Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-25 / 225. szám

1990. szeptember 25. • PETŐFI NÉPE • 3

GNÓ.M ÉS DALIÁS TÁRSA A PÁJSZERRAL - KOROMSÖTÉT ÉJSZAKA VOLT

„Iszonyatos a tehetetlenség,

amikor nincs az embernek semmi esélye”

(Folytatás az 1. oldalról)

Odalenn pájszerral ízzé-porrá verték a villanyórát, az automatákat— így „áramtalanítottak”. Kerestem volna gyufát, öngyújtót, hogy egy kis világosságot csináljak, de semmit sem talaltam. Kerestem volna valamit, amivel védekezhetek, de semmi ilyesmire nem találtam a koromsötétben. Borús éjszaka volt. Közben a hálószoba nyitott ajtaján át hallottam, hogy már benn matatnak a házban, az alsó szinten. „Vallatják” a szekrényeket, fiókokat. Gumitalpú cipőben voltak, de azért hallani lehetett a járkálásukat. A lenti, rendes telefonhoz nem mehettem, de van a házban egy URH-s készülék, próbáltam vele segítséget kérni valaki közel lakó ismerőstől, hogy jöjjenek fegyverrel, mert betörők vannak itt, de nem sikerült használni a készüléket.

— Meddig „dolgoztak" lenn a hívatlan vendégek?

— Talán húsz percig hallgattuk fent, hogy ők odalent kutatnak. Tele halálfélelemmel... Aztán meghallottam, hogy ráléptek a csigalépcsőre. A nyikorgás jelezte, hogy közelednek. Magunkra zártuk a hálószobát. Jó erős az ajtaja, nem üveges. Először a szemközti szobához mentek, szekrényeket, fiókokat nyitogattak. Módszeresen haladtak a hazban. Mikor ott végeztek, a hálóhoz jöttek. A kulcslyukon át láttam, hogy belevilágítanak a zárba.

— Félelmetes lehetett, hogyan bírta idegekkel?

— Amikor megpróbálták benyitni az ajtót, akkor elkiáltottam magam: mit kerestek itt?! Hogy ketten vannak, azt már a korábbi, neszekből tudni lehetett. Nekifeküdtem az ajtónak, hogy ne bírják j benyitni, elététtem a lábamat Tíz centinyire sikerült nekik benyomni, tovább nem. Ekkor pájszerral hatalmasat ütöttek az ajtóra, akkorát, hogy beszakadt, ezután pedig egyszerre két pájszerral feszítették az ajtó felső harmadát, amíg csak a pánt ki nem szakadt a tokból. Az összetört, kiszakított ajtót a fejem fölött a szobába lökték. A feleségem mindeddig elég jól tartotta magát, de ekkor szinte őijön- geni kezdett félelmében ...

— Mi történt ezután ?

— Az ajtó beszakadásával egy időben két különleges, rácsos üve- gű lámpa kezdett pásztázni a szobában, és előbb engem, azután a feleségem fújták le gázspray-vel. A dalmatiner kutyánk rájuk támadt, fent volt velünk, de az egyikük a pájszerral homlokon ütötte és lefújta gázzal őt is.

— Milyen hatással van a megtámadottra a gáz?

— A mi látogatóink az éteréhez hasonló szagú, erős, csípős gázt használtak, az arcbőröm is marta, nem csak a szemem könnyezett tőle. Annyira könnyezik az ember szeme, hogy nem lát, és ettől harcképtelenné válik. Szerencsére, engem nem vakítottak el teljesen, valamennyire végig láttam.

— Hogy festettek az „urak”?

— A koromsötétben többnyire csak a körvonalaikat láttuk. Az egyik, miután rámborították az ajtót, ott is maradt, nem jött be a hálóba. Csak ő beszélt. Beküldte a társát, hogy nézze meg a fiókokat. Az ajtóban maradó magas, száz- nyolcvan körüli, vékonyabb, de nem sovány testalkatúnak tűnt a sötétben. A haja a homlokába lógott. Álarcot nem viseltek. A másik alacsony, széles vállú, gnómra emlékeztet, a kis termetéhez túlságosan nagy fejével. A magasnak világosabb lehet a haja, a kicsié sötét, és oldalra fésüli. Nagy dús, erős szemöldöke van. Törpe benyomását keltette, talán azért is, mert hosszú zakó vagy dzseki volt rajta. Egyébként úgy tűnt, mindketten farmerszerelesben voltak.

— Közel mentek magukhoz?

— Tőlem egyméternyire állt a magasabb az ajtóban. A törpe odament az ágyban kuporgó feleségemhez, hogy lefújja gázzal, ekkor elkiáltotta magát Ica: mit akartok itt? Pénzt, pénzt, pénzt, ami a házban van, mindet! — ez volt a válasz. Mondtuk, hogy nincs itt pénz, hiába keresnek. Egyébként a hálóban csak egy-két percig volt benn a gnóm. Amikor mondtuk, itt hiába keresnek pénzt, távoztak, futva. Nem tudni, miért; talán mert már nekik is ártani kezdett a sok befúvott gáz? Egyébként zsákmány nélkül pucoltak el.

— Szerencsére távoztak. Mit tettek önök ezután ?

— Vagy öt percig vártunk a sötétben, majd, mivel csönd volt, úgy tűnt, elmentek a betörők, lementem, hogy valami lámpát keressek. Biztonságosnak látva a helyzetet, visszamentem a feleségemért, hogy jöjjön velem. Kocsiba ültünk, és ekJkor hirtelen megkönnyebbülést éreztünk, elmúlt a vagy félóráig tartó halálfélelem, amit átéltünk. Aki tudja, benn vannak a házban, mégis betör oda, attól minden kitelik. Ami az útjukban állt, mindent irgalmatlanul szétvertek, féltünk, hogy bennünket se kímélnek.

— Körös-körül erdő, mezőgazdasági terület, segítséget sehonnét sem várhattak?

' Akkor lett volna módom, hogy megpróbáljak kiszökni, amikor lenn a páncélszekrénnyel kísérleteztek, de a feleségem nem hagyhattam itt. Iszonyatos a tehetetlenség, amikor nincs az embernek semmi esélye.

— Hazajöttek, hívták a rendőrséget. Mennyi idő alatt értek ide a fegyveresek ?

— Úgy másfél óra múltán, Kiskunfélegyházáról. Közben bementünk a faluba, Alpárra, a körzeti megbízottat is felkeltettük, és vele vizsgálni kezdtük a tanya környékét, de senkit, semmit nem találtunk.

* * *

A rendőrség nyomoz az ügyben. Talán elkapják a gnómot és daliás

társába' •* '{iij.iiijiu • '■

Czímer Illést hallgatva, eszembe ■jutott, hogy ■ Horváth István, bel- ügyminisztersége idején könnyebbé akarták tenni az önvédelmi eszközökhöz való hozzájutást a lakosság szélesebb rétege számára. Lapunkban a legelsők közt emeltem szót az elképzelés ellen; végül is a kibontakozott sajtókampány és a tömeges tiltakozás hatására a parlament fel sem vette napirendjére a tárgyalandó jogszabályt.

Megváltozott a véleményem! A jelenlegi viszonyok közt csak a banditák jutnak gáz- és egyéb fegyverekhez, a törvénytisztelő állampolgár nem. És így védtelen. Ha olyan helyzetbe kerül, mint Czímerék, igenis, legyen módja megvédeni magát, a családját! (A bűnözők „megjavulására” tálán korai lenne még számítani, éppúgy, mint arra, hogy a rendőrség, megerősödvén, minden tanyára vigyázni tud majd.)

Vagy van valakinek jobb ötlete?

A. Tótíi Sándor

Ismét szüret (politikával) Halason

Idén is tudott újdonsággal szolgálni vendégeinek a tízéves Halasi szüret. Három országból is gazdagította a fesztivál műsorát egy-egy művészeti csoport.

A legnagyobb meghatottságot — talán érthetően — a Hargitából jött gyergyószentmiklósi férfikórus váltotta ki a vendéglátó halasiakból. Hosszú percekig tartott az ünneplő taps a bús-keverves székely dalok után, s bizony a színpadon, színpad előtt is sűrűn törölgették szemüket a pillanat részesei. Szegény a város, s egyre szegényebb lesz, de gyakran járultak apróbb- nagyobb pénzérmékkel — kinek mennyire tellett — a katonaládához, amely a gyergyóiak ellátásához gyűjtötte a támogatást.

De meglepetésnek számított a frissen alakult, cigányegyüttes be- »■ mutatkozása is. A bátorító tapssal, / úgy vélem,' azt a reményüket is ki- I

fejezték a halasiak, hogy a jó kezdeményezés hatására talán jövő ilyenkor közülük is kevesebb lesz az üvegtörő, szemetelő, részegen randalírozó „szüretelő”. Valami elkezdődött végre, s ezt mindenképpen üdvözölni kell.

Dacára minden olyan szándéknak, hogy itt most ki kell kapcsolódnunk, ha belefeketedünk is, a politikát — a választási kampány finisében — nem tudtuk feledni. Külön utcája volt a pártok sátrainak, hangosbemondó hirdette a vasárnapi SZDSZ—Fidesz nagygyűlés szónokát, dr. Tölgyessy Pétert. Aztán nem kis feltűnést keltve egyszer csak megjelent a tömegben Pozsgay Imre, a Szocialista Párt parlamenti frakcióvezetője, kellő zavarodottságot okozva a jelen lé- yő újságírók.- körében,. akik hiába böngészték a programot, nem ta- láltákbenne;''I,rníi” TjP^O sa

9 A gyergyóiak ...

FELHÍVÁS

1990. szeptember I3-án 27 kecskeméti állampolgár elhatározta, hogy 1991 júliusában Európa jövője elnevezéssel európai gyermektalálkozó megrendezését kezdeményezi, amelyre Európa valamennyi országából várnak gyermekcsoportokat.

A gyermektalálkozó célja, hogy az Európában élő nemzetek jobban megismerjék egymást a gyermekek személyes találkozásával, kölcsönösen becsüljék meg egymás kultúráját, fejlesszék az államok közti kapcsolatokat az egyént ismeretségek révén, a legilletékesebbek, a leendő lakók'—a gyermekek — segítsék az egységes „Európa-ház” felépítését.

A gyermektalálkozót 2 évi rendszerességgel kívánják Kecskeméten megrendezni, a köztes években pedig a kecskeméti gyermekek, az előző évi házigazdák viszonoznák Európa minden országában a látogatást. A Kecskemétre érkező külföldi gyermekeket éppen ezért családoknál helyeznénk el, a viszontlátógatás is hasonló feltételekkel történne. A gyermektalálkozó megszervezésével 1991« nyarán egy hétig Kecskemét lenne Európa gyermekeinek fővárosa, 1992-ben pedig több száz kis követünk indulhatna el Európát látni.

Az Európa jövője gyermektalálkozót kezdeményező állampolgárok felhívással fordulnak Kecskemét gyermek- és felnőtt lakóihoz, társadalmi és politikai szervezeteihez, egyházaihoz, egyesületeihez, intézményeihez, gazdálkodóegységeihez és a leendő önkormányzat tagjaihoz, hogy csatlakozzanak erkölcsi, szellemi, anyagi, szervezési támogatásukkal a rendezvény és a kecskeméti gyermekek „európai utazásának” előkészítéséhez és lebonyolításához.

A felhívást közzétevők elhatározták, hogy Európa jövője egyesületet és alapítványt hoznak létre, amely alakuló ülését 1990. szeptember 29-én (szombaton), 9 órakor, az Erdei Ferenc Művelődési Központban tartja, melyre a fenti célokkal egyetértőket és támogatókat tisztelettel várjuk.

A kezdeményezést már több kecskeméti intézmény, gazdálkodóegység, társadalmi és politikai szervezet, egyesület és számos állampolgár támogatja.

Információ kérhető az Európa jövője gyermek- találkozó és egyesület előkészítő bizottság tagjar- nál: ' , . ^ ,

1. Berende László igazgató, Likőripari Vállalat, t.: 20-036;

2. Farkas Gábor népművelő, EFMK, t.: 27-466;

3. Kis János evang. lelkész, t.: 23-506;

4. Kriston Vízi József igazgató, játékmúzeum, t.: 20-332;

5. Szabó Csaba könyvtáros, Ped. Intézet, t.: 27-488.

Europa jövöje gyermektalálkozó és egyesület előkészítő bizottsága

9 Kézművesudvar gyermekeknek.

— Baráti meghívásra látogattam ide, erre a szép eseményre — válaszolta érdeklődésemre, -ff Utazom tovább, képviselőjelöltekkel lesz találkozóm, csak útba ejtettem Halast.

— Talán értesült róla, hogy néhány nappal ezelőtt a kisgazdapárti frakcióvezető is itt járt. Mi a véleménye arról, hogy a Jeszensz- ky-ügy kapcsán az önök szekértolóinak nevezte a Fideszt és az SZDSZ-t? ■— használom ki az alkalmat egy röpke kérdésre.

— Úgy látszik, Torgyán úrnak ez a mániája, mert Sopronban is | ezt mondta- augusztus 20-án. V aló- .jában ^ jé Jegte^észefesebb dqp jlög, hogy az ellenzék közösen reagált egy parlamenti eseményre. Valljuk mi is, hogy az ország nemzetközi megítélése, a rólunk kialakított kép közmegegyezés alapján jöjjön létre. A külügyminiszter megnyilatkozása ettől eltért, az erre való reagálás tehát egy alkalmi egybeesésnek tekinthető.

Nem is folytathatom a villáminterjút, mert a tévések is felfedezték kamerájukkal a vendéget, s a riporter beszélgetést kér. Később autogramkérők gyűrűjében látom ismét. Nemrég még kormányőrök kísérték, most senki nem vigyázza. Úgy látszik, ezt is meg lehet szokni. Mindenesetre, emberül állja.

h.t:

t A kecskeméti Maskarások. (Ferincz János felvételei)

Pontatlanul hivatkozik a foldprogramra az Agrárszövetség

A Petőfi Népe szeptember 14-ei számában megjelent „Az Agrárszövetség és a földtulajdon” cimű cikk szerint a földtulajdonnal kapcsolatos törvénytervezet „másfél hektár (kb. két és fél katasztrális hold) földtulajdonhoz kívánja juttatni a termelőszövetkezetekben dolgozók nagy többségét”. (Ez alatt azokat kellene érteni, akiknek, vagy felmenőiknek, 1947-ben nem volt saját földjük.) Már e mondatban is két pontatlanság van:

1. Helységenként változó, hogy a jelenlegi téeszdolgozók között kik vannak többségben, de azt nem lehet állitani: nagy többségben vannak azok, akiknek vagy felmenőiknek nem volt földjük.

2. A kormánypártok által elfogadott törvényjavaslat szerint azok a mezőgazdaságban dolgozók, akiknek vagy felmenőiknek 1947-ben nem volt saját földjük, legalább másfél hektár földet igényelhetnek, ezenfelül azokból a földekből is kaphatnák kedvező feltételek mellett, melyeknek tulajdonosa meghalt és nincs egyenes

ági örökös, valamint az állami tartalékföldekből is.

Bár a cikk elismeri: „lehet, hogy olyan is van, hogy az Agrárszövetség ijesztget, mert hatalma elvesztésétől fél, mégis ,a cselédsors veszélyével’ fenyegeti á kisgazdaságok ,új gazdáit’; akik nem tudják elviselni a termeléssel járó bizonytalanságokat”. A cikk tanácsot is ad: „nem kell elhagyni a termelő- szövetkezeteket” .

A kormány törvénytervezete a tulajdonosokra bízza annak eldöntését, földjüket'egyénileg vagy önkéntes szövetkezet keretében kívánják-e megművelni. Viszont a jelenlegi termelőszövetkezetek túlnyomóan nem az önkéntesség, ha- -nem kényszer által jöttek létre, és á tagok nagyrészt ki voltak szolgáltatva a téeszvezetőknek. A valóság az, hogy az Agrárszövetségbe tömörült egyes téeszelnökök saját előjogaikról nem akarnak lemondani.

Dr. Henkey Gyula, az FKgP sajtófelelőse

Harminc perc halálfélelem

.... M.i.