megyei Nemzetiségi Bizottság tegnap délelőtt. Gottschall Péter elnök köszöntöt­te a megjelenteket, a megyénkben élő németek, szlovákok, bunyevác és sokác horvátok, valamint szerbek képviselőit, majd az előzetesen kikül­dött írásbeli beszámoló megtárgyalása következett. Eszerint a bizottság az eltelt öt esztendőben rendszeresen napirendre tűzte a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítését. Különösen az utolsó két évben számtalan javaslattal és kezdeményezéssel élt a megyei döntések meghozatalakor, szorgalmazta a végrehajtást a települések tanácsainál. A megyei tanács következetesen támogatta a nemzetiségek érdekeit szolgáló helyi kezdeményezéseket. Ennek ellenére megállapítható, hogy lényeges előrelépést csak a nyelvápolás terén lehet kimutatni. Katymáron és Hartán nemzetiségi óvoda nyílt, nemrég avatták a bajai Német Általá­nos Művelődési Központot. Nem sikerült azonban megvalósítani a hor- vát-szerb középiskolai képzést. A nemzetiségi bizottság pályázatokkal és szervező munkával segítette a hagyományőrző kis közösségeket, és különösen az idén jelentős anyagi támogatást nyújtott a népzenei és néptáncegyüttesek fenntartásához. Az elnöki beszámolót követően Hajdú István titkár tartott tájékoztatót a nemzetiségieket érintő jogszabályokról. Hangsúlyozta, hogy a jövőben is szorgalmazni kell a nemzetiségek képviseletét a megyei és a helyi önkormányzatokban. A nemzetiségi bizottság tagjai végezetül látogatást tettek a hercegszán­tói Ivó Andrics Általános Iskolában. A kétnyelvű oktatási intézményben Gyurity Marin igazgató fogadta a vendégeket, és adott tájékoztatást a képzésről. G. Z. A SPORTÁG TÖRTÉNETÉNEK EDDIGI LEGSÜLYOSABB BALESETE Nincs szemtanúja a kiskunfélegyházi tragédiának (Folytatás az 1. oldalról) A kiskunfélegyházi repülőtéren ezt a sorrendet tartva, látótávolságban elhe­lyezkedve leszállásba kezdtek. Az első négy sárkány úgynevezett bal iskola­körrel, a repülőtér városhoz közelebbi oldalán közelített a leszállójelhez. Ma­joros Sándor tőlük balra, a reptér má­sik oldalán érkezett, így az utolsó két gép tulajdonképpen szembekerült egy­mással. Nagy, mintegy 150 méternyi magasságkülönbséggel. A sebességük is eltért, az együléses gép '50-60, a két­üléses 70-80 kilométerrel repülhetett, Majoros fent, Kovács Géza alacso­nyabban. Mindketten befordultak a le­szálláshoz — és innentől már senki sem látta őket, mert mindenki azt a gépet (Kiss Endrét) figyelte, amelyik éppen a leszállójelhez közeledett. Társaik és a repülőtériek csak a hatalmas csattanás- ra figyeltek fel, majd az összefonódott sárkányok zuhanását látták. Százmé­ternyi magasságban történt az ütközés, a három sportember halála földet érés­kor azonnal beállt. Kovács József Kovács Géza 0 Majoros Sándor A sportág történetének eddigi legsú­lyosabb balesete volt a kiskunfélegyhá­zi — mondta péntek esti klubgyűlésü­kön Szőke György vezetőpilóta. Az 52 esztendős Kovács József (gazdálkodó), a 41 esztendős Kovács Géza (magánta­xis) és a 36 éves Majoros Sándor (ma­gánkereskedő) két esztendeje együtt kezdtek repülni a kecskeméti klubban. Együtt jártak a gyakorló repülésekre, így a vasárnapi jakabszállásira is, ahol Kovács Géza gépe csütörtököt mon­dott. Névrokona ezért a saját sárnyá- kát adta át az útvonalrepülésre, míg ő Majoros Sándor gépén lett utas. Majoros Sándort hétfőn, délután 14 óra 15 perckor, Kovács Gézát kedden, 10 óra 30-kor, míg Kovács Józsefet csü­törtökön, 13 óra 30 perckor kísérik utol­só útjára a kecskeméti Köztemetőben. Hármójuk után öt félárva maradt. N. N. M. )T. Botrány egy gyalázkodó közbekiáltás miatt Szabad György vizsgálatot rendelt el

Next

/
Thumbnails
Contents